Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-05 / 29. szám
4. GAZDASÁGPOLITIKA — KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. február 5., hétfő Egy Finnországba hívogató prospektus címlapja: az iskolában környezetvédelmet is tanítanak Ez az intézmény egy nagyobb közép-finnországi városhoz tartozik, Kuopiohoz, egy attól 45 kilométerre lévő községben, Ju- ankoskiban található, természetesen egy tó partján. Elsősorban kertészetet, gyümölcs- és dísznövénytermesztést tanítanak, de foglalkoznak környezetvédelemmel, vad- és prémesállat-te- nyésztéssel is. Nehezen lehet hazai összehasonlításokat tenni képzésükkel. Oktatnak egyetemistákat, vállalkozókat, különböző közösségeket, de még külföldi vendéghallgatóik is vannak. Mind a ketten fiatalemberek, a negyvenhez közelítenek. Olli Maukonen az igazgató, s az újítási helyettese pedig Kari Sa- loheimo. Nem könnyen alakul ki társalgásunk, nemcsak a nyelvi akadályok miatt, hanem azért is, mert a mienktől erősen eltér gazdasági és társadalmi szerkezetük, s ehhez náluk nagyon természetesen igazodik az oktatás szervezete. Nehezen jutottunk például azzal kapcsolatban dűlőre, hogy miként helyezkednek el a náluk végzett tanulók, amikor a magángazdálkodóknál nem szükséges a papír, semmifajta jogszabály nem írja elő megszerzését. Szerintük a végzettség biztosítékot jelent, a gazdák tudják, hogy mit ér a tanultság. Minél jobb bizonyítvánnyal végez valaki, annál fontosabb teendőket bíznak rá. Az iskolából frissen kikerül- tektől azt várják el, hogy az új technikát elvigyék a farmergazdaságokba. Egyetlen diákjuk sem marad munka nélkül, nagy a kereslet irántuk. Tájékozódnak persze arról is, hogy hány elsőst vegyenek fel, s így alakítják ki létszámukat. S mivel a mezőgazdaság stabil, nem kell tartani attól, hogy a korábbi egyezségekhez nem tudják magukat tartani. Folyamatosan továbbképzik az idősebb dolgozókat is, mert ez nélkülözhetetlen a fejlődéshez. Nálunk ismerkednek például most a vadtenyésztés egyes fogásaival, amelyet egyre inkább meghonosítanak Finnországban is. A város tartja fönn az iskolát, amely kezdetben kicsi volt, de. a jó híre miatt mind többen jelentkeztek. Ma körülbelül kétszázan tanulnak nappali tagozaton, hogy a magyar kifejezést használjuk erre, de — mint szó volt róla — a képzési fonnák jóval szélesebbek. A mostani igazgatót egy állattenyésztő telep éléről nevezték ki, azelőtt is adott már órákat az intézményben. A városban működő különböző szakmai szervezetek döntöttek személye mellett. Semmiféle politikai szempont nem számított a mérlegelésben. Természetesen számot kellett vetni azzal is, hogy milyen az a mezőgazdaság, amely ezt az iskolatípust létrehozta. Mint elmondják, a finnek csupán nyolc százaléka dolgozik ebben az ágazatban. A legfontosabb a fa- és a papíripar. Egyre kevesebben dolgoznak a hagyományos területeken, például a kertészetben. Ahogy megfogalmazzák, mindig kevesebb emberrel, s kisebb területen termelik meg azt, ami az országnak kell. Ennek ellenére sem tartanak attól, hogy az iskola munka nélkül marad, mert ehhez mind fejlettebb technika szükséges. Példaként említik az állattenyésztést, ahol nemrégen vezették be, hogy csak kétnaponként szállítják el a tejet az erősen gépesített gazdaságokból, mert ez lényegesen csökkenti a költségeket. Ehhez a hűtési eljárásokkal kellett megismerkedni a dolgozóknak. Mint mondták, körülbelül harmincán látnak el ezer tehenet. Ezzel kapcsolatban a rossz munkaszervezésre is kíváncsiak Magyarországon, ahol nézetük szerint elég pazarlóan bánnak az emberi munkával. Csodálkoznak az adminisztráció nagyságán is. Náluk jórészt kiküszöbölték. Bonyolult dotációs rendszer védi a mezőgazdaságot. Általában nyolc százalék az, amit az állam ad a termelés költségeihez. Néhány esetben viszont tíz-húsz százalék is lehet ez. Ha a termelés nagyobb, csökken a hozzájárulás. De a kalkulációba beleszámít a termék minősége is. A tej értékét például eldönti a zsír- és a baktériumtartalom, néhány év óta nem is annyira a zsír mennyiségét, hanem a proteintartalmat számítják be. A lényeg az, hogy a kistermelők számára is biztonságos legyen az élet. Azt a kérdésemet először nehezen értették, hogy egy konzervatív kormányzat csökkentheti- e, vagy esetleg meg megszüntetheti a támogatási rendszert? Azt mondták, hogy ez egyáltalán nem függ a kormányok változásától, régen kialakult az a hazai szóhasználatban „civil társadalom”, amely különböző szakmai érdekvédelmi szervezeteken keresztül megóvja a termelőket. Ott nem hatalmi érdekek döntik el ezt, hanem fordítva: a gazdák és a fogyasztók igényei a döntőek. Ehhez persze az is szükséges, hogy ne az állami költségvetésben szabályozzanak mindent, mert ez kiszolgáltatottá teszi a kisebb közösségeket, s az egyént. Ennél a pontnál meg is akadtunk, s ők kezdtek kérdezgetni arról, hogy merre is tartunk mi. Széttártam a kezem, s csak bizonytalan esélylatolgatásba kezdhettem. Némi irigységgel néztem őket, ahogy nyugodtan figyelték fejtegetéseimet. Egy kiforrott, gyakorlatias iskolarendszer képviselői, amely jól követte a finn társadalom igényeit. Vajon mi még mikor érünk el idáig? Gábor László A falu ellátásában, közérzetének javításában segít az új létesítmény A kistelepülések jobb egészségügyi ellátásáért Ruházati boltból gyógyszertár Petőfibányán Petőfibányán, a közel 4000 lakosú településen a ruházati bolt helyén a Heves Megyei Gyógyszertári Központ — segítve a jobb egészségügyi ellátást — gyógyszertárat létesített. A gyógyulást elősegítő létesítmény 145 négyzetméter alapterületén kiszolgálórész, laboratórium, raktárak, mosogató és készenléti szoba található. Kulturált kiszolgálást biztosít az officina rész A készenléti szobában Nagy Árpádné és Fekete Sándorné az árka(Szabó Sándor felvételei — MTI) talógust tanulmányozzák Hol van a sok virág? hol van a sok virág... ?” — dudorászom gyakorta a fülbemászó régi dalfoszlányt, amely megannyiszor eszembe juttat mást is. A Nőt, akit valaha kimondva is csakis nagybetűvel emlegettek, s a legőszintébb tisztelet, szeretet övezett gyermekkorától. Akiről úgy tanultuk odahaza és az iskolában, hogy figyelmet, gondoskodást, oltalmat érdemel, elsőséget úgyszólván mindenben. Hiszen a leányból lesz az asszony, s az anya a család összetartó ereje, az édes otthon igazi megteremtője, őrzője. Aztán mindezt lassacskán kezdtük elfeledni, mígnem szinte teljesen kiment az eszünkből. Az emancipált fruska és hölgy divatba jött nálunk is. A „ felszabadult ” egyenjogú nő lett a kor embere. A jelszavak és brosúrák, az előadások, könyvek meg a művészeti alkotások leszoktattak bennünket arról, hogy a „gyengébb nemet” akár csupán emlegessük is. Természetesnek találtuk, hogy pufajkába bújtattuk a legcsodálatosabb idomokat is, sapkák, sisakok alá szorították a selymes loknikat, olajosán, kormosán, porosán, szurtosan, fáradt arccal járattuk magunk között a gyöngédségre, szeretetre, szépségre születetteket. Divatját múlta a megkülönböztető udvariasság előbb csak kinn, majd odahaza is. Jópofás kodva „fiúsítottuk ”a„ szoknyásokat” is társaságban vagy annak közelében, munkahelyen, utcán, utazás közben. Akarván-akaratlan a férfiak durva, trágár szavait, beszédét, viselkedését át is vették. S, hogy az újfajta „elvárásoknak” még inkább megfeleljenek — ha tetszett, hanem—, az É vák öltözködésükben, szórakozásukban maguk is iparkodtak Ádá- mékhoz mind hasonlatosabbakká lenni. A hajnali kelések, óvodába, iskolába rohangálások, a munkahelyi két és három műszak meg az otthoni folytatás —főzés, mo- ' sás, takarítás — miatt egyre nehezebbé vált a hajdani virulás. Aki tanulni s a pályán érvényesülni, sikereket elérni is megpróbált, különösen reménytelenül álmodozhatott arról, hogy újra olyan családot láthat maga körül, amelynek ő, a nő, a feleség és édesanya a központja. Száguldások közepette nőttek, nőnek fel az anyák gyermekei, szüntelenül vibráló idegesség, ki-kifakadó ingerültség, goromba szóváltások, zajos veszekedések, válások szem- és fültanúi nemegyszer már zsenge korukban. Sokasodnak a szétzilált, elhagyott, kihűlt otthonok, érzelmek nélkül váltogatják egymást egész nemzedékek, maholnap nemcsak a szerelemből, hanem még a szerétéiből is alig-alig marad. Hol van a sok, szép virág? Találkozunk-e még a Nővel, akiről a költő, a dalnok oly méltán zengett, aki mindig és mindenütt észrevetette magát, akadt ideje, módja asszonynak, anyának, társnak maradni egy életen át? Visszahozza-e mindenhová a család, az otthon egykori melegét...? Reménykedjünk. Talán elmúlik egyszer a gonosz varázslat, amely elterpeszkedett fölöttünk, úgyannyira ránk nehezedett. Ha késve is, mégnem túlságosan későn szertefoszlik a hamis illúzió, rájövünk arra, hogy az oly büszkén, elégedetten hangoztatott egyenjogúság valójában nem is szolgáltatott igazságot, sokkal inkább becsapott bennünket. Elférfiasodhattak a nők, de ez legfeljebb felszínes külsőségekben szüntette meg a különbségeket. Az, hogy egy sereg jogot, lehetőséget kaptak, többnyire csak gondjaikat, terheiket növelte. Amikor adtak nekik, mindig el is vettek tőlük valamit, s így összességében bizony csak romlott a sorsuk. Sok-sok szép virágot szeretnék, szeretnénk látni megint! S megérni, hogy versre, dalra fakassza a költőt mindegyik. Derűre, vidámságra. Sohasem nosztalgikus álmodozásra, szomorú só- hajtozásra. Annak örülnék szívből, ha minden virág a leányt, az asszonyt, az édesanyát juttatná eszünkbe — s véletlenül sem évente csak egyszer-kétszer, a hivatalos ünnepeken. Hanem egész esztendőben, egész további életünkben. Gyóni Gyula Lakossági fórum Hevesen Indul a gázvezeték építése A napokban a hevesi művelődési központban lakossági fórumot rendeztek, ahol az érintett 650 meghívottból közel ötszázan jelentek meg. Ezen Kontra Gyula tanácselnök tájékoztatta a lakosságot a gázberuházás helyzetéről, arról, hogy az elmúlt évben 45 millió 268 ezer forintos költséggel kiépült — és átadásra került — az úgynevezett külső gerincvezeték: így tehát a gáz már a város szélén van. A következő feladat a belső gerincvezeték megépítése, ennek útvonala pedig a következő: Erdőtelki út — Gyöngyösi út — Kun B. út — Ady E. út — Csokonai út — Fő út — Széchenyi út — Engels út — Egri út — Április 4. útja — Tanácsköztársaság tér — November 14. tér. Ám — mint hozzátették — mindezt a város már csak a lakossági hozzájárulással tudja megvalósítani. A tervek készek, a kivitelező a munkát — 39 millió forint költséggel — el is vállalta. Fontos tudnivaló, hogy egy lakásra számolva a költségtérítés összege 30 ezer forint lesz. A fórumon részt vett az OTP Heves Megyei Igazgatósága, valamint a ÄPEH munkatársa is. Ők részletes tájékoztatást adtak az igénybe vehető hitelekről és az adókedvezményekről is. Az ugyancsak jelenlévő Heves Megyei Beruházási Vállalat, a Tűz- kév, a kivitelező Rekord Kisszövetkezet képviselői a beruházásokról, míg a Lakisz és a Thermo emberei, a magánvállalkozók és -tervezők a lakások belső szerelési munkáiról adtak felvilágosítást. A Lakisz egyébként a gázszerelvényekből bemutatót is szervezett, így a leendő „gáztulajdonosok” a szükséges készülékeket is megtekinthették. A találkozón a felmerült kérdésekre a tanács vezetésétől, illetve a résztvevő szakemberektől kaphattak választ az érdeklődők. A fórum állást foglalt abban, hogy a belső gerincvezetéket közösen kell megépíteni, valamint abban is, hogy a hozzájárulás mértéke 30 ezer forint legyen. Az érintett utcák közös képviselőket választottak, akik intézőbizottságot hoznak létre, s a tanácsi dolgozók bevonásával minden — a tervezett gerincvezeték mellett élő — állampolgárt személyesen megkeresnek, hogy nyilatkozzon: ilyen feltételek mellett be akarja-e vezettetni a gázt. Amennyiben az érintettek 60-70 százaléka vállalja a gáz bekötését, úgy a kivitelező ez év március 15-én a munkát megkezdi, és szeptember 15-én a gerincvezeték építését be is-fejezi. Iskolapélda Finnországból Egy egri találkozás tanulságai Manapság sok feszült emberrel találkozom. Különösen az iskolákban sok a nyugtalanság, hiszen ott a holnap nemzedékét kellene felnevelni, s a jövő eléggé bizony talannak látszik. Nem csoda tehát, ha rácsodálkoztam arra a két finn iskolavezetőre, akikkel Egerben beszélgettem. Azért jöttek, hogy felvegyék a testvér- kapcsolatot az egri Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézettel.
