Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-04 / 3. szám

NÉPÚJSÁG, 1990. január 4., csütörtök GAZDASÁG-TÁRSADALOM 3. Hevesi pártkörkép Nem próbálták Kádár Jánosra kenni Czinege nagyon szerette a reprezentációt A Magyar Néphadsereg züllesztéséről faggatták a két volt KB-titkárt Megszokhattuk, hogy Magyarországon a főbb politikai esemé­nyek és csatározások Budapesten és a nagyobb városokban zajla­nak. Éppen ezért tartottuk fontosnak, hogy képet adjunk a vidéki politikai élet fejleményeiről. Ezúttal megyénk egyik kisvárosában — Hevesen — jártunk, ahol az ott működő politikai szervezetek te­vékenységéről próbáltunk meg tájékozódni. Folytatódik a Magyar Nép­hadseregben feltételezett vissza­élések vizsgálata, amelyet Bokor Imre: Kiskirályok mundérban című könyve nyomán a honvé­delmi vizsgáló bizottság végez az Országgyűlés megbízásából. A bizottság szerdán a Parlament­ben ezúttal Korom Mihályt és Biszku Bélát, a Magyar Néphad­sereg felett egykor politikai fel­ügyeletet gyakorló MSZMP központi bizottsági titkárokat hallgatta meg. A honvédelmi vizsgáló bizott­ság korábban Bokor Imre nyu­galmazott ezredest, a Honvédel­mi Minisztérium és a katonai ügyészség képviselőit és a legin­kább érintett személyt, Czinege Lajos volt honvédelmi minisztert meghallgatva nem pusztán szűk értelemben vett katonai, hanem politikai kérdésekkel is szembe találta magát. A két egykori poli­tikusnak feltett kérdések azt kí­sérelték meg tisztázni: a hadsereg pártirányításának milyen szerepe volt a Magyar Néphadsereg bizo­nyos szféráinak lezüllésében? A bizottság rendelkezésére álló ed­digi adatok, dokumentumok, forrásmunkák ugyanis azt látsza­nak igazolni, hogy ez az irányítá­si mechanizmus nem is kis mér­tékben adott lehetőséget a felté­telezett, illetve tapasztalt vissza­élések elkövetésére. Korom Mihály 1963 őszétől 1966-ig, majd 1978-tól 1985-ig tevékenykedett az MSZMP KB titkáraként, s e minőségében ha­táskörébe tartozott a Magyar Néphadsereg pártirányítása, el­lenőrzése is. A bizottság tagjai — közöttük is elsősorban Raffay Ernő Csongrád megyei, Tallóssy Fri­gyes budapesti, Varga Lajos Pest megyei, Reidl János Somogy megyei és Sebők János Veszp­rém megyei képviselők a pártirá­nyítási mechanizmus működé­sét, a felügyeletet gyakorló kb- titkár kompetenciáját firtatták. Arra is kíváncsiak voltak, hogy Czinege Lajosnak a könyvben is említett konkrét ügyeiről tud­tak-e a pártvezetésben és milyen intézkedéseket hoztak. Korom Mihály válaszaiból az tűnt ki: a honvédelmi tárca és az illetékes kb-titkár közötti kap­csolatokat semmiféle jogszabály nem rögzítette. Azt állította: a felügyelet lényegében politikai irányítást jelentett, az anyagi kér­désekben a Minisztertanács mel­lett működő, valamint az ország- gyűlési honvédelmi bizottság volt illetékes. A párt azért gyako­rolhatott felügyeletet a hadsereg felett, mert az alkotmány a társa­dalom vezető erejeként deklarál­ta az MSZMP-t, és így a Magyar Néphadsereg legfőbb parancs­noka Kádár János, az egykori MSZMP első titkára volt. Ennek ellenére sem Kádár János, sem a Központi Bizottság, sem annak titkársága soha belső utasítást a honvédelmi tárcának, a hadse­regnek nem adott. Czinege Lajos konkrét, a Bo­kor-könyvben is említett ügyei­ről — lakásépítésről és cserélge­tésről, a kaszópusztai „vadász- paradicsom”-ról, a nagystílű vendéglátásokról — Korom Mi­hály úgy vélekedett: a volt hon­védelmi miniszter nagyon szeret­te a reprezentációt, de szerinte nem ítélhető el. Kaszópusztán ő maga sohasem járt, de volt igaz­ságügy-miniszterként sem tudta bűncselekménynek, csupán csak hibának minősíteni. Ez a beru­házás honvédelmi munka címén zajlott. Viszont szinte nem telt el úgy év, hogy Czinege Lajos la­kásügyeivel ne kellett volna fog­lalkozni — mondta egyebek kö­zött Korom Mihály. A vizsgáló bizottság minden erőfeszítése ellenére sem tudta kideríteni: végül is mi volt az a la­kásügy, ami állandó „gondot okozott” a felügyelő kb-titkár- nak. Korom Mihály hangsúlyozta: Czinege Lajosnak ezek az ügyei eltörpültek a hadsereg fejleszté­sében szerzett érdemei mellett. Felmentésének kérdése sohasem merült fel. Végezetül Korom Mi­hály kifejtette: felelősnek érzi magát, főként azért, mert nem lépett fel kellő határozottsággal a „stabilitásszemlélet” ellen, az el­len, hogy ilyen vezetői funkciót ilyen hosszú ideig — 25 évig — egy személy töltött be. Biszku Béla, aki 1962 és 1978 között volt kb-titkár, rendkívül szűkszavúan válaszolt a kérdé­sekre, arra hivatkozva, hogy nem ismeri a bizottság rendelkezésére álló anyagot, és szüksége lenne a korabeli dokumentumokra ah­hoz, hogy pontosan és felelős­ségteljesen válaszolhasson. Konkrétumként annyit mondott el: a nyilvánosságot rosszul tájé­koztatták Kárpáti Ferenc jelenle­gi honvédelmi miniszter koráb­ban hozzá intézett leveléről, amelyben Czinege Lajos hibáira, ügyeire hívja fel a figyelmet. Kár­páti Ferenc 1969-ben áthelyezé­sét kérte Czinege Lajos vezetői tevékenysége miatt, s ezért sze­mélyesen is beszélt Biszku Bélá­val. A másik konkrét válasz az 1968-as csehszlovákiai bevonu­lással függött össze. Biszku Béla tájékoztatásából kiderült: a be­vonulásra a magyar honvédelmi miniszternek minden bizonnyal a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsno­ka adott parancsot. Az akkori magyar politikai vezetés döntési lehetősége korlátozott volt. A vezetés a politikai rendezést szorgalmazta, ám, ha nem telje­sítette volna a parancsot, az poli­tikai és gazdasági retorziót von­hatott volna maga után. A meghallgatás befejeztével végül is abban állapodtak meg: ha az egykori kb-titkár rendelke­zésére bocsátják a bizottság anyagait és kérdéseit, akkor Biszku Béla hajlandó írásban vá­laszolni. MDF: „Az emberek félelmei ma is nehezen oldódnak...” A Magyar Demokrata Fórum Hevesi Szervezete nevében Pongrácz József, elnökségi tag nyilatkozik: — A Magyar Demokrata Fó­rum Hevesi Szervezete 1989 ja­nuárjában alakult. Alapító tagjai zömében olyan ellenzéki értel­miségiek, akik a demokrácia esz­ményének helyi megvalósítását tűzték ki célul. Ezután olyan idő­szak következett, amikor tenni­valónk igen, de létszámunk alig gyarapodott annak ellenére, hogy sokan szimpatizáltak ve­lünk. Ezt meg kellett értenünk, hiszen Heves városa tíz-tizen- egynéhány éve még a feudál- kommunista kiskirályok szilárd bázisa volt. Később ezt fokozato­san felváltotta egy szalonképe­sebb, tanultabb, a marxista esz­merendszerhez támasztott rang­létrán felkapaszkodó fiatalabb generáció. De a hatalom lényege nem változott. Az emberek fél­tek és félelmeik ma is nehezen ol­dódnak. A nagypolitika kedvező változásai meghozták létszá­munk fokozatos emelkedését, amely ma a harmincat közelíti, de szinte hétről-hétre emelke­dik. Ami külön öröm számunk­ra, hogy új tagjaink nagy része munkás, kisvállalkozó és gazdál­kodó. — Hogyan képzelik el szere­püket a helyi politikában? — A helyi politikában első­sorban a népakarat érvényesíté­sét kívánjuk elősegíteni. Ennek érdekében felhívással fordul­tunk Heves és környéke polgára­ihoz, hogy jelezzék számunkra, milyen problémák megoldását tartják fontosnak a város és kör­nyéke fejlődése szempontjából. Kikértük véleményüket a város jelenlegi vezetéséről is. Ennek jegyében gyűjtöttünk aláírásokat a teho ellen, és szerveztünk egy eredményes teho-ellenes gyű­lést. Természetesen vélemény- formáló erőként is jelen akarunk lenni. Az erdélyi menekültek problémáinak vegyes fogadtatá­sa késztetett minket arra, hogy meghívjuk az Erdélyi Szövetség és a Romania Libera vezető kép­viselőit, akik egy lakossági ren­dezvényünkön kifejtették véle­ményüket, feltárták problémái­kat, helyzetük rendezetlenségét. A félelem görcseit igyekeztünk oldani az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére ren­dezett ünnepségünkön, az azt követő gyertyás felvonuláson és az áldozatok emlékére monda­tott szentmisén. Mivel egyedüli ellenzéki szervezetként műkö­dünk a városban, ránk hárul az a feladat, hogy közbelépjünk, ha valakit politikai meggyőződése, cselekedete miatt egzisztenciális veszély vagy retorzió fenyeget. Figyelemmel kísértük a volt MSZMP Városi Bizottsága ve­zetőinek és munkatársainak el­helyezkedését. Ha vannak is itt- ott kérdőjeleink, összességében megfelelőnek ítéljük a folyama­tot, de nem tartjuk lezártnak. Ezért továbbra is szemmel kísér­jük azt. A helyi tanács vezetése, felis­merve a realitásokat, meghívja képviselőinket a vb- és tanács­ülésekre, melyek any agák előzete­sen megküldi. A tanács elnöke kerekasztal-beszélgetésre hívta meg a helyi pártok és szervezetek képviselőit, hogy kikérje véle­ményüket a pártház hasznosítása dolgában. Itt konszenzus alakult ki abban, hogy egészségügyi in­tézményként, elsősorban szülő­otthonként való működtetése felel meg a lakosság igényeinek. A helyi MSZP alapszervezet ve­zetőjével ez volt az első találko­zásunk, kapcsolatot még nem alakítottunk ki. A másik jelentős politikai-társadalmi szervezet­tel, a Hazafias Népfronttal való kapcsolatfelvételt egyelőre el­utasítottuk, mert még nem látjuk biztosítottnak pártsemlegessé­gét. A novemberi népszavazáson tagjaink a szavazatszedő bizott­ságok többségének munkájában részt vettek. A közeljövőben leg­fontosabb munkánk az ország- gyűlési választásokra való felké­szülés lesz. MSZP: „A vezetés társadalmi munkában végzi dolgát...” Szőke Emil az MSZP helyi — jelenleg egyszemélyes — válasz­tási irodájának vezetője a szocia­lista párt ottani feladatairól be­szél: — Nemrégiben zajlott le He­vesen egy tanácskozás, ahol a párt új strukturális építkezéséről döntöttek. így hát megfogalma­zódott az igény, legyen a helyi tagságnak egy koordinatív szer­vezete, ám nem testületi jelleg­gel, s természetesen nem társa­dalmi munkában. Ebben a ta­nácsban a helyi pártalapszerve- zetek titkárai és (vagy) azok de­legáltjai kapnak helyet. Vezetése rotációs rendszerben váltja egy­mást, jelen pillanatban a vezető tisztet Kozma György tölti be. Ezentúl egy választási iroda is működik majd, s ez a választá­sokra való felkészülést végezné és egyeztetné. Mikor megtörténik a vagyon elszámolása, az ingatlanok le­adása, csak azután lehet megfo­galmazni és megteremteni a párt működési feltételeit, helyben: új körülmények között és új eszkö­zökkel. — A politikai „körülménye­ken” kívül milyen új körülmé­nyekkel kell számolniuk? — Például azzal, hogy míg ré­gebben nagyobb apparátus volt, addig most a társadalmasítás gyakorlatára kell építeni. A ve­zetés társadalmi munkában vég­zi dolgát, s itt helyi szinten csak a befolyt tagdíjakból és az esetle­ges adományokból, vállakózá­sokból nyert pénzzel lehet gaz­dálkodni. A legfontosabb válto­zások tehát: az apparátus leépí­tése, az anyagi források radikális csökkentése, és az objektumok átadása. Mindez a pártszervező­dés időszakában történik, ami eléggé zavaró. Arról nem is be­szélve, hogy közelednek a vá­lasztások, s a propagandatevé­kenység mellett a személyek ki­választása is fontos. — A városban létezik-e kap­csolat a különböző pártok kö­zött? — Az együttműködés egyféle formája volt a párt ingatlanáról folytatott vita, eszmecsere. Az a lakossági fórum, amelyen tisztá­zódott az igény, hogy a pártszék- házat egészségügyi célokra kell hasznosítani. Egyelőre a politi­kai szükségletek ennyi együtt­működést kényszerítettek ki. Szövetkezeti és Agrárpárt: „A vidéki Magyarországért...” A napokban jegyzik be a ma­gyarországi szövetkezeti és ag­rárpártot. Célkitűzéseikről Bu­dai Sándort kérdezzük, aki egyébként egyike az (országos) ügyvivő titkároknak. — A párt szervezése folyik, természetesen vitákkal. A nem­rég lezajlott TOT kongresszuson tisztázódott, hogy az Agrárszö­vetséggel együtt kívánunk jelöl­teket állítani, s ez nyilván válasz­tási szövetséget is jelent. Az Ag­rárszövetséggel ellentétben azonban mi úgy vélekedünk, hogy egy jogállamban pártként kell képviselni az érdekeket, kü­lönben a programjaink hasonló­ak, csak a formában van eltérés. — Mi ez a program? — Elsősorban a „vidéki Ma­gyarország” érdekeit kívánjuk képviselni az itt lakó emberek­nek kívánunk méltó életet kihar­colni. Nem vagyunk hívei egy felülről történő földosztásnak, sem a szövetkezetek szétverésé­nek. Sokszínű tulajdonformára van szükség; így magántulajdon­ra, vállalkozási közösségekre, ám meg kell mondani azt is, hogy nem a szövetkezetek és azok tag­jai tehetnek a bajokról. Termé­szetesen a veszteséges téeszeket nem kell mindenáron fenntarta­ni. De beszéltem én nemrégiben egy paraszt emberrel, azt mond­ta, ő maga nemigen tudna mit kezdeni a visszakapott földjé­vel... A választásokig nagyon kevés időnk maradt, most folyik a párt­szervezés, s most erre összponto­sítunk. Mégis van négy alapkér­dés, s ezekkel akarunk foglalkoz­ni részletesen. Ezek a sarkalatos kérdések a következők: a kiste­lepülések sorsa, a földkérdés, a vidéki infrastruktúra, valamint az önkormányzati törvény. Janu­árban készül el teljes egészében a programunk, ám ebben a négy témakörben mi is illetékesek va­gyunk, hiszen mi ezen problé­mák körében élünk. HNF: „Nem fogjuk hagyni, hogy mások döntsenek helyettünk... A Hazafias Népfront Hevesi Szervezete nevében Gottschalk Róbert fejti ki véleményét: — A legfontosabb, hogy a Népfront egy történelemmel rendelkező szervezet, amely tör­ténelemből mi sok mindenre büszkék vagyunk, mégis a Nép­front mozgalom — itt Hevesen is — teljesen más, mint akár csak egy évvel ezelőtt is volt. Azt hi­szem ezt látják az emberek is. Az elmúlt évtizedek tevékenységeit nem kell bemutatnom és a benne résztvevőket sem. Sajnos ez az a történelmi kölönc, ami nehezíti és visszahúzza a mai, már telje­sen másként gondolkodó és más­képp dolgozo szervezetünket. A ’30-as években a Népfrontba tö­mörülő emberek békét akartak. Tették ezt ideológiai-politikai meggyőződéstől függetlenül, va­lószínűleg úgy, hogy ők sem vol­tak mindenben közös nevezőn. Ma a mozgalom résztvevői szin­tén csak egy kérdésben egysége­sek, mégpedig a békés átmenet kérdésében. Minden tevékeny­ségünket ennek érdekében fejt­jük ki. Először is szeretnénk újra megnyerni az embereket — nem­csak a mi mozgalmunk számára, de egyáltalán az újbóli közéleti tevékenységre is — ami sokkal nehezebb mint a bizalmat elját­szani. A hitükben megrendült embereket tehát megpróbáljuk tájékoztatni a városban történő eseményekről, változásokról. Úgy ítéljük meg, hogyha tudják mi történik városunkban, akkor nem is lesznek közömbösek iránta. Ezért az elmúlt évben a TIT-tel közösen egy gondolkodó fórumot indítottunk, ahol aktuá- 1 is napi politikai kérdéseket vi- tattunlc meg, politológusok, tör­ténészek segítségével. Ez év júni­usától egy sajtóterméket indítot­tunk — amit mi lapnak nevezünk a Hevesi hangokat, amelyben szintén a város életével foglalko­zunk! — Miben változott eddigi „ha­gyományos ” szerepük ? — Több kezdeményezést is tettünk, így meghirdettük a város régi képeinek gyűjtését, egy II. világháborús emlékmű felállítá­sát, a kis jövedelmű, magányos, nyugdíjasok meglátogatását és egy-két, a várost érintő kérdésben lakossági aláírások gyűjtésével állásfoglalást juttattunk el a ta­nács illetékeseihez. Úgy érezzük — Hevesen is — kinőtt a Népfront a fásítás,a választásokat névleg lebonyolító, apártnak maximáli­san alárendelt szervezetből. Ma — bár mozgalom vagyunk — van tagdíjat fizető tagságunk, műkö­dési és szervezeti szabályzatunk, amely kis átalakítással alkalmas arra, hogy bármikor bejegyeztes­sük önálló és független szervezet­ként magunkat. Nem fogjak hagyni, hogy mások döntsenek helyettünk. Igaz, az utóbbi idő­ben csökkentek is a bennünket ért támadások. Ha a Parlament nem szavaz meg részünkre — mert nem vagyunk párt — költ­ségvetési támogatást, akkor leg­feljebb nem lesznek függetlení­tetttisztségviselőink, deamozga- lom akkor is működni fog. — Mennyire működik együtt a népfront a város más politikai szervezeteivel? — Együttműködésre sajnos még nincs lehetőség. Az MSZP még most erősödik, remélem, ha készek lesznek az együttműkö­désre, akkor ezt jelezni fogják nekünk. Az MDF-et már meg­kerestük, keresve egymás megis­merésének lehetősegét, de elég merev elutasításban részesül­tünk. Szerintünk mi még mindig a „régi hatalmi struktúra lenyo­mata” vagyunk. Ennek ellenére mi fenntartjuk együttműködési készségünket, és na megváltozik rólunk a véleményük, mi bármi­kor fogadókészek vagyunk. Vi­szont újból kezdeményezni nem fogunk. Havas András Képviselői indítvány: október 23-án beiktatás Mindig a nép válasszon koztarsasagi elnököt Csehszlovákiai „árnyékgazdaság” Fekete Még a jelenlegi Országgyűlés módosítsa az alkotmányt úgy, hogy mindig a nép válasszon közvetlenül köztársasági elnö­köt. Sőt, szeptemberre tűzze is ki az elnökválasztás időpontját, mert ily módon — még kétfordu­lós választás esetén is — október 23-án, a köztársaság kikiáltásá­nak napján beiktathatják hivata­lába a Magyar Köztársaság elnö­két. Ezt indítványozza Király Zoltán és Raffay Ernő, Csong­rád megye két képviselője. Az új Parlament természete­sen saját belátása szerint dönt majd ebben a kérdésben. De — hangsúlyozta Király Zoltán — nem biztos, hogy az elnökválasz­tás nem fullad szűk pártérdeke­ken alapuló ádáz, és kevéssé ér­demi vitákba. Ez esetben tehát a nép bölcsessége többet jelenthet­ne. S ha a jelenlegi Parlament szeptemberre kitűzné az elnök- választás időpontját, ez nem sér­tené az új Országgyűlés jogosult­ságát, viszont elegendő idő állna rendelkezésre a kiválasztódásra és kiválasztásra. Király Zoltán véleménye sze­rint attól sem kell félni, hogy a nép diktatúrára hajlamos elnö­köt választ majd, hiszen már a többpártrendszerű Parlament és az általa választott kormány erős kontrollja nem adna diktatúrate­remtő alkalmat a köztársasági el­nöknek. (MTI) Az árnyékgazdaságnak neve­zettjelenség Csehszlovákiában is jelen van, mértékét egyes szakér­tők a nemzeti jövedelem mintegy 3-3,4 százalékára becsülik. A nyugati világban a „párhuzamos gazdaság” a munkanélküliség­gel, a bevándorlók olcsó munka­erejének beáramlásával és bár­milyen munka elvégzésére való hajlandóságukkal áll összefüg­gésben. Csehszlovákiában (és más szocialista országokban) az okot a keresletnek a kínálattal szembeni túlsúlya, gyakran a szolgáltatások nem kielégítő vol­ta, vagy az egyes hiánycikkek megszerzésére irányuló törekvé­se jelenti. Számítások szerint e tevé­kenységek minimális mértéke Csehszlovákiában 18-20 milli­árd koronát tesz ki és enyhén emelkedő tendenciát mutat. Leg­fontosabb forrását a kézi munka különféle formái, különösen építkezési munkák, beleértve a kalákában végzett munkát is, je­lentik. Számos formája áll kap­csolatban az ellátási hiányossá­gokkal, spekulációval, vagy más negatív jelenséggel. Az árnyék- gazdaságba nagy jövedelmek áramlanak be különféle szolgál­tatások nyújtása fejében is. Az egészségügy és a lakásgazdálko­dás hiányosságai egyes állampol­gárokat csúszópénz fizetésére késztetnek. Az 1988-as év végéig a Cseh­szlovák Szocialista Köztársa­ságban 41 ezer engedélyt adtak ki magánszemélyeknek külön­böző szolgáltatások végzésére. Ugyanakkor még ez a mennyiség is kevésnek bizonyul. Sajnos a kibontakozást nagy mértékben fékezi a progresszív adórendszer. (Példaként elég megemlíteni, hogy 100 ezer koronás évi bevé­telnek gyakorlatilag a fele megy el adóba.) Éppen ezért számos állampolgár e tevékenység révén csak igen kis jövedelemre tesz szert. Mások pedig a kisvállalko­zásokról szóló, előkészítés alatt álló törvény életbelépésére vár­nak. * Mindez hozzájárul ahhoz, hogy Csehszlovákiában a fekete gazdaságból szerzett jövedelmek folyamatosan növekednek. A szakemberek azt vallják: ha a jö­vőben meg akarjuk fékezni e fo­lyamatot, fel kell számolnunk a fő okot — a kereslet és kínálat közötti összhang hiányát. Frantisek Masek Egy prágai házi kötődében

Next

/
Thumbnails
Contents