Heves Megyei Népújság, 1990. február (41. évfolyam, 26-50. szám)

1990-02-15 / 39. szám

4. NÉPÚJSÁG, 1990. február 15., csütörtök Egy város — egy vendéglő... Kinyílik-e még az Akác Hevesen...? Annak idején — mint emlege­tik mindmáig — Heves várossá nyilvánításának az is feltétele volt, hogy a településen nyíljék egy nagyobb, vonzóbb vendéglő. Nos, a helyi áfész — a szakma te­rületi „gazdája” — dehogy akart az álom elrontója lenni. Nem túl nagy rábeszélés után is hajlott a kérésre, s — hitellel — megvaló­sította az elképzelést. így szüle­tett a Hunyadi úton az Akác étte­rem-presszó a hozzájuk szüksé­ges kiegészítő létesítményekkel ezer négyzetméteres területen. A 19 millió forintos beruházással elkészült új, korszerű üzlet 1981. decemberében nyílt s a vágyak­nak megfelelően valóban vonzó­nak mutatkozott. Legalábbis az első időkben, hiszen úgyszólván tömegével csábította ide a több­re, jobbra kívánkozó közönsé­get. Mivel a betérő igazán gazdag választékot talált ételből és ital­ból, volt önkiszolgáló és hagyo­mányos étkeztetés, két zenekar is játszott. Mindezekért sokan rég­óta megszokott helyeiknek is könnyű szívvel hátat fordítottak, ami nemcsak megelégedéssel, hanem kétségkívül bizakodással töltötte el a vezetőket, a személy­zetet s az üzemeltető szövetkeze­tét egyaránt. Később azonban szertefosz­lottak a rózsaszín remények. Olyannyira, hogy a vendéglátó házat — be kellett zárni... Az idei február elejétől- van „lakat” az épületen. — Nem tehettünk másképpen — hallom a szövetkezet központ­jában Huszár Jánosé lnökhelyet- testől, s Guba Attilától, a keres­kedelmi főosztály helyettes veze­tőjétől — miután az üzlet veszte­ségeit képtelenek vagyunk to­vább elviselni. A jövedelmező gazdálkodás áfészünk egész te­rületén követelmény, mi sem le­hetünk már elnézőek akár a leg­kisebb ráfizetésnél. Itt viszont sajnos, igen komoly gondokról van szó. Az az igazság, hogy az Akácot eleve nem ott tudtuk el­helyezni, ahol szerettük volna, s emiatt túlságosan kiesik az átme­nő forgalomból, a helybeli vendé­gek pedig legfeljebb a közétkez­tetést, az „üzemi” ebédet igény­lik, többnyire inkább csak az ital kedvéért ülnek asztalhoz. Ráadá­sul időközben az új oktatási köz­pont jókora konyhája, a szociális otthon s mások szintén praktiku­sabb megoldásnak talált kivonu­lása az előfizetéses rendszerben eddig hozzánk látogatók számát is alaposan megcsappantotta. A poharazó helyek száma más üzle­teinken túl csupán a magánszek­torban további 14-re gyarapodott az utóbbi években, míg a tsz nem­rég éppen a közelben nyitott egy újabbat. Étlapról már csupán mindössze 10-15 betérő választ, ami ekkora létesítményben a mi­nimálisnál is kevesebb. — Summa summárum: a ránk erőszakolt s mindmáig sűrűn hangoztatott ellátási felelősség miatt ha sokáig bele is törődtünk abba, hogy az eredetileg évi 12 millió forintos árbevételre terve­zett üzlet csúcsforgalma sem volt több 9 milliónál, a helyzet napja­inkra tarthatatlanná vált. Az esz­tendőnként ráfizetett 1-1,1 mil­lió forintot megelégeltük. Úgy látjuk, mit sem használt a szerző­déses forma, az sem hozott ered­ményjavulást, hogy a korábbi félszáz fős létszámot 30-ra csök­kentettük, s a két zenekart is el­engedtük. A kikötött igazán méltányos havi átalánydíjra egy­szerűen nem számíthatunk. Ilyen gonddal — amikor más hálózati problémák is nyomasztanak bennünket — szó sem lehet előbbre lépésről... Szerencsére a város központjában van másik melegkonyhás vendéglőnk is, ahol a közétkeztetésben megma­radt 60-70 személynek még terí­tenek, sőt mellettük — kellemes környezetben — készpénzfizető­ket szintén kiszolgálnak. Nyomom a kilincset az Akác szolgáltatásait bővítő, s a túlélés­sel jelenleg már csak egyedül biz­tató Dreher sörbár bejáratán, de az ajtó délidőben sem mozdul. Valaki segítve mondja, hogy lel­tároznak. Csak zörgessek bát­ran, biztosan beengednek, — Csintalan József üzletveze­tő mit fűz a történtekhez? — Nekem is fáj, hogy ide ju­tottunk, mert kezdettől álltam a ház élén — válaszolja. — Sok mindennel próbálkoztunk, hogy talpon maradjunk. Mást ne mondjak: 15 százalékos áren­gedményt adtunk a nagyobb ren­dezvényeknél, ám ha még a leg­utóbbi nyáron is minden hét vé­gén volt egy lakodalom, sokra nem mentünk vele. Az sem hasz­nált, hogy a legutóbbi őszön II. osztályú üzletünkben is harmad- osztályúra csökkentettük az ára­inkat, s az idei nagy általános ár­emelés mérséklésére 130 helyett csak 100 százalékos haszonkulcs- c.va/dolgoztunk tovább, úgyszól­ván néhány forinttal lettünk drá­gábbak. Úgy tűnik Hevesnek sok a két nagyobb étterem. Ezért a továbbiakban — már vállalkozó­ként — magam is legfeljebb csak egy kis ételbárt tudok elképzel­ni... — Kinyitják-e még az Aká­cot? — kérdem az áfész irodájá­ban a búcsúzásnál. — Nem egykönnyen monda­nánk le róla — mondja Huszár János elnökhelyettes — így már meg is hirdettük az újságban. Ám ahhoz ezután is ragaszko­dunk, hogy. gazdaságosan üze­meljen, hasznunk legyen belőle. Aggasztó azonban, hogy az ed­digi érdeklődők egyike sem be­szélt a konyháról, ami 600 ada­gos, feltétlenül jobb sorsra érde­mes. Bizonyára ennek hasznosí­tására is lehetne megoldást talál­ni. 5 talán az üzlettől elpártolt szakemberek még több ötletével, elképzelésével, ügyességével, jobb együttműködésével is. Gyóni Gyula Milyen lesz a magyar Suzuki? A KGST-hez tartozó európai országok közül egyedül hazánk­ban nem készül személygépkocsi (még Bulgária is foglalkozik szovjet alkatrészek összeszerelé­sével). Amíg valamelyest műkö­dött a KGST, ennek talán még voltak is előnyei, köztük a na­gyobb típusválaszték, az előnyö­sebb szállítási határidők. Napja­inkra azonban olyannyira el­avultak ezeknek az országoknak a típusai (például a Trabant), s oly sok hibával kaphatja csak meg a vásárló a befizetett autó­ját, hogy éppen ideje volt egy korszerű autótípus hazai össze-, szerelését (ha egyelőre nem is önálló gyártását) tető alá hozni. Ez év januárjában ugyanis kötöt­tünk egy megállapodást a japán Suzuki céggel: évi 50 ezer Swift típusú, 1, illetve 1,3 literes, ötaj­tós személygépkocsi összeszere­lésére létesítenek nálunk üze­met. S ami igen fontos, már 1992 második felétől dolgozni fog e vegyes vállalat! Áttekintve a Suzuki Swift tí­pusok műszaki adatait, s figye­lembe véve az autós szakembe­rek eddigi tapasztalatait, megál­lapíthatjuk, hogy jó választás volt e modell mellett dönteni. Az úgynevezett kombi-limuzin fel­építésű kocsiszekrény — ami eb­ben az esetben négy oldalsó és egy hátsó ajtót jelent — talán a legpraktikusabb változat. Az öt utashely ma már szinte követel­mény. Feltétele egy korszerű sze­mélygépkocsinak ma már az is, hogy elsőkerékhajtású legyen, elől keresztben elhelyezett mo­torral. A tőkés kocsik viszonyla­tában ritkaságnak számít, hogy a Swift 1,0 GL háromhengeres. (Az 1,3 literes változatnak vi­szont már négy hengere van.) A Swift-ek átlagfogyasztása 5,3- 5,5 liter 100 kilométeren, ami azt jelenti, hogy a 33 literes üzem­anyagtartály tartalmával — a 92 oktános benzinnel — országúton mintegy 650 kilométert lehet megtenni egyvégtében. Ilyen át­lagfogyasztási érték mellett per­sze nem várható különösebb für­geség a Swift-ektől, habár az 1,3- as típusra e szempontból sem le­het panasz. (Indulástól 100 km/ óra sebességre 11,7 mp alatt gyorsul fel.) Szokatlannak fogják találni a mai hazai típusok zömével autó­zók a Suzukik McPherson-rend- szerű első futóművét, s a hátsó független kerékfelfüggesztése­ket, e kombináció ugyanis meg­lepően „ringatóvá” teszi a hala­dást, jól elnyeli a talajegyenlet- lenségeket. Ugyancsak furcsa lesz először a hazai autósoknak a Swiftek meglepően jó útfekvése (a nyomtáv elől 1335, hátul 1300 milliméter), ám a viszonylag rö­vid — 2345 milliméteres — ke­réktáv miatt nem lesz sajánlatos tartósan csúcssebességgel szá­guldani e kocsikkal. (A végse­besség ugyanis óránként 145, il­letve 163 kilométer.) A Swiftek- kel való autózás során lesz még egy furcsaság: a vezető nemcsak a sebességmérőről olvashat le in­formációkat, hanem a mellette elhelyezett motorfordulat szám­óráról is; ilyen kis hengerűrtar­talmú kocsiknál az efféle műszer teljességgel szokatlan. E műszaki adatok mellett jó­szerével elkerülhetetlen hátrá­nyuk a kis Suzuki kocsiknak a szerény méretű csomagtartó, ha­bár kevesebb utas esetén a hátsó ülések feláldozásával meg lehet növelni a rakodóteret. A cég szakemberei nem győ­zik hangsúlyozni, hogy a Suzukik kipufogógáza maximálisan tiszta (vagyis állítólag minimális mér­tékben tartalmaz csak légszeny- nyező anyagokat), talán nem ár­tott volna, ha a gépkocsitípus ka­talizátoros változatának sorozat- gyártására rendezkednénk be, ezzel is felzárkózván egy kissé Nyugat-Európához. B. I. A Suzuki Swift 1,3 ötajtós vál­tozata A zöldhullám után pirosat kapott... A VILATI egri gyárának az idei 880 millió forintra terve­zett árbevételéből mintegy 350 millió forint kiesést je­lent — előreláthatólag — a szocialista export megszűné­se. Hárommillió dolláros vi­lágbanki hitelt kaptak a tec- nológia korszerűsítésére, moduláris rendszerek előál­lítására és értékesítésére. Az egriek a közeljövőben nyu­gati tőke bevonásával ve­gyesvállalati formában sze­retnék megszüntetni a reájuk nehezedő gondokat. Ami egyelőre biztos piac, az a tekeállító automata Svájcban és NSZK-ban. Török László, Ve­réb Zsolt szerelést, bemérését végzi Veres János mérnök a szovjet vasutak korszerűsítéséhez készült helyjegyfoglaló termináljait ellenőrzi. A kiszállítás még várat ma­gára Bessenyei Miklósné a nyomtatott áramköri panelek sorozatszerű előállítását végzi (Szabó Sándor felvételei — MTI) Véleménycsere a tagokkal Hagyomány a fogyasztási szö­vetkezetek életében, hogy min­den évben február és március hó­napban eszmecserére hívják meg tagjaikat. Az idén különösen van mondanivalójuk mind a vezető­ségeknek, mind pedig a tagság­nak, mivel a mozgalom jelentős átalakulás korát éli. A tagsági ta­nácskozásoknak külön jelentő­séget ad, hogy április 19-20-án tartják rendkívüli kongresszusu­kat a három ágazat képviselői. Eltér viszont a hagyományok­tól, hogy az áfész, a takarék- és a lakásszövetkezetek küldöttei külön-külön tanácskoznak úgy­nevezett ágazati kongresszuso­kon. Az ágazatok küldöttei má­jus 4-én találkoznak a plenáris kongresszuson. Mindezeket megelőzik a me­gyék szövetkezeti tagjainak rész- közgyűlései. Megyénkben 12 áfész, 15 takarékszövetkezet és 20 lakásszövetkezet tartja ezek­ben a napokban tagsági összejö­veteleit. Az elmúlt évi eredmé­nyek és az idei elképzelések megvitatása mellett öt áfészben, tíz takarék- és három lakásszö­vetkezetben újjáválasztják a he­lyi szervezeti és a körzeti testüle­teket. A megye minden településén részközgyűléseket tartanak az áfészek és a takarékszövetkeze­tek. Három hét alatt 220 tanács­kozás keretében folytatnak esz­mecserét tagjaikkal. A kisebb la­kásszövetkezetek közgyűlésen, a nagyobbak küldötti tanácskozá­son vitatják meg a szövetkezeti lakások fenntartásával és felújí­tásával kapcsolatos teendőket. A szövetkezeti mozgalom négy évtizedes történetében elő­ször választanak helyben kong­resszusi küldötteket. Megyénket 33 áfész, 32 takarék- és 21 lakász- szövetkezeti küldött képviseli majd az országos tanácskozáson. Szabó Lajos Kevesebbet takarított meg a lakosság A devizabetétek viszont erő­teljesebben emelkedtek Alacsony volt a lakosság meg­takarítási hajlandósága az elmúlt évben, részben az infláció gyor­sulása miatt, a takarékbetétek reálértékben csökkentek — ez derül ki a Magyar Nemzeti Bank napokban közzétett jelentésé­ből. Az előzetes adatok azt mutat­ják: a lakosság 1989. december 31-i takarékbetét-követelése — a devizaszámlákkal együtt — 320,9 milliárd forint volt. A be­tétállomány éves emelkedése 27,2 milliárd forintot tett ki. Ezen belül a devizabetétek emel­kedtek erőteljesebben. A lakosság hiteltartozása 1989-ben 24,6 milliárd forinttal nőtt, és december 31-én 321,9 milliárd forintot ért el. A hitelál­lomány éves növekedését mérsé­kelte az, hogy a kedvezményes kamatozású lakáshiteleket de­cemberben tömegesen visszafi­zették, emiatt decemberben a hi­telállomány, a korábbi évek utol­só hónapjában tapasztalt növe­kedés helyett, 6 milliárd forinttal csökkent. Tavaly a jegybank pénztárai­ból 1285,6 milliárd forint kész­pénz áramlott ki, és oda 1268,2 milliárd forint jutott vissza. Ezek különbözeteként, az év folya­mán, 17,4 milliárd forinttal (9,5 százalékkal) növekedett a forga­lomban levő készpénz, s ennek folytán 1989. december 31-én 199,9 milliárd forintnyi bank­jegy és érme volt forgalomban. A készpénzállomány az inflációs rátánál jóval kisebb ütemben nőtt — reálértékben csökkent — ami részben a jegybank infláció- ellenes pénzszűkítő politikájá­nak, részben a lakosság fokozott valutavásárlásának tulajdonít­ható. Diadalmas visszatérés Diadalmasan tért vissza a ha­zai koncertpódiumra Msztyi- szlav Rosztropovics, aki 16 évi kényszerű távoliét után kedden este szerepelt ismét a Moszkvai Konzervatórium nagytermében. Kirobbanó sikert aratott a hang­verseny, amelyen a világhírű mű­vész jelenlegi zenekarát, a Was­hingtoni Szimfonikusokat vezé­nyelte. A zsúfolásig megtelt koncert­terem egyik páholyában Raisza Gorbacsova és Zsófia spanyol királyné együtt hallgatta a nagy­szerű előadást. Sok ismert sze­mélyiség mellett jelen volt Nyi- kolaj Gubenko szovjet kulturális miniszter és Pablo Casals özve­gye is. A műsoron Barber Adagio vonósokra című műve után Csaj­kovszkij 6. (Patetikus) szimfóni­ája és Sosztakovics 5. szimfóniá­ja szerepelt. A program összeál­lításában szerepet játszott az, hogy Rosztropovics 1974-ben hazájában utoljára ezt a Csaj- kovszkij-szimfóniát vezényelte, Dmitrij Sosztakovics pedig a mű­vész személyes jóbarátja volt. A hatalmas taps és ováció hatására a művészek négy ráadást adtak: utolsóként — a Rosztropovics- házaspár új hazája tiszteletére — az amerikai csillagos-sávos lobo­gó előtt tisztelgő himnuszt, John Philip Sousa művét. A szovjet Legfelsőbb Tanács egy hónappal ezelőtt adta vissza a világhírű művésznek és felesé­gének a szovjet állampolgárságot és kitüntetéseit. Ezt követően napok alatt megszülethetett a megállapodás a négy hangver­senyből álló kőrútról, amelynek első állomása volt a keddi kon­cert. Szövetkezeti közgyűlések a megyében

Next

/
Thumbnails
Contents