Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-21 / 67. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 21., szerda VÁLASZTÁSI FÓRUM 3, Szarvas Béla (1. sz. vk., Eger) Egerben születtem 1959-ben, régi, szőlőtermelő polgárcsaládban. Tősgyökeres egrive nevelődtem, a család belém oltotta a környék, a város szeretetét. A kötődés olvan erős bennem, hogy nem is tudnék másutt otthon lenni. Ezt az Egerhez tartozást szeretném továbbadni gyermekeimnek is. Érettségi után Salgótarjánba kerültem, a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára, ahol diákrektor, majd kollégiumi titkár voltam. Szakdolgozatomban a nemzetiségi kérdéssel foglalkoztam, az itt leírt nézeteim akkor nem vívtak ki hivatalos elismerést. Tanulmányaim befejezése után szülővárosom vérpezsdítő, semmivel sem pótolható történelmi levegője annyira hiányzott, hogy hazaköltöztem. Itthon á munkahelyemen számítástechnikával foglalkozom. Feleségemmel három gyermeket nevelünk, most, a választások utánra várjuk a negyediket. Az ő születése hírét — vágyaim szerint — már a Parlamentben szeretném megkapni. Kelemen József (2. sz. vk., Pé- tervására) Heves megye Kömlő községében születtem, öt nőid föld negyedik örököseként. Szüleim földművesek voltak. Két gyermekem van. Szakmai képzettségem mezőgazdász és általános iskólai tanár. Munkahelyem a Gödöllői Állattenyésztő Vállalat Eger — Füzesabonyi Állomása, ahol megszakítás nélküli huszonöt éves munkaviszonyom van. Pártnak sohasem voltam tagja. A Magyar Demokrata Fórumnak egy éve vagyok tagja. Az új. demokratikus Parlamentben nem pártérdekeket kell képviselni, hanem legjobb tudásom szerint a népet és a nemzetet akarom szolgálni. Egyértelműen politikai ellenfelnek tekintem a volt Kommunista uralkodó párt utódait, az MSZMP, az MSZP és a hozzájuk kapcsolódó szervezetek jelöltjeit, elzárkózom a velük és pártjaikkal való bárminemű politikai együttműködéstől, a választások előtt és után is. Pokorny Endre (3. sz. vk., Gyöngyös) 1939-ben születtem Hatvanban. Szüleim és lelki atyáim — az újhatvani ferences szerzetesek — a katolikus hit jegyében neveltek, két öcsémmel együtt. Hatásukat máig érzem. Általános és középiskoláimat Hatvanban végeztem, majd 1965- ben szereztem gyógyszerészi diplomát a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Dolgoztam kutatóintézetben, falusi gyógyszertárban, és immár húsz éve Mátraházán, az Állami Gyógyintézetben főgyógyszerészként. Féleségein a munkatársam is — munkában, politizálásban egy aránt. Egy felnőtt leány om és egy kiskorú fiam van. 1956-ban diákként — megváltó forradalmunk idején — tagja voltam a Nemzetőrségnek. Egyetemi éveim alatt voltain inuszáj-KlSZ-tag, a kommunista pártba való belépésnek azonban még a gondolata is taszított. Aktívan csak a Magyar Demokrata Fórum megalakulása óta politizálok. Alapító tagja vagyok az MDF gyöngyösi szervezetének, az MDF I. országos gyűlése az országos választmány tagjai sorába választott. Az MDF-ben — barátaimmal — valódi emberi közösségek létrehozásán és e közösségek önzetlen szolgálatán munkálkodunk. „Hátországom" biztosítja, hogy zavarodott világunkban nem kell teMagyarországon Demokráciát Felelősséggel Tisztelt Polgártársunk! Nemzetünk sorsfordító lehetőség előtt áll: 1990. március 25-én, 43 év után először választhatunk magunknak szabad parlamentet. Fennáll azonban annak a valós veszélye, hogy népünk ismét nem tud élni a történelmi lehetőséggel, és elszalasztja az utolsó esélyt Európához való felzárkózásunkhoz, azt, hogy polgáraink működőképes demokráciában, jólétben élhessenek. Ismét kísért bennünket a régi magyar átok: a SZÉTHÚZÁS, amikor pártok és „függetlenek ” tucatjai sokszor elvtelenül, saját érdekeiket előtérbe helyezve tolonganak a HATALOMÉRT! Éz nem más, minta nemzet érdekeinek sárba tiprása, a koncért való marakodás. Ezért a Magyar Demokrata Fórum megyei szervezetei NEMZETI ÖSSZEFOGÁSRA hívják a VÁLASZTÓPOLGÁROKAT! A Magyar Demokrata Fórum elsőnek az országban, már megalakulásakor a NEMZET LEGJOBB ERŐIT szólította egybe, KÖZÖS CSELEKVÉSRE. E közös cselekvés első eredménye, hogy sikerült békés eszközökkel lebontani a diktatúra alapkövét, az egypártot, az MSZMP-t. Eltemethettük tisztességgel az 1956-os forradalom és nemzeti szabadságharc hősi halottait. Tárgyalások eredményeként kikiáltották a köztársaságot, feloszlatták a Munkásőrséget, szabadon megünnepelhettük március 15-ét és október 23- át, kiírták a szabad választásokat. A Magyar Demokrata Fórum nem egyes rétegek, csoportok, hanem a NEMZET ÉRDEKEIT, MINDEN EGYES EMBER ÉRDEKEIT kívánja SZOLGÁLNI! A Magyar Demokrata Fórum „keresztény, keresztyén párt”, mertakétezer éves keresztény kultúra és erkölcs értékeit hirdeti, az egyházak jogaikba való visszahelyezését tűzte zászlajára. A Magyar Demokrata Fórum a „ kisgazdák, parasztok pártja ”, mert a parasztság jogos igényeinek a szószólója megalakulásától kezdve, és részletes programja van ezen igények megvalósítására. A földtulajdon visszaszolgáltatása jogos tulajdonosaik kezébe, első pillanattól programjában szerepel. A Magyar Demokrata Fórum „a vállalkozók, kisiparosok, kiskereskedők pártja ”, mert a vállalkozások támogatásában látja a magyar gazdaság talp- raállításának egyetlen lehetőségét. Az MDF támogatja a független, önálló ipartestületeket, gazdaköröket. A Magyar Demokrata Fórum a „munkások pártja”, mert azt akarja, hogy a munkások valódi tulajdonosai legyenek az üzemeknek, hogy valóban munkájuk értékét tükrözze jövedelmük. Az MDF támogatja a munkástanácsokat, mint a dolgozói érdekvédelem valódi formáját. A Magyar Demokrata Fórum az „ idősek pártja ”, mert eltökélt szándéka, hogy megváltoztassa, biztosítási alapra helyezze a nyugdíjrendszert, felemelje az alacsony nyugdíjakat, megszüntesse a nyugdíjakban is meglévő kiváltságokat. A Magyar Demokrata Fórum a „fiatalok pártja ”, mert biztosítani kívánja számukra a tanulás, a munka, valamint az önálló életkezdés lehetőségeit, anyagi feltételeit. A Magyar Demokrata Fórum az „értelmiség pártja”, mert felismerte és hirdeti, hogy a szellemi munka elismerése nélkül a nemzet nem emelkedhet fel, ezért vallja, hogy a tudást erkölcsileg és anyagilag is el kell ismerni. A Magyar Demokrata Fórum a „nemzetiségekpártja”. Minden, hazánkban élő nemzetiségnek megadja az őket megilletőjogokat, de ezeket megköveteli a kisebbségi sorban, a határokon kívül élő magyarság számára is az adott országok kormányaitól, népeitől. A Magyar Demokrata Fórum „ a vidék pártja ”, mert valódi önkormányzatot akar minden településnek. A Magyar Demokrata Fórum a „nemzet pártja”, mert minden réteg, minden csoport, és így az egész nemzet minden problémájára, az inflációtól a gyermeknevelésig, az oktatástól a környezetvédelemig konkrét megoldási elképzelése, programja van, melyet, ha bizalmat kap a néptől, a Parlamentben és az új kormányban következetesen végrehajt. Az MDF az a párt, amely mindezen gondok megoldására rendelkezik a megfelelő felkészültséggel és a megfelelő szakemberekkel. A Magyar Demokrata Fórum „ európai párt”, mert programja a biztosíték ahhoz, hogy megvalósítása esetén Magyarország piacgazdaságon alapuló, jólétben élő, szabad, idegen csapatoktól mentes, független és demokratikus jogállam legyen. Mindezen célok azonban csak úgy valósíthatók meg, ha NEM APRÓZZUK FEL ERŐINKET! Ezért felhívunk minden saját magáért, családjáért, nemzetéért felelősen gondolkodó VÁLASZTÓPÖLGÁRT, hogy FOGJUNK ÖSSZE! E nép a szabad választásokon eddig mindig tudta, ki mellé álljon... ! Az országjövője, gyermekeink, unokáink jövője most az ÖN KEZÉBEN VAN! Ma az MDF a holnap! Szavazzon a holnapra, a Magyar Demokrata Fórumra! Magyar Demokrata Fórum Heves megyei képviselőjelöltjei tovább, pedig beteg gazdaságunkat csak ép testű, ép lelkű emberek képesek felvirágoztatni. Értük vállaltam jelöltetésemet a választásokon abban a reményben, hogy orvosnak maradva egy egész ország gyógyulását segíthetem. Pongrácz József (5. sz. vk.. Heves) 1944. augusztus 28-án születtem a Pozsony melletti Éberhardon, egy katolikiis család ötödik gyermekeként. Édesapám hivatalnok volt. Születésemet nem sokkal élte túl, november 4-én a Margit híd felrobbantásakor meghalt. Iskoláimat Pozsonyban és Budapesten végeztem. Gyógyszerészi diplomát Pesten szereztem 1970-ben. 1969-ben megnősültem, feleségem is gyógyszerész. Két gyermekünk van. 1977 óta élünk Hevesen. Az MSZMP-be — politikai nézeteim miatt — nem léptem be. 1988 decemberében lettem a Magyar Demokrata Fórum tagja. A Választókban tudatosítanikívá- nom, hogy jelenlegi anyagi, erkölcsi helyzetükért, félelmeikért a magát szocialistának nevező állami éspart- diktatúra vezetői felelősek. Az MDF programja jelenti a biztosítékot egy békés, demokratikus politikai és gazdasági átmenethez, amely rövid távon további lemondásokat, áldozatokat is kíván. Hatékony szociálpolitikával megőrizhető az ország velyegnem. Szüleim emléke, hitem, a felesegem, gyermekeim, testvéreim iránti szeretet, a Himnusz és a Szózat pontosan kijelölik járandó utamat. Dr. Baranyai Miklós (4. sz. vk.. Hatvan) Ötvenhat éve lélegzem. harminc éve gyógy ítok. Dolgoztain alföldi faluban, tejillatú bölcsődében, cukor- és konzervgyárban, szociális otthonban és zsúfolt szakrendelésen. Tizenöt éve intenzív osztály szívdobbanásai között élek egy ütt egy nagybeteg ország gyógyulást sóvárgó reménykedőivel. Félelemre, nikotinra és alkoholra kapatott nemzedékek szeméből százszor kiolvashattam a vágyat, amit József Attila ki is mondott: „Fel kéne szabadulni már!" Felszabadulni a szenvedélybetegségek béklyójából, a magány markából, az önki- zsákmányolás taposómalmából az egyéneknek, a családoknak — egy egész népnek. Gyógyítással elkötelezett pártonkívülibol azért lettem a Magyar Demokrata Fórum tagja, hogy' programjának megvalósítasá- vafa betegágy mellett a közéletben is segítsem megállítani a lakosság fogyatkozását, az ország romlását. Társadalmunk egészsége testi betegségeink legjobb megelőzése. Megfertőzött közéletünk fekélyei ma az egyes emberek életében betegségként fakadnak fel, s fertőznek MDF belső békéje, és a határozott, átgondolt gazdasági intézkedések a nem távoli jövőben meghozzák felemelkedésünket. Képviselővé választásom esetén elsődlegesen az ország érdekeit kívánom szolgálni, mert azzal képviselem legjobban választóim hosszú távú érdekeit is. Választókörzetem falusi, kisvárosi lakóinak lelki felszabadítását tartom fontosnak, hogy megfelelően tudjanak élni az önkormányzat, az öntevékeny boldogulás lehetőségével. Szakmái ambíciómmal részt szeretnék venni egy emberközpontú, de gazdaságilag racionális egészségügy — ezen belül gyógvszerugy és gyógyszerellátás — kialakításában. Elek István (6. sz. vk., Füzesabony) A nyolcvanas évek elejétől az írói ellenzek ismert tagja. 1988-ban megjelent könyve a Kádár-korszak átfogó bírálata. A Magyar Demokrata Fórum alapítói közé tartozik. 1955-ben született Nagykállóban. A debreceni egyetemen szerzett tanári diplomát, majd Csoóri Sándor Her- der-ösztöndijasként politikatudományt tanult Bécsben. A Magyar Napló című hetilap szerkesztője. Ke- recsenden él. Felesége középiskolai tanár. Három kisgyermekük van. Mit akarok? 1. Gyors, de békés rendszerváltást. 2. Az állampárt és a pártállam romjainak eltakarítását, becsületes elszámoltatást, a törvény- sértések áldozatainak rehabilitálását. 3. Független, semleges, demokratikus Magyarországot. 4. Ember- központú piácgazdasagot. Magántulajdont minél több embernek. Részvényt a munkásságnak és az alkalmazottaknak. földet a parasztságnak, hogy ne kirívóan gazdag kevesek és az elszegényedett milliók, hanem a jómódú, öntudatos polgárok társadalma legy ünk. 5. A korszerűtlen ipar átalakítását, leértékelt mezőgazdaság, gyarmatosított falu helyett virágzó vidéket. 6. A ránk erőszakolt tanácsrendszer helyett valódi önkormányzatot. 7. Az infláció megfékezését és vállalkozást serkentő adópolitikát. 8. Igazságos nyugdíjrendszert. 9. A nő-, gyermek- és ifjúságpolitika szólamai'helyett családvédelmet, az any aság hivatásként való elismerését. 10. A lakáspolitika, az egészségügyi és az oktatási rendszer gyökeres reformját. 11. A hazai kisebbségek jogainak biztosítását, érvényesülésük segítését, és rendszeres' törődést a határainkon kívül élő magyar kisebbségek sorsával. 12. Nemzeti hagyományaink megbecsülését és a keresztény alapú erkölcsi értékek védelmét. Bánffy György (megyei listavezető) Budapesten születtem 1927. június 19-en. Édesapám jogász volt, Egerben közigazgatási területen dolgozott. 1940-től országgyűlési képviselő volt Teleki Pál partjának képviseletében. Iskoláimat az egri Cisz- ter Gimnáziumban, majd a budapesti Érseki Katolikus Gimnáziumnál! végeztem. Diplomát szereztem a Színművészeti Főiskolán. Első szerződésem 1950-től a Nemzeti Színházhoz kötött. 1955- ben kötöttem házasságot, feleségem gyógypedagógus. Két gyermekünk van, leányom régész, fiain állatorvos. Négy unokám tolt be életemben egyre nagyobb szerepet. A közéletbe fokozatosan kapcsolódtam be lakóterületemen, a II. kerületben. 1985-ben mint pártonkí- vüli, templomba járó, vallásos ember, nagy népszerűségre tettem szert, és igen liagv szavazati arámival megválasztottak országgyűlési képviselőnek. Utam szükségszerűen vezetett a Magyar Demokrata Fórum soraiba. Tagja voltam annak a 19 fős képviselői csoportnak, amely az első lehetőség alkalmával tiltakozott a nagy marosi vízi erőmű építése ellen. A jövő parlamenti munkája megítélésem szerint — ha lelkiismeretesen akar valaki megfelelni a választók bizalmának — teljes embert kíván, ezért megválasztásom esetén színházi szerződésemet megszüntetem, és csak esetenként vállalnék egy-egy pődiumi vagy rádiószerepet. Álláspont __________________ A történelem ma kezdődik Ez a hangulat — szinte eufóri- ás állapot — volt a levegőben; amikor a közgazdasági egyetemen egymás után emelkedtek szólásra a Páneurópai Unió küldöttei, Lord Henry Plumb, az Európa Parlament volt elnöke, Sigbert Albert társelnök és nem utolsósorban dr. Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió nemzetközi elnöke. Az előadásokat többször taps szakította félbe, de mennyivel más ez a taps, mint a félelem szülte ütemre, szolgalelkű ma- melukok kórusának produkciója. A címben idézett kijelentés Lord Plumbtól származik, aki Chestertont idézte: „A történelem olyan, mintha egy hegy tetején állunk, hátratekintünk, hogy honnan jöttünk, mielőtt továbbmegyünk. Hátam mögött Marx Károly — mutatott a szoborra —, Európa pedig előttem. A történelem ma kezdődik. Sigbert Albert kijelentése pedig visszaadhatja a nemzeti önbecsülésünket, hiszen nemcsak az udvariasság mondatta vele, hogy Európába az út Magyarországon keresztül vezet, és a változást mi indítottuk el. Rendkívül szellemes volt az a hasonlat, amivel a sokat forgolódó politikusokat piruettező korcsolyaművészetéhez hasonlította azzal, hogy ha így folytatják, akár dugóhúzóvá is válhat a nyakunk. Természetesen felforrósodott a levegő, amikor Habsburg Ottó emelkedett szólásra. Az egyetem aulájában nem fért el a tömeg, az előadókba is kivetítették az előadást, és úgy éreztük, valóban történelmet írunk. Annyi mindent átértékeltünk az utóbbi évben, és ez az átértékelés — úgy gondolom — még nem fejeződött be. Egy biztos, egy karizmatikus személyiség egy történelmi névvel olyan energiával dolgozik az egységes Európán, ahol az embernek az a sejtése: ez az energia már nem is emberi. Persze, nehéz visszaadni egy egész előadást, különösen a hangulatát. Azért egy-két gondolat ízelítőnek álljon itt: különösen mert már bizonyos, nemsoká városunkban is találkozhatunk az egység apostolával. — Mi ennek az egységnek a feltétele? — Az, hogy ne nacionalisták, hanem patrióták legyünk. De mindenekelőtt egy igazi kibékülést keressünk. 1956-ban a rádió utolsó S.O.S. üzenete az volt: „Hívjuk Európát!” Csak tankok jöttek, de máshonnan. Európa viszont most itt van. Nézzük az európai egyesítés útját pontokba szedve: — közös kisebbségi és nemzetiségi törvény; — föderalizmus, és ne a centralizmus uralkodjon; — a természetrombolás közveszély Európa számára, ezért közös természetvédelmi hatóság szükséges; — vízum- kényszer megszüntetése; — közös jogalkotás, bűnmegelőzés, a terrorizmus, a kábítószer elleni küzdelemben; — közös külképviselet, és az iskolai programok egyesítése. A végén felhangzottak a himnuszok, és éreztük, tudtuk, hogy nemcsak a dallam, de lelkünk is szárnyal, mert már hisszük valóban: „Testvér lészen minden ember” — hiszen Európa szabaddá vált. Mindenki szíve vágya, hogy európaivá váljunk. Ennek útjai különbözőek, de közérdeklődésre tarthat számot az egyik lehetséges és támogatott megoldás. Korunk új sebeket gyógyító karizmája: az egység. Lukács Tamás Ki ne öntsük a gyereket is...! Avagy: önkormányzat és az MSZMP hatvani képviselőjelöltje „Pártvitáink” címmel több estén át találkoztak Hatvan és környéke országgyűlési képviselőjelöltjei, hogy hazánk legkülönbözőbb problémái kapcsán kifejtsék véleményüket. A sok-sok témát számtalan módon igyekeztek megközelíteni a jelöltek, s ezekben természetesen tükröződött pártjuk állásfoglalása, programja is. A Népújság kérésére, mintegy a vitafórum utolsó előtti felvonásaként most dr. Nagy Bélát, az MSZMP jelöltjét szólaltatjuk meg. S miután köztisztviselőről van szó, nyilván joggal érdekelt bennünket, hogy az új ön- kormányzati rendszer kialakulása nyomán mit vár, mire számít a közelgő választásokat követően? — Semmi esetre sem számítok arra, hogy egyik napról a másikra olyan kedvezően alakúi az ország gazdasági helyzete, hogy a várospolitikában mindmáig föllelhető nagy eltérés kiegyensúlyozódjék. Vagyis a kisebb települések a nagyobbakkal együtt arányosan fejlődjenek, s voltaképpen a falusi polgár ugyanolyan elbírálásban részesüljön, mint mondjuk az egri vagy a budapesti. Én konkrétan azt tudnám képviselni választóim érdekeinek megfelelően, hogy először is sürgősen változzon meg a döntési mechanizmus, s nagyobb esélyük legyen a vidéknek a felzárkózáshoz az élet megannyi területén, legyen az kulturális, egészségügyi szolgáltatás, a munkaerőhelyzet rendeződése, vagy éppen az életszínvonal érezhető javulása. — Miként képzeli el e folyamatban a pillanatnyilag meglévő önkormányzati rendszert? To- vábbmenthetőnek, feljavítható- nak véli? — Szerintem ez az önkormányzati rendszer, s amely mostanra kialakult, de maga a tervezett törvény sem tudja szavatolni a vidék gondjainak a megoldását! Mert attól még, hogy városon, falun önkormányzat lesz, a különböző rendű-rangú települések fejlesztési gondjai nem oldódnak meg. Elsősorban is azért, mert saját bevételből nem valószínű, hogy az önkormányzatok jelentős hányada az eddiginél több pénzhez jut a helyi bajok, gondok orvoslásara. — Milyen kiutat lát személy szerint, illetve mit tart fontosnak maga az MSZMP avégett, hogy ne néptelenedjenek el a kisebb települések? Továbbá e tárgyban mit érvényesítsen a központi akarat? — Ahhoz, hogy a vidék megtartóereje érvényesüljön, óhatatlanul arra van szükség, hogy a központi szervek az eddiginél jóval komolyabban, s határozottan, gyorsan gondolják át a helyi fejlesztési programokat. Mert ilyen szempontból máris nagy a lemaradás! Persze, nemcsak mint Hatvanban élő, dolgozó köztisztviselő mondom ezt, hanem mint az az ember, aki egy közeli faluban született, s komolyan tiszteli a községekben élőket szorgalmuk, igazságérzetük tisztasága okán. Ugyanezért tudnám őszintén, lelkesen képviselni érdekeiket, akár a Parlamentben is, ahol persze az eddiginél lényegesen nagyobb súlyú ügyekről esik szó, de ezzel párhuzamban jómagam is nagyobb súllyal szolgálhatnám a választó- polgárok azon érdekeit, amelyek az önkormányzatok létével állnak szoros összefüggésben... — Tapasztalni mostanság, hogy a politizálás gyakran téved ingoványos területekre. Ez alól nem kivétel az MSZMP sem, amely az ellenzéki pártok össztüzében áll. Hogyan érinti Önt ez a földrengésszerű változás? — Ami bekövetkezett, azt az előzmények nyomán természetesnek vélem. De ugyanakkor eszembe jut Tőkés László egyesült államokbeli útján tett egyik kijelentése, amelyet valami hasonló kérdés kapcsán tett, csak éppen a romániai állapotokra utalással. Egy nem mai keletű közmondást idézett a tiszteletes mondandójának érzékletesebbé tétele végett, valahogy így: vigyáznunk kell nagyon, hogy a társadalmi forrongás közepette ki ne öntsük a gyereket a fürdővízzel együtt...! Köszönet a megkésett randevúért dr. Nagy Bélának, s most már csak azt várjuk sorozatunk teljessége végett, hogy a Fidesz hatvani képviselőjelöltje is megnyilatkozzék a város és környéke nyilvánossága előtt. Van még erre pár napunk a választásokig. Moldvav Győző