Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-26 / 48. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 26., hétfő PF 23. 5. ..................................................................................................................................................................-.........-......................................*---------------------------------­„ A nép már nem bír több terhet!” Miért nem esélyegyenlőséggel? Válaszol az illetékes Eger nem maradhat antikvárium nélkül Üzen a szerkesztő j. j. A tanulság okából idézzük a nyugdíjaslevél fontosabb részét: „A közvélemény ügy lett és van tájékoztatva, hogy a fehér kenyér ára 14,80 forint. Mi Petőfibá- nyán lakunk, de még ennyiért kenyeret nem kaptunk. Rá is kérdeztem az elárusítóra, hogy van ez? A felelet: mert ez alföldi kenyér, ezért 20 Ft. A kenyér címkéjére viszont ez van írva: Házi jellegű kenyér, ára 13 fo­rint. Heves Megyei Sütő- és Édesipari Vállalat 29. sz. üzeme Hatvan. Ezek után nem tudom, hogy hol kezdődik az Alföld. Nem tudom, hogy 14,80 helyett miért írtak 13 forintot, miért kell az embereket becsapni?” A kérdés világos, a válasz egy­szerű. Az eladó az általános vá­sárlói figyelmetlenségre és ki­szolgáltatottságra számítva húszért adja, ami olcsóbb. A pa­naszos fontos információt közöl, hogy őt olykor kiszolgáltatott helyzetbe hozza a kereskedelem, mert nem ad neki 14,80-ért olyat, amit ő még meg tudna ven­ni. Nem rendéi? Nem kap? Mit diktál a vásárlók érdeke, esetleg az a közhangulat, amely kezd ve­szedelmesen ingerültté válni, az eladók bakizásai miatt is. Félve írom le, bár igaz ne lenne, hogy az eladó rutinszerűen húszért árusítja azt, ami nem annyi — az ára szerint? Vagy az erkölcsi vál­ság erre a szintre is rátelepedett? Hogyan kell ezt visszafordítani? Az illetékesek ilyenkor mit szól­nak? Kérjük őket, szóljanak! ’’Régi olvasójuk” jeligére Valós kérdés, a mindennapi élet, gyakorlat kérdezted a levél íróját: „Szeretném megérdek­lődni, hogy akik ezeknek a pia- coló lengyeleknek szállást adnak egy éjszakára 150 — 200 forint­ért, jövedelemadó alá esnek-e, mert ahol este nyolc-tíz személy szállásol, ott komoly jövedelem­re tesznek szert. Szeretném tud­ni, mi a véleménye erről az adó­ügynek?” Ha már a kedves olvasó a lap ; útján érdeklődik, mi azért adunk nyilvánosságot ennek a kíváncsi- j ságnak, mert egy egész appará­tust hívtak életre annak érdeké­ben, hogy felderítsék, hol is buj- kálnak-bukdácsolnak azok a lát­hatatlan jövedelmek? Mi a kér- 5 dést annak ellenére is időszerű­nek és indokoltnak tartottuk, * hogy az olvasó a kézzel írott leve­let nem nyomatékolta nevével és címével. T. I. így kezdi: „Kérem a t. szer­kesztőséget, hogy soraimat g azonnal közölje le, illetve juttas­sa el Németh Miklós miniszterel­nökhöz.” Annak ellenére, hogy gondolatait megértjük, elképze­li léseit tiszteletben tartjuk, nem $ továbbítjuk a levelet a Parla­mentbe. Némely kérdésben ki­nyilvánított rosszallását magunk is osztjuk, meg azt is, hogy a poli­tikai szélkakasok elszaporodását veszélyesnek tartja, de mindezek olyan tünetei ennek a kornak, amelyek állandóan napirenden vannak. Ilyen irányú panasza­inkkal a Dunát el lehetne rekesz- teni. „Hogy a miniszterelnök bíz­zék a népben, mert szeretik, le­gyen erőskezű, és akadályozza meg a katasztrófát” — monda­tok, amelyek figyelmeztetések nélkül is ott zsibongnak minden valóban felelős vezető agyában. Mentusz Károly újságíró úr és Krivarics Ferenc OTP-igazgató- helyettes közös beszélgetéséhez — amely a február 1-jétől életbe lépett kamatadóval kapcsolatos — egy semleges hozzászólást szeretnék közölni. Nem akarom ecsetelni a ma­gyar nép azon rétegeinek felhá­borodását, akiket az újabb intéz­kedések sújtanak. Nem veszik észre, hogy rendeleteik embertől elrugaszkodottak, valóságot, realitást, emberséget nélkülö­zők. Az ezeket kiötlőket már nem tudjuk hová kívánni. Mégis, félretéve az indulato­kat, kérdezni szeretnék. 