Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-08 / 6. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 8., hétfő GAZDASÁG TÁRSADALOM 3. Kamatváltozások az OTP-nél Az Országos Takarékpénztár a takarékbetétek kamatait fele­melte, illetve felemeli. Január 1-jével már életbe lé­pett néhány intézkedés: így az át­utalási betétszámla kamata évi 12 százalékról 14 százalékra emelkedett; a KST-betétekre pe­dig évi 8 százalék helyett 10 szá­zalék kamatot térítenek az 1989. évi őszi befizetési időszak kezde­tétől számítva. Február 1-jétől a kamatozó könyves betétek kamatai az alábbiak szerint alakulnak: 1 éves lekötés esetén évi nettó 13,5 százalék helyett nettó 19 százalék; 2 éves lekötés esetén évi nettó 14 százalék helyett nettó 19,5 százalék; 3 éves lekötés esetén évi nettó 15 százalék helyett nettó 20 szá­zalék. A takaréklevél kamata 6 év el­telte után az eddigi nettó 16,5 százalék helyett évi 20,8 százalék lesz, amely a kamatadóval együtt bruttó 26 százaléknak felel meg. A lakásra gyűjtött megtakarítá­sok — ifjúsági takarékbetét, új- otthon-betét és lakástakarékos­sági betét — eddigi 18 százalékos kamata, 5 év utáni felhasználás esetén, évi 22 százalékra emel­kedik. A nyugdíj-előtakarékos- sági betét mindkét változatánál a takaréklevélével azonosan emeli a kamatot a pénzintézet; ezek kamata is nettó 20,8 százalék lesz. A gyámhatósági betétekre fizeti az OTP a legmagasabb ka­matot: az eddigi évi 20 százalék helyett 22 százalékot. * Üj és módosított takarékossá­gi formákat is bevezet az OTP. A takaréklevél az eddigieknél ma­gasabb címletekben is váltható lesz. Az úgynevezett bianco-ta- karéklevél alsó összege 100 ezer forint, s ez további 100 — 100 ezer forinttal növelhető. Ezt az újszerű takaréklevelet március 1-jével vezetik be, akárcsak a ta­karéklevél-plusz elnevezésű be­tétformát, 500 ezer forintos és afölötti címletekben. Ennél már 3 év eltelte után is megkapja az ügyfél a bruttó évi 26 százalék kamatot. Erre a betétre, 6 év után, egy később meghatározan­dó mértékű pluszprémiumot is térítenek. Az eddigi idei intézkedések eredményeként a betétek átlag­kamata 6 százalékkal növekszik. Az OTP a betétek kamatadóját ebben az évben is megfizeti az ügyfelek helyett. Más befektetési formákat is kínál ügyfeleinek a takarékpénz­tár: új értékpapírként pénztáije- gyet bocsátanak ki. Ez január 15- től előjegyzéses formában kap­ható lesz, s akár hetekre is leköt­hető. Éves kamata bruttó 22 szá­zalék. A már kibocsátott letéti jegyekre az emelt prémiummal együtt évi bruttó 24 százalék ka­matot számolnak el. Az OTP II. elnevezésű kötvényre 6 százalék prémiumot fizetnek, így hozama adómentesen évi 18 százalék lesz. A betétek kamatának változá­sával együtt a hitelek kamata is emelkedik. Az új típusú változó kamattal folyósított hosszú lejáratú lakás­kölcsönök kamata 1990-ben 24,5 százalék. A fogyasztási hitelek kamata pedig február 1-jétől 28 száza­lékra emelkedik. (MTI) Adómentesség a segély­felajánlásokra A Szociális és Egészségügyi Minisztérium a Pénzügyminisz­tériummal egyetértésben a múlt év december 22-től felajánlott adományokat — melyeket Ro­mánia megsegítésére szántak az állampolgárok — közérdekű kö­telezettségvállalásnak minősítet­te. Az adományoknak ilyen mi­nősítése lehetővé teszi, hogy az adományozók adókedvezményt kapjanak. Az adományok össze­ge, illetve pénz, élelmiszer, gyógyszer, gyógyászati eszkö­zök, vér és vérkészítmények ér­téke levonható az adóalapból. A tavaly december 22-től decem­ber 31-ig megtett felajánlásokat a vállalkozók és a magánszemé­lyek egyaránt az 1989. évi ered­ményelszámolásban, illetve adó­bevallásban vonhatják le az adókból. A felajánlásokat hitelt érdemlő módon kell igazolni. Annak tekinthető az átvételi el­ismervény, a postai feladóve­vény, a könyvelési bizonylat. Az 1990. január 1-je után tör­tént felajánlásokat az 1990. évi jövedelemadó-bevallás elkészí­tésekor lehet elszámolni. Mindig manöken akart lenni Kevés ember mondhatja el magáról, hogy sikerült a gyerek­kori álmát megvalósítania. Igaz, neki is csak félig, mert az okleve­let már megkapta, szerepelt is bemutatón, de még egyelőre nem abból él, nem az a főfoglal­kozása. Hanem mi? — Tanulok — mondta Klézli Andrea magától értetődő termé­szetességgel. — Jó az, ha az em­bernek van egy szakmája, nekem például a felszolgáló, és kell, az érettségi is. A manökenség nem tart örökké — tette hozzá. Ennek a racionálisan gondol­kodó kislánynak az is a szeren­cséje volt eddig, hogy otthon sem ellenezték a választását. Talán csak a nagyanyja féltette eleinte. — De ő is feljött néhányszor Pestre, és akkor megnyugodott. — Nem volt furcsa, hogy a nagymamája is ott volt, mintha egy dedóst kísért volna el? — Egyáltalán nem volt furcsa, a manökenképzőn gyakran meg­jelentek a hozzátartozók. — Jó dolog lehet szép ruhák­ban kisétálni a közönség elé. Nincs ebben még egy kis maga­mutogatás is? — De, feltétlen van. — Csinos nőnek tartja magát? — Azt hiszem, igen. Persze, hogy nem könnyen mondta ezt ki, de azt is elárulta, hogy a tükörben is ellenőrizte az alakját. Mell- és csípőbőség 90, derékban pedig 58 centi. Megje­gyezte azonban, hogy a combja lehetne egy kicsit vaskosabb. A testmagassága 176 centi. Nyúlánk kislány. Olyan manö­kennek való. — Milyen volt az első fellépé­se? — Nagyon izgultam, remegett a lábam. Nem láttam magam kö­rül semmit és senkit. De utána már úgy voltam vele, szívesen ki­mennék megint, és már inkább saját magam mutatnám meg. Otthon persze rengeteget gya­korolt. Ha előre megtervezett koreográfia szerint kell fellépnie, akkor minden mozdulatot ki kell dolgozni: a kéz és a váll mozgá­sát, a csípő és a fej tartását, még a mosolyt is az ajka szélén. — Mondja, ebben a sajátos mozgásban van érzékiség? — Hogyne. Én magam is felfo­kozott állapotba kerülök. — A manökenek hogyan tud­ják elviselni egymást? — Nagyon féltékenyek. Min­denki jobb akar lenni a többitől. Azt akarja, hogy csak rá figyelje­nek fel, mert akkor lehet reklám­fotót is csinálni, máshol is fellép­ni. — Ha már szóba került a fotó, csinált már ilyet? — Még nem, de... szó volt róla. Azt azonban el sem tudom kép­zelni egyelőre, hogy meztelenül fotózzanak. Lehet, hogy gátlásos vagyok. De aktot, azt nem. Nem lehetett kihagyni, hogy ne beszéljünk a szülői féltésről. Bevallotta, hogy a családban azért akarták néhányan lebeszél­ni a manökenségről, mert attól tartottak, hogy Pesten elzüllik. — Ahhoz nem kell manöken­nek lenni, és nem kell hozzá Pest sem — mondtam nekik. — A barátja? — ő nem ellenezte. Egy kicsit még büszke is volt rám. Ha félté- kenykedett, akkor azt nagyon jól titkolta. — Hogyan képzeli el a házasé­letét? — Nincs semmi különös el­képzelésem. Legyen egy rendes férjem, aki szeret engem és sze­reti a családját. Az anyagiak? Él­jünk tisztességesen. Mindössze ez a kívánságom. — Meddig lehet a manökensé- get csinálni? — Úgy harminc éves korig. De én azután is szeretnék a szakmá­ban maradni, vagy mint oktató, vagy mint szervező. De az, hogy van egy „civil” foglalkozásom is, az megnyugtató, az biztonság, akármi lesz is. Ilyen egy egészen fiatal manö­ken, aki egyelőre Gyöngyösön tanul és él. De Pestről álmodik. (Smf) Tartalmat a formának ÚJ SZERVEZETI formákat választva próbáljuk országszer­te serkenteni, jövedelmezőbbé tenni a gazdaságot. Sorra-rendre alakulnak megyénkben is a kft.-k, rt.-k, a vegyes vállalatok, nem­egyszer különböző szektorok ölelkezésével. Ez a jövő útja - hir­detjük, s próbáljuk megérteni. Már a pöttöm gyerek is hibátlanul fújja a szöveget a tévé reklámjában, de hinni neki mégis nehezen tudunk. Gazdasági életünkben ugyanis sajnos, még igen kevés jel mu­tatja, hogy valóban jobb útra léptünk. A termékszerkezet válto­zása változatlanul lassú, gyártmányaink ma is meglehetősen messze esnek a kívánttól, többnyire elmaradnak a sokat emlege­tett világszínvonaltól. Minőségben és árban is kevésbé igazod­nak az igényekhez, üzemeink nemhogy a szükséges exportra, ha­nem még a hazai folyamatos ellátásra sincsenek kellően beren­dezkedve. Olybá tűnik — legalábbis egyelőre —, hogy a csodaszer nemi­gen érezteti gyógyító hatását. Leginkább csak az új szervezetek vezetőinek. Kedvez azoknak, akik a látványos fordulatok mö­gött jobbára végre igazán a saját pecsenyéjeiket sütögethetik. Mert bizony pecsenyesütés már a javából, ha akár egy kisszövet-; kezet elnöke is a hivatalos miniszteri fizetés közel kétszeresét kapja, miközben üzemében a korábbihoz még mindig kísértetie­sen hasonló körülmények között, s nagyjából azonos teljesít­ménnyel dolgoznak. Vagy amikor nem is csak jól kereső igazga-r tó, igazgatóhelyettes, hanem szintén szép jövedelmű egész irodai, apparátus telepszik rá néhány divatos névváltoztatásra kénysze-1 rített üzlet személyzetére úgy, hogy a kereskedő gyakran a sza-! badnapjaihoz sem képes hozzájutni. Egyszóval, nem egészen úgy éljük a vállalkozások korát, mint álmodtuk. Számosán különösebb kötelezettség nélkül eveznek a friss vizeken, s alig törődnek igazán a gondjaikra bízott szerveze­tekkel, leginkább pedig a nagyobb gazdasággal. Jóllehet, aligha ezt várják, várjuk tőlük a néha már túlságosan is vastag boríté­kért. A lehetőségek egyoldalú megragadása nem csupán rendkí­vül visszatetsző, hanem kifejezetten káros is. A FELHÁBORÍTÓ ANYAGI KÜLÖNBSÉGEK tovább mérgezik hazánkban a légkört, növelik a feszültségeket, az elé­gedetlenséget, szítják a gyűlöletet. Mert teljességgel érthetetlen, hogy olykor-olykor egy-egy jelentéktelenebb kis cég első számú embere többet kapjon, mint például egy sokezres létszámú, sok milliárd értéket teremtő, s még nyereségből is sok millió forintot gyűjtő vállalat vezérigazgatója, netalán valamely ismert állam­férfi. Hiszen ha mégoly képzett, vagy csupán ügyes is, nem szol­gál rá az ennyire megkülönböztetett javadalomra, a produkciója korántsem lehet oly aránytalanul magas másokéhoz képest, mint amit saját, személyes bevétele — akár csupán havi fizetései for­májában — kifejez. Jóval értékesebb eredményekhez kellene igazítani hát a ki­emelkedő fizetéseket, még inkább pedig a jövedelmeket, hogy a, szervezetek új formáinak előnyei az egész ország gazdaságában tükröződjenek. S nyilvánvalóan már a jelenben is erőteljeseb­ben, ne csak a jövőben, talán. Könnyebb, sokkal könnyebb lenne így tudomásul venni, s támogatni is a különbeni kétségkívül jó szándékú, célravezetőnek tűnő törekvéseket* Főleg, ha a növek­vő, javuló teljesítmények a beosztottakra sem maradnának ha­tástalanok, több és jobb munkájukkal maguk is mindinkább megtalálnák számításaikat. A legjobb persze az lenne, ha mindezért néni tízezres nagyság- rendű, S véletlenül sem százezer forint feletti fizetésekkel'fejez- nék ki hónapról hónapra az elismerést. Ha könnyen elférne a bo­rítékban, amit adnak ennek és annak, de belőle mégis igazán ki­ki jól, vagy jobban élhetne végre-valahára, mindenféle álmodo­zás nélkül. IGAZÁBÓL HÁT EZT a formát kellene keresnünk, megta­lálnunk. Ehhez kellene megnyerő, s megvalósítható programok­kal szövetségeseket toborozni minél szélesebb körből, hogy a tá­mogatásukkal — mindannyiunk erőfeszítéseivel — mielőbb ki­kerülhessünk gazdaságunk, társadalmunk jelenlegi kátyújából. Gyóni Gyula Esélye van arra, hogy „vad” állapotában érje meg a XXI. századot Visztula-program Lengyelországban a hetvenes években megkezdték a Visztula- program kidolgozását. Ennek lé­nyege az volt, hogy a folyót sza­bályozzák, teljes egészében ha­józhatóvá teszik, s ugyanakkor energiaforrásként is használják. Az elképzelések szerint a prog­ram hozzájárult volna a vízviszo­nyok javulásához a Visztula tel­jes vízgyűjtő területén, s kikü­szöbölte volna az árvizeket. Csak ezek után gondoskodtak volna a víz tisztaságáról. így érthető, hogy ez a program nem tetszett a környezetvédőknek. Vélemé­nyüktől függetlenül azonban a vízlépcsők és duzzasztóművek építését — pénzhiány miatt — le kellett állítani. E látszatra kedvezőtlen dön­tésnek köszönhetően Európa utolsó szabályozatlan folyója ép­ségben maradt, megmenekült az urbanizálódás következményei­től, s minden esélye megvan arra, hogy jelenlegi „vad” állapotában érje meg a XXI. századot. Len­gyelország és Európa mércéjével mérve a Visztula manapság ter­mészeti unikum, a folyóparti fü­zesekkel és erdőkkel, vízimada­rakkal. Itt továbbra is a természet az úr, jóllehet, a természetes kör­nyezetet az ember már részben megváltoztatta. A természet „vörös könyvében” felsorolt adatok figyelemre méltóak. így például az olaszországi Pó fo­lyón feltünteti a csérek — a si­rályfélék családjába tartozó ma­darak — költésének magas gya­koriságát: a folyó 550 kilométe­res szakaszán 750 pár költ, míg a Visztula 370 kilométerén 2400 csérpár költ. A dús növényzet és a gazdag állatvilág a Visztula völgyében azonban nem jelent egyet a víz tisztaságával. Élég megemlíteni, hogy a Balti-tenger szennyezett­ségének ötven százaléka a Visz­tulából származik. A probléma nemzetközi méreteket öltött. Ezért a lengyel környezetvédők — svéd és finn kollégáikkal kar­öltve — felvetették egy újabb Visztula-program kidolgozásá­nak szükségességét. Az új Visztula-programban fontos helyet foglal el a naturális mezőgazdaság. 1989-ben több parcellán végeznek ilyen típusú művelést, kiiktatják a peszticide- ket és a műtrágyákat. Minthogy az egészséges, natúr termékek iránt világszerte növekszik a ke­reslet, előre látható, hogy még a kis parasztgazdaságok is igen jö­vedelmezők lesznek. A programban feltüntetik a talajvizek tisztaságát, a foszfor és nitrogén csökkenő mennyiségét a kútvizekben, valamint a lápo­kat és tavakat is. A lápok és tavak hajdan a lengyel tájkép szerves elemei voltak. A háború után megkezdték a lápok alagcsöve- zését, s ez a „beprogramozott melioráció” a lápok pusztulásá­hoz vezetett. Pedig a lápok, mo­csarak a szennyvíztisztítás legol­csóbb eszközei. A Visztula-prog­ram egyik célja a még meglévő lápok megőrzése, a többi között a Biebrza folyó mentén. A programot kidolgozó Svéd - Lengyel Környezetvédelmi Tár­saság jelenleg állandó finanszíro­zásmechanizmus biztosítására törekszik. Már meghozták az el­ső kedvező döntéseket a lengyel külföldi adósság jelentős részé­nek úgynevezett ökokonvertálá­sára. Ez annyit jelent, hogy a len­gyel adósság egy részét a bankok „megvásárolják” — egy dollárért például 20 centet kínálva -, s be­kapcsolódnának a nemzetközi környezetvédelmi szervezetek is, mint például a World Wildlife Fund. Ennek ellenében Lengyel- ország konkrét lépésekre köte­lezné magát a Visztula menti környezetmentés érdekében. Hasonló vállalkozásokra volt már példa: a többi között így si­került megmenteni a világhírű galapagosi nemzeti parkot is. A feladatok zömét Lengyelor­szág saját erőből hajtja végre. Az utóbbi három évben a Visztula vízgyűjtő területén 700 külön­böző szennyvíztisztító berende­zést adtak át rendeltetésének. Ennek köszönhetően e három év során a nem tisztított szennyvi­zek aránya 17 százalékkal csök­kent. Folytatják több száz ki- sebb-nagyobb szennyvíztisztító építését is. A Visztula-program természetesen nem zárja ki a fo­lyó víztechnikai és szabályozási munkáit, melyet az ökológusok ellenőrzése alatt végzik majd. Wlodzimierz Piotrowski A Visztula Varsóban (Fotó: Interpress — MTI)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents