Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)
1990-03-20 / 66. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. március 20., kedd VÁLASZTÁSI FÓRUM 3 Farkas Zsuzsanna Egy új Kovács János Magyarországért! Vita Töprengés egy töprengésen Tisztelt Választópolgárok! A fiatal demokráciának szüksége van fiatal demokratákra. Most, az újrakezdésnél mindenki lehet fiatal demokrata. A Fiatal Demokraták Szövetsége számít az Önök szavazatára. A Fidesz képviselőjelöltje Eger, Felsőtárkány, Noszvaj és Szarvaskő választókerületben: FARKAS ZSUZSANNA. 1958-ban születtem Pest megye egyik kicsiny falujában, de Eger város polgárának érzem magam, hiszen születésem évétől ebben a városban élek. A „Halas”-iskola falai között tanítottak meg a betűvetésre. Ezután a Dobó-gimnázium következett, amelyhez sok élmény köt. A középiskola után az egri tanárképző főiskolán élethivatásom alapjait sajátítottam el. Népművelő vagyok. Hivatásomnak tekintem az egyén, a közösség, a társadalom problémáival, bajaival való törődést a mindennapokban. Kötelességemnek érzem, hogy tudásommal segítsek mindazoknak, akiknek a hivatalos szervezetek, intézmények nem segítenek. Munkahelyeim mindvégig az ifjúsághoz, a fiatalsághoz kötöttek. Négy évig az Ifjúsági Házban, jelenleg a megyei tanács ifjúsági és sportosztályán ifjúságpolitikusként dolgozom. Az ifjúKedves Pusoma Jenő! Többéves barátságunk során bőven volt lehetőségem megismerni rajtad keresztül is a magyarországi cigányság problémáit. Sokat beszélgettünk a Dankó Pista Ifjúsági Klubról, a Kulturális Szövetségetek tevékenységéről. Arra is emlékszem, milyen felháborodottan mesélted, hogy gyermekeitekre minden ok és magyarázat nélkül a „korrekciós osztály” stigmáját kívánták ráütni. Mi tudjuk, hogy nemcsak az elmúlt 40 év, hanem 200 — 300 év cigánypolitikáját kell elfelejteni, és azt is, hogy a cigányok nem elszegényedtek, de mindig is szegény volt legnagyobb többségük. Egyébként is a szegénységet és elesettséget csak az osztja ketté önhibás és önhibáján kívüli kategóriákra, aki nem ismeri a magyar társadalom történelmi múltját, jelenének gazdasági és társadalmi összetevőit! A szocializmus negyven éve az egész társadalmat megsanyargatta. Jóformán minden társadalmi csoportot drasztikusan vetkőztetett ki ság gondjai mellett a hátrányos helyzetű emberek sorsa is egyre jobban foglalkoztatott, illetve foglalkoztat. Hogy minél jobban tudjam munkámat végezni, ezért elvégeztem az ELTE szociológia-szociálpolitika szakát. Több egyesület alapító tagja vagyok. A városunk polgárainak érdekképviseletére hoztuk létre az Egri Szociális Uniót, amelynek akcióit és tevékenységét már sokan ismerik és igénylik. A képviselőjelöltséget a Fidesz felkérésére azért fogadtam el, mert úgy érzem, képviselni tudom az ifjúságot, az Ön gyermekeinek és unokáinak gondjait, problémáit. Abban a reményben teszek a felkérésnek eleget, hogy a piacgazdaság mellett sikerül olyan biztonságot teremteni, amely korrigálja a piaci egyenlőtlenségeket és társadalmi igazságtalanságokat. A Fidesz olyan programot dolgozott ki, amely kiutat mutat jelenlegi helyzetünkből. Ez a program radikális, ezért reális. Hamis kompromisszumok és légvárak helyett olyan tapasztalatokra épül, amelyek már más országokat kivezettek a válságból. Mi nem akarunk senkit sem áltatni a gyors fellendülés ígéretével, mivel tisztában vagyunk gazdasági válságunk mélységével. Célunk a minél teljesebb egyéni szabadhagyományos kultúrájából, de senkit sem tett annyira földönfutóvá, mint a cigányokat. A cigányok mellett a mező- gazdaságból — faluból iparba — városba kényszerített emberek sem mentesek ennek hatásától. Sőt, a parasztemberből vagy munkásból faragott „szocialista értelmiségiek”, gyárigazgatók, pártfunkcionáriusok, tanácselnökök is súlyosan „megitták a levét” ennek a „forradalmi” változásnak. A társadalmi beilleszkedési zavarok (öngyilkosság, bűnözés, alkoholizmus, válás) statisztikai adatai bizonyítják, hogy az emberek többségének rettenetes nagy nehézséget jelentett a régi, megszokott környezetével történő radikális szakítás, s az új, „úri” életmódhoz való alkalmazkodás. Úgy gondolom, hogy az önhibás szegénység egyre erősebb hangoztatása a korábbi, egyébként is felemás, gyenge társadalmi szolidaritás felbomlását jelenti. Az esélyegyenlőség hangoztaság és a gazdaság felemelkedésének biztosítása. Hiszem, hogy csak az a nemzet lehet szabad, amelynek állampolgárai is szabadon élhetnek. Önnek, az Ön gyermekeinek, unokáinak és a mi gyermekeink jövőjének biztosítása közös célunk és kötelességünk. Rajtunk, mindannyiunkon múlik, milyen lesz a jövő Magyarországa. A Fidesz képviselőjelöltje a 4-es számú egyéni választókerületben: KOVÁCS JÁNOS. 1958. augusztus 20-án születtem Hatvanban. Nyitott szellemű római katolikus családban nőttem fel. Az általános iskolát szülővárosomban, a Közlekedésgépészeti Technikumot Budapesten végeztem. Katonaság után a MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézetben tanultam. 1977-től dolgozom Budapesten, a MÁV Központi Felépítményvizsgáló Főnökségen. Munkám területe az egész országra kiterjed. Ez alatt az idő alatt lehetőségem volt megismerni az országos gondokat. Rá kellett jönnöm, a hiba nem pusztán abban van, hogy tehetségtelen és jellemtelen emberek kerülnek fontos beosztásba, hanem maga a rendszer a hiba. E szocializmusnak nevezett, szovjet tankokkal létrehozott társadalmi berendezkedés tását pedig pimasz fricskának tekintem. Ugyanis a legnagyobb igazságtalanság az egyenlőtlen helyzetből indulókat egyenlő esélyekkel becsapni. Mindenki tudja, hogy az esélyegyenlőtlenségek már 6 éves korban, az általános iskola megkezdésekor működésbe lépnek. A vezetők és értelmiségiek gyermekeinek 6 — 7-szer nagyobb esélyük van gimnáziumba kerülni, mint a segédmunkások gyermekeinek. A felsőoktatásba pedig 8-szor nagyobb eséllyel kerülnek be. Az esélyek csak akkor lesznek egyenlőek, ha a bánásmódok különbözőek. Először is a segédmunkások, sőt a cigányok gyermekeinél a hátrányokat kell behozni! Micsoda dolog az, ha egy féllábú embert egy rövidtávfutóval állítunk rajthoz 100 m-es gátfutásnál! S hogy milyen labilis az esély- egyenlőség hangoztatása! Egykét példa: a hatalmi elit az esélyegyenlőség nevében az 1960- as években tanácsi lakásokhoz jutott, a ’70-es években ezeket átjuttatott oda minket, hogy hiába dolgoztak nagyszüleink és szüléink, mi itt állunk egy meggyötört országban 20 milliárd dollár adóssággal a nyakunkban, az évtizedes hazugságok romjain. Most az a feladatunk, hogy megszabadítsuk az állampolgárokat a beléjük égetett félelemtől, hogy közreműködjünk egy új, emberközeli politika megteremtésében, hogy most, a diktatúra bomlása idején, elgondoljunk egy szabad társadalmat, amelyben szabad emberek élnek. Nekünk nem adatott meg, hogy ilyen társadalomban élhessünk. Ma már rajtunk is áll, hogy meg- teremtjük-e. MI NEM A HATALMAT AKARJUK, HANEM A HATALOM ELLENŐRZÉSÉT! Tisztelt Választópolgár! Önnek két szavazata van! Körzetében szavazzon egyéni jelöltjeinkre, s ne feledje: a 4-es listán szavazhat a Fideszre! Területi listánk: 1. Kovács János 2. Farkas Zsuzsanna 3. Horváth Tamás 4. Révész Tamás 5. Dobos Attila HALLGASS A SZÍVEDRE, SZAVAZZ A FIDESZRE!!! adták a helyi tanácsoknak, amelyekért illetményt kaptak. Majd e különféle pénzügyi alapokkal elkezdték finanszírozni a presztízs öröklakás-építkezésüket. De a hatalmi elit sokkal nagyobb árányban jutott hozzá — szintén az esélyegyenlőség nevében — a jobb és magasabb színvonalú üdülési lehetőségekhez, az egészségügyi ellátásokhoz, az oktatáshoz, a béren kívüli juttatásokhoz. S most, a hatalomváltás előtt, de még mindig a hatalmi elit pozíciójából, ezek a csoportok az állami és társadalmi szervezetek (pl. KISZ, MSZMP) vagyonából kft.-ket alakítanak! Nekik van esélyük a továbblépésre! Nekem, nekünk nincs! Hiszen nincsenek jó informátoraink, nincsenek lehetőségeink állami vagyonokkal manipulálni. Kedves Jenő! Tehát a leírtak szerint, ha nem kapsz munkát és éhen halsz, természetesen az a te hibád! Ha én halok éhen, az meg az enyém! Tisztelettel: Farkas Zsuzsanna Fidesz-képviselőjelölt Kezemben a Népújság március 3-i száma. Töprengek..., valahogy úgy, mint azt a 3. oldalon közölt cikk írója tehette „Aktuális töprengések” című írásában. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, az én töprengésem is aktuális. Az írás szerzője a nyilvánosság előtt arra keres választ, mi szükség volt február 24-én a tv 1 -es programján A. Delon főszereplésével bemutatni az „Egy gazember halála” című francia filmet! A töprengő képviselőjelöltnek az a problémája, hogy a film bizonyos képet festett a francia polgári demokrácia árnyoldalairól. Kérdései a következők: ugyan mi szükség van a választási kampány kellős közepén egy ilyen filmre? Félelemkeltésre, lejáratásra? Mit csinál az úgynevezett tv-felügyelő bizottság? Véletlenül került képernyőre a film, vagy szándékosan? Mintegy válaszul le is vonja következtetését. Mint úja: „Megfejthetetlen titok, bizonyíthatatlan manipuláció!” Aztán tovább töpreng. A polgári társadalom parlamentarizmusának ez volna a lényege? Ezt az árnyfoltot kell most bemutatni? — kérdezi. Ha több volna a humorérzékem, az utóbbi kérdésre azt mondanám, jobb előbb, mint később. A kérdés sajnos, ennél sokkal komolyabb, és nem ad lehetőséget a humorizálásra. A töprengő nem egy átlag halandó, hanem egy olyan tulajdonságokkal felruházott személyiség, akit elv- és pártbarátai alkalmasnak vélnek arra, hogy mint honatya a Parlamentben döntsön a nép és a magyar haza ügyeiben. Töprengek én is, de úgy istenigazából a megdöbbenés és a félelem lesz úrrá rajtam. URAMISTEN, mi lesz ott, ha egy nevében is demokratikus párt egy film levetí- tésében is sötét manipulációt keres? Lehetséges, hogy az a fennen óhajtott polgári demokrácia, melynek jó vagy rossz oldalait a magyar népnek eddig soha nem sikerült saját hazájában élveznie, eszméiben oly törékeny, hogy nem bírja ki a valós igazságot? Vagy az a demokrácia, amivel a választókat kecsegtetik, csak addig igaz, amíg egy szűk érdekcsoport hatalomra jutását szolgálja? Az írás szerzője pártjának — szinte már visszataszítóan ízlésSZDSZ-diskurzus Az országgyűlési képviselő- választások időpontjának közeledtével egyre szaporodnak a pártok jelöltnépszerűsítő gyűlései. Ennek jegyében látogatott Hatvanba Pető Iván, az SZDSZ egyik ügyvivője, a megyei lista vezetője. A szerény propaganda ellenére is megtelt a Kodály Zoltán Általános Iskola aulája, ahol több mint százötvenen hallgathatták a pártpolitikus fejtegetéseit. A Szabad Demokraták Szövetségének programján túl napi aktuálpolitikai eseményeket is érintett előadása. így szó esett a rendszerváltás mikéntjéről, amely Pető Iván szerint elképzelhetetlen a politikai vezető réteg cseréje nélkül. Ez egy szűk réteget érint a jelenlegi hatalmi elitből, a minisztereket, a minisztériumi államtitkárok jó részét, a különböző főhivatalok vezetőit, illetve a kulcspozícióban lévő nagyköveteket (Washington, Moszkva, London, Párizs, Bonn). A szélesebb körű személyi változásokkal nem kívánnak felforgatni mindent, de ezt a rendszert, a mentalitást, az ehhez kötődő működési módokat igenis meg kell reformálni. „Az SZDSZ annak köszönheti gyors sikerét, hogy kemény, következetesen radikális magatartást tanúsít minden kérdésben, de soha el nem szakadva a realitásoktól próbál meg politizálni.” — mondta az ügyvivő. télén — propagandájában alaptétel a múlt valós vagy valótlan „bűnei” szajkózása. Programjukban nem mulasztják el tudatosítani a magyar néppel, hogy 40 év alatt mennyi bűnt követett el és milyen szörnyű rettenetben élt. Közben elhallgatják, hogy ők is itt éltek, és itt vagy más országban a nép pénzén, e szörnyű elnyomásban főiskolát és egyetemet végeztek. Nem veszik észre, hogy ők is a „bűnös” múlt termékei!? Vádjaik között első helyen szerepel, hogy a volt állampárt a gondolatszabadságot is korlátozta, az emberek gondolatát is irányította. A töprengésnek az is egy témája lehet, honnan most az a sok másként gondolkodó? Szemére vetik a múltnak, hogy korlátozza a kultúra, a médiák, a tv, a rádió, az újságok szabadságát. Meghatározta, mi kerülhet mikrofon vagy képernyő elé stb. Folytathatnám valós vagy kitalált állításaikat. Erre tessék, egy honatyaságra pályázó jelölt tollából, a demokrácia jegyében napvilágot lát egy — végre őszinte — reagálás, s szinte felelősség- revonóan felteszi a kérdést: „mit csinál a tv felügyelő bizottsága?” Hát én csak úgy, laikus tv-né- ző eszemmel, úgy gondolom, hogy teszi a dolgát. Például felügyel a rendre, a munka-, a pénzügyi, a gazdálkodási fegyelemre stb. Gondolom, ez a dolga, és nem a cenzúrázás és annak vizsgálata, hogy melyik pártnak, képviselőjelöltnek mi tetszik és mi nem. És... még azt sem teszi — pedig jó lenne, ha tenné és odafigyelne —, hogy a tv nyilvánosságából a szegényebb pártok is annyi előnyben részesüljenek, mint a dollármilliókkal finanszírozottak. Döbbenet és félelem keveredik bennem. Kiknek a demokráciája következik? Ó, szegény, 75 év alatt két világháborúval sújtott, agyongyötört magyar hazám, mi lesz veled, ha néped megint olyan hatalom alá kerül, mely a demokrácia jelszavával annyi toleranciával sem rendelkezik, hogy az ő csoportjába tartozók igazmondását sem bírja elviselni. Akik a népre hivatkozva a népi hazára utaló jelzőt gyökerestől igyekeznek kiirtani. EMBEREK, ÉRDEMES TÖPRENGENI! Bóka Sándor A Szent István-i gondolat jegyében „Egy kis nép is naggyá válhat Éurópában.” — hirdetik a Kereszténydemokrata Néppárt plakátjai. Egy régi történelmi párt nyomdokain keresik a mába vezető utat, és a Szent István-i keresztényi gondolat mind több embert állít e program mögé. Bizonyítja ezt az a tény, hogy a választókerületek nyolcvan százalékában megtalálhatók e párt jelöltjei. Hatvanban dr. Molnár Lajos körzeti állatorvos a KDNP helyi országgyűlési képviselőjelöltje, aki egy Pest megyei jelölttársával együtt választási gyűlésen találkozott az érdeklődőkkel március 11-én, vasárnap. Mint dr. Surján László, a Nagycsaládosok Egyesületének vezetőségi tagja bevezetőjében elmondta, döntési helyzetbe került a magyar társadalom. Vége az ötévenkénti szavazósdi játéknak, a mostani választásoknak már nagy a tétje. Az állva maradt tizenkét párt jelöltjeinek programja sok tekintetben azonos. Hisz nem is lehet más célja egyetlen pártnak sem, mint Magyarország felemelkedése. „így nem a programok, a személyiségek alapján kell döntenie a választó- polgárnak, hanem az elvek alapján. És számunkra csakis a keresztény elveken nyugvó megoldás lehet az egyedüli út a magyar felemelkedéshez. Bacsa Tibor Válasz az olvasónak Az egész társadalmat megsanyargatták Két választási gyűlés Hatvanban
