Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-05 / 5. szám (4.szám)
NÉPÚJSÁG, 1990. január 5., péntek GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. Magyar ugrópont Az ipari szerkezetváltást a tulajdon szerkezetváltásával kívánja lendületesebbé tenni a Magyar Demokrata Fórum. A párt 55 oldalas iparpolitikai koncepciót dolgozott ki Széles Gábor vezetésével. Az elképzelés részletesen foglalkozik az iparirányítás intézményeivel is. Erről is kérdezzük a kisszövetkezet elnökeként dolgozó politikust. — Programjuk szól az Ipari Minisztérium jövőjéről. Szükség van egyáltalán erre a tárcára? — Ha egészséges gazdaságunk lenne, akkor elég volna egy gazdasági minisztérium. Ebben a kereskedelmi és az ipari minisztérium olvadna össze. Távlatilag egyetlen gazdasági tárcával számol az MDF programja. A mostani átmeneti időszakban azonban sajátos feladatokat kell megoldani. Bezárni a rosszul működő bányákat, felszámolni a csődbe jutott nagyvállalatokat. E teendők még az ipari tárcára hárulnak. — Együttműködik az MDF e népszerűtlen feladatokban a mai kormánnyal ? — Ha a mai kormány, mely mögött nincs már komoly párt, bevonja az alternatív szervezeteket a kormányzati munkába, akkor az MDF, akár csupán szakértői szinten is, bekapcsolódik a döntéshozatalba. Együttműködünk a mai Ipari Minisztériummal is. — Koncepciójuk úgy fogalmaz, hogy a különböző típusú vállalkozások „képviselve legyenek” az IPM-ben. Eszerint önök egyfajta „kis gazdasági parlamentként ” képzelik el a minisztériumot? — Ma a vállalkozói érdekvédelem szétszabdalt. Van Okisz, Kiosz, VOSZ. Míg az Okisz az IPM égisze alatt működik, s hatalmas fejlesztési forrásokkal rendelkezik, addig a VOSZ a Magyar Gazdasági Kamarához áll közel, s a tagdíjbevételeken kívül más pénzhez nem jut. Szerintünk egyetlen szövetségnek kellene működnie, a VOSZ- éhez közeli struktúrában. Azt a VOSZ-t kellene, természetesen rendkívül laza kapcsolattal, a leendő gazdasági minisztériumhoz közelíteni. — Ön egybemosná az államigazgatást és az érdekvédelmet? — Inkább azt szeretnénk, ha a VOSZ — vagy az ilyen jellegű szervezet — úgy kapcsolódna a majdani gazdasági minisztériumhoz, hogy ebből a VOSZ nyerhessen. — Azáltal, hogy önök egyesíteni próbálnák a VOSZ-t, az OKISZ-t és a KIOSZ-t, egy párt beavatkozna pártoktól független érdekvédelmi szervezetek életébe. Nem szerepzavar ez? — Ha e szervezetek pusztán érdekvédelmet látnának el, akkor szerepzavar lenne. De miután e szervezetek egyike-mási- ka állami alapokkal is rendelkezik — mint mondtam: jelenleg kiemelkedően az OKISZ —, szakmai ágon kapcsolni érdemes valamely minisztériumhoz is. — Nincsenek egyedül, amikor az országos tervhivatalt „maradványszervezetnek” nevezik. Ön honnan ismeri az OT munkáját? — Tavasszal benne voltam abban a bizottságban, amely a magyar-szovjet gazdasági kapcsolatokban a dollárelszámolás bevezetésének módját vizsgálta. Akkor nyertem betekintést az OT munkájába. S kialakítottam a véleményemet... Már ezelőtt is ismeretes volt számomra, milyen szerepet töltött be korábban az OT. A szovjet Goszplánnal tartotta a kapcsolatot, s a szovjet terhivatal elképzelései a magyar OT-n keresztül jutottak el a minisztériumainkba. Ezenkívül a volt MSZMP is az OT-n át közvetítette terveit az államigazgatásnak. — Tehát nem kell tervhivatal? — Szükség van olyan intézményre, amely tervez. De elsősorban a kormány mellett működjön. S ne a kutatóintézet legyen alárendelve a hivatalnak, hanem a Tervgazdasági Intézetnek legyen tervező osztálya, miként ez tőlünk nyugatra is látható. E csoport készítsen közép- és hosszú távú terveket, illetve átmenetileg oldja meg a mai OT- tól a nyakába szakadó teendőket. — A KGST véleménye szerint működőképes lesz az elkövetkező években? — A KGST-be jut iparunk termelésének nagyobb hányada. Ezt gyorsan csökkenteni nem szabad. Évekig, a magyar szerkezetváltás végrehajtásáig együtt kell élni e problémával, s csak utána lehet csökkenteni a KGST-kapcsolatokat. — Azaz vonuljanak ki onnan? — Nem kell kivonulni. De valószínű, hogy az a piac számunkra szűkülni fog. A szovjet gazdaság megújításához pénzre, működő tőkére van szükség, mi ezekben nem bővelkedünk. — Épp ön mondja ezt, akinek kisszövetkezete már három-négy vegyes vállalatot működtet a Szovjetunióban, s most is nyitnak egyet a baltikumban...? — A szovjet piac elég nagy ahhoz, hogy egyes vállalataink sikerekre számíthassanak, de nem ez lesz a jellemző. Ugyanakkor elő kell segítenünk, hogy a nyugati tőke Magyarországon keresztül áramoljon be a Szovjetunióba. — Nyugaton az Egyesült Államokba és az NSZK-ra számítanak a magyar demokraták. Miért épp ezekre? — A hagyományok is a gazdasági realitások közé tartoznak. Németország évszázadok óta kereskedik hazánkkal. Az amerikai tőkét pedig Európában főként a szovjet piac érdekli, s oda előnyösen juthat be Magyarországon át. Hasonló szempontból lehet fontos hazánk a Távol-Keletnek is, ők Nyugat-Európához találnak ugrópontot a piacosodó magyar gazdaságban... Molnár Pál Glóriához méltón? Lemezgyártás világszínvonalon A Glória kompaktlemezgyártó kft.-t három magyar és egy holland vállalat alapította 1988 márciusában. A Videoton a legnagyobb részvényes 55 százalékkal. Az új üzemegységet tavaly szeptemberben adták át, s már két hónap elteltével 450 000 darab lemezt gyártottak. Termelésük 60-70 százaléka tőkés piacra történő bérnyomás. A CD-ket gyártó gépsor (MTI-fotó: Nagy Z. László) Nem akarják „felaprítani” a mezőgazdaságot A kisgazdák agrárpolitikája Mi nem készülünk semmiféle kényszerzubbonyt ráhúzni a magyar mezőgazdaságra, az ágazat olyan lesz, amilyenné a mostani, illetve a leendő tulajdonosok formálják — jelentette ki Hankó László, a „Hangya” Szövetkezeti Központ Rt. kereskedelmi vezérigazgató-helyettese, a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt egyik gazdasági szakértője az MTI munkatársának azzal összefüggésben, hogy elkészült a párt programtervezete, melyet várhatóan még januárban a nagygyűlés elé terjesztenek megvitatásra. — Azonban egy dolgot látni kell — mondta a jelenlegi helyzettel kapcsolatban a szakértő —, hogy minden fejlett mezőgazdasággal rendelkező ország rendkívül termelékenyen dolgozik. S ezt a termelékenységet hazánk számára is szükséges lenne megteremteni, mert ez az ágazat csak így lehet versenyképes a világpiacon. Ezt a struktúrát pedig úgy lehet kiépíteni, hogy a rendelkezésre álló anyagi és szellemi eszközökkel az eddiginél lényegesen hathatósabban gazdálkodunk. Úgy mint például az Egyesült Államokban, ahol — saját tapasztalataim szerint — egy 300 hektáros farmot akár két ember is üzemeltet. — Az eddiginél termelékenyebb módszerek bevezetését hogyan gondolják? Hiszen hazánkban ehhez nincsenek meg a A magyar kormány állásfoglalása értelmében — mint ismeretes — mielőbb ki kell dolgozni a magyar-szovjet kereskedelemben a dollárelszámolás részletes feltételeit. A dollárelszámolás bevezetése a magyar gazdaság számára az első évben 1-1,5 milliárd dolláros veszteséget jelentene. Mint a Kereskedelmi Minisztériumban elmondották, a Magyarországra szállított szovjet termékek 70-80 százaléka alapanyag, energia- hordozó, amelyeket a magyar gazdaság továbbra is megvásárolna, mégpedig a jelenleginél magasabb, világpiaci áron. Más lehetőség nem is adódik, hiszen ezekhez az alapvető fontosságú cikkekhez kizárólag a Szovjetunióból juthatunk hozzá, mivel arrafelé épültek ki az olaj-, gáz- és elektromos vezetékek. Égye- dül az Adria-kőolajvezeték temegfelelő feltételek sem eszközben, sem infrastruktúrában. — Talán ez jelenti a legnagyobb gondot a mezőgazdaság átszervezésénél, ugyanis az tény, hogy a fejlett mezőgazdasági kultúrával rendelkező országokban a jelenlegi színvonalú termelés nem néhány év, hanem több évtized eredménye. Mi egyszerűen időhiányban szenvedünk, s nem követhetjük a kis lépések gyakorlatát. Ezért radikális megoldásokat kell választanunk, és a magyar gazdaság átalakításának folyamatába kell beleágyazni a mezőgazdaság átszervezését. Hogy ez az átalakítás mennyi időt vesz majd igénybe, azt most még megmondani pontosan nem lehet. Ugyanis jelenleg még nincsenek megfelelő hiteles információink a gazdaság valós helyzetéről. — Ezt az átmeneti időszakot hogyan képzelik el, mivel Magyarország nem maradhat „kenyér nélkül”. — Elteijedt az a nézet, hogy mi szeretnénk „felaprítani” a magyar mezőgazdaságot. Ezt a megállapítást szeretném cáfolni. Hiszen például 1946-ban is hasonló dilemma elé került az ország, mint amilyen előtt ma áll. Lesz-e „kenyér” akkor, ha felosztják a nagybirtokokat. S csodák csodája, a mezőgazdasági termékekből az ellátás nemhogy romlott volna — a felosztást követően —, hanem javult. Mi hihető alkalmassá Szovjetunión kívüli országokból érkező szén- hidrogén behozatalára, ám a jelentős szállítási költség számottevően megnövelné az így vásárolt termékeket. A Szovjetunióba irányuló magyar kivitelnek 70 százaléka gépipari, gyógyszeripari, könnyűipari és élelmiszeripari késztermék. A dollárelszámolásra való áttérésnél e cikkek körében jelentős konkurenciával kellene számolniuk a magyar exportőröknek. Versenytársak maradnának a szocialista országok is, hiszen a tervek szerint a Szovjetunió azokkal továbbra is rubelben kereskedne. így a hasonló minőségű termékeket valószínűleg ezután tőlük vásárolná meg. De jelentős versenytársak lennének a nyugati szállítók is, elsősorban azért, mert termékeik gyakran jobb minőségűek, s ha szünk abban, ha valaki saját földjén dolgozik, akkor érdekelt abban, hogy olyan árukat termeljen, melyek szükségesek és eladhatók. Hogy esetlegesen mások lesznek a tulajdonviszonyok, s eltérnek a maiaktól, az nem jelenti azt, hogy az emberek nem fognak és nem akarnak jobban dolgozni és még több terméket előállítani. — A földtulajdon kérdése a kisgazdák programjának egyik sarkköve. Hogyan képzelik e kérdés megoldását? — Ismeretes, hogy pártunk a földtulajdon kérdését az 1947-es állapotoknak megfelelően kívánja rendezni. Az akkori tulajdonviszonyokat szeretné úgy helyreállítani, hogy az mindenki számára megfelelő legyen. Vagyis: nem kívánjuk erőszakosan feloszlatni a tsz-eket — a párt támogatja a „Hangya”- mozgalmat —, de lehetőséget kívánunk teremteni a földek művelésére azok számára, akik erre vállalkoznak. Nem szeretnénk semmiféle kényszermegoldást alkalmazni a mezőgazdaságban; döntse el ki-ki maga, mi a számára legmegfelelőbb. Ha valaki az egyéni gazdálkodás mellett dönt, hát legyen rá lehetősége. Ha valaki termelőszövetkezeti tag kíván maradni, akkor ezt is tehesse meg. Nézetünk szerint viszont az iparban munkanélkülivé váló emberek közül sokan találhatják majd meg számításukat az újjáformálódó mezőgazdaság keretei között. már dollárért vásárolna a szovjet partner, feltétlenül azokat választaná. A számítások szerint abban az esetben, ha a dollárelszámolásra való áttérés megtörténik, az első évben keletkező 1-1,5 milliárd dolláros magyar passzívum feltehetően csökkenne a következő esztendőkben, ám ma még nem lehet kiszámolni, hogy milyen mértékben. A dollárelszámolás bevezetése valószínűleg arra ösztönözi a magyar vállalatokat, hogy lényegesen jobb minőségű, nyugati színvonalú gyártmányokkal jelenjenek meg a szovjet piacon is, továbbá megnyithatná a mintegy 700, Magyarországon működő, részben külföldi tulajdonú vegyes vállalat számára is a szovjet piacot. Ez hozzájárulhatna Magyarországon a külföldi tőkebevonás felgyorsulásához, a vegyes vállalatok számának ugrásszerű növekedéséhez. Egyelőre 50 százalékot kapnak Egyházi iskolák állami támogatása Mint ismeretes: szeptemberben megkezdődik az oktatás a Budapesti Református Gimnáziumban. Az MTI munkatársa a hírrel összefüggésben érdeklődött az illetékeseknél az egyházi iskolák működésének anyagi feltételeiről, az állami támogatás mértékéről. Sarkadi Nagy Barna, az Országos Vallásügyi Tanács titkára emlékeztetett arra, hogy a testület ülésén a pénzügy- miniszter és a művelődési miniszter bejelentette: a jövőben az egyházi iskolák éppen olyan támogatást élveznek a központi költségvetésből, mint az állami oktatási intézmények. Mint ismeretes, ez az összeg évenként és tanulónként 39 ezer forint. Rupp András, a Pénzügyminisztérium munkatársa további adatokkal szolgált. Eszerint a közoktatásban, a diákotthoni, szociális intézményi ellátásnál a tanácsi normatív támogatás 50 százalékát kapják az egyházi intézmények. Középiskolai hallgató után 20 ezer forintban állapították meg a kvótát, amennyiben diákotthon lakója is, további 20 ezer forint — összesen tehát 40 ezer forint — az összeg. Szociális intézményi ellátás esetén 70 ezer forintot fizet az állam. A felsőoktatásban részvevőknél 40 ezer forint a támogatás, kollégium igénybe vételekor szintén számíthatnak a 20 ezer forintos kiegészítésre. Arra a kérdésre, hogy az egyházi intézmények miért csak 50 százalékát kapják az állami normatívának, Rupp András elmondta: az állam az elmúlt esztendőben is 400 millió forinttal járult hozzá az egyházak által fenntartott iskolák kiadásaihoz. Ezt az összeget 1990-ben is rendelkezésükre bocsátja — a normatív támogatáson felül. Hangsúlyozta, hogy a további években a támogatás várhatóan megközelíti vagy el is éri a 100 százalékot, akkor azonban természetesen a 400 milliós összeg arányosan csökken. Végezetül utalt arra is, hogy a költségvetési reform egyik alapvető célja, hogy feladathoz kötötten kapjanak támogatást az oktatást vagy szociális tevékenységet végző szervezetek. Számításaik szerint egyébként az egyházaknak eddig nyújtott összeg és a mostani normatív támogatás együttesen meghaladja a 800 millió forintot. A magyar — szovjet kereskedelemben A dollárelszámolás veszteségei A falusi lakosság művelődését szolgálta Az Egri Képesnaptár A múlt század második felétől egyre-másra jelentek meg hazánkban a képesnaptárak. Ezek elsősorban a falusi parasztság számára készültek, művelődési igényeik kielégítését szolgálták. Heves megyében az első képesnaptárt Egerben adta ki a Líceumi Nyomda 1865-től. Jelenlegi ismereteim szerint 1878-ig évenként napvilágot látott. Terjedelme mintegy 80—130 oldal között váltakozott. Az indulástól 1873-ig Stephanovszky Sándor, majd Luga László szerkesztette. A kalendárium címoldalán az egri vár, a Líceum és a bazilika rajza látható. Minden naptár rendkívül gazdag olvasnivalót tartalmazott. Voltak benne állandóan ismétlődő rovatok. Minden évben naptárat tettek közzé, amelyet a neves helybeli csillagász, Montedé- gói Albert Ferenc állított össze. Evenként közreadták a kiadványban az uralkodóház, a Minisztertanács, a Szent István Társulat elnöksége, az ország római katolikus érsekei és püspökei, az európai uralkodók, az egri orvosok és ügyvédek nevét. A naptárban közölt olvasmányok közül mindenkor csemegét jelentettek az adomák, a történelmi anekdoták. A falusi lakosság bizonyára mindenkor hasznát vette a gazdáknak és a gazdasszo- nyoknak szóló tudnivalóknak és orvosi tanácsoknak. A kiadvány hasznosságát növelte az országos vásárok időpontjainak jegyzéke, a korabeli mértékegységek felsorolása, hirdetések közreadása. Minden évben megjelentette a kalendárium a Líceumi Nyomdában kapható könyvek jegyzékét. A naptárakban a felsoroltakon kívül mindig gazdag olvasmányanyagot kaphattak az érdeklődők. Versek és szépprózai írások egyaránt találhatók bennük. Ezeken kívül gyakoriak voltak a történelmi ismeretterjesztő leírások. A versek és a szépprózai írások többsége mindig valamilyen erkölcsi tanulsággal szolgált. A történelmi írások megismertették az olvasót Magyarország és a nagyvilág számos érdekesebb városával, műemlékével és intézményével. Többek között olvashatunk a naptár hasábjain a budai, a siroki, a szarvaskői és a szegedi várról. Bemutatta a kiadvány a bélapátfalvi cisztercita apátsági templomot, a pécsi püspöki székesegyházat, a budai koronázótemplomot. A külföldi városok közül megismerkedhetett az olvasó Róma, Firenze, Pisa nevezetességeivel. A naptárak bő teret szentelnek a különféle tanintézetek, a szerzetesrendek bemutatásának. Az anyagok megírásában közreműködött több korabeli neves helyi költő, író és tudós. Az évenként soijázó kiadványokban többször jelentkezett verssel Páyer Antal, Sebők László és Király Pál. A népies beszélyek nagy részét Vincze Alajos írta. A szerzők között ott találjuk Kandra Kabos országos hírű történészt is. Az egri kiadvány nem véletlenül viselte a Képesnaptár nevet. Ugyanis minden kötetét bőven illusztrálták rajzokkal, képekkel és metszetekkel. Az illusztrációk jó része ma már forrásértékű. Ilyenek például a Szarvaskőről, a siroki várról, az angolkisasszonyok intézetéről, az egri főgimnáziumról készített rajzok. A múlt század második felének egri művelődéstörténetéhez fontos adalékok a naptárban közreadott ügyvéd- és orvosnevek. Az Egri Képesnaptárat hosszú évtizedek múltával 1945-ben követte újabb vállalkozás Egri Kalendárium címmel. Majd 1948-ban látott napvilágot Heves megye Centenáriumi Kalendáriuma. A korábbi neves hagyományok folytatásának tekinthető az 1988-ban közreadott Népújság Kalendárium. Szecskó Károly
