Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-06 / 5. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 6., szombat PANORÁMA 5. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP A román forradalom első napján már megjelent Aradon is az új magyar nyelvű napilap, me­lyet bátor újságírók szerkesztettek a gépfegyverropogással mit sem törődve. Alig egy hét alatt a négyoldalas kis újság megizmosodott, példányait szinte pillanatok alatt elkapkodják az olva­sók. A 10-12 kollégából álló stáb szinte éjt nappallá téve munkálkodik azon, hogy követni tudja a felgyorsult eseményeket, s hogy az elavult technika ellenére időben utcára kerülhesse­nek a lapszámok. Ügy gondoltuk, a mi olvasóinknak is érdekes lehet bepillantani ebbe a fris­sen született műhelybe, s megtudni, hogyan látták ők, akik minden percét végigélték, ezt a vá­ratlan. véres és nagyszerű forradalmat. Mivel a cikkek nagy része nincs aláírva, soroljuk még föl a szerkesztőség tagjait: Balaj Katalin, Békés Sándor, Darázs József, Fekete Géza, Friss Fa­nián Iván, Gagyi-Pálffy László, Irházi János, Jámbor Gyula, Kiss Károly, Kilin Sándor, Lé- szay Béla, Mózer István, Nőtáros Lajos, Puskel Péter, Tokay György, Zait W. Erzsébet. Fiatal laptársunknak hosszú életet és sok sikert kívánunk! ÖSSZEÁLLÍTOTTA: KONCZ JÁNOS, FOTÓ: SZÁNTÓ GYÖRGY Megalakult a Romániai Magyarok Demokratikus Sző vétségének Aradi Szervezete Szoros egységben testvéri román néppel, örömmel üdvözöljük a Nemzeti Megmentési Front Tanácsának megalakulását, csatlakozva a december 22-én közzétett programjához. Ezzel kapcsolatban ki­nyilvánítjuk, hogy tevékeny részt akarunk vállalni hazánk valameny- nyi becsületes honpolgárával együtt, forradalmunk vívmányainak megvédésében, a politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi megúju­lásában. E téren szorosan együtt akarunk működni valamennyi ro­mániai demokratikus erővel, nemzetiségre, vallási hovatartozásra va­ló tekintet nélkül. Az RMDSZ Aradi Szervezete, az 1989. december 26-i ülésén megfogalmazta a következő kívánságokat: 1. Önálló, demokratikus alapon választott népképviseletet, mind a központi, mind a helyi állami és társadalmi szervezetekben! 2. Az anyanyelv korlátlan, szabad használatát a közélet minden területén! 3. Alkotmányosan létrehozott és valóban működő nemzetiségü­gyi minisztériumot! 4. A magyar nyelvű sajtó és tömegtájékoztatási eszközök demok­ratikus alapon való teljes újjászervezését és szabad működését! 5. A romániai oktatási rendszer átalakításával egy időben, az anyanyelvű oktatás sajátos szempontjainak a messzemenő figye­lembevételét minden fokon, az óvodáktól az egyetemekig! 6. Kulturális és történelmi örökségünk szabad ápolását! 7. Az erőszakolt asszimilációs politika azonnali leállítását! 8. Az emberek és az eszmék szabad mozgását az országban és az országhatárokon át! 9. A munkások, a parasztok és az értelmiségiek dolgozhassanak a szülőfalujukban, -városukban vagy annak közelében! 10. A magyar és a vegyes anyanyelvű helységekben a magyar nyelvű feliratok, a helységnevek hagyományokon alapuló magyar elneve­zésének szabad használatát. 11. A család- és keresztnevek helyes anyakönyvezését! 12. A tényleges és teljes vallásszabadságot! Az RMDSZ Aradi Szervezete (december 27.) // Börtönnapló helyett F.P. negyedéves fizikaszakos, egyetemi hallgatót akkor tartóz­tatták le Temesvárott a karhatal- misták, amikor rászólt két aszt- rahánkucsmás, irhakabátos fér­fira, hogy ne lopják el egy betört vitrinű temesvári üzletből az árut. (Mint kiderült, a tüntető diákok számlájára írandó provo­kációról van szó.) — Bevonszoltak az egykori municipiumi néptanács folyosó­jára, ahol feltartott kezekkel, arccal a fal felé kellett térdepel­nünk. Később nyolcadmagam- mal bezsúfoltak egy ARO-terep- járóba és a Popa Sapca utcai bör­tönbe vittek. Utólag megtudtam, viszonylag jól jártam, mert aki a milícia alagsorába került, azt ret­tenetesen elverték. Találkoztam később egy varrónővel, megmu­tatta, mit műveltek vele a pribé­kek. Az ARO sofőré azt mondta, hogy az ilyen egyetemistákat, mint mi, azonnal kivégezné. A soha sem hittem, hogy egyszer gyászkeretben kell látnom a ne­ved; Zoli, nótás kedvedet visszhan­gozzák a Nyugati-Kárpátok he­gyei, a Retyezát hófödte bércei, amelyeket együtt barangoltunk be. Zoli, mosolyod ott tükröződik valamennyi osztálytársad emlé­kezetében; Zoli, milyen büszkén újságol­cellában leírhatatlan zsúfoltság uralkodott. Ötünknek jutott egy ágy. Úgy hírlett, a politikai fog­lyok zárkájába kerültünk. Töb­bek között egy fogorvosnővel és leányával osztottam meg a fek­vőhelyet, az ő bátorságuk tartot­ta bennem is a lelket. Ha fegyőr lépett be,arccal a falhoz kellett állnunk, hogy ne láthassuk fog­vatartóinkat. Rádöbbentem: ha ennyire félnek, már nem tarthat sokáig... Negyvennyolc órás rab­ság után megkezdődött a kihall­gatásunk. Vallatóink váll-lapjáról már hiányzott a rangjelzés. Eb­ből is láttam, hogy menekülni készülnek. Persze, még fenye­gettek, kilátásba helyezték, hogy egyszer és mindenkorra lemond­hatok arról, hogy diplomát sze­rezzek, de szerencsére a tettle- gességtől tartózkodtak. Másnap este aztán váratlanul szabadon bocsátottak. Határtalanul meg­döbbentett az, amit a városban Zoli, tad utolsó találkozásunk alkal­mával, hogy kisfiad született; Zoli, nem haltál meg! Az ilyen ember csak hosszú útra megy harmincegy éves korában, gyil­kos golyóval a szívében, hogy mindenkit figyelmeztessen: íme a zsarnokság utolsó érve, azé a zsarnokságé, amely ellen életünk árán is küzdeni kell. Zoli, a régi közösség megma­rad, s hangod figyelmeztet: ösz­tapasztaltam és hallottam. Nem voltam hős, csupán egy diák a sok ezer temesvári közül. F. P. hazajött aggódó szülei­hez Aradra, s most, amikor be­szélgetünk, arcán már nyoma sincs a megpróbáltatásoknak. A temesvári véres események, fog­sága, az aradi nehéz napok azon­ban kitörölhetetlenül élnek ideg­szálaiban, lelkében. Most mégis határtalanul opti­mista. Diplomadolgozatát írja, készül a téli szesszió utolsó vizs­gájára. És nem titkolja, hogy a főisko­lák végzőseit lakóhelyüktől mi­nél távolabb helyező és szinte jobbágyként röghöz kötő em­bertelen rendelkezés eltörlésével hamarosan valahol a közelben taníthatja fizikára a gyerekeket. ' Puskel Péter (december 31.) szefogásra van szükség, mint ahányszor hosszú, nehéz útra in­dultunk. Lukács Zoli, látod: kisfiad mosolyog. Ő már megértette, hogy nem volt hiábavaló. Zoli, jelenlegi tanítványaim is példaképüknek tekintenek, s örökre velünk maradsz. Osztályfőnököd, Péterfi Árpád (december 31.) Éljen a szabad és demokratikus Románia! Az Aradi Román Demokrata Front Bizott­ságának felhívása a nép győzelmének pillanatában Őrizzük meg higgadtságunkat, jusson minden rá­szorultnak a segély- szállítmányokból! Szinte a világ minden tájáról érkeznek segélyszállítmányok Ro­mániába, hogy a szabadságukért és függetlenségükért oly drágán megfizetett nép fiaival együttérez- ve szolidaritásukat fejezzék ki igazságos harcukkal. Aradra fő­leg Magyarország felől érkeznek a tehergépkocsi-konvojok és ma­gánautók gyógyszer-, élelmiszer- és egyéb segélyszállítmányokkal. Ezeknek igazságos elosztására, raktározására nagyobb hangsúlyt kell fektetniük az illetékes szer­veknek. Mert, mi tagadás, meg­történt, hogy a gépkocsikat, te­hergépkocsikat valósággal meg­rohamozták a lakosok. A segély- szállítmányok igazságos elosztá­sát minél előbb meg kel!szervezni. TV-TV-TV SZABAD ROMÁN TELEVÍZIÓ Reggeltől hajnalig: forradalom (december 28.) Aradiak! Szabad és egysé­ges akaratotok által, honfitár­saitokhoz hasonlóan betelje­sült az a kívánságotok, hogy szabadon élhettek. A tettek bebizonyították, hogy semmi, a halál sem volt képes megállítani a népet, amely méltóságteljesen nevezi magát román népnek. Tisztelgünk azok előtt, akik életüket áldozták ezért a né­pért. Éljen a román hadsereg, a nép hadserege! Aradiak! Őrizzük meg a nyugalmat és a rendet, bizo­nyítsuk be, hogy civilizáltak vagyunk! A jogszerűség az igazságosság nem jelent bosz- szút. Maradjunk ezek után is, amilyenek voltunk, igaz és méltó emberek! Az Ür akaratából mi is bol­dog új évet köszönthetünk! Boldog ünnepeket! (december 23.) Hírek- MÉG VAN KÖZTÜNK ELLENSÉG! Ismételten fel­hívjuk a tömbházak lakóbi­zottságainak figyelmét arra, hogy továbbra is szervezetten őrizzék éjjel-nappal az ingat­lanokat és környéküket. To­vábbra is ébereknek kell len­nünk, hogy a nép ellenségei ne garázdálkodhassanak.- SZEMÉTSZÁLLÍTÁS. Már kedden megkezdték a köz­mű- és lakásgazdálkodási vál­lalat köztisztasági részlegének dolgozói a rendkívüli helyzet időszakában felgyülemlett ház­tartási hulladékok elszállítását. Mihal Demin, a részleg vezető­je elmondta, hogy tegnap reg­geltől 10 nagy kapacitású kami­on, két konténerszállító gépjár­mű, 5 szemétsűrítő gépkocsi, 2 utánfutós traktor teljes kapaci­tással az est beálltáig dolgozott, ígéretet kaptunk a részlegveze­tőtől arra is, hogy szilveszterig igyekeznek ismét széppé tenni a várost, elszállítani a felgyü­lemlett szemetet.- SZILVESZTER - PE­TÁRDÁK NÉLKÜL! Felkér­jük kedves olvasóinkat, hogy tekintettel a rendkívüli helyzet­re, tartózkodjanak szilveszter éjszakáján petárdák pukkasz- tásától és minden olyan hangef­fektustól, amelyek pánikhan­gulatot kelthetnek. Humor AZ ARANYKORSZAK ÚJSÁGÍRÓINAK SZAKÁCS­KÖNYVÉBŐL Vezércikk, vagy szósz diktátori módra. Hozzávalók: a legfrisebb fő­nöki beszéd, bombasztikus jel­zők, mellveregető frázisok, nagy fogadalmak. Elkészítési mód: Végy legkevesebb egy idézetet a magasröptű, legújabb expozé­ból. Ezt aztán próbáld saját sza­vaiddal megmagyarázni, ízlés szerint sok csillogó jelzővel fű­szerezni, lehetőleg úgy, hogy már a hülye se értse. A kö vetkező bekezdésben ezt más formában meg lehet ismételni, megtűzdelve itt-ott egy-egy fellengzős, mell­veregető frázissal, esetleg foga­dalommal. (zait) (december 31.) RÉMHIRDETÉS — Lelkiismeretek tisztítását jutányos áron vállalom. A túl- piszkolt holmikért nem szavato­lok. Megértő Vendel magán- gyorstisztító. (december 31.) A román csoda Doina Comea asszony mond­ta, s utána többen is ismételték: több mint forradalom, maga a csoda az, ahogyan a román nép, az oly sokszor félreismert és tü­relmetlenül elmarasztalt nép le­rázta magáról, egyetlen, elemi erejű dobbantással taposta un­dorító mocsokká a fenevadat, a már-már sorscsapásnak hitt fa- sisztoid Ceausescu-diktatúrát. Több ez, mint forradalom, a pél­dátlan, az összehasonlíthatatlan, a sosemlátott, az elképzelhetet­len valósul meg pár nap alatt; el sem tudjuk hinni, hogy alig egy hete még Iránban ünnepeltette magát az intergalaktikus szemé­lyiség, egy csodálatos föld,-egy párját ritkító emberközösség megrontója, akit a magyar tizen­évesek kedvelt együttese, az Első Emelet Drakuláríak nevezett, hogy aztán a csehszlovák sza­badságmozgalom nagy egyéni­sége, a drámaíró Vaclav Havel tegye ugyanezt, amikor a „kon- dukátor” sátáni államgépezetét Drakula-szocializmusnak ne­vezte. Akinek eddig még voltak illúziói, meggyőződhetett: sok­oldalúan fejlett képzelőerő szük­ségeltetett ahhoz, hogy valaki el tudja gondolni azt a társadalmi szörnyszülöttet, amelyet a nép nélkül a „népért” hozott létre ez a félanalfabéta suszterinas. Csoda ez „mivel a csúf békává változott tündérszép királykisasz- szony meséjét idézi a sodró ese­ményektől elzsibbadt agyunkba, a rút varangyét, amely csupán a megváltó csókra vár, hogy elkáp­ráztasson minket valódi lénye földöntúli szépségével. S miután Temesvárott megtörtént a lehe­tetlen, szempillantás alatt fosz­lott le az ország és a nép testéről a mérget levedlő varangybőr s mi káprázva, kalimpáló szívvel fi­gyeltük a tündérlányt, aki megje­lent előttünk, s csak tegnap, csak tegnap vettük észre a cafatokká vedlett bőrt, a gonosz akkor már ártalmatlan, de mégis borzonga­tó képmását. Doina asszony a lényeget látta meg: csoda volt mindez. S ugyan ki hisz a csodákban... Leginkább a fiatalok, főként a nagyon-na- gyon fiatalok. S ugyan hol látha­tunk manapság csodákat... Leg­inkább a moziban, s főként a te­levízióban. S aki ezek ellenére sem hisz a csodákban, annak me­legen ajánlhatom, kövesse figye­lemmel a Szabad Román Televí­zió egyenes adásait a mi külön bejáratú és szép lassan minden­napivá váló borzongató, sejtel­mes csodáinkról. (december 28.) Már kora reggel hosszú sorokban várakoztak polgártársaink a sajtó­termékekre, nagyszerű forradalmunk legfris­sebb eseményeire vol­tak kíváncsiak. A Jelen valamennyi példánya szinte órák alatt elfogyott. (december 27.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents