Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-23 / 19. szám
HEVES MEGYEI IXL. évfolyam, 19. szám ÁRA: 1990. január 23., kedd 4,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP SIKER, KÉRDŐJELEKKEL „...1990-ben egy vagy több jelentős haderőcsökkentési megállapodás jöhet létre..." (2. oldal). „KIVÁLÓ” LETT A HATVANI VERTIKUM „...tíz további vállalat társaságában..." (3. oldal) FELJELENTÉS PLAKÁTTÉPÉSÉRT „...csaknem kivétel nélkül eltávolították." (4. oldal) TÉVÉ VAN EGYPÚPÚ, SŐT... „...egy katonai rakétával tévedésből lelőttek egy utasgépet..." (5. oldal) MANIPULÁLT SORSJEGYEK „...meglehetősen hamar rájöttem különbségükre." (8. oldal) A jogegyenlőséget sértő kedvezmények megszűnnek — Emelik a gépkocsiletétek kamatát Tájékoztató a Minisztertanács vasárnapi üléséről A Minisztertanács vasárnapi üléséről Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivő a tanácskozás közben tájékoztatta a sajtót. A kormány ezt követően még az alábbi kérdésekkel foglalkozott: A Minisztertanács felülvizsgálta a kivételes ellátások rendszerét. A jogegyenlőséget sértő kedvezmények megszűnnek, a megmaradókat pedig nyilvános jogszabályban rögzítik. Megszűnik a Minisztertanács Kivételes Ellátások Bizottsága. A szerzett jogokat a változtatások nem érintik, az egyes kitüntetésekkel járó korábbi előnyök viszont megszűnnek. A kormány előterjesztést hallgatott meg a korábban sérelmet szenvedett tudományos kutatók, pedagógusok és művészek rehabilitálásáról. Felkérte a Rehabilitációs Bizottságot, hogy első lépésként gyűjtse össze a szóban forgó ügyeket, tegyen javaslatot az érintettek erkölcsi-politikai rehabilitációjára. A Minisztertanács határozott a gépkocsiletétek kamatának emeléséről. A gépkocsiletét kamata egyéves lekötésnél a látra szóló kamat 50 százaléka, kétéves lekötésnél 70 százaléka legyen, két éven túl egyezzék meg a látra szóló betéti kamattal (14 százalék). A kormány a KGST radikális átalakításával összefüggő javaslatok kidolgozására bizottságot állított fel. A Minisztertanács foglalkozott a pécsi 25 emeletes lakóház ismert helyzetével. A kormány egyetért a helyi intézkedésekkel. A Pécs Város Tanácsa számára szükséges hitelre állami garanciát vállal a Pénzügyminisztérium, a kamatokat pedig megtéríti a költségviselő. Heves megye „haszna”: nem épül meg az M3-as út, és nem fejlesztik a térség távközlését sem Világkiállítás — megyei elképzelések Miközben Budapesten és Bécsben is felgyorsult a világkiállítás előkészítése, a megyékben megoszlanak a vélemények az 1995-ös Expo megrendezését illetően. Míg egyes régiók a nagy- szabásű rendezvénytől azt várják, hogy fejlődésük ezáltal felgyorsulhat, mások úgy vélik, éppen a világkiállítás miatt nem jut elegendő pénz a térség fejlesztésére. A Heves megyében közzétett felhívásban kifejtik: az eddigi előkészületek azt mutatják, a vidék ezúttal is csak a terhek viseléséből vállal részt, ám az esetleges haszonból nem részesül. Nem épül meg az M3-as út, és nem fejlesztik a térség távközlését sem. A felhíváshoz csatlakozott Bor- sod-Abaűj-Zemplén, Szabolcs- Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megye tanácsa is. Szerintük a világkiállítás fejlesztései csak tovább növelik a térség elmaradottságát. A részvétel közteher, de nem közérdek. Egészen másként látják a helyzetet a Budapesthez területileg is közel álló Pest megyében. Ott sok más mellett elkezdték a „szellemi infrastruktúra” fejlesztését, mivel véleményük szerint jól felkészült, több nyelven beszélő idegenforgalmi szakemberek nélkül veszélybe kerülhetne a világkiállítás megrendezése. Ezért Szigetszentmiklóson egy olyan új iskolát építenek, amelyben — hangsúlyozottan nyelvi képzéssel — helyet kap egy speciális, nyolcosztályos gimnázium is. Az új iskolában, új szemlélettel, ez év szeptemberében indul az oktatás. Elsőként 10 éves kortól iskolázzák be a rátermettség alapján kiválasztott gyermekeket, s két idegennyelv-vizsgára — angol és német — készítik fel őket. A heti megemelt óraszám révén 1995-re csupán ebből az iskolából mintegy 150 olyan fiatal kerülhet majd ki, akik a világ- kiállításon már alapos nyelvismerettel felvértezve várhatják a külföldi vendégeket. (Folytatás a 2. oldalon) Tudnivalók, mindenkinek Jelölés a területi választókerületekben Az országgyűlési képviselők választásának egyik újdonsága — az elmúlt négy évtized gyakorlatához képest — a területi listás választás. A választásnak erről a formájáról-módjáról Kara Pál, az Országos Választási Bizottság titkára adott áttekintést. Elmondta: az országban 20 területi választókerület van, ez Budapest és a 19 megye. A 20 területi választókerületben 152 képviselői mandátum szerezhető meg. Ezekre a képviselői helyekre azonban csak a pártok pályázhatnak: területi listán állíthatnak jelölteket. A területi listás (pártlistás) jelölés feltétele egyrészt az, hogy a jelöltet állító párt megfeleljen a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény rendelkezéseinek, másrészt az, hogy a fővárosban legalább 8, Pest megyében legalább 4, Borsod- Abaúj- Zemplén megyében legalább 3, a többi megyében legalább két egyéni választókerületben jelöltet állítson. (A listaállítás jogát nem érinti, ha a párt jelöltje az egyéni választókerületben a választás első fordulója előtt a jelöléstől visszalépett.) (Folytatás a 2. oldalon) Váratlan embargó — Az aktívum év eleji kínos növekedése kényszerítette ki — Bizonytalan helyzetet teremtett — A hazai ellátást is veszélyeztetheti Stop a rubelelszámolású exportnak Mint derült égből a villámcsapás, ügy érintette a vállalatokat a bejelentés, hogy a Kereskedelmi Minisztérium átmenetileg leállította a KGST-országokba irányuló magyar exportot. Bár a szaktárca illetékesei hozzátették, hogy szigorú ellenőrzések mellett a szállítások folytatódnak. A minisztérium rendelete arra vonatkozik, hogy január 25-tel érvényüket vesztik az eddig érvényes exportengedélyek, és január 18-án megkezdték az új kiviteli engedélyek kiadását az érintett vállalatoknak. Arra hivatkoznak, a döntést a rubelaktívum idei, év eleji kínos növekedése kényszerítette ki, miután a hazai exportőrök január első két hetében 227 millió rubel értékben vitték ki áruikat határainkon túlra. Hogyan érinti az intézkedés a vállalatokat, üzemeket, amelyek jelentős szállítók a szocialista piacokra? Ennek jártunk utána. Jó lenne, ha a kormányzat differenciáltan kezelné. — Az embargó váratlanul ért bennünket — mondja Jerszi Gábor, a Mátravidéki Fémművek kereskedelmi igazgatója. — Cégünk elsősorban a Német Demokratikus Köztársaságba szállít különböző tubusokat. Ugyanakkor onnan kapunk alapanyagokat, ügy mint aerosol- és tu- bustárcsakat, koronadugó- és pilvergyártáshoz pedig belső tö- mítőpasztákat. Ezért bízunk abban, hogy csak átmeneti jellegű az intézkedés, mert ellenkező esetben nagy problémákat okozhat. Például az összes hazai sörös- és üdítőital-palackok záróelemeiből hiány lesz az országban. Nem beszélve arról, hogy nem tudunk itt a fémművekben egyik óráról a másikra űj piacokat keresni. Jó lenne, ha a kormányzat differenciáltan kezelné ebben a vállalatokat. — Mennyit szállítottak az idén? — Az esztendő első két hetében egymillió tubust vittünk az NDK-ba. Egyébként tavaly a rubel árbevételünk elérte a 7,5 milliót és az idén ezt a kedvező tárgyalások hatására tízmillióra terveztük. Ebben elsődleges a Német Demokratikus Köztársaság, ahová az első negyedévben tíz-, év vécéig 60 millió palackot szállítanánk, természetesen, ha engedik! Ha nem, nagy gondjaink lesznek, jelentősen csökken az árbevételünk, a nyereségünk, sőt foglalkoztatási gondjaink is lesznek. Nem tudják: februárban miből fizetnek? — A hét végén szerettünk volna szállítani bébikötöttárukat, női csizmákat és szandálokat a Szovjetunióba, illetve Csehszlovákiába, sorolja kesernyés hangon Hegedűs Ferencné, a Hatvani Házi-, Kézmű- és Bőripari Szövetkezet elnöke. — Az exportstop miatt visszavonták. Ez nagyon hátrányosan érint bennünket pénzügyileg. Tulajdonképpen a saját felelősségemre termelünk ezután, és mi lesz, ha a továbbiakban sem adnak engedélyt kivitelre, az katasztrofálisan érinthet bennünket. — Ez miben nyilvánul meg? — Például abban, hogy egyelőre nem tudom, februárban miből vásárolunk anyagot, és mibőlfizetünk az embereknek .'Nagyon bizonytalan a helyzetünk. Tavaly megközelítőleg négymillió rubel értékben szállítottunk áruinkból, az idén is legalább eny- nyit szeretnénk elérni. Már beszéltem a két külkereskedelmi vállalattal: a Trocotex és a Con- sumex illetékeseivel, akik az exportmunkát végzik nekünk, de azt a tájékoztatást kaptam, hogy a szakminisztérium nem konzultált velük sem, mielőtt az embargót elrendelte. Pedig az éves össztermelésünk 80 százalékát szocialista piacokra küldjük. Abban reménykedek, hogy leghamarabb február közepén kapunk engedélyt a kiszállításokra. Nem értem, hogy miért azokat büntetik, akik korrekt módon a szerződésekben foglalt mennyiségeket viszik ki, ahelyett inkább azokat sújtanák, akik ezekéi túllépik. Veszélyezteti a szőlő- és a borkultúra jövőjét. Nagy András, a nagyrédei Szőlőskert Termelőszövetkezet elnöke így jellemezte a kialakult helyzetüket: — Majdnem megmerevedtem, amikor a bejelentésről értesültem. Bár szövetkezetünkben 1985-től tudatos munkával igyekeztünk borainkat a tőkés piacokon értékesíteni, azonban az NDK-megrendelés változatlanul nagyon fontos nekünk. Ügy is mondhatom, meghatározó, hiszen az idei első fél évben megvannak a szerződéseink. Egyébként az új esztendő első két hetében 29 ezer palack fehér bort ki is szállítottunk. A többi lehetőségről egyelőre nem tudunk, pedig hárommillió palack nedű értékesítéséről van szó. Az exportőr, a Monimpex Külkereskedelmi Vállalat már beadta a kérelmet az újabb szállítmányaink engedélyezésére. Bízom benne, hogy megkapjuk, mert az NDK- piac évek óta kiegyensúlyozott, gondoktól mentes volt, és tudomásom szerint az árukat megfelelően ellentételezték. Különben ez az intézkedés az egész Mátra- alján levő nagy múltú szőlő- és borkultúra jövőjét veszélyezteti! A tőkés kivitelre pincsenek felkészülve. Gondban vannak a Mátraaljai Szénbányák petőfibányai üzemében is, ahol a külfejtéshez szükséges kotrógépek részegységeit gyártják exportra. 1989- ben 2,7 millió rubel értékben szállítottak, és ennyit terveztek az idei esztendőre is. — Harmincmillió forint értékű részegység vár szálh'tásra — emlegette dr. Goda Miklós, a szénbányák vezérigazgatója. — Ez a kialakult helyzet elbizonytalanodást jelent nekünk is. Pedig az NDK-partnerünk több éves kapcsolatban van velünk, tehát nem lesz könnyű velük felrúgni az egyezséget. — Mit tehetnek ellensúlyozásként? — Egyelőre csak vizsgáljuk, mire van lehetőségünk, mivel váratlanul ért bennünket a bejelentés. A hazai piacra nagyon nehéz értékesítenünk, ugyanakkor a tőkés exportra meg nem vagyunk felkészülve! így azután a múlt hét végén kérelmet nyújtottunk be a Kereskedelmi Minisztériumba a további NDK-kivitelün- kért. Hogy miként bírálják majd el, azt egyelőre nem tudjuk. Mentusz Károly Ezekbe a dobozokba még az NDK-ex- portra szállított palackozott borokat csomagolták a nagy rédei asz- szonyok (Fotó: Szántó György) AT. Ház finise... „Az új esztendő küszöbén ‘ tartott parlamenti ülésszakon a „zzal vettek búcsút egymástól« képviselők, hogy januártól — bős-nagymarosi szó- használattal élve — „csúcsra” pörögnek fel a T. Ház eseményei. A honatyák akkor mindössze annyiban tévedtek: nem kalkulálhatták be az amúgy is bokros teendőik közé a „botránytémákat”, amelyek immár olyan méretűek- ké és horderejűekké dagadtak, hogy elengedhetetlen foglalkozni velük a patinás falak között. A Bokor-könyv után egy újabb katonai vonatkozású ügy kíván parlamenti vizsgálóbizottságot, s elérték a Duna-parti épület szintjét a „Dunagate-botrány” hullámai is. Összecsaptak hát a hullámok a feloszlatott Parlament tagjai fölött, hiszen mára már nemcsak azokkal az égetően fontos és politikailag sürgető törvényjavaslatokkal, módosításokkal — képviselői jogállás, nemzeti vagyonügynökség, értékpapír-forgalmazás, netán sajtókorszerűsítés — kell foglalkozniuk, amelyek alapvető feltételei a máricus 25. utáni belpolitikai életnek, hanem a „társadalmi fekélyek” tüneti kezelésével is. Minden ismételten jelzi: az egy-egy ülésszakra „kijáró” 17-20 kilós, a döntéshozatalhoz áttanulmányozni szükséges dokumentumcsomag fizikailag és szellemileg is teljes parlamentert kíván. Várhatóan szó is esik erről, vagyis a képviselők jogállásáról, tiszteletdíjáról, s arról, hogy nem kétséges: a folyamatosan ülésező parlamenté a jövő... Addig talán „hajrázik” a jelenlegi összetételű Ország- gyűlés, amelynek tagjai számos bizottsági ülésen fejtették ki óvatos véleményüket például a nemzeti vagyonügynökség létrehozásáról, vagy a sajtótörvény módosításáról. Ezeket figyelemmel kísérve, a parlamenti tudósító megengedhet egy sokat sejtető megjegyzést: az érvek és ellenérvek csatájában imitt- amott mintha a kompromisz- szumokra való haj lás győzedelmeskedett volna, amikor el-elhangzott, hogy „a döntést már az új parlamentre kellene bízni...!” Mintha végképp eluralkodott volna a képviselőkben korábban már nyomot hagyó érzés: a küzdelem válsága. Számos tapasztalat gondolkodtatta már el őket arról, hogy mostani döntéseik nem formálisak-e csupán? Mert az új összetételű parlament később homlokegyenest más határozatot hozhat. Akkor kezdődött ez az aggodalom, amikor a honatyák felvetették: mennyiben tekinti majd hitelesnek egy önmagát feloszlatott parlament munkáját az ország népe, amikor már jóval a feloszlást kimondó ülésszak előtt számosán megkérdőjelezték a T. Ház legitimitását? A törekvés azonban — s parlamenti kélpviselőink zömére ez jellemző —, hogy a hátralévő munkát a választók bizalmával mért felelősséggel kell elvégezni, soha sem lehet elhanyagolható szempont. Bármennyire is ebben a felfokozott belpolitikai légkörben élünk... Szilvás István
