Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 25. szám

4. ________________________KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS________________________NÉPÚJSÁG, 1990. január 31., szerda L esz-e testvérvárosunk? Vásárhelyi tartózkodásunk alatt mindenkitől ér­deklődünk, tudnak-e valamit arról az egri levél­ről, melyben fölajánlottuk, hogy testvérvárosul fogadnánk Székelyföld fővárosát. Erről a kezde­ményezésről legnagyobb megdöbbenésünkre és bosszúságunkra senki nem tud, valószínű tehát, hogy a levél nem jutott el a megfelelő kezekbe. Je­lentkeztek viszont a váciak hasonló ötlettel, de még nincs eldöntve a kérdés. Nem ártana tehát megerősíteni ezt a szándékot (akár egy kis kül­döttség révén is), hiszen Eger lehetőségei köze­lebb állnak a vásárhelyi igényekhez. Segítő és segélyért nyúló kezek nehéz vaskapuval lezárt bejárat, az utcát vizslató tévékamera, konyhakertjét vastag kőpalánk keríti, tetején őrtoronnyal, mely­ben ma is fegyveres őr strázsal, aki időnként egy nagy reflektor­ral végig pásztázza a téli álmukat alvó gyümölcsfákat. — Hát nem számolták fel a tit­kosrendőrséget? — kérdezzük házigazdánkat meglepetten. — Ahogy látjátok, nem — vá­laszolja. — Volt ugyan az udva­ron az egyik hajnalban egy nagy lövöldözés, alighanem a titkos- rendőrségen belüli leszámolást jelezte ez, és az is igaz, hogy so­kan eltűntek közülük. Ám sokan itt is maradtak: ők járkálnak a legszélesebb nemzeti színű kar­szalagokkal, és ők bizonygatják leginkább, hogy milyen szükség- szerű és jogos volt már ez a forra­dalom. Jogilag beolvasztották őket a hadseregbe, de ugyanúgy bejárnak ide dolgozni, mint ko­rábban, éjszakánként megélén­kül a járműforgalom is, és még mindig ugyanúgy nem tudjuk, mi folyik a magas falak között, mint korábban. Sütő Andrásra példá­ul ugyanaz a tiszt vigyázott a for­radalom napjaiban, mint aki ko­rábban felügyelte a háziőrizetét. Ebből is látszik, hogy különös forradalom ez. Még mindig nem egyértelműen tiszták az erővi­szonyok, nem történt meg min­den szükséges változás. Kifelé jövet furcsa érzéssel nézzük az erős lámpákkal meg­világított szürke kofalat, s mö­götte az óriási épületet, melynek néhány ablakában most is világít a fény. A temesvári és aradi na­pok lázas óráinak, sírva és moso­lyogva ölelkező, felszabadult te­kintetű embereinek emlékével jöttünk ide, és utunk végén elju­tottunk arra a pontra, ahol jelen­leg az Erdélyben élő románok és magyarok is vannak: nem igazán értjük, mi is történik itt valójá­ban. Hogy most akkor megvolt-e már a forradalom, vagy még ez­után következik? Júniusi úti­jegyzetemnek azt a címet adtam: A kanyar előtt. Most azt mond­hatom, hogy jelenleg a kanyar­ban van Románia, de a kibukka­nó tájat még gomolygó köd fedi. Szeretném hinni, hogy ha fel­száll, egy virágzó vidék tűnik majd elő, melynek lakói megbé­kéltek önmagukkal és szomszé­daikkal... Koncz János Van színházunk, bábszínhá­zunk, szimfonikus zenekarunk, s a megyei lapot itt is, ott is Népúj­ságnak nevezik. Föl is keressük a szerkesztőséget, ahol viszont az­zal fogadnak, hogy az Észak- Magyarország szerkesztősége már megelőzött bennünket, de természetesen nem zárkóznak el attól, hogy szakmai kapcsolato­kat építsünk ki. Csak arra kér­nek, várjunk amíg rendeződik a helyzetük, hiszen amíg nem tud­ják, hogy ki a lapgazdájuk, meny­nyi pénzből gazdálkodnak, mi­lyen példányszámban tudnak megjelenni, addig képtelenség hosszabb távra tervezni. Segít­ségre viszont itt is nagy szükség lenne, hiszen akárcsak az Erdélyi Figyelőnél itt is üres a kézikönyv- tár, az archívum, és nyugdíjasko­rú írógépeken készülnek a kéz­iratok. Belátogatunk a színházba is, ahol Kincses Elemérnek, a ma­gyar tagozat vezetőjének átadjuk Gáli László egri színházigazgató levelét, melyben természetesen a kapcsolat felvételét ajánlja. Az igenlő válasz ott helyben, a szín­ház társalgójában megszületik. „Előőrsként” Sziki Károly tart majd előadóestet Sütő András és Kányádi Sándor műveiből Ma­rosvásárhelyen, majd az egri színház vendégjátékát is megte­kintheti a közönség. Viszonzás­képpen az egri színházban mu­tatkozik majd be a vásárhelyi tár­sulat. Mint megtudjuk, a teát­rumban is a „sziámiiker-állapot” megszüntetésére törekszenek, hiszen a magyar és a román tago­zat jelenleg közös vezetés alatt áll, és a bevételek is egy kasszába folynak. Márpedig a magyarok mindig telt ház előtt játszanak, míg a román előadásokra általá­ban 30-40 ember megy el. így tu­lajdonképpen a magyar tagozat tartja el a másik társulatot is. Fölkeressük a neves drámaí­rót, Székely Jánost is, aki vissza­vonultan él könyvei között. — Nehéz kilábalást, hosszú, keserves felemelkedést jósolok — összegzi véleményét.-Tú\ mély Véres kolozs­vári karácsony­fa ellentétek szabdalják a társadal­mat, és egyelőre hiányoznak a karizmatikus vezetők. A gazda­ság katasztrofális állapotban van, silány minőségű, és eladha­tatlan termékeket gyárt. Más­részt talán éppen abban van esé­lyünk a gyorsabb fejlődésre, hogy szinte a nulláról indulunk, és nincs külföldi adósságunk, ami csábítólag hathat a külföldi tőkére. Nem elképzelhetetlen, hogy előbb-utóbb megelőzzük Magyarországot, ahol hihetetlen méretű államadósságot sikerült összeszedni. Attól tartok, hogy még az unokáitok is ennek a ka­matait fogják fizetgetni — teszi hozzá, ami igen realista látás­módra vall. — Sokan megkér­dezték már tőlem, miért nem til­takoztunk a diktatúra emberte­len állapotai miatt, és én mind­annyiszor elmondtam, hogy egy­szerűen nem volt értelme a magá­nyos tiltakozásnak, a szervezke­déseket pedig még csírájában el­fojtotta a titkosrendőrség. Hiába állok én ki a főtérre, és kezdek ordibálni, hogy demokráciát, emberi jogokat, csak annyit ér­tem volna el vele, hogy elvisznek és megkínoznak. Ettől még a helyzet semmit nem változott volna. Ceausescu ott követett el nagy hibát, hogy éheztetni kezdte a népét, és olyan méretű volt már a nélkülözés, hogy szerintem a télen mindenképpen kitört volna a felkelés. Én már nem veszek részt a közéletben, beteges va­gyok, és talán kiábrándult is, az eljövendő harcokat már a fiata­loknak kell megvívni. Nosza, fölkeresünk egy ifjabb embert is, Gálfalvi Györgyöt, aki a Látó című irodalmi folyói­rat szerkesztő titkára. Késő este érünk oda, és olyan helyzetbe csöppenünk, melyet talán még Franz Kafka sem tudott volna ki­találni. Gálfalvi és családja ugyanis szó szerint a szekuritáte tövében lakik, háza mellett van a Forradalmi hétköznapok m/3. Új bemutató a háziszínpadon, ma este Dosztojevszkij: Bűnhődés Az egri Gárdonyi Géza Szín­háznak még mindig nincs állan­dó stúdiószínpada, ezért kény- szerűségből a próbateremként használatos háziszínpadon is előadásokat tartanak. Elsőként a Komámasszony, hol a stukker? című darabot játszották a zseb- kendőnyi teremben, ma este hét órakor pedig a Dosztojevszkij: Félkegyelmű című regénye nyo­mán Andrzej Wajda által szín­padra írt, Bűnhődés című kama­radarabot mutatják be. A mű magyar változatát Ka­pás Dezső Jászai-dijas művész készítette el, aki egyben az egri előadás rendezője. Nevéhez fű­ződik a játéktér megtervezése is: fülledt, félhomályos szobában játszódik a cselekmény. A három szereplőre nem kis feladat hárul, hiszen testközelből figyelik játékukat a nézők, akik szinte részeseivé válnak így a cse­lekménynek. A szerepek sem könnyűek, hiszen a lélek legmé­lyebb bugyraiból kell felhozniuk az indulatokat, az érzelmeket és a gondolatokat, hogy Doszto­jevszkij világát hitelesen tolmá­csolhassák. Kétfajta karakter és kétféle gondolkodásmód feszül egymásnak és oldódik fel egy-' másban végül. A túlérzékeny, európaizálódott arisztokratát, Miskin herceget Epres Attila for­málja meg, a robosztus, szenve­délyes Rogozsint Megyeri Zoltán alakítja. Igen nehéz feladatra vállalkozott a két stúdiós, Szöl- lősi Hajnalka és Nagy Enikő, akik a halott Nasztaszja Filipov- nát alakítják. Másfél órán ke­resztül egyetlen moccanás nélkül kell feküdniük a színpad nagy­Rogozsin és Miskin a kiterí­tett Krisztussal részét elfoglaló hatalmas ágy­ban, miközben még viaszosvá­szonnal is letakaiják őket... A mű két ember egy éjszakán át tartó lelkitusájának története. Ahogy Szerb Antalitja: „ Ebben a világban az emberek sosem al­szanak. Éjszaka magányosan járkálnak fel és alá nagy gondo­lataik közt, vagy együtt ülnek, mérhetetlen sok teát isznak és beszélnek, beszélnek, lázasan, önellenőrzés nélkül, mint aki tudja, hogy perceit megszámlál­ták, és mindent, mindent el kell mondania. Lázas és irreális lég­körben élnek... a ködös Pétervá- rott, amely Dosztojevszkij sze­rint egy szép nap el fog tűnni a köddel együtt.” És lassan felvirrad a kiábrán­dító hajnal... K.J. Tanulságos baki Az elmúlt hét valamelyik Jó reggelidében arra figyeltem fel, hogy nem éppen magas rangú egyházi személyiségek nyilat­koznak feletteseik korántsem hozsannázandó vonásairól, s ar­ra utalnak, hogy elhatárolják magukat a korábbi évtizedek so­rán tanúsított magatartásuktól. Kissé meglepődtem, s vala­hogy nem értettem az egészet. Aztán azonban jött a mindenre fényt derítő helyreigazítás. A ri­porter sajnálkozva közölte: „té­vesen vezették fel” az anyagot, ugyanis a három pap a hierarchia magas fokain állókat kritizálta, konkrétan nehezményezve azt, hogy a már nem létező Állami Egyházügyi Hivatal hűséges igenlője ként, kizárólag saját kar­rierjükkel törődve, minden külö­nösebb megrendülés nélkül le­mondtak lelkészeik, plébánosaik illetve az egyházközségek tagjai­nak valódi érdekképviseletéről. , Másként fogalmazva: ezek­ben a berkekben, ha szolidan is, de csak megkezdődött a másutt még egyáltalán nem tapasztalha­tó elszámoltatás. Méghozzá a megcáfolhatatlan, a meg aligha kérdőjelezhető egyetemes etikai normák alapján. íme a ritka eset: egy vaskos hi­ba révén rádöbbentünk arra a mulasztásra, amelyet hétköz­napjainkban még nem korrigál­tunk. Legfeljebb csak közhelyí­zű állásfoglalásokban. Ezek értéke viszont — ez aligha vi­tatható — egyenlő a nullá­val... Lélektelenig A kedd délelőtti Helykereső­ben a ma igen gyakori közöm­bösséget, érdektelenséget osto­rozták. Á történet lényege a kö­vetkező. Az idős úr kórházba ke­rült, mert sürgős érműtétre volt szüksége. Közben a házigazda felmondott neki, és gyógyultan nem volt hova mennie. Tanácsot kért, adtak is neki. Kapott is két olyan tippet, amivel nem ment semmire. A kolleganő — dicséret határozottságáért — alaposan körüljárta a megrázó sztorit. „Nyomozásának” vég­eredménye: a szociális gondozó félvállról kezelte az egész problé­mát, holott rajta múlott: lesz-e fedél a kérelmező feje felett. Ő azonban a csődbe jutott sorsot kizárólag hivatalnokként mérle­gelte, s tessék-lássék módra cse­lekedett. A riogatás nem értelmetlen, hiszen mindnyájunkat felráz, s arra int, hogy ne csak magunk­kal foglalkozzunk, hanem kí­séreljük meg átérezni mások bajait is. Higgyük el: ez a legjobb medi­cina az egyéniségünket is tönkre­tevő elembertelenedés ellen. Helytállás Mostanság sokat beszélünk a vallás szerepéről, erkölcsi rang­járól, arról, hogy az ilyen jellegű okítás különösképp fontos a kór­házakban. A csütörtöki, január 25-i Értékmegőrző ezt a téma­kört tartalmazza. Például úgy, hogy nem spórolta meg a vissza­pillantást sem. A veszprémi püs­pök történeteket idézett a legne­hezebb időkből, az ötvenes évekből, az ötvenhat utáni érá­ból, amikor bűnnek számított az ilyesféle tevékenykedés. Bizonyította, hogy minden gordiuszi csomó megoldható. Ő ugyanis vérbeli konspirációs öt­leteket agyait ki arra, hogy bejus­son, hogy megkeresse a tőle so­kat remélőket, s azt a vigaszt nyújtsa számukra, amelyet sem a szakszervezettől, sem az állam­párttól nem postáztak. Ez a blokk felvillanyzott, hittel, erővel terített, mivel azt igazolta, hogy nincs olyan kátyú, amelyből ne létezne kiút. Higgadtság Pillanatnyilag ez hiánycikk. Csapkodunk, vagdalkozunk, be- léfojtjuk partnereinkbe a szót. A 28-i Választó azért tetszett, mert a meghívott vendégek vi­szonylag korrektül tolerálták a többiek nézeteit. No nem tökéletesen, mert a népfront majd négy évtizedes te­vékenységének méltatása meg­lehetős vihart kavart. Olyannyi­ra, hogy a konklúzióban nem is egyeztek meg. Kár, mert az azért tisztázható, hogy ez a mozgalom tulajdon­képpen az MSZMP engedékeny szószólója volt. Aki ezt tagadja, a tényeket söpri le az asztalról. Más dolog, hogy képes-e meg­újulni, tiszta célokért hadbavo- nulni. Kár, hogy erről nem meditál­tak, mert a kétely megalapozot­tabb mint a kincstárinak tűnő optimizmus. Ez nem éppen szívderítő, de legalább oszlik a régebben ránk parancsolt homály... Pécsi István Mezőkövesdi hívogató Népművészeti napoktól a japán fesztiválig Működésének huszonötödik évfordulóját ünnepelte a közel­múltban a mezőkövesdi művelő­dési ház, amely — a helyi múzeu­mokkal együttműködve — jelen­tős szerepet vállal a város kultu­rális életében. A galériában meg­tekinthették az érdeklődők a Mezőkövesdről elszármazott művészek gyűjteményes kiállítá­sát, s sok látogatót vonz a tárlat hímzésanyaga is. Az időszaki ki­állítás keretében Takács István és Dala József táblaképfestők, va­lamint Papp János keramikus mutatkozik be. A művelődési központ a ha­gyományos szakköri, kiscsopor­tos közösségi tevékenység mel­lett gondot fordít a színházi élet szervezésére is. A helyi bemuta­tókon kívül tájelőadásokat biz­tosít Szihalom, Poroszló és Füzesabony közönségének is. Szakmai feladatai között pedig szakosított tanfolyamoknak ad helyet, ez az intézmény lesz pél­dául a Regionális Átképző Köz­pont egyik bázisa. • Az idén számos kiemelkedő és sok érdeklődőt vonzó program­mal jelentkezik a ház kollektívá­ja: tavasszal nyit a tervek szerint a Táncpajta, amely azon túl, hogy helyet ad a 150-160 tagú Matyó Néptáncegyüttesnek, szá­mos idegenforgalmi rendezvényt tart. Megtekinthetik itt a városba látogató hazai és külföldi turis­ták a fotózással egybekötött nép­viselet-bemutatót, a táncegyüt­tes próbáit és előadásait. A hét utolsó napjaiban viszont hagyo­mányos matyóföldi lakodalma­kat rendeznek — magánkíván­ságra. Tervezi a művelődési ház, hogy pályázatot írnak ki egy Kis Jankó Bori-kiállításra: ezen részt vennének mindazok az alkotók, akik az elmúlt 25 évben nívódijat nyertek a kép­zőművészetek népi jellegének ápolásában. Június elején úgy­nevezett „Japán fesztivált” rendeznek a városban: az im­már hagyományos eseményso­rozaton ételkóstoló, ruhabe­mutató és papírhajtogató tan­folyam lesz. Augusztusban Népművészeti napokat tarta­nak: 3-tól 6-ig tekinthető majd meg a kibővített hímzőkiállí­tás, de lesz népitánc-bemutató, kirakodóvásár és színes felvo­nulás is. j

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents