Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-04 / 3. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1990. január 4., csütörtök A kis Vera Kirí'Kf'uM l»j! í*r> • : VA8HUJ PKSUl flgf Filmkockák Szupersztárok magyar moziban 0 É* V» HÉT fUi^üfexc. Km. *<*.*** «*»*?* ***** k*#*: 1990-ben a magyar mozikban találkozhatunk rengeteg filmsztárral. Az alábbiakban az ő alkotásaik közül válogatunk. Michael Dudikoff jelenleg a világ egyik legnépszerűbb művésze, hozzánk azonban csak most jut el. Ő az Amerikai nindzsa, aki kivételes képességekkel rendelkezik, s felderíti a Feketesza- káll-szigeten működő titkos laboratórium rejtelmeit. Mickey Rourke: A videósokat már meghódította a 9 és fél hét. A nyolcvanas évek Utolsó tangója ez a film a nő-férfi kapcsolatról. Elizabeth (Kim Basinger) teljesen rabja lesz a szenvedélynek, míg a férfi semmit sem árul el magáról. Kapcsolatuk bő két hónapnál nem bír ki többet... Ugyanő a Sárkány éve főszereplője. Az ezerarcú színész most a kínai negyed rendőrfőnökét alakítja. Michael Douglas: A fekete eső című filmben ő Nick, a New York-i rendőrség munkatársa. Egy gyilkost el kell vinnie Japánba, s a film ennek a rendkívül izgalmas utazásnak a története. Michael J. Fox: A Vissza a jövőbe első része nagy siker volt. A második rész is elkészült. Ebben már Michael J. Fox is apa, s az ő gyerekei kapnak kedvet egy kis időutazásra... Tom Cruise: Született július 4-én a címe Tom Cruise új filmjének. Oliver Stone a rendező, s a lányszívek ismét dobogni fognak kedvencükért, a mixerért. Sean Connery: Vörös Október ez egy szovjet tengeralattjáró neve: Ennek a megkaparintásá- ért folyik az elkeseredett küzdelem. A sokoldalú Connery ismét nagy sikerre számíthat. Terence Hill:Ő A keményfejű, Luke a jószívű barát. Egy kisfiú segítője, de közben öklére is nagy szüksége van. Danny Devito:a fiú abban a filmben, ahol a mamától akarnak megszabadulni...Dobjuk ki anyut a vonatból kellemes vígjáték, rengeteg szöveghumorral. Jean Claude van Damme: A Véres Játék főszereplőjeként ismerkedhetünk meg Nyugat sportoló-filmsztárjával. A történet W. Dux életének epizódjaira épül. A Full Contact világbajnokaként 629 győzelmet aratott, és veretlenül vonult vissza... Hamson Ford:Indy ezúttal amerikai szívgyógyászt játszik, aki feleségével egy orvoskonferenciára érkezik. Titokzatos körülmények között azonban tíz asz- szony eltűnik... Az Őrület cselekménye a visszaszerzés története... Legek a ’89-ben Magyarországon bemutatott filmekben A legtöbb halott: Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (30) Janes Bond, a magányos ügynök (23) Legkevesebb halott: Szellem- irtok II. (Ők már rég halottak) Legiszonyúbb halál: James Bond (az egyik szereplőt szét- locscsantják egy dekompressziós kamrában) Legártalmatlanabb fegyver: Indiana Jones (esernyő) * Az első szovjet szexfilm Natalja Nyegoda a Playboy címlapján, 1989-ben meztelenül. ő volt a főszereplője A kis Vera című filmnek, amely nemcsak a szovjet, a nyugati nézőket is meghódította. 1990-ben nálunk is bemutatják... Variációk videóra Zseni kamaszok történetei... Egy tipikus kamaszfiú a felnőttek által kitalált és hadi célokra kifejlesztett lézert megszerez, és vagy békés célokra használja fel vagy használhatatlanná teszi... Szörnyek, szömyecskék, borzalmak... A főhős egy váladéktól csöpögő, zöldesbarnás színű, ízelt végtagokkal és rovarszerű, undorító koponyával rendelkező valaki, s legkedvesebb elfoglaltsága az emberek megsemmisítése... Freddy, az elpusztíthatatlan Az Elm utcai rémálom még mindig folytatódik. Freddy a legismertebb szömysztár már negyedik alkalommal rémiszti hálóba a nézőket. A külseje is hát- borzongató, az öltözéke pedig elviselhetetlen... Örökös átváltozáson megy keresztül, hol cápává változik, hol csábító sellő, hol pedig kétbalkezes ápolónő... Kísértethistóriák... Nagy vihar tombol: villámlás, mennydörgés. Az évszázados fák is meghajlanak, kísértetiesen tűnik fel a skót vár képe. Páncélok remegnek a kastélyban, gyertyalángok rajzolódnak, kísérteties hangok hallatszanak... Láncok csörögnek, sóhajok, sikítá- sok, üvöltések rázzák meg a levegőt... Ekkor jelenik meg az ördögűző... Jellegzetes filmcímeké A bosszú börtönében, A cápa bosszúja, Halálos fegyver, Halálos mánia, A rémület éjszakája, Veszedelmes viszonyok. Hernádi Ferenc Péntek Imre: Új Aesopus Bár dimbes-dombos helyre épült Kaprócs, a történelmi mö- gyeszékhely, azért nem erről volt nevezetes. Inkább arról, hogy minden dombján ékeskedett egy templom. Kicsi, nagy, református, katolikus, evangélikus, izraelita. Az ántivilágban büszkeség töltötte el a polgárok keblét emiatt, ám a létező szocializmus korszakában, nem is beszélve az ötvenes évekről, ez bizony klerikális beütésnek számított. Úgy hatvan körül, amikor egy ámbiciózus első titkár került a pártbársonyszékbe, rögvest összetrombitálta az országos és helyi építészeket, rontó-bontó pallérokat, hogy néki csípi a szemit a kap- rócsi röngeteg templom látványa. Ez mind az átkos múltat fejezi ki, a papi kizsákmányolást, a vallás má- konyát, márpedig Kaprócs szociá- lista város lesz, ha beledöglik, akkor is. Itt valamit tenni kell egy messziről is jól látható szocialista szimbólum érdekében. Bólogatott serényen a nyájas gyülekezet, minden szavát úgy itták az első titkárnak, mint az ambróziát, az istenek italát. Rögvest az első hozzászóló kifejezte mélységes egyetértését a felvetés hallatán, és nem is értette, hogy ez eddig nem tűnt fel senkinek. — Bizony, bizony elvtársak, Ocsuvai elvtárs kellett ide, hogy felnyissa a szemünket — mondta Kamarás Pál, a főfő pallér. — Nékem volna is javaslatom, elvtársak — kontrázott Szoknyái elvtárs, az országos szocialista városépítő hivatal fő tótumfak- tuma. — Építsünk egy tizenegy emeletes torony házat, melynek tetejét vörös csillag díszíti, mesz- sziről is jól láthatóan hirdetve a szocialista fejlődés eredményeit. Ocsuvai elvtárs összehúzta szemöldökét. — Miért pont tizenegy emeleteset? A szomszéd mögyében, Káldoson, már építettek egyet. A miénknek ezt túl kell szárnyalnia. — Bizony, bizony, elvtársak, Ocsuvai elvtársnak megint igaza van! Nem érhetjük be tizenegy emelettel, legalább... — köhé- cselt Szoknyái, és Ocsuvaira tekintett kérdően, könyörgően. — Legalább tizenhárom emelet kell ide! — rikkantotta az első titkár. — Magasabb a legmagasabb templomtoronynál is! S át kell dolgozni a város címerét, ez a toronyház ékeskedik majd a kellős közepin. Ekkor emelkedett szólásra Jámbor Ede, a helybéli vendéglátóipar és éccakai élet császára, Ocsuvai elvtárs kedvenc fullajtárja. — Elvtársak! Szerintem a tetőn működhetne egy valódi éccakai bár, kacsalábon forgó étterem, azaz egy olyan vendéglátóipari komplexum, ami dönti a pénzt a kasszába. És — csippan- tott a szemivei — néha ránk fér egy kis kikapcsolódás. Egetverő ujjongás töltötte bé a tárgyalótermet. Ocsuvai elvtárs koppintott egyet az aranybetétes kínai Parkerével, ami azt jelentette: mindenki menjék a dógára. Az értekezlet bé van fejezve. Lázas ütemben kezdődött az építkezés. Egy kis reformata templomot arrább kellett tolni, hogy több legyék a hely, de ezt is megoldották a szoc. építészet kiváló szakemberei. És napról napra nőtt, nő- dögélt a toronyházacska, mígnem elérte a 13. emelet szintjét. Kitűzték a bokrétát, az első titkár nagy fogadást adott, a városi polgárok pedig lesütött szemmel figyelték, mint rondítja el városuk szép arányát, rendjét a böhöm- nagy épület. Villámsebesen készült el a bá- rocska is: hírére mmesszi vidékről ideröpültek a kívánatosabbnál kívánatosabb éccakai pillangók. Tódultak a vendégek, még a közeli Balaton-partról is. Az éccakai ihaj-csuhaj megbolondította a lakókat, meg a zsúfolt lift, a részeg, randalírozó népség. Am a reklamációkat kapásból hárította Jámbor Ede, a fehér házi háttér segítségével. De történt egyszer valami, amit már a kedvenc fullajtár sem tudott elsimítani. Egy nyugati magazinban megjelent egy fotó, mely fehéren-feketén bemutatta: az éccakai bár keletre néző ablakából éppen a szovjet laktanyák udvarára látni. Volt azon a fotón mindenféle típusú páncélos, ágyúk seregestül, tán még pattantyús raketta is, amint búvik elő a földalatti lukából. Hej, éktelen haragra gerjedt Ocsuvai elvtárs! Ordított, toporzékolt, pártfegyelmiket osztott. (Azért ő is kapott, biztonság kedvéért, egyet.) — Azonnal béfalaztatni az ablakot! Rohantak a kőmívesek, ácsok, pallérok, s úgy eltüntették, mintha ott sem lett volna. S ha majd egyszer kibontják az éccakai bár vakablakát, az én mesém is nyomban folytatódik. A Filharmónia hangversenyén A Kossuth-díjas A Filharmónia decemberi hangversenyének Egerben mindenképpen Kovács Béla Liszt- díjas, érdemes és kiváló művész lett volna a vezéralakja, mert tudása, megalapozott lélektani fel- készültsége — túl a professzori szinten —, ugyancsak alkalmassá teszi őt a hangszerével hatásos pódiumszereplésre. A közönség azonban más ösz- szeállítást várt erre a műsorra, mert Hindemith Szonátáját, Berg. op. 5-ösét, Arnold Szonatináját, Glinka d-moll patetikus trióját és Horovitz Szonatináját ígérték. Vajda Józsefe fagottal és Prunyi Ilona a zongoránál bizonyára élményt adtak volna — nos ez terv maradt. Reméljük, a Filharmónia alkalmat kerít arra, hogy ez a három művész fellépjen a jövő évadban Egerben. A Kossuth-dijas Kovács Béla megmaradt ennek a póthangversenynek főszereplőjeként, mert kisegítésként érkezett a Danubius Vonósnégyes (Tóth Judit, Miklós Adél, Bodolai Cecilia és Ribli Ilona) és így hallhattuk Mozart A-dúr klarinétversenyét, Webertől a Variációkat és az op. 34. jelzetű B-dúr klarinét ötöst. A bérletes közönség jelentős része talán az ünnepi bevásárlások miatt, talán azért maradt távol, mert nem bízott a négy nő zenei kvalitásaiban. Igaz ugyan, hogy csak 1983-ban alakultak, de Tátrai Vilmos felügyeli őket, fellépéseikkel sorra gyűjtik be az elismeréseket, dijakat. Mi sem bántuk meg, hogy megismerkedhettünk ezekkel a lírai hangolt- ságú, mélyen érző és jól koncentráló vonósokkal. Az est zenei örömét azonban Kovács Béla szerezte a kamarazenélés híveinek. A klarinét-irodalom nem sok számot ismer, Mozart is inkább a barátság okából írta Anton Stadlernek ezt az A-dúr ötöst. Ám a zeneszerző nem azért marad egyedül az őt kifejező hangszerrel, hogy csak bravúrokat, esztétikai mutatványokat pergessen le. Mozart esetében is lehetőség támad arra, hogy a szerző nyilvános gyónást tartson, feltárja érzelmeit, azt is elmondja, miért érzi magát szorongatott helyzetben, vagy éppen mi lehet az oka felröppenő ujjongásának, mi szórakoztatja a harmóniában, miért is feledkezik bele a munkába, a kottafejek gyártásába, hiszen ő máshol, talán másképp is szeretne élni, de gondok gyötrik, hány piaci és lelki számla váija őt kifizetetlen. És Kovács Béla magától értetődő könnyedséggel fújja a mozarti so- liloquiumot, az önmagával megejtett párbeszédet. Mert a dallamok, az ívek, ívelések minden mozzanatában ott verdes a lélek nyugtalansága, boldogság utáni vágya. Mint ahogyan Weber op. 34- ében is, még drámaibb lendülettel ott mozog, izgat az a lendület, amellyel röptetné a zeneköltő önmagát is, remélt hallgatóságát is, azzal a színpadi-liturgiális elképzeléssel együtt, hogy a valami módon cselekvő, megszólaló hős mégis csak eljut a boldogsághoz. És itt, ezen az estén ez a kedves, nagyon érett lélekből fakadó zenélésjutott ki a közönségnek. Ha ez a másfél-két órányi lelki derű megszületett, azért is jó, mert sokszor lehet emlékezni rá. És ez az ajándék a Danubius Vonósnégyestől is származott. (farkas) „Margit nővér cselekedetei” Misztériumjáték — „világi” színpadon Advent harmadik vasárnapján a Megyei Művelődési Központ dísztermében legalább kétszázan gyűltünk egybe. Pici és nagyobbacska gyermekek, szülők, érdeklődők, hittanos színjátszó csoport Bélapátfalváról, valamint az egri kábeltelevízió stábja várta az eseményt. Czakó István kanonok úr megnyitójában történelmi pillanatnak nevezte, hogy a bazilika és Szent Anna templom hívő apraja- nagyja e helyen is bemutathatja a misztérium csodáját. Úgy érzi, a magyar társadalmi életben végbemenő örvendetes változások következménye az, hogy a keresztény kultúra, mely a magyar kultúra lényeges alkotóeleme, a művelődés eme világi intézményében is megjelenhet. Az előadás utáni beszélgetésen elmondta, számára ez az esemény különösen érdekes. 1948-ban (!) ugyanis egy missziós ferencesrendi drámában ő állt kisgyermekként e színpadon. Ismeretes: a misztériumjáték eredete a középkorba nyúlik visz- sza, a templomokból terjedt az utcákra, a városok tereire. Néhány éve azonban még a templomokban is félénken adták elő a liturgiához nem szigorúan tartozó dramatizálást. Mint Snekszer Károlyné művészeti főelőadótól megtudtuk, 1983-ban Terpesen már bemutatkozott hasonló jellegű csoport. Ezzel az összeállítással pedig tavaly az egri gyermekvárosban nagy örömet szerzett Rédei Margit nővér csoportja. Arról az előadásról egyébként adomaként terjed, hogy még egy beté1- vedt veréb sem terelte el a szép csodákra éhes gyermekek figyelmét. A fellépés különlegességéhez tartozott, hogy a 64 éves Margit nővér, aki a bemutatóra felkészítette a félszáz színjátszót, Szent Vincének ajánlotta fel cselekedeteit. Rendjét azonban 1950 májusában feloszlatták. Margit nővér földműves család gyermekeként illeszkedett be a világi életbe. 1957-től Nagytályán, majd Makiáron kántori szolgálatot teljesített 1972-ig, majd rendelőintézeti adminisztrátorként dolgozott. Mostani gyermekcsoportjában az a csodálatos — mondta —, hogy kisdiákjai a szakkörök, különórák mellett hoztak áldozatot a felkészülésre. A misztérium felidézésének ürügyeként három földre érkező űrhajósnak mesélik el a karácsonyi ünnepségek történetét. Az űrhajósok beillesztése a darabba e folklór modernizált változata lett, de nagy sikert aratott. A saját készítésű ízléses, a biblikus témához természetesen illeszkedő jelmezek, a díszletek elnyerték a jelenlévők tetszését. A kisebbek kedves beszólásokkal vettek részt a játékban. Kár, hogy az előadás — hangerősítő híján — halk volt. A Messiás születését kísérő halk orgonaszó meghitt hangulatot teremtett. A napkeleti bölcsek eljövetelekor a színpadkép teljes, a szemnek pihentető volt. Ebben a betlehemesben nem a pásztorok, hanem az űrből érkezők ajándékozzák meg a kis Jézust. A felcsendülő énekek a magyar dallamkincsből valók voltak. Az előadás második felében Sík Sándor versét és egyházi kórusdalokat ráadásként kapta a hazafelé induló nézősereg. Talán a bevezetőben jelezni lehetett volna, hogy két részből áll a gyermekcsoport fellépése. De a hely szelleme izgatottá tette a szervezőket, hiszen nem szokványos dolog az, hogy bibliai témát adnak elő az egri Minaret szomszédságában. A Dicsőség a mennyből kezdetű dalt már együtt énekelte a közönség, főképp idősebb korosztálya a majd 60 főnyi szereplőgárdával. Albert Anikó
