Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-03 / 28. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 3., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 7. Márciustói megszűnik a vízum- kényszer Olaszország és Magyarország között. És ez minden bizonnyal a turistaforgalom növekedésével jár majd. Az egyik legközelebbi célpont Itálián belül kétségtelenül az olasz Alpok vidéke, melynek egyes pontjai a frekventált osztrák sícentrumoknál is közelebb vannak. A magas hegyláncok között megbúvó híres üdülőhelyek egyike San Mar- tinó di Castrozza, ahol számos jól kiépített sípálya, különböző kategóriájú motelek és szállodák, fizetővendég-szobák várják a óriáshegyek szerelmeseit: a sí- zőket, a hegymászókat, a bakancsos turistákat. A fekete-fehér fotók nem tudják visszaadni hitelesen ennek a különleges tájnak a szépségét, higgyék hát el a fotósnak: lélegzet-elállító élmény egy-egy magas csúcsra eljutva körülpillantani a felhőkkel játszó zordon kőóriásokon. * (Fotó: Koncz János) Híres nőpolitikusok Királynők és királynék — A kalapot nem viselni, igazgatni kell — Géza fejedelem helyett Sarolta uralkodott — Erdély úrhölgyei Az ember a teremtés ura, mondja a tudomány által is megerősített szólás. A férfi sorsa a nő! — hangzik az egyik aforizma, amelyet minden bizonnyal kevésbé a tudomány, inkább a gyakorlati élet erősíthet meg. A nők egyenjogúságáért hosszú évszázadok óta folyik a küzdelem, elnyomott, hátrányos szerepük a közéletben igazolható is miközben a történelem azt bizonyítja, hogy a politikában a nők befolyása mindig is meghatározó, gyakran döntő volt. Mi is a politika? Leegyszerűsítve semmi egyéb, mint a közélet irányításában való tevékeny részvétel. Ez a részvétel lehet közvetlen és közvetett, mert egyáltalán nem mindegy, hogy valaki királynő-e vagy királyné, netán egy erős egyéniségű női családtag, aki minden rend és rang nélkül igazgatni képes férjurának a kalapját. A történelem tanúsítja, hogy udvari dámák és kegyencnők” titkos arák és rossul titkolt szeretők, milyen nagyszerűen értettek a politikához, nem is szólva a fejedelmekről, királynőkről, uralkodókról, akikről ezúttal szó lesz. A trónra került nők között különbséget kell tennünk, hogy ők maguk uralkodtak-e, — viselve az uralkodással járó felelősséget, — vagy csupán, mint házastársak osztoztak a trón fényében. Az első kategóriába tartoztak Semira- mis, Clepoatra, Erzsébet angol királynő, Stuart Mária skót királynő, Mária Terézia magyar királynő, II.Katalin orosz cárnő, Viktória angol és Vilma holland királynők, akiket királynak, cárnak is lehet nevezni. A korona önálló jogú viselése nem jelentett szükségképpen született, tehetséges politikumot. így Mária magyar királynő, — Nagy Lajos leánya — kifejezetten nőies lélek volt és terhére volt a kormányzás. Nem úgy, mint a másik Mária királynénak, — II.Lajos feleségének, — aki a politikában fontosabb szerepet játszott, mint a félje. Királynő és királyné! Ez két különböző fogalom. Mégis azt igazolja a történelem, hogy bár a királynő nagyobb, több a másiknál, mégis a politikában a „királynék” vitték el a babért. Ilyennek látjuk Szent István édesanyját; Sarolta fejedelemasz- szonyt, a merániai Gertrudot, II. Endre feleségét és nápolyi Beatrixot Mátyás király hitvesét, vagy említsük Lórántfy Zsuzsannát, Báthory Zsófiát, Bornemissza Annát az erdélyi feje- delemnék közül. Ezek az asszonyok valameny- nyien politizáltak és politikájuk sikeres, diadalmas, mi több, zseniális volt! Némelyikük el is bukott benne, így többek között Sarolta, aki Géza fejedelem helyett uralkodott és előkészítője volt a kereszténységnek, Erzsébet királyné, Beatrix es, aki maga volt a politikai ambíció, ám amikor kicsúszott alóla a trón, tragikomi- kumba fulladó megrögzött és szenvedélyes intrikus lett belőle. A külhoniak közül — a történelmet ismerők tudják — így járt Marie Antoniette, Mária román anyakirályné, akinek makacs, az eszközökben nem válogatós politikája szintén kudarcot vallott. Távolodva a tróntól, bizony voltak nekünk igazi nagy politikus asszonyaink, akiket számon tart a történelem. Előttünk áll Zrínyi Ilona magasztos alakja, akinek mindkét félje, — 1.Rákóczi Ferenc és Thököly Imre — az erdélyi fejedelmi címet viselte, szintúgy dicső fia II. Rákóczi Ferenc. Ez az asszony ízig-vérig politikus nő volt! Az emberi lelkek boncolgatói arra a következtetésre jutottak, hogy a női lélek és a női kifinomult logika esetenként oly csodákra képes, amelyek a legkilátástalanabb helyzetben is kiutat talál, és eléri a kitűzött célt. Ezért végződtek a történelem során oly váratlan és szerencsés kimentellel csaták, küzdelmek, amelyeknek szerencselakatját férfi elme ki nem nyithatta volna. Gondoljunk csak Rozgonyi Cecília királymentésére, vagy az egri nők for- télyos, törökverő vitézségeire. Modern és harcos politikusnő volt Széchy Mária, a murányi Vénusz, akivel szemben az intrikáló politika dolgában magasabb észjárást mutat Géczy Julianna, a lőcsei fehér asszony, Lőcsének labanc kézre juttatója. A tisztult hazafiúi, illetve hon- leányi politika művelőit látjuk az 1848-as szabadságharc időszakában. A két Zichy grófnő említendő közülük elsőnek, Károlyi György, illetve Battyány Lajos grófnak a felesége. E két úri hölgy politikája ihlette Petőfi Sándort ezekre a sorokra: ’’Láttátok e a két tündérvirágot? Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran, nemzetem hajója! Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.” Magyarországnak és Erdélynek 1848-ban történt egyesülésén, az „Unión” lelkesen és kitűnő politikai érzékkel munkálkodtak az erdélyi, magyar dámák, akik közül legtöbben már az Uniót kimondó országgyűlésre is elmentek. Neveiket övezze az utókor tisztelete, ez a kis visz- szaemlékezés is, amely méltán állíthat részükre kései megbecsülést: gróf Bethlen Pálné, báró Radák Istvánná, gróf Teleki Blanka, báró Bánffy Dánielné, gróf Béldy Ferencné, báró Wesselényi Miklósné, gróf Mikes Kelemenné és még sok erdélyi magyar úrhölgy, akik közül többen a szabadságharc leverése után is aktívak maradtak. Szembeszálltak Haynauval és támogatásba részesítették a száműzetésben élő bújdosó magyarokat. Ki gondolná, hogy Mikó Róza úrhölgy, mint erdélyi titkos futár és ügynök tett a hazának elévülhetetlen szolgálatot? A várfogságot szenvedett Teleki Blanka politikai és szociális érdemeit nyilván ismeri a világ. Történelmi ismertetőnk során bizony alaposan eltávolodtunk a trónoktól, a királynéktól és ki- rálynőktcÁ, ám, hogy ezúttal még a magyar előkelőségek és dámák rangjánál is lejjebb szállunk, annak az az oka, hogy a politikában az igazán járatos, — mai zsargony- nyelven szólva — „menő” politikusnők a királyi lakók, főúri udvarok és paloták úrhölgyei, társalkodónői, titkos arák és kegyencnők között keresendő.Sőt! Itt is találhatóak. Lássuk csak a francia udvart, azok parfőmmel teli, keveset szellőztetett termeit, ahol az ármány, a cselszövés, a szerelem és az árulás édes testvérekként éltek együtt és hódítottak. Ezekben a legfelsőbb kötökben nem az uralkodók vitték többnyire a prímet, sokkal inkább ezek a hölgyek, akik a kifinomult politikához nagyszerűen értettek. Ők segítették elő a régi Fran- ciűorszűgbukását, sőt a forradalmat is, ők voltak azok, akik belekeveredtek botrányokba és pucs- csokba, de akik mindig kimásztak a bajokból és helyettük uralkodói fejek hullottak porba, a feledésbe. Maintenon talán az egyik leghíresebb politikusnő, akit később végül is XIV. Lajos feleségül is vett. Hatalmát mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy egyik bátyjából minisztert csinált. Ki ne ismerné Pompadur asz- szonyt, aki kiadott egy jelszót, amely így hangzott :”Utánunk a vízözön!” Ne csodálkozzanak, de az udvari szépségek, a női politikusok hozták össze Francia- ország szövetségét Mária Teréziával Nagy Frigyes ellen. Dubbarry asszony neve ugye ismerős? Ő volt bizony a francia politika hazai és külföldi „szerény” irányítója. Villantsunk fel neveket, csupán ízelítőül: Cor- day Sarolta, Marat gyilkosa, Madam Recamier, a világ leghíresebb szalonjának tulajdonosa és barátnője, vagy a politikus költőnő Vittória Colonnát, akihez Michelangelo szonetteket írt. Itthon maradva, minek is tagadnánk, hogy a még jószívűségében is rideg II.Józsefnek is meg volt a maga politizáló barátnője : Leichtenstein Eleonóra személyében. E hölgyet komoly tudományosság jellemezte, pontosan azok a jellemvonások, amelyre a kalapos király áhítozott.. Miközben felemlegettük a régmúltat és a nőpolitikusok nagyszerű elméjét, leleményességét, szépségét és diadalát, mindvégig folyt az emancipációról szóló vita. Nos, e küzdelemnek is voltak és vannak élharcosai világszerte, akik a politikában legalább annyit nyomtak a latiba, mint elődjeik, akik már bizonyítani is tudtak. Nem egyszer azt, hogy többek és különbek a férfiaknál. Voltak persze tiszteletreméltó olasz, finn, német női nagyságok is, akik jeleskedtek a politikában is a magyarok mellett. Közülük a magyar parlamentbe is bejutottak a maguk idején .Schlahta Margit, Kétly Anna és még sokan mások. Új idők jönnek, új szelek fújnak! A többpártrendszer a női politikusoknak is nagy jövőt ígér, és előfordulhat, hogy az a mondás, — amely legalább száz esztendős — és amely valakinek a szájából a francia parlamentben hangzott el, még valóra válik: — A nőpolitikusok sohasem voltak hallgatagok, de a jövőben, még az eddiginél is hangosabbak lesznek... Szalay István