Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-24 / 47. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. február 24., szombat TÁRSADALOM — POLITIKA 5 Állami garanciát kér a képviselő Megy a répa vándorútra... Agria bútorok a pekingi nemzetközi kiállításon — A szállodaépítésben már hírnevet szereztek — Tárgyalássorozat nyugatnémet és ír partnerrel esetleges vegyes vállalatról Ahol garantálják a minőséget... Avagy: ami egy parlamenti interpelláció mögött rejlik Az országgyűlési tudósítás tömören fogalmaz: „Kovács András (Heves m., 10. vk.) a hazai termelésű cukorrépa jugoszlá viai feldolgozása tárgyában a pénzügyminiszterhez, illetve a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhez interpellált. Véleménye szerint kedvezőtlen hatásai vannak ennek a konstrukciónak, mert azok a gazdaságok — s az ilyenek vannak túlnyomó többségben —, amelyek kimaradnak belőle, fokozatosan leállnak a répa termeléséről, nem tudják megvásárolni a gépeket, ezáltal az egész hazai cukorvertikum tönkremegy. Szabó Ferenc MÉM-államtit- kár válaszát írásban terjesztette a képviselők elé. Kiegészítésképpen hangsúlyozta, hogy a bérfeldolgozás megszüntetése a térségben a répatermesztés teljes felszámolásához is vezethet, s károsodna a cukorgyárak nyersanyagbázisa. Leszögezte: a MÉM garantálja, hogy a konstrukció jelenlegi termeltetési területét nem bővítik tovább, s arra is garanciát vállal a minisztérium, hogy az eseti, készpénzes üzletek lebonyolítására nem adnak engedélyt. ” — Kérdezem Kovács András képviselőtársamat, elfogadja-e az interpelllációra adott választ? — fordult ezután a selypi „honatyához” a házelnök, dr. Horváth Lajos. — Az interpellációra adott válasszal nem értek egyet, miután abban némi,, csúsztatást ”érzek... — hangzott a képviselői felelet. A választ egyébként az Országgyűlés sem fogadta el... * — Induljunk el a kályhától: mit takar valójában ez a jugoszláviai répafeldolgozási konstrukció? — kérdeztük immár a selypi cukorgyárban Kovács Andrástól. — Valamikor a 70-es évek végén alakult ki ez a „konstrukció”, amikor Jugoszláviában — a magyarok lakta területen — számos új cukorgyár épült. Egy államközi szerződés alapján ezeknek a feldolgozó üzemeknek a magyar cukorgyárak átadták a felesleges répakészleteiket, így utaztak a szállítmányok a határon túlra Mezőhegyesről, Sarkadról, Kaposvárról. Az üzlet úgy szólt, hogy a bérfeldolgozás fejében a jugoszláv vállalatoknál marad a gyártott cukor 30 százaléka, valamint a teljes mennyiségű répaszelet, illetve melasz. Ezeket aztán jó áron értékesítették. Az akkori mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Váncsa Jenő által kötött szerződés nyomán bizonyos mezőgazdasági üzemek több ezer hektáron kezdték termelni a répát jugoszláv szállításra. Ez odáig ment, hogy a mohácsi, a szepetneki tsz, valamint a szigetvári állami gazdaság — 40-50 jnás üzem bevonásával — már több mint kilencezer hektáron termesztett exportra. Ez a hazai termés tíz százalékát tette ki, s már-már veszélyeztette például a kaposvári cukorgyár létét... — Gondolom, ekkor szólalt meg először a vészharang... — Egy dunántúli képviselő- társam interpellált először az ügyben, akkor azt ígérte a tárca, hogy 1989 elején lejár a szerződés, s az üzletet nem újítják meg... Csakhogy, kiderült: nemcsak, hogy újra megkötötték, hanem növelték is 12 ezer hektárral az exportra szánt répa termőterületét, s attól sem zárkóztak el el vi- leg, hogy a gazdaságok készpénzért adják át a répát. Ezzel elindult a lavina: már 35 ezer hektár termése forgott az üzleti tervekben, az északi területeket is járták a jugoszláv üzletkötők, s a hazai répatermés egyharmadá- nak felvásárlásáról tárgyaltak. Ez a „bolt” már Selypet és Hatvant is érintette, hiszen ezeknek a Az interpellációra készülve... (Fotó: Perl Márton) gyáraknak 2500 hektár termőterülete van Bács-Kiskunban, s mi nem tudtunk úgy fizetni, mint a jugoszlávok... — Mit ígérnek a külföldiek? — Ehhez tudni kell, hogy Jugoszláviában az élelmiszerek árát nyugati valutában rögzítik, a cukoré 2,5 nyugatnémet márka kilónként. Hivatalosan átszámítva a mi 26 forintos árunkkal szemben ez 90 forint, s ott van még a répaszeletből, a melaszból származó jövedelmük. Mindez lehetővé teszi, hogy a magyarországinál magasabb répafelvásárlási árat kínáljanak az érintett gazdaságoknak. Érthető, hogy ezek nem a hazai piacot részesítik előnyben: 3-400 millió forintos többlet bevétel jut így ennek a szűk termelői rétegnek. A többi pedig lassan-lassan tönkremegy. — Az interpellációra adott válaszban a MÉM a helyzet megváltozását ígérte... — A korábbi tapasztalatok alapján, ebben kételkedünk... Komolyabb garanciákra van szükségünk, hogy valóban elkerüljük a hazai cukoripar szétesését, lezüllését. Azzal vádolnak, hogy meg akarom akadályozni a piaci verseny kialakulását, ezzel szemben azt kértem: legyen valódi piaci verseny, de ehhez a feltételeknek azonosaknak kell lenniük. Mert most úgy néz ki, hogy a versenyzők egyike „szöges cipőben fut, a másik pedig zsákba kötve...” — Véleménye szerint, mi lenne a hosszútávú megoldás? — Például az, hogy 1990-től — fenntartva a magyar cukorrépa egy részének jugoszláviai feldolgozását — ennek a mértékét évről évre a cukorgyárakból és a termelőkből álló szakmai csoportosulás állapítaná meg. Attól függően természetesen, hogy mennyi a felesleg itthon, s nem attól, hogy mennyi a jugoszláviai cukorgyárak igénye. Ez a „bizottság” szétosztaná a bérfeldolgozásból származó többletjövedelmet is. Úgy, hogy ebből az egész magyarországi répatermelő „szféra” részesülne, s nemcsak a jelenlegi szűk kör. Ezzel például 3-4 ezer forinttal lehetne növelni a hektárankénti átlagjövedelmet, az egész hazai répaterületet figyelembe véve... * — A három parlamenti bizottság — a mezőgazdasági, a kereskedelmi, valamint a terv- és költségvetési — a február 27-diki ülésszakra ígéri a döntést a vitás ügyben. Mit vár ettől? — Szeretném, ha arra kapnánk garanciát, hogy nem növelik az átszállított répa mennyiségét, sőt: 30-40százalékkal csökkentenék, s elfogadnák a jövedelemelosztási javaslatot is. Ha viszont tovább húzódik a dolog, akkor — miután a következő ciklusban mér nem leszek képviselő — szakmai úton, az iparágvédelmi szervezeten belül kardoskodom tovább... Szilvás István Hullámvölgyben voltak. Ezelőtt két esztendővel éppen csak hogy átugrottak a léc fölött” a félmilliós nyereséggel. A tavalyi évet jó elképzelésekkel nyitották, és a folytatás sem maradt el, hiszen nem várt eredményességgel zárták az Agria Bútorgyárban. A háromszáz milliós termelési érték mellett ugyanis 15 milliós nyereséget könyvelhettek el. Megmozdult tehát a gyári kollektíva, és képes volt változtatni. De mondjon erről többet az igazgató Maié Ernő: — A mi elvünk a jó minőség, és ezért sokat is tettünk 1989- ben. Már előtte két évvel a Wa- rimpex osztrák építő cég, mint alvállalkozót kért fel bennünket a csehszlovák főváros, Prága impozáns szállodájának, a 28 emeletes, 570 szobás Fórum Hotelnek a berendezésére. Mi készítettük el a lakószobák belsejét a szőnyegpadlók kivételével az ágyaktól, a függönyökig mindent mi adtunk. Két esztendő alatt 120 millió forintos bevételt jelentett. Tulajdonképpen ez volt első nagyszabású nemzetközi vállalkozásunk, amellyel az osztrák partnerünk elégedett volt. — így folytatás is következett? — Tavaly ugyancsak az osztrák Warimpex felkérésére a prágai Palace szálloda felújításában vettünk részt. A 125 szobás hotelnél asztalosipari munkát végeztünk. Tehát asztalokat, éjjeli szekrényeket, tükrös szekrényeket készítettünk. Mindez 27milliós munkát eredményezett. Partnerünk ebben az évben Prága mellett újabb 120 szobás szálloda építését vállalta el, amelynek berendezésére esélyesek vagyunk. A közeljövőben lesz a versenytárgyalás. Reménykedünk, hogy megnyerjük. — A gyár szállodaépítő munkáját természetesen itthon is ismerik. — Valóban mindez azzal kezdődött, hogy korábban részt vettünk Egerben, a Hotel Eger, Sopronban a Lővér, és Hévízen az Aqua szálló berendezéseinek elkészítésében, tavaly pedig a fővárosban a Hotel Duna Intercon- tinentálban hatszáz ágyat cseréltünk ki. Az idén viszont a budapesti Fórum Hotelnél teszünk érdekeltek, miután előre megadott tervek szerint rendezzük be a szobákat. Az eddigi ilyen irányú külföldi és hazai vállalkozásunk úgy tűnik, lehetőséget nyújt arra is, hogy gyárunk kollektívája közreműködjön az 1995-ös Bécs-Budapest világkiállítás megrendezésével kapcsolatos szállodaprogramban. — Bővebbet is mondana erről? — Különböző együttműködések kínálkoznak. A közelmúltban egy nyugatnémet, illetve egy ír cég keresett meg bennünket. Azt mondták, hogy ismerik az erre vonatkozó tevékenységünket. Tárgyalássorozatot kezdtünk a jövőt keresve esetleges közös vállalat létrehozásáról. — A bútorgyár az elmúlt években és tavaly is jelentős értékben exportált a rubelelszámolású piacokra is. Januárban a Kereskedelmi Minisztérium embargói rendeltek el a kivitelre, hogyan érinti ez az Agriát? — Tavaly 130 millió forint értékben exportáltunk bútorokat: szekrénysorokat, kárpitos garnitúrákat, komódokat zömmel Lengyelországba és Csehszlovákiába. Ez a háromszáz milliós termelésünk 40 százalékát jelentette. Már is érezzük a nemrég elrendelt exportstop kedvezőtlen hatását, hiszen a tavalyról áthúzódott szállításokat sem sikerült megkezdenünk. Tehát ez a helyzet sújt bennünket, és komoly gondot okozhat a jelenlegi életszínvonal-politikát és az áremeléseket figyelembe véve. — Mégis, milyen intézkedéseket tesznek ennek ellensúlyozására? — Egyet tehetünk, hogy még inkább nyitunk. Ennek jegyébon először veszünk részt Pekingben a nemzetközi bútorkiállításon. Ez lesz az első kínai bemutatkozásunk, és bízunk a sikerben! A belföldi piacon pedig új termékekkel jelentünk meg. A kereslet növelésére az ízlésnek megfelelően változtattunk. Új bőrgarnitúrákkal, hálószoba berendezéssel, szekrénysorokkal szeretnénk meghódítani a vásárlókat. Egyébként tavaly az egyedüli bútoripari vállalat voltunk az országban, amely nem emelte a fogyasztói árait, pedig a gyártás során felhasznált alapanyagok ára folyamatosan emlekedett. Egyébként február 12-től határidő nélkül a gyárunkhoz tartozó mintatermünkben kedvezményes árakon kínáljuk termékeinket, tulajdonképpen az egész gyártmányskálánkat felajánlva. Persze ez nem azt jelenti, hogy az idén az alapanyagok drágulása miatt nem kényszerülünk növelni a fogyasztói árakat. Csakhogy mértéktartóan akarjuk annak érdekében, hogy megtartsuk a vevőinket. Egyébként három nagykereskedelmi céggel vagyunk közvetlen kapcsolatban; a Bú- torkerrel, a Skálával, és a Dő- mussal. Rajtuk kívül 15-20 kis'- kereskedelmi egységnek, valamint fogyasztású szövetkezetnek is szállítunk termékeinkből. A jelenlegi helyzetben a reklám- propaganda munkánk nagyon felértékelődött, ezért különböző prospektusokat terjesztünk cégünkről, újságokban is reklát mozzuk gyárunk termékeit. Sőt tervezzük, hogy külső üzletkötőket is megbízunk azzal, hogy cikkeinket minél szélesebb körben megismertessék, az érdeklődők figyelmét felhíva vele. — Az infláció, az anyagok árának folyamatos emelése hogyan hat munkájukra? — Felméréseink szerint az idei áremelések legalább 15 millióval növelik a költségeinket, amely a tavalyi nyereségünk értéke. 1989-ben nagyobb arányú, több mint 30 százalékos béremelést hajtottunk végre dolgozóink körében. Az idén januárban pedig 12 százalékkal növeltük a béreket. Jól tudjuk, hogy ez nem ellensúlyozza az inflációt, így legalább 1990-ben legalább 20 százalékos emelésre lesz szükség a bejelentett infláció ellensúlyozására. A nem termelő területen létszámcsökkentést tervezünk. Ezzel alapos felülvizsgálat után humánusan kívánunk élni. Miután sok a piaci bizonytalanság, ezért mindent elkövetünk, hogy újabb lehetőségeket találjunk üzleti körünk bővítésére. Ehhez több külkereskedelmi vállalatot kértünk fel és küldöttgyűlésünk jóváhagyása alapján tárgyalunk a már említett vegyes vállalat létrehozásáról is. Annyi bizonyos, hogy a 20 százalékos bérfejlesztésre, amelyet erre az évre terveztünk, csak a tavalyinál nagyobb nyereség mellett kerülhet sor. Mindent elkövetünk érte munkában, minőségben. Mentusz Károly MŰSORNAPTÁR 1990. MÁRCIUS ©ÁH3ECN SZÍNHÁZ etzA fecc GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ HÁZISZÍNPADA 1. csütörtök 19.00 Úrhatnám polgár Dobó 2. péntek 19.00 Komámasszony, hol a stukker? 2. péntek 19.00 Csókos asszony Bérletszünet 3. szombat 19.00 Bűnhödés 3. szombat 19.00 A salemi boszorkányok Hevesi 8. csütörtök 19.00 Bűnhődés 5. hétfő 19.00 Ivanov Móricz Zs. Sz. vendéaiátéka 9. péntek 19.00 Bűnhödés 7. szerda 19.00 Úrhatnám polgár Radnóti 12. hétfő 17.00 Sors, nyiss nekem tért pe^^Ssora 8. csütörtök 19.00 A salemi boszorkányok Déryné 13.kedd 17.00 Sors, nyiss nekem tért BPaÄ£a 9. péntek 17.00 A salemi boszorkányok Bérletszünet 20. kedd 19.00 Bűnhődés 10. szombat 19.00 A salemi boszorkányok Kelemen László 24. szombat 19.00 Komámasszony, hol a stukker? 12. héttő 18.30 Csókos asszony Ady FILHARMÓNIAI HANGVERSENYEK 13.kedd 19.00 Calandria Katona József 14. szerda 15.00 Úrhatnám polgár Bérletszünet 6. kedd, 14.30 és 19.00 órakor 19. hétfő, 19.00 órakor 19.00 Úrhatnám polgár Bérletszünet 16. péntek 19.00 Csókos asszony Bérletszünet A GÁRDONYI GÉZA SZÍNHÁZ HARLEKIN BÁBSZÍNHÁZA Bánd Anna: 17. szombat 19.00 Csókos asszony Bérletszünet 20. kedd 17.00 A salemi boszorkányok Arany János 21. szerda 10.00 Calandria Bérletszünet 22. csütörtök 17.00 A salemi boszorkányok Petőfi a k 23. péntek 17.00 A salemi boszorkányok Bérletszünet ét kis borzról 24. szombat 19.00 Csókos asszony Bérletszünet 11- én vasárnap 10.00 órakor BEMUTATÓ ELŐADÁS 12- én hétfőn 10.00 és 14.00 órakor 14-én szerdán 10.00 és 14.00 órakor 18-án vasárnap 10.00 órakor 21- én szerdán 10.00 és 14.00 órakor 22- én csütörtökön 10.00 és 14.00 órakor 27- én kedden 10.00 órakor 28- án szerdán 10.00 és 14.00 órakor 29- én csütörtökön 10.00 és 14.00 órakor 30- án pénteken 10.00 órakor 26. héttő 19.00 A salemi boszorkányok Móricz 27.kedd 18.30 Úrhatnám polgár Ady 28. szerda 19.00 A salemi boszorkányok Németh László 29. csütörtök 19.00 Csókos asszony Bérletszünet 30. péntek 19.00 Csókos asszony Bérletszünet JEGYEK A BÉRLETES ELŐADÁSOKRA IS VÁLTHATÓK. A SZÍNHÁZ A MŰSORVÁLTOZÁS JOGÁT FENNTARTJA!* Jegyek válthatók a színház jegypénztárában 14—19 óráig. (Lenin tér 11. Tel.: 36-10-026), valamint a közönségszervező irodában 9—16 óráig (Széchenyi u. 5. Tel.: 36-12-660). t Az ízléses berendezések, amelyeket az Agriában készítettek a jó minőséget garantálják a prágai Palac Szállóban. t t
