Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)
1990-02-15 / 39. szám
4. NÉPÚJSÁG, 1990. február 15., csütörtök Egy város — egy vendéglő... Kinyílik-e még az Akác Hevesen...? Annak idején — mint emlegetik mindmáig — Heves várossá nyilvánításának az is feltétele volt, hogy a településen nyíljék egy nagyobb, vonzóbb vendéglő. Nos, a helyi áfész — a szakma területi „gazdája” — dehogy akart az álom elrontója lenni. Nem túl nagy rábeszélés után is hajlott a kérésre, s — hitellel — megvalósította az elképzelést. így született a Hunyadi úton az Akác étterem-presszó a hozzájuk szükséges kiegészítő létesítményekkel ezer négyzetméteres területen. A 19 millió forintos beruházással elkészült új, korszerű üzlet 1981. decemberében nyílt s a vágyaknak megfelelően valóban vonzónak mutatkozott. Legalábbis az első időkben, hiszen úgyszólván tömegével csábította ide a többre, jobbra kívánkozó közönséget. Mivel a betérő igazán gazdag választékot talált ételből és italból, volt önkiszolgáló és hagyományos étkeztetés, két zenekar is játszott. Mindezekért sokan régóta megszokott helyeiknek is könnyű szívvel hátat fordítottak, ami nemcsak megelégedéssel, hanem kétségkívül bizakodással töltötte el a vezetőket, a személyzetet s az üzemeltető szövetkezetét egyaránt. Később azonban szertefoszlottak a rózsaszín remények. Olyannyira, hogy a vendéglátó házat — be kellett zárni... Az idei február elejétől- van „lakat” az épületen. — Nem tehettünk másképpen — hallom a szövetkezet központjában Huszár Jánosé lnökhelyet- testől, s Guba Attilától, a kereskedelmi főosztály helyettes vezetőjétől — miután az üzlet veszteségeit képtelenek vagyunk tovább elviselni. A jövedelmező gazdálkodás áfészünk egész területén követelmény, mi sem lehetünk már elnézőek akár a legkisebb ráfizetésnél. Itt viszont sajnos, igen komoly gondokról van szó. Az az igazság, hogy az Akácot eleve nem ott tudtuk elhelyezni, ahol szerettük volna, s emiatt túlságosan kiesik az átmenő forgalomból, a helybeli vendégek pedig legfeljebb a közétkeztetést, az „üzemi” ebédet igénylik, többnyire inkább csak az ital kedvéért ülnek asztalhoz. Ráadásul időközben az új oktatási központ jókora konyhája, a szociális otthon s mások szintén praktikusabb megoldásnak talált kivonulása az előfizetéses rendszerben eddig hozzánk látogatók számát is alaposan megcsappantotta. A poharazó helyek száma más üzleteinken túl csupán a magánszektorban további 14-re gyarapodott az utóbbi években, míg a tsz nemrég éppen a közelben nyitott egy újabbat. Étlapról már csupán mindössze 10-15 betérő választ, ami ekkora létesítményben a minimálisnál is kevesebb. — Summa summárum: a ránk erőszakolt s mindmáig sűrűn hangoztatott ellátási felelősség miatt ha sokáig bele is törődtünk abba, hogy az eredetileg évi 12 millió forintos árbevételre tervezett üzlet csúcsforgalma sem volt több 9 milliónál, a helyzet napjainkra tarthatatlanná vált. Az esztendőnként ráfizetett 1-1,1 millió forintot megelégeltük. Úgy látjuk, mit sem használt a szerződéses forma, az sem hozott eredményjavulást, hogy a korábbi félszáz fős létszámot 30-ra csökkentettük, s a két zenekart is elengedtük. A kikötött igazán méltányos havi átalánydíjra egyszerűen nem számíthatunk. Ilyen gonddal — amikor más hálózati problémák is nyomasztanak bennünket — szó sem lehet előbbre lépésről... Szerencsére a város központjában van másik melegkonyhás vendéglőnk is, ahol a közétkeztetésben megmaradt 60-70 személynek még terítenek, sőt mellettük — kellemes környezetben — készpénzfizetőket szintén kiszolgálnak. Nyomom a kilincset az Akác szolgáltatásait bővítő, s a túléléssel jelenleg már csak egyedül biztató Dreher sörbár bejáratán, de az ajtó délidőben sem mozdul. Valaki segítve mondja, hogy leltároznak. Csak zörgessek bátran, biztosan beengednek, — Csintalan József üzletvezető mit fűz a történtekhez? — Nekem is fáj, hogy ide jutottunk, mert kezdettől álltam a ház élén — válaszolja. — Sok mindennel próbálkoztunk, hogy talpon maradjunk. Mást ne mondjak: 15 százalékos árengedményt adtunk a nagyobb rendezvényeknél, ám ha még a legutóbbi nyáron is minden hét végén volt egy lakodalom, sokra nem mentünk vele. Az sem használt, hogy a legutóbbi őszön II. osztályú üzletünkben is harmad- osztályúra csökkentettük az árainkat, s az idei nagy általános áremelés mérséklésére 130 helyett csak 100 százalékos haszonkulcs- c.va/dolgoztunk tovább, úgyszólván néhány forinttal lettünk drágábbak. Úgy tűnik Hevesnek sok a két nagyobb étterem. Ezért a továbbiakban — már vállalkozóként — magam is legfeljebb csak egy kis ételbárt tudok elképzelni... — Kinyitják-e még az Akácot? — kérdem az áfész irodájában a búcsúzásnál. — Nem egykönnyen mondanánk le róla — mondja Huszár János elnökhelyettes — így már meg is hirdettük az újságban. Ám ahhoz ezután is ragaszkodunk, hogy. gazdaságosan üzemeljen, hasznunk legyen belőle. Aggasztó azonban, hogy az eddigi érdeklődők egyike sem beszélt a konyháról, ami 600 adagos, feltétlenül jobb sorsra érdemes. Bizonyára ennek hasznosítására is lehetne megoldást találni. 5 talán az üzlettől elpártolt szakemberek még több ötletével, elképzelésével, ügyességével, jobb együttműködésével is. Gyóni Gyula Milyen lesz a magyar Suzuki? A KGST-hez tartozó európai országok közül egyedül hazánkban nem készül személygépkocsi (még Bulgária is foglalkozik szovjet alkatrészek összeszerelésével). Amíg valamelyest működött a KGST, ennek talán még voltak is előnyei, köztük a nagyobb típusválaszték, az előnyösebb szállítási határidők. Napjainkra azonban olyannyira elavultak ezeknek az országoknak a típusai (például a Trabant), s oly sok hibával kaphatja csak meg a vásárló a befizetett autóját, hogy éppen ideje volt egy korszerű autótípus hazai össze-, szerelését (ha egyelőre nem is önálló gyártását) tető alá hozni. Ez év januárjában ugyanis kötöttünk egy megállapodást a japán Suzuki céggel: évi 50 ezer Swift típusú, 1, illetve 1,3 literes, ötajtós személygépkocsi összeszerelésére létesítenek nálunk üzemet. S ami igen fontos, már 1992 második felétől dolgozni fog e vegyes vállalat! Áttekintve a Suzuki Swift típusok műszaki adatait, s figyelembe véve az autós szakemberek eddigi tapasztalatait, megállapíthatjuk, hogy jó választás volt e modell mellett dönteni. Az úgynevezett kombi-limuzin felépítésű kocsiszekrény — ami ebben az esetben négy oldalsó és egy hátsó ajtót jelent — talán a legpraktikusabb változat. Az öt utashely ma már szinte követelmény. Feltétele egy korszerű személygépkocsinak ma már az is, hogy elsőkerékhajtású legyen, elől keresztben elhelyezett motorral. A tőkés kocsik viszonylatában ritkaságnak számít, hogy a Swift 1,0 GL háromhengeres. (Az 1,3 literes változatnak viszont már négy hengere van.) A Swift-ek átlagfogyasztása 5,3- 5,5 liter 100 kilométeren, ami azt jelenti, hogy a 33 literes üzemanyagtartály tartalmával — a 92 oktános benzinnel — országúton mintegy 650 kilométert lehet megtenni egyvégtében. Ilyen átlagfogyasztási érték mellett persze nem várható különösebb fürgeség a Swift-ektől, habár az 1,3- as típusra e szempontból sem lehet panasz. (Indulástól 100 km/ óra sebességre 11,7 mp alatt gyorsul fel.) Szokatlannak fogják találni a mai hazai típusok zömével autózók a Suzukik McPherson-rend- szerű első futóművét, s a hátsó független kerékfelfüggesztéseket, e kombináció ugyanis meglepően „ringatóvá” teszi a haladást, jól elnyeli a talajegyenlet- lenségeket. Ugyancsak furcsa lesz először a hazai autósoknak a Swiftek meglepően jó útfekvése (a nyomtáv elől 1335, hátul 1300 milliméter), ám a viszonylag rövid — 2345 milliméteres — keréktáv miatt nem lesz sajánlatos tartósan csúcssebességgel száguldani e kocsikkal. (A végsebesség ugyanis óránként 145, illetve 163 kilométer.) A Swiftek- kel való autózás során lesz még egy furcsaság: a vezető nemcsak a sebességmérőről olvashat le információkat, hanem a mellette elhelyezett motorfordulat számóráról is; ilyen kis hengerűrtartalmú kocsiknál az efféle műszer teljességgel szokatlan. E műszaki adatok mellett jószerével elkerülhetetlen hátrányuk a kis Suzuki kocsiknak a szerény méretű csomagtartó, habár kevesebb utas esetén a hátsó ülések feláldozásával meg lehet növelni a rakodóteret. A cég szakemberei nem győzik hangsúlyozni, hogy a Suzukik kipufogógáza maximálisan tiszta (vagyis állítólag minimális mértékben tartalmaz csak légszeny- nyező anyagokat), talán nem ártott volna, ha a gépkocsitípus katalizátoros változatának sorozat- gyártására rendezkednénk be, ezzel is felzárkózván egy kissé Nyugat-Európához. B. I. A Suzuki Swift 1,3 ötajtós változata A zöldhullám után pirosat kapott... A VILATI egri gyárának az idei 880 millió forintra tervezett árbevételéből mintegy 350 millió forint kiesést jelent — előreláthatólag — a szocialista export megszűnése. Hárommillió dolláros világbanki hitelt kaptak a tec- nológia korszerűsítésére, moduláris rendszerek előállítására és értékesítésére. Az egriek a közeljövőben nyugati tőke bevonásával vegyesvállalati formában szeretnék megszüntetni a reájuk nehezedő gondokat. Ami egyelőre biztos piac, az a tekeállító automata Svájcban és NSZK-ban. Török László, Veréb Zsolt szerelést, bemérését végzi Veres János mérnök a szovjet vasutak korszerűsítéséhez készült helyjegyfoglaló termináljait ellenőrzi. A kiszállítás még várat magára Bessenyei Miklósné a nyomtatott áramköri panelek sorozatszerű előállítását végzi (Szabó Sándor felvételei — MTI) Véleménycsere a tagokkal Hagyomány a fogyasztási szövetkezetek életében, hogy minden évben február és március hónapban eszmecserére hívják meg tagjaikat. Az idén különösen van mondanivalójuk mind a vezetőségeknek, mind pedig a tagságnak, mivel a mozgalom jelentős átalakulás korát éli. A tagsági tanácskozásoknak külön jelentőséget ad, hogy április 19-20-án tartják rendkívüli kongresszusukat a három ágazat képviselői. Eltér viszont a hagyományoktól, hogy az áfész, a takarék- és a lakásszövetkezetek küldöttei külön-külön tanácskoznak úgynevezett ágazati kongresszusokon. Az ágazatok küldöttei május 4-én találkoznak a plenáris kongresszuson. Mindezeket megelőzik a megyék szövetkezeti tagjainak rész- közgyűlései. Megyénkben 12 áfész, 15 takarékszövetkezet és 20 lakásszövetkezet tartja ezekben a napokban tagsági összejöveteleit. Az elmúlt évi eredmények és az idei elképzelések megvitatása mellett öt áfészben, tíz takarék- és három lakásszövetkezetben újjáválasztják a helyi szervezeti és a körzeti testületeket. A megye minden településén részközgyűléseket tartanak az áfészek és a takarékszövetkezetek. Három hét alatt 220 tanácskozás keretében folytatnak eszmecserét tagjaikkal. A kisebb lakásszövetkezetek közgyűlésen, a nagyobbak küldötti tanácskozáson vitatják meg a szövetkezeti lakások fenntartásával és felújításával kapcsolatos teendőket. A szövetkezeti mozgalom négy évtizedes történetében először választanak helyben kongresszusi küldötteket. Megyénket 33 áfész, 32 takarék- és 21 lakász- szövetkezeti küldött képviseli majd az országos tanácskozáson. Szabó Lajos Kevesebbet takarított meg a lakosság A devizabetétek viszont erőteljesebben emelkedtek Alacsony volt a lakosság megtakarítási hajlandósága az elmúlt évben, részben az infláció gyorsulása miatt, a takarékbetétek reálértékben csökkentek — ez derül ki a Magyar Nemzeti Bank napokban közzétett jelentéséből. Az előzetes adatok azt mutatják: a lakosság 1989. december 31-i takarékbetét-követelése — a devizaszámlákkal együtt — 320,9 milliárd forint volt. A betétállomány éves emelkedése 27,2 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a devizabetétek emelkedtek erőteljesebben. A lakosság hiteltartozása 1989-ben 24,6 milliárd forinttal nőtt, és december 31-én 321,9 milliárd forintot ért el. A hitelállomány éves növekedését mérsékelte az, hogy a kedvezményes kamatozású lakáshiteleket decemberben tömegesen visszafizették, emiatt decemberben a hitelállomány, a korábbi évek utolsó hónapjában tapasztalt növekedés helyett, 6 milliárd forinttal csökkent. Tavaly a jegybank pénztáraiból 1285,6 milliárd forint készpénz áramlott ki, és oda 1268,2 milliárd forint jutott vissza. Ezek különbözeteként, az év folyamán, 17,4 milliárd forinttal (9,5 százalékkal) növekedett a forgalomban levő készpénz, s ennek folytán 1989. december 31-én 199,9 milliárd forintnyi bankjegy és érme volt forgalomban. A készpénzállomány az inflációs rátánál jóval kisebb ütemben nőtt — reálértékben csökkent — ami részben a jegybank infláció- ellenes pénzszűkítő politikájának, részben a lakosság fokozott valutavásárlásának tulajdonítható. Diadalmas visszatérés Diadalmasan tért vissza a hazai koncertpódiumra Msztyi- szlav Rosztropovics, aki 16 évi kényszerű távoliét után kedden este szerepelt ismét a Moszkvai Konzervatórium nagytermében. Kirobbanó sikert aratott a hangverseny, amelyen a világhírű művész jelenlegi zenekarát, a Washingtoni Szimfonikusokat vezényelte. A zsúfolásig megtelt koncertterem egyik páholyában Raisza Gorbacsova és Zsófia spanyol királyné együtt hallgatta a nagyszerű előadást. Sok ismert személyiség mellett jelen volt Nyi- kolaj Gubenko szovjet kulturális miniszter és Pablo Casals özvegye is. A műsoron Barber Adagio vonósokra című műve után Csajkovszkij 6. (Patetikus) szimfóniája és Sosztakovics 5. szimfóniája szerepelt. A program összeállításában szerepet játszott az, hogy Rosztropovics 1974-ben hazájában utoljára ezt a Csaj- kovszkij-szimfóniát vezényelte, Dmitrij Sosztakovics pedig a művész személyes jóbarátja volt. A hatalmas taps és ováció hatására a művészek négy ráadást adtak: utolsóként — a Rosztropovics- házaspár új hazája tiszteletére — az amerikai csillagos-sávos lobogó előtt tisztelgő himnuszt, John Philip Sousa művét. A szovjet Legfelsőbb Tanács egy hónappal ezelőtt adta vissza a világhírű művésznek és feleségének a szovjet állampolgárságot és kitüntetéseit. Ezt követően napok alatt megszülethetett a megállapodás a négy hangversenyből álló kőrútról, amelynek első állomása volt a keddi koncert. Szövetkezeti közgyűlések a megyében
