Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-16 / 40. szám

2. NÉPÚJSÁG, 1990. február 16., péntek Átányi dühöngő Suha Rudolfék szerint nem akar segíteni nekik senki Tádzsikisztán: lemondott a csúcsvezetés Dusanbéban változatlanul feszült a helyzet. Az elmúlt nap összecsapásaiban heten vesztették életüket, köztük egy rendőr. A rendbontások megfékezésére ötezer rendőrt és katonát vetettek be. (Népújság-telefotó — MTI) Az ellenzék követelésére csü­törtök hajnalban lemondott a teljes tadzsik csúcsvezetés. Az ellenzéki erőket tömörítő, szer­dán megalakult Ideiglenes Népi Bizottsággal lezajlott közvetlen .(tárgyalások után lemondott r7>T v - BRIT SEGÍTSÉG. A brit kormány, az Egyesült Nemzetek felhívására, 75 ezer font összeg­gel járul hozzá a Magyarorszá­gon tartózkodó romániai mene­kültek megsegítéséhez. Erről a döntésről John Birch magyaror­szági brit nagykövet tájékoztatta n az Egyesült Nemzetek budapesti menekültügyi főbiztosát. — A KISEBBSÉGEKRŐL, „fozsgay Imre államminiszter meghívására csütörtökön egyna­pos látogatást tett Budapesten Varga Sándor szlovák miniszte­relnök-helyettes. A Pozsgay Im­rével folytatott tárgyalásokon át­tekintették a magyarországi és a J'-csehszlovákiai demokratizálási folyamatot, különös tekintettel a nemzeti kisebbségek helyzetére- MOSZKVAI TŰZ. 5 mil­lió rubeles kárt okozott a szín­művészeti szövetség épületében és a Moszkovszkije Novosztyi című peresztrojka-párti hetilap székházában keletkezett tűz. Nem kizárt, hogy gyújtogatás történt. Egy személy életét , vesztette a tűzben. „A jelen feladata, hogy igazi békét teremtsen Trianon fájó em­léke helyett. Ezért szabad és ezért kell Trianonról beszélnünk” — írja a romániai Magyar Szó „ Tri­anon igazsága ” címmel. A lap annak kapcsán veti fel a trianoni kérdést, hogy Mitter­rand francia köztársasági elnök egyik legutóbbi kijelentése a ro­mán sajtóban a puskaporos hor­dó robbanásaként hatott. Azt vették zokon, hogy Mitterrand így fogalmazott: az első világhá­ború előtti Magyarországot a tri­anoni döntés „megfosztotta terü­letének kétharmad részétől”. A román hírügynökség erre reagá­ló nyilatkozata szerint azonban „Magyarország semmiféle terü­letet nem vesztett el”, hanem a széthulló Osztrák — Magyar Monarchia népei hajtották végre az akaratukat, „jóvátéve egy szá­zadok óta tartó igazságtalansá­got”. „Sajnos e sértődöttség mögül az elmúlt évtizedekből oly na­gyon ismert nemzeti totalitaria- nizmus felhangjai sejtenek át, amelyek teljesen idegenek a ro­mániai forradalom első napjai­ban meghirdetett nemzeti megér­tés gondolatától, és alapjában megrengetik a baráti egymásra találás jövőjét” — úja a lap, tisztségéről Kahar Mahkamov, a Tadzsik KP KB első titkára, Ga- ibnazar Pallajev, a köztársasági Legfelsőbb Tanács elnöke és Iza- tullo Hajojev tadzsik kormányfő. A tadzsik fővárosban, Dusan­béban akadozik a tömegközle­Csütörtökön lemondott tiszt­ségéről Ingvar Carlsson svéd mi­niszterelnök, mert az ellenzéki pártok egy fontos gazdasági kér­désben leszavazták a kabinetet. A szociáldemokrata kormány a bérek két évre történő befa­gyasztását, a sztrájkok korláto­zását és a kötelező bérrendezést indítványozta. A javaslattal szemben összefogott öt ellenzéki párt — 190 szavazattal 153 elle­nében, hat tartózkodással — el­amely így ismerteti a tényeket: Az 1920. június 4-én Magyaror­szág által is aláírt trianoni béke- szerződés igazságot szolgáltatott csaknem hárommillió román­nak, de ugyanakkor nem sokkal kevesebb, mint három és fél mil­lió magyar került idegen uralom alá, s ebből a legtöbb Romániá­hoz. „Mi, magyarok, belerokkan­tunk abbéli állandó és túlzott igyekezetünkbe, nehogy a ben­nünket mélységesen megalázó és néha halálos sebeket ejtő csapá­sok félemlítése megsértse az ural­kodó nemzet önérzetét. Egyszer és mindenkorra tudomásul kell vennie mindenkinek, hogy az önbecsülés és a tiszta önérzet nem valami kivételes jog, amely csak a hatalmat gyakorló többsé­get illeti meg. Bátran kimondhat­juk, mert végre ki kell monda­nunk a nyíltság jegyében, amit mi eddig is tudtunk és magunkban éreztünk, hogy Magyarország szétdarabolása, amit a győze­lemben osztozó nemzetek — köz­tük kimagasló felelősséggel Franciaország — a nemzetiségi elvre való hivatkozással hajtot­tak végre, de a valóságban min­den nemzetiségi szempontot kirí­vóan mellőztek. A politikai szempontok felülkerekedéséből kedés, a tadzsik nemzetiségű la­kosok egy része nem jelent meg munkahelyén. A városban, első­sorban az új lakótelepeken önvé­delmi alakulatokat szerveznek. utasította a kormány indítvá­nyát. Carlsson rögtön a szavazás után beadta lemondását, s most hosszadalmas kormányalakítási alkudozás kezdődik. Megfigye­lők szerint Carlsson az egyetlen olyan politikus, aki képes a kor­mányalakításra, mivel a szociál­demokraták és a kommunisták együttesen bármilyen más koalí­ciót le tudnak szavazni. közvetlenül következett a ma­gyarság kollektív felelősségre vo­nása, kíméletlen és igazságtalan megbüntetése”: A cikk a továbbiakban rámu­tat: korabeli dokumentumok bi­zonyítják, mennyire a nagyhatal­mi területszerzés volt az osztoz­kodó hatalmak célja, és nem az igazságos nemzetiségi elv. A há­borúban elfoglalt pozíciókra és stratégiailag fontos természetes határokra hivatkozva Románia a többi között a Tisza vonaláig kö­vetelt részt magának. „Érthető, hogy Trianont nem lehetett és nem lehet megemész­teni. Trianon időszerűsége vi­szont nem az elmúlt történelmi események értelmezésében vagy újraértelmezésében van, hanem az akkor kialakult konfliktus­helyzet máig megoldatlan állapo­tában. Trianon vágta sebeinket nemcsak gyógyítatlanul hagyták a felületes és tüneti kezelések, ha­nem nagyon sokszor újra felsza­kították őket. Alaptételként kell leszögeznünk: Trianon revíziója semmi esetre sem lehet területi vo­natkozású. Minden megoldás ki­zárólag csak a mai Románia terü­leti épségének és állami szuvere­nitásának tiszteletben tartásával képzelhető el. Trianon revíziójá­nak elsősorban szelleminek kell lennie” — írja a lap. (Folytatás az 1. oldalról) Kálba járok reggelente dolgozni, és éhen megyek a munkába! Teknőben vagyok kénytelen fü­rödni, mert nem telik fürdőszo­bára. Nem adnak esélyt nekünk, uram! Ifj. Nagy Sándor is hasonlók­ban látja a bajok gyökerét, bár a bűncselekményeket és elkövető­iket elítéli. — Tudja, szórakozás sincs a faluban. Élmegy a cigány a kocs­mába, beiszik, azután verekszik. Hát ez van. Hát ezért kellene a cigányklub. § Suha Andráséknál csaknem fogvacogtató a hideg, a gyerekek mégis meztelen fenékkel szala- doznak. Az apa büntetés-végre­hajtási intézetben. Az asszony végképp elkeseredett. — Mondják, hogyan éljünk meg?! Nincs munka. Mennék én dolgozni, de nincs! Miért nem biztosítanak nekünk munkát?! — Fordultak segítségért? — Elpanaszolhatjuk mi, hogy mi fáj... Pedig azért van a tanács, hogy segítsen. Suha Rudolf jól megtermett ember. A falulakók közös leve­lében ő is szerepel. Mint annak az 50 éves férfinak egyik agyon- verője. Az is panasz vele szem­ben, hogy mióta hazajött, folyton a kocsmák környékén látható, néha holtrészeg. Ezért is tarta­nak tőle. — Tizenkét évet voltam bör­tönben — ingatja a fejét. — Higy- gyék el, elég volt! Nem akarok visszakerülni! De mit tegyek? November óta járok munka után... Adtak 5 ezer forintot, de az elment gyorsan. Néha kezdem elhinni a szóbeszédet, azért nem segítenek nekünk, hogy másho­vá menjünk lakni... § — Bizony, vari alapja annak, ami a levélben szerepel — ismeri el Nemes Kálmánná tanácsel­nök. — A község 1700 lakosa kö­zül 460 a cigány. Nyáron ötszázig is felmegy a számuk. De nem ez az érdekes. Én a cigányszárma­zásúnak is megmondom: nem azért haragszom rá, mert cigány, hanem mert nem szeret dolgozni. — Egyebek mellett épp a kevés munkalehetőséget panaszolják. — Tény, hogy korlátozott a munkahelyek száma, de beleját­szik ebbe az iskolázatlanság is. Egyébként vannak, akik évtize­„Langyos” (Folytatás az 1. oldalról) amerikai külügyminiszterrel. Lehetősége nyűt a találkozásra — ezúttal Magyarországon — azokkal a román katonákkal is, akik Temesváron szavatolták személyi biztonságát. A lelkész ezt követően az újsá­gírók kérdéseire válaszolt. El­mondta: valóban nincs tudomá­sa arról, hogy a romániai magyar egyházak felemelték volna sza­vukat a nemzetiségi iskolák ügyében. Az ottani református egyházzal összefüggésben hang­súlyozta: a két püspök lemonda- tása anarchikus helyzetet ered­ményezett. Hazatérve sürgetően felveti, hogy ebben az ügyben ál­lásfoglalásra van szükség. Hoz­záfűzte: a tanügyi minisztérium szerint 106 olyan iskola van, dek óta megbecsült dolgozói a termelőszövetkezetnek. — Valóban nem akarnak egyeseknek segíteni, csakhogy elköltözzenek a faluból? — Ugyan! Ellenkezőleg. Ná­lunk igen sok a rendszeres, illetve a rendkívüli segélyben részesí­tettek száma. Az előbbiből 14 családnak jár. Az utóbbi kereté­ből tavaly 85 alkalommal adtunk 1500-3000 forint közötti össze­geket. — Hát ez nem valami sok pénz. — Próbálunk mi segíteni a munkaszerzésben, csak hát az alacsony iskolai végzettséggel nemigen lehet jól fizető állást ta­lálni. Amondó vagyok, ha csak 4 ezret is kap az illető, akkor is fo­gadja el, mert nem biztos, hogy lesz másik! Mellesleg mindig úgy vélekedek: segélyből nem lehet megélni. Dolgozni kell mellé! Néhány családban azonban nem így gondolkoznak. Hát ez is oka a cigányellenességnek. — 5 ifj. Nagy Sándor ötlete a cigányklubról? — Úgy lenne igazán jó, ha nem csupán a szórakozásra gon­dolnának. Arra is, hogy legyenek tájékoztatók orvosok, védőnők, pedagógusok bevonásával. Tő­lük talán arról is hallhatnának, miért nem helyes, hogy van a fa­luban 67 cigányok lakta ház, ám legfeljebb csak tízben művelik meg a kertet... Atányban van cigánycsalád­gondozó is, akit lassan-lassan el­fogadnak segítőnek. Az elnöknő szerint vajdához hasonlatos ve­zető egyéniség most nemigen ke­rülhet ki közülük. Egyszerűen besúgónak tartanák... ez a hitélet amelyben vissza kell állítani a magyar nyelvű oktatást. A magyar hitéletről — megfe­lelő ismeretek hiányában — nem tudott véleményt alkotni, a ma­gyarországi református egyház gyülekezeteiben szerzett tapasz­talatok alapján azonban kijelen­tette: ’’langyos” ez a hitélet, az egyház népe elidegenedett a templomoktól, nem eléggé mu­tatkoznak a megújulás jelei. Ezért is prédikált szívesen Ma­gyarországon, megidézve a hit­valló, prófétikus jellegű erdélyi szellemet. A személyével kapcsolatos kérdésekre reagálva leszögez­te: nem lépett ki a NMFT-ből, mindaddig részt vesz munkájá­ban, amíg az képviseli a nemzeti­ségiek érdekeit. A Hevesi Rendőrkapitánysá­gon az átányi kérdés szakavatott ismerője Gortva János r. főhad­nagy, bűnügyi osztályvezető. Már sorolja is, mi a pillanatnyi helyzet a falu „nagymenőivel”. — Suha András, azaz Pulyka és S. Zoltán nevű fiatalkorú társa Ötvös Jánosné sérelmére köve­tett el rablást. Jelenleg előzetes letartóztatásban vannak. Csirke, Suha István malacot lopott, ügye folyamatban van. Előfordult, hogy megrendelésre tulajdoní­tottak el a pélyi tsz-ből bikabor­jút. Lakodalomra kellett. Azért az is tény, nemegyszer magyar az orgazda... Sajnálatos az is, hogy tanúnak senki nem hajlandó el­jönni. — Mi hát a megoldás? — kér­dezzük dr. Francsics Ottó r. szá­zadost, a kapitányság vezetőjét. — A valamikori akciócsoport csak időleges megoldás volt. Kö­zös rendőri és tanácsi feladat ez. Például úgy is, hogy aki illetékte­lenül tartózkodik a községben, azt igenis ki kell lakoltatni! Nyil­vánvaló, mielőbb el kell érni, hogy Átánynak önálló körzeti megbízottja legyen. Emellett megkezdtük önvédelmi csopor­tok szervezését is. Kedvezően fo­gadták az emberek. Fontos az is, hogy bármilyen sérelem esetén tegyék meg a feljelentést. Az áldatlan állapot megszün­tetésére Nemes Kálmánná gon­dolata az igazán megfontolásra méltó: — Jobb életkörülményeket kell megteremteni a település va­lamennyi lakosának. Természe­tesen a cigányságnak is, de nem nélkülük, hanem velük együtt... MSZMP­állásfoglalás A-Magyar Szocialista Munkás­párt csütörtökön állásfoglalást tett közzé a Grósz Károlyt, a párt országgyűlési képviselőjét ért in­zultussal kapcsolatban. A doku­mentumban az MSZMP nyoma­tékosan kijelenti, hogy a válasz­tási küzdelemben a pártok közöt­ti tisztességes politikai vita híve, amelynek feltétele — a legheve­sebb nézetütközések esetén is — a vitázó felek, személyek vagy pártok kölcsönös tisztelete. Ez felel meg az európai politikai kul­turáltság elemi mércéjének. Ezért tekinti a párt felháborítónak és súlyos veszélyeket magában rejtő ügynek a szerdán Leninvárosban történteket. Vélhetően egyedi és kirívó esetről van szó, amelyet minden arra illetékes szervnek ki kell vizsgálni. Az MSZMP Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei szervezete feljelentést tett az ügy­ben a bíróságon a hatóság és a tüntetés szervezőinek eljárása miatt, a felelősség megállapítása érdekében. Nemcsak egy országgyűlési képviselő elleni atrocitásról van azonban szó — mutat rá a nyilat­kozat —, hanem a történtek sér­tik az összejövetelt szervező kö­zösséget, a véleménynyilvánítás szabadságát, a pártok közötti normális együttműködést is. „Szeretnénk, ha a választási küzdelem tisztasága érdekében minden párt — különösen az esetben érintett párt — egyértel­műen elhatárolná magát az ilyen módszerektől, és ezt a legszéle­sebb nyilvánosság előtt fejezné ki, levonva a szükséges következ­tetéseket” — hangsúlyozza az ál­lásfoglalás. Az európai turizmus éve jegyében: március 16-25 között Budapesti Tavaszi Fesztivál Március 16-án kezdődik és 25-én fejeződik be a Budapesti Ta­vaszi Fesztivál, amely az idén lép tizedik esztendejébe — hangzott el a Budapest Szállóban tartott csütörtöki sajtótájékoztatón. Ma már belföldön és külföldön egyaránt jól ismerik ezt a ren­dezvénysorozatot, amely a magyar kultúra értékeinek bemutatásával jól szolgálja az ország vonzerejének fokozását — mondotta Gellai Im­re miniszterhelyettes, az Országos Idegenforgalmi Hivatal elnöke. Kifejtette: azzal, hogy Budapest be tudott lépni a fesztiválvárosok so­rába, Magyarország minden évben bizonyságát adhatja annak: része­se és gyarapítója a világ és Európa kultúrájának. Az idei esztendő az európai turizmus éve, ehhez a rangos eseményhez Mátyás király kora történelmi emlékeinek bemutatásával kapcsolódik a hazai idegen- forgalom. Az európai népek sorsközösségét reprezentáló rendez­vény a világkiállítás előkészítését is szolgálja. (MTI) Kohl: közel a cél Hazánk megosztása, valamint a szabad önrendelkezéssel eldön­tendő egység parancsának az alaptörvényben történt lefektetése óta sohasem kerültünk még oly közel célunkhoz, Németország egységé­hez, mint éppen napjainkban — jelentette ki csütörtökön az NSZK parlamentjében Helmut Kohl szövetségi kancellár. A bonni államférfi kormánynyilatkozatot terjesztett elő Mihail Gorbacsov szovjet államfővel és pártvezetővel Moszkvában, majd Hans Modrow keletnémet átmeneti miniszterelnökkel a nyugatné­met fővárosban folytatott tárgyalásainak eredményeiről. Kohl moszkvai véleménycseréjének eredményét nagyszerűnek minősítette, mivel egyértelműen bebizonyosodott: a németség egy népet alkot. Ez a megoldás — jelentette ki — megfelel a jól felfogott szovjet érdekeknek, beleértve a biztonsági érdekeket is. Romániában puskaporos hordó robbanásaként hatott Mitterrand kijelentése Beket Thanon fajo emleke helyett! (MTI) Leszavazták Carlsson kabinetjét Svéd kormányválság Szalay Zoltán 7--------------------------------

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents