Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-17 / 41. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. február 17, szombat_____________________NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE ________________________________9. Am ikor Montgomery áttörte a német vonalat... A II. világháború — Afrikában A második világháború áldozatainak temetője, amelyben az El-Alamein-i csatában ele­setteket te­mették el (MTI Külföldi Képszerkesz­tőség) Szerencsére ma már a társada­lomnak csak kisebb része emlék­szik személyesen a második vi­lágháború egyes epizódjaira. Az is természetes, hogy Európában élvén sokkal gyakrabban talál­kozhatunk a háború európai, méginkább hazai eseményeiről szóló visszaemlékezésekkel. Pe­dig érdekes és fontos dolgok tör­téntek a többi kontinensen, pél­dául Afrikában is. Tulajdonképpen még nem is vált világháborúvá a háború, Né­metország, Olaszország és Japán között még létre sem jött a há­romhatalmi szerződés, amikor 1940. augusztusában az olaszok megnyitották — Etiópiában ki­indulva — az afrikai frontot, be­hatolva Brit Szomáliföldre; az angolok ezt kénytelenek voltak kiüríteni. Szeptemberben az ola­szok Líbiából kiindulva táma­dást indítottak az angol érdekelt­ségi területnek számító Egyip­tom ellen. Az angolok nyilván­valóan nem voltak felkészülve e támadások ellen, hónapok kel­lettek az első ellencsapásig, amely decemberben be is követ­kezett: a 8. angol hadsereg az olaszokat kiszorította Líbiából, 1941. januárban-februárban az angolok pedig bevonultak Szu­dánba, Eritreába, sőt Olasz Szo­máliába és Etiópiába is. A szo­rongatott olaszoknak — most már a háromhatalmi szerződés megkötése után — a hitleri Né­metország segítségével nyújtott: 1941. márciusban Rommel tá­bornok parancsnoksága alatt a német Afrika-hadtest támadás­ba lendült, és az angoloknak újra vissza kellett húzódniuk Egyip­tomba, egészen El-Alameinig, ahol a front végleg megmereve­dett. Közben az angol 8. hadse­reg új főparancsnokot kapott Montgomery tábornok szemé­lyében, és a hadsereget feltöltöt­ték pihent indiai, új-zélandi és ausztrál alakulatokkal. Montgo­mery új, a németekéhez hasonló taktikát vezetett be a mozgékony és tűzerős páncélosokkal. Ezen­kívül nagy anyagi fölényt gyűj­tött össze, és szellemes, minden­re kitérj erdő haditervet dolgo­zott ki. Két támadási irányt vá­lasztott ki, az északit és a délit. Az egyiket, az igazit tökéletesen álcázták, a másikon megtévesztő manővereket hajtottak végre. Október 23-án kezdődött el a híres el Alamein-i csata, amely­ben november 3-ra Montgomery áttörte a német vonalat. Rommel megkezdte visszavonulását, és ez fordulatot jelentett nemcsak az afrikai hadszíntéren, hanem az egész háborúban. November 7-én és 8-án Eisenhower ameri­kai tábornok vezénylete alatt an­gol és amerikai erők szálltak partra Marokkóban és Algériá­ban, így az afrikai német erők két tűz közé szorultak. November 13-án az angolok visszafoglalták Tobrukot, december 21-én Benghazit, 1942. január 23-án Tripoliszt. Február 10-én a 8. an­gol hadsereg elérte Tunisz hatá­rát. Május 11-12-én az Afriká­ban szétvert német erők marad­ványa a Cape Bon félszigeten megadta magát; mintegy 250 ezer német és olasz katona esett fogságba. Afrikában a háború befejeződött, de innen indultak az angol-amerikai csapatok, hogy július 9-10-én partra szán­janak Szicíliában. JEteszélm «mtiT „McEnroe a kedvenc játéko­som lehetett volna, ha története­sen nyelv nélkül születik” — mondta egy tenisz-szakember az amerikai játékos édesapjának azt követően, hogy Rettenetes Johnt kizárták a játékból, Ausztráliá­ban. Tudjuk, a profi tenisz világá­ban inkább arról szokás beszélni, hogy ki mennyit kaszíroz, ezúttal azt nézzük, mennyivel lehetett volna több pénze, ha csakugyan nyelv nélkül születik. íme né­hány esztendő büntetéslistája. 84. november, Stockholm: 2100 dollár a bíróval való feleselésért; 85. december, Melbourne: 1250 dollár az obszcén szövegelésért; 86. június, Párizs: 3000 dollár a mérkőzésvezető inzultálásáért; 86. szeptember, USA: 4000 dol­lár a játékvezető sértegetéséért; 86. november, Párizs: 3000 dol­lár vitatkozásért; 87. február, Philadelphia: 1000 dollár szitko­zódásért; 87. május, Düsseldorf: 8000 dollár levonulásért; 87. szeptember, Flushing Meadowa: 17.500 dollár súlyos fegyelme­zetlenségekért; 90. január, Mel­bourne: 6500 dollár az ütő szét­töréséért, az oldalbíró megsérté­séért. Egyébként a fent idézett kije­lentésre McEnroe-papa azt vála­szolta: „Sajnos, már nem tehe­tem meg, hogy a térdemre fekte­tem, és jól elfenekelem.” MÉM* Mindennapi nyelvünk Egy latin eredetű szocsalad életútja egyéni és közéleti nyelvhasználatunkban A politikai és gazdasági való­ságnak megfelelően átpolitizált szóhasználatunkban szóban és írásban egyaránt feltűnő gyako­risággal hallhatjuk és olvashat­juk a latin eredetű szócsaládba sorolható szóalakok közül az alábbiakat: privát, privátim, pri­vatizál, privatizációs, privatizá­lás, privatizáció, reprivatizál, repri vatizálás, repri vatizáció, reprivatizációs, stb. A sajtó hasábjain, a rádió és a televízió adásaiban gyakran ta­lálkozhatunk ezekkel a jelzős szerkezetekkel is: privát beteg, privát vélemény, privát vagyon, privát tulajdon, privát terület stb. Hogy újabban milyen beszéd­helyzetekben és szövegösszefüg­gésekben vállal nyelvi szerepet, arról ez a szövegrészlet tanúsko­dik: „Üj fejezetet nyitnának ab­ban a küzdelemben, amelyet a privát érdekeltségű televíziós tár­saságok folytatnak az állami kézben levő konkurencia ellen. A labdarúgás tévé előjoga nem csúszhat át a privát területre” (Magyar Hírlap, 1990. jan.27.) A privát gyakori használata miatt szorulnak ki szóhasznála­tunkból az árnyaltabb használati értékű magyar megfelelők: ma­gánérdekeltség, magánkereske­delem, magánkezdeményezés, magántőke, magántulajdon, magánügy, stb. A privát szó ro­konértelmű megfelelői is háttér­be kerülnek: privát nézet: egyéni nézet privát ügy: nem a nyilvá­nosság elé való ügy, stb. Legújabban éppen napjaink­ban a privát szó és származékai: privatizál, privatizálás, privati­záció, privatizációs újra eleve­nednek. Erről bizonykodik ez a szövegrészlet is: „Biztosítaná egy állami vállalat tovább fej­lesztését igazságos privatizálás útján” (Népszabadság, 1990. jan. 20.). A közgazdasági és politikai háttérrel terhelt privatizálás, pri­vatizáció, privatizál szósor is fel­váltható teljes értékű magyar megfelelőkkel: állami vagyon magántulajdonba juttatása, ke­rülése. A politikai körforgás sa­játos jelenségéről kapunk képet ezeknek a szóhasználati formák­nak életútjáról is: reprivatizálás, repri vatizáció, repri vatizációs. Hogy milyen használati érték­kel, politikai háttérrel vállalnak nyelvi szerepet, arról gazdasági és politikai életünk újabb kori szóhasználatának tanulságai árulkodnak. Az idegen szavak használatának sorát kezdtük a szocializáhzó\z\, magyarul: tár- sadalmasít, társadalmi tulajdon­ba vesz: nacionalizál; államosít; kommunizál: köztulajdonba vesz. A körforgást lezárja: a repri­vatizálás: állami tulajdon, válla­lat újbóli eladása privátnak ma­gántulajdonosnak, illetőleg tő­késnek. Ennek a folyamatnak kapcsán újra nagyobb szerephez jutnak ezek a nyelvi formák: pri­vát kezdeményezés, magánva­gyon, magántulajdon, stb. S egy­re gyakrabban hallhattunk és ol­vashatunk ilyen szövegrésziete­ket: „Megjelent a nyilatkozat a kormány reprivatizációs kon­cepciójáról” (Magyar Nemzet, 1990. jan. 26.). „A külföldi tőké­sek privát vagyonukból kifizet­nék a magyar államadósságot” (Élet és Irodalom, 1990. jan. 26.). Dr. Bakos József Gyomát a századfordulótól kezdve a Kner család tette közis­mertté, századunk első évtizede­iben pedig híre határainkon túl is egyre nőtt. A poros alföldi kisvá­rosban —, amelynek sem közép­iskolája, sem könyvkereskedése nem volt, százharminc éve, 1860 február 5-én született Kner Izi­dor, régi felvidéki könyvkötők, „knyihárok” ivadékaként. Innen származik neve is. A fiatalságá­ban sokat próbált, vállalkozó szellemű, koldusszegény könyv­kötősegéd 1882-ben alapított nyomdát szülővárosában, amely fennállása folyamán új korszakot nyitott a magyar könyvnyomta­tás, tipográfia és könyvművészet történetében. A tehetséges, ki­tartó munkabírású, nagy fantázi­ájú Kner Izidor 1935-ben bekö­vetkezett haláláig állandó ön­képzéssel a művészi könyvter­melés és könyvnyomtatás úttörő mesterévé fejlődött. Amikor kis nyomdáját úgy­szólván a semmiből megalapítot­ta, az ország nyomdai állapota si­ralmas volt, csupán néhány fővá­rosi és egy-két igényes vidéki nyomda működött. Új beruhá­zásokra neki se telt, de megbíz­ható szakmai igényessége, ötle­tessége, páratlan szorgalma átse­gítette a nehézségeken. Eleinte egyedül dolgozott, később maga nevelte ki munkatársait. Első gyorssajtóján díszes, nagymére­tű betűmintalapot jelentetett meg. Könyvei rendezett tipográ­fiájukkal, szép, tiszta, éles nyo­másukkal már a kor legjobb szín­vonalát tükrözik. Az üzem léta­lapját mindvégig a nagyszámú közigazgatási formanyomtatvá­nyok, 1890-től kezdve pedig a báli meghívók kiadása képezte. A báli meghívók is tükrözik igé­nyességét, melyek tervezésére — korát messze megelőzve — mű­vészeket kért fel, amikor az al­kalmazott grafikának még híre sem volt. A díszítésekre Geiger Richárd, Góró Lajos, Földes Im­re, Saray Ákos, Major Henrik munkáit használta fel (Röpke Lapok). Meghívóival nemzetkö­zi sikert is elkönyvelhetett magá­nak. Az 1914-es lipcsei könyv- művészeti kiállítás nagy aranyér­mét nyerte el. Irodalmi vállalkozásait a szá­zadforduló táján kezdte meg, de ez irányú munkásságát 1907-től legidősebb fiára, művészi törek­vései továbbfolytatójára és kitel­jesítőjére, a modem magyar A régi gyomai nyomda könyvművészet megteremtőjé­re, Imrére bízta. Száz éve, 1890 február 4-én született, s 1944-ben, élete dere­kán a fasiszta terror áldozatává lett az európai hírű könyvmű­vész, Kner Imre. A mesterség alapjait Gyomán sajátította el, majd 1904-től, Lipcsében az eu­rópai könyvkészítés évszázados fellegvárában tanult tovább. Ek­kor kötött életre szóló barátságot a szakma későbbi vezetőivel. 1916-ban vette át a könyvkiadás vezetését atyjától. Mesterségé­nek nemcsak művésze, de tudós kutatója is volt, aki egész életén át a tipográfia és a könyvművé­szet hagyományának és újításá­nak titkait fürkészte, írásaiban és a gyakorlatban egyaránt. A Kner műhely a felszabadulás előtti év­tizedekben a könyvkészítés isko­lája lett. Ezt a szerepét máig megőrizte. Kner Imre munkásságának el­ső felében a hagyományokat ku­tatta fel, és Kozma Lajos építő­művésszel, az alkalmazott grafi­ka úttörőjével népies átírásé ba­rokk szellemben újította fel (Há­rom Csepke Könyv, Kner Klasz- szikusok, Monumenta Litera- rum). Fametszetes illusztrációk­kal, a régi magyar nyomdák dí- szítőanyagának újjáélesztésével igen sajátos, szép kiadványokat készítettek, melyek nemcsak e hazában, hanem azon túl is meg­becsülést hoztak a magyar könyvművészetnek. Kner Imre a fontolva haladás híve volt: „Azt akarjuk, hogy a múltban meg­szerzett erők ne vesszenek el, ha­nem szárnyat adjanak a mának, és segítsék meghódítani a jövőt.” Törekvéseit modem üzem­ben, modem eszközökkel valósí­totta meg, erre nevelte munka­társait is, akik a szakma tudorai lettek, és ily szellemben vezetik ma is a nevét hordozó nyomdát, amely ma elsősorban a Kner által feltárt és modernizált hagyo­mányt szolgálja. Kner élete utolsó évtizedeiben az „új tárgyilagosság” képviselő­je lett a magyar tipográfiában a kor ízlésváltozását követve. Itt is saját útját járta, mert eljutott a XVIII. század végének, a XIX. század elejének klasszicista betűtípusaihoz, amelyeket hatá­rozottan a magyar ízléshez illő­nek érzett. Kiadványait klasszi­cista betűk, szigorúan tárgyila­gos, mérsékletes térelosztás, a szöveg világos tagolása, a kom­pozíció síkszerűsége jellemzik. Azt vallotta, hogy az anyag, a technika és az adott nyomtat­vány hármas egysége határozza meg a tipográfiai formát, ame­lyet a hagyomány tiszteletével egyeztetett. Élete utolsó éveiben a fasiszta terror fokozódása elleni tiltako­zásként a nemzeti hagyomány­hoz menekült Misztótfalusi Kis Miklós Mentségének és Kölcsey Nemzeti Hagyományok című művének kiadásával. E tette is példa és útmutatás a jelennek. Brestyánszky Ilona A tudás korlátái 1 2 3 □ 4 5 6 7 8 9 10 ■ 11 12 1 13 □ Ti 15 16 17 □ 18 □ 19 20 21 E 22 E 23 24 25 □ 26 27 □ 28 ■ 29 □ 30 E 31 □ 32 □ 33 34 35 E 36 37 38 □ 39 40 □ 41 E 42 43 □ 44 45 E 46 47 E E 46 C 49 E 5Ö □ 51 E 52 53 54 E 55 56 57 E 58 59 E 60 61 E 62 63 E 64 65 E 66 67 E 68 ÜT _ Vannak-e okos emberek? Erre a kérdésre válaszol rejtvényünk egy aforizmával. VÍZSZINTES: 2. Will Rogers szellemes megállapítása (zárt be­tűk: N, T,A,A). Belső-ázsiai sá­torfalu. 14. Áruk értékviszonya. 15. NRT. 16. Ezüstfehér, ke­mény fém. 18. Becézett fiú- és le­ánynév. 19. Undorodik tőle. 20. Minden létező alapja a görög fi­lozófiában. 22. Az einsteinium és az oxigén vegyjele. 23. Első­rendű. 24. Ipari tanulók régen. 26. Volt USA-elnök. 27. Égtáj rövidítése. 28. Köveszt. 30. Sál­szélek! 31. Zeusz szerelme. 33. Szibériai folyó. 34. Mivel. 36. Angyalrang. 37. Magasra tart. 39. Közterület. 41. Libahang. 42. Város a Don mellett. 43. Emberi közösség. 44. A föm'ciai ábécé A betűje. 46. Búza egyne- műi. 48. Súlymérték röv. 49. Koijelző rövidítés. 50. Nyári hó­nap. 52. A higany vegyjele. 53. Somogyi község. 55. Kitűnő szí­nész volt (Márton). 57. Hullám­törő gátak. 58. Almával főváros. 60. Itató. 61. Esőn állás. 62. Ke­reskedelmi dolgozó. 64. Európai főváros. 65. Szállni kezd! 66. Harci paripa. 68. így oroszul. FÜGGŐLEGES: 1. A mon­dás befejezése (zárt betűk: CS, D, M, D, M, D). 2. Békési község. 3. Kosztolányi Dezső verse. 4. Ket­tőzve: gyermekkorholás. 5. Szám idegen rövidítése. 6. Egye­temi város az USA-ban. 7. Bör­tön népies neve. 8. Népdaléne­kes volt (Vera). 9. Roman Anna. 10. Kettősbetű. 11. Hosszadal­masam 12. Darabszerző. 17. Orosz női becenév. 19. Konti­nensválasztó hegy. 21. Az egri vár védője volt (István). 23. Fő­városunk része. 25. Eltompul. 29. A felsőfok jele. 32. Befed. 35. Késztet. 36. ...hatalmas har­madik (Gárdonyi). 38. Ponto­sabban. 40. Egészséges ital. 44. ...-kapok. 45. Kovács szerszáma. 47. Francia gyarmati katona. 49. Vajjelző. 51. Filmes forgatócso­port. 52. A bresciai hiéna. 54. Titkon a tönkretételére törek­szik. 56. Bélésanyag. 58. Duna­keszi része. 59. Statisztikus dol­gozik vele. 62. Les betűi keverve. 63. Tolna belseje. 66.. A kobalt vegyjele. 67. Távirati Ő. H.L. Beküldendő: a vízszintes 2., és a függőleges 1. A megfejtéseket február 21-ig küldjék el. Múlt heti rejtvényünk helyes megfejtése: Nem kell hencegni gyerekek, tízezer évvel ezelőtt is éltek fiatalok. A helyes megfejtők közül az alábbiak nyertek könyvutal­ványt, amit postán küldünk el: Paróczai László ÍFeldebrő), Ónodyné Székfy Ágnes (Hat­van), Balogh Lajos (Szilvásvá­rad), Ludvig Ferenc (Eger) és Matíz Andrea (Eger). Gratulálunk! Nyomdaalapító Kitérek A gyomai csoda

Next

/
Thumbnails
Contents