Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1990-01-23 / 19. szám

2 NÉPÚJSÁG, 1990. január 23., kedd Tűzharc vasárnap — Nyolcvanhárom halott — Tüntetés a szovjet csapatok jelenléte ellen — Gorbacsov ígérete — Gejdar Alijev vádol Nincs nyugalom Azerbajdzsánban Az azerbajdzsáni katonai is­kola mintegy 200 növendéke ví­vott tűzharcot vasárnap Baku­ban járőröző szájét katonákkal. Az azerbajdzsáni növendékek­hez csatlakoztak mintegy ötve- nen az iskolán tanuló grűz fiata­lok közül is. Azerbajdzsáni ten­gerészek is tűzpárbajt vívtak va­sárnap szovjet csapatokkal a ba- kui tengerészeti akadémia épü­leténél. A moszkvai rádió jelen­tése szerint az azerbajdzsáni fő­város egyéb pontjain is előfor­dult vasárnap szórványos lövöl­dözés. A TASZSZ szovjet hírügy­nökség jelentése szerint „azer­bajdzsáni lázadók” kézigráná­tokkal, benzinespalackokkal és lőfegyverekkel támadták vasár­nap a járőröző szovjet katonák járműveit a Kaszpi-tengeri kikö­tőváros utcáin. Baku katonai parancsnoka szerint 83-an vesztették eddig életüket az azerbajdzsáni fővá­rosban dúló harcok során péntek este óta. Más források ettől jócs­kán eltérő számadatokat közöl­tek — egészen a több százas ada­tokig terjedően. Azerbajdzsániak ezrei emlé­keztek meg vasárnap az Azerbaj­dzsáni Kommunista Párt bakui székháza előtt a szovjet csapa­tokkal vívott harcokban elesett honfitársaikról. A tüntetők köve­telték a szombaton bevezetett rendkívüli állapot eltörlését Ba­kuban, és a szovjet csapatok ki­vonását Azerbajdzsánból. Ajaz Mutalibov azerbajdzsáni kormányfő — szombat óta egy­ben pártvezető is — vasárnap a bakui rádióban a törvényesség és a rend helyreállítására szólította fel honfitársait. Bejelentette, hogy szombaton ígéretet kapott Mihail Gorbacsov szovjet állam­főtől és pártvezetőtől, hogy Moszkva „meg fogja akadályoz­ni a provokációkat Örményor­szág és Azerbajdzsán határán. Bakuban továbbra is rendkí­vül kiélezett a helyzet, bár az éj­szaka viszonylagos nyugalom­ban telt el — közölték hétfőn reg­gel az MTI moszkvai tudósítójá­val telefonon Bakuból. Bakuban változatlanul olyan hírek terjednek, hogy a katonai beavatkozásnak több ezer halá­los áldozata van. Az MTI értesü­lése szerint mértéktartó azerbaj­dzsáni politikai körökben jelen­leg kétezerre teszik számukat, szemben a Moszkvában hivata­losan közölt néhány tucatról szó­ló adatokkal. Elmira Kafarova, az azerbaj­dzsáni legfelsőbb tanács elnök­ségének elnöke vasárnapi rádió­beszédében Moszkvára hárította a teljes felelősséget az azerbaj­dzsáni vérontásokért, mondván: ’’Nem mi hívtuk be a katonákat”. A köztársaságban egyébként je­lenleg a rádió az egyetlen műkö­dő tömegtájékoztatási eszköz. A lapok nem jelennek meg. A ka­tonai megszállás alatt levő televí­zió továbbra sem sugároz. Az azerbajdzsáni parlament vasárnapi rendkívüli ülését a ba­kui tudományos akadémia épü­letében tartotta meg, mert a had­sereg lezárta a törvényhozás épületét, s a képviselőket sem en­gedték be. A tanácskozás ered­ményeiről Bakuban egyelőre nincsenek információk. Arra a kérdésre, hogy Azer­bajdzsánban miként fogadnák Gejdar Alijevnek, a brezsnyevi korszak bakui erős emberének visszatérését, a bakui forrás az MTI-nek kifejtette: a nép, a köz­társaság sokat köszönhet Alijev­nek, így feltehető, hogy visszaté­rése kedvezően hatna a kiélező­dött helyzetre. Alijev vasárnap esti moszkvai sajtóértekezletén jelezte készségét a rendezésben való részvételre. A telefontájékoztatás szerint az azerbajdzsán fővárosban hét­főre megtört a katonai ellenállás: Bakuban a korábbi három he­lyett már csupán egy helyütt foly­nak harcok a hadsereg egységei és az ellenállók között. A bakui forrás külön is hangsúlyozta, hogy az ellenállók között grúzok és oroszok is vannak. Vasárnap állítólag a kilátástalanná váló helyzet miatt felrobbantották magukat a bakui gyalogsági tiszti iskola hallgatói, akik ugyancsak ellenálltak. Bakuból közölték azt is az MTl-vel, hogy állítólag szolidaritását fejezte ki az azer­bajdzsán néppel a Kaszpi-tengeri szovjet flotta is. Gejdar Alijev volt azerbaj­dzsáni pártvezető elítélte vasár­napi sajtóértekezletén a moszk­vai vezetést, amiért csapatokat küldött Azerbajdzsánba. Szerin­te a központi hatóságok félreér­tették az azerbajdzsáni népet, nem ismerték fel a Kaszpi-tenger melletti szovjet köztársaság hely­zetét. Ezért szerinte főleg Abdul­Rahman Vezirov, az Azerbaj­dzsáni Kommunista Párt szom­baton leváltott vezetője a felelős. Szerinte Vezirov szándékosan félretájékoztatta a moszkvai ve­zetést a szovjet köztársaság hely­zetéről. Azt is felrótta Vezirov- nak, hogy „nem tett semmit a helyzet megszilárdításáért, és politikai manőverei miatt szem­bekerült a néppel”. Azerbaj­dzsánban senki sem bízott Vezi- rovban — állította a volt pártve­zető az Azerbajdzsán moszkvai képviseletén tartott sajtóérte­kezletén. Ajánlkozott, hogy rossz egészségi állapota ellenére is kész vezető tisztségben „szol­gálni az azerbajdzsáni népet”. Alijev 13 évig vezette az Azer­bajdzsáni KP-t. A politikus Le- onyid Brezsnyev bizalmasai közé tartozott, ennek köszönhetően tagja lett az SZKP KB Politikai Bizottságának is. 1987-ben fosz­tották meg tisztségeitől, és azóta mellőzik személyét a politiká­ban. Garri Kaszparov szovjet sakkvi­lágbajnok szerint Mihail Gorba- csovot terheli a felelősség az etni­kai alapon kirobbant villongások­ért, mert nem képes megoldani a kaukázusi nemzetiségi problémát. Az azerbajdzsáni örmény Kaszpa­rov a francia TF1 televíziónak adott párizsi nyilatkozatában kije­lentette, hogy egy demokratikus országban Gorbacsovnak le kelle­ne mondania a történtek után. Kaszparov szerint a szovjet csapa­tokat ki kellene vonni a térségből, és semleges közvetítőknek — pél­dául az ENSZ-nek — kellene elsi­mítaniuk a konfliktust. Erősödő bizalmatlanság — Nem teremthetnek kapcsolatot a lakossággal George Bush első éve Kína: fokozott ellenőrzés a külföldi tudósítók felett Új rendeletben szabályozta a kínai kormány az országban mű­ködő külföldi tudósítók munká­ját és annak ellenőrzését. A 22 pontból álló rendeletet, amelyet Li Peng miniszterelnök írt alá, közzétették a Zsenmin Zsipaó- ban és a többi kínai központi lap­ban is. Megfigyelők szerint az új ren­delet kidolgozására azért volt szükség, mert a kínai kormány fölöttébb elégedetlen volt azzal a tevékenységgel, amelyet a Pe- kingben akkreditált külföldi tu­dósítók és az országban tartózko­dó külföldi újságírók fejtettek ki a tavalyi diákmozdulások, majd azok katonai erővel való letörése idején. A rendelet számos olyan meg­szorítást tartalmaz, amely nem szerepelt a korábban érvényben lévő hasonló rendeletben. Mos­tantól kezdve minden további nélkül kiutasíthatják Kínából azokat a külföldi újságírókat, akik — mint a rendelet kimondja — eltorzítják a tényeket, és rém­híreket fabrikálnak, vagy olyan tevékenységet fejtenek ki, amely a kínai hatóságok értékelése sze­rint nem vág egybe az újságírói hivatás gyakorlásával. A rende­let szűkíti annak lehetőségét, hogy az újságírók közvetlen kap­csolatot teremthessenek a kínai lakossággal, számos bürokrati­kus akadályt állít a normális új­ságírói tevékenység útjába és ál­talában megszigorítja az eddig sem liberális hatósági ellenőrzést a külföldi újságírók felett — mu­tatnak rá megfigyelők. Peking: Botokkal felfegyverzett karhatalmi egység vonul át a Tie- nanmen téren miután Li Peng kínai miniszterelnök televíziós be­szédében bejelentette, hogy az államtanács döntése értelmében másnap megszüntetik az előző év május 20-án bevezetett rendkívü­li állapotot Pekingben. (MTI— Telefotó) Siker, kérdőjelekkel George Bush amerikai elnök népszerűségi mutatója első hiva­tali éve után rendkívül magas: a felmérések szerint az amerikai­aknak több, mint a háromnegye­de elégedett a volt alelnökkel, aki 1989 január végén lépett Ro­nald Reagan helyébe. Bush 8 éven át Reagan alelnö- ke volt, de alig irányult rá figye­lem. Ezért fölényes választási győzelmét elsősorban a helyzeti előnynek tulajdonították, nem fjedig személyes képességeinek. Az első év után azonban a leg­több fanyalgó is elismeréssel nyi­latkozik az új elnökről, aki meg­fontolt, egyúttal a közvélemény hangulataira igen érzékeny poli­tikai vonalvezetésével, vezetői stílusával kivívta ellenfeleinek megbecsülését is. Az új elnök első évében — Ge­orge Bush szerencséjére — a kül­politika állt előtérben. A Szovjet­unió, Kelet-Európa történelmi változásai igen hálás szerepet kí­náltak a nyugati nagyhatalom ve­zetőjének, amelyet nehéz lett vol­na elrontani. Bírálói minden­esetre nem alaptalanul vetették szemére, hogy magatartása túl óvatos volt: Washington tartóz­kodó kivárásra rendezkedett be mind Moszkva, mind Kelet-Eu­rópa vonatkozásában. A Bush- kormány kezdeti nyilatkozatai arról, milyen ingatag a szovjet re­formok, Mihail Gorbacsov hely­zete, aligha segítették a szovjet vezetőt és a térség változásait. Az év második felében azonban Washington — szerencsére — váltott, és (legjobb érdekeit felis­merve) maradéktalanul kiáll a gorbacsovi vonal mellett. Ez az­zal biztat, hogy 1990-ben egy, vagy több jelentős haderőcsök­kentési megállapodás jöhet létre, tovább bővül a világpolitikai együttműködés és normalizá­lódnak a gazdasági kapcsolatok a két nagyhatalom között. George Bush első évében a varsói és a budapesti látogatás je­lentette a csúcspontot a kelet-eu­rópai politikában. Az új elnök állásfoglalásait itt is az óvatosság jellemezte: a demokrácia, a piac- gazdaság fokozatos megteremté­se, a stabilitás mellett állt ki. Az általa ígért, azóta kibontakozó amerikai támogatás — sajnos — ugyancsak ezt, a túlzott óvatos­ságot tükrözi: a törvényhozás erőfeszítéseire volt szükség, hogy a kormány által először ter­vezett, jelentéktelen összegek helyett több jusson, elsősorban Lengyelországnak. Varsó a kö­vetkező 3 évben mintegy 900 millió dolláros támogatáshoz jut, Magyarország jó 90 millióhoz. Emellett hazánk tartósan meg­kapta a legnagyobb kereskedel­mi kedvezményt, hozzájutott az általános vámkedvezményhez, az OPIC-kormánygaranciák- hoz. E könnyítések eredménye­ként számottevően nőhet a ke­reskedelem, a gazdasági együtt­működés. A demokrácia térhódítása a többi kelet-európai országban érezhetően elvonta a Fehér Ház figyelmét Magyarországról. A magyar választások utáni új kor­mány természetesen nagy jóin­dulatra és támogatásra számíthat az elnöknél, de e támogatás alig­ha jön majd magától: az új veze­tés személyes erőfeszítéseire, po­litikai lobbizásra lesz szükség, nemkülönben az amerikai köz­vélemény tájékoztatására, hogy Magyarország — mások mellett — súlyos gazdasági és politikai helyzetében megkapja a szüksé­ges politikai és gazdasági támo­gatást. így van ez annál is in­kább, mivel George Bushnak 1990-ben fokozott figyelmet kell fordítania az eddig elha­nyagolt belpolitikai kérdések­re. Az ország háromezer milli­árd dolláros költségvetési hiá­nya nehéz gazdaságpolitikai döntéseket követel, s megol­dásra várnak további súlyos gondok is: a kábítószerezés, a bűnözés elleni harc, az elma­radt közoktatás újjászervezése, a környezetvédelem, szociális kérdések, az elavult szállítási infrastruktúra. Az amerikai közvélemény elismerően nyug­tázza majd a (várhatóan sike­res) júniusi csúcstalálkozót — mint ahogyan Bush nagy sikere volt a panamai katonai beavat­kozás. Az amerikai polgár azonban elsősorban a maga gazdasági helyzete, élet- és munkakörülményei alapján ítéli meg elnökét és a kor­mányt. George Bush e területe­ken mindeddig meg — vagy el­kerülte a nehéz döntéseket: ezektől függ, hogy a második év után is oly népszerű marad-e, mint az elsőben. Heltai András Világkiállítás — megyei elképzelések (Folytatás az 1. oldalról) Több megyében egy-egy mű­kincs, épületegyüttes, illetőleg program meghirdetésétől várják, hogy sikerrel kapcsolódhatnak a világkiállítás rendezvénysoroza­tához. így például Csongrád me­gyei idegenforgalmi központtá alakítják át az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékpar­kot, és rövidesen megkezdik a Feszty-körkép restaurálását is, lengyel művészek közreműködé­sével. Szolnokon vasúti skanzent alakítanak ki, Pécsett borvilág­verseny megrendezését tervezik. Bár Baranyában is ellentmondá­sos a világkiállítás megrendezé­sének fogadtatása, ám ez a térség a világkiállítás „déli kapujává” válhat, hiszen Jugoszláviából, Ausztria déli részéből, Olaszor­szágból e térségen keresztül ér­keznek majd a vendégek. Talán a legnagyobb fenntartá­sok Borsod megyében tapasztal­hatók, ahol úgy gondolják: a nagymérvű anyagi kiadások je­lentősen csökkentik az állami költségvetés Borsodot érintő ré­szét. Igen nagy szükség lenne az elmaradott infrastruktúra fej­lesztésére, hiszen vendégcsalo­gató van bőven a tájegységben — így például az aggteleki barlang- vidék, a Matyo-föld, a Tokaj- Hegyalja, a miskolctapolcai bar­langfürdő. Ahhoz azonban, hogy e magyarországi közkin­csek valóban vonzóvá váljanak, számos beruházásra lenne szük- ség. így például termálszálló épí­tésére Miskolctapolcán, a 3-as számú autópálya továbbépítésé­re és a mezőkövesdi katonai re­pülőtér polgári reptérré történő átalakítására. Ugyancsak az úthálózat kor­szerűsítése és az infrastruktúra fejlesztése a legsürgetőbb Vas és Zala megyében. Míg Zalában a Balaton es környékének vonz­erejét, valamint a környék gyógy- és termálfürdőit kíván­jak bekapcsolni a világkiállítás­ba, Vas megyében újabb hatá­rátkelők létesítését és a Buda- est-Szombathely-Szentgott- árd közötti vasútvonal teljes villamosítását tartják a legfon­tosabbnak. E beruházások nél­külözhetetlenek ahhoz, hogy a külföldről érkezők gyorsan és kényelmesen jussanak el a vi­lágkiállításra. Emellett több, vállalkozási alapon történő fej­lesztésre is gondolnak. így pél­dául Graz-Keszthely között au­tómat akarnak építeni, korsze­rűsíteni kívánják Zalaegerszeg, Keszthely és Nagykanizsa köz­Í ionti körzeteinek telefon-, il- etve telexhálózatát, és arra szá­mítanak, hogy a kormány rövi­desen feloldja a balatoni üdülő­körzet építési tilalmát is. Ha ez megtörténne — a már jóváha­gyott rendezési terveknek meg­felelően —, nagy ütemben meg­kezdődhetne több új szálloda, panzió és kemping építése Keszthelyen, Hévízen, Balaton­györökön és Vonyarcvashe­gyen. Ugyancsak szálloda épí­tését tervezik Bükfürdőn, Szombathelyen és Sárváron, ahol a gyógyvizek vonzerejét szeretnék a jelenleginél lénye­gesen hatékonyabban kihasz­nálni. E beruházásokat a tervek szerint vegyes vállalatok végez­nék, erről egyébként már az olasz partnerekkel meg is kezd­ték a tárgyalásokat. Jelölés a területi választókerületekben (Folytatás az 1. oldalról) A területi lista jelöltjeit a terü­leti választási bizottságoknál kell bejelenteni, legkésőbb a válasz­tás napja előtt 30 nappal. Ez azt jelenti, hogy a pártoknak a listá­kon indított jelöltjeiket február 27-én éjfélig kell bejelenteniük. A területi listán a pártok két­szer annyi jelöltet állíthatnak, mint ahány mandátumot a terü­leti választókerületben meg lehet szerezni. Például: Budapesten 28 képviselői mandátum szerez­hető meg, így egy pártlistán 56 jelölt szerepelhet. Természete­sen két vagy több párt közösen is állíthat jelöltlistát. A pártok je­löltjei egyszerre indulhatnak az egyéni választókerületben, illet­ve a párt listáján is. Ám ha az egyéni választókerületben kép­viselőnek megválasztják, akkor a párt területi listájáról automati­kusan törölni kell a nevét. A területi listán feltüntetett névsor egyben sorrendiséget is jelent. Azaz: nyilvánvalóan az első helyeken azoknak a jelöl­teknek a neve szerepel majd, akiket a párt a leginkább szeretne bejuttatni a Parlamentbe. Ezért rendelkezik úgy a választójogi törvény, hogy ha a párt listájáról egy jelölt — bármilyen okból — kiesik, helyébe a listán soron kö­vetkező jelölt lép. A legfontosabb tudnivaló: szavazáskor a választópolgár ez esetben a pártra voksol, a névsor­ral semmi dolga nincs. A szava­zólapon a pártok neve és jelöltje­inek listája lesz olvasható. A vá­lasztópolgárnak azonban csak egy pártra kell szavaznia, ez a párt neve fölött található rubrika beikszelésével történik. Ha egy­szerre több négyzetbe teszjelet, a szavazat érvénytelenné válik. Mind az egyéni választókerü­letben, mind pedig a listákon in­duló jelölteket nyilvántartásba veszi az egyéni, illetőleg a területi választási bizottság. Ajelölt nyil­vántartásba vételéhez szükséges a jelölésen túl az is, hogy a jelölt nyilatkozatot tegyen. E nyilatko­zatnak tartalmaznia kell, hogy a jelöltnek van-e választójoga, el- fogadja-e a jelölést, továbbá azt: nincs-e olyan tisztsége, amely a képviselői megbízatásával össze­férhetetlen, illetve ha van ilyen, akkor arról lemond-e. (Az Or­szággyűlés a ma kezdődő ülész- szakán tárgyalja azt a törvényja­vaslatot, amely egyebek között — az alkotmánnyal összhang­ban — rendelkezik arról, hogy mely tisztségek összeférhetetle­nek a képviselői megbízatással.) Ha a jelölés benyújtása után a Í jártlista egyik jelöltjét valami­yen oknál fogva törölni kell a listáról, akkor a párt új jelöltet is bejelenthet, ezt azonban legké­sőbb 8 nappal a választás előtt meg kell tennie. Az illetékes választási bizott­ság visszautasíthatja a jelölést, de csak abban az esetben, ha az a törvényes feltételeknek nem fe­lel meg. Ilyen esetben a jelölés nyilvántartását kérő kifogással fordulhat az Országos Választási Bizottsághoz, s azt az OVB há­rom napon belül köteles elbírál­ni. Washington Segély-átcsoportosítás Kelet-Európának Bush elnök támogatásáról biztosította Dole republikánus szenátornak azt a javaslatát, hogy Washington egyes külföldi segélyeket csoportosítson át az arra jobban rászoruló országok — köztük kelet-európai államok — számára. Az amerikai elnök ezt a véleményét a Newsweek cí­mű amerikai hírmagazin január 29-én megjelenő számának adott interjújában fejtette ki. Az elnök az amerikai zsidó lobbi bírálatára reagálva kifejtet­te, hogy a segély-átcsoportosítást nem feltétlenül Izrael rovására kell végrehajtani. Szerinte in­kább az elnöknek kellene több lehetőséget adni, hogy a segélyt a bekövetkező változásokhoz iga­zíthassa. (Az eredeti Dole-javas- latban a zömében Izraelnek, Egyiptomnak, Pakisztánnak, a Fülöp-szigeteknek és Törökor­szágnak juttatott segélyek öt szá­zalékának átcsoportosításáról volt szó.) Bush interjújában foglalko­zott a kaukázusi helyzettel is, s annak a reményének adott hangot, hogy Mihail Gorba­csov képes lesz a „ rendkívül ne­héz ” gondok megoldására. Hozzáfűzte, hogy nagyon tisz­teli Gorbacsovot azért, amit tenni próbál.

Next

/
Thumbnails
Contents