Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 27., kedd VÁLASZTÁSI FÓRUM 3. A szervezett dolgozók érdekeiért Szakszervezetek magatartása és tevékenysége az ország- gyűlésiképviselő-választások során A szakszervezetek — a tagságuk véleményének kikérése alapján alakították ki választási magatartásukat. A tagság és a tisztség­viselők egybehangzó követelése volt,hogy a szakszervezeti moz­galom egyetlen párttal se kerüljön függő viszonyba. Indokolva azzal, hogy nem szabad a mozgalom erejét a hatalomért folyta­tott harcban lekötni, a pártérdekek között megosztani. Ugyan­akkor nem közömbös a szakszervezeti tagság számára, kik lesz­nek az új törvényhozók, s hogy milyen törvényeket hoznak. Nem mondanak le arról, hogy szervezeti erejüket felhasználják az el­jövendő politikát meghatározó döntések meghozatalában. Ezért szükségesnek tartják, hogy a munkavállalói érdekek közvetlenül is megjelenjenek a törvényhozásban, keresik azo­kat a szövetségeseket, amelyek­től a munkavállalói érdekek ér­vényesítése várható. így a szak- szervezetek pártoktól függetle­nül azokat az értékeket kíván­ják képviselni, azokat a célokat kívánják előmozdítani a vá­lasztásokon, amelyek minden szervezett dolgozó érdekét szol­gálják, tartozzanak bármely párthoz, vagy — mint a munka- vállalók milliói — egyetlen párthoz sem. A szakszervezetek nem alakí­tottak választási pártot, hiszen számukra nem a hatalom birtok­lása, hanem a dolgozók, az ál­lampolgárok érdekvédelme és ér­dekképviselete a fontos. Az Or­szágos Koordinációs Tanács ja­vasolta a szakszervezetek területi szerveinek és ala'fctszervezetei- nek, hogy a következő változá­sokban törekedjenek a szakszer­vezeti mozgalom iránt elkötele­zett országgyűlési képviselők megválasztására: Jelöljenek és támogassanak független képviselőket, akik egyéni választókörzetben, pár­toktól függetlenül, a lakosság, a szervezett dolgozók bizalmára számítva indulhatnak. — Legyenek nyitottak arra, hogy egyéni választókörzetben induló független szakszervezeti jelölteket a mozgalomhoz közel­álló, a munkavállalók érdekeit kifejező pártok hallgatólagos egyezséggel vagy akár nyíltan is támogassák. Helyi igény szerint támogas­sák a Hazafias Választási Koalí­ció szakszervezetek iránt elköte­lezett jelöltjeit, illetve ajánljanak jelölteket a választási koalíció számára. Kölcsönös érdekek esetén a szakszervezetek kössenek pár­tokkal választási egyezséget. En­nek alapján szakszervezeti kép­viselők (tisztségviselők) egyéni választókörzetben pártok színei­ben vagy pártok listáján is indul­hatnak a választáson. Az egyez­ség alapja a munkavállalók érde­keit kifejező gazdaság- és szoci­álpolitika legyen és az együttmű­ködő pártok garantálják, hogy a törvényhozásban a munkaválla­lók érdekei szerint járnak el. A Szakszervezetek Megyei Konzultatív Tanácsa állásfogla­lásában úgy döntött, hogy füg­getlen jelöltek indulását támo­gatja elsődlegesen, de nem zárja ki a helyi érdekek alapján válasz­tási pártokkal való együttműkö­dést sem. így az 1. sz. választókörzetben Szabó Péter, 2. sz. választókörzetben Zsi- dei Istvánné, 3. sz. választókörzetben Kár­mán Csaba független jelölteket. Mik azok az értékek, amelye­ket a szakszervezetek által támo­gatott független képviselők programjukban — többek között — vállaljanak: — a személyi önrendelkezés (autonómia) elve: amely egy­részt azt jelenti, hogy az egyén szabad akaratából hozott dönté­sével befolyásolhatja sorsának alakulását, másrészt nincs tehe­tetlenül kiszolgáltatva felette álló hatalmaknak, rajta kívül álló kö­rülményeknek. Az egyén boldo­gulása alapján szorgalmától, ké­pességeitől (tudásától) függ. A közösség elve, amely az au­tonóm egyének önkéntes, a kö­zös érdek felismerésén alapuló és azok előmozdítását szolgáló társulása. Az országot, a társa­dalmat mai szorult helyzetéből csak a szabadon gondolkodó, kezdeményező, tevékenyen dol­gozó egyének alkotó közösségei emelhetik ki. A demokrácia, amely a közös­ségek működtetésének közmeg­egyezésen alapuló szabályrend­szere. A szolidaritás, az egyének és közösségek egymást iránti türel­me, megértése, egymás érdekei­nek elfogadása, egymás támoga­tása a saját pillanatnyi érdekeken felülemelkedve is. Ez a feltétele a személyi autonómia, az alkotó közösségek, a működőképes de­mokrácia megvalósulásának. Milyen közvetlen célok szol­gálják ezeket az értékeket? Mi­ben érdekeltek azok, akik csak saját munkaerejüket, saját alko­tóképességüket tudják eladni és befektetni? Melyek azok a célok, amelyek megvalósításáért a szakszervezetek teljes erejükkel és anyagi eszközeikkel is harcol­ni fognak? Olyan tulajdonreform, amely a nemzet értéktermelő erejét és eszközeit hatékonnyá teszi, de nem a munkavállalók kisemmi- zése és kizsákmányolása útján. Biztosítja a dolgozói és dolgozó közösségi részvénytulajdont, önkormányzatba való részvétéit. Érdekük az infláció megféke­zése. Az infláció folyamatosan leértékeli a bérből, fizetésből élők munkáját, elnyomorítja a nyugdíjasokat, ellehetetleníti az érték- és munkahelyteremtő vál­lalkozásokat, miközben tág teret nyit a társadalmilag káros, spe­kulációs, monopolhelyzetre épülő profitszerzés különféle formáinak. Olyan bérreform, amely a munkáltatók és a munkavállalók közötti szabad bérmegállapodá­sokon keresztül lehetővé teszi a bérek reálértékének megőrzését, amely előmozdítja, hogy a bérek a munkaerő valóságos árát fejez­zék ki, s a mindennapi megélhe­tés mellett tartalmazzák a mun­kaerő bővített újratermelésének költségeit is. Az adórendszer ne büntesse a fizikai, szellemi, gazdasági telje­sítményt; azoktól ne vonjon el, akiknek családi jövedelme csak a létminimumra vagy annál is ke­vesebbre elegendő. Szükség van foglalkoztatási biztonságra. Mindenkinek le­gyen lehetősége munkával bizto­sítani saját és családja megélhe­tését. A gazdaság átalakításával érintettek kapják meg a lehető­séget arra, hogy emberi méltósá­guk, anyagi egzisztenciájuk meg­őrzésével válthassanak pályát. Szükség van szociális bizton­ságra — mindenkinek legyen mit ennie, legyen hol laknia, lehető­leg úgy, hogy módja legyen mindezt saját munkájával előte­remteni — ahol ez szükséges — állami segítséggel és felelősség- vállalással. Szükség van a családok támo­gatására, erősíteni kell azt az erőt, amely biztos hátteret nyújt a munkához, a gyermekek felne­veléséhez, esélyegyenlőséget a nőknek a munkavégzéshez és szabad választást tesz lehetővé az anyáknak abban, hogyan akar­ják életüket megosztani munká­juk és családjuk között. Elengedhetetlen a fiatalok tá­mogatása, hogy a jövő nemzedé­kének lehetősége, esélye legyen a képességei és ambíciói szerinti tanulásra és munkára; arra, hogy meg tudjanak birkózni a pálya­kezdés és családalapítás gondjai­val. Elengedhetetlen az idősek vé­delme. Egy végigdolgozott élet után, munkaerejének fogytával se kerüljön senki kilátástalan helyzetbe. A mai aktív dolgozók létbiztonsága nem lehet teljes nyugodt öregségük reménye nél­kül. Ezek a célok csak akkor telje­sülhetnek, ha megszűnik az or­szág kiárusítása, ha a korábbi függőséget nem váltja fel újabb kiszolgáltatottság. Olyan demokratikus jogálla­mot kell létrehozni, amely a bü­rokratikus centralizmust a kö­zösségi érdekeket felszínre hozó és érvényesítő, megállapodások­ra épülő, mindenfajta diktátu­mot kizáró demokrácia váltja fel. Csak ez adhat esélyt arra, hogy minden állampolgára által lak­ható szuverén nemzetként csat­lakozzunk Európához. A szakszervezetek tehát arra szólítják fel tagjaikat, a dolgozó választópolgárokat, hogy ha je­löltként — függetlenként, vagy bármely szervezete színeiben — indulnak a választásokon, képvi­seljék ezeket az értékeket, ezeket a célokat. A szakszervezetek arra hívják fel tagságukat, mint szavazó pol­gárokat, hogy voksukkal azokat a jelölteket támogassák, akik eze­kért az értékekért, ezekért a célo­kért indulnak a választási harcban. Szakszervezetek Heves Megyei Konzultatív Tanácsa A képviselőjelöltek bemutatásához Sorsolás — szerdán Felhívjuk a pártok figyelmét, hogy — megállapodásunk­nak megfelelően — február 28-án, szerda délután 5 óra­kor tartjuk meg az újabb sor­solást. Ezen szívesen látjuk a független jelölteket is. Ez a sorsolás hivatott meghatá­rozni azt a sorrendet, amely szerint a lapban bemutat­koznak a 750 ajánló szel­vényt összegyűjtött állam­polgárok, akik a választási bizottságok elbírálása értel­mében is képviselőjelöltek­nek tekintendők. Kérjük a szóvivőket, hogy az említett napon és idő­pontban a Népújság klubjá­ban megjelenni szíveskedje­nek. Egy hónap múlva: választások Egy hónap múlva lesznek Ma­gyarországon a képviselő-válasz­tások. Egy nemrég végzett közvé­lemény-kutatás szerint a megkér­dezettek 70 százaléka tud arról, hogy március 25-én lesznek a vá­lasztások. Azok aránya azonban, akik azt is tudják, hogy egyéni je­löltre és pártlistára is kell szavazni, nem éri el az 50 százalékot. A szavazás módja valóban eltér az eddigi gyakorlattól. A választók ugyanis szavazataikat kétféle sza­vazólapon adhatják le. Az egyiken arról dönthetnek, hogy ki legyen az a személy, akit az egyéni válasz­tókerületük országgyűlési képvi­selőjének kívánnak választani, a másikon pedig arról, hogy melyik párt területi listájára adják voksu- kat. A korábbi negatív szavazást (a nem kívánt jelölt nevét ki kellett húzni) felváltja a pozitív szavazás: a jelölt, illetve a párt neve mellett lévő négyzetbe kell egy „plusz” je­let elhelyezni. Szavazni csak a sza­vazólapon szereplő jelöltre, illetve listára lehet, megjelölve azt a jelöl­tet, illetőleg listát, akire, illetve amelyre a választópolgár a voksát adja. A pártok által állított listák zártak, tehát csak a lista egészére lehet szavazni. Az egyéni választókerületben az első választási fordulóban az a jelölt lesz országgyűlési képviselő, aki megkapja az érvényes szavaza­toknak több mint a felét, feltéve, hogy a szavazáson a választókerü­let választópolgárainak több mint a fele szavazott. Hanem szavaznak ennyien, vagy, ha egyik jelölt sem kapta meg az ötven százalékot, ak­kor második fordulóra kerül sor. A területi választókerületben a pártok listáinak jelöltjei a leadott szavazatok arányában, a szavazó­lapon szereplő sorrendben jutnak mandátumhoz, feltéve, ha a vá­lasztópolgároknak több mint a fele szavazott. Az új parlamentnek összesen 386 tagja lesz, 176 képviselőt egyéni, 152-t pedig megyei, fővá­rosi listán választanak meg. Az egyéni és a területi választókerü­letben mandátumot el nem ért, or­szágosan összesített szavazatok alapján a pártok további 58 man­dátumot töltenek be. Március 25-én a szavazás reggel 6 órától 18 óráig tart. A szavazat- számláló bizottság elrendelheti, hogy 20 óráig tartsanak nyitva a sza­vazókörök. A választások előzetes eredményét a szavazás befejezését követő 24 órán belül hozzák nyilvá­nosságra, de a televízió várhatóan nonstop műsort sugároz a szavazó­körök bezárását követően. Célpont: a gazdaságpolitika! Újabb hatvani képviselőjelöltek nyilatkoznak A várakozásnak megfelelően má­sodik alkalommal is közel kétszáz érdeklődőt vonzott a Damjanich Szakmunkásképző Intézet díszter­mébe, a hatvani képviselőjelöltek nyilvános vitája, amelyen ezúttal a gazdaságpolitika időszerű, mindany- nyiunk húsába vágó kérdései kerül­tek terítékre. Célzott erre a progra­mot vezető dr. Kasza Sándor műve­lődési központ igazgató is, aki volta­képpen ezt a több találkozásból álló, igen hasznos, kemény kiszólásoktól sem mentes vállalkozást elindította, megszervezte. A Népújság részéről ezúttal is három jelölt summás, álta­luk kiemelten fontos problémakör megvilágítására voltunk kíváncsiak, s a földkérdés kapcsán most Vikor Pétert, a Zöld Párt jelöltjét idézzük: — Pártom, és annak politikája képviseletében természetesen a ma­gántulajdonon alapuló földhaszná­lat jogosságát vallom, rögtön hozzá­téve, hogy ésszerű szövetkezéssel öt- vözötten. Ami voltaképpen olyan érdekkapcsolatnak felelne meg, ami bizonyos mértékű közös munkát, és közös áruértékesítést feltételez a kezdeti időszakban. Vagyis a nagy­üzemekre a mezőgazdaság átszerve­zésénél kiemelten szükség lesz, még­pedig elsősorban a kenyérgabona termesztés, valamint a tejtermelés zavartalan szinten tartása érdeké­ben. Ez biztosít ugyanis alapot ah­hoz, hogy népünk, társadalmunk egyéb problémáit megoldjuk, bele­értve a szociális kérdéseket éppen úgy, mint mondjuk a természeti kör­nyezet megóvását a további károso­dásoktól. * A politikai élet színpadán — a Szabad Demokraták Szövetsége ré­széről — megszokott a kemény, rá­menős, de olykor talán nem a legcél­ravezetőbb vitastflus, függetlenül egy-egy párbeszéd vagy kerekasztal témájától. Az SZDSZ hatvani kép­viselőjelöltje, dr. Bajusz Imre, a mi­nap tartott fórum kapcsán gazdság- politikai koncepciójukból — ok és okozat összefüggésében — az alábbi vezérmotívumokat emelte ki, szen­vedélyes szigorral: — A „szocializmus” gazdasági öröksége, hogy az igazságtalan álla­mosításokkal és szövetkezetesíté­sekkel megalapozott tervgazdaság megteremtette a totális központi el­lenőrzés és elosztás lehetőségét, de kiölte a spontán kezdeményezést, az önkorrekció lehetőségét, s uralko­dóvá tette a szervezett felelőtlensé­get, a pazarlást, a befelé fordulást. Az eredmény pedig olyan fokú tár­sadalmi és technikai lemaradás lett, mely évszázados gazdasági leszaka­dáshoz is vezethet. Jelenleg helyze­tünkben azonnali felemelkedést nem ígérhetünk, mert az országot az állampárt kiárusította, s még a jelen­legi kormányzat is különböző érdek- viszonyok hálójában vergődve hozta és hozza döntéseit. Amit ígérhetünk, az az, hogy a további áldozatvállalá­soknak, megszorításoknak már va­lóban lesz értelme... A végleges le­szakadás elkerüléséhez a plurális po­litikai rendszerváltás mellett legsür­gősebbnek a magántulajdon domi­nanciáján alapuló nyitott, teljesítményelvű piacgazdaság kiala­kítását tartom. Ennek eszköze a mai viszonyok között a valódi tulajdon­lást megteremtő privatizálás, és a vállalkozások élénkítése, mégpedig a még mindig meglévő versenyhátrá­nyaik azonnali csökkentésével. Mindezt célszerű korlátozások, tár­sadalmi ellenőrzés, számonkérés, visszaélések esetén pedig felelősség- revonás mellett kell végrehajtani! Ezen közben szociális célunk, a vég­leges elszegényedés megakadályo­zása, a munkanélkülivé válók szo­ciális biztonságának megőrzése, s visszailleszkedésük elősegítése, gyorsítása. Persze gazdasági, szociá­lis célunkat az infláció fokozódása szétverheti, ezért az átmenet idősza­kában legfontosabb feladatnak a pénzromlás 2-3 éven belüli megállí­tását, majd 10 százalék körüli érték­re csökkentését vélem. < * Gondjainkat újjászülő hiánygaz­daságunk réseiben már évekkel ez­előtt megjelentek a magánvállalko­zások, s bebizonyították életképes­ségüket. Első követelménye egy ke­mény kézzel keresztülvitt, s haladék­talan gazdasági rendszerváltásnak a magánvállalkozás felszabadítása, a tulajdont megcímkéző, korlátozó törvények béklyójából. A megálla­pítást kiteljesítve a következőkép­pen fogalmazta meg programjukat dr. Baranyai Miklós, az MDF jelölt­je: — A gazdaság ismét működőké­pessé válik, ha biztosítjuk a magán- tulajdon törvényes garanciáit, orvo­soljuk a tulajdonjogon esett sérelme­ket. A vállalati tulajdon felett pedig az új országgyűlésnek felelős nemze­ti vagyonintézet legyen a tulajdonos állam megszemélyesítője. Ha ez be­fektetési ügynökségként működik, már az átmenet időszakában is a ma­gánvállalatok természete szerint fog dolgozni számos állami vállalat a pi­aci törvények parancsa nyomán. Ugyanakkor a vállalkozás^ kínálat- élénkítés csak á jelenleginél éssze­rűbb, kevésbé progresszív adórend­szertől várható, s a befolyt adó csu­pán az állami kiadások, nem pedig a veszteséges vállalatok pénzfedezete lesz. Ilyen formán a költségvetési de­ficit csökkentése, majd megszünteté­se az állami pénzkiáramlás visszafo­gásával, az infláció megkötésének egyik leghatásosabb eszközévé Vá­lik. Továbbá: az eddig „oszthatat­lan, átcsoportosítható és forgalom- képtelen” állami tulajdon fikciója helyére befektetett állami tőke és ész­szerűen elkülönített költségvetési té­telek lépnek. Ugyanakkor törveby biztosítsa, hrtgy az önkormányzátbk saját költségvetési bevétellel, va­gyonnal rendelkezzenek, és saját be­fektetéseket eszközölhessenek. Mindezzel párhuzamban válhatnak a szociális biztonság alapjává a. sza­bad vállalkozású társadalombiztosí­tó intézetek, valamint a költségvetés bevételeiből kell továbbra is fedezni a művelődési-oktatási, közintézmé­nyi és egészségügyi kiadásokat, illet­ve a szociális támogatást... ;k I A vitafórum legközelebbi esemé­nye szerdán este 6 órakor lesz, ami­kor ismét a szakmunkásképző inté­zet dísztermében találkoznak Hat­van képviselőjelöltjei az érdeklődő közönséggel. Moldvay Győző Álláspont A jelöltségre csak felkészült, ismert, megméretett emberek vállalkozzanak Vezetői képességeim igazolására először az államvédelmi hatóság nyomott igazoló pecsétet. 1950-ben ugyanúgy, mint 1956 után az állam- hatalom ellen irányuló szervezke­dés vezetésének büntette volt a jo­gosítvány (először 10, másodszor életfogytiglanig tartó fegyházbün­tetés). Nem volt ez másként a bör­tönben sem. Először a könyvkötő üzem vezetője, majd iskolavezető lettem (Mérei Ferenc, Kardos Lász­ló, Fekete Sándor, Litván György, Ádám György, stb. voltak munka­társaim), de voltam a motorszerei­dének főkönyvelője, és voltam pi­perevasaló is a legjobbak között. Arról már nem tehetek, hogy Kar­dos György (Magvetős) listáján én is sorra kerültem, és ha nehezen is, a hat óra kurtavasat el kellett visel­nem. így néz ki az én curriculum vi- tae-nek egy darabja. A képviselője­löltségről csak annyit, hogy erre a feladatra csak felkészült, ismert, megméretett emberek vállalkozza­nak. Olyanok, akik a föld közelé­ben éltek, akiknek községi szinten ugyanúgy, mint országos vonatko­zásban, nemcsak mondanivalójuk van, hanem a kiútkeresésre is vállal­koztak. Ezeknek az embereknek ugyanúgy ismerni kell a gyárak, üzemek életét, mint ahogy ismerni­ük kell az ott dolgozók sorát is. Tud- niok kell a második műszakos és az ingázó emberek mindennapjairól, ismemiök kell az oktatás gondjait, a pedagógusok múltját, jelenét, mint ahogy választ kell adni az egészség­ügy elé tornyosuló problémákra is. Jelszavunk: szabadság, igazsá­gosság, szolidaritás. Mi úgy látjuk, hogy helyi önkormányzat nélkül nincs demokrácia. Hiteles, felké­szült embereket a vezetésbe. A föld azé, aki megműveli. Nem akatjuk az ország vagyonának tizedáron való kiárusítását. Elsősorban a hazai háttéripart, félkésztermékek gyár­tását, a feldolgozó ipart akarjuk bő­víteni. Célunk az eladósodás megál­lítása, ár- és bérkontroll megvalósí­tásával. Jöjjön a tőke, nagyon kell! De vigyázat, a jövedelemteremtő vállalatok kerülnek elsősorban kül­földi tulajdonba. Fő törekvésünk az infláció megállítása. Az alapvetően fontos, nélkülözhetetlen élelmisze­rek árát ne emeljék. Exportjainkat elsősorban a mezőgazdaságra, al­katrészgyártásra és a fogyasztási cikkekre kívánjuk összpontosítani. Segíteni kívánjuk a magángazda­ság, a magánvállalkozás szerepének növekedését, de az elmúlt évtizedek fejlődése során kialakult szövetke­zeti rendszert nem akarjuk erősza­kos eszközökkel átalakítani. Ugyancsak figyelmet kívánunk for­dítani az oktatás fejlesztésére, a la­kásellátás és az egészségügyi ellátás terén jelentkező feszültségek enyhí­tésére. Nagy súlyt helyezünk a vidék fejlesztésére. (Távbeszélő, útháló­zat fejlesztésére, valamint egészsé­ges ivóvíz biztosítására és a csator­nahálózat fejlesztésére.) A környezetvédelmet is fontos­nak tartjuk. Itt elsősorban a vizek és a levegő védelmét látjuk elsődleges­nek. A szociáldemokrácia a szak- szervezetekkel együtt született, a dolgozók érdekeinek vállalása első­rendű kötelesség. Az iparban ugyanúgy, mint a mezőgazdaságban a dolgozókat érdekeltté kell tenni a termelésben. Ennek legfontosabb útja a tulajdonjog rendezése. A tu­lajdonjog tudata akár részvényesi, akár tulajdonosi jellegű, nemcsak a munkában, hanem a dolgozók egy­másközti kapcsolatában is döntő té­nyező. Az üzemeknél és vállalatoknál ezért munkástanácsok intézményét látjuk szükségesnek. A munkásta­nácsok nemcsak a vezetésben vesz­nek részt, hanem széleskörű ellen­őrzésijogkört is kapnak. Ez nagyfo­kú felelősséget jelent. A munkásta­nácsok feladata a veszteségfaktorok kikutatásában, a minőségjavító programokban való részvétel. A tanfolyamok megszervezése, a munkaerkölcs javítása, a dolgozók egymásközti kapcsolatának szoro­sabbá tétele, az egymást elvadító negyven év után alapvető feladat. Guba Dezső Független Szociáldemokrata Párt Heves

Next

/
Thumbnails
Contents