Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-26 / 48. szám
4. GAZDASÁG — KULTÚRA NÉPÚJSÁG, 1990. február 26., hétfő Arthur Miller drámája Egerben Boszorkányüldözések pedig vannak Ha a boszorkányok létezését ki is zárja a tudomány és a józan ész, üldöztetésük mégis történelmi tény. Félrevezető volna, ha ezt a megdöbbentő és szégyenletes jelenséget egyszerűen a misztikus gondolkodás és az emberi butaság következményének tartanánk. Mint Arthur Miller A salemi boszorkányok című darabja is bizonyítja, nagyon is evilági okokból büntették „túlvilági bűnökért” azokat, akik a boszorkányperek áldozataivá váltak. A dráma, amelyet az egri Gárdonyi Géza Színház tűzött műsorára, e perek anatómiáját tárja fel. A társulat megrendítő erővel mutatja be ezt a művet, ' visszatérve ahhoz a hangütéshez, amellyel annak idején az önálló társulat indult. A végső pillanat döbbeneté — Csendes László, Lo- sonczy Ariel és Agárdy Ilona Mit tehet az ember, ha bérlő? M anapság sem vált divatossá az a realista stílus, amelyben Miller megalkotta A salemi boszorkányokat. Ezzel az írónak és a rendezőnek egyaránt számot kell vetni. Maga a szerző is megküszködött azzal a gondolattal, hogy — szavai szerint — „merünk-e farkasszemet nézni a színpadra vitt élettér. Előzőleg ugyanis maga is kísérletezett a formabontással, különböző idősíkok bemutatásával, s ezután kanyarodott vissza a már-már klasszikus szerkezethez. Abból a megfontolásból, hogy a „felszínen” is megfogalmazódhat „a végső értelemnek, s az ember Istennel való viszonyának a kérdésér Az ilyen jellegű vívódásai során azt a következtetést vonta le az amerikai író, hogy ki lehet alakítani egy újfajta minőséget, amely az új színpadi próbálkozások tapasztalatait fölhasználva meghaladja a régi értelemben vett reálizmust. Azért érdemes felidézni az író belső küzdelmeit az egri bemutatóval kapcsolatban, mert a társulatnak végig kellett járnia ezt az utat. Azt már megintcsak Miller írja le, hogy a színházak eleinte idegenkedtek A salemi boszorkányoktól, mert sokan „hidegnek” tartották, ennek ellenére hamarosan a legjátszottabb darabjává vált. Valószínűleg azért, mert ha a színészek és rendezők vállalják azt a nehéz próbafolyamatot, amelynek során ez a „hidegség” eltűnik az alkotásból, valóban „felforrósodhat” a légkör, olyan eredmény születik, amely megéri a befektetett energiát. Az egri együttes tehát nem kis feladatra vállalkozott, amikor bemutatta A salemi boszorkányokat. Úgy is fogalmazhatnék, hogy ez az előadás megmutatja, hogy hol is tart az egri társulat: sok szempontból mérlegre teszi képességeit és lehetőségeit. Ugyanis olyan sokszereplős dráma ez, amely mind gondolatilag, mind stílusában komoly kihívást jelent — az előbb elmondottak miatt —, ráadásul nagyon aktuálissá vált napjainkra. Közéletünkben fölrémlett egy újfajta „boszorkányüldözés” a társadalmi változások következtében. Hogy újra Arthur Miller szavait idézzük: „A hagyományos rend láthatóan kibillent sarkaiból, s a köznép szemében épp olyan megfejthetetlenül bonyolultnak látszhatott, mint a mai korban. Sokakat szemmel láthatóan meggyőztek, hogy a zűrzavar korszakát a sötétség erői hozták rájuk.” Ez a gondolat darab szerzői utasításából származik, s bizony könnyen belátható, hogy a majd háromszáz évvel ezelőtti, amerikai események és folyamatok nem kis hasonlóságot mutatnak napjainkkal. Hozzátéve azt, hogy manapság nincs egy olyan átfogó és viszonylag egységes világkép, mint a vallás, amely nevében annak idején egyértelműbben lehetett az „ördögöt a falra festeni”. Vagyis harcolni a társadalmi és erkölcsi világrend helyreállításáért. Az egri előadás rendezője, Gáli László szembenézett ezekkel a kihívásokkal. Olyan nagyívű, mégis részletgazdag előadást állított színpadra, amely méltó a milleri világhoz. Ráadásul nemcsak az olvasata pontos, hanem képes volt arra is, hogy színpadi realizmusát hasonlóan formálja meg, mint ahogy Arthur Miller alakította ki a drámájét. Legfontosabb ebben az előadásban a jellem, az ember. Minden jelenet pontosan megfogalmazott, egy-egy nagy színpadi képben össze is sűríti a rendező képszerűen is a lényeget. Ezek a mozaikdarabkák nem egyszerűen egymás mellé rakottak: példaszerűen ível a darab a nyitánytól a zárásig. Sőt, némileg még iskolásnak is tarthatnánk ezt a fajta építkezést, ha nem járna fejünkben A rthur Miller intelme az újfajta realizmusról, s nem feszítené szét ezt a nagyon is szoros keretet az az emberi indulat, amely a szereplőkben munkál. Ebben az értelmezésben elsősorban a személyes döntésen, az egyéniségen van a hangsúly. A középpontban álló John Proctor, azaz Csendes László teljes ember, aki hatalmas belső tusán át jut el a mártíromságig. Nem egyensúlyoz a rendező azok között a hatások között, amelyek a végső döntésig viszik: ezért voltaképpen az utolsó pillanatig a szabadság állapotában marad a hős. Elképzelhetőbb egy sokkal deterministább értelmezés is, amelyben egyenesen vezet a főszereplő útja az akasztófáig. Mert John Proctornak van tragi- kai vétsége: egy fejjel kimagaslik a többiek közül, így hát meg kell szabadítani ettől a fölös magasságtól... Némileg magára hagyott a többi szereplő is, bár mindegyik hordoz magában egy igaz emberi tragédiát. Hogy csak néhány példát említsek a megra- gadóbbak közül: a Proctort vonzó és taszító két nő, a felesége , Elizabeth (Losonczy Ariel) és a szenvedélyes volt szolgáló Abigail (Dimanopulu Afrodité) átélt, remekül megjelenített sorsot állít elénk. Hasonlóan megkapó Proctor szolgálójának, Mary Warrennek (Csonka Anikó) és Hale tiszteletesnek (Sziki Károly) a figurája. De mintha egyedül maradnának, magukba süllyednének, s így az összes dinamizmus ellenére az utolsó jelenetet kissé hiányosnak érezhetjük. A Proctort, a darab „naprendszerének” központját körülvevő bolygók pályája pontosan ki van jelölve, de talán az „égitestek” között vonzó és taszító erő nem érzékelhető eléggé. Természetes a rendező és a társulat ilyen szemlélete, mert valóban Proctor figuráján át érthetjük meg a boszorkányüldözés lélektanát, a hóhér és az áldozat viszonyát, a mártíromság természetrajzát. De itt azokból a viszonyrendszerekből kapunk aránylag keveset, amelyek sorsát meghatározzák. Lehet, hogy árnyalatnyi ez a hiányérzet, de mégis benne marad a nézőben. Annak ellenére, hogy bizony szeme többször elhomályosul, oly hatásosan megfogalmazottak a dráma igazságai. S itt még egy tényezőre fel kell hívni a figyelmet. E darab bizonyos szempontból folytatja azt a hangütést, amellyel a társulat elindult az önállóság útján. Nem tagadhatom, hogy óhatatlanul is Sütő András Egy lócsiszár virágvasárnapja című művének egri bemutatója jutott eszembe most. A rendező mindkét esetben Gáli László, aki világlátását fogalmazta meg a színpadon. A salemi boszorkányokban is érezhető volt a Sütő-mű gondolatisága, a Kolhaas Mihály-i indulat és egyéni lázadás visszfénye. Annál is inkább, mert itt is Csendes László karakterére, színészi alkatára épített a rendező. A két alkotás némileg rokon, de erőteljesek a különbségek is: Miller aprólékosabban fölépíti hőse útját, nála a jellemfejlődés fontosabb. Lényeges állomás ez a bemutató az egri Gárdonyi Géza Színház történetében. Egy alkotó- műhely akkor építkezik szervesen, folytat párbeszédet a közönségével, hogyha nem véletlenszerűen mutat be egy-egy alkotást. Ilyen szempontból A salemi boszorkányok jól illeszkedik a sorba, nagyon maian és intenzíven szól az ember és a társadalom kölcsönhatásáról, a sütői megfogalmazás szerint a „porszem igazságáról”. Ez az előadás mind gondolatiságában, mind pedig kivitelezésében (Pilinyi Márta díszletei, s Borsi Zsuzsa jelmezei) az egri társulat fejlődéséről, beéréséről tanúskodik. S külön elemzést érdemelne az a szereplőgárda, amely a vállán hordja ezt az óriási súlyt. Az említetteken kívül hosszú méltatást érdemelne Tu- nyogi Péter, Bókái Mária, Agárdy Ilona, Somló Ferenc, Győrvári János, Solymosi Tibor, Várhelyi Dénes és Blaskó Balázs alakítása is. Boszorkányüldözések pedig vannak... S mivel e rettenetünk- ről szépen beszél az együttes, az Illyés Gyula-i gondolat szerint fel is oldja azt. Gábor László Semmit...hangozhat a cseppet sem frappáns, ám általában helyénvaló válasz. A lakásbérlő ugyanis legtöbbször annyit tehet, hogy „eltűri” a felsőbb rendelkezéseket, s legfeljebb nagyot csap a konyhaasztalra (hogy leesik a sörösüveg). Kiszolgáltatott. Akkor nem lenne az, ha elegánsan átvonulhatna egy másik bérleménybe, ahol kevesebbet kell fizetni, és esetleg nem mászkálnának mindenféle bogarak a fürdőkád lefolyójából. De ma Magyarországon elegánsan még vonulni sem lehet, nemhogy át... Ilyen helyzet után már az is meglepő, hogy a bérlakásokat karbantartó IKLV egyáltalán meg kívánja magyarázni, miért kerül egyre rosszabb helyzetbe az állampolgár. Pedig a „szere- csenmosdatás” nem is az ő dolguk lenne, elvégre a rendelkezéseket magasabb szinteken hozzák. Karácsony László, az Egri Ingatlankezelő Közvetítő és Lakásberuházó Vállalat igazgatója mégis arra kért bennünket: adjunk helyet a „hivatal” gondolatainak is az új rendelkezésekkel kapcsolatban. Máskülönben talán felerősödnének azok a nézetek, amelyek szerint ők „állampolgár-ellenesek”, sőt: a vállalat nem más, mint egy hatalmas és felesleges „vízfej” egy működés- képtelen rendszer nyakán. A víz ugyanaz — csak ötször drágább Nem is pontosan ötször. Egerben a tavalyihoz képest 53S százalékkal (!) emelkedett a víz- és csatornahasználat díja. így aztán nem is csoda, ha a lakó meglepődik a számla láttán, eddig ugyanis azt se tudta hogy ilyen egyáltalán létezik. — Sok panaszos levél érkezett hozzánk ez ügyben — mondja az igazgató. — Mindenki azt hitte idáig, hogy ez a költség benne van a lakbérben, és ezt az egészet csak az egri IKLV találta ki. Miközben az a helyzet, hogy ezt eddig is fizette mindenki, csak mi nem számláztuk külön, hanem levontuk a karbantartásra szánt összegből. De ennek a megemelt vízdíjnak mi is megisszuk a levét. Először is: a megállapított fogyasztási norma jóval alatta van annak, mint amennyit a lakó ténylegesen elhasznál — és ez a különbözet minket terhel — kapásból hatmillió forintot már ráfizetünk. A másik, hogy nekünk kell behajtani a dijat — a vízmű csak nevet a markába, ő előzőleg inkasszál tőlünk — és ismerve a közhangulatot, nem sok reményt jósolok a beszedés hatékonyságának. Az idősek rendesebben fizetnek — Tavaly, az év utolsó napján 4 millió 600 ezer forint be nem fizetett lakbér és fűtési díj hiányunk volt. Akkor, amikor még nem emelték meg a lakbért, amikor nem hárították át a lakóra a belső javítás költségeit, nem volt ilyen magas a vízdíj — és olcsóbb volt az élelmiszer. Képzelheti, hogy ebben az évben mire számíthatunk! — Kik nem fizetnek? — Van egy réteg...leginkább a Csebokszári-lakótelepen élők egy csoportja, a lumpenebbek... Még az idősek fizetnek a legrendesebben, ők, ha megkapják a kis nyugdíjukat, jönnek, hozzák a lakbért. — Egy átlagos lakásnál hogy alakulnak a költségek, most, az új rendeletek után? — Mondjuk, egy 56 négyzet- méres lakás bére eddig 840 forint volt. Februártól 1260. Hozzájön a 277 forint vízdíj, a távfűtésért — ha összkomfort van — 1100 forint, meg a 244, a melegvízért — ez úgy 3000 forint. És akkor még nem beszéltünk a villanyról, egyéb kiadásokról... Ugyanekkor életbe lépett az a rendelkezés, hogy a lakás „belseje” a lakóé, tehát, ha ki akar cserélni egy elromlott konvektort — azt ő fizeti. Készítettünk egy felmérést: a belső javítási munkák havonta 600 forint többletet jelentenek. — De sorolom még tovább. A lakások leadásánál az elhasználódott eszközökért is fizetni kell. A „lepusztultság fokát” mi állapítjuk meg — és majdnem biztos, hogy ez összetűzésekhez fog vezetni, nem lesz mindig egyforma a lakó és a szakember véleménye. Veszi — nem veszi? — Itt van ez az ominózus, a tanácsi lakások megvételére vonatkozó tanácsi rendelet. Ón mit szól hozzá? — Én egyetértek a 100 százalékos vételár megítélésével. Mégpedig azért, mert annak ellenére, hogy a piaci áron értékesítik a lakást, nagyon kedvezményesen lehet megvásárolni. Eleve csak a vételár tíz százalékát kell befizetni, a többi 35 év alatt és 3 százalékos kamattal törleszthető. Ennél kedvezőbb hitelfeltételek ma Magyarországon nem léteznek. — Hányán nyújtották be a vásárlási igényüket idáig? — A közel 24 ezer egri bérlőből úgy hatszázan. Meg kell mondani, hogy az ügyintézés elég hosszadalmas, optimális esetben fél évig tart. De már értékesítettünk Sírokban 66, Bélapátfalván 48, Egerben a Dobó utcában 7, a Lenin téren 12, a Szovjethadsereg úton 5, és a Gólya utcában 27 lakást. így megcáfolhatom azt a híresztelést, hogy az értékesítés még el sem kezdődött a megyeszékhelyen. — Végül hadd mondjam el azt is, hogy több IKLV, sőt, a gazdasági kamara is tiltakozott a lakosságot sújtó rendeletek ellen. Németh Miklóshoz is eljuttattunk egy állásfoglalást ez ügyben, még tavaly novemberben. Válasz egyelőre nem érkezett... Doros Judit A vád súlya alatt: Bókái Mária, Sziki Károly, Tunyogi Péter éa Fésűs Tamás (Fotó: Kortcz János) A Heves Megyei Pedagógiai Intézet és a Megyei Művelődési Központ szervezésében folyó pedagógiai napok újabb rendezvényére kerül sor kedden, szerdán és csütörtökön. Február 27- én 10 órakor dr. Nagy József, az Oktatáskutató Intézet főigazgatója tart előadást a nemzeti alaptanterv és a helyi tanterv kérdéseiről, másnap 9.30 órai kezdettel Kis Juló népművész ismerteti meg az érdeklődőket az Ábrázolás — díszítőmunka témakörével, március 1-jén pedig 10 órától a közoktatás fejlesztéséről, feladatairól beszél dr. Kelemen Elemér, a Művelődési Minisztérium helyettes vezetője. Mostanában szokás panaszkodni. Sajnos, sok esetben okkal. Főként a mezőgazdasági üzemek emlegetik sóhajtozva, hogy egyre rosszabb hangulati és gazdasági körülmények között végzik a teendőiket. Ezek alapján szinte kivételes esetnek számít a gyöngyösi Mátra Kincse Tsz. Hogy miért? Mindjárt kiderül. — Hogyan zárták az elmúlt évet, elnök úr? — Hadd mondjak két adatot — kezdte a válaszát Nagy István tsz-elnök. — Az egyik: a terv szerint valamivel több mint kilenc- milliós nyereséget szerettünk volna elérni. Ténylegesen a huszonhatmilliót haladtuk meg: ez a másik adat. — Öröm ezt hallani. De enynyivel jobbat nyújtani mégsem lehetett egyszerű. Mi a magyarázat? — A szorgalom és a kedvező körülmények alakulása. Részleteiben: az állattenyésztésben a súlygyarapodással nem volt baj, de a szaporulat elmaradt a tervezettől. A szőlőtermesztésben a jég is elverte a tőkék egy részét, fenyegetett a lisztharmat is, az átlagtermés sem érte el a várt meny- nyiséget, de az értékesítés jól sikerült. Megnőtt a bevételünk. — Minden ilyen jól sikerült? — Nagyjából: igen. Bár azt is el kell mondanom, hogy a szántóföldi növénytermesztésben a monokultúra veszélye a fenyegető, mert a nagyobbik hányadot a kalászosok teszik ki a földeken. Kiemelkedő eredményt értünk el a napraforgóval és a búzával. — Milyen területekkel foglalkoznak a mezőgazdasági művelésen kívül? — Szorosan a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódik a műszaki ágazatunk. Sajnos a traktorüzemünk géphiánnyal küszködik. Azt már tapasztaltuk, hogy az idénymunkákhoz nagy szükségünk van a gépek téli javítására. Hogy a nyári és az őszi betakarításban fennakadás nem volt, ennek a jó előkészítésnek köszönhető jelentős mértékben. Hadd mondjam az építőcsoportunkat is, amelynek a tevékenysége nemcsak a saját feladataink ellátását segíti, hanem külső megrendelőktől is vállal munkát. Méghozzá jó eredménnyel. Kereskedelmi egységeinkkel nincs gondunk, de a dobozüzemünk olyan kevés megrendelést kap. — Általában a fiatalok nem lelkesednek a mezőgazdaságért. Van-e önöknél annyi munkáskéz, amennyi kell? — Néhány an mennek tőlünk, mások pedig jönnek közénk. A ténylegesen dolgozók létszáma nem éri el a háromszázat nálunk. De az egy személyre jutó kereset tavaly már több mint 105 ezer forint volt. — Tehát pénzügyileg jól álltak az elmúlt évben? — Talán eléggé sokat mond az, hogy 1989-ben nem kellett üzemviteli hitelt felvennünk. Minden fizetési kötelezettségünket teljesítettük. Tavaly kétszer emeltünk bért, májusban 10, novemberben pedig 12 százalékos arányban. De az úgynevezett 13. havi bért is számfejtettük. A beruházásainkat is túlteljesítettük. — A jó eredménynek lesz-e folytatása az idén ? — Hogy lesz-e, az sok mindentől függ. Ami rajtunk múlik, attól tartok, nem tartunk. Gondunk, hogy a várt földtörvény nem jelent meg. Másik gondunk, hogy a tevékenységünkhöz szükséges ipari termékek ára még nem a piac törvényei szerint alakul. Sok a bizonytalansági tényező az egész ország gazdálkodási köreiben. Arra feltétlenül törekednünk kell, hogy a költségeket csökkentsük. A veszteséges gazdálkodási formákat meg kell szüntetnünk, mert a ráfizetésből nem tudunk megélni. Mindebből következik, hogy a nyereséget szerényebb mértékre tervezzük. Szorgalmunkkal, a munka teljesítményével nem lesz gondunk, azt bizton állíthatom. (gmf) Majdnem „kivételes” eset Rosszabb sose legyen
