Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-29 / 23. szám (24. szám)
2. NÉPÚJSÁG, 1990. január 29., hétfő Pártkörkép — gyűlésekről MSZP: teljes szovjet csapatkivonást Az állam- és pártközi kapcsolatokat egyaránt szolgálja Pozsgay Imre Izraelben Hivatalos látogatásra Izraelbe érkezett vasárnap délelőtt Pozsgay Imre. A magyar kormány államminiszterét Simon Perez miniszterelnök-helyettes hívta meg. Pozsgay Imre elmondta, hogy látogatása az állam - és a pártközi kapcsolatokat egyaránt szolgálja. Arra a kérdésre, hogy az űt része-e az MSZP választási kampányának, esetleg oly módon, hogy a párt az Izraelhez érzelmileg kötődő magyarországi társadalmi réteg szimpátiáját kívánja megnyerni, a miniszter közölte: véletlen az utazás és a választási kampány időbeli egybeesése, a meghívást még tavaly májusban kapta és fogadta el az izraeli miniszterelnök-helyettestől. Pozsgay Imrét a csütörtökig tartó látogatás során meghívóján kívül fogadja majd Jichak Samir kormányfő és Jichak Rabin védelmi miniszter is. Erdélyi villongások (Folytatás az 1. oldalról) „ Új külpolitika régi emberekkel és módszerekkel?” címmel a Romániai Magyar Szó szombati száma foglalkozik a Mitterrand- nyilatkozat romániai visszhangjával, bírálja az ezzel kapcsolatban kiadott román külügymi- nisztériumi állásfoglalást. „Aki azt hiszi, hogy lehet új külpolitikát folytatni régi módszerekkel és régi emberekkel, olyanokkal, akik nem tudnak vagy talán nem akarnak megújulni, az téved. Márpedig a román külügyminisztérium állományát, vezetőségét a decemberi forradalom szele alig-alig érintette. ” — áll a cikkben. Vasárnap a Victoria téri tüntetésen Bukarestben két „politikai erő” jelent'meg. A fővárosi üzemekből azok vonultak a térre, akik a front mellett tüntettek, az egyetemi fiatalok pedig a front elleni jelszavakkal, transzparensekkel vonultak ki. A mintegy 30 ezres tömegdemonstráció egyben jelzi: elkerülhetetlenné válik a front párbeszéde a politikai pártokkal. Tőkés László egyébként nem lépett ki a Nemzeti Megmentési Front Tanácsából, mint ahogy hírügynökségek térj esztették. Magyarországon a belpolitikai helyzet súlyos feszültségekkel, szélsőséges megnyilvánulásokkal terhes. A támadások össztüze elsősorban az új baloldalra, mindenekelőtt annak magjára, a Magyar Szocialista Pártra irányul — erre a megállapításra jutott az MSZP Országos Választmánya szombati ülésén. A választmányi ülésen elhangzottakat tolmácsolva Horn Gyula arra hívta fel a figyelmet, hogy egy erős, működőképes baloldal léte nem pusztán az MSZP érdeke, hanem a nemzetnek is szüksége van arra. Amennyiben a baloldal szétforgácsolódik, felmerül a veszélye egy új hatalmi monopólium kialakulásának. A szocialisták e veszély elkerülése érdekében vállalják a kihívást, a megmérettetést. Horn Gyula közölte: pártja a A választási kampánnyal ösz- szefüggő kérdéseket vitatta meg, és a képviselőjelölt-állítás még vitás kérdéseiről tanácskozott szombaton a Magyarországi Szociáldemokrata Párt országos választmánya. Az ülésen Petrasovits Anna pártelnök hangsúlyozta: minden egyéni és parciális érdeket félre választások előtt nem kíván spekulációkba bocsátkozni egy leendő kormány összetételéről. Az MSZP-t az a törekvés vezérli, hogy a választások eredményeként biztosítsák a szocialisták erős parlamenti részvételét, s ezzel garantálják a kiegyensúlyozott hatalmi viszonyokat, a köznyugalmat, s folytassák a reformok megkezdett útját. Horn Gyula közölte: a párt megalkotta választási programját. A keretjellegű programot a helyi közösségek formálják majd véglegessé. Leszögezte azt is, hogy a választások tisztasága érdekében a Szocalista Párt tartja magát az etikai kódex előírásaihoz, s nem kíván szélsőséges hangvételű, személyeskedő vitákba bocsátkozni. A bírálatokra azonban továbbra is válaszolni fog. Bejelentette: az MSZP minkell tenni, hogy az SZDP a szabad választásokat követően ütőképes frakciót delegálhasson a Parlamentbe. Az SZDP és az ágazati szakszervezetek közötti kapcsolatfelvételről szólva leszögezte: világossá kell tenni, hogy a szociáldemokraták nem a SZOT-tal, hanem az ágazati szakszervezetekkel kötöttek den egyéni választókerületben saját jelöltet állít; 27 szocialista párti jelölt már meg is szerezte a szükséges 750 ajánlási szelvényt. A párt ezenkívül minden megyében, illetve a fővárosban pártlistát állít országosan ismert személyiségekből. Készül a szocialisták országos listája is, amelyre eddig Németh Miklós, Pozsgay Imre, Nyers Rezső, Horn Gyula és Szűrös Mátyás neve került fel. Az országos választmány állást foglalt a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok kivonásának kérdésében is. Ennek alapján az MSZP szerint sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt a szovjet csapatok magyarországi állomásoztatása. (Horn Gyula egy kérdésre válaszolva úgy vélte: remélhetőleg még az idén sor kerül a kivonásra.) paktumot, és együttműködésre törekszenek. Az SZDP sohasem fogja legitimálni a SZOT lejáratott vezetőit; azokat az ágazati szakszervezeti vezetőket és aktivistákat kívánják támogatni, akik képesek megújítani szervezetük tevékenységét, elvégezni a szakszervezetek szociáldemok- ratizálását. Magyar Liberális Párt: jelölt Maiéter Pál özvegye Maiéter Pál özvegyét, Gyenes Juditot a főrávos IX. kerületében, Szuhay Balázs színművészt a VIII. kerületben, Mészáros Vilmos ügyvédet — a párt elnökét — Fejér megyében indítja képviselőként a Magyar Liberális Párt — jelentették be szombaton Budapesten a párt gyűlésén. A három hónapja alakult, mintegy 100 tagú Magyar Liberális Párt megállapodott a Vállalkozók Pártjával, hogy együttműködnek a márciusi parlamenti választások Magyar Függetlenségi Párt: három szövetséges A Magyar Függetlenségi Párt országos nagyválasztmányi ülést tartott szombaton Budapesten. Hornyák Tibor pártelnök beszámolt a párt eddigi tevékenységéről. Bejelentette: a Magyar Függetlenségi Párt szövetséget kötött a Független Magyar Demokrata Párttal, a Szociáldemokrata Párt Takács Imre vezette szárnyával, valamint a Magyar Radikális Párttal. Centrumpártok Nemzeti Szövetsége néven közösen készülnek a közeli ország- gyűlési választásokra. A nagyválasztmányi ülés jóváhagyta a párt programját. MSZMP: XIV. kongresszus Szombaton folytatta a tavaly december 17-i tanácskozását a Magyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa, Budapesten, az Építők Rózsa Ferenc székházában. A mintegy 800 küldött a párt politikai nyilatkozatának tervezetét vitatta meg, s fogadta el, majd tájékoztatót hallgatott meg a választási felkészülésről. Thürmer Gyula, az MSZMP elnöke kitért arra is, hogy a közösségi társadalmat, a szocializmust nem lehet egyszer és mindenkorra megsemmisíteni. Az MSZMP szerinte az egyetlen olyan párt Európa ezen térségében, amely nem tagadja a marxizmust, a baloldali szocialista és kommunista eszméket. Az ellenzéki pártok szítják a feszültséget, s a választásokra a félelem, a fenyegetettség légkörét akarják megteremteni. A kormány pedig látványosan meghátrál az ellenzék követelései előtt, engedi szétzilálni a hadsereget, a Belügyminisztériumot és a tanácsokat. Az MSZMP választási teendőiről, propagandájáról elhangzott, hogy a párt négy választási jelszóban tömöríti célkitűzéseit: munka, megélhetés, biztonság, szabadság. SZDP: nem a SZOT-tal... A glasznoszty esküdt ellensége volt Zsivkov leváltása: palotaforradalom, vagy nemzetmento akció? Todor Zsivkov volt bolgár pártfőtitkár és államfő leváltásának előzményeiről annyi közismert, hogy Zsivkov mindenfajta átalakítás és glasznoszty esküdt ellensége volt, noha ezekről gyakran beszélt és sokat. Mint most Vencel Rajcsevnek, a Sofia News volt főszerkesztőjének írásából kiderül: Zsivkov már rég „szemétnek” nyilvánította az olyan szovjet lapokat, mint az Izvesztyija, az Ogonyok, a Mosz- kovszkije Novosztyi stb. A többi szocialista országban végbemenő események benne azt a meggyőződést erősítették meg, hogy „az ellenzékkel nem vitatkozni kell, hanem el kell taposni, mint a férget”. Ellenzéknek pedig nem csupán a szerveződni kezdő független társaságokat, mozgalmakat tartotta, hanem a legfőbb állami és párt vezetésben is mindenkit, akinek véleménye az övétől eltér. Márpedig ilyenek a legfelsőbb vezetésben is egyre többen voltak, világosan látva a veszélyt, amit Zsivkov hatalmon maradása jelenthet. Szervezkedni kezdtek — tűnik ki Vencel Rajcsev írásából, amelyet a Moszkovsz- kije Novosztyi után^ bolgár újságíró-szövetség hetilapja, a Pogled közöl hétfői számában. „Eleinte csak néhányan voltak: Dobri Dzsurov, Petar Mladenov, Georgi Atanaszov, Andrej Lu- kanov, Dimitar Sztanisev. Vajon összebeszéltek volna? Igen, ösz- szebeszéltek, s még abban is megállapodtak, hogy közülük kinek kell a központi bizottság mely tagjaival beszélnie, kiben lehet megbízni ezt a halálos veszélyt jelentő ügyet illetően. A KB 1989. november 10-re kitűzött ülésének előestéjén különböző forrásokból megtudták, hogy a belügy és az állambiztonság egységeit Zsivkov harckészültségbe helyezte. Világossá vált, hogy a készülő csapást meg kell előzni. Ennek jegyében Sztanisewel és Jotowal (utóbbi már nincs a politikai bizottság tagjai között) együtt Dzsurov tábornokra jutott a feladat, hogy közöljék Zsivkowal: azonnal adja be lemondását (érdekes megjegyezni, hogy egykor valamennyien a ,Csavdar, partizánosztagban harcoltak, amellyel Zsivkovnak is kapcsolata volt). A beszélgetés nagyon nehéz volt, Zsivkov megkísérelte elhalasztani a hatalomból való visszavonulását. Hogy pontosan mi hangzott el? Volt-e hajlam szélsőséges akcióra is? A történtekből ítélve — igen. Ismeretes, hogy ez a beszélgetés közvetlenül előzte meg a politikai bizottság november 9-én 17.00 órára kitűzött ülését. Pontosan ezért nem sikerült Zsivkovnak riadót fújnia, figyelmeztetnie a közvetlen környezetéhez tartozó embereket.” „Mintha tehát a legveszélyesebb pillanatán túljutott volna az ügy. Ám a politikai bizottság ülésén Zsivkov megkísérelte átvenni a kezdeményezést. Bejelentette lemondását, de a főtitkári posztra Georgi Atanaszovot javasolta. Atanaszov (miniszterelnök) azonban elutasította ezt. Elfogadták Todor Zsivkov lemondását, megválasztották Petar Mladenovot jelöltnek. Zsivkov a végén azt kérte, hogy szólhasson a központi bizottság ülésén. Nagyon rábeszélő volt, amazok végül beleegyeztek.” „így jött el november 10. reggele. Megkezdődött a KB-ülés. Arról, aminek történnie kellett, csupán a politikai bizottság tagjai és póttagjai, s a KB titkárai tudtak. Informáltak előzetesen, továbbá a területi pártbizottságok titkárait és a központi bizottság néhány más tagját. A többiek meglepetten látták, hogy a napirendi pontok között ,szervezeti kérdés, is szerepel. Zsivkov itt még egy utolsó kísérletet tett rá, hogy elragadja a kezdeményezést — erről bőbeszédű felszólalása tanúskodik. Úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna és minden az ő rendje szerint menne... Mire számított? Hogy hű támogatói az utolsó pillanatban tesznek valamit és mégis megmentik? Talán.” „De nem történt semmi. A KB-ülésen tartott szünet után Georgi Atanaszov előteijesztet- te a politikai bizottság és a titkárság javaslatát. A plénum elfogadta. A Zsivkov- korszak véget ért.” Vencel Rajcsev — aki egyébként maga is Zsivkov áldozata volt, mert túl komolyan vette az átalakítást és a glasznosztyot — felteszi a kérdést cikke végén, hogy mi volt ez: összeesküvés? Sokan mindenesetre így minősítik. Mintha némelyeknek nem tetszene, hogy Zsivkov megbuktatása békés, demokratikus úton történt, ezért „palotaforradalomnak” nevezik az akciót. De ez nem palotaforradalom, hanem politikai akció volt, amely a vérontástól, az erőszaktól, az értelmetlen áldozatoktól mentette meg az oszágot, a pártot pedig a jóvátehetetlen szégyentől — véli Vencel Rajcsev. Nagy Károly Füzesabonyi forintok (Folytatás az 1. oldalról) zésére. Növelik az iskolai menzák befogadóképességét, Dor- mándon két tantermet építenek. Ha kialakulnak a költségvetés végleges összegei, pontosabban látható lesz majd, mire is futja Füzesabonyban 1990-ben. Mindenesetre újabb fejlesztésekbe tíz idén nem kezdenek, a tavalyról áthúzódókat igyekeznek befejezni, illetve a lehetőségek függvényében tovább készíteni. Mindenképpen folytatják a gázvezeték hálózat első ütemének építését, a körzeti rendelőintézet építését, a füzesabonyi 1-es számú iskola bővítését, a piaccsarnok tető alá hozását. Az idén is nyújtanak visza nem térítendő támogatást magánlakások építésére, és egy utcahossznyival bővítik a szennyvízhálózatot. Ezek bizony nem túl nagy lépések ahhoz képest, hogy egy frissen létrejött városnak szinte rohamléptekkel kellene fejlődnie, hogy valóban optimális szinten biztosítsa mindazokat a funkciókat az ott élőknek és a környező települések lakóinak, amit a városi cím takar. Dinamikus növekedés helyett azonban ma csak apró lépésekkel lehet előre jutni a kitűzött úton, mert ennyit tesz lehetővé gazdaságunk helyezte, melyben jelentős és mélyreható változásoknak kellene lezajlaniuk ahhoz, hogy bajainkból ki tudjunk lábalni, mielőtt elfogy a türelem... VITA Z'I)ZL7' ....____ _ __ T isztelt Főszerkesztő Űr! Megütközéssel olvastuk a Hm-i Népújság 1990. január 13-i szombati számában „Ki meri Nagy Imrét Ceausescuhoz hasonlítani?” címmel a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Heves Megyei Szervezete által írtakra történő reagálásukat, amelynek egyfelől hangvétele, valótlan állításai, másfelől írásuk egész tendenciája szövetségünket határozott véleménynyilvánításra indította. Kérjük, hogy jelen levelünket a Népújság 1990. január 27-i, szombati számában közölni szíveskedjen. Fenti című írásunkat Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Heves Megyei Szervezete aláírással adtuk le Szerkesztőségüknek, és nem X. Y. a szövetség nevében, miként azt „A szerk.” önkényesen és céltudatosan megváltoztatta. A szerkesztő ezen önkényes és megengedhetetlen változtatás után a szövetségünk álláspontját már csupán egyetlen személy magánvéleményének állítja be, ezek után nevezi azt logikátlannak, és érzékelteti személyes érzelmi indíttatásúnak és elfogultnak. Azt írja, hogy a bennünk felháborodást keltő mondat: „Ceausescu Kelet- Európában a második kommunista vezető, akit kivégeztek: az első Nagy Imre volt.” MTI-közlés — ezzel a Népújságról az MTI-re hárítja a felelősséget —, de ugyanakkor a kifogásolt közleményben nem létező szöveget olyan beállításban közli, mintha az is szerepelt volna: ugyanakkor a humánus, reformokat akaró Nagy Imre volt sajnos az első. Ez a mondat az általunk kifogásolt egész közleményben nem szerepel, tehát annak itt nincs helye, ha a tények, és nem a belemagyarázás, a hamisság, a kétarcúság vagy a csalás talaján akar a Szerkesztőség állni. Az írásból az is kiderül, hogy „A szerk.” törvénysértő nyomozást folytatott az írásunkat névvel jegyző tagunk személyét illetően, megalapozatlan megállapítást tett, és azokat a Népújságban nyilvánosságra hozta. Mindezek alapján határozott kérésünk az, hogy „A szerk.”-et ne- vesítsék, és a jövőre nézve az érintett személy vonja le a következtetést. A Népújság magát független lapnak kinyilvánította, azonban mindaddig, amíg ilyen írások megjelennek a Népújságban, addig a függetlenségi nyilatkozatnak nem lehet hitele! Közleményük utolsó mondata azt bizonyítja, hogy „A szerk.” az Alkotmányban és jogszabályokban védett alapvető polgári és személyiségi jogokat, politikai pártok szabad működésének, véleménynyilvánításának alapelveit megsértette! (Alk. 59. paragrafus Ptk.75. paragrafusa). A pártok szabad működésének alkotmányos elvét, a magántitok és személyes adatok védelméhez való jogot sértő tevékenységet sem államigazgatási szerv, sem újság nem folytathat! Ilyen tevékenység hatáskörtúllépést és törvénysértést jelent! A törvény- sértő adatgyűjtést folytató szerk. hivatali helyzetével visszaélve okozott jogtalan hátrányt a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének és a kifürkészett személynek, a nyomozáson túl és elsősorban a Népújságban való nyilvánosságra hozatallal. A fentiek alapján „A szerk.” hivatali visszaélést követett el, ezért tartjuk szükségesnek a következtetés levonását! Visszautasítjuk „A szerk.” azon megállapítását, hogy elvitatja tőlünk a véleményalkotás jogát, sőt magának formál jogot arra, hogy megszabja nekünk, hogy kit tekinthetünk a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége tagjának, vagy azt, hogy közlendőnk érdekében a Népújságnál ki járjon el. Ezért álljanak itt a Politikai Foglyok Szövetsége Alapszabályában foglaltak: „A Magyar Politikai Foglyok Szövetsége politikai fogolynak tekinti mindazokat, akiket 1945. április 4-től napjainkig demokratikus érzelmeik, magatartásuk miatt kivégeztek, bebörtönöztek, internáltak, kitelepítettek, orosz hadifogságba vagy munkára elhurcoltak, vagy bármilyen más módon üldöztek.” Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Heves Megyei Szervezete Tisztelt Levélíróink! Mindenekelőtt leszögezzük: az Önök által — első ízben — hozzánk eljuttatott levél aláírása — ellentétben a mostani hivatkozásukkal — nemcsak a „ Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Heves Megyei Szervezete ” volt. Emellett ott szerepelt Széli Lászlóné neve is, s mi ennek megfelelően közöltük az írást. Szó sincs tehát önkényességről, valamiféle változtatásról, sem pedig belemagyarázásról. A meddő—és egyre zavarosabbá váló — vita helyett javasoljuk Olvasóinknak, hogy lapozzák fel lapunk 1989. december 28-i számát, s olvassák el abban Az antikrisztus halott címűMTI-közleményt. „A szerk. ” megjelölés nálunk is — akárcsak általában a sajtó gyakorlatában — szerkesztőségi álláspontot jelent, így a megnevesítés értelmetlen. Utóbbi kérésük logikáját azért sem értjük, mert éppen Önök tartják fontosnak, hogy a január 13-án keltezett vitacikket ne egy magánszemély, hanem egy közösség álláspontjaként kezeljük. Bízunk abban, hogy kinyilvánított függetlenségünket Önök nem úgy értelmezik, hogy kritikátlanul azonosulunk minden nézettel. Visszautasítjuk a törvények megsértésével kapcsolatos vádjaikat! S felhívjuk a figyelmüket, hogy pont az alaptalan vádaskodás a jogsértés. Egy kisvárosban (Egerben) egyébként, felesleges bárki után is nyomozni, mert — sajnos vagy szerencsére — az emberek ismerik egymást... A vitát ezennel a magunk részéről lezártnak tekintjük. (A szerk.)
