Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-03 / 28. szám
8. NÉPÚJSÁG, 1990. február 3., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE Ki a labdarúgók kapitánya? Bicskei Bertalan, akit le akarnak mondatni, vagy más beosztásba óhajtanak helyezni a Magyar Labdarúgó- szövetség vezetői, vagy Mészöly Kálmán, akit erre a posztra óhajtanak állítani? Bonyolult a helyzet. Bicskei ragaszkodik paragrafusokhoz, szerződéséhez, és azt állítja, hogy őt olyan egyszerűen nem is lehet elmozdítani. Azelőtt, amíg a magyar sportéletben diktatúra honolt, éppen úgy, mint az élet más szektoraiban, ez elképzelhetetlen lett volna. Ki mert volna szembeszállni magasabb hivatalokkal vagy hatalmakkal? Azelőtt éppen a diktatúra miatt, látszólag minden olyan simán, egyszerűen történt, konfliktusok nélkül, mert vagy kevesen mertek csak szembeszállni a felsőbb döntésekkel, vagy pedig, ha ilyesmi elő is fordult, akkor ez a színfalak mögött játszódott le. Akadnak olyanok, főleg azok, akik valamikor a sportéletet vezették, hogy visszasírják azokat a „régi szép időket”, amikor minden egyszerű volt. Nézzük azoh- ban, hogy milyenek is voltak azok az úgynevezett régi szép idők? Az ötvenes években „aranynak” nevezték a magyar labdarúgó csapatot. Többé-ke- vésbé rá is szolgált erre az elnevezésre, mert sorra győzte le ve- télytársait, így például az olaszokat, az osztrákokat, a csehszlovákokat, a svájciakat és az angolokat. Itt álljunk meg egy pillanatra. Sokan emlékeznek rá, hogy 1953. november 25-én a magyarok a Wembley Stadionban 6-3-ra legyőzték az angolokat. Mik voltak azonban az előzmények? Ezek majd mutatják, hogy a diktatúra miként érződött a sportban, vagyis milyen volt a sportdiktatúra. Sebes Gusztáv, a hajdani magyar aranycsapat szakvezetője 1952-ben Svájcban összetalálkozott a FIFA vezetőivel, így a többi között tárgyaló- partnere volt Stanley Rous, a FIFA örökös elnöke is. Az angol sportdiplomata megkérdezte Sebes Gusztávtól: — Mikor láthatnánk vendégül a helsinki olimpián győztes magyar labdarúgó csapatot? — Amikor Önök kívánják — hangzott Sebes Gusztáv válasza. Stanley Rous mindjárt javaslatot tett 1953. november 25-re. Igaz, hogy erre az időpontra az angolok már korábban le akarták kötni a spanyol válogatottat, de csak tárgyaltak, megállapodás nem történt. így azután az angol sportdiplomata és Sebes Gusztáv megállapodott az angliai mérkőzés dátumában. A folytatás azonban nem is volt olyan egyszerű. Az angol Sír és a magyar elvtárs megállapodása Budapesten nagy vihart kavart. Sebes Gusztáv amint sok évvel később erre visszaemlékezett, nehéz helyzetbe került. Hivatta őt Rákosi Mátyás, Magyarország teljhatalmú diktátora. Amint erre később a sportvezető visszaemlékezett, a fogadtatás nem volt a legbarátságosabb. így kezdte Rákosi: — Maga ellen sok a panasz, nem illeszkedik bele a kollektívába, önfejű. Például ki adott engedélyt az angolokkal való mérkőzésre? És mit fog csinálni, ha nem engedélyezem. így kezdte Rákosi: — Maga ellen sok a panasz, nem illeszkedik bele a kollektívába, önfejű. Például ki adott enSebes Gusztáv előadást tart (1947) gedélyt az angolokkal való mérkőzésre? És mit fog csinálni, ha nem engedélyezem? Sebes Gusztáv igyekezett mentegetőzni, azt válaszolta, hogy valamennyi ország labdarúgójának álma, hogy az angolokkal mérkőzzék. Minden országkitüntetésnek veszi, ha Londonba hívják meg. A sportvezető emlékeztetett arra is, hogy a magyar válogatott 1930-ban játszott Londonban, és akkor 6-2-re kikapott. Itt az alkalom a visszavágásra. — És mi lesz, ha kikapunk ?- kérdezte Rákosi. — Ez előfordulhat — válaszolta a magyar labdarúgó válogatott szakvezetője —, kontinenscsapat még nem győzött az angol válogatott ellen Angliában. Remélem, a magyarok lesznek az elsők. — Hát jó lesz vigyázni— ezzel búcsúzott tőle Rákosi Mátyás, nem éppen a legkedvesebb hangon. Természetesen akkor titok övezte ezt a beszélgetést. A magyar közönségnek halvány fogalma sem volt arról, hogy mi történik a kommunista párt központjában. Ez jelenleg is bizonyítja, hogy Rákosi Mátyás még a sport kérdéseiben is érvényesítette akaratát. Ma az már sporttörténelem, hogy a magyar csapat azután káprázatos játékkal győzött az angolok ellen a Wembley Stadionban, és ez a 6-3-as diadal nem köznapi értékű. Rákosi azután közvetlenül részt vett az 1954-es világbajnokságot követő magyarországi viharának elsimításában. Köztudott, hogy Bernben a döntőben az NSZK csapata váratlanul 3-2- re legyőzte a magyarokat. Budapesten óriási felháborodás keletkezett, az emberek ezrei vonultak ki a Keleti pályaudvarra, ott fenyegető hangulat alakult ki, és ha a gyorsvonat Svájcból idehozza a vezetőket és a játékosokat, Puskást, Czibort, Kocsist, Hidegkútit és a többieket, ki tudja, hogy hogyan úszták volna meg ezt a találkozást az elkeseredett szurkolókkal. A sportdiktatúra azonban itt is éreztette hatását. A vonatot Rákosi Mátyás utasítására a magyar-osztrák határról nem Budapestre irányították, hanem a Dunántúl egyik városába, Tatára, az ottani sportedzőtáborba vitték a magyar futballistákat és vezetőiket. Még ki sem pihenhették az utazás fáradalmait, amikor vacsorához terítettek. Nagy meglepetésükre ekkor megjelent Rákosi Mátyás, és beszédet intézett a labdarúgókhoz. Kijelentette, hogy a második hely lényegében óriási siker. Mindenki tudta, és különösképpen a játékosok tudták, hogy ez enyhén szólva az igazság eltorzítása, mert az ezüstérem akkor mindenféleképpen kudarc volt. Ezt mutatta az is, hogy akik a Keleti pályaudvarnál összegyülekeztek, a haragos szurkolók, majd pedig amikor rádöbbentek arra, hogy a játékosok nem érkeznek meg a Keleti pályaudvarra, akkor dühödten a rádióstúdió elé vonultak. Itt újabb tüntetés következett, majd pedig a szurkolók be akartak hatolni a Magyar Rádió épületébe, hogy ott mikrofonba mondják, hogy elkeseredettek és követelik a kudarc előidézőinek a megbüntetését, leváltását. A karhatalom csak üggyel-bajjal tudta megakadályozni, hogy a tüntetők ne hatoljanak be valamelyik stúdióba. Azzal a trükkel húzták az időt, hogy azt ajánlották: válasszanak a tüntetők maguk közül egy küldöttséget, mert mindenki nem mehet be, és majd a küldöttség tagjai a mikforonba mondhatnák véleményüket. Bevált a trükk. Amíg a tüntetők azzál voltak elfoglalva, hogy eldöntsék, ki menjen be a stúdióba, addig újabb karhatalmi erősítés érkezett, és ekkor már nem tudtak behatolni a haragos szurkolók a rádió épületébe. Ennek ellenére másnap újra nagy tömeg gyűlt össze a pesti utcákon, és az emberek ismét a rádióhoz vonultak. Ismét tüntettek. Sebes Gusztáv egy ideig még megőrizhette pozícióját, mert élvezte Farkas Mihálynak, az akkori honvédelmi miniszternek a bizalmát. Jellemző az akkori helyzetre, hogy Sebes Gusztáv ellentámadásba lendülhetett. Farkas Mihállyal elintézte azt, hogy ne őt, hanem a magyar újságírókat vonják felelősségre azért, hogy olyan hangulatot teremtettek, amely alkalmas volt arra, hogy az elvesztett berni döntő után felkorbácso- lódhassék az emberek szenvedélye. Ki tudja, igaz-e vagy sem, de azt mondják, hogy csak az utolsó pillantban sikerült megakadályozni azt, hogy az újságírók ne kapják a legszigorúbb büntetést. Rákosi Mátyás letűnése után sem változott meg az a helyzet, hogy a legfelsőbb politika, pontosabban a Magyar Kommunista Párt, később a Magyar Dolgozók Pártja, majd az MSZMP ne szóljon bele a sport valamennyi kérdésébe. Jellemző erre a mechanizmus akkori működése. Rendszeresen összeült a titkárság, amelyben a legfőbb vezetők foglaltak helyet. Ide minden egyes külföldi sportversenyről és az arra utazó magyar sportolók és vezetők névsoráról a titkárság tagjai döntöttek. Aki azt hinné, hogy az csak formalitás volt, az téved. Gyakran előfordult, hogy sportolókkal, vezetőkkel, újságírókkal vagy rádióriporterekkel a külföldi utazást megelőző órákban közölték: — A legfelsőbb hatóság az ön utazását nem engedélyezte. Aki azt hiszi, hogy ez csak az ötvenes években volt így, az alaposan téved. Hogy a Magyar Kommunista Párt vagy jogutódja, az MSZMP mennyire rajta tartotta a kezét a sport ügyein, erre csak egy jellemző eset. 1978 a magyar labdarúgócsapat készülődik Argentínába, a világ- bajnokság színhelyére. Az utazás előtt hosszú ideig várakoztatják a játékosokat. Magas vendéget várnak. És egyszercsak megjelenik Korom Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt titkára. A csapat vezetői ugyanis addig nem óhajtottak elindulni, amíg egy ilyen magas pártvezető nem adja áldását az előkészületekre és nem kíván sok sikert a csapatnak. Molnár Károly Az aranycsapat játékosai edzést tartanak (1951) ffA béke feneke alatt vagyunk” Mózsi Ferenc jelene és múltja Mózsi Ferenc negyven év körüli Chicagóban élő magyar költő, a Szivárvány című időszakonként megjelenő folyóirat szerkesztője. Emeilett örökség révén vezetője a Sebők utazási irodának, s megannyi magyar ismerősét segített már repülőgép- jegyhez. Annak idején, 1970- ben a bolgár tengerparton járt, s el is kelt a gyakorlás a tengerben, ugyanis hazafelé Jugoszlávián át jött, s ott úgy döntött, nem hazafelé veszi az irányt, hanem öt és fél óra alatt átúszik Olaszországba. Aterve sikerült, s így valamelyest megszabadult attól a „politikailag megbízhatatlan” jelzőtől, amelyet azzal érdemelt ki, hogy nem éppen helyeselte a hatvannyolcas csehszlovákiai bevonulást. Hosszú kalandozás után végül Chicagóban kötött ki, mert -ahogy ő mondja — „elgáncsolták”, azaz harmadszor is megnősült. Nemrégiben jelent meg a legújabb kötete, Imantra címmel, amelyben többek között tízparancsolat szentenciáira írt költeményeket, amelyeknek angol nyelvű változatai is megtalálhatóak a könyvben. Amikor a napokban Egerben járt, először erről mesélt. A jelen — „A rosszul értelmezett tételeket próbálom megmagyarázni” „Hihetetlen életem legszebb bizonyítéka ez a könyv. Két hónapon át reggelente imádkoztam a versekért. Először használtam útravalónak a tízparancsolatot... Tanúsítom, hogy tanúskodom. Pedig igazi hamis tanúk vagyunk egy koronaperben. A béke feneke alatt vagyunk. Kifosztott tartalékunk már rég nem elég. Az optimális optika szabályai szerint még vissza is fejlődhetünk. A nap alig süt, a hold is ámyéktalan és udvara is alig. Hová költözködjenek a tollnokok?... Hitem félcédulákra tépem, csíkot hasítok a vértörvények visszhangosított hátáról, és felrepítem a szólamokat. A felrebbenő indulat nem tágít, tudatom mezsgyéjét tépkedi — amolyan kárókatona. A költészet a szere- tetvallások eszperantója. Egy időben egyszerre mindenütt esedezünk — más nyelven, más szokásokkal. Számomra az ige keletről is szelet támaszt és nyugatról is fosztogat... Az út többfelől, de egy irányba vezet. Könnyű felismerni, akik velem tartanak...Megbíztak, hogy vigyázzam a szivárvány hangulatszíneit, ez máris elszánttá tett. A rosz- szul értelmezett tételeket próbálom megmagyarázni. Magunknak is, miképpen itt, a pokolban is. Nem látjuk a mától a felhőt. Mindez szárnyalásra késztet. Az idill? Az nincs... Nincs igazi távolmaradás. Szolgálom a szót és egy igét keresek... Valaki azt írta, hogy ezeknek a soroknak semmi köze a magyarsághoz. Lehet. Emberiességre törekedtem, lelkiséget térképeztem, s mindezt magyarul. Hogy húsz avagy tizenöt éve élek kinn Amerikában az sem érdem.” A múlt A „munkásköltő” „Jó egyéves olaszországi tartózkodás után felvettek egy belgiumi katolikus egyetemre szlavisztikából. Ugyan lengyelből itthon is volt középfokú államvizsgám, idegenvezetősködtem is, de nem volt a családban veterán nácizmusüldözött, így itt nem sikerült a felvételi. Viszont franciául nem tudtam, így egy társam vállalta, hogy egy üveg konyakért leteszi a nyelvvizsgát helyettem, ő berúgott, én meg bekerültem. Előtte Magyarországon a Gyümölcs- és Főzelék- konzervgyárnál dolgoztam anyagmozgatóként, ebből kifolyólag sérvem, aranyerem és tolatásvezetői tanfolyamról szóló bizonyítványom van. Ja és persze, egyszer háromszáz forintos brigádvezetői jutalmat is kaptam. Volt egy nagyon kellemes illatos helyem is az Illatos úton egy táplisztüzemben — harminckétórás műszak veszélyességi pótlékkal. Tényleg veszélyes volt, már a bűzt illetően, a család azonnal „kitagadott”, külön helyem volt a lakásban és már az előszobában le kellett vetkőznöm, de hát ez alig oldott meg valamit, ugyanis a pórusokba is beveszi magát ez a kellemes illat. Később a bőrcserző üzemben próbálkoztam, de rájöttek, hogy írástudó emberrel van dolguk, s így bekerültem a mázsaházba mérlegesnek. Itt pompás sorok adódtak a szabadverseimhez, ilyenek, hogy: háromszázötven kiló a Bárneválból. Azt hiszem, itt tanultam a szabadverset. Nincs rámírva, hogy eszperantis- ta vagyok és vegetáriánus, de hogy ha nem vagyok az, ott akkor is megundorodtam volna a hústól. Az egyéves belgiumi tartózkodás után muszáj volt a kivándorlásunkat kérni adminisztratív okokból, s mivel a környező országok nem fogadtak be, csak az Egyesült Államok, így odamentünk Huszár István miskolci barátommal, aki ma New Yorkban fotós. Hetvennégy februárjában érkeztünk, s négy napos New York-i tartózkodás után — elég lucskos volt az idő — , úgy döntöttünk, hogy: irány California. Ott elkerültem egy Metrix nevű céghez, s elhitettem velük, hogy világéletemben esztergályos voltam. Persze csak egy ideig lehetett megetetni velük, hogy azért rontok el mindent, mert mi Európában más mértékegységeket használunk, úgyhogy kirúgtak. Elhelyezkedtem egy műszergyártó vállalatnál, ahol másfél perces gyorsasággal jött ki egy ilyen kis vasdarabka, ez serkentően hatott rám, úgyhogy másfél évig ott maradtam. Es azután megjelent az első kötetem; Los Angelesben adta ki a Nemzetőr baráti köre...” Kovács Attila iVem #» teszt. . . Jelent-e az valamit, hogy az embernek milyen a külseje? Nem. Semmit. A legfontosabb az, amit a fejében hord. Számít az valamit, hogy milyen alakú az arcod, az orrod, tyúk- vagy birkaszemeid vannak? Csekélység. A leglényegesebb az, ami a fejedet belülről kitömi, aztán a nézeteid, az intelligenciád... Csak ez számít. Persze, ha ehhez még szép külső is párosul, úgy még jobb. Akkor már csak pénzt kell szerezni. De jelent valamit egyáltalán a pénz? Nem, semmit. Akkor, amikor okos vagy, s ráadásul még a külsőd is sokkal jobb az átlagosnál... Persze, a pénz is jó, ha van... De ez aztán minden. Ehhez már csak az kell, hogy a férj és a feleség boldog házasságban éljen. Ha okos vagy, remek külsővel áldott meg az ég, és a szerelem sem hiányzik a házból, akkor már csak a karrier és a családi boldogság hiányzik. Hiányzik? Nem, nem fontos, de jó, ha van... Ha okos is vagy, az alakod is jó, pénzed is van, a karriered és a családod boldogsága megbízható alapokon nyugszik, akkor az a fontos, hogy egészséges is légy. A többi már igazán nem számít, mert nem a ruha teszi azembert. (S. A.) Rákosi és a futball
