Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-05 / 29. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 5., hétfő

POSTAFIÓK 23.

5.

|| ft Hl| I j I hmI ÍZ

M. I.:

Idézünk leveléből: „Az egyéni, nemzeti, politikai, vallási, osztályelnyomás és más igaztalan üldöztetések kombinációitól terhes évtizedekben és épp ezek hatására, a börtönök, lágerek, kényszermunkatáborok, deportált „űj falvak”, kényszerlak- helyzónák, stb. sorsközösségeiben az egymásra utaltság és kölcsönös segélynyújtás mezsgyéjén az emberarcú közeledések és kapcsolatok olyan láncolata alakult ki, amelynek most kell meghoznia országos léptékű eredményeit.”

Egyetértünk okfejtésének további részleteivel is. Ezt a mondatot azért emeltük ki, mért azokra a változatos formákra utal vissza, amelyek között élnünk adatott hosszú ideig itt, Közép-Európában. És ha a diktatúra megalázta, mert megalázhatta méltóságában az embert azzal, hogy tárgyként kezelte a személyiségeket, most kedve és önkénye úgy tartotta, most kiviláglik: a szegénység általános fe- | nyegetettségében is, határokon

innen és túl, elindult egy áramlás, amit jobb szó híján ismét csak a testvériség szeretetének tudnánk nevezni. A mi keve- > sünkből adni tudtunk és akartunk a döntő pillanatokban azoknak, akiknek még kevesebbjük, netán semmijük sem volt. És ezen a tényen az sem változtat, hogy ebben a segítségben olykor kapkodtunk is. Európa is, végre mi is részt vehettünk ebben az érzésben, érezzük, rádöbbent arra, milyen okok és döntések, rendszere fonta körül ezt a térséget, míg a diktatúra ellehetetlenülése bekövetkezett. Most, a mélyből nekünk kell kikászálódnunk, felnevelődnünk a demokráciára, aminek írott és íratlan szabályait valahogyan majd meg kell tanulnunk, be kell gyakorolnunk.

N. E.:

Két leírt eseménye akár példázat is lehetne arra, mennyire nem ismerik a társdalomban az emberek a rájuk osztott szerepeket: „Az új év első napjaiban a csebokszári nagy ABC-ben friss hentesárut akartam vásárolni. A pulton két kisebb rakás virsli feküdt, az egyik szemmel láthatóan idősebb volt a másiknál. A kiszolgáló fiatalembertől három darabot kértem a szimpatiku- sabb rakásból, ő két darabot fel is fogott, majd harmadiknak egy fonnyadtat kívánt hozzátenni. Ezt kifogásoltam. Erre azt válaszolta, hogy vagy viszek kettőt, esetleg egy párat, de ő nem hajlandó szétvágni a másik párat, amikor a másik rakásban magányosan is van. Miután nem egyeztünk meg, én dolgom végezetlenül és bosszúsan otthagytam a hentespultot. — Napok múlva ismét a fenti fiatalember elé kerültem, húsz deka rakott húst szerettem volna vásárolni. Ismét ellenállásba ütköztem, mert azt a felszólítást kaptam a fiatalembertől, hogy vagy elviszem a látható 26 és fél dekát, vagy csak 15 dekát kapok, mert ő a kis maradékot nem tudja eladni.”

A levél további részében kérdéseket tesz fel, amikre a köznapi logika szerint csak igennel lehet válaszolni. Mi azonban az alaptétel kedvéért válaszolunk e helyt a levélre, okulásul a „fiatalembernek”, aki a panaszos szerint pályát tévesztett. Szerintünk nem nevelték beléje, nem tanították meg neki azt az alaptételt, hogy a kereskedelem van a vásárló közönség kiszolgálására és nem arra, hogy az „állami póz- ban”irányító, netán parancsoló pultfőnököknek engedelmeskedjenek azok, akik éppen elé- bük kerülnek. Rossz modorral, szereptévesztéssel, olykor a hivatalosság tudatával, netán védettségi önteltséggel — gőgről már ne is tegyünk említést — nem szolgáljuk a társadalmi békét, amire annyira vágyódik ezekben a zaklatott hetekben- hónapokban is az, aki tiszta lelkiismerettel szeretne szavazni a megszületendő demokráciára. A tudati és lelki romeltakarítás — úgy látszik — még nincs befejezve. Törvényhozási szinten már elkezdődött, de hol tartunk?

S. J.-né:

Az olyan adólevonási átütemezésre, amilyenre ön gondol, a jelenlegi szabályok szerint nincs lehetőség, az ön kívánsága szerinti megoldás akár egy adott pillanatban hátrányos is lehetne önre nézve.

Kamatadóra

nem kötöttünk szerződést

Huszonegy kiskörei család aláírásával érkezett levél Olvasószolgálatunkhoz. Ebből idézünk most:’’Megkaptuk az OTP értesítését arról, hogy az állami kölcsönök adósait adófizetésre kötelezettként nyilvántartásba veszik. Mi az építési kölcsönök adósai nevében írjuk ezt a levelet, mert nem tartjuk helyesnek az Országgyűlés döntését. Bármilyen nevet adtak is ennek a „fizetési kötelezettségnek”, mi ezt egyértelműen egyoldalú szerződésszegésnek tekintjük. Felháborító, hogy egy hitel után adót fizessünk...Még azt sem tudjuk, hogy a december 20-án hozott törvény érvényben van-e, mert az OTP értesítésében nincs feltüntetve, hogy mi alapján vagyunk adófizetésre kötelezettek. Nem írtak oda semmit, azt sem tudjuk, hogy a rendeletet hol keressük. Nincs feltüntetve továbbá az adó mértéke és összege sem. Nevetséges és bosszantó is, hogy fizessünk egy ingatlanra felvett kölcsön után, de az ingatlan igazából még nem a miénk. Amíg a tartozásunk fennáll, az OTP keze az ingatlanon van.

Mi azt mondjuk, hogy nem fizetünk kamatadót, mi ilyenre nem kötöttünk szerződést. Azt fizetjük csak zokszó nélkül, amit a kölcsönszerződés megkötésekor vállaltunk.

Jó lenne, ha az ország pénzügyi helyzetét nem ilyen intézkedésekkel billentenék helyre, hanem más szempontok megfontolásával. Példának csak annyit, hogy sok embert nem kellene idő előtt „érdemei elismerése mellett” 20-30 ezer forinttal nyugállományba vonultatni, vagy leszázalékoltán rokkant nyugdíjba elküldeni. A példákat lehetne még sorolni. Az is furcsa, hogy az adófizetéshez számított jövedelembe még a családi pótlékot is be kell számítani. És akkor azt mondják, hogy szüljünk 2-3 gyereket. Mire? A kölcsönre, és az arra kirótt adóra? A 20 forintos tejre, a 250 Ft-os húsra, a méregdrága gyermekruhákra? Ma már erre is számítani kell a családtervezésnél.

Reméljük, hogy az ország valamennyi táján élő építésiköl- csön-adósok is támogatnak bennünket, és bízunk abban, hogy gondunk meghallgatásra, megértésre talál valahol.”

r/----------------------------------------------------------------<5

Külföldi és belföldi munkára keresünk hegesztőket, lakatosokat, csőszerelőket és kőműveseket.

Jó kereseti lehetőséggel. Jelentkezni lehet: a tsz technológiai ágazatánál.

Béke Mgtsz Pásztó, Szabadság üt 93.

Nem igazán számít az egészséges táplálkozás egyik fellegvárának az egri Csebokszári-la- kótelep. Most azonban megnyílt ott az első salátabár, a Rákóczi út egyik házának földszinti helyiségében. Annak ellenére, hogy egy fecske nem csinál nyarat, a környéken most sokan megismerkedhetnek a korszerű ízekkel, kímélő ételekkel. Az üzletvezető Tóth Tibor Gábor Kanadából szerzi be a fűszereit, s igazi amerikai salátákkal váija a vendégeit. A kínálatában számos olyan fogás szerepel, amelyet máshol nemigen kapnak meg az ínyencek. Kis vendéglőjében nem árusít alkoholt, így a hidegkonyha kedvelői kizárólag saját szenvedélyüknek hódolhatnak.

(Fotó: Gál Gábor)

Az igazsághoz ez is hozzátartozik

Kegyelet

őrizzük meg emlékét múltunk levitéziett vezetőinek! Nevezzünk el róluk közterületeket: zsákutcákat!

(Beküldte: Kelemen

András egri olvasónk.)

wr •• •• •••!

Köszönjük

A Magyar Úttörők Szövetsége Heves Megyei és Eger Városi Elnöksége köszönetét fejezi ki a városunkban 1990. január 10-től 22-ig tartózkodó bukaresti magyar csoport részére nyújtott segítségért. A Lenkey János Honvéd Kollégium kollektívájának, a Heves Megyei TAKEH dolgozóinak, a Hungarofruct gyöngyösi kirendeltségének, a tejiparnak, a kenyérgyárnak, a megyei pedagógiai intézetnek, az úttörőháznak, a Harlekin bábszínháznak, a vármúzeumnak, a Mátravidéki Fémművek Füzesabonyi Gyáregységének, a nyomdának, a rendőrkapitányságnak, a gyermekfogászati rendelő orvosainak, a Hevesi Háziipari Szövetkezetnek, a Tarantella-sütőüzemnek, az egri kereskedelmi szakközépiskolának, az 1., a 4. és a 6. sz., valamint a szilvásváradi általános iskolának, az egri főiskola tanárának, dr. Varga Gyulának, Magyari László kiskereskedőnek, a városi Vöröskereszt vezetőségének, a Park Szálló kollektívájának, a Heves Megyei Területvédelmi és Hadkiegészítő Parancsnokságnak. Továbbá minden családnak, akik vasárnaponként otthonukban látták vendégül a gyerekeket, életre szóló élményt szerezve nekik.

Magyar Úttörők Szövetsége Heves Megyei Elnöksége

Tisztelt Tanácselnök Úr!

Furcsának tartom, hogy régi, jó és személyes kapcsolatunk ellenére problémáját a Népújság (is) hozza nyilvánosságra. Szükségesnek tartok néhány dolgot rögzíteni, és a Népújságon keresztül közzétetetni annak érdekében, hogy a T. olvasók és a Ke- recsenden, valamint más településen élők is hiteles információt kapjanak, mert így önmagában a nyílt levelet csak önigazoló panaszkodásnak tekinthetem.

A Városgondozási Üzem a községi tanács kérésére végez intézményes szemétszállítást a településen. A tevékenység 1987- ben 206, 1988-ban 124, 1989- ben 200 ezer forint veszteséget termelt. Mivel a szemétszállítás maximált áras, ezért annak mértékét árhatóság határozza meg. Eger Város Tanácsa vb előírta — már a régi üzemvezetésnek is — a veszteséges tevékenységek felszámolását, illetve a veszteségek megszüntetését. Igazgatóvá történő megbízatásom utáni első ténykedésem a szemétszállítás tényleges, településenkénti költségeinek kidolgoztatása, és az árhatósággal történő jóváhagyatása volt.

A számítás alapján a díj mértéke 356 Ft./helyiség, jóváhagyásra azonban csak 200 Ft./ helyiség került. A 356 forintos díj alkalmazása esetén is nyereA Népújság január 15-i számában olvastam a Falufórum Verpeléten című cikket, és tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli, aki ezen felháborodott. Lehet, hogy december 21-én nem volt kitéve a fekete zászló, de 22-én már ott lengett a verpeléti tanács épületén. Arról viszont az írás nem számolt be, hogy az emh'tett tanács elnöke három napon keresztül szólt hozzánk, a falu lakosaihoz, hogy a románoknak szánt küldeményeket összegyűjtik és továbbítségmentes tevékenységként végeztük volna a munkát. A szemétszállítás amennyiben az nem az alapító tanács működési területén történik, szabad vállalkozás. Ennek megfelelően joga lenne az üzemnek az illetékes tanácstól a különbség, illetőleg a veszteség megtérítését kérni, de ismerve a tanácsok nehéz helyzetét, megpróbáltuk — és ezt kötelességünknek is éreztük — jobb munkaszervezéssel, a hatékonyság növelésével a veszteség csökkentését, és csak ezek után élni majd a megtérítés lehetőségével. Ezt valamennyi tanácselnökkel ismertettük.

Vannak azonban olyan körülmények, amelyek előre nem számíthatók ki, így nem is tervezhetők. Az üzem gépparkja leromlott állapotú, javítása nem, vagy csak nehezen oldható meg, főleg akkor, ha a Skoda gépkocsikhoz szlovák barátaink az utóbbi időben nem biztosítják az alkatrészutánpótlást. Üzemünk a karácsonyi ünnepek környékén a szemétszállításban a csőd szélére került. Hogy ez nem következett be, az azzal magyarázható, hogy — a váratlanul adódó lehetőséget kihasználva — két használt Mercedes kukagépkocsit állítottunk munkába. Mindenki megértését kértük, még a Népújság hasábjain keresztül is. A szemét- szállítás elmaradását a T. tanácsják. Ezt az elnököt, aki egy idegen ország szenvedő embereinek mielőbbi megsegítése érdekében nem sajnálta a pihenő idejét, a karácsonyát feláldozni, ezt az embert — a cikk szerzője szerint — vissza kell hívni? Kérdezzük:

ki alkalmas akkor erre a posztra? ♦

Meglepődve olvastuk a verpeléti falufórumról szóló írást, amelyben elmarasztalja három párt a helybéli tanács elnökét. A számunkra ismeretlen cikkíró(k) szerint, az elnök nem tanúsított

elnök úrral is telefonon minden esetben közölte az üzemegység vezetője, tehát nem igaz az az állítás, hogy arról nem tudott. De nem is ez a lényeg. Én ígéretet tettem arra, hogy a nehéz helyzet ellenére is január végére a problémát megoldjuk, és valamennyi felgyülemlett szemetet február elsejéig elszállítjuk. A T. Tanácselnök úr türelmetlen volt. A január 22-én tartott helyszíni bejáráson megállapítottuk, hogy az elmaradt szemétszállítás pótlása megtörtént, a zsákokba és más edényekbe kihelyezett hulladékot az üzem dolgozói elvitték.

Köszönöm a lakosság türelmét és megértését, s ígérhetem, hogy az üzem kollektívája a feladatokat magas színvonalon, és az elvárásoknak megfelelően kívánja megoldani. Ennek — ha objektív akadályok nem jönnek közbe — eleget is tud tenni.

Ezúttal tisztelettel kérem a tanácselnök urakat, hogy problémájukkal szíveskedjenek engem, az üzem igazgatóját megkeresni, mert a hatékony intézkedést akkor is megteszem, ha nem a Népújságon keresztül kapok jelzést.

Fölöslegesnek tartom a választási kampány idején a lakosság nyílt levelekkel történő irri- tálását.

Fekete Mihály a Városgondozási Üzem igazgatója

megfelelő magatartást a romániai eseményekkel kapcsolatban. A mi véleményünk ezzel teljesen ellentétes. Erdélyi menekültek vagyunk, és letelepedésünkhöz megkaptuk a tanácstól a lehető legnagyobb kedvezményeket. Tudomásunk van arról is, hogy több család is szeretne itt letelepedni, és folyamatban vannak az ehhez szükséges anyagi feltételek is.

Nagy Csaba László és családja

Jövőnkért

A mostani demokratikus átalakulás és fejlődés örvendetes, de néhány fontos kérdésről szeretném véleményemet kifejteni. A Népújságnak 35 éve vagyok előfizetője. A lap jól szerkesztett, színes és érdekes, még az egyre nehezedő gazdasági helyzetben is.

Aggodalommal látom viszont, hogy vannak olyan pártok, amelyek megoszlottak, és lassan az a szituáció áll elő, hogy mindenki harcol mindenki ellen. Az egységre kellene törekedniük. Nálunk is létkérdés ez. Az „ellenzéki” kerekasztal most már az egység kerekasztala legyen.

Hazánk súlyos gazdasági helyzetének javítása végett segíteni kell a jól működő üzemeket, termelőszövetkezeteket. Csaknem fél évszázadon át termesztettem szőlőt, tudom milyen nagy munkát, szaktudást, odaadást kíván. Az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek mellett éppen ezért üdvözölni kell a stabil, jól működő magángazdaságokat, bár igazából a nagyok eredményesek. Nekem is volt kitűnő helyen fekvő szőlőm, de nem törekszem arra, hogy visszakapjam. Fő, hogy az Egri Csillagok Tsz minél jobb eredményt tudjon elérni.

Üdvözölnünk kell azt, hogy az egyházak mind erőteljesebben tudják visz- szaszerezni régi pozíciójukat. Folytathatják fontos nevelő, jellemformáló tevékenységüket. Az egymás szerete- tére, megbecsülésére törekvő munkásságuk nagyon hiányzott az eltelt évtizedek során.

Megdöbbenéssel hallottam az utóbbi időben egyesek antiszemitizmusát. Gyermekkoromtól kitűnő kapcsolatban vagyok a zsidókkal, nagyon értékes, szorgalmas embereket ismertem meg közöttük: tudósokat, művészeket és más szakembereket. Regénybe illő módon dolgoztunk együtt velük 1944-45 és 56 súlyos időszakaiban. Ezért a zsidósággal — ha el lehet így őket különíteni — lét- fontosságü az együttműködés. dr.

Bajnok Jenő Eger

A tanácselnök úr türelmetlen volt

(Válasz Gémes László kerecsenül tanácselnök nyílt levelére)

EGY LAP, AMI MINDENKINEK KELL! Szerdán és szombaton lázban az egész ország, megjelenik a SZUPER SZOLGÁLTATÁSI ÉS HIRDETÉSI ÚJSÁG. Ára 15,20 Ft, ezért az árért ingyenes hirdetési szelvényt talál az olvasó lapunkban, melyen magánhirdetését csak borítékba helyezi és elküldi szerkesztőségünk címére,

— ezért az árért juthatnak olvasóink a gazdálkodók, kiemelt keretes vagy apróhirdetéseihez,

— ezért az árért Önök, kedves gazdálkodók pontos információt kapnak hirdetési árainkról.

Hirdetéseit várjuk telefaxon a 117-9472, telexen a 22-7356, postán a DELTA KERESKEDELMI FŐOSZTÁLY 1138 Budapest, Népfürdő utca 21/b. címére. ELŐ IS FIZETHETŐ!

Mátraderecske Községi Tanács pályázatot hirdet

meleg vizes strandfürdő üzemeltetésére.

Érdeklődni:

Mátraderecske, Hősök tere 12. Telefon: Recsk 123.

_________________/