Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-04 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 4., csütörtök Receptsarok Karácsony, szilveszter után A karácsonyi nagy evés-ivás után nem sok pihenőt adhattunk magunknak, mert máris itt volt a szilveszter, az újév. Amit nem csak örömmel ünnepeltünk, ha­nem finom falatokkal is. Most azokból az ételekből adunk ízelí­tőt, amit esetleg az ünnepekre nem tudtunk elkészíteni. Rántott-töltött sertésborda Hozzávalók: 4 szelet vastag sertéskaraj csonttal együtt, 4 szelet eidami sajt, liszt, zsemle­morzsa, 2 tojás, 50 dkg nyers savanyú káposzta, citromlé, ke­vés ecet, 4 evőkanál olaj, só, bors. A karaj szeleteket középen hosszában bevágjuk, utána ki­verjük. A bevágott részekbe egy- egy darab eidami sajtot teszünk. A nyílást fogpiszkálóval lezár­juk. A megtöltött karajszeleteket sózzuk, borsozzuk, mindkét ol­dalon lisztbe, tojásba és zsemle- morzsába forgatjuk és forró olaj­ban aranybamára kisütjük. Hoz­záadjuk a savanyú káposzta-sa­látát, amit úgy készítünk el, hogy az 50 dkg nyers savanyú káposz­tát kinyomjuk, összekeverjük a 4 evőkanál olajjal, sóval, borssal és kevés citromlét öntünk rá. Malacsült savanyú káposztával Hozzávalók: 1 kg bőrös ma­lachús (karaj), 1 kg apróra vá­gott sertéscsont, 4 gerezd fok­hagyma, 1 teáskanál kömény, só, bors, 50 dkg káposzta, 6 dkg füstölt szalonna. A malachús bőrét kb. fél cen­timéteres távolságokban bevag­dossuk úgy, hogy a bőr alatti sza­lonna réteget átvágjuk, a bőrt a sóval és köménymaggal jól be­dörzsöljük és bőrével felfelé tep­sibe tesszük. A tepsibe ujjnyi vi­zet öntünk, ebbe belerakjuk a sertéscsontokat is. Sütés közben a malachúst többször kenjük meg zsírral vagy olajjal. A sütést mérsékelt tűzön kell végezni, hogy ne égjen meg. A sütés vé­gén még szebb színt kap a hús, ha egy kis sörrel meglocsoljuk. Mel­lé savanyú káposzta salátát adunk. Ezt úgy készítjük el, hogy a savanyú káposztát hideg víz­ben átmossuk, közben 6 dkg sza­lonnát apró kockára vágunk, egy edényben zsírját kisütjük, erre rátesszük a káposztát és annyi vi­zet öntünk rá, hogy éppen ellep­je. Még ízletesebb, ha a kömény­maggal és fokhagymával ízesít­jük. Lencsetál tükörtojással és szalonnával Hozzávalók: 40 dkg lencse, 8 vékony szelet kolozsvári szalon­na, 4 tojás, 2 közepes fej hagyma, só, bors, babérlevél, ecet ízlés szerint, 2 evőkanál liszt. A lencsét egy óráig hideg vízben áztatjuk, a 10 dkg kolozsvári sza­lonnát apró kockára vágjuk, zsírját kisütjük, erre rátesszük a beázta­tott lencsét, sós vízzel felöntjük, babérlevéllel, borssal ízesítjük. Két evőkanál lisztből rántást ké­szítünk, a lencsét ezzel berántjuk, majd amikor megfőtt, ecettel íze­sítjük. Tányérokra kiszedjük s minden tányér tetejére egy-egy tü­körtojást és egy szelet kisült sza­lonnát teszünk. Kaposi Levente FIATALOKRÓL — FIATALOKNAK 5. ’’Nem szagolni, tanítani!” Ki oktasson illemtant? Jó néhány évvel ezelőtt megrovóan mondta édes- anyám egyik-másik himpellér barátomról: az utca neveli. Nem volt gyerekszobája — szólták le azt a felnőttet, aki nem tudott udvariasan viselked­ni. Vagy éppen: volt gyerekszobája, de azon ment keresztül az országút. De később már szinte dicse­kedve jelentette ki egy sláger: „Az illemet a grun- don tanultam, /nem pedig a mamától”. Három nyelvi fordulat és egy slágerszöveg két sora. Jelképezheti-e mindez az udvariasságra neve­lés korunkbeli változását? Bizony, jelképezheti. Már annak is jó húsz éve, hogy felmerült szókin­csünkben a kulcsos gyerek fogalma. Az anya cse­metéje nyakába akasztotta a lakáskulcsot, aki ezzel a segédeszközzel ellátva ment le az utcára, a térre fél- vagy egész napokra. Aztán a kulcsos gyerekek felnőttek, lányaik, fiaik szintén kulcsos gyerekekké váltak. Ugyan kitől tanulhattak volna illemet? A harminc-negyven évvel ezelőtt gyerekeskedő- ket még édesanyjuk nevelte, tanította, egyebek közt az udvariasságra is. Iskolába indulás előtt, is­kola után, reggelihez, ebédhez és vacsorához visel­kedési, életvezetési szabályokat is feltálalva. Meg­nyerve a réven azt, amit az egykeresős családmo­dell vámján elvesztett. Ez a modell a múlté, legföljebb kényszerből jöhet vissza, mondjuk akkor, ha a feleség és anya munka- nélkülivé válik. Csak félő, hogy ekkor sem hangula­ta, sem kedve nem lesz illemszabályokkal tömköd- ni csemetéje fejét, noha ideje éppenséggel lenne rá. Persze a kétkeresős család sem véletlenül terjedt el, hanem azért, mert egy fizetésből nemigen lehetett megélni. Aki most arra gondol, hogy a nők munkavállalá­sa ellen vagyok, téved. Csak azon meditálok, hogy a valóság egy szeletében, az emberi viselkedés terüle­tén hogyan tudnánk visszaadni gyermekeinknek azt, amit a-kétkeresős család, s a megélhetésért min­denféle pluszmunkát vállaló munkakényszerünk elvett tőlük. Mert, hogy valamit elvett, az nyilván­való. Gyermekeink — tisztelet a kivételnek — nem tudják megszólítani a másikat, főleg a felnőttet. Nem tudják, mit kell mondani, ha valakit véletlenül meglöknek a villamoson, nem tudják, kinek, ho­gyan köszönjenek, nem tudják, melyik evőeszköz­nek mi a rendeltetése egy szabályos terítéken, nem tudják helyesen használni a kést, a villát, nem tud­nak kulturáltan vitatkozni, hangerővel pótolják igazukat (bizony még némely politikusra is áll ugyanez, dehát ő is volt kulcsos gyerek). Nem tud­ják, hogy a járdán is jobb oldali közlekedés van, nem tudnak mit mondani egymásnak tánc közben (hála a diszkó fülrepesztő hangerejének, ez nem is zavarja őket), nem tudnak ismerkedni, nem tudnak kulturáltan szakítani (ne mondjam: válni), Veress Pál a megmondhatója, mit nem tudnak a szexuális életről. A leltárt be is rekeszthetjük, ki-ki folytat­hatja tovább saját tapasztalatai szerint. Mit lehet tenni, hogy ez a sok nemtudás tudás le­gyen? Az udvariatlan szülők hiába mennének haza illemet tanítani, ha idejük, netán kedvük (mind mondtam, ez ki van zárva) lenne is hozzá, maguk is illemtanárra szorulnak. A pedagógusok meg fog­nak kövezni érte, de ezen csak úgy lehet segíteni, ha iskoláinkban külön órákon tanítanák meg a visel­kedés tudományát, az illemtant. Ne kövezzenek meg, kérem, régi bizonyítványokban még volt ilyen tárgy: hit- és erkölcstan. Ha a régieknek megérte a vallási ismeretek mellett erkölcsieket is tanítani, nekünk miért ne érné meg az udvarias szabályok ta­nítására ma nagyobb szükség van, mint valaha volt. Az persze igaz, hogy a már említett koijellemző, az anyák tömeges munkába állása indukálta, hogy egyre többet vártak és várnak a szülők az iskolától, többek között olyasmit is, amit valóban inkább a szülőknek kellett volna nyújtaniuk. Ebből nagy egymásra mutogatás kezdődött, ami leginkább az ellenőrző könyvecskékben csapódott le. Ezekben a pedagógus és szülő írta le fenyegető vagy kevésbé fenyegető hangsúllyal, hogy mit várnak egymástól. (Korunk városi népköltészetében, a viccben így fo­galmazódott meg ez a jelenség: Osztályfőnöki be­írás: A gyerek büdös! Szülői válasz: Nem szagolni, tanítani!) Tetszetős lenne leírni: az illedelmes viselkedés megtanításában csak az iskola és a szülő együttmű­ködése vezethet sikerre, s ez bizonyára így is van. De — mint már említettem — sokszor a szülők sin­csenek abban a helyzetben, hogy megtanítsák az udvariassági ismereteket, ők sem tudván azokat, így — legalábbis kezdetben — mégis az iskolának kellene megtennie az első lépéseket. Nem az iskolának, az életnek tanulunk — így a régi mondás. Ez azonban igaz úgy is, hogy nem (csak) az iskolától, az élettől (is) tanulunk. Érvé­nyes ez az illemtanra is. A tételes szabályok tanítása mellett a tanítók — szülők és pedagógusok — visel­kedésből is átszármazik egy s más a tanulókra. A füstöt tanítványai orra alá fúvó tanár hiába beszél arrról, hogyan illik dohányozni mások zavarása nélkül, s az atya sem tudja szülői tiszteletre tanítani gyermekét, ha ő maga megvetően beszél „őseiről”. Gőz József Hasonlósági verseny az Egyesült Államokban Atalanta, Georgia állam: A birminghami (Alabama) Emily Schap- man és a hudsoni (Ohio) Robert Noll mint Scarlett O’Hara és a Rhett Butler, az „Elfújta a szél” című film két főszereplőjét alakító színé­szek hasonmása az 1989. decemberében megrendezett hasonlósági versenyen, amelyet a film megalkotásának 50. évfordulója alkalmá­ból rendeztek. (Telefotó — MTI Külföldi Képszerkesztőség) Különleges mellesrész kis szoknyákhoz, nadrágokhoz Kisgyermekek nadrágja, szok­nyája gyakran készül úgyneve­zett melles felsőrésszel, kantáros megoldással. Itt és most azonban csupán egyéni megoldású felső­részek kialakításához adunk öt­leteket. A vidám állatmotívumokat a kelmére akár egyszerű szár- vagy láncöltéssel, laposöltéssel hí­mezhetjük rá. De variálhatjuk úgy is, hogy a hímzést kombinál­juk színes anyagból kivágott rá- tétes megoldású darabkákkal, mint például a kutyus fülénél. Legvégül a motívum külső kon­túrvonalát a varrógép megfelelő öltésprogramjának sűrű öltés­hosszra való beállításával kör- beslingeljük, s utána nagyon he­gyes, éles kisollóval — a felesle­ges széleket levágva — hozzádol­gozzuk a felsőrészt a szoknyához vagy a nadrághoz, s a felső szegé­lyéhez gépeljük a kantárt is. A gránit gondot okozhat, a tégla, beton kevésbé A televízió népszerű budapesti körzeti műsorának egyik adásában olyan „házi veszélyforrásról” esett szó, amelyről a magyar nagykö­zönség eddig alig hallhatott. A műsor, sajnálatos módon, semmi­ben sem segítette a tájékozódást, még kevésbé a megnyugvást. Miről is van szó? Buda egyik ré­gi bérházában egy lakó — történe­tesen villamosmérnök — hogy­hogy nem, GM-csöves sugárzás­mérőt kerített, és elkezdett mérics­kélni a lakásában. Megdöbbenten tapasztalta, hogy a sugárzás nála mintegy négyszer-ötször erősebb, mint másutt. Egy ilyen eset után érthető kí­váncsisággal várhatjuk, hogy a TV-riport eligazít bennünket: ve- szélyes-e, vagy sem ez a többletsu­gárzás, mi a sugárzás oka, lehetsé­ges-e vajon, hogy a mi lakásunk­ban is erős a sugárzás? A TV saj­nos, a válasszal adós maradt, de legkevésbé sem a riporter hibájá­ból. Döbbenetes, de igaz: nem si­került olyan szakembert ültetni a TV kamerája elé, aki bármi ér­demlegeset is képes lett volna nyi­latkozni a kérdésről! Ha itthon ilyen sanyarú a hely­zet, tekintsük át, mit tud a lakások radioaktivitásának problémájáról a nemzetközi szakirodalom. Ha valaki hosszú kihagyás után kezd kocogni, könnyen láb­szárgörcsöt kaphat, s attól láb­szárának izomzata kőkeménnyé válik. Ez megelőzhető, ha a láb­szárukat futás közben hosszú, meleg nadrággal melegen tart­Századunk legelső éveiben lord Rutherford, a modem atommagfi­zika atyja, valamint Marie Curie, majd mások munkássága nyomán a tudomány megismerte a radon­nak, a rádiumból keletkező radio­aktív nemesgáznak a tulajdonsá­gait. Mivel környezetünkben szinte mindenütt, a talajban, a házak fa­lában, stb. van — bár rendkívül kis mennyiségű, de sugárzása folytán jól kimutatható — rádium, radon gázt is mindenhol észlelhetünk a levegőben. Szabad térben a radon koncentrációja a hőmérséklet, a légnyomás, a szélsebesség és más tényezők hatására akár ötszörös- tízszeres határok között is változ­hat, azonban egy biztos: értéke ak­kora, hogy ezt teljesen veszélyte­lennek tekintik. Egészen más a helyzet azonban az épületek zárt légterében. Itt a radon koncentrációja — ha az ab­lakokat becsuktuk — folyamato­san növekszik. Egy adott lakásban a radon mennyisége számtalan té­nyezőtől függ. Legfontosabb ezek közül az épületet alkotó anyagok, továbbá a talaj rádiumtartalma. Építőanyagaink e szempontból változatosságot mutatnak. A leg­radioaktívabbak a mélységi kőze­tek, így például a gránit. Angliá­nak egyes részein (például Com- wallban), ahol a gránit a farmhá­zak kedvelt építőanyaga, ez rend­kívül súlyos gondokat okoz: szá­mos szakértő szerint e házakat le kellene bontani, vagy legalábbis költséges átalakítások árán csök­kenteni kellene a radonszintjüket. A tégla, a vályog, a beton radioak- tívanyag-tartalma általában igen kicsi. Gyakorlatilag nulla a fa ra­dioaktivitása; a faházak egyértel­műen radonmentesek. Sokszor a talaj erősebb radon­forrás, mint az építőanyagok, ez a helyzet például a gránit mállásából létrejött talajok esetében, vagy az uránbányák meddőhányójánál. Azt hihetnénk, hogy e meddőhá­nyók radioaktivitása közismert, a tapasztalat azonban mást mutat. Az USA-ban több helyütt is épí­tettek lakóházakat meddőhányók­ra. Egy ilyen lakásban az átlagos­nál négyszázszor több radont mér­tek. Az esetre úgy derült fény, hogy a lakó, aki egy atomerőmű technikusa volt, munkába menet megszólaltatta a reaktor sugárka­pujának a vészcsengőjét! A fenti eset utal a radon rendkí­vüli veszélyére: sugázása ugyanis nem csak kívülről éri a testet, ha­nem a belélegzett radon bomlás- termékei — amik szintén radioak­tívak — lerakódnak a tüdőben. A radon tüdőrákokozó hatása az uránbányászokon végzett megfi­gyelések nyomán már régóta is­mert. Térjünk most vissza hazai álla­potainkra. A TV előtt nyilatkozó „szakember” megmérte a lakás­ban a gammasugárzás erősségét. Ez tökéletesen semmitmondó adat, e helyett a radongáz kon­centrációját kellett volna megha­tároznia. Nincs szabvány, így hiva­talos intézkedésre sem kerülhet sor, zárta le a kérdést a műsorveze­tő — jóhiszeműleg, hiszen őt félre­vezették. íme néhány adat: Svédország, Anglia és több más ország mintegy tízezer lakásában történt mérés át­laga: 15 radon-bomlás másodper­cenként és köbméter levegőnként. Svéd javaslat a korlátra: új épület­ben legfeljebb 70, felújítottban legfeljebb 200, meglévő épületben legfeljebb 400 (az előbb megadott egységben). Az angol szabvány ki­csit más számokat ad meg, az USA-ban megint más előírások­kal dolgoznak. Nehéz eldönteni a használandó korlátot, többek kö­zött azért, mert igen súlyos anyagi kihatásai lehetnek. Dr. Makra Zsigmond vénás vérkeringése lelassul. Sú­lyosbítja a helyzetet, ha a takaró nehéz, vagy ha a matrac alá hajt­va rögzítették, s emiatt az alvó ember nem tud forgolódni. Eladó a nászágy Norma Jean levele kilencezer dollárért kelt el egy New York-i árverésen. A néhány soros írás szerzője magánéletének lénye­ges, de intimnek nem mondható szférájára világít rá. Norma Jean ugyanis megköszöni azokat az irodai tankönyveket, amelyeket egy kiadó bocsátott a rendelké- zésére ahhoz, hogy a pályán ma­radhasson. A bank nem észlelte az ügyviteli előmenetelt, elbo­csátotta alkalmazottját,’’mert túl lassan gépelt”. Norma Jean állás nélkül maradt, s mivel nem volt kedve az újabb gyorsító kurzus­ra, világsztár lett, Marilyn Mon­roe néven. A sikeres árverést kö­vetően kalapács alá teszik azt a nászágyat is, melyet Jo Di Mag- gióval kötött rövid házassága so­rán használt 1954 márciusa és októbere között. Mint az Ansa, az olasz hírügynökség beszámolt róla, az eseményre New Yersey- ben kerül sor, s a műkereskedő a következőképpen hirdette meg e jelentős eseményt: ”Ha az a cipő, melyben Judy Garland járt-kelt az Óz, a csodák csodája című filmben, 160 ezer dollárt is meg­ért valakinek, mennyire többre érdemesül az az angol tölgyfából készített nászágy, amelyben Ma­rilyn Monroe szeretkezett?!” Lábszárgörcs ellen ják, illetőleg ha a futás előtt Vannak, akiknek éjszaka láb- izomlazító gyakorlatokat szárgörcseik támadnak. Ennek végzünk, avagy néhány az az oka, hogy míg a kisgyerme- percnyi meleg és néhány kék álmukban sokat forgolód- perscig hideg — hideg vízzel nak, a felnőttek gyakran órákon végződő —, a térdünkig érő át nyugodtan a hátukon feksze- fürdőt veszünk. nek, s ezalatt a lábszáruk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents