Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-27 / 49. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1990. február 27., kedd Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) mint az idei néhány hét gazdasá­gi fejlődésének tapasztalatairól. A jelentésben elhangzott: a ma­gyar-szovjet kereskedelmi kap­csolatokban felhalmozódott rendkívül magas aktívum ko­moly feszültségek forrása. A ma­gyar kormánynak intenzíven kell foglalkoznia a kereskedelmi kapcsolatok kiegyensúlyozot­tabbá tételével. Úgy döntöttek, hogy a Minisztertanács követke­ző ülésén, március 13-án ezt a té­makört ismét napirendre tűzik. A kormány foglalkozott az ál­lampolgárságtól megfosztó ha­tározatok hatályon kívül helye­zésével. A Minisztertanács úgy határozott: törvényjavaslatban indítványozni fogja ezeknek az ítéleteknek a megsemmisítését. Az ülésen a kormány áttekin­tette bizonyos élelmiszerek kivi­telére vonatkozó tiltó határozata végrehajtásának eddigi tapaszta­latait. Mint ismeretes, a múlt év­ben megtiltották a külföldi turis­táknak a Magyarországon vásá­rolt tőkehús, húskészítmények, étolaj, margarin, cukor, rizs, pa­radicsompüré, fűszerpaprika külföldre vitelét. Mivel jelenleg még nem lehet pontosan felmér­ni, miként alakul az idén a bevá­sárló-turizmus, ezért a kormány úgy döntött: a tiltó határozatot június 1-jéig mindenképpen ér­vényben tartja. A Minisztertanács foglalko­zott az ügyészségi nyomozás fel­tételrendszerének javításával is. Az ügyészségi szervezetekre ugyanis a korábbinál több fel­adat hárul, olyan nyomozói te­endőket is el kell látniuk, ame­lyek azelőtt a katonai ügyészség apparátusára hárultak. Ezért a legfőbb ügyész indítványozta, hogy öt városban — Budapesten, Debrecenben, Győrben, Kapos­várott és Szegeden — helyi nyo­mozóhivatalokat állítsanak föl. Foglalkozott a kormány a Kossuth- és Széchenyi-díjak adományozásával is. A legmaga­sabb állami kitüntetések átadá­sára a március 15-ei nemzeti ün­nep napján, vagy előestéjén ke­rül sor. Összesen 19 egyéni Kos­suth-, illetve Széchenyi-díj oda­ítélését javasolja a kormány. Emellett két kollektíva kap az el­képzelések szerint megosztott Széchenyi-díjat, és ezúttal posz­tumusz-dijakat is adományoz­nak. A javaslat szerint posztu­musz Kossuth-dijat 15-en, Szé- chenyi-dijat pedig 12-en kap­nak. A kitüntetésre javasoltak között van Latinovits Zoltán; Kodolányi János, Huszárik Zol­tán, Márai Sándor. Szóba került az is, hogy a külföldön élő, nem­zetközi hírű tevékenységet foly­tató személyiségek is kaphassa­nak ilyen kitüntetést. Március 15-e alkalmából a kormány kivá­ló és érdemes művészi címeket is adományoz. Az ülésen 27 kiváló és 36 érdemes művész cím oda­ítéléséről döntöttek. Ugyancsak döntés született azzal kapcsolatban, hogy a lakás célú állami kölcsönök utáni adó­fizetési kötelezettséggel kapcso­latos jövedelemigazolást miként kell elkészíteniük az állampolgá­roknak. Mint ismeretes, több képviselő a Parlamentben java­solta: az egy főre jutó jövedelem megállapításába ne számítsanak bele a különböző társadalmi jut­tatások. Ezt a javaslatot a pénz­ügyi kormányzat elfogadta, s en­nek megfelelően a Miniszterta­nács is az állampplgárok számára kedvezően döntött. így nem kell figyelembe venni a jövedelem- igazolás elkészítésénél a családi pótlékot, az árvaellátást, a szo­ciális támogatást, a gyermekgon­dozási segélyt és a gyermektartá­si dijat. A döntés egyébként mint­egy másfél milliárd forintjába ke­rül az államkasszának, a költség- vetés bevétele a kamatadóból 6 milliárd forintról 4,5 milliárd forintra csökken. A módosítás visszamenőleges hatályú, vagyis akik február 15-ig befizették a kamatadót, de az új törvény sze­rint erre nem kötelesek, vissza­kapják a pénzt. Ehhez azonban április 20-ig fel kell keresniük az Országos Takarékpénztár helyi fiókját. Az ülés napirendjén szerepelt a volt egyházi tulajdonú állami ingatlanok elidegenítési tilalmá­ról szóló törvénytervezet is. Szó volt arról is, hogy dr. Cse- hák Judit miniszterasszonyt az Egészségügyi Világszervezet eu­rópai regionális igazgatója meg­hívta, két hónapon át Koppen­hágában konzultánsi feladatokat lásson el. A világszervezet azon dolgozik, hogy az 1991. évi euró­pai regionális bizottság részére kidolgozza az európai régióra vonatkozó egészségpolitika át­formált változatát. Ebben a munkában vész részt dr. Csehák Judit is. A Minisztertanács enge­délyezte, hogy a miniszterasz- szony két hónapra fizetésnélküli szabadságra menjen. Végül a külügyi tárca képvise­lője arról tájékoztatta a Minisz­tertanácsot, hogy a szovjet csa­patkivonásról folyó tárgyalások jól haladnak, s előreláthatólag március 10-én aláírják az erre vonatkozó megállapodást. Ezután Bercsényi Botond kor­mánybiztos adott tájékoztatást az MSZP, illetve jogelődje, az MSZMP vagyonának hasznosí­tásával kapcsolatos állami felada­tokról. Elmondotta, hogy az MSZP az egész ország területén 2230 ingatlant adott át az állami szerveknek hasznosításra. Az át­adott eszközök értéke 6 milliárd forint, az ingó vagyon pedig 400 millió forintra tehető. A kormány tudomásul vette, hogy az MSZP csak azoknak az ingatlanoknak a kezelői jogát tartja meg a jövő­ben, amelyek a politikai munká­hoz feltétlenül szükségesek. Sandro Pertini — egy legenda egyszerű receptje Államfőként mindig gúnyolta a minisztereket... Minden nemzetnek szüksége van egy „nagyapára", vagyis olyan politikusra, akinek tekintélye felülemeli őt a különféle pártok, szervezetek színpadi viaskodásán, akiben az adott ország lelkiisme­rete, történelmi hagyománya megtestesül, akit mindenki minden­fajta „mellékzönge" nélkül elismer. Kétségtelen, hogy a vasárnap 93 éves korában elhúnyt Sandro Pertini tipikus példája volt e jelen­ségnek. Nehéz lenne pontosan megha­tározni, hogy miért éppen ő vált ilyen össznemzeti „intézmény- nyé”. Igaz, élete kész kalandre­gény, ami már önmagában is le­gendát méretezett alakjára. Volt katona, ellenálló partizán, kő­műves, börtönlakó, rabszöke­vény, képviselőházi elnök, ál­lamfő, s élete utolsó szakaszában korát meghazudtoló nyugdíjas. Tipikus életrajz, sokan élték meg ugyanezt. S mégis, ha egy olasz­nak azt mondjuk: mondjon gon­dolkodás nélkül, gyorsan egy „partizánt”, bizonyára rá vágná Pertini nevét. „Partiggiano reg- giano” (reggiói partizán) — sü­tötte el egyszer e szóviccet az egyik humorista, utalva a reklá­mokban hirdetett „parmiggiano reggianóra” (reggiai parmezán- ra). Sokan találgatták már, mi le­het az a különös, sajátosan „per- tinis” varázs, ami összetéveszt­hetetlenül csak az övé, s amiben az olaszok mégis saját nemzettu­datukat látták visszatükröződni. Talán az, hogy igazán sohasem fogott rajta a kor. Már agg ember volt, amikor valaki azért nem ja­vasolta köztársasági elnökként való jelölését, mert „öreg”. Perti­ni felfortyant, kikérte magának. Egy szót sem szólna, ha valaki nem tartaná őt alkalmasnak a posztra, de ne érveljen azzal sen­ki, hogy ő „öreg” — mondta. Az egész világ látta őt 1982-ben até- véképemyőn, amikor a madridi labdarúgó-világbajnokságon, mámorittasan ugrált fel a helyé­ről a stadionban, úgy drukkolt az olasz válogatottnak. Látták őt kemény hegyi túrákon és mara­toni hosszúságú parlamenti ülé­seken, bizonyítva, hogy állja is, üli is a „sarat”. Talán abban rejlik a titok, hogy sohasem tetszelgett a hata­lomban. Talán nem igaz a törté­net (de akkor is „jól kitalálták”): amikor megtudta, hogy elnök lesz, egyetlen kívánsága volt, hogy ne kelljen a Quirinale palo­tában aludnia. Minden reggel gyalog tette meg az utat lakásától hivataláig, s lépten-nyomon gye­rekekkel, háziasszonyokkal, egyszerű járókelőkkel társalgóit. Államfőként mindig gúnyolta a minisztereket, ha a protokoll- operaelőadásra a „művészbejá­rón” át érkeztek; ő a főbejáraton lépett be az épületbe a sokaság­gal együtt. A mindent átható tekintély­hez azonban kevés lett volna ez az „emberközeli” magatartás. A nyolcvanegy évesen elnöki szék­be került Pertini ugyanis határo­zott vezetőnek bizonyult. Ebben a tisztségben meglehetősen szűk a politikusi mozgástér, az alkot­mány az államfő számára inkább koordináló, a játékszabályok be­tartására szolgáló bírói jogosít­ványt ad, s az lényegében nem befolyásolhatja a pártközi viszo­nyokat, koalíciós szándékokat, kormányzási stratégiákat. Pertini mégis fontossá tette pozícióját, amennyiben éppen 1978-ban, a válság mélypontján költözött be a Quirinaléba, és szilárd alkotmányvédő hátteret- szavatolt a politikusok számára a kilábalás érdekében. Végigkí­sérte Bettino Craxi kabinetjét a kibontakozás látványosan sike­res útján (osztozva természete­sen annak dicsőségében is), volt bátorsága a nemzetet érintő konkrét és kényes kérdésekben áhját, elnöki jogán megnyilat­kozni. A palotájában minden hé­ten gyermekek százait fogadó, olykor „kenyérre kenhető” Per­tini kérlelhetetlen volt hivatásá­ban. Az egykori ellenálló ke­mény volt a terroristákkal szem­ben, akik tőle nem számíthattak kegyelemre. Ez a következetes magatartás tette hitelessé közvetlenségét. Magánemberként is személyiség volt a javából, kifogyhatatlan volt a humorból. Amikor elnöki mandátuma a végéhez közele­dett, s megkérdezték tőle, hogy indulni kíván-e a következő for­dulóban, azt felelte: hogyisne, el is válna tőle a felesége, ha újból elvállalna egy ilyen állást, hiszen alig volt otthon az elmúlt évek­ben! Arra a kérdésre, hogy tud­ja-e ki lesz az utódja, azt a talá­nyos választ adta egyszer: „A- betűvel kezdődik a neve”. Akár a tréfás nebuló csínytevése, úgy hatott ez akkor, s az A-kezdőbe- tűs politikusok nem győztek hó­napokon át szabadkozni a tévé­kamerák előtt. Utódjának neve aztán C-betűvel kezdődött, úgy hívták: Cossiga. A hagyomá­nyokhoz híven az előd és utód a választás után közösen ment va­csorázni egy étterembe, Pertini ezúttal is sziporkázott: „Rend­ben, de az új elnök fizet!” — mondta. Kilencvenedik születés­napján első anyagként szerepelt aznap a híradókban, „Köszön­tünk Sandro!” — volt csaknem minden tudósítás címe. Sandro Pertini az olasz husza­dik század egészét végighordoz­ta életrajzában, sohasem maradt le önmagától, minden egyes élet- szakaszakában — még öregségé­ben is — korszerű volt. E képes­ségéhez nem vegyített semmiféle mesterséges pózt, hamis méltó­ságtudatot, maga volt a megtes­tesült állampolgár. Az emberek könnyebben fogadták el őt esz­ményképüknek, mert pont olyan volt, mint ők. A Pertini-jelenség- nek talán ez a pofonegyszerű re­ceptje. Garzó Ferenc Hogyan szavaztak az istenmezei tsz-ben? (Folytatás az 1. oldalról) vezetők hozzájuk képest irdatlan pénzeket ^vesznek fel, s ha ők buknak, akkor is a dolgozók isz- szák meg a levét, ők is tartóz­kodtak azon a bizonyos zárszá­madáson, nem mertek sem ide sem oda voksolni. A tehenek néhány kilométer­rel arrébb éppen falatoznak. Gu­lyásuk pakolja eléjük a füvet a bokáig érő sárban és csak annyit mond, mikor megtudja, hogy „Egerből jöttünk”: egyszer jár­tam mar ott, a nagytemplomban. Majd eltűnődik egy kisfiú feje fö­lött, aki meglehetősen piszkosan játszadozik a kerítésen kívül. „Perben állunk a kis öreggel...” Amikor néhány nappal ké­sőbb Kis Gáborral, a Béke tsz el­nökével találkozunk, látszik a kezében lévő dossziékon, hogy készült a beszélgetésre. Egy új információval kezdi, s az egykori elnököt következetesen kisöreg- nek titulálja. „Annak idején ő a tsz-től cse­rélt földet, hogy azon zöldséget termel. Ezt a telket aztán elön­tötte a víz és ő követelte, hogy a hatvan-nyolcvan ezer forintos kárát térítsük meg. Mi ebbe nem mentünk bele, mert arról nem mi tehetünk, hogy a víz az lefelé fo­lyik. Erre ő pert indított, de már 230 ezer forintért. Őt egyébként 1979-ben alkalmatlannak ítélték a vezetésre, mert akkor már nem volt elég az, hogy ha valaki hat elemivel lop, csal, hazudik. Az építőipari ágazat is csak ezek mi­att biztosította a tsz-nek a megél­hetést. Amikor én a tsz-t átvet­tem, akkor az egy gyönyörű piros alma volt, ami belülről rohadt. A vagyon befejezetlen munkákban állt, fel kellett építeni sok min­dent és támogatás sem volt hoz­zá. Volt, hogy a veszteség elérte a tízmilliót. Nézze, elhoztam a pa­pírt, amelyen az van rajta, hogy mennyi prémiumot kaptam az utóbbi években. Nyolcvanötben, nyolcvanhatban semmit, nyolc­vanhétben hatvanhétezret, nyolcvannyolcban semmit, ta­valy pedig 295 ezret. Ez utóbbit nem úgy szavazták meg, ahogy ön hallotta. Megkérdeztük, ki­nek van kérdése, véleménye. Senkinek nem volt. Eléggé bá­tortalanul emelgették utána az emberek a kezüket, nem lehetett megszámolni, így ellenpróbát kértünk. Tizenhármán szavaz­tak ellene és amikor tartózkodni lehetett senki nem emelte a kezét, így csak azt lehetett regisztrálni, hogy tizenhárom ellenszavazat van. Nem hiszem, hogy nálunk valamitől félni kellene, senki nem tudna példát mondani arra, hogy bántódása lett volna a véle­ménye miatt. Inkább az lehet a gond, sokan nehezen barátkoz­nak meg azzal, hogy vállalkozó­ként kell dolgozniuk, ugyanis nemrégiben erre a formára tér­tünk át. A kis munkahelyi közös­ségek döntik el, hogy kiket vesz­nek fel dolgozni, s hogy mikép­pen tevékenykednek. Ha ezt nem csináltuk volna a béreket be kellett volna fagyasztani. így is nagy a rizikó, de legalább emelt fővel mehetünk tönkre, ha úgy alakul. Viszont most jelentősen növekedtek a bérek, itt van a pa­pír, van akinek harminc száza­lékkal is. Az enyém kilenc egész nyolc tizeddel. „ Ez van A jelenlegi és a volt elnök nem szereti egymást — ez nem vitás. Mint ahogy az sem, hogy ma Ma­gyarországon a legtöbb munka- vállalónak nem könnyű meg­szokni azt, hogy mást várnak el tőle — sokszor ugyanazok —, mint az elmúlt évtizedekben. Az sem kétséges, hogy vitatható módszerekkel — mint például egy nem teljesen szabályos kö­rülmények között lezajlott sza­vazás — nemigen lehet híveket toborozni. Kollégám azt mondja, elme­hettünk volna az ország legtöbb üzemébe, téeszébe, munkahe­lyére, tapasztalhattunk volna ha­sonló feszültségeket. Úgyhogy megintcsak egyértelmű, hogy most: ez van, bár nem feltétlenül fontos szeretni. Kovács Attila Ortega elfogadta az eredményt Nicaraguában Daniel Ortega nicaraguai el­nök hétfői sajtóértekezletén elis­merte pártja választási vereségét és bejelentette, hogy át fogják adni a hatalmat a győztes párt­koalíciónak. Az ország új állam­főjét, Violeta Barrios de Cha­morro asszonyt és Virgilio Go- doy Reyes alelnököt — a kor­mányzat várhatólag tényleges irányítóját — április 25-ikén ik­tatják be tisztségébe, s ezzel lezá­rul a nicaraguai forradalom ti­zenegy éves korszaka. Ortega a saját és a sandinista front országos vezetősége nevé­ben kijelentette: „Nicaragua el­nöke és kormánya tiszteletben fogja tartani a szavazáson kifeje­zésre juttatott népakaratot. Ez a legnagyobb dolog, amit a sandi- nizmus nyújthat Nicaraguának. Minden sandinista büszke lehet arra, hogy új útra vezette hazáját: mi adjuk Nicaraguának a de­mokráciát és a békét. A sandinis­ták így végül is győztesen kerül­tek ki a csatából.” (MTI) / Minimum 20 %-kal több, 2—3 héttel korábban^ érő, extra minőségű termés. Mindez elérhető a nagy hatású Terra-vita humusztrágya alkalmazásával! Győződjön meg ráta őn is! Referenciák az ország különböző pontjain! Minden héten pénteken 12—14.30 áráig vídeofílmes szaktanácsadás! Heves Megyei Településtisztasági Vállalat központjában, Eger, Makiári u. 7. Gyártja: Heves Megyei Településtisztasági Vállalat Eger, Makiári u. 7. Kapható: Eger, Kístályaí úti telep Hatvan, Csányí úti telep Gyöngyös, Karácsondí úti telep. Ára: 140,- Ft/4o kg. 'S v Hatalom­váltás I tisztább erkölcsű társadalomért Fodor Istián írnak, az Orszáf^syűlés elnökének Tiszteli Flnök Úr! A Kereszténydemokrata Néppárt Heves megyei csoport­jai a pornográfia kérdésében az alábbi nyilatkozatot tesszük, melyet nyilvánosságra kívánunk hozni. Minden jogállamnak egyik ismérve, hogy nemcsak az ál­lampolgárok, de az állam szervei is alá vannak vetve a törvény­nek, kötelesek azokat betartani. Magyarországon hiába tiltotta a Btk. a pornográfia terjesztését, ennek a törvénynek senki sem szerzett érvényt. Sőt, a szabadság címszó alatt mindjobban ter­jed e szabadosság egy olyan országban, ahol nemcsak politikai, gazdasági, de nagyon súlyos erkölcsi válsággal is szembe kell nézniük. Ezért: 1. Csatlakozunk testületileg is az Igen című lap por­nográfiaellenes felhívásához, és az ott leírt módon kérjük a kér­dés törvényi rendezését. 2. A törvény megsértőivel szemben a Btk 272. paragrafusa alapján járjanak el a hatóságok. 3. Vizs­gálja felül a Legfőbb Ügyészség azokat az engedélyeket, ame­lyeket jogszabályellenesen, vagy annak megkerülésével adtak ki, kezdeményezze azok megsemmisítését, mint amelyek a Btk. 200. paragrafusa alapján nyilvánvalóan a társadalom ér­dekeivel ellentétesek. 4. Ahol a terjesztés meghatározott kör­ben is feltételekkel engedélyezett, ott indokolt a legnagyobb forgalmi adókulcsot alkalmazni, mert mások nyomorúságán senki se gazdagodjon. Tisztelt Országgyűlés! Az Önök lelkiismeretére apellálunk. Kérjük, gondoljanak a széthullott családokra, a demográfiai helyzetünkre, abortusz statisztikánkra. Tegyenek valamit a tisztább erkölcsű társada­lomért! Kereszténydemokrata Néppárt

Next

/
Thumbnails
Contents