Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-07 / 32. szám

KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. február 7., szerda A tudomány ■ ■■ wrm w ÉTMnm jovojerol Beszélgetés Berényi Dénes akadémikussal Összeírásban első: Heves megye Halászat — madárral A keresztény időszámítás har­madik évezredébe rohanó ko­runk egyik kitüntetett szereplője a tudomány. Hol minden bajunk megszüntetőjét, hol minden ba­junk okozóját tisztelik, illetve nem tisztelik benne. Van, aki bűnbaknak kiáltja ki, van', aki — nem is csak a mundér becsületét — megvédi. Vajon hova és med­dig fejlődhet a tudomány? — merülhet fel a kérdés az olvasó­ban, aki tárgyilagosan igyekszik megítélni szerepét. Milyen té­nyezőkön múlik, hogy mi lesz a kutatók dolga évszázadokkal korunk után? Berényi Dénes akadémikus a kérdést inkább a filozófia, sem­mint a fizika körébe tartozónak érzi, viszont a fizika és a filozófia sokszor kerültek már nagyon is közel egymáshoz a történelem­ben. — Első hallásra talán furcsa, de ha végignézünk a tudomány történetén, akkor kiderül, hogy a fizika nagyon gyakran állítja a kutatóját filozófiai problémák elé. A relativitáselmélet, az ős­robbanás elmélete, amely töb­bek között a vöröseltolódás megfigyelésének alapján jött lét­re, a kvantumelmélet, a bizony­talansági reláció, mind-mind fi­lozófiai kérdések is, nemegyszer forradalmasítva a fizikát, de a fi­lozófiát is. — Hogyan gondolkodik egy fizikus a tudomány jövőjéről? — A tudomány jövőjének megítéléséhez a tudomány múlt­jából és lényegéből kell kiindul­nunk. A tudomány ott és akkor kezdődik, ahol és amikor a jelen­ségekben szabályszerűségeket, törvényszerűségeket keres és vesz észre az ember. A tudomá­nyos tevékenység rendszeres ta­pasztalatszerzés, és ennek alap­ján törvényszerűségek felisme­rése. A modern fizika és általában a természettudomány további alapvetően új vonása a kvantita­tív összefüggések, a matematika előtérbe kerülése. Mivel az em­ber feltehetőleg mindig meg fog­ja figyelni a valóságot, mert ér­dekli a környező világ, s ebből törvényszerűségeket akar levon­ni, a tudománynak ez a mozgató­rugója mindig is működik majd. Az emberben mindig élt és él a valóság megismerésének vágya. Ennek a megismerésnek többfé­le módja lehet. Az altamírai ősember a barlangrajzokban, a névtelen eposzalkotók az iroda­lomban mind-mind a valóság megismerését tűzték ki célul. A tudományos módszerekkel tör­ténő megismerés is alapvető igé­nye az embernek. Akik primitív módon tudományellenesek, így teszik fel a kérdést: „mi szükség van például egy drága gyorsító­berendezésre? Anélkül is meg lehet élni.” De ily módon sok mindenre lehet ezt mondani. Azt hihetnénk, meg lehet élni költé­szet, színház, művészetek nélkül. Tulajdonképpen mindent le le­het hántani az emberről, ami em­berré teszi, s ami nélkül látszólag meg lehet élni, de ez csak vegetá­lás lenne. Másrészt a tudomány­nak is van közvetlen, gyakorlati haszna is, mint ahogyan a művé­szet sem csak „bojt a sapkán”, ami nélkül még sapka a sapka. Az embereknek van lelkiviláguk is, amelyet a művészet és a vallás is alakít, s amelynek elhanyago­lásával a legkülönbözőbb társa­dalmi bajok ütik fel a fejüket. Amíg a megismerés vágya él, és hasznot is várnak tőle, addig biztosan kell az embereknek a tu­domány. Arról nem is beszélve, hogy a valóság kimeríthetetlen, egyre többet tudunk meg róla, és egyre újabb és újabb területek válnak a kutatás tárgyává. — Foglalkozzunk egy kicsit a hasznosság kérdésével, nem vonva kétségbe, hogy a megis­merés vágya is örök emberi haj­tóerő. Milyen feladatok éltethe­tik a tudományt az előttünk álló évtizedekben, évszázadokban az alkalmazás oldalát tekintve? — Az emberiség legégetőbb problémái közismertek. Most nemcsak arra gondolok, hogy meg kell szüntetni a Földön az éhezést, a nyomort, el kell látni energiával az emberiséget. Ezek a közvetlen feladatok, s amíg nincsenek megoldva, joggal szé­gyenkezik az emberiség. De né­hány további, hosszabb távú fel­adatot is hadd említsek. Töreked­nünk kell minden létező techno­lógiát úgynevezett zárt körű tech­nológiává alakítani. Nemcsak környezetkímélővé, hanem zárt rendszerűvé is. El kell érnünk, hogy a melléktermékek is vissza­épüljenek a folyamatba, egy-egy zárt technológiai rendszert ne hagyjon el semmilyen hulladék­anyag. — Az emberiség készletei a különböző anyagokból végesek, elfogynak. Pótolni kell őket, új anyagokkal, és az ismert anya­gok új alkalmazásának bevezeté­sével. Az alternatív energianye­rés lehetőségeinek sem elég csu­pán a megismerése, meg is kell oldani, hogy tényleges energia is származzék a nap-, a szél- és más erőművekből. S azt is meg kell oldanunk, hogy kisebb legyen a fosszilis és az atomerőművek kockázata. — Ha tovább halad a leszere­lési folyamat — amire most ko­moly esély van —, sok kutató munkaereje felszabadul, a fenti feladatok rájuk is várnak. De más tartalékaink is vannak. A Nobel-díjas Kapica akadémikus szerint, ahogyan növekszik az emberek szabadideje, úgy végez­nek majd egyre többen kutató­munkát, nemcsak amatőr mó­don, hanem szervezetten is, csu­pán a megismerés vágyától hajt­va. Tudom, ettől még messze va­gyunk, amikor hazánkban gyak­ran 14 órát is kell dolgozniuk az embereknek ahhoz, hogy megél­jenek. De a szabadidő növeke­dése egyszer majd reális problé­ma lesz világszerte. A képzettség színvonala viszont hamarabb emelkedik. Japán például már rálépett erre az útra. Ott az em­berek 95-98 százaléka középis­kolát végez, harminc százaléka egyetemet. Ennyi képzett ember közül már akadhat sok, aki szen­vedélyes kutató lehet a szabadi­dejében. De Magyarországon már most is van olyan középisko­lai tanár, aki hetente egy napot kutatómunkával tölt intézetünk­ben, az atommagkutatásban, a többi napon pedig tanít. Ha csökken az egy emberre jutó fel­adat, akkor több napot is erre fordíthat. És nemcsak a tanárok, hanem mérnökök és más sza­kemberek is. Ettől most még ha­zánkban és a világ legtöbb orszá­gában messze vagyunk, de a fej­lett országok példája azt mutatja, a jövő valami ilyen irányú fejlő­dés felé mutat. — A mindennapi ember — ta­lán a mi hibánkból is ■>— nem tud­ja, hogy napjainkban milyen sokirányú, érdekes eredmények vannak a fizikában és a termé­szettudományokban. Rég lezárt­nak hitt területek kerülnek újra az érdeklődés fókuszába. Tud­juk, hogy évekkel ezelőtt a lézer nemcsak szinte beláthatatlanul sok új alkalmazást hozott, de for­radalmasította a rég lezártnak hitt optikát is. Bizonyára sokan hallottak a magas hőmérsékletű szupravezetéssel kapcsolatos szenzációs felfedezésekről. Vagy ott van a néhány éves káoszelmé­let, amely egymástól látszólag tá­vol eső dolgokat tud megmagya­rázni, mint a szív ritmuszavarai és a meteorológiai légtömegek mozgása. Megoldást hozott a turbulencia szinte évszázadok óta nyílt problémájára. Egyesek ezt az új elméletet a kvantumel­mélet jelentőségéhez hasonlít­ják. Másrészt a részecskefizika és a magfizika eredményei és fejlő­dése után újra aktuális lesz az atomfizika. De ez már más atom­fizika, mint a század elején volt. Ez a sokszorosan ionizált, de ionjaitól részben — sokszor nagyrészben — megfosztott ato­mok fizikája. — Mindezen lehetőségek fé­nyében — azt hiszem — nem cso­da, ha optimista vagyok a tudo­mány jövőjét illetően. (G.J.) Befejeződött a népszámlálás második szakasza, az összeírás. A KSH és a tanácsok közös, egyéves előkészítő munkája után január 2-án startoltak az össze­írok, és a kitűzött határidő előtt megtöltötték adatokkal vaskos dossziéikat, amelyek közül egy- egy átlagosan 450 személyre vo­natkozott. Ezek kódolása után kerül majd sor a feldolgozásra, amikor is már csak a személyek­től elkülönített adatokat táplál­ják a számítógépbe, mivel a kér­dőíveken a személyazonosításra pusztán az összeírás teljessége érdekében volt szükség. A sikeres munka nagymérték­ben köszönhető annak az együtt­működő-készségnek, amelyet megyénk lakosságának túlnyo­mó része tanúsított ezzel az álla­migazgatási munkával. Megérté­süket, aktivitásukat köszönettel nyugtázzuk. A KSH Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat Í SZÜV) egyezményt írt alá az Jnisys Világkereskedelmi Rész­vénytársasággal, amely szerint a SZÜV értékesíti a nemzetközileg is ismert számítástechnikai cég termékeit Magyarországon. Az, hogy az Unisys megjelent a magyarországi számítástechni­kai piacon, azért rendkívül fon­tos hazánk számára, mert olyan általánosan használt számítás- technikai programrendszereket A tervek szerint Csongrád és Heves megyében már az idén be­fejezik az ivóvíz arzénmentesíté­sét, s lényegesen javul a helyzet Békés, valamint Szolnok megyé­ben is — tájékoztatták a Környe­zetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztériumban az MTI mun­katársát. Csaknem egy évtizede már, hogy nemzetközi felméréshez kapcsolódva vizsgálták meg a Del-Alföldön néhány település vizét, s szinte véletlenül derült ki, hogy a megengedett mértéket jó­val meghaladja az arzéntarta­de nem Sok minden hihetetlen dolog van abban a történetben, amit a Gyöngyösi Hírek januári számá­ban olvastam, „kati” aláírással. Bizonyos következtetéseket nem is mertem végiggondolni. A főszereplőt, idős Csépány Istvánnak hívják. Olyan parasz­tember, akit annak idején hiába győzködtek, rémisztgettek, majd később egyre-másra kellemet­lenkedtek neki, ő nem lépett be a termelőszövetkezetbe. Hogy mi­ért nem? Erre a kérdésre így vá­laszolt: — Volt kilenc gyermekem. Mit gondol? Kaptam volna annyi pénzt a munkaegységre, hogy a gyermekeimet el tudjam tartani? A kérdésben olyan éles bírálat rejtőzik, ami az első pillanatban meghökkentett. Arra kellett gondolnom, bizonyára jócskán .volt földje ennek az embernek. Nem volt nehéz egy akkora né­pes családnak megélni belőle. De a válasz ebből a gondolatból is kiábrándított. — Kétezerötszáz négyszögö­lön kezdtem el intenzíven ker­tészkedni. Főként karfiolt ter­meltem. Tessék csak még egy­szer felidézni a földterület mér­Az ország lapos pénztárcájá­hoz mért szerény díjazásban ré­szesülő összeíróbiztosok is min­den elismerést megérdemelnek, fáradságos és áldozatkész mun­kájukat ezúton köszönjük, tud­ván azt, hogy feladatuk végzése közben kellemes és kellemetlen élmények egyaránt adódtak. Volt vacsorameghívás és fenye­getés is. Tudjuk, a népszámlálás nem kevés pénzébe kerül az állam­kasszának. Ezt az összeírtak kö­zül sokan szóvá is tették. Bízunk viszont abban, hogy az így nyert statisztikai adatok olyan kezekbe kerülnek, amelyek ezt a hatal­mas információvagyont kama­toztatni tudják minden polgár, a társadalom javára. Dr. Kovács Sándorné KSH megyei igazgatója Dr. Jakab István megyei tanács vb-titkára lehet tőlük beszerezni, mint a bank- vagy a pénzügyi szakmá­ban használatos programcsoma­gok, az államigazgatásban alkal­mazott számítástechnikai nagy­rendszerek, különféle egyeb közüzemi információs rendsze­rek, illetve középkategóriájú, nagy. teljesítményű számítógé­pek. 1990-ben az Unisys-termé- kek forgalma Magyarországon várhatóan eléri az egymillió dollárt. lom. Az alaposabb elemzés után csaknem 70 településen minősí­tették a vizet magas arzéntartal­múnak. 1984-ben kezdődött meg egy program, amelynek so­rán több mint 1'milliárd forint felhasználásával új kutakat fúr­tak, tisztítóberendezéseket sze­reltek fel. így mintegy 20-szal csökkentették a magas arzéntar­talmú vizet használó települések számát. A nagy költségigényű fejlesztés tovább folytatódik, s a tervek szerint ez év végére a légin - kább veszélyeztetett települések számát 10-re csökkentik. tékét! Bizony, valamikor egy sze­gényparasztnak volt ennyije. Eb­ből kilenc gyermekkel megél­ni...? _ — Minden gyerek, még a leg­kisebb is tudott segíteni. Ha mást nem, vizet hozott a többieknek. Szép, szép, de gürcölni a sem­miért, Vagy az éppen valamiért egy tizenegy tagú családnak...! — A megélhetésünk biztosí­tása mellett még nem kis össze­get félre is tudtam tenni évenként — jött a magyarázat az előbbi fa- nyalgásra. De a kis ördög csak nem ha­gyott nyugton. Ugyan, mennyi lehet az a nem kis összeg? Mihez viszonyítva nem kicsi? Belenyúlt a zsebébe, és kifi­zette a Szent Orbán-templom felújítását. Igen, igen, nem téve­dés. Egyes-egyedül. Mintha valaki azt mondaná: le­festettem a konyhámat. De ez még mindig semmi. Tessék figyelni! Többedmagával a Szent Bertalan- templomot is felújíttatták. Hát eny- nyire tellett a karfiolból. A kérdés azonban ott motosz­kálhat bárkiben. Hagyták békén „maszekoskodni” a nagy kollek­tivizálás megcsúfolására? A kínaiak már több mint ezer évvel ezelőtt kormoránokat taní­tottak be halfogásra. Ezek a ma­darak ugyanis húsz méter mélyre is le tudnak merülni, s a víz alatt ügyesen mozognak és halásznak. A japánok átvették a kínaiak öt­letét, s továbbfejlesztették. Ők éjjel halásznak, s a csónakon gyújtott tűz fényével odacsalo­gatják a halakat. A kormoránok pórázon úsznak a csónak mel­lett, s hogy a halat ne tudják le­nyelni, a halászok gyűrűt húznak a nyakukra. Amikor a hal a csó­nak közelébe ér, a kormorán le­merül, és elkapja. A halász, amint madarainak egyike halat fogott, a csónakba húzza, és el­veszi tőle. Jutalmul ad helyette egy kis halat neki, amelyet le tud nyelni. Minden halász 8 — 12 madarat visz magával a halászat­ra. Az evezőlábúak rendjébe tar­tozó kormoránok vagy káróka­tonák családja 30 fajt számlál. Bőrükben nincs légpárna, csont­jaik légtartalma is kevesebb, mint más vízimadaraknak. Ezért a kormoránok nem túdnak vitor­lázni, úszás közben is mélyen ül­nek a vízben, és lendület nélkül tudnak a víz alá bukni. A víz alatt lábaikat szorosan egymás mellett tartják, így mint egyetlen evező­lapátot használhatják. Szárnyai­— Hosszú éveken át peres­kedtünk. Volt egy új telepítésű szőlőm. Majdnem minden évben levegyszerezte a termelőszövet­kezet. Nehogy könnyű legyen neki az élet, ha már kívül maradt a közösön. Az ember azt hinné, elkeseredett, visszahúzódó, mér­ges gazda lett belőle. — Szeretem az embereket — hangzik a vallomása. A hivatalos szervek meg is becsülték önzet­lenségét, a városért való fárado­zását. Az építésügyi minisztertől megkapta a Pro Űrbe kitüntetést kát nem mozgatják, s az elég hosz- szú és durva toliakból álló farkuk kormányként szolgál. Ezeknek a jó búvármadaraknak a tollazata a nedvesség ellen nincs különö­sebben védve, és a vízből való felmerülés után meg kell száríta­niuk tollazatukat. E szárítás köz­ben a kárókatona oldalvást tartja félig kitárt szárnyait. A kárókatonák fészkei na­gyon különfélék: a fák koronái­ban és a bokrokon rendszerint ágakból épülnek, a talajon azon­ban tengerifűből, tengeri mosza- tokból és guanóból készülő lapos halmok. A tojások valódi színe szép világoskék, ezt azonban meszes réteg fedi. A kárókato­nák tollainak színezetében a sö­tétbarna vagy fekete tónusok uralkodnak, gyakran fémes csil­logással. A hazánkban élő kárókatona rozséból építi durva fészkét ma­gas fák ágvilláiba, s egy fán gyak­ran 12, vagy még több fészek is van. Maró üledékük néhány év alatt kiöli a fát. A telep száraz fá­in a fészkek messziről láthatók a vidéken, még akkor is, ha lakói már elvonultak. Nálunk a Kis- Balatonon található nagyobb te­lepük. Képünkön: kormoránok Kí­nában (MTI — Külföldi Kép­szerkesztőség) a régészeti munkákban kifejtett tevékenységéért. A Haza Szol­gálatáért Érdemérmet a honvé­delmi miniszter ajándékozta ne­ki, mert hat fiút nevelt a hazának. Legutóbb pedig ... az elmúlt év decemberében a Gyöngyösért emlékérmet vehette át a városi tanács ülésén. Idős Csépány István eddigi éle­tútja igazán gazdag volt esemé­nyekben, és alkalmas a különböző tanulságok levonására is. Tessék csak végiggondolni...! (G. Molnár Ferenc) Számítástechnikai csúcstechnológia Amerikából Megyénkben is Befejezik az ivóvíz arzénmentesítését ,Karfiolkirály” Fenyegették, állt kötélnek (Fotó: Fülöp Tünde)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents