Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-02 / 1. szám
2 NÉPÚJSÁG, 1990. január 2., kedd Ha évtizedváltás, akkor—vidámság (Fotó: Gál Gábor) Apa-lánya — lambadája Erre a ritmusra megpezsdül az ember vére... Mégha 45 éves is, mint az egri Domány László, aki egy-két esztendeje azon kapta magát, hogy a cseperedő lánya egyre-másra táncra kéri. S az otthoni táncol- gatásokból egyszerre közönség- siker lett. Most, szilveszter napján és éjjelén... A hetedik osztályos Anikónak, az ESE úszóreménységé- nek éppen nem akadt megfelelő partnere, így esett a választása az apjára. — Nosza, gyerünk lambadáz- ni...l Térültek-fordultak, s a helyi televízió évbűcsűztató műsorában meghódították a várost. S ha egy tánc „beindul”..., bizony, vé- gighullámzik az éjszakán. Ezután már nemcsak maguknak, hanem mások gyönyörűségére is ropták a temperamentumos latin táncot. Hajlongtak, pörögtek, táncra pezsdítették a vidám szil- veszterezőket a Bástya étteremben, a Csuvas étterem mindkét szintjén. S ennek a harsogó jókedvnek, fergeteges forgatagnak ki tudott volna ellenállni... Talán még a család többi tagjai sem, akik otthon drukkoltak nekik, bizonyára úgy, hogy a László fiú is táncra kérte az édesanyját. Ha nem is lambadára, de egy jó rockra... A jó ritmusra könnyen ütemre jár a lába. S mit tehet egy szerető apa, ha a lánya táncra kéri? Korát hazudtolva — végig lamba- dázza az éjszakát... M (Folytatás az 1. oldalról) szakácsok alig győzték adagolni a Monte Carló módra készült pisztrángfiiét, vagy a Rossini- módozattal tálalt bélszínt. A száraz torkoknak pedig a több mint 400 üveg pezsgőt. A négy szerencsemalac egyikét az olaszok társasága nyerte, ebből készült az első napi vacsorájuk... Nem szól róla a fáma, de úgy hírlik: egész éjszaka „fújta” látnoki szónoklatát az évről-évre visszatérő javasasszony. Hogy kinek mit jövendölt, az talán már el is tűnt a mámoros éjszakában... Ki lehetett volna tenni a táblát a gyöngyösi Mátra Szálló összes vendéglátó helyének az ajtajára is: Nincs egyetlenegy hely sem. Baráti társaságok foglaltak asztalt maguknak a városból, de nyolcvan személy családos vendég is érkezett az ország különböző részeiből. Köztük már többen rendszeresen visszatérnek ide szilveszterezni. Ők az étteremben várták az éjfélt, amit hangos visítással a kismalac is jelzett. Kétféle menü között válogathattak azok, akik előre megrendelték a vacsorájukat is. A bárban és a presszóban hidegtálak kínálták magukat. A Fő tér másik oldalán, a Kékes étteremben is hajnali ötig szólt a zene. Az asztalok mellett 130 vidám ember töltötte el az éjszakát, de a tánc sem maradt el, hiszen erre az éjszakára kibővített együttes szolgáltatta a zenét. A mátrafüredi Avar Szállóban 280 vendég köszöntötte az új esztendőt. Az olaszok, osztrákok mellett itt is zömében a hazaiak vigadtak, közülük nyerték meg a malacot is, amelyre talán jobb sors vár, mint az egrire, mert az avarbelit hazavitték a környékre... A hajnalig tartó szórakozás után a vendégek — már, aki tudott — sástói korcsolyázásra indult, másokat a jó levegőben tett gyalogtúrák vonzották. Több, mint háromszáz „fizetővendége” volt a szilvásváradi SZOT-üdülőnek, ahol német vendégeknek kedvezett a tombola szerencséje a kurtafarkúval. Pedig nyerhették volna azok a mongol diáklányok is, akik hu- szonhatan itt lépték át az évtized küszöbét. S ha már havat nem találtak a környéken, túrázni indultak az év első napján Diós- kútra, Szalajka-völgybe, mások viszont a bélapátfalvi apátsági templomba. Amikor a szilveszteri vendégek elutaznak, 3-án érkeznek meg az üdülőhelyre a pihenni vágyó beutaltak... Voltak, akik dolgoztak ezen az éjszakán, mint például a kórházak szülészeti osztályain. Igaz, többnyire csak várták az újévi bébiket, mert se Egerbe, se Gyöngyösre nem kopogtatott be a „gólya”, Hatvanba is csupán délelőtt 9.45-kor érkezett meg az első újszülött — ő is a Pest megyei Bogról —, a 2,65 kilogrammos Farkas Viktória... A mentőket ezúttal — Gyöngyös környékéről, illetve Pétervására és Ivád közötti útról — riasztották balesethez: a jeges út miatt két súlyos és három köny- nyű sérült került kórházba. Sajnos, hozzá tartozott a szilveszteri mulatságokhoz, hogy a nagy ünneplés forgatagában megyénkben hat ittas embert kellett felszedniük a mentősöknek az utcákról, terekről. De, mint megtudtuk, itt is inkább az elővigyázatosság és az egymásra figyelés, vigyázás „tárcsáztatta” a 04-et, mint a súlyos esetek követelménye. Ez is elmúlt... Romániában eltörölték a halálbüntetést Helyi idő szerint vasárnap 23.Ó0 órakor hangzott el a bukaresti rádióban és televízióban Ion Iliescunak, a Nemzeti Megmen- tési Front Tanácsa elnökének „újévi köszöntője”. Közölte: a Nemzeti Megmentési Front Tanácsa eltörölte a halálbüntetést, leállította a Ceausescu-diktatúra gigantikus beruházásait. A Du- na-csatoma, az új Constantái kikötő, a bukaresti új közigazgatási palota építését nem folytatják, a terveket felülvizsgálják. Romániában márciustól bevezetik az ötnapos munkahetet. Kijelentette, hogy a Ceausescu által bejelentett több mint 60 millió tonnás gabonatermésről szóló hír súlyos valótlanság volt, mert mindössze 16,9 millió tonna termett. Számos olyan intézkedést jelentett be, amely a parasztság vállalkozói kedvét ösztönzi. A továbbiakban szólt arról, hogy az új vezetés nehéz helyzetet örökölt, amelyből csak együtt, egységben tud kilábalni az ország. „Nem vagyunk rabjai semmilyen ideológiának, széles körű dialógust akarunk az ország egész lakosságával, beleértve a nemzetiségeket is” — jelentette ki, majd végezetül utalt rá: „Romániában a nép forradalma győzött. A forradalmi folyamat visszafordíthatatlan, a folyamat legkiemelkedőbb megvalósítása a nemzeti konszenzus létrejötte”. Ha egy nő megtetszett neki a Securitate embereivel „tálaltatta fel” A „trónörökös” háza Nicunak Nagyszebenire naponta repülő hozta a kaját Bukarestből A „Trónörökös”, Nicu Ceausescu szemtanúk szerint a szó szoros értelmében berezelt, mikor letartóztatták. Nagyszebeni lakhelyét ma is páncélozott katonai jármű és sok katona őrzi a lassan megnyugvó, de még mindig dühödt tömegtől. Most azonban a katonák barátságosan beszélgetnek az emberekkel, és lehetőségeikhez mérten felvilágosítással is szolgálnak az átlag romániai ember számára szinte felfoghatatlan luxusról, amelyben a diktátor fia élt. E sorok írója néhány nyugati kollégájával elsőként járt a két épületből álló komplexumban s a legelső benyomása a csalódottság volt. A lét határozza meg a tudatot — a tétel igazságát támasztja alá a „herceg” lakhelye