Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-31 / 25. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 31., szerda ORSZÁGRÓL — ORSZÁGRA 5. Az Európa Tanács kulisszatitkai Beszélgetés Catherine Lalumiere-rel Catherine Lalumiere asszony, francia szocialista politikus, aki 1989. május 10. óta tölti be az Európa Tanács főtitkári tisztségét, s e minőségében a 23 európai pluralista demokráciát tömörítő szervezet gyakorlati tevékenységét szervezi a 900 fős strasbourgi apparátus élén, Németh Miklós miniszterelnök strasbourgi látogatása alkalmából telefoninterjút adott az MTI brüsszeli tudósítójának. — Magyarország novemberben benyújtotta csatlakozási kérelmét az Európa Tanácshoz. Mi történt ebben a tekintetben azóta? — Az Európa Tanács megkezdte a kérelem tanulmányozását. A miniszteri bizottság, amely a 23 tagállam külügyminisztereit tömöríti, megnyitotta az eljárást és az Európa Tanács parlamenti közgyűléséhez továbbította a dossziét. A közgyűlés három bizottsága — a politikai ügyek bizottsága, a jogi bizottság és a nem tagállamokkal való kapcsolatok bizottsága — folytat a hagyományoknak megfelelően vizsgálatot. Ez általában időigényes folyamat, de remélhetőleg néhány hónapon belül, esetleg már májusra befejeződik. Eredményétől függően kerülhet majd sor remélhetőleg Magyarország csatlakozására. — Az Európa Tanácsnak csak pluralista demokráciák lehetnek a tagjai, s vezetőinek több nyilatkozata utalt már arra, hogy Magyarország felvételére a szabad választások után kerülhet sor, amelyeket márciusra tűztek ki. Hogyan alkot képet magának az Európa Tanács e választások lefolyásáról? — A parlamenti közgyűlés küldöttsége jelen lesz Magyarországon a választások idején. Ez nem azt jelenti, hogy az Európa Tanács valamilyen módon ellenőrizné lebonyolításukat, hanem azt, hogy kifejezésre akarja juttatni érdeklődését, figyelemmel akarja követni a parlamenti közgyűlésében részt vevő képviselők révén. Mivel ugyanakkor a közgyűlés kezében van Magyar- ország csatlakozásának dossziéja, tapasztalataik természetesen latba esnek majd a kérelem elbírálásakor. De ismétlem, szó sincs ellenőrzésről. — Ön nemrég egyik beszédében szólt arról, hogy az Európa Tanács kész megosztani a demokrácia megvalósításában szerzett tapasztalatait az erre az útra térő közép- és kelet-európai országokkal. Milyen módon teszi ezt a Tanács? — Először is számba vesszük, hogy ők maguk mit igényelnek. Általában kétféle dologról van szó. Ezek az országok be akarnak kapcsolódni az Európa Tanács által létrehozott intézményekbe, konvenciókba, részt akarnak venni szervezeteinek munkájában, erre fokozatosan sor is kerül. Magyarország már több konvencióhoz csatlakozott,, meghívotti státusban részt vesz a parlamenti közgyűlés munkájában, s mint arról szó volt, folyik csatlakozási kérelmének vizsgálata. Másrészt szó lehet arról, hogy az Európa Tanács a rendelkezésére álló eszközökkel és ismeretekkel, szakértőkkel segítse ezeknek az országoknak a jogalkotását, demokratikus gyakorlatát. Ez természetesen kölcsönös együttműködést is jelent, ezeknek az országoknak a gyakorlatában akadnak számunkra is tanulságos elemek. — Magyarország ősztől különleges meghívottként részt vesz a parlamenti közgyűlés munkájában, s bekapcsolódott több európai konvencióba. Mi volt részvételünk eddigi visszhangja? — Igen jó visszhangja volt, az Európa Tanácsban igen pozitívan fogadták a magyar képviselőket. Úgy tájékoztattak, hogy ők aktívan bekapcsolódtak a munkába, és figyelemre méltó tájékozottságról tesznek tanúbizonyságot. Szóval jó benyomást keltettek. — Szélesebb horizontra tekintve, miként értékeli az Európa Tanács a közép-kelet-európai változásokat? — Összességében rendkívül pozitív a megítélésünk. Európa megosztottsága fájdalmas abszurditás volt. Most lehetőség nyílik ennek túllépésére, a kölcsönös nyitásra. Tudjuk, hogy az átalakulás folyamata nem köny- nyű, még sokáig különböző nehézségekkel kell megküzdeniük a demokratikus útra térő országokban, az Európa Tanács minden erejével segíteni kívánja ezt a változást. — Milyen hatást gyakorolt az átalakulás magára az Európa Tanácsra? Sokan azt mondják, ez az önök testületének is új lendületet adott. — Ez tökéletesen így van. A gorbacsovi peresztrojka kezdete óta, ahogy a Szovjetunió korábbi csatlós államai önállóvá válnak és átalakulnak, nagy figyelmet fordítunk erre a folyamatra. Már három éve felfigyeltünk rá, érdeklődéssel követjük és alkalmaztuk hozzá struktúránkat, amit mutat a parlamenti közgyűlésben létrehozott különleges meghívotti státus, több konvenció megnyitása az átalakuló országok csatlakozása számára. Májusi hivatalba lépésem óta magam is tapasztalom, milyen lendületet ad ez a változás a Tanács munkájának. Ide illeszkedik Mihail Gorbacsov strasbourgi látogatása, Magyarország képviselőinek strasbourgi és az Európa Tanács küldöttségeinek budapesti vizitje. Az Európa Tanács törekvése az, hogy minél több országot tömörítsen földrészünkön, ez a munka mintegy félbemaradt a múltban, most talán lehetőség nyílik arra, hogy minden európai országot befogadjon. Ez persze attól is függ, hogyan haladnak a reformok Közép- és Kelet-Európa országaiban. A tudósító végezetül a közben lezajlott Németh Miklós miniszterelnök látogatásával kapcsolatban is tett fel kérdést, s a válaszból kiderült, hogy az egész Európa Tanács, a parlamenti közgyűlés egésze, a miniszteri bizottság és a testület teljes gárdája nagy várakozással tekintett a látogatás elé. Ezt nemcsak a magyarországi átalakulás iránti érdeklődés magyarázza, de az is, hogy erre a vizitre igen jó időpontban került sor, nem sokkal azután, hogy Magyarország elsőként nyújtotta be csatlakozási kérelmét, és nem sokkal azelőtt, hogy elsőként rendez szabad választásokat Közép- és Kelet-Eu- rópában. — Az Európa Tanács kifejezésre kívánja juttatni, hogy figyelemmel követi, bátorítani kívánja a magyarországi demokratikus átalakulást — mondotta Catherine Lalumiere asszony az MTI tudósítójának. Baracs Dénes Demokrácia kényszerzubbonyban? Meglepő gördülékenységgel folyik a hatalomváltás Chilében. A leköszönő katonai junta készséges, a hivatalba lépő civilek óvatosak. Áz egyedüli nyílt vita az elnöki beiktatás időpontja körül robbant ki. A diktátor, Augusto Pinochet úgy tervezi, hogy az ünnepélyes ceremónia március 11-ikén legyen, amikor lejár hivatalos mandátuma. A megválasztott polgári elnök, Patricio Aylwin viszont március 14-ikén szeretne beköltözni a híres-hírhedt Moneda-palotába. A néhány nap különbség nem is olyan formális. Aylwint ugyanis rendkívül kínosan érintené, ha Pinochet kezéből kapna meg a palota kulcsát, ha a diktátor jelen lenne eskütételén. Ráadásul egy sor külföldi vendég is szeretné a kényelmetlen találkozást elkerülni, nem kívánnak egy levegőt szívni a puccsista tábornok-elnökkel. Kényelmetlen örökség Bármennyire is igyekszik azonban Aylwin a folyamatosság látszatát kerülni, hangsúlyozva, hogy a december 14-iki szabad választások eredményeképpen Chile visszatér a polgári demokráciához, s a katonák orszaglásanak vége, a helyzet korántsem ilyen egyértelmű. Pinochet körültekintően gondoskodott saját jövőjéről és hadseregéről. A tábornok ugyanis csak az elnöki posztról mond le, a hatalomhoz a jelek szerint továbbra is ragaszkodik. Csak a Moneda-palotából költözik ki, néhány utcasarokkal odébb, a fegyveres erők főhadiszállásán, kedvenc bunkerében viszont marad; az alkotmány értelmében változatlanul ő a hadsereg főparancsnoka. Pinochetnek esze ágában sincs beismerni, hogy bukott elnök lenne, hogy a választási eredmények országlásának kudarcát jelentené. „A feladatot teljesítettem” — jelenti ki büszkén, s még a kelet-európai változásokat is saját érdemének tudja be! „Mi voltunk a világon az elsők, akik a kommunizmussal szakítottunk, s ez hozta meg Chile fel- emelkedését” — érvel a diktátor. Nos, ami a gazdasági helyzetet illeti, a polgári kormányzat emiatt nem is panaszkodik. Inkább az a gondjuk, hogyan nyugtassák meg a vállalkozókat, hogyan nyerjék meg a külföldi és a hazai tőke bizalmát. Pinochet kényelmetlen örökségét alkotmányának néhány pasz- szusa jelenti, e törvények kényszerítik kényszerzubbonyba az újjászülető demokráciát. Kiváltságos katonák Furcsa ellentmondásokra derítettek fényt már a választási eredmények elemzésekor is. Míg a demokratikus erők egy képviselőjének Mi lesz veled, Schönbrunn? Schönbrunn, a Habsburg- uralkodóház hajdani nyári palotája Bécs és egész Ausztria legfőbb ékességei közé tartozik. Valójában nem egyetlen palota, hanem remekmívű, ódon épületek, műkincsek és történelmi parkrészletek páratlan és szépséges együttese. Majdnem két négyzetkilométeres területén múzeumok, képtárak tucatjai, állat- és füvészkert, számos kisebb-na- gyobb barokk építmény (köztük a dombtetőn álló diadalív 100 méter hosszú és 19 méter magas oszlopcsarnoka), az óriási parkban dísztavak és szökőkutak sora és más különleges látnivalók vonzzák az érdeklődést. A látogatókban nincs is hiány, hisz a Bécsben járó turisták számára elmaradhatatlan program Schönbrunn felkeresése. Számuk az idegenforgalmi idényben a napi 12 ezret is eléri, évente pedig a másfél-két milliót. És még sincs minden rendben a palota körül. Bosszantó akadályok zavarják a pompás látnivalók és a közönség találkozását. A látogatók ugyan viszonylag olcsón, fejenként 35 schillingért szakszerű vezetéssel megismerkedhetnek a palota főépületének muzeális értékeivel, de ezenkívül alig kapnak valamit. A palotában kevés a ruhatár, roppant szegényesek az étkezési, üdítőital-- vásárlási és hasonló ellátási lehetőségek. A tavaszi — nyári hónapokban a zsúfoltság miatt sokat kell várni a tárlatvezetésre, s közben a közönségnek nemigen van '"'vei töltenie idejét. A felméré- szerint a turisták a palotában v ügyen látogatható parkjában átlagosan alig tartózkodnak többet két óránál, és az említett 35 Schillingen felül szinte semmit sem költenek. A műemlékegyüttes tulajdonosának, az osztrák államnak Schönbrunn tavaly például 75 millió schilling bevételt hozott— működtetési kiadásai viszont túllépték a 150 milliót. Állami forrásokból már sok éve nem telik elegendő pénz arra, hogy megakadályozzák az épületek állapotromlását, amely pedig a turistatömeg folytán különösen gyors. Jelenleg már legalább 300 millió schillinget kellene költeni a felújításra, s ez nem fér bele a költségvetésbe. így jutottak tavaly az állam illetékesei — elsősorban a kormány fiatal, dinamikus gazdasági minisztere, Wolfgang Schüssel — arra a gondolatra, hogy a palotát „privatizálják” — vagyis bérbeadják valamely alkalmas magáncégnek. Arra számítanak, hogy a bérleti díj és a cégnyereség fedezetet ad majd a mielőbbi helyreállításhoz, és bővíteni tudják a schönbrunni szolgáltatásokat is. A gazdasági minisztérium által meghirdetett versenypályázatra 27 vállalkozó jelentkezett. Közülük választják ki „a legtöbbet ígérőt” , vagyis azt a céget, amely az államnak a legnagyobb anyagi előnyt kínálja, és a látogatóknak nyújtott szolgáltatások minél magasabb színvonalát szavatolja. A cél nem a közönség létszámának felduzzasztása, hanem az, hogy fokozzák a látogatók itteni időtöltési, élményszerzési és — persze — pénzköltési lehetőségeit. A pályázók a nyereséges üzleti hasznosítás terveinek egész özönét zúdították az illetékesekre. A szolidabb elgondolások beérik a terület vendéglátóiparának, gasztronómiai ellátásának kiépítésével, különféle új ismeretterjesztő és szórakoztató turistaprogramok rendszeresítésével. Vannak azonban merészebb, sőt fantasztikus ötletek is. Egyes ajánlatok az egész térséget behálózó, barokk stílusú nosztalgia-villanyvasút, a múzeumi palotarészben pedig mozgójárda létesítését, a személyzet tagjainak korhű viseletbe való öltöztetését irányozzák elő; a diadalív-oszlopcsarnokot beüvegezve kávéházzá akarják alakítani, az állatkertet pedig kitömött állatok múzeumává. Az egyik pályázat a Schönbrunnt Disneyland-mintájú „Habsburg- élményországgá” alakítását tervezi, történelmi show-műsorok- kal (?), panoptikummal és ilyesféle „mutatványos” kellékekkel. Igen sok elképzelésben szerepel a park legalább egy részének az ingyenlátogatók elől való lezárása és a belépti dijak nagymérvű emelése. A pályázatok részleteiről szóló hírek a közvéleményben meglehetősen nagy felzúdulást keltettek. A kormányzati szándékokat sokan e nemzeti kincs „kiárusításának” minősítik, s attól tartanak, hogy a palota „piacosítása” a műemlékvédelmi követelmények és érdekek rovására megy. Egy ismert művészettörténész vezetésével Schönbrunn védelmére egyesület jött létre, amelynek álláspontja szerint az államnak nem szabad arra törekednie, hogy a palotából „nyereséget préseljen ki”. Az ellenzéki Zöld Párt szóvivője hangoztatta: a külföldiek Ausztriát főleg természeti és művészeti értékeiért keresik fel, tehát az idegenforgalom nyereségéből kellene elvenni a műemlékek fenntartásához — így a palota „üzemeltetéséhez” hiányzó pénzt is. A palotát jelenleg fenntartó mintegy százötven állami alkalmazott és szak- szervezetük a minap azt követelte, hogy a műemlékegyüttest inkább adják át az ott dolgozóknak, anyagi érdekeltségen alapuló kezelésre. A tiltakozók és aggályosko- dók megnyugtatására Schüssel miniszter több nyilatkozatban is kifejtette, hogy az állam Schönbrunn egyetlen részét sem adja el, és a bérbeadás a szükséges beruházási összegek előteremtésére szolgál. Megígérte, hogy a bérletet csak olyan cég kaphatja meg, amely szerződésben vállalja valamennyi schönbrunni műemléki érték érintetlenül hagyását. Mint mondta, szó sem lehet vil- lanyvasútról, mozgójárdáról és nyereségszerzés címén romboló változtatásokról vagy ízléstelen, a helyhez nem illő „attrakcióról”. Legújabb értesülések szerint annak a vállalkozó cégcsoportnak van esélye a bérlet megszerzésére, amelyhez a bécsi Hofburg-paloták egy részét kongresszusi központként hasznosító társaság is tartozik, s amelynek schönbrunni tervei megfelelnek a miniszter szigorú kikötéseinek. A császári nyári palota körüli viták egy ideig még bizonyára folytatódnak. A közvélemény ellenőrzése továbbra is segíti, hogy Schönbrunn viszontagságai végre megszűnjenek, s a kialakuló megoldás javára váljék e csodálatos műemlék sorsának éppúgy, mint az ide látogató milliók igényeinek. Sebestyén Tibor A kokainháború folytatódik Virgilio Barco elnök kolumbiai kormánya nem hisz a szavakban, legalábbis nem a kokainmaffiák szavában. A medellini kartell, Pablo Escobar és az Ochoa-fivérek hírhedt kokainbandája szavakban ugyan megadta magát és készségét nyilvánította a fegyverletételre, de a Bar- co-kormány úgy ítélhette meg, hogy inkább taktikai cselről van szó, mintsem komoly elhatározásról, és nemet mondott a velük folytatandó alkudozásra. A „kiadhatók” nemzetközi hírűvé vált közleményükben ugyan országgal-világgal tudatták, hogy készek felfüggeszteni a kábítószer-kereskedelmet, kiszolgáltatni fegyvereiket, robbanóanyagaikat, túszaikat, rejtett repülőtereiket, de cserében „alkotmányos garanciákat” követeltek. Mindenekelőtt azt, hogy szabadon beilleszkedhessenek Kolumbia társadalmi életébe, s szóba se kerülhessen kiadatásuk az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi szerveinek. Magyarán: büntetlenül megúszhassák eddigi gaztetteiket, gyilkosságaik sorát. Válaszul Barco elnök azonnali hatállyal kiadott az Egyesült Államoknak két kokainkereskedőt, akiket a közelmúltban fogtak el. A medellini kartell által javasolt dialógus tehát már csírájában sorvadni látszik. Barco elnöknek a kolumbiai nemzetbiztonsági tanáccsal folytatott konzultálása után hozott döntését az Egyesült Államok kormánya rokonszenwel fogadta, hiszen a katonai megoldás híve, lásd Noriega esetét is. Délamerikai körökben gyanítják is, hogy Barcóék párbeszédet elutasító állásfoglalását nem utolsósorban az indokolhatta, nehogy ujjat húzzanak Bush-sal, és kiteKolumbiában viszont jócskán akadnak ellenzői Barco „rugalmatlan” magatartásának. A medellini polgármester is régóta a „párbeszéd” híve, és arra számított, hogy az első számú kokain- kartell „bűnbánó levele” feltárhatja az oly régóta áhított társadalmi béke lehetőségét. Mások ezzel szemben gyanúperrel éltek a medellini maffia jóhiszeműségével szemben, s kétségbe vonták, hogy Escobarék ily könnyen lemondanának mesés kincseikről és a jövőben is remélt hasznukról. Emlékeztettek arra is, hogy a kokainmaffia tavaly is békét ígért, mégis megölte a liberális elnökjelölt Luis Carlos Galánt, s kirobbantotta a kokainháborút, mely eddig száz halottat és kétezer sebesültet szedett. Bogotái katonai körökben is ellenezték, hogy a kormány engedjen a maffiák szirénhangjának, így hát Barco elnök is kénytelen volt visszatáncolni kilátásba helyezett „rugalmasabb magatartásától”. A kormány végül is úgy találta, hogy a medellini kartell ajánlkozása mögött időnyerési taktika, soraik átrendezésére irányuló kísérlet húzódik meg, hogy azután még elszán- tabban és még felkészültebben folytassák, amit eddig is tettek. Simó Endre V TISZTELT VÁLLALKOZÓ Kisiparos, kiskereskedő, GMK-s... szövetkezeti dolgozó TISZTELT ALKALMAZOTT Hiszen Ön is lehet vállalkozó! (Vagy talán már volt is?) Ön és családtagjai SZAVAZZON A VP-re! Kérjük, a jelölőcéduláikat, aláírva a VÁLLALKOZÓK PÁRTJÁRA kitöltve, összegyűjtve, a KIOSZ-ba, a KISOSZ-ba, a jelölteknek, vagy a KISZOV-be elhozni Eddigi jelöltjeink: Eger körzet: GYETVAI JÓZSEF egri kisiparos, Füzesabonyi körzet: BENKE LÁSZLÓ ostorosi kisiparos. FÁRADQZÁSÁT KÖSZÖNJÜK: a VP. MI MAGUNK ELLEN NEM SZAVAZUNK, NEM VÁLASZTUNK!
