Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-22 / 68. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1990. március 22., csütörtök Megoldás előtt az egri lakásbérlők ügye A „habomnak” talán vége lesz Lassan már azt is nehéz számon tartani, hogy az egri lakásbérlők érdekeinek védelmében hány írás jelent meg az elmúlt évek során lapunkban és más újságokban. Tény, hogy az utóbbi időben alaposan elmérgesedett a vita a városi tanács vezetése és a lakosságot képviselő felek között. Olyannyira, hogy a közvetett levélváltások során a személyes indulatoktól sem mentes ösz- szecsapások az érintettek ügyét már-már háttérbe szorították. Ezért kértük Békési József általános elnökhelyettest és dr. Maczkó Ferenc szervezési és jogi osztályvezetőt, hogy vegyük sorra tárgyilagosan azokat a kérdéseket, amelyek felkorbácsolták a közhangulatot, s amelyekre konkrét válaszokat várnak a bérlők. — Úgy tudni, hogy az ominózus 1987. április 27-i városi tanácsülés előtt — amelyen megszavazták a tanácstagok a 100 százalékos vételárat — a megyei tanács eljuttatott egy törvényességi feljegyzést, amelyet végül is nem ismertettek a fórumon résztvevőkkel. Mi szerepelt ebben, és miért nem kaphatott nyilvánosságot ez az észrevétel a nyilvános vitában? — Valóban eljutott hozzánk egy ilyen feljegyzés, de az ülés előtt Varjú Vilmos, a volt városi és Schmidt Rezső, a volt megyei tanácselnök megállapodtak abban, hogy ezt mégsem hozzák nyilvánosságra. Erről tudomásunk van, azonban ez a feljegyzés nem jutott el hozzám. Azonban ezzel kapcsolatban azt kell mondanom, ha a megszavazott tanácsrendelet törvénysértő lett volna, akkor a megszületését követően számos felügyeleti szervünknek, így a megyei tanácsnak is alkalma lett volna ezt megtámadni. Ez az óvás viszont elmaradt, sőt a törvényességet a helyi ügyészség sem vitatta. — Sokan felvetették, hogy az áprilisi rendelet elfogadása előtt jó néhányon kedvezményesen, 15 — 30 százalékos vételárral vásárolhatták meg a lakásokat. Az a hír is elterjedt, hogy ezek között az emberek között vezető beosztású személyek is voltak. Igaz-e ez a híresztelés? — Határozottan állíthatom, hogy nem. Körülbelül 50 — 100 darab lakást értékesített az előző rendelet értelmében az IKLV, de a tulajdonosok között nem volt komolyabb pozícióban lévő ember. Egyszerűen a tanácsülésen olyan vélemények hangzottak el, hogy a tanácsi bérlakásokat ne herdáljuk el potom pénzen. Megjegyzem, erre a tanácsülésre három alternatívát térj esztettünk elő, amelyek alapján 60,80, illetve 100 százalékban állapíthattuk volna meg a vételárat. A tanácstagok ez utóbbit szavazták meg. — Ez a döntés azonban — hamarosan kiderült — nem egészen egyértelmű, és vitatható, elsősorban azért, mert nem helyez megfelelő hangsúlyt a forgalmi értékre, amely tudvalévőén nem azonos a mindenkori szabadpiaci vételárral. A tisztességes becslés alapján elvégzett forgalmi érték megállapításakor ugyanis figyelembe kell venni számos tényezőt. A 39/1989 számú ország- gyűlési határozat értelmében pedig az értékesítési ár a lakások értékével arányosan alakítandó ki, figyelembe véve a lakottság miatti kedvezményt is. — Ezzel egyetértünk. Épp ezért a módosító javaslat — amelyet egy szakértői bizottság dolgozott ki — a március 22-i tanácsülésen kerül a tanácstagok elé, már egyértelműen tartalmazza a forgalmi érték meghatározásával kapcsolatos kérdéseket. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a tanácsi bérlakásban bent lakó kedvezményt élvez a megvásárláskor, ez kb. 50 százalékot jelent. Ezt természetesen a tanácstagok fogják megvitatni és jóváhagyni. Viszont abban az esetben, ha kívülálló kívánja megvásárolni az ingatlant, ez a kedvezmény ilyen formában nem illeti meg. Mivel azonban a becslés után megállapított vételár minden vevő számára azonos, ezért a vásárlási feltételeket kell oly módon megállapítani, hogy a bent lakó előnyt élvezzen. Ez jelenleg a vételár 10 százaléka, és 35 évi törlesztés 3 százalékos kamattal. — Olyan konkrét esetről is tudomásunk van, hogy egy nyugdíjas házaspár figyelmét fölhívta az IKLV, hogy amennyiben nem hajlandó vagy nem tudja megvásárolni a lakást, akkor eladják a fejük felől. — Ez képtelen kijelentés, a nyugdíjasok feje felől ugyanis nem lehet eladnia lakást. Ok, valamint a bent lakó főbérlők erős jogvédelmet élveznek, számukra megfelelő személyi garanciák vannak. — 5 arra mi a garancia, hogy a forgalmi érték megállapítása tisztességesen történik? — Amennyiben az érték megállapításával nem ért egyet a vásárolni szándékozó állampolgár, kérheti, hogy a bírósági eljárásban kialakult szabályok és gyakorlat szerint történjék a forgalmi érték meghatározása. A mi célunk mindenesetre az, hogy az ingatlan tisztességes adásvétel tárgyát képezze, hogy a köztulajdont képező lakások valódi értékükön keljenek el. * * * Úgy gondolom, épp ideje, hogy a lakásbérlők, s az őket támadó felek háborúskodása megszűnjék. A kiegészítő javaslat az eddigi jelzések szerint végre találkozik a bérlők óhajával is. A március 22-i tanácsülésen jelen lévő tanácstagok józan mérlegelésén és törvénytiszteletén múlik, hogy azzal egyetértenek-e. Részben az ő szavazatukon, s a majdani végrehajtók tisztességén múlik, hogy a régóta várt konszenzus megteremtődik-e Egerben is, úgy, ahogy az ország számos városában. Barta Katalin Trópusi növényeket termeszt a zombaí állatorvos A Tolna megyei Zomba község állatorvosa, dr. Rappai József érdekes szenvedélynek hódol. A házánál lévő 100 négyzetméteres üvegházban több mint 300 féle trópusi és mediterrán növényt gyűjt és szaporít. Az ablakokat dél-afrikai amarillis díszíti Hagyományt teremtettek... Viharosan zajló és változó belpolitikai életünkben sem feledkezhetünk el a gazdaságról, a mindennapok gyakorlatáról. Alig néhány nap múlva választ az ország, mégis érdemes áthangolódni, ha rövid időre is, a tudomány hullámhosszára. Azért, mert mától két napon át Gyöngyösön találkoznak a mezőgazdasági vállalatok működését, szervezését, irányítását értő szakemberek. A mátraalji városban igyekeznek a hazai és az európai országok nem kevés, az említett témakörben kutatók, oktatók és újat mondani kívánók. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem Társadalomtudományi Kara Vállalatgazdasági Üzemmérnöki Intézetét — a rendezvénysorozat színhelyét — okkal és joggal hisszük, sokan megismerték az elmúlt időszakban. Nem csupán a speciális képzésről, amelyet megvalósítottak, hanem az ott kibontakozó tudományos műhelymunkáról. És ez büszkeséggel tölthet el bennünket, Heves megyeieket, hiszen országosan, sőt határainkon túl is sokszor beszélnek róla. Két esztendővel ezelőtt, 1988 tavaszán éppen az intézet vezetőinek kezdeményezésére rendezték meg az első hazai mezőgazdasági, vállalatgazdasági tudományos napokat, amelyek méltán váltották ki az elismerő szavakat, nem csupán itthon, hanem külföldön is. Ma már könyvtárak őrzik az akkori előadások nyomtatott anyagát, amelyek az oktatók, a kutatók és bárki érdeklődő rendelkezésére áll, munkáját segítve. Akkor hetvenegy előadás hangzott el aktuális témában, az agrárgazdaság fejlődési pályájának korszerűsítése témakörben. Mindezek a vállalatgazdaságtan, az agrárgazdaságtan, a munka- szervezés ehhez kapcsolódó részeit ölelték fel. A résztvevők felmérték a kutatás, a fejlesztés és a gyakorlat által elért eredményeket, összevetették és ütköztették a kutatás módszereit, a tartalmára vonatkozó különböző nézeteket. Most két napon át ismét aktuális témát vitatnak meg, nevezetesen a mezőgazdaság és a reform kapcsolatát. Ezen belül is különös tekintettel a jövedelemtermelő képesség lehetőségeit vizsgálják meg sokoldalúan az ágazatban. Időszerű a kérdés, hiszen olyan körtelemeznek tudományos igényességgel, amely a holnap élelmiszer-termelésének vezérfonalául szolgálhat. Ezúttal nyolcvankilenc belföldi és huszonöt külföldi előadás hangzik el. Vendégeket várnak Romániából, a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából, a Szovjetunióból, a Német Szövetségi Köztársaságból. Az érdeklődésre utal, hogy legalább félezer résztvevőre számítanak. A rendezvénysorozat jelentőségét bizonyítja, hogy olyan intézmények, cégek szponzorálják, mint a Magyar Tudományos Akadémia, az Állami Biztosító, a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát, a ka- rancslapujtői Karancs Termelőszövetkezet, valamint a Mezőgazdasági Üzemszervezési- Számítástechnikai és Informatikai Részvénytársaság. Gyöngyösön tehát hagyományt teremtettek olyan nemzetközi kitekintésű tudományos napokkal, amely méltán öregbíti Heves megye, nem kevésbé a Gödöllői Agrártudományi Egyetem hírnevét. A kis citromfa már termést hozott (MTl-fotó: Gottvald Károly) Tavaszváró T él sem volt, és már itt a tavasz. Karácsony óta többször volt évszakváltás, úgyhogy bolondját járatja velünk az időjárás. Az első januári tavasz után februárban morcos ősz köszöntött ránk, aztán újra meleg lett, akár kaszálhattuk volna a hóvirágot az erdőben, a déli oldalakon. A február megint fordított egyet a köpönyegen, és izzadva metszettük a szőlőt az egri lankákon, amíg aztán március közepe meghozta a nyarat. Nem tévedés, mert ugyebár, ha Sándor- Józsefkor árnyékban huszonhárom fok meleg van, akkor ez már nyár a javából, még akkor is, ha hajnalban mínusz alá csúszik a hőmérőben a higany. — De jön-e már az igazi tavasz? Egyelőre még mindig csak reményeink vannak, és bizakodásunk, hogy vége a fagyoknak, és előbb-utóbb helyére kerülnek az évszakok. Mindegyik oda, ahová való. A gólyák mindenesetre már itt vannak. József napja előtt már körözött egy a falu fölött, aztán szétnézett, de a falu hallgatag volt, és várakozással teli... — Kicsit ér, kicsit ér... — lár- mázik korán reggel egy cinke az ablakom párkányán, de érzem a hangján, hogy ezt nem komolyan mondja, csak úgy kiabál összevissza, tavaszos jókedvvel, mert elmúlt a tél, és különben is — úgy gondolja —, hogyha örül valaki, akkor bolondos kedvében igazán mindegy, hogy mit kiabál! Akinek füle van a hallásra, úgyis megérti, hogy mi van a cinkenóta mögött... A tavasz tulajdonképpen jól kezdődött, eddig még jelentős fagykárt sem szenvedtünk, bár a félelem ott bujkál mindannyiunkban, és birkózik a reménykedéssel: csak meg ne fagyjanak, tönkre ne menjenek az oly hamar kibontakozó rügyek... Az eső! No igen, az eső, a csapadék az nagyon hiányzik, akárki láthatja, hogy porzik a határ a vetőgépek nyomában, szakad az eke, a tárcsa, a borona a csontkemény földben. — Hogy lesz ebből a vetésből új élet? Tavaszváró kétségeink néha bizony keserűséggé gyülemle- nek, és a torkunkat fojtogatják, néha talán már lemondóan legyintünk, alig remélve valami biztatót. Ám a Természet — a nagy tanácsadó — számtalan bölcsességgel szolgál: a vetések megmozdultak, az ősziekre eddig egy szavunk sem lehet, zsen- dül a rétek világa, rügyeznek, nemsokára virágoznak a fák, könnyezik, sír a szőlő... Reméljük, örömkönnyeket hullat! A ligetek, a kertek, az erdők tele vannak madárdallal. Hazajönnek a vándorok is, az idegenbe szakadtak... Hazahúzza őket a szívük! A madarak szerelmes trillába kezdenek, fújja, mondja mindegyik a maga nótáját, miközben a szerelem, a fészekrakás gondjaiba vegyül. A lucernásban két nyúl ballag, és ebben a baktatásban gond van, és komolyság. Majdnem ösz- szekoccan a fejük, amikor észreveszik egymást. Az öregebb ijedten mordul a fiatalabbra: — Halálra rémítesz! Nem tudsz szólni? A fiatal nyúl még makogni is elfelejt, és csak később válaszol: — Bocsáss meg! De elgondolkodtam. Manapság annyi a baj és a veszedelem... Tavasszal a madarak éjjel is dalolnak, de a kora hajnal egy igazi, nagy koncert. — Hallod? Mindegyik mondja a magáét... — És mégis ért belőlük, aki rájuk figyel... így tavasszal elindul valami a földben, a vízben, a levegőben, a csillagok között. És ez a belső erő dolgozni, élni kezd, amelytől csírázni kezd a földben a mag, fészket raknak és tojásokat költenek a madarak, kirügyeznek és virágot bontanak a fák, reménykedve dolgozni kezdenek az emberek. Nagyot fordul a világ sora, a kopasz mezőket benövik a vetések, és élni kezd a határ. Négy ember szalonnát süt az akácos mellett. Hajnal óta vetik az árpát, poros, piszkos még a fülük is. — Megéheztünk. Tartson velünk! Csurran a zsír a kenyérre, a csipkefanyársból különös sa- vanykás íz terjed a szalonnára. — Milyen nyarat várnak? — A tavasz is kiszámíthatatlan... A magyar ember evés közben nem szívesen beszél, kiváltképpen nem, ha szalonnával, hagymával bíbelődik. Magamon érzem a tekintetüket, látom, tetszik nekik, ahogyan a felkínált szalonnát hagymástól a nyárs végére rántom. — Maga nem városi ember. — Városi, falusi egyre megy! Egyforma most a gondunk, a várakozásunk... Az akácos mellett virágzik a gólyahír, békazenekar köszönti a közelgő Szent György havát. Dürgő fácánkakasok udvarolnak a tyúkoknak, magasra verik szárnyaikkal a port. — Vasárnap már okosabbak leszünk... Hallom a megjegyzést, nyomkodom erősen a szalonnát a kenyérhez, hadd csöpögjön ki belőle az utolsó csöpp zsír is, ügyetlenkedem a félig sült vöröshagymával. — Maga nem így gondolja? Két pofára eszem a zsíros kenyeret, hümmögök, bólogatok, végül kiszorítom magamból a kérdést: — Okosabbak lennénk? A Taksony képű, kopott bá- ránybőrbekecses becsappantja a bicskáját. — Azok! Megtudjuk, hogy merre fordítja az ország népe a szekere rúdját... Szalay István