Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-08 / 33. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1990. február 8., csütörtök A hazai gyakorlati képzés úttörője volt Joó János emlékezete KÍTIliAPOS ffitlSBIBÄRT' * ÉS EGYÉK HAHÓI ISMERETEK* TltlUÉSZTÉSÉRE-b=s»«!====tatsséám^ S«í fkeuií ^ k i * <i * JOO J.lSOS «' H ajtói útnak rend?* tanítója. intimé » » — tí « «*. L; ÍM'; « í< «11 1 ;í «y c » * i«i. «se» Joó János 1807. február 14-én született Szegeden. A helybeli piaristáknál tanult. Iskolai tanulmányai mellett több mesterségbe is belekóstolt. így az asztalos, a lakatos és az esztergályos szakmába. Ezenkívül rajzot is tanult. Az asztalosmesterséget olyannyira elsajátította, hogy a céh fel is szabadította. Szerette volna szakmai ismereteit külföldön gyarapítani, de erre nem volt pénze. így tudását, különösen a rajzot itthon tökéletesítette. Miután Temesváron és Pécsen is meghiúsult rajztanári pályázata, 1828-ban megpályázta az egri rajziskola állását, amelyet el is nyert. Joó mint kinevezett rajzmester, javaslatot készített az érseknek a rajzoktatáshoz szükséges eszközökről. Ebben kitért az iskolalátogatás problémáira is. A tanári állás ellátásán kívül számos mással is foglalkozott. Rendkívül tevékeny életet élt, a reformkori cselekvő ember tipikus képviselője volt. Amikor 1828-ban Pyrker érsek megalakította az Egri Szépítő Comissi- ót, annak tagja lett. Ezenkívül beválasztották a városi magisztrátusba is. Nagy figyelemmel kísérte a Hild József áItal tervezett főszékesegyház építését. 1833-ban egyik alapítója volt a kaszinónak. Évekig dolgozott annak választmányában, sőt 1838-ban ő volt az intézmény könyvtárosa is. Bizonyára nagy műszaki érdeklődésével és könyvszeretetével magyarázható, hogy dolgozott a líceumi nyomdában is. Tevékeny életét 1842-ben egy számára váratlan esemény zavarta meg. Ekkor azzal vádolták, hogy a rajziskolában hanyagul folyik az oktatás. A vádaskodás minden alapot nélkülözött, de ez mindenesetre elvette kedvét, és 1844 őszén el akart pályázni Egerből. Erre szerencsére végül is nem került sor. Az 1848 — 49-es forradalom és szabadságharc eseményei őt is magával ragadták. 1849 tavaszán a líceumi nyomdában kinyomtatta a Függetlenségi Nyilatkozatot. Ezért a szabadság- harc leverése után állásából felfüggesztették. Ekkor Joó János az érsektől kérte a rajztanári álBoldogon hosszú évek óta gondot jelent a helybéli cigányia- kosság foglalkoztatásának kérdése, egy részük megélhetésének biztosítása. Ez a probléma mostanság még súlyosabban vetődik fel, arra késztetve mind a tanácsvezetést, mind a falubeliek nagy részének jövedelmet biztosító hatvani termelőszövetkezetet, hogy keressék a megoldás módját. Ennek első fontos lépése egy esztendeje, tavaly januárban meg is történt. Akkor — a szövetkezet vezetőségével egyeztetve — Horváth Sándor fő-ágazat- vezető, aki a föld konkrét gazdája, olyan megállapodás kötésének a módját munkálta ki, aminek nyomán közel 25 kataszteri hold földterület jutott a cigány- családoknak bérlemény formájában, 50 százalékos kedvezménnyel. Most arról adhatunk hírt, hogy ez év januárjának derekán a boldogi cigányklub két vezetője, Kadét Gábor és Kállai Béla fellásból való felmentését, amelyet a főpap 1850. decemberében teljesített. A felmentés lehetőséget teremtett arra, hogy a továbbiakban a líceumi nyomdában dolgozzék. Jelenleg nem tudjuk, hogy meddig dolgozott az üzemben. Azt viszont tudjuk, hogy volt saját szőlője, amelyet főállása mellett nagy gonddal művelt. Azon egri szőlőtulajdonosok közé tartozott, akik minőségi vörösbort állítottak elő, amellyel több kiállításon is érmet nyert. Családi életéről jelenleg nem sok ismeretünk van. Megnősült, voltak gyermekei. 1840 előtt az egyik kacsa-parti, ma is meglévő házban lakott. 1840-től 1851-ig a mai Alkotmány u. 3. szám alatti saját tulajdonú házában élt. Nagy barátja volt a művészeknek. Egerben a legjobb barátságban az 1817-ben Egerbe telepedett Balkay Pállal volt. Ez a művész Joó ösztönzésére cikket írt a festészetről, amely nyomtatásban is megjelent. Balkay, a rajztanár idősebb testvérét akarta feleségül venni, amely azonban meghiúsult. Joó János a hazai gyakorlati oktatás egyik kiváló úttörője volt. 1831. december 28-án levelet írt Széchenyi Istvánnak, amelyben javasolta, hogy a Magyar Tudós Társaság a művészekeresték a hatvani központi irodában Vágó József tsz-elnököt, kérve a tavalyival azonos gondjaik orvoslását. Kifejezetten arról beszéltek, hogy falujukban és környékén tovább nehezült a helyi foglalkoztatás, s a növekvő munkanélküliség ellensúlyozására tegye lehetővé a vezetőség nagyobb földterület bérbevevé- sét, amelyen a cigánycsaládok részben kukoricát, részben egyéb növénykultúrákat, valamint 31 kataszteri holdon paradicsomot kívánnak termelni, ami így Boldogon 34 porta lakóinak nyújtana létbiztonságot. Amikor e hírek kapcsán felkerestük Vágó József tsz-elnököt, elmondotta, hogy az idén sincs akadálya a földbérlésnek. Ám a kiadandó földet kedvezmény nélkül, a kívülálló bérlőkkel azonos díjtételért tudják csak biztosítani a boldogi cigánycsaládoknak. Ezt Kadét Gáborék az igazságosság elve alapján elfogadták! De kérték ugyanakkor a tsz- elnököt, keresné meg Boldog tatekkel is foglalkozzék. Ajánlotta egy Művész Társaság felállítását, amelynek kötelessége lenne a művészetek minden ágát magyar nyelven tanítani. Joó valójában egy magyar képzőművészeti akadémia felállítására gondolt. Széchenyi Joó ajánlatát méltányolta, viszont gyakorlati kivitelezésére egyéb teendői miatt nem tudott vállalkozni. 1841-ben Budán megjelentette legjelentősebb munkáját, amely „Nézetek a magyar nemzet míveltségi és technikai kifej- lése tárgyában” címet viselte. Ebben számos, nagy horderejű kérdéssel foglalkozott. Többek között írt a népiskolák, a tanítóképzők reformjáról, felvetette ismét egy Művészi Társaság koncepcióját. Ez utóbbi feladata lenne az úgynevezett Magyar Atheneum létrehozása. Ez Joó szerint egy kultúrcentrum lenne. Ebben kapott volna helyet egy tanítóképző intézet kollégiummal, itt nyert volna elhelyezést a Tudós Társaság, a szakosztályok üléstermeivel és könyvtárral, működött volna benne nyomda, politechnikum. Sőt, el kívánt helyezni benne egy kiállítási csarnokot és egy műintézetet is a képzőművészeti és a gyakorlati oktatás céljaira. Joó János felismerte, hogy a rajztudás a technikai műveltségnácsi vezetőit, hogy azok a település költségvetésének terhére próbálják a fentebb említett bérletdíj-differenciát előteremteni. Erre az egyeztető megbeszélésre már sor is került, s most arról számolhatunk be, hogy Cserkúti István boldogi tanácselnök nem zárkózott el a kérelem teljesítésétől. Ám azt is kifejezésre juttatta, hogy a cigánycsaládoknak nyújtandó ilyen támogatás ösz- szegéről felelősséggel mindaddig nem tud nyilatkozni, nem tud dönteni, amíg tisztázatlan 1990- re a helyi tanács pontos költség- vetése. Mind Vágó József, mind Cserkúti István szavaira utalva úgy véljük, hogy a mai, jogos igényekkel és gondokkal terhes világban érthető az óvatosság. De az is biztos, hogy mindenképpen hasznos, példaértékű a törekvés, amely ilyen módon megnyilvánult a hatvani Lenin Termelő- szövetkezet részéről, s ehhez a boldogi tanács is kész segítő kezet nyújtani. (moldvay) hez és a különböző mesterségek elsajátításához nélkülözhetetlen. E gondolat jegyében 1837-ben egy folyóirat tervét dolgozta ki. Ez 1838-ban „Hetilapok műtudomány és egyéb hasznos ismeretek teijesztésére” címmel meg is indult. Ennek hasábjain fejtette ki nézeteit a rajzoktatásról, a művészetekről és a mesterségekről. Orgánumával kifejezett célja volt a művészetek és a mesterségek fellendítése, a mesteremberek rajztudásának szakmai és általános műveltségének gyarapítása. A kiválóan szerkesztett folyóirat nem volt hosszú életű, mivel kevés volt az előfizető, csak egy fél évet élt meg. Az év decemberében már megszűnt. Joó azonban nem csüggedt el. 1847-ben „Hetilap” címmel újraindította a kiadványt. Sajnos azonban a részvétlenség miatt ez is csak egy évfolyamot élt meg. Joó János saját kiadványain kívül dolgozott a Regélő, az At- heneaum, a Századunk és a Magyar Gazda című folyóiratokba. Ezenkívül sok cikke jelent meg az Eger című újságban is. Ebben főként a város szőlőkultúrájával foglalkozott. 1868-ban a magyar orvosok és természetvizsgálók egri vándor- gyűlése alkalmából külön füzetben fejtette ki a város fejlődésével kapcsolatos elgondolásait, amelyet a résztvevők között osztott szét. Joó János jelentőségét Lyka Károly kiváló művészettörténészünk az alábbiakban foglalta ösz- sze: „Nem annyira művész volt..., mint inkább a művészetnek egy szerény, lelkes apostola, akit nem feszélyezett működésében az sem, hogy Pest-Budától, Pozsonytól, Kassától távol, csöndes vidéki városában tartotta a sorsa. Megtette buzgón kötelességét ebben a helyzetében is.” 1874. november 29-én hunyt el. Testét a Grőber-féle temetőben (ma Állami Umatemető) hántolták el. E sírban nyugszik felesége és Mária nevű leánya is. A nyolcvanas évek elején városában, amelyért oly sokat tevékenykedett, utcát neveztek el róla. Szecskó Károly Samsung televíziók Jászfényszaruból Várhatóan áprilistól megkezdi tevékenységét Jászfényszarun a Samsung Electronics Magyar Rt., amelyet az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat, valamint a Samsung Electronics Co. Ltd. alapított 50-50 százalékos részvétellel. A jászfényszarui gyár színes televíziókat és egyéb háztartási elektronikai berendezéseket — videomagnókat, rádiókat és mikrohullámú sütőket — gyárt majd hazai és külföldi piacra. A magyar-dél-koreai vegyes vállalat kétszáz dolgozónak biztosít munkalehetőséget. Áprilistól két hónapot szánnak a betanulásra, s júniustól már teljes kapacitással termel, évi s’zázezer tv- készüléket állít elő az üzem. A Jászfényszarun gyártott készülékekkel elsősorban ahazai vásárlók igényeit szeretnék kielégíteni, igazodva a fizetőképes kereslethez. Emellett a vegyes vállalat termékeinek csaknem egyhar- madát Nyugat-Európába exportálja a Samsung értékeítési hálózaton keresztül. Földbérlethez jutnak a boldogi cigánycsaládok Február kilencedikén Teljes holdfogyatkozás Holdfogyatkozáskor a Hold a Föld árnyékkúpjába kerül Pénteken este 17 óra után egy nagyon látványosnak ígérkező holdfogyatkozásnak lehetünk tanúi. A pontos láthatóság adatai a következők lesznek: Hold kelte: 16:44, a Hold belép a félámyékba 17:19,6 a Hold belép a teljes árnyékba 18:28,6, totalitás kezdete 19:49,2, a totalitás közepe 20:11,1, totalitás vége 20:32,9, a Hold kilép a teljes árnyékból 21:53,5, a Hold elhagyja a félámyékot 23:02,6. Nagyon kedvező az a tény, hogy az esemény a kora esti, illetve az esti órákban zajlik. A jelenség magyarázata az, hogy a Hold Föld körüli keringése során belemerül a Föld árnyékkúpjába, így a Nap nem tudja megvilágítani a felszínét. Ekkor tulajdonképpen, ha a Holdon tartózkodnánk, napfogyatkozást figyelhetnénk meg. A Föld árnyéka a fogyatkozás elején csak részben takarja el égi kísérőnket, vagyis a Hold félárnyékba kerül. Ahogyan közeledik a Hold a teljes árnyékkúphoz, egyre kevesebb fény éri, és amikor behatol a teljes árnyékba, majdnem teljesen elsötétedik, sejtelmes, sötétvörös színűnek látszik. Ezt nevezzük teljes holdfogyatkozásnak. A Hold azért nem sötétedik el teljesen, mert a Föld légkörében megtörőfény kismértékben megvilágítja. A Hold színe teljes holdfogyatkozáskor azért lesz sötétvörös, mert a Föld légköre a napsugárzás fehér fényének kék színű összetevőjét szétszórja, és csak a vörös színűt engedi át. Félárnyékos holdfogyatkozás akkor következik be, ha a Hold csak a félárnyékba hatol be. Részleges pedig akkor, ha a Hold csak részben kerül bele a teljes árnyékkúpba. Ez azért van így, mert a Hold keringési síkja nem esik egybe a Földével, ahhoz képest 5 fokkal eltér. Tehát égi kísérőnk sokszor csak részben merül az árnyékkúpba, de legtöbbször fölötte vagy alatta halad el. Ezzel magyarázható az is, hogy miért nem látható minden tele- hold idején holdfogyatkozás. Sajnos, hazánkban 1990-ben ez az egyetlen fogyatkozás, ami látható, így aztán csak remélni lehet, hogy az időjárás is kegyes leszhozzánk. Karászi István Konszignációs személygépkocsi-telep Hatvanban A Hatvani Autójavító-ipari Szolgáltató Vállalat évente 14- 16 ezer darab különböző típusú személyautó, kisteherautó szervizelését, javítását végzi. Az egyre csökkenő igények miatt nem futotta a műszaki technológiára és a dolgozók bérének fejlesztésére, ezért egyre jobban eltávolodtak a kor követelményeitől. A kiút egyik állomásaként az NSZK EVIS céggel üzemük területén személygépkocsi és mikrobusz értékesítésére konszignációs raktárát és telepet létesítettek. A nyugat-európai használtautó-katalógus árai alatt értékesítik a gépjárműveket és pótalkatrészeket. A nyereségből — többek között — a javítási és szervizelési technológia korszerű gépeit szeretnék megvásárolni. Konszignációs használtautótelep (Szabó Sándor felvétele — MTI)
