Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-24 / 47. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 24., szombat VÁLASZTÁSI FÓRUM 3. A Kereszténydemokrata Néppárt programja „Feledem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van.” (Szí. Pál) Ezzel az evangéliumi gondolattal zárul a Magyar Püspöki Kar nyi­latkozata, amely a keresztények részvételével foglalkozik a társa­dalmi megújulásban. Ezzel az idézettel kezdjük el közös gondolko­dásunkat, mert jó, ha a keresztények feladataik tervezése előtt a forráshoz térnek mindig vissza. A mi értelmezésünkben rendszer- váltásunk akkor lehet sikeres, ha feledjük, ami mögöttünk van, de meg nem alkuvóan és a kiengesztelődés szellemében. Csak az az ember és társadalom képes nekilendülni annak, ami előtte van, aki nem cipeli felesleges teherként a múltat, így akarjuk szolgálni, hogy immáron sokszínű nemzeti egységünket, az emberi személyiség szabad kibontakoztatására. A Kereszténydemokrata Néppárt programját három ka­rakterisztikus vonással lehet jel­lemezni. Ez a párt történelmi, mert a Barankovics-féle, az 1947-es választásokon a legnagyobb el­lenzéki párt utódja. Nekünk vol­tak áldozataink, mártírjaink, de árulóink sosem. Ez a párt euró­pai. Állításainkat nemcsak nem­zetközi kapcsolatrendszerünk támasztja alá, hanem Európa politikai térképe is. A háború után a kereszténydemokrácia ta­laján sikerrel építették fel a nyu­gat sok országát, több mint negy­venéves állóháború után igyek­szünk megtenni ugyanezt. Ez a párt keresztény. Nem kapcsoló­dik egyetlen egyházhoz sem, de kapcsolódik a keresztény érté­kekhez. Alapelvei: az emberi méltóság tisztelete — személyi­ség szabad kibontakoztatása. A szolidaritás — minden emberre vonatkoztatva — különbség és megkülönböztetés nélkül. Hát­rányos helyzetű csoportok meg­segítése. Munka és tulajdon: a keresztény gazdaság alappillérei A munka személyes jellegé­nek, természetének a tulajdonvi­szonyokban is kifejezésre kell jutnia. A dolgozó számára na­gyobb hajtóerő, ha sajátjában dolgozik, munkája eredményét tulajdonának gyarapodásában is közvetlenül érzi. A keresztény felfogás tehát nem veti el mere­ven a termelőeszközök közössé­gi tulajdonát. Pártunk nem elvi okokból, hanem gyakorlati meg­fontolásokból foglal állást a ter­melőeszközök magántulajdoná­nak nagyarányú szélesítése mel­lett. Egyrészt azért, mert az úgy­nevezett „szocialista” gazdaság- szervezési szisztéma az elmúlt negyven évben bebizonyította életképtelenségét és gyökeres megreformálhatatlanságát, más­részt azért, mert a munkát köze­lebb kívánja hozni a tulajdon­hoz, és a munkások minél széle­sebb körét kívánja tulajdonosok­ká tenni. Hatékony, rövid válságkezelést A gazdaság összeomlásának veszélye belátható közelségbe került. A válsággócok: az inflá­ció, a munkanélküliség, a króni­kus költségvetési deficit, a kon­vertibilis adósságteher. Az infláció megfékezésére irá­nyuló legelső és legfontosabb in­tézkedés a költségvetés kiadásai­nak mintegy egynegyedükkel va­ló csökkentése. Ez nagyobb rész­ben — mintegy 100-110 milliárd forint erejéig — a bürokrácia le­építésével és a pazarlások radi­kális megszüntetésével kell elér­ni. Ez maga után vonja a felesle­ges, létjogosulatlan költségvetési szervek megszüntetését, és a túl­méretezettek létszámának leépí­tését. A további — mintegy 50- 60 milliárd forint — költségvetési kiadáscsökkentést a veszteséges gazdálkodó szervezetek támoga­tásának a megszüntetése, illetve csökkentése tenné lehetővé. Konvertibilis adósságkötele­zettségeink messze meghaladják gazdaságunk teljesítőképességét, és lehetetlenné teszik a gyökeres gazdaságpolitikai fordulatot. Miután hitelezőinknek is érdeke adósságszolgálati teljesítőképes­ségünk fenntartása és perspekti­vikus javulása, feltehetőleg haj­landók lennének adósságaink át- struktúrálására. Ez nem azonos az átütemezéssel, hanem azt je­lenti, hogy a radikális gazdaság- politikai intézkedések végrehaj­tásának idejére könnyítenék fi­zetési kötelezettségeinket. A válság kezelésére nem fo­gadható el számunkra olyan megoldás, amely csak egy kisebb réteg érdekeit szolgálja, és csak azok érdekeit veszi figyelembe, és nem nyújt megoldást azon tö­megek számára, akik jelenleg a létminimum szintjén élnek. A feloldást mindenekelőtt a szoci­álpolitikában látjuk, és az igazsá­gosabb adórendelkezésekben. Tulajdonviszonyok megfontolt átalakítása Az erőszakosan, természetel­lenesen létrehozott tulajdoni formák sem nem hatékonyak, sem nem működőképesek. Ezért a tulajdoni formák versenyhely­zetét kell megteremteni, de nem rendeletekkel és utasításokkal, hanem a versenyhelyzet gazda­ságibiztosításával. A privatizálás csak megfontoltan, átgondoltan és olyan területeken hajtható végre, ahol az a nemzetgazdaság részére előnnyel jár. A privatizá­lási törvényt az új Országgyűlés­nek kell megalkotni. Haladékta­lanul hatályon kívül kell helyezni azokat a jogszabályokat, ame­lyek lehetővé teszik a volt ural­kodó párt vagyona, a szakszerve­zetek és az egyéb társadalmi szervezetek vagyonának, vala­mint az államigazgatási irányítás alatt működő vállalatok vagyo­nának átjátszását a korábbi ural­kodó rétegek tagjai, vagy a belő­lük alakult vállalkozások részé­re. A legjobb szociálpolitika: a jó gazdaságpolitika A szociális piacgazdaságban olyan jövedelempolitikát kívá­nunk megvalósítani, amely azok kezében hagyja a jövedelmet, akiknek nagyobb társadalmi kö­telezettségük — nagyobb család­juk, több eltartásra szoruló hoz­zátartozójuk van. Ugyanakkor a jövedelem nagyobb hányadát kell elvonni azoktól, akiknek ilyen kötelezettségeik nincse­nek, vagy a magasabb elvonást jövedelemszínvonaluk teszi le­hetővé. Vigyázni kell azonban arra, hogy az eltúlzott elvonás ne vezessen igazságtalanságokhoz, ne veszélyeztesse a magasabb jö­vedelműek életszínvonalát, és fő­leg vállalkozó kedvét. A család a társadalom legfon­tosabb alapsejtje, ezért pártunk szociálpolitikájának középpont­jában a családpolitika áll. A csa­ládot az állam köteles megvédeni és anyagi eszközökkel támogat­ni. Az anyagi támogatás lényegét egy olyan komplex, jogi-gazda­sági intézkedéscsomag tartal­mazza, amely a szülőket hozzá­segíti ahhoz, hogy aktív életsza­kukban összhangot teremthesse­nek munkavégzésük és családi életük között. Ennek legfonto­sabb tényezői a gyermekes szü­lők flexibilis munkaidőkerete, a bölcsődék, óvodák, iskolák munkaidejének rugalmas alkal­mazkodása a szülők munkaide­jéhez, a családi vállalkozások ki- teijesztése, a családtag gyermek- nevelésre fordított munkaidejé­nek elismerése a munkaidőke­retben és a családcentrikus adó­zás bevezetése. A világ Isten ajándéka, megóvása a mi kötelességünk! A keresztény környezetetika abból indul ki, hogy az ember és a természet egyaránt Istennek köszönheti létét, és ezért az em­ber természet-átalakító hatal­mának korlátot szab Isten előtti felelőssége, amely őt a természet megőrzéséért és fenntartásáért terheli. A jelenben élő emberek kötelessége a természeti környe­zet megőrzése. Felelősek a jövő generációk létérdekeiért, és nincs joguk ahhoz, hogy a követ­kező nemzedékek természeti környezetét és ezáltal létérdekeit veszélyeztessék. Kedves Választóink! Európa értékei a keresztény­kultúrában gyökereznek, a ma­gyar kultúra pedig európai, en­nélfogva keresztény. Az általunk felkínált lehetőség — hiszen csak nézzen szét Európa politikai tér­képén — megvalósítható, járható út. Gondolkozzon, és döntsön mellettünk. Bizalmát köszönjük! Kereszténydemokrata Néppárt Párthírek Dr. Chikán Zoltán, a Keresz­ténydemokrata Néppárt jelöltje a pétervásári körzetben, aki 1990. február 25-i napján dél­után 17 órai kezdettel, a bélapát­falvi művelődési házban válasz­tói gyűlést tart. A Hazafias Választási Koalí­ció egri (Heves megyei 1. számú egyéni választókerület) képvise­lőjelöltje, Kádár Zsolt reformá­tus lelkész az alábbi helyeken és időpontokban várja választási gyűlésére az érdeklődőket: — február 26-án 17.30: Megyei Művelődési Központ, február 27-én 17.30: Nemumann János Közgazdasági Szakközépiskola (Lila iskolában) Csebokszári-la- kótelep. Ezúton is szeretném köszöne- temet kifejezni a Primo Print RT nyomdaipari részvénytársaság­nak a választásokban nyújtott nagylelkű támogatásáért, szín­vonalas munkájáért, főleg azért, mert igyekeztek esélyegyenlősé­get teremteni a kevésbé tehetős pártnak, jelöltnek is. Dr.Lukács Tamás KDNP * Országos választási gyűlést rendez Székesfehérvárott a Ma­gyar Szocialista Párt. A rendez­vény előtt az MSZP országos ve­zetői megkoszorúzzák a magyar királyok síremlékét a romkert­ben, majd neves művészek rész­vételével a Videoton Oktatási Központjának sportcsarnoká­ban műsorra kerül sor, s beszédet mond Nyers Rezső és Pozsgay Imre. * Szarvas Béla, a Magyar Demok­rata Fórum 1. számú egri választóke­rület országgyűlési képviselőjelöltje választási naggyűlést tart Felsőtár- kányban. Az eseményt az Egri Csil­lagok téesz asszonykórusának nép­zenei műsora színesíti. Vita __________ N em mese ez... Mélységesen egyetértek For- gony Ferenccel, az MSZMP egy­kori főkönyvelőjével, amikor is a Népújságban közölt népmeséi ihletésű vitacikkébben aggoda­lommal és felháborodással szemléli a pártvagyon sorsa kö­rüli huzavonát. Egyetértek vele, hogy „Szarvas Úr” (azaz Szarvas Béla, az MDF képviselőjelöltje) feleslegesen fáradozik, amikor a párt értéktárgyai között az aranyszőrű báránykát keresi, hi­szen tudjuk, az effajta állatkákat a fő elvtársak nem sokra becsül­ték (legfeljebb a bográcsban), miután a bariknak nincs trófeá­juk: sem agancsuk, sem agyaruk. S igaza van Forgony Ferencnek: az MSZMP nem birtokolta a te­rülj, terülj asztalkámat sem. Mi­ért is lett volna rá szükségük? Hi­szen mindenütt voltak ilyen asz­talok, ahová a vezetőik vendég­ségbe mentek. És — Forgony Fe­renc állításával elleniében — nem kellett magukra ölteni a „kolduló szerzetesek csuháját”, hogy az autóik hátsóját megtöm­jék. Apropó, hová lettek ezek a pártbizottsági gépkocsik? S hová a rádiók, színes televíziók, vide­ók, légkondicionálók, festmé­nyek, rézkarcok, szobrok, fali díszek, értékes dísznövények, K telefonok, csicsás porcelán teás­készletek, csiszolt ólomkristály vázák, poharak, sorszámozott ingyenkönyvek, és így tovább? (Az ingatlanokról, kft-alapítá- sokról most ne is beszéljünk.) Ön Forgony úr, amikor a be­osztásától megvált, hogyan szá­molt el mindezekkel? Kiknek adott át, milyen bizonylatokon, milyen értéktárgyakat? Kik tar­tottak meg ezekből maguknak, vagy pártjuknak bármit is, mely szerv döntése alapján? Miket ér­tékesítettek (adtak bérbe) Önök, kiknek és mennyiért? Azt reméltem, a vitacikkében — mint az egyik legilletékesebb — éppen ezekre a kérdésekre fog (végre!) nyilatkozni. Ehelyett vi­szont leegyszerűsítő, s ellent­mondásos válaszokat fogalma­zott meg, miközben homályos célzásokat tett a marakodókra (ellenzékiekre?), s más illetékte­lenekre. Pedig úgy hiszem, a pártvagyonnal, annak sorsával kapcsolatos adatok közérdekű­ek, amelyek az egész népet joggal érdekelhetik. Azt a népet, ame­lyik — jóllehet, többsége nem is volt párttag — sok milliárdot fi­zetett be az állami költségvetés­ből az MSZMP kasszájába. Mindenesetre érdekes, hogy Forgony Ferenc a vitairatában az ismért népmese három fontos rekvizituma közül csak kettőről állítja, hogy nincs az MSZMP tu­lajdonában: az aranyszőrű bá­ránykáról és a terülj, terülj asz­talkáról. Mélyen hallgat viszont az üssed, üssed botocskámról. Magyar Elemér SZDSZ Még kísért a múlt!? Egy régi kisgazda gondolatai a Kisgazdapárt szétválásáról Előrebocsátom, hogy nem va­gyok újságíró, „fiskális ” ny. ag­rármérnök vagyok. Jogosan felvetődik a kérdés a vidéki, de a városi emberekben is, hogy miért cívódnak a kisgaz­dák. Miért vált ketté végül is a Kisgazdapárt? A válasz erre általában az, hogy a felső vezetésben hatalmi harc folyt. A legfelső vezetés pártalkotmány-ellenesen kizárta azokat a felső és megyei vezető­ket, akiket komoly vetélytársak- nak ítélt. Szükséges egy kis történelmi visszatekintés. Űgyanis „A poli- • tikának történelem nélkül nincs gyökere: a történelem politika nélkül nem hoz gyümölcsöt” (Sir J. R. Seelay). A Független Ifjúság Országos Szövetsége Tanácsának tagja voltam 1946-47-ben. Sűrűn kel­lett járnom Pestre. Volt alkal­mam megismerni úgy a pártunk, mint ifjúsági mozgalmunk veze­tőtagjait. 1946 nyarától (B. Rácz István lemondatásától megin­dult a balratolódás folyamata úgy az ifjúsági szervezetben, mint a pártban. Új arcok jöttek és kezdtek nyüzsögni, megindult a felülről való „győzködés”. Mi — vidéki parasztfiatalok — sejtet­tük, hogy a baloldal beépített emberei is vannak ezek között az új arcok között. A Független Kisgazdapárt ad­digi országos elnöke, Nagy Fe­renc 1947. május 14-én távozott az országból. Kovács Béla,orszá­gos főtitkár 1947. február 25-e óta már a szovjet hatóságok őri­zetében van. A párt fokozatos szétesésének korszaka tulajdonképpen 1947. június 1-jétől kezdődik, amikor Dobi István lesz a párt országos elnöke, és ebben a tisztségében megmarad egészen a párt műkö­désének megszűnéséig, 1948. decemberéig. A párt szétesésé­nek ebben a folyamatában 1947. augusztus hónapja döntő volt. Ekkor készülődött az ország a választásokra, amely augusztus 31-én volt, ahol az 1945-ös 57 százalékkal szemben 15,4 száza­lékot ért el. Ez csúfos vereség volt. A párt ún. utódpártokra szakadt, a tömegek nagyobbik része ezekhez pártolt, és azokra szavazott. Ezeknek az előrebocsátása után idézek a Kis Újság ez évi 3. számából, a Független Kisgazda- párt országos elnökségének nyi­latkozatából: „...csak egyetlen Kisgazdapárt létezik: a Függet­len Kisgazdapárt, amelyik hű az 1930-as eszmékhez, hű az 1945- ös 1946-os múlthoz, hű a párt mártírjaihoz és sokat szenvedett veteránjaihoz■” Magyar Nemzet 1990. január 4-i számában közzétett (OS) jelű nyilatkozatából idézek: "A Füg­getlen Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt vezetése közlemé­nyében örömmel nyugtázza, hogy az a kis létszámú, többnyire baloldali elemekből álló cso­port, amely hosszú idő óta bom­lasztotta az egységet, elhagyta a pártot.” Most már azon túl vagyunk, hogy egyetlen Kisgazdapárt léte­zik. A jelenlegi Független Kis­gazdapárt semmibe veszi az 1930-as békés programot, meg­tagadta az 1945-46-os hagyo­mányokat akkor, amikor komp­romisszumokra képtelen, dikta­tórikus felső vezetéssel kierősza­kolta a szétválást. Az egyszerű, régi, de az új fia­tal kisgazdákban is felvetődik az a kérdés is, hogy honnét van ez a pártönkormányzat-ellenes gya­korlat a felső vezetésben és egyes megyei szervezeteknél. Például az érdi nagyválasztmány Heves megyei küldöttei undorral be­széltek azokról a dolgokról, amik ott történtek. Ezek nem ún. „fiskálisok” voltak, hanem fiatal vállalkozó emberek. Ahhoz, hogy a választ sejtessem, újra fel kell lapoznom a történelmet, mégpedig Vida István „A Füg­getlen Kisgazdapárt politikája 1944-47-c. könyvét. A könyvnek 338-as oldalán az 1947-es nagy választási vereség utáni első nagyválasztmány tör­ténete van leírva. Ez a nagyvá­lasztmányi ülés arról nevezetes, hogy hajszálon múlott a pártsza­kadás. De a mai szemszögből nézve, nevezetes másról is. A Dobiék által beterjesztett hivata­los listán itt szerepel először dr. Balogh György neve, aki a mai Független Kisgazdapárt máso­dik embere, országos ügyv.alel- nök, akkor mint országos főtit­kárjelölt. Ezt a listát azonban még akkor a többség nem fogad­ta el, mert túl baloldalinak ítélte. A könyv 347. oldalán az 1948 áprilisában létrejött új Kisgazda pártvezetés névsora van. Orszá­gos elnök Dobi István, országos titkárok: dr. Balogh György és Kiss Gergely. Nézzük tovább a könyvet, annak 349. oldalát, hogy milyen volt akkor a pártban a vezetési stílus és a szervezeti felépítés? Idézetek: „Átszervezték a pártappará­tust: május-júniusban az ország valamennyi megyéjében ún. központi vármegyei titkárokat állítottak be, akik szorosan együttműködtek az országos ve­zetéssel, irányították a helyi pártmunkát.” „...felszámolták a megyei pártszervezetek autonómiáját. A tisztogatás első szakasza — a me­gyei szervezetek felülvizsgálata — 1948. augusztus elejére befe­jeződött: 16 megyéből összesen 287 tagot zártak ki.” Az 1947-48-as Kisgazdapárt, amint a könyvből is kitűnik- bol­sevik típusú vezetési módszerrel dolgozott, és felülről „ építkezett. A semleges szemlélő is nagy ha­sonlóságot lát a mai létező 1989- 90-es Független Kisgazdapárt és az 1947-48-as Független Kis­gazdapárt között. Ezek után választ kapunk ar­ra, hogy melyik Kisgazdapárt­ban van az előzőekben idézett „kis létszámú, többnyire balol­dali elemekből álló csoport.” Információink vannak arról, hogy a Független Kisgazdapárt különböző szintű vezetésében a Kádár-rendszert kiszolgáló gaz­dasági vezetők, bolsevik szimpa­tizánsok is találhatók. így mindjárt érthetővé válik a részükről az utóbbi időben meg­nyilvánuló erős kommunista el­lenes hangulat szítása (lásd a dr.Torgyán beszédet), mert ezt a baloldali pólust ellensúlyozni kell. Ez a közlekedőedények tör­vénye, amely a politikában is ér­vényesül. A történelmi (1945- 46-os) kisgazdapárt akkori veze­tőinek alapelve volt az, hogy be­csületes és tisztességes eszkö­zökkel politizálva törekedjen a párt elvei többségre jutásáért. Ezt magukkal hozták egyszerű paraszti- és polgári környezetük­ből. A Kisgazdapárt tagságának és a szimpatizánsoknak van egy olyan része, amely elsősorban kellő információk hiányában nem tudja eldönteni, hogy men­jen vagy maradjon. Bár látja, érzi és elismeri, hogy ez a Független Kisgazdapárti vezetés nem az igazi. A falu, a község és a város a „népfelség” jogának alapján ön- kormányzatot akar. Hogyan le­het elvárni egy párttól azt, ha az ő saját belső életében parancsural­mat valósít meg. Ez „fából vas­karika”. Az 1989. december 29-én Szegeden megalakult Nemzeti és Polgári Kisgazdapártnak böl­csen s higgadtan kell megvívni a választási küzdelmét. De ugyan­akkor vissza kell utasítani min­den történelemhamisítási és fél- revezetési kísérletet. Vissza kell állítani a magyar mezőgazdaság elsőbbségi rangját, mert kenyér nélkül csak szegénység, anyagi és erkölcsi romlás van. Ezt pedig csak olyan emberek tudják visz- szaállítani, akik a földet nem-' csak virágcserépből ismerik! Célom ezekkel a gondolatok­kal nem pártviszályok szítása volt. A múlt sokszor könyörtelen tényei és ismeretei nélkül alakí­tott közösségi életvitel nem te­rem ízletes gyümölcsöt, Népünk mai súlyos helyzetében már nem is pártokban, hanem inkább nemzetben kellene gondolkoz­nunk. Török Pál a Független Ifjúság vásárhelyi szervezetének volt elnöke

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents