Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-17 / 41. szám
Vatikáni küldöttek Üj korszak kezdődött a magyar katolikus egyház történetében — erről beszélt lapunknak adott interjújában Paskai László esztergomi érsek, bíboros, prímás. Történelmi fordulópontot jelentett Agostino Casaroli bíboros, vatikáni államtitkár magy ar- országi látogatása, amelynek során az Apostoli Szentszék küldöttsége az egri egyházmegyébe is ellátogatott. Ezért históriai pillanatokat örökített meg fotóriporterünk, Szántó György, aki fényképezőgépével követte végig az eseményeket. Sxáxéves sxcnxádifk. Pesti Hírlap: Tiszaeszlári rejtély — Nemzetiségi villongások Gyulafehérváron — Bata Jóska, az Alföld lókötő betyára Száz esztendőnél is régebbi újságokat, folyóiratokat, vaskos kalendáriumokat lapozgatva, újra és újra rádöbben az ember: nincs új a nap alatt. Hazai és nemzetközi világszenzációk híreit röppentették fel a lapok — közülük is a Pesti Hírlap —, amelyen hetekig, hónapokig csemegéztek az emberek. Gyilkosságok, bankrablások, nemzetiségi villongások, faji üldözések szerepeltek a címoldalakon, nem is szólva a választási csatározásokról. A megsárgult betűket olvasva, szinte megdöbbenünk, ugyanis az események kísértetiesen hasonlítanak, de a témák még inkább. Közülük nem egy még évszázad távlatában is él és foglalkoztatja a közvéleményt. Ilyen a tiszaeszlári rejtély, amely felröppenése után három nap alatt világszenzációvá nőtte ki magát, és a legkiemelkedőbb sajtóorgánumok is hosszú-hosszú ideig foglalkoztak vele. Az idő természetesen halad, és vannak dolgok, amelyekről régen túl sokat, manapság már semmit nem írnak a lapok. Ilyenek a párbajhistóriák! Helyettük olvashatunk egyéb szörnyűségeket. A magyar bűnügyi krónika legsötétebb időszaka — a korabeli sajtó szerint — a századfordulót megelőző öt évben volt. Ekkor gyilkolták meg gróf Máj- láth országbírót, ekkor volt a pesti és a bécsi nagy postalopás, és a züllött, korrupt rendőrjég tehetetlensége miatt ekkor volt a legtöbb felderítetlenül szennyes ügy. így írt a Pesti Hírlap: „- A kétes hírű, gyakran a gonosztevőkkel cimboráló rendőrtisztviselők sok tekintetben tehetetlenül bámulják a naponta sorra kerülő bűnügyeket. Nincs hét, hogy valamelyik rendőrtisztviselő ellen ki ne derülne valamilyen bűn vagy mulasztás...” A zsarolás, a hatalommal való visszaélés napirenden volt, az akkori rendőrség módszereit így ecsetelik a lapok: összefogdos- nak húsz-harminc embert, kiszűrik őket, és ha nincs közöttük a keresett gyilkos, rabló vagy zsaroló, szélnek eresztik a bandát... A hírek! Igen, a hírekről el ne feledkezzünk, mármint a százévesnél is szakállasabb hírekről, amelyek megint emlékeztetnek: a házmesterek megkeserítik a lakók életét. Elviselhetetlen lakbérek! Dőzsöl a walesi herceg. Nőügyeivel zsarolják a minisztert... Sajnos, voltak nagy horderejű világszenzációk is, amilyen a tiszaeszlári bűnügy. Erről az első híradást a Pesti Hírlap adta tíz sorban! Később a Pesti Hírlap nagy naptára terjedelmes írást, sőt képeket, rajzokat közölt az eseményről. Élethű rajzot a zsinagógáról, az egyházfi lakásáról, a ladányi füzesről Eszlár közelében, és magáról a tárgyalásról. Művészrajzokat a vádlottakról, Solymosi Eszterről! E rajzokat Ábrányi Lajos festménye után készítették. Néhány mondatot ragadjunk ki azért a terjedelmes írásból is: — Húsvét hete 1882- ben április elejére esett. E hó 1-jén egy jómódú tiszaeszlári parasztasszony elküldte a 14 éves szolgáló lányát az ófalusi boltba festékért. Solymosi Eszter nem tért többé vissza! Ismerős a történet, a vé/vád, a film a tetemrehívással együtt, nyilván megszívlelendők az esemény szomorú tanulságai is... Feltűnést keltett, sőt szenzációszámba ment akkoriban a her- cegovinai hadműveletek során sebesült és halott katonák névsorának a közlése, a bizonyosság, amelyet a hozzátartozók szereztek. Akkortájt adtak hírt a lapok a koleraveszélyről, a rémről, amely úgy járta be a világot, mint most az AIDS. Orvosok nyilatkoztak, vitatkoztak, cáfolatok és bizonyítékok hangzottak el, miközben mindenki tudta, hogy a rém létezik. Szenzációként értékelhetőek azok a nacionalista megmozdulások is, amelyek akkor, az akkori viszonyoknak megfelelően zajlottak, és keltettek nagy feltűnést. Ilyen volt 1855 októberében az, hogy Gyulafehérváron két román nemzetiségű, közös hadseregbeli tiszt mulatozás közben letépte a falról a hivatalos magyar hirdetményeket, amelyből verekedés, lövöldözés keletkezett, majd nemzetiségi küzdelemmé fajult... A lapok szerint a közrend és a közbiztonság csapnivaló volt. így az újságok tele voltak gyilkosságokkal, emberhalállal. 1833. március 30-án gyászkeretben jelent meg a Pesti Hírlap. Megölték gróf Majláth országbírót! A tetteseket csak hetek múlva kerítették kézre, és a gyilkosokra a halálos ítéletet csak a következő évben mondták ki. Az elkövetők rablógyilkosok voltak! Az alábbi történetnek ezt a címet is adhatnánk: gyilkosság féltékenységből. — Orvul lelőtték Csajághy Sándort, a gödöllői koronauradalom gazdatisztjét. Kiderült, hogy a tettes elcsábította a szerencsétlen áldozat feleségét, majd meggyilkoltatta. Kétévi fegyházat kapott!? A krimiknál időzve, még egy újabb szenzáció a sok régi közül, amely akkortájt szintén bejárta az országos sajtót: Rókay Károly földbirtokos a feleségét „alvó állapotban” lelőtte. Ez volt a híres, nevezetes „kígyósi gyilkosság”, amely a lapok címoldalára került. Ha már ennyi szörnyűségről esik szó, és igazolva látjuk, hogy az ántivilág erkölcse sem volt patyolatfehér, essen szó — ha csupán címszavakban is — a külföldi szenzációkról. — Moszkvában 1879-ben mozgolódtak a nihilisták, és a levegőbe röpítettek egy vonatot, mert azt hitték, hogy a cár utazik rajta. — 1882-ben rálőttek az angol királynőre. Ez is a nihilisták számlájára írandó. Magyarországon nem voltak nihilisták, így ebben az időben a betyárok betyárkodtak, így róluk írtak a lapok, közöttük is Bata Jóskáról, az Alföld régóta körözött lókötő, vagyis lóelkötő be- ty áljáról... — 1884-ben Bécsbe akartak szállítani kétszáznegyvenezer forintot. Ez az összeg még a posta- hivatal udvarán szőrén-szálán eltűnt. „Szenzációs postarablás”. Hónapokig nyomoztak, Budapesten, Becsben sok embert letartóztattak, de a pénz nem lett meg... A bécsi rendőrség nyomozott — a magyar rendőrség tehetetlensége miatt — a híres bécsi Central Staatskassa feljelentése alapján. Budára küldtek ugyanis vasládákban hatszázezer forintot. Amikor Budán a tisztviselők átszámolták a bankókat, kiderült, hogy az egyik ládában fadarabok hevertek, gondosan csomagolt állapotban. Nyomoztak. Tiltakozott az országgyűlés! A postalopás gyanúsítottjait Bézsben hallgatták ki, de az igazi tettesek máig sem kerültek elő... Akkortájt szélhámosokból nagy exportunk volt külföldre. Rulettklubok alakultak, azok nemzetközi hírű játékosai a szélhámosság széles skáláján mozogtak. Hágában 1878-ban elfogtak egy nemzetközi magyar szélhámost, aki gróf Károlyi Istvánnak adta ki magát. Kiderült, hogy többedmagával kereskedelmi szélhámosként is szerepelt a nemzetközi berkekben. — 1881-ben a józsefvárosi templomra gyűjtött nagy pénzeket egy szélhámos, aki a jótékonysági adományokkal szőrén- szálán eltűnt... ' — 1882. április: londoni gyémánttól vaj okát fogtak el Berlinben. Kifogyhatatlanok a száz év előtti szörnyűségek, amelyeket csak tetéznek a híres öngyilkosságok, amelyeket Európában — a statisztikusok szerint — mi, magyarok követtünk el leggyakrabban. Szalay István