1. A hitel és a kamat azonos fo­galom? Ha nem, akkor miért mondták, hogy a kamatadó 50, illetve 100 százalék lesz? Miért nem fogalmaztak inkább úgy, a törlesztést emelik meg 50, illetve 100 százalékkal. 2. Tudom, ezt a faramuci ren­deletet nem Krivarics úr ötlötte ki, de az Országgyűlés elfogadta. Ők miért nem a népet képvise­lik? Hogyan helyezhetik minden szemponton felül az állam érde­két? Nem fontos, milyen eszköz­zel, csak a célért dolgoznak? Vagy nekik már úgysincs veszte­nivalójuk, hiszen mandátumuk a közeli jövőben lejár? 3. Czinege úr mennyit fizet a négy villáért, amit kb. 70 millióra saccolnak? 4. A Lóránt utcai lakásokra volt-e OTP? Ha igen, akkor a tu­lajdonosok fizetnek-e? (Vagy fi­A Népújság január 8-i számá­ban megjelent, a Török Bazár­ban történt betöréssel foglalkozó cikkhez van hozzáfűznivalóm. Természetesen jogosnak találom az írás szerzőjének állítását, amely elmarasztalja a Noviker Kft.-t a történtekért. A kft. fel­számolásáról szóló információ azonban valótlan, amely rontja a A történelmi események kap­csán rendkívüli aktualitású, er­délyi témájú ötletet szeretnék a Népújság olvasói elé tárni. A megyében való féléves tartózko­dásom során úgy láttam ugyanis, hogy a lap pozitív hozzáállással karol fel minden nemes szándé­kúnak ítélt kezdeményezést. Amint említettem, alig több mint fél éve települtem át Maros- vásárhelyről Kálba. Ez a falunév volt az első, ami valami nosztal­gikus melegséggel töltött el, ahányszor rágondoltam, mintha csak azt mondta volna: ne félj, itt is itthon vagy, hiszen gyermek­korom óta tudtam, Székely-Kál ott fekszik Vásárhelytől mintegy Nagy érdeklődéssel olvastam a Népújságban e címmel megje­lent írást. Mélyen érintettek a so­rok, felkavarták emlékeimet, és írásra késztettek. Nagyon sze­gény családba születtem, perifé­riára, ahonnan az idős asszonyok koldulni jártak a betevő falatért. Nagymamám a hátára kötve, mint valami batyut, két-három éves koromban rótta velem az út- talan utakat. A koldulás kifino­multabb formáit később ismer­tük meg, a segélyezési rendszer bevezetésével. A rászoruló csalá­doknak kikönyörögni, kisírni kell azt is, ami állítólag jár nekik, vagy legalábbis adható. Többen a lehetőségnek hírét sem hallot­zetni csak a hűvösön töltött öt év után kell?) 5. Büntetni csak azt lehet, aki nem a törvény szerint jár el, azaz szembeszegül. Am itt a törvényt nem az adósok veszik semmibe. Az állam sorra rúgja fel a megál­lapodásokat! Hogyan létezhet ilyen? Ha valami nem stimmel az államnak, jön a módosítás. Miért nem tudnak időtálló törvényeket hozni? Mire jó ez a már rendsze­ressé vált havi törvénymódosí­tás? 6. Nem veszik észre, hogy vé­ges a tűrőképesség? A nép már nem bír több terhet! Már így is belerokkanunk, mit akarnak még? Vegyék észre, hogy így nem tudjuk elkerülni a gazdasági összeomlást. 7. Nem értek egyet a kölcsön- visszafizetésről kiadott intézke­déssel sem. Ha X-nek volt pénze, kiegyenlítette tartozását — tiszta lap. De teszem azt, ugyanekkora összegért Y már 200 százalékot fizet. Haddbűnhődjön, neki nem volt pénze. Tisztában vannak az­zal, hogy aki nem tudta rendezni tartozását, most az elkövetkező időben többszörösét fizeti, mint amit felvett? Ha dupláját fizetjük a törlesztőrésznek, azt kétszere­sen írják jóvá? Ha valakinek nem volt pénze, most miért nem kap­hat 45 százalék kedvezményt? 8. Én az áprilisi felszólításra nem válaszolok, nem akarok szerződést módosítani. Elég már a szegényebb emberekre kirótt teherviselésből. Vagy szándé­Noviker hitelét szakmai körök­ben. Sajnos, e negatív hatást nemegyszer éreztem az írás meg­jelenése óta. Félreértésre az ad­hatott okot, hogy az Egri Áfész- szel kötött, a Török Bazár üze­meltetésére vonatkozó szerző­dést a Noviker Kft. felbontotta, az áfész pedig a továbbiakban az egységet nem üzemelteti. Mind­15 kilométerre, a Szovátára vivő országút éles kanyaréban, dom­bok közé ékeken. Nagyanyámat Káli Nagy Margitnak hívták. Ahogy az anyaország, s az ed­dig ismeretlen Heves megnyílt előttem, egyre jobban igézett a hasonló vagy azonos helység- és dűlőnevek — nemzeti összetar­tozásunkat ékesen bizonyító — ősi toponímiája. Itt is van Vécs, ott Marosvécs, a Kemények régi várkastélyával. A Helikon-ösz- szejöveteleknek adott szállás ré­vén lett ismert a két világháború közötti Erdély magyar irodalmi és közéletében. A Kál-Kápolna, Hatvan vonalon van Ludas, amott Marosludas, a volt járás­ták. Az illetékesek nem adtak, nem adnak semmiféle tájékozta­tást részükre, hogy kinek mi jár, és milyen feltételekkel. Sok-sok kérelmet írtam és írok az érintet­tek megbízásából, Mi ez, ha nem koldulás? Egy olyan rendszer­ben, amelyre azt mondták: fejlett szocializmus. A kérelmek nagy részét a legkülönfélébb indokok­ra hivatkozva elutasítják a bírá­lóbizottságok. Ugyanakkor megjelentek a jó­módú, sőt milliomos „koldusok” is. Ők sokszor sikeresebben kér­vényeznek. A bűnözésről egy gondolat erejéig. Míg korábban a „lum­penproletárok” társadalmi réte­kukban áll újra megnyitni az adósok börtönét? Az illetéke­seknek ez is eszükbe juthatna! Reméljük, hamarosan józanabb emberek ülnek majd a Parla­mentben. Balázs István Gyöngyös * Tisztelt Balázs István Úr! Mint ahogy ön előtt is ismert, a hiteladót az Országgyűlés múlt év decemberi ülésszakán fogad­ták el, 1990. évre. A törvény vég­rehajtásának egyes részfeladata­ival a pénzügyi kormányzat az Országos Takarékpénztárt bízta meg. A takarékpénztár szerepe te­hát csak a törvény végrehajtására teljed ki. A hiteladóval és annak szerepével a korábban megjelent nyilatkozatokban már részlete­sen foglalkoztunk, így erre ismét nem térünk vissza. Tisztában vagyunk azzal, hogy a hiteladó bevezetése a lakossá­got érintő számos egyéb anyagi teher mellett komoly pénzügyi nehézséget jelent, azonban en­nek megváltoztatására a taka­rékpénztárnak nincs lehetősége. A levelében a hiteladón kívül fel­vetett kérdéseinek eldöntésére viszont nem vagyunk illetékesek, sajnos, válaszolni nem tudunk. Krivarics Ferenc az OTP Heves Megyei Igazgatóságának helyettes vezetője ez azonban nem jelenti a cég fel­számolását, továbbra is műkö­dünk, remélhetőleg mindenki megelégedésére. Huszti Sándor a Noviker Kft. ügyvezetője * Lapunk február 6-i számában a rendőrfőkapitány tájékoztatójá­ban szerepelt Lázár Csaba nem ti- szanánai, hanem ózdi lakos. székhely, még mindig sok ma­gyar lakossal. Ott Kápolna Bihar megyei szórvány magyar község, Tenkről nyilván a többségében magyar Tenke jut eszembe, Demjénről Demjénháza, Kará- csondról Karácsonyfalva, Felső- tárkányról Köröstárkány, Szent­domonkosról Csíkszentdomon- kos, végezetül, de nem utoljára Mikófalváróla. ljáromszéki Mikó- újfalu. Mindez szerintem alapja lehetne a kapcsolatfelvételeknek. Egy olyan akciónak, amely mind­két félnek gyümölcsöző lenne. Vallom, hogy a közeledésre sosem volt megfelelőbb történelmi pilla­nat. Miké István Kál géről, az iskolázatlanokról szóltak adatok, újabban szinte kizárólag a cigány etnikumra korlátozódik az adatszolgáltatás, vagy legalábbis ez kap sajtónyilvánosságot. A ci­gánybűnözés elnevezést használ­ják ezek a kimutatások, ami a faji megkülönböztetés példájának te­kinthető, s nem véletlen, hogy a vi­lág más, cigányok lakta országai­ban nem alkalmazzák. Érdekes, hogy nem kerül nyilvánosságra az iskolázottak, magasan iskolázot­tak bűnelkövetése. Nincsenek ki­mutatások azokról a kiváltságos tízezrekről sem, akik koldusbotra juttatták a magyar társadalmat. Pusoma Jenő Kere csend A Népújság január 29-i szá­mában Megszűnik-e az egri an­tikvárium? című cikkhez a kö­vetkező kiegészítést teszem: cé­lom nem a magyarázkodás, mert erre sem jogszabály, sem válla­latvezetői lelkiismeretem nem kényszerít, hanem egy önálló vállalat üzletpolitikai döntésé­nek magyarázata, az ok-okozati összefüggések megvilágítása. Vállalatunk közel kétszáz boltjá­ból az elmúlt esztendőben mint­egy 16-nak profilja volt az antik­vár könyv- és hanglemezteijesz- tés. Ezek egy része nyereséggel, míg a másik hányada vesztesége­sen működött. Mivel évek óta nem kapunk közvetlen állami tá­mogatást, a könyv forgalom- csökkenése, a költségek ugrász- szerű emelkedésével egyre több egységünket — nemcsak az an­tikváriumokat — tett vagy tesz a közeljövőben veszteségessé. Ezek közé tartozik az egri antik­váriumunk is. így 1500 ember munkahelye kerülhet veszélybe. Több olyan intézkedést tettünk az utóbbi évek során, és teszünk is annak érdekében, hogy ezeket a folyamatokat megállítsuk. Je­lentős létszámleépítést hajtunk végre az irányító apparátusban, megpróbáltunk munkaköröket összevonni, s hatékonyabb érde­keltségi formákat bevezetni a bolthálózatba. Az antikváriu­mok esetében tűnt ez a leggyor­sabban végrehajthatónak, ár­képzésük rugalmasabb, mozgás­terük nagyobb, mint a hagyomá­nyos boltok esetében. Felaján­lottuk az érintett egységek dolgo­zóinak, hogy kft. formájában működjenek tovább. Ehhez ter­mészetesen nem is kevés pénz szükséges az érintett munkatár­sak részéről is, de a vállalat is A Népújság február 17-i szá­mában a megyei tanács költség­vetésének tárgyalásáról jelent meg egy tudósítás, ahol én egy elmaradt napirend ürügyén szól­tam. Sajnálom, hogy félreértet­ték. Következetesen, hangsúlyo­zottan az oktatásban dolgozók gondjáról beszéltem ezen az ülé­sen. Amikor a válaszadók vissza­térően a pedagógusok béréről szóltak az oktatási dolgozók gondja helyett, újra felálltam, és helyreigazítást kértem. A lényeg a következő: évek óta, pontosab­ban 1982-től az e területen dol­gozók bére az országos átlag alatt van. Kérem, ez helyi, azaz Heves megyei probléma, ezt helyben kell megoldani. Oka sokféle. A mulasztásoktól kezdve a hozzá nem értésig rengeteg tény felso­rolható. Ezeket az elmúlt évek során megvizsgáltuk, kimutatást készítettünk, elemzést végez­tünk. Javaslatot tettünk a meg­szüntetésére, ezekre határozatok születtek, napirenden szerepel­tek mindig új határidővel, de so­hasem valósultak meg. Az orszá­gos átlagtól való elmaradásunk megszüntetése sokféleképpen történhetett volna: hiányossá­gok, mulasztások felszámolásá­val, felelősségre vonással és ter­mészetesen helyi forrásból törté­igyekezett az üzlethelyiség bizto­sításával, áruhitellel és egyéb szolgáltató jellegű tevékenység­gel segíteni. Ezzel nem kíván­tunk kényszeríteni senkit, sőt alapelvünk továbbra is az volt, hogy a kft. által nem alkalmazan­dó munkatársainkat lehetőség szerint elhelyezzük más köny­vesboltokba, biztosítva számuk­ra a megélhetést. Több városban, így Szegeden, Miskolcon, Győr­ben és Pécsett létrejöttek ezek a vállalkozások, s az első hónapok tapasztalatai alapján, a kezdeti izgalmak ellenére, nyereségesen működnek. Egri antikváriumunk munka­társai nem tudtak, illetve nem kí­vántak élni a lehetőséggel, ugyanakkor jelenlegi formájá­ban csak veszteségesen tudná­nak dolgozni. Tisztában voltunk azzal is, hogy egy olyan történel­mi és egyben diákváros, mint Eger, nem maradhat antikvári­um nélkül. Figyelembe véve az egész vállalat érdekeit is, döntöt­tem az antikvárprofil pár méteres átköltöztetése mellett. Tudom, hogy ezen intézkedésem nem népszerű az érintettek körében és a város közvéleménye előtt sem, de a jelenlegi időszakban mint vállalatvezető egyre gyak­rabban kerülök olyan döntési szituációba, amikor nem a jó és a rossz döntések alternatívája áll előttem, hanem a rossz és a ke­vésbé rossz döntési helyzet. Bí­zom abban, hogy ez az intézke­dés hosszabb távon az antikvár tevékenységének fennmaradását és nem megszüntetését eredmé­nyezi a városban. Preszter Sándor a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat igazgatója nő fölzárkóztatással is. Ilyen in­tézkedések nem történtek, ugyanakkor a bérelmaradás az országos átlaghoz képest évről évre nőtt. A decemberi vb-határozat ar­ra kötelezte a művelődési és pénzügyi osztályt, hogy felzár­kóztató programot készítsenek. Ezt egy újabb vb-határozat ha­tálytalanította. Az indok: ez már nem megyei feladat, 1990-től helyi kérdés. Ez az intézkedés óriási felháborodást és tiltako­zást váltott ki, mivel az évek óta halogatott gondot egyszerre lesö­pörték az asztalról. Áthárították a helyi tanácsokra, amelyekről tudvalévő, hogy megoldani nem képesek. Tehát: nem bérkövete­lést tolmácsoltam. Tiltakoztunk tagságunk nevében a megyei ta­nács eljárása, intézkedése ellen. Végezetül elszomorító, hogy a legmagasabb népképviseleti fó­rum, a tanácsülés, mindezt nem mérlegelte. Néhány tiltakozás, tartózkodás mellett tulajdon­képpen a helyi települések kép­viselői magukra vállalták a fel­adatot. A gond tehát továbbra is gond, és a megoldása még in­kább kérdéses. Danyi Lászlóné a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkára J ==“ %1 A Mátra Művelődési Központ (Gyöngyös, Nemecz tér 3.) május-szeptember hónapokra vendéglátóipari célokra bérbe adja az Orczy-kertben lévő kerthelyiségét. Érdeklődni az intézmény igazgatójánál lehet. //.......................... \ Heves Megyei Autójavító Vállalat szerződéses üzemeltetésre három évre átadja az alábbi részlegét Autósbolt Kápolna, Szabadság tér 2. A pályázatokat 1990. március 25-ig kell beküldeni a vállalat címére: Eger, Faiskola u. 5. A versenytárgyalás a vállalat központjában lesz 1990. március 29-én 10 órakor. Tájékoztató adatokat, bővebb felvilágosítást a vállalat főmérnöke ad. Félreértés ne essék Nemzeti összetartozásunkat bizonyítja Szegénység — bűnözést?) Évek óta halogatták, majd lesöpörték az asztalról...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents