Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-31 / 25. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 31., szerda VÁLASZTÁSI FÓRUM Választás 1990. Ki lehet képviselőjelölt? Hozzászólás Végre nyíltan A jelöltállítás annak meghatá­rozását jelenti, hogy a választá­sok során kire lehet érvényes sza­vazatot leadni. A magyar tör­vény szerint ugyanis — az orszá­gok többségéhez hasonlóan — a szavazólapon nem szereplő sze­mélyre érvényes szavazatot leadr ni nem lehet. Az ilyen szavazat érvénytelen. Ezért a választások demokra­tizmusa szempontjából alapvető jelentőség», hogy milyen eljárás mellett alakítható ki a jelöltek személye. Abszolút demokrati­kusnak elvileg az tekinthető, ha minden választó bárkire szavaz­hat. Egy ilyen rendszer gyakorla­tilag azonban megvalósíthatat­lan és értelmetlen is, mert közös megegyezés nélkül igen nagy a szavazatok szóródása és csak többfordulós választással lehet a többség akaratát érvényesíteni. A magyarországi választások során a legliberálisabb jelölési rendszer a múlt század nyolcva­nas éveiben volt, amikor a vá­lasztás napján, de a szavazás megkezdése előtt is, bármely szavazónak jogában állt jelöltjét a szavazatszedő bizottság előtt bejelenteni. Ám akkor az állam­polgárok még csak mintegy 4 százalékának volt választójoga, és a szavazatot nyíltan kellett le­adni. A választójogosultak száméi­nak növekedésével olyan szabá­lyokra volt szükség, amelyeket már előzőén egyeztettek és meg­akadályozták a bázis nélküli ön­jelöltek indulását. Módosította a jelöltállítást a modern szervezett pártok megjelenése. Ezek egyre inkább maguk alakították ki je­löltjeiket és átvették az állampol­gároktól a jelölés jogát. Több or­szág ajánlási rendszerrel kombi­nálta az állampolgárok és pártok jelölési jogát. Ez azt jelentette, hogy a pártok indíthattak ugyan jelölteket, de csak olyanokat, akiket a választópolgárok meg­határozott százaléka aláírásával ajánlott. A választási harc fortélyai Ez a kombinatív rendszer igen sok visszaélésre adott alkalmat, így elsősorban az ellenzéki pár­tok harcoltak ez ellen az ajánlási rendszer ellen. A két világhábo­rú között például minden aláírás hitelességét a közigazgatásnak kellett igazolni. Ugyancsak a közigazgatásnak kellett igazolni, hogy az aláírónak van választó­joga. A közigazgatáson keresztül a kormánypártok így jelentős elő­nyöket szerezhettek és ha nem is tudták megakadályozni az ellen­zék indulását, de jelentős akadá­lyokat gördíthettek elé. így pél­dául hírhedtté vált az a szabály, hogy minden állampolgárnak csak egy ajánlási joga van, ezért ha több személyt, pártot ajánlott, úgy az utólag szereplő ajánlást semmisnek kellett tekinteni. Az általában kormánypártokhoz tartozó választási biztos először a kormánypárt ajánlási ívét nézte át, erre aztán csak át kellett ha­misítani az ellenzéki ajánlóívről a jelölteket. Ezután a második (a valós) ajánlást máris törölni le­hetett és arra kellett felszólítani az ellenzéki pártot, hogy további ajánlásokat gyűjtsön, mert a be­nyújtott listán szereplők száma nem elégséges. És ezt a körül­ményt kitűnően fel lehetett hasz­nálni a választási harcban. A második világháború után Magyarországon a lajstromos választási rendszer alakult ki és gyakorlatilag minden megye egy választási kerületet alkotott. A törvény a jelöltállítást a pártokra bízta, a jelöltállításra az állam­polgároknak közvetlen ráhatást nem biztosított. Nem volt tehát ajánlási jog. Népfront, mögötte az egyetlen párttal Ez a rendszer maradt meg egészen 1953-ig, amikor a több­pártrendszer megszűnésével a népfront kapott kizárólagos jelö­lési jogot. Énnek jogi tarthatat­lansága nyilvánvaló, hiszen így egyetlen szervezet indulhat és ez korlátlanul meghatározza azt is, hogy kire lehet érvényes szava­zatot leadni. Ezért a törvény el­rendelte, hogy a népfront csak olyan jelölteket indíthat, akiket az állampolgárok gyűlései javas­latba hoztak. Látszólag alapvető fordulatot hozott az 1970. évi III. törvény, amely a jelölést az ál­lampolgárok jelölőgyűléseire bízta, de meghagyta a népfront jelöltajánlási jogát. Ez a módosí­tás az egypártrendszer feltételei között alapvető változást nem hozott. Gyakorlatilag a népfront (mögötte az egyetlen párttal) egy személyre adott javaslatot és azt a gyűlések változtatás nélkül el­fogadták. Jelentősebb változás következett az 1983. évi törvény révén, illetőleg az 1985. évi vá­lasztások során, amikor a tör­vény kötelezővé tette a két jelöl­tet. Ez a döntés kétségtelenül la­zított a jelöltállítás centralizált­ságán anélkül, hogy az egypárti struktúrán változtatott volna. Új helyzet teremtődött a több­pártrendszer megvalósulásával. Ez jórészt lehetetlenné tette a ré­gi jelölőgyűlések megtartását. Hiszen a jelölőgyűléseken a vá­lasztók töredéke jelenhetett csak meg, de egyre több politikai erő kívánta ennek segítségével kép­viselőjét bejuttatni a parlament­be. Napirenden volt, hogy a kü­lönböző csoportok egymást szo­rították ki a gyűlésből, botrányo­kat okozott a szavazatok számlá­lása is, egyre több jelölőgyűlést kívántak tartani, a területen la­kókra kívánták korlátozni a megjelenést, ennek ellenőrzése azonban különösen városokban, szinte lehetetlen volt. De ha mindezeket megoldották volna is, akkor is kétséges, hogy egy akár 500 fős kisebbség jogot kapjon arra, hogy egy pártot el­üssön az indulás lehetőségétől. Más megoldást kellett keresni. Az útkeresés jegyében született meg az új választójogi törvény, amely vegyes, egyéni és lajstro­mos kerületeket állított fel. A képviselők jelölését minden esetben másként bonyolítják le. Az egyéni kerületek esetén visszahozta az ajánlási rendszert. Ezt úgy oldotta meg, hogy a vá­lasztók jegyzékére való felvétel­ről szóló értesítéshez egy ún. „Ajánlási szelvényt” rakott. így minden választójogosultnak egy ajánlási joga van, amelyet annak az indulni kívánó személynek adhat, akit támogat. A választá­son az indulhat, az lehet jelölt, aki 750 szelvényt összegyűjtött. Beszéljünk a hátrányokról is Ennek a szisztémának nagy előnye, hogy így csak valóban bázissal rendelkező személy in­dulhat. Kiküszöböli a jelölőgyű­lések hátrányát. Hátránya, hogy sértheti a választások titkossá­gát. Hiszen aki valamely sze­mélyt ajánlásával támogat, nyil­ván arra is fog szavazni. A 750 ajánlás viszonylag nem nagy, hi­szen ez az egyéni választókerület választójoggal rendelkező állam­polgárainak (kb 40.000) 2 száza­lékát sem éri el. De ha ehhez hoz­zátesszük, hogy ebben az évben különösen az induló pártok, szervezetek túlbiztosítják magu­kat, és nem fognak a 750 szel­vény összegyűjtésénél megállni, akkor a hátrány nagyobb. A mi­nél több szelvény gyűjtésére az is ösztökéli a pártokat, hogy ezzel más jelöltek indulását akadá­lyozhatják. A sok szelvény ösz- szegyűjtése önmagában is felerő­sítheti azt a hitet, hogy a választá­si küzdelemben a választás már eldőlt. Mindezek a veszélyek fennállnak, mégis, ma még nem látszik más módszer a jelöltek számának csökkentésére. Az ajánlás elhagyása ugyanis csak azzal járhat, hogy mindenkinek jelölési joga van. Ma még az sem látszik megoldásnak, ha csak pártoknak adnak jelölési jogot, mert ezzel a független, de jelen­tős társadalmi befolyással ren­delkező személyek indulását akadályoznák meg. A megyei listák a pártok ará­nyos képviseletét akarják bizto­sítani. Ézen minden párt a reá esett szavazatok arányában jut­hat mandátumhoz. Ebből logi­kusan következik, hogy a listák összeállítása a pártok joga. Ter­mészetesen itt is elképzelhető lenne a jelölési jog ajánlással való kombinálása, de a törvény ezt mellőzi. Helyébe azt a szabályt állítja, hogy a pártnak legalább a megye egyéni kerületei negyedé­ben, de legalább két egyéni vá­lasztókerületben jelöltje kell le­gyen. A pártok szuverén módon ha­tározhatják meg listájuk szemé­lyi összetételét. Ugyanez vonat­kozik az 58 nevet tartalmazó or­szágos pártlistákra is, amely a tö­redékszavazatok beszámításával kívánja teljessé tenni az arányos képviseletet. Dr. Schmidt Péter egyetemi tanár A Kereszténydemokrata Néppárt eddig nem nagyon hal­latta a hangját. Igaz. De hát cso­da-e ez? Az ember nem óra, amit kényünk, kedvünk szerint fel le­het húzni. Nagyon-nagyon hosz- szú egy emberöltő, az az idő, amíg befalazott szószékekben ültünk, megbénultak hangszála­ink, s néha az is kétséges, van-e még hitele a szónak ebben a ha­zában? Az igazság csak egy, ám oly sok oldalát mutatta az eddig hall­gató, de a magyarság szomorú sorsán aggódó választópolgár­nak. S oly sokakat megtévesztett, tévútra vitt. A régi híveink hall­gatnak. Öregek, betegek, új ha­zát választani kényszerültek, vagy már örökre megpihentek. Én még élek, de mert ’45-ben a Kisgazdapárt, majd a Demokra­ta Néppárt képviselője voltam, több társammal együtt megis­mertem a börtön levegőjét, az anyagi, erkölcsi megsemmisítést. S a negyvenegynehány évet csakis a kereszténydemokrata eszmékkel felvértezve tudtam Kedves Elvtársak, Munkások, Dolgozó társaink! A Magyar Szocialista Mun­káspárt az országgyűlési képvi­selő-választásokon Heves me­gye minden választási körzeté­ben saját jelöltet indít és támo­gat. A megújult és a vezetésében megfiatalodott MSZMP a közel­múltban megtartott XIV. kong­resszusának állásfoglalása alap­ján elhatárolta magát a felszaba­dulás óta eltelt időszak hibáitól, bűneitől, de védelmezi annak minden eredményét, vívmányát — az értékteremtő tisztességgel végzett munkát, a nyugdíjasok és a fiatalok érdekeit. Szorgalmaz­za az állami lakásépítkezéseket, a fiatalok első lakáshoz jutását. Az állami és közösségi tulajdon meghatározó szerepe mellett a munkások, parasztok és munká­jukból élő dolgozók tulajdonjo­gán alapuló vegyes gazdaságok kialakítását szorgalmazzuk. Anarchia helyett közrendet, szi­lárd közbiztonságot, fegyelme­zett népi rendőrséget akarunk. Mi kezdeményeztük és folytatói vagyunk a szocializmus megújí­tásának, a vállalkozók és a vállal­átvészelni. Bíztam. S bízom ma is, amikor már, csak a remény él­tet, hiszen az én napom is lefelé ballag. Hiszem, hogy a magyar­ság, amely (mostanság gyakran elhangzik; „még” éretlen) ’45- ben tudta a helyét, s tudta ’47- ben is, amikor a koalíció legerő­sebb ellenzéki pártja lettünk. Az a magyarság nem semmisülhe­tett meg. A fiák, az unokák itt vannak közöttünk. Te, te... s ta­lán Ő, de nem találja az utat. A magyarság olyan, mint az akác. Szívós... S a gyökerek mé­lyek, néha nem öli ki még az esz­mei sugárhatás sem. ígérgetni lehet, de a mi hatal­munk most is csak a szó, amit nem szabad újra eljátszani. S mit ígérhetünk? Elsődleges szem­pont visszaadni az emberek ön­becsülését, lelki, anyagi bizton­ságérzetét, de nem úgy, hogy bárkinek is a vérét kívánnánk. Nem ígérhetünk, csak lehetősé­get, hogy a hivatalnokok orszá­gából, a dolgos, szorgalmas nép országát neveljük. Hogy a ma­gyar nép újból érezze a munka kozás tisztességét támogatjuk. A párt átfogó céljait a közeljövő­ben ismertetni fogjuk. Jelöltjeink Heves megye egyéni választó- körzeteiben a következők: 1- es választókerület (Eger): Dr. Vasas Joachim tanár, kandi­dátus, egri lakos. 2- es választókerület (Füzesa­bony): Blahó István, a Mátravi- déki Fémművek füzesabonyi gyáregységének igazgatója, fü­zesabonyi lakos. 3- as választókerület (Pétervá- sára): Ferencz Tibomé agronó- mus, bélapátfalvi lakos. 4- es választókerület (Hat­van): Dr. Nagy Béla, Hatvan Vá­ros Tanácsa VB. Igazgatási Cso­port vezetője, hatvani lakos. 5- ös választókerület (Heves): Sztankovics Béla termelőszövet­kezeti dolgozó, komlói lakos. 6- os választókerület (Gyön­gyös): Dér István, Gyöngyös Városgazdálkodási Üzem vezet. Kéijük Önöket, támogassák jelöltjeinket! Tisztelettel: a Magyar Szocialista Munkáspárt Heves Megyei Koordinációs Bizottsága értelmét, újból magába szívhassa az eső utáni „magyar” föld sza­gát, meq'e élvezni a „magyar” napot, meije kihúzni a már-már megrokkant gerincét. Hagyjuk, ki-ki azt csinálja, amihez tehetsé­ge van, ahol csodákra képes s fő­leg, amiben alkotó örömét leli. Akkor... nemcsak a piacgazda­ság terén érjük el az irigyelt nyu­gatot, de a politikai erkölcs szint­jén is. A politikát újra tanulni kell, s ebben még segíthetünk. Mi tudjuk, a szónak súlya van. A 2000 évesnek még több, s hisz- szük, hitele is. Nem kell ahhoz szenteskedő farizeusoknak len­nünk, hogy higgyünk benne. Merjünk hinni benne. A becsü­letben, a hazában, a tisztesség­ben, önnön alkotó erőnkben, a családi összefogásban, a szere- tetben, a mértékletességben. Az örök emberi értékek s a hagyo­mányok tiszteletében. Hogy ne csak lessünk, hanem végre tehes­sünk is valamit... Mindnyájun­kért. Nagy Lajos volt országgyűlési képviselő Fidesz: színfolt a politikai palettán Fodor Gábor választmányi tag Hatvanban A hétköznapokban sodródó ember számára a közelmúlt bel­politikai botránya semmit nem jelentett. Ugyanúgy nem értette a jelentőségét, mint a minap ka­pott kopogtatócédulának, vagy a különböző pártok között dúló szócsatáknak. Mintha valahogy ő kimaradna ebből az „össznépi társasjátékból”. Úgyhogy nem kisebb dologra vállalkozott Fodor Gábor, a Fi­desz Választmányának tagja ja­nuár 23-án Hatvanban, mint hogy ezekről a problémákról próbált meg beszélni az Ifjúsági Házban. Már nem az „úri hun­cutságra” kíváncsiskodók elnéző mosolyát, hanem a hiteles infor­mációkra vágyó ember kielégí- tetlenségét láthatta a majd negy­ven személyes hallgatóság arcán. Naprakészen beszámolt a de­cember 24-től zajló lehallgatási ügy fejleményeiről, a háttérben megtett különböző taktikai lépé­sekről. A jövendő választások kapcsán kételkedve szólt a Bel­ügyminisztériumhoz tartozó közigazgatási tanácsi apparátus szerepéről az első szabad válasz­tások lebonyolításában. Logika­ilag jól felépítve, az utolsó hat hónap politikai történéseit ösz- szefoglalva adta át a szót a kö­zönségnek. A vidéki Magyarország politi­kus hallgatásának csöndjét tör­ték meg a felszakadó kérdések. Nem szóvirágokba bújtatva, „szőrmentén”, hanem kemé­nyen megfogalmazva az éppen legégetőbbé vált gondokat. így szó esett egy esetleges kormány- válság lehetőségéről, a Fidesz- SZDSZ választási taktikájáról, a két szervezetnek az MDF-hez fűződő viszonyáról éppúgy, mint a Fidesz szervezeti felépítéséről, és az esetleges jövőbeni szerepé­ről. Ám azzal mindenki tisztában volt, hogy másképpen néznek ki a dolgok Budapestről. A csúcson meginduló folyamatok tovater- jedési ideje vidéki viszonylatban ugyan különböző, de ami ebben az országban a jövőben történni fog, ahogyan élni fogunk, az már a fiatalokon is múlik. És ez senki számára nem lehet közömbös. Mint ahogy ezen a jó hangulatú beszélgetésen bebizonyosodott, a politika palettáján a Fidesz egy jól kivehető színfoltot képvisel. Bacsa Ferenc A Fiatal Demokraták Szövetségének felhívása Tisztelt Választópolgárok! A Fiatal Demokraták Szövetsége Heves megyé­ben is állít képviselőjelölteket: 1. sz. választókerület, Eger: Farkas Zsuzsanna népművelő, 32 éves, egri lakos. Pártokon kívüli. Támogatói az Egri Szociális Unió és az Apella Ifjú­sági Szabadidős Egyesület. Iroda: Eger, Széchenyi u. 18. sz. te.: 10-833. 3.sz. választókerület, Gyöngyös: Komenczy Bertalan, gimnáziumi tanár, 42 éves, gyöngyösi la­kos. Pártokon kívüli. Az SZDSZ és a Fidesz közös jelöltje, a Bajza József Kulturális és Hagyomány- őrző Egyesület elnöke. Iroda: Gyöngyös, Vöröshadsereg u. 35. tel.: 11- 383. 4. sz. választókerület, Hatvan: Kovács János, a budapesti MÁV Központi Felépítmény-vizsgáló Főnökség munkatársa, 32 éves, hatvani lakos. Ke­resztény értékeket vall, a Fidesz nemzeti szárnyá­hoz tartozik. Iroda: Hatvan, Ifjúsági Ház, Pf.: 4. Kéijük jelöltjeinket fogadják bizalommal és ajánlószelvényeikkel segítsék! Fidesz Heves megyei választási irodája A Magyar Demokrata Fórum nyilatkozata A rádió Vasárnapi Újságjában elhangzott Csurka-jegyzetről ino- dokolatlanul tovább folyó sajtóvita kapcsán: 1. Az MDF Országos Elnöksége ismételten leszögezi, hogy a kom­munista pártdiktatúra maradványai elleni küzdelmet minden téren következetesen folytatni kívánja. 2. Az elnökség kívánatosnak tartja, hogy a szervezet minden meg­nyilatkozásának stílusa is emelkedett legyen, alkalmazkodva politi­kai kultúránk kívánatos fejlődésének követelményeihez. 3. Az elnökség nemcsak félreérthetetlenül elhatárolja magát min­den antiszemita megnyilvánulástól, hanem kész arra, hogy teljes ha­tározottsággal szembeszálljon minden ilyen irányú nyílt, vagy burkolt izgatással, s ugyanakkor az antiszemitizmussal való alaptalan rágal­mazással is. Törvényesen, etikusan a választások tisztaságáért Kiemelt vizsgálatot ígérnek Az 5. számú országgyűlési egyéni választókerület választási bizott­sága 1990. január 29-én ülésezett. A bizottsághoz érkezett írásos be­jelentéseket megvizsgálta és úgy döntött, hogy felhívással fordul a vá­lasztáson induló pártokhoz, független jelöltekhez és a választópolgá­rokhoz, hogy a választási törvényben és az etikai kódexben foglaltak figyelembe vételével járjanak el a választási kampány során az ajánlá­si szelvények gyűjtésekor. Az ajánlási szelvények hitelesítésekor ki­emelten vizsgálja majd a jelzett eseteket. Tervezi a bejelentésekkel kapcsolatos helyszíni tájékozódást is. Tapasztalatait a sajtó útján közreadja. Heves, 1990. január 29. Az 5. sz. Országgyűlési Egyéni Választókerület Választási Bizottsága, Heves Felhívás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents