Heves Megyei Népújság, 1990. március (41. évfolyam, 51-76. szám)

1990-03-19 / 65. szám

HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 65. szám ÁRA: 1990. március 19., hétfő 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP KI VEZET FÉLRE KIT? „Álláspontom szerint: ez a valódi félrevezetés!” (3. oldal) GYERMEKÉTKEZTETÉS „...a napi háromszori ellátás helyett most többen csak ebé­det kérnek...” (4. oldal) ESE-BVSC 1-0 Gól a 87. percben (5. oldal) BÚCSÚZÓUL „Nem a műfajról mondunk le, csak mindennapiságáról.” (8. oldal) Hálaadó istentisztelet, fáklyás felvonulás — Korhű jelmez, 48-as huszárok — „Már­cius 15” emlékstaféta, sportdélután — Ünnepség a szabadtéri színpadon, ko­szorúzás a Mátra Múzeumnál Megemlékezések nemzeti ünnepünkön Hálaadó istentisztelet az egri Bazilikában Egerben Heves megye székhelyén, Egerben zsúfolásig megtelt a Nagytemplom, amikor délelőtt kilenc órakor hálaadó istentisz­teletet tartottak március 15-e al­kalmából. A bazilika előtt tíz órától az egri Gárdonyi Géza Színház művészei közreműkö­désével rendeztek megemléke­zést, az esemény hangulatát a Movendo-kamarakórus fellépése is színesítette. A műsor a Megyei Művelődési Központ Egri Nép­táncegyüttesének bemutatkozá­sával zárult. Ezt követően a pár­tok megkoszorúzták Petőfi Sán­dor szobrát, majd irodalmi mű­sorokkal folytatódott a megem­lékezés. A Megyei Művelődési Központ színháztermében a New York-i Magyar Színház és a Gárdonyi Géza Színház az Egyesült Államokban élő ma­gyar szerző, Varga László 1848 Kossuth vagy Széchenyi című drámáját tűzte műsorra. Este hét órakor az egriek fáklyás felvonu­láson vettek részt, a menet Kos­suth Lajos emléktáblájától a Knézich-kapun át a Lenkey-sírig vonult. Szilvásváradon Szilvásváradon ünnepi muzsi­ka hívta fel az ott élők figyelmét március 15-re. A faluban dél­előtt tíz órakor Koncz Lajos ta­nácselnök mondott beszédet, majd a helyi iskolások köszön­tötték műsorukkal az ünnepet. Ezután, korhű jelmezekben, 48- as huszárok felvonulása követke­zett az évforduló tiszteletére. Hatvanban Hatvanban kora délelőtt az Állami Zeneiskola fúvószeneka­rának indulói köszöntötték a vá­rosháza előtti ünnepségre érkező diákokat, honvédeket, a város polgárait. Közben futottak be a térre a hagyományos ”Március 15” váltófutás versenyzői, hogy a legjobbak mindjárt átvegyék Pá­dár Béla sportosztályvezetőtől a győzteseknek járó emléktárgya­kat. Tíz órára meg is telt közön­séggel az épület előtti tér, s ezer­nyi ünneplő énekelte együtt a pe­dagógus vegyeskarral és a fúvó­sokkal a Himnuszt, majd Bacsa Tibor szavalta el a Nemzeti dalt. (Folytatás a 2. oldalon) Az első szabad választás Kelet-Európábán Az NDK-ban előretörtek a kereszténydemokraták Tegnap tartották az NDK-ban Kelet-Európa első szabad választá­sát. Ezen a jelzések szerint a voksolásra jogosultak mintegy 60-70 százaléka vett részt. A kommunisták háttérbe szorulása, illetve vere­sége előre sejthető volt, de az meglepetést jelentett, hogy a keresz­ténydemokraták győztek. Az első becslések — természetesen ez nem részletes összegzés — szerint képviselőjüké lesz majd a miniszterelnö­ki poszt. Röplapok Litvániában A litván függetlenségre hozott parlamenti határozat jogosságát vi­tató röplapok ezreit szórták szombaton Vilnius utcáira a szovjet kato­nai helikopterek — jelentette a UPI Amerikai Hírügynökség helyi forrásokra, és a Svéd Televízió beszámolójára hivatkozva. Ezt az információt a Litván Legfelsőbb Tanács elnöke, Landsber- gis is megerősítette, s azt is közölte, hogy értesülései szerint a köztár­saság területének több részén szovjet csapatmozgásokat észleltek. Útba esett - Monokról jövet, Pestre menet Németh Miklós látogatása Egerben Jókívánságok az altemplomban — Baráti koccintás a HBH Sorházban — Turisták és helybeliek között a belvárosban Séta közben... A napfényben fürdő utca, a mindennapi ro­hanást feledtető délelőtti korzózás, a város ta­vaszi zsongása mident olyan ismertté varázsol. Az ember beleolvad a fagylaltra várakozók, a kirakatokat bámulok, a kézenfogott kicsiket sé­táltatok nyüzsgő sokaságába. Ugyanúgy, mint mások, elengedi magát, lazít, akárcsak otthon, így könnyedebb a beszélgetés is... — Miniszterelnök úr! Ritkán adódik meg Önnek is, hogy ebben a hajszás időszakban né­hány napot a szülői házban töltsön. Hogy érezte magát otthon, Monokon ? — Nagyon jól! Nagyon jól, erőt, lelkierőt mentettem. Hogy mondjam: pihentem. Nekem ez pihenés volt, találkozás sok-sok régi isme­rőssel. A vége felé persze már foglalkoztattak a jövő teendői, de az első napok voltak a legkelle­mesebbek... — A teendői között a március 15-diki ünnepi beszédére is gondolt bizonyára. Elárulná, mi­lyen érzés, hogy úgy fogalmazzak, „prófétának lenni saját hazában”...? — Nagyon meleg szívűek voltak hozzám, s nagyon büszkék az otthoni emberek, talán büszkébbek, mint amit én megérdemeltem... — Úgy érzem, közel állnak Ónhoz az embe­rek. A cikluszáró parlamenti beszédében is megfogott egy gondolata, amikor azt mondta: eddigi törekvései arra irányultak, hogy minden magyar emberségében és lelkiismeretében ott­honra találjon e hazában... Ebben az egyszerű­nek aligha mondható helyzetben miként látja ennek az útját? — Úgy képzelem, ha a másságot, meg a más véleményt tolerálni fogjuk, s nem térünk vissza az egypárti diktatúrának egy többpárti változa­tára, akkor meg fogjuk találni az otthonunkat, a helyünket.'Erre csak a nép tud garanciát adni, megteremtettük az alkotmányos, törvényes le­hetőségeket, ám hogy a nép ezeket milyen tar­talommal tölti ki, s mikor szól közbe, az rajta múlik. Hát, a demokrácia „istenasszonyának” kegyeiért most sokan versengenek, de akik el­nyerik, azok számíthatnak a megértésre, s ez csak a nép lehet... — ...De a népet oly sokszor és annyian meg- hivatkozták már. Nem tudom, vajon hogyan él majd ezzel a lehetőségével. — Hát, úgy, hogy él a választójogával, és közbeszól, ha nem abba az irányba mennek a dolgok, ahogy a többségnek a véleménye talál­kozna vele. — A választásokat említette, addig ebben a tisztségében milyen kötelezettségeknek kell még eleget tennie? — Nem unatkozom majd... Hétfőn megsem­misítjük — a katolikus egyházé után — azokat az ötvenes évek elején született megállapodá­sokat, amelyek a többi egyházat méltatlan hely­zetbe hozták. Kedden vallásügyi tanács lesz, szerdán három nemzetközi programom van, csütörtökön minden bizonnyal kabinetülés, úgyhogy van bőven. Ja, még szerdán van programom: a Zempléni Szövetség meghívott, a zempléni térség önkor­mányzatai várnak, ismertetni szeretnék a fej­lesztési elképzeléseket... Utána megjön a sza­vazás, igen... — Ezzel kapcsolatban csak ánnyit, miniszter- elnök úr, hogy köztudott: a szülői házból mi­lyen féltő gonddal figyelik, kísérik munkáját, latolgatják jövőjét. Most, hogy otthon elkö­szönt, milyen útravalóval látták el a „távolba szakadt” gyermeket? — Megvan az állandó jókívánság: vigyázz magadra, meg az egészségedre, fiam... Agria kellemes, tavaszi nap­sütéssel fogadta a miniszterelnö­köt. Németh Miklósnak nem volt idegen a város, az érdeklő­dőknek el is mondta: — Otthon jártam Zemplén­ben, ahol a 142. évfordulóját ün­nepeltük a szülőfaluban, Mono­kon a 48-as szabadságharcnak és forradalomnak... Útban Bu­dapest felé, most úgy éreztem, kötelességem megállni Egerben, mert ez a város gyerekkorom óta közel állt hozzám. Hívő család­ban nőttem fel, sokat ministrál- tam, első „utam ” is Egerbe veze­tett, amikor a faluból negyedik általános iskolás koromban elő­ször kirándultam. A tisztelendő úr hozott el bennünket ide... Ennek az ifjúkori emléknek az ismeretében, talán nem is szorul különösebb magyarázatra, hogy szombaton kora délelőtt a kor­mányfő autója—s a családját ho­zó másik személykocsi — a Kos­suth utcai Nagy boldogasszony Plébánia templom előtt állt meg. A kormányfőt néhány „beava­tott” egrin kívül nem várta itt senki, meglepő volt hát, hogy az autóból éppen kilépő Németh Miklóst egy idős férfi köszöntöt­te elsőként, felismerve az ország vezető emberét. — Isten hozta, miniszterelnök úr! Békességet, erőt kívánunk magának, s jólétet ennek az or­szágnak..A— mondta Lombosi József nyugdíjas fodrász. (Ezt később tudtam meg, miután el­határoztam, hogy hű és pontos tudósítóként feljegyzem, ki és mit mond a kormányfőnek. Ké­sőbb rájöttem: a lehetetlent nem lehet vállalni, mert annyi, az ut­cán, a téren és a város más pont­jain Németh Miklóst üdvözlő ember minden szavát képtelen­ség a jegyzettömbbe róni. Egy népesség-nyilvántartás névsora jött volna össze...!) A miniszterelnök szóba ele­gyedett az idős úrral, s amikor a kívánságai idéződtek fel, a jólét­tel kapcsolatban így válaszolt: — Az önökön múlik, a né­pen... Az egykori ferencesek temp­lomában Valluch István plébá­nos vezette végig a kormányfőt és családját. Bemutatta az 1701- ben alapozott, s az 1688-tól fe- (Folytatás a 2. oldalon) (Fotó: Perl Márton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents