Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-23 / 19. szám

NÉPÚJSÁG, 1990 január 23., kedd

KALEIDOSZKÓP

5.

Olaszország: ki ellenőrzi a képernyőt?

Az olasz tévéhíradók „pártirányítása” oly szoros és nyilvánvaló, hogy a közvélemény találó gúnynevekkel illeti a képernyős tájékoztatást: telenusco, telecra- xi, telekabul. — Nusco Ciriaco De Mita kereszténydemokrata volt pártvezető és kormányfő délvidéki szülőfaluja, és a Tvl- híradó kereszténydemokrata provincializmusát érzékelteti. A második csatorna a szocialista párté, és a híradóban minden este Craxi a főszereplő. A harmadik — és legszegényebb — csatorna híradója a kommunisták birtokában üzemel, korántsem mentesen némi ellenzéki elva- kultságtól.

„Nem, ez nem a BBC” — sóhajtott föl éppen a napokban egy tévés újságíró, aki e címmel publikált könyvet a RAJ berkeiben kialakult viszonyokról a pártok hatalmi osztozkodása nyomán. A szakmai ideál olasz tévés és nem tévés újságírók körében egyfajta szigorú szakmai etika (felelős és szigorúan ellenőrzött tényközlés) és pártatlanság a hatalommal szemben. Ennek megtestesítőjét vélik fölfedezni a BBC-ben.

Csak hát az olasz politikai rendszer nem az angol kétpárti váltógazdaság, ahol könnyű egyenlő távolságot tartani és enyhe gőggel felülemelkedni. Az olasz parlamentben 12 párt foglal helyet, a kormány, az állam- igazgatás és a gazdasági pártok vadászterülete. Világos és a legtermészetesebb, hogy a tájékoztatás kulcspozíciói nem maradnak ki ebből.

Olyannyira nem, hogy még a párton belüli mozgások is tükröződnek. Amikor De Mitát párthívei leváltották, hogy a Forlani- Andreotti csoportot juttassák hatalomra (és velük egy másik pártstratégiát), a RAI vezérigazgatójának is mennie kellett, mert ő De Mita köréhez tartozott. A televízióhoz és a rádióhoz az újságírók többnyire pártigazolványnyal és ajánlással kerülnek. E helyzet korlátái és morális buktatói meglehetősen nyilvánvalóak, s maga az olasz újságíró-társadalom évek óta küzd megváltoztatásáért.

Akár elrettentő példának is idézhetnénk tehát a jelenlegi hazai viták tükrében. Csakhogy a formálódó magyar politikai rendszer minden jel szerint közelebb áll majd az olaszhoz, mint a távoli és ködös Angliához. És balgaság lenne azt hinni, hogy az olasz rendszer nem működik jól. Az ország gazdasági teljesítőképessége igazolja. Aki pedig ismeri a nyugat-európai tájékoztatási viszonyokat, nyugodt szívvel állíthatja, hogy az olasz televízió sem rosszabb a franciánál, nyugatnémetnél, vagy akár a BBC- nél.

A tévéhíradók és az őket ellenőrző hatalom, a pártok viszonya korántsem felhőtlen. A TG2 főszerkesztőjét a Craxi- időszakban ötször váltották le és cserélték ki másra, mert túlságosan „önállóak” akartak lenni. Alberto la Volpejelenlegi főszerkesztő azt mondja: „Igen, ez olyan poszt, ahol mindennap szól a telefon, és akad valamilyen politikus, aki vezetni akarja a kezemet. Ennek ügyesen ellen kell tudni állni. Eddig nem voltak túl nagy összetűzéseim.” Akadt olyan elődje, aki fél év alatt bedobta a törülközőt.

A csatornák és híradók felosztása is „ügyes trükk” , ami sok mindent levezet, jobb helyzetet teremt, mintha egyetlen híradó szerkesztésében ütköznének naponta a pártszempontok. Az is figyelemre méltó, hogy a kormányzat nem törekszik kizárólagosságra, és a kommunista ellenzéknek is juttatott helyet, (igaz, a legcsekélyebb nézettségit csatornát). A RAI tevékenységét parlamenti ellenőrző bizottság felügyeli, s ebben minden párt helyet foglal. Maga az állami rádió és tv részvénytársaság formájában működik (a kormányzat nevezi ki a vezetőket), ám az igazgatótanácsban szintén ott ülnek a pártok, nemcsak a kormánypártok képviselői. Vagyis a politikai ellenőrzés több szintű és mindenkinek van szava, némi beleszólása, egymást ellenőrzik, és az eredmény meglehetős magas szintű tárgyilagosság.

Aligha magyarázható másképp az a sok „fegyvertény” , amikor épp a tévéhíradók lepleznek le sorozatban visszaéléseket, botrányokat. Az utóbbi idők egyik legnagyobb botrányát (Us- tica szigete fölött egy katonai rakétával tévedésből lelőttek egy utasgépet, több mint száz ember vesztette életét, és a katonai vezetés igyekezett eltitkolni a történteket) teljes egészében a kereszténydemokrata ESO-híradó tárta fel szenzációs riportokkal. A főszerkesztőt nem váltották le, mert szakmailag magas szinten dolgozott ebben az ügyben, kikezdhetetlenül.

Eugenio Scalfari, az olasz sajtó egyik nagy egyénisége, a La Repubblica főszerkesztője így is túlzottnak tartja a pártok beleszólását, és a minap olyan kuratórium felállítását javasolta a parlamenti felügyelőbizottság helyett, amelyben pártokon kívüli, tekintélyes személyiségek foglalnak helyet. Ez a kuratórium egyfajta „törvényszék” lehetne a sajtó (nemcsak a televízió) fölött. A nyomtatott sajtót nem annyira a pártok, mint a gazdasági-üzleti hatalmi központok fenyegetik önállósága elvesztésével. „Ugyan miért lenne ez a kuratórium jobb és függetlenebb, mint a parlament?” — érvelt a RAI elnöke. Egy másik javaslat (ez a RAI-n belül) egyfajta „szakmai tízparancsolat” összeállításával és kötelezővé tételével vélte megoldani a hatalom beleszólásának korlátozását.

Az újságíró-szövetség évek óta állhatatosan követeli a tröszt- ellenes törvényt és a sajtó műTechnikai segítség

ÉT ■ jpr | jpr _

Féltékeny férjeknek

A Hatvani Elektromos Technikai Szolgáltató Kisszövetkezet különleges készülékek árusítását kezdte meg valutásboltjában. A nyugatnémet cég által szállított 10 dolláros készülékek vezeték nélküli rádiós mikrofon névvel kerültek forgalomba, és alig nagyobbak egy gyufásdoboznál. A gyártó a japán „Conion” néven hozza forgalomba, CWM-P57 modellszám alatt. A kis készülék két ceruzaelemmel működik. Bármely rádió FM-hullámsávján a 85-95 MHz-en lehet hallgatni százméteres körzetben a beszélgetéseket, ha valahol elhelyezik. Az üzlet, a valutáért folyó versengés nem ismer határokat. Jól hasznosíthatják a féltékeny férjek, üldözési mániában szenvedő beosztottak. S mindez 10 dollárért...

A „poloska”

(Fotó: Szabó Sándor — MTI)

Kovács József boltvezető-helyettes a méreteket is érzékelteti

ködéséhez szükséges jogi garanciákat. Maga a pluralista demokratikus intézményrendszer kifejlett formájában azonban önmagában is hatalmas garancia,

A Egyesült Államokban, a televíziós hírközlés őshazájában gyakorlatilag minden háztartásban, iskolai tanteremben és szállodai szobában van tv-készülék, a vonatokat, repülőgépeket és autókat nem is említve. Az országot sokszoros gyűrűben hálózza be a tömegtájékoztatás, s a háló most sokrétűbb, mint valaha: a három nagy, régi kereskedelmi csatorna mellett újak egész sora jött létre, amelyekből a hazánkban is vehető kábeles CNN emelkedik ki, a maga nonstop, 24 órás híráradatával.

Mindez kétségkívül tájéko- zottabbá teszi az amerikai átlagpolgárt, egyúttal — tanulságos módon — érdektelenebbé is szőkébb hazája és a világ dolgai iránt: mióta a nagyvárosi kábel- hálózatok avagy az egyéni műholdantennák révén bárki 40-50 csatorna, köztük javarészt szórakoztató és sportműsorok között válogathat, fokozatosan csökken a hagyományos hálózatok nézettsége — ezen belül a híradóműsoroké is.

Ami természetesen mit sem von le a híradók, a politikai tájékoztató műsorok fontosságából, hiszen az a „csak” néhány tízmillió ember, aki nézőjük, túlnyomórészt az ország bel- és külpolitikájának aktív alakítói, befolyá- solói közé tartozik.

Az értelmiségi elit számára a PBS, az országos közművelődési hálózat esti, egyórás híradóműsora a mértékadó. A műsor — a hírek mellett — egy-két időszerű hazai vagy külföldi kérdést jár körül, igen alaposan. Fő erénye, hogy — a téma bemutatása után — általában a legkülönbözőbb nézetek képviselőinek, helyszíni vitájának ad helyet, a nézőre bízva az ítéletalkotást. A műsor vezetői kínosan ügyelnek arra, hogy még egy gesztussal se árulják el véleményüket, sem az ügyről, sem a gyakran heves viták résztvevőiről.

nemkülönben az újságírószakma öntudata, szakmai etikája. Felfogásuk : a sajtó dolga a hatalom ellenőrzése, folyamatos elszámoltatása és a vélemények szabad

Személyesebb a kereskedelmi hálózatok műsorvezetőinek, riportereinek hangvétele, ami részben a dolog természetéből ered. Az egymással folytatott éles versenyben a híradók, riportműsorok „show”-jellege növekszik, mind nagyobb hangsúly jut a vonzó megjelenésű közreműködőkre. Országos feltűnést keltett a minap, amikor az NBC-hálózat majd másfél évtized után lecserélte reggeli híradójának női műsorvezetőjét. Jane Pauley 38 évesen, két gyermek anyjaként „kiöregedett”, huszonéves utódjától több nézőt remélnek — márpedig több néző több hirdetést jelent, ami a súlyosan deficites híradóműsorok esetében a cégek számára a döntő.

Politikai, világnézeti tekintetben az amerikai tv-társaságok és munkatársaik között ritka az ellentét. Mindkét fél abból indul ki, hogy a liberális-demokratikus világnézet alapján állnak, így az amerikai közgondolkodásban „szélsőségesnek” tekintett balvagy jobboldali nézetek képviselői eleve nem is kerülhetnek képernyőre. A szerkesztők, újságírók többsége (akárcsak a mértékadó újságok nagy részénél) a Demokrata Pártot támogatja, de a kérdés — mint Amerikában általában, hiszen a pártokról csak négyévente, a választásokon beszélnek — fel sem merül. Ha vannak meggondolások, azok üzletiek: bár erről senki nem beszél szívesen, nyilvánvaló korlátái vannak a bírálatnak, a leleplezéseknek, ha az érintettek történetesen az adott tv-társaság nagy hirdetői közé tartoznak. Ami a törvényhozást, a kormányt illeti, itt a bírálat lehetősége korlátlan, aminek a Fehér Ház is tudatában van. Akárcsak a tv-híradókból származó páratlan előnyöknek: a kormány fontos döntéseit, az elnöki megnyilatkozásokat lehetőség szerint úgy időzítik, hogy azokat a híradók csúcsidőben

nyilvánosságának biztosítása, de felelősséggel. A hatalomhoz fűződő viszony tehát kétarcú: függőség és függetlenség együtt. Igaziművészet... Magyar Péter

sugározhassák. Az elfogulatlanság, a pártatlanság alapvető követelmény az eseményekről beszámoló műsorokban. Azok kommentálása világosan elválasztott, külön feladat: néha, nagy ritkán a kereskedelmi hálózatok tekintélyes tv-személyisé- geitől közölnek rövid kommentárokat, de e műfaj főként a helyi állomásokon kap helyet: állást foglal a főszerkesztő, de a néző is, aki közérdekű kérdésben szót kap. A nagy hálózatok esetében hetenként legalább egyszer sugároznak hosszabb, élő vitaműsorokat, amelyek újságíró-résztvevőit eltérő személyiségük, politikai nézeteik alapján válogatják össze: a republikánus ultrakonzervatív jobbszárny embereitől a közismert liberális publicistákig ível a paletta — gondosan ügyelve a kisebbségek, a feketék, netán a latinok képviselőinek bevonására is.

A nagy amerikai tv-hálózatok műsorvezetői igazi „sztárok”, nemcsak mert országszerte felismerik őket: évente több millió dolláros fizetésük alapján is hasonlíthatók a befutott hollywoodi színészekhez. Ebben a „tájékoztatási iparban” a nem ritka személyes konfliktusoknál a helycsere jelent megoldást: a sztárok jelentős része korábban már dolgozott legalább az egyik, ha nem mindkét vetélytársnál. Az átcsábításra a szakmai vagy anyagi viták esetén nyílik lehetőség, es a „csábító” sem politikailag, sem szakmailag nem kockáztat, hiszen valamennyi sztár ugyanazon a világnézeti alapon és újságírói színvonalon áll: ismert személyiséget vásárol meg, aki csak gyarapíthatja a nézők (és a hirdetők) táborát. A munkahelyet változtató számára pedig minden marad a régiben — csak a jövedelme ugrik meg százezrekkel.

Heltai András

Belgium: a vezérigazgatót megintik, de marad

Robert Stephane, a francia nyelvű belga televízió vezérigazgatója a helyén maradt... Az elmúlt esztendő keserű és nagy nyilvánosság előtt folyó belga televíziós vitái ezzel a nem éppen drámai döntéssel zárultak. Ahogy általában a tévével kapcsolatos vitáknál szokás, itt sem csak, vagy nem elsősorban a televízióról volt szó. A vezérigazgató mögött, hiába bírálták, ott volt a kormánykoalíció tagját alkotó Belga Szocialista Párt, és ezért senkit sem lepett meg, hogy a hercehurca végül is abbamaradt.

Az állami televíziókat — amelyek mellett azonban már régóta polgárjogot nyert a kereskedelmi alapon működő, magát hirdetésekből fenntartó RTL luxemburgi tévétársaság — mindig is szigorúan ellenőrizték a közösségi kulturális minisztériumok által kinevezett igazgatótanácsok révén. Ezekben szigorúan a pártok arányában osztották el a helyeket, és összetételükben követték a választási eredményeket is. Többes számot azért kell itt alkalmazni, mert bár azonos épületben, de két állajni televízió működik Belgiumban: az égjük a francia ajkú, a másik a flamand. A tévétársaságokat szigorúan az állami — a francia, illetve flamand nyelvi közösség által biztosított — szubvenciókból tartották fenn.

A csúcson megvalósuló porciózás az alsóbb szinteken is érvényesül, annál is inkább, mivel a televízió újságírói a kinevezett államifunkcionáriusok státusát és fizetését kapják. így ha távozik egy kereszténydemokrata szerkesztőségvezető, akkor csak egy másik kereszténydemokrata követheti, és így tovább. Másfelől viszont a struktúrákat ritkán bolygatják: a francia nyelvű tévé előző vezérigazgatója vagy húsz éven át kormányzott, Robert Stephane is több éve állt már az RTBF élén.

A viharok akkor kezdődtek, amikor a hagyományos állami monopólium és annak számos rekvizituma megrendült. Az Európai Közösség ugyanis már régebben a kereskedelmi televíziózás szabad engedélyezése felé halad, s ez elől Belgium sem térhetett ki. Hogy állhassa a ver- senyt, tavaly óta az állami televíziónak is engedélyezték a hirdetéseket, amit idáig, a Tizenkettek közösségében utolsóként, tiltottak. Kissé elkéstek vele: addigra a luxemburgi tévé nagyobb bevételre tett szert a reklámból belga területen, mint a belga tévé az állami támogatásból. Másfelől Robert Stephane úgy döntött, hogy a francia nyelvű belga televízió is részt vesz a Canal Plus nevű kereskedelmi televíziós vállalkozásban.

A Canal Plus azonban konkurense is az RTBF-nek, így a mérleg végül is negatív lett, az állami televízió pénzt vesztett az ügyön. Ha keres rajta, aligha lett volna ebből ügy: így azonban az igazgatótanács szemére vetette a vezérigazgatónak, hogy önhatalmúlag, megkérdezése nélkül hozta meg a Canal Plus pénzelésére vonatkozó döntését. Miután az igazgatótanács ily módon maga is érdekelt fél lett a vitában, az ügyet egy külön bizottságnak adták át kivizsgálásra — tagjait a francia közösség kulturális minisztériuma nevezte ki. Robert Stephane-t többször is a testület színe elé idézték, sokan már elképzelhetőnek tartották, hogy végül meneszteni fogják.

A hónapokon át húzódó ügy azonban tavaly az év végén elcsendesedett: a vizsgálóbizottság ugyan megállapított bizonyos szabálytalanságokat és lazaságokat a vezérigazgató munkájában, de beérte egy „figyelmeztetéssel”. Robert Stephane tovább vezeti az RTBF munkáját, mintha mi sem történt volna.

Igaz, ezek a viharok nem any- nyira a képernyőn szereplő sztárok személyét, mint inkább a televízió felsőbb régióit érintették. A műsorvezetők, a tévészemélyiségek és a vezetés között Belgiumban nemigen bontakozik ki nyílt konfliktus. A heves konkurencia körülményei között ezt aligha engedhetnék meg maguknak — elvégre a francia ajkú belga néző bármikor átkapcsolhat nemcsak az RTL-re, de még négy másik Franciaországi francia adóra, amelyek mindegyike sokszorta nagyobb anyagi háttérrel rendelkezik — hogy a német, a holland, vagy éppen az angol műsorokról ne is beszéljünk.

Baracs Dénes

PARK SZÁLLÓ: Eger, Szálloda u. 1.

Azonnali belépéssel felvesz éjjeliőrt, vízvezeték-szerelőt, valamint férfi mosodai dolgozókat. Jelentkezni lehet a fenti címen a munkaügyi osztályon.

HEVES MEGYEI KÖZEGÉSZSÉGÜGYI- JÁRVÁNYÜGYI ÁLLOMÁS: Eger, Klapka u. 11.

Felvesz szakképzett járványügyi laboratóriumi szakorvost, kiemelt bérezéssel. Egészségügyi dolgozók szállóján szállás biztosítható. Érdeklődni lehet a 10-133/19 telefonszámon.

Heves Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság:

Eger, Lenin tér 1.

Igazgatója pályázatot hirdet az alábbi munkakörökre: — OSZTÁLYVEZETŐ FŐORVOSI munkakörre, (legalább 15 éves gyakorlattal, ellenőrzési, felülvizsgálati jártassággal, vezetői, irányítói gyakorlattal), — ÉLLENŐRZŐ FŐORVOSI munkakörre sebész szakfőorvosi képesítéssel (legalább 10 éves szakmai gyakorlattal), — ELLENŐRZŐ FŐÓRVOSI munkakörre üzemorvosi szakképesítéssel (legalább 10 éves gyakorlattal), — KÖZGAZDÁSZ munkakörre (nyugdíjas munkaerőt, elemző gyakorlattal). A beadott pályázatoknak tartalmazniuk kell: — a pályázó legfontosabb személyi adatait, — részletes szakmai önéletrajzot, — szakmai végzettséget igazoló okiratokat, vagy azok fénymásolatait (diploma, szakvégzettség, nyilvántartás stb.). A pályázatokat közvetlenül a Megyei Társadalombiztosítási Igazgtóság igazgatójához kell benyújtani 1990. január 31-ig.

MÁTRAVIDÉKI CUKORGYÁRAK HATVANI CUKORGYÁRA: Hatvan, Szocialista brigádok tere 2.

Felvételre keres gyakorlattal rendelkező elektroműszerészt IBM PC AT/XT gépek üzemeltetésére, irányítástechnikai elektronikus eszközök javítására. Jelentkezni lehet a fenti címen Bucholcz Tibor személyzeti és oktatási osztály vezetőjénél. Telefon: 12- 255/303.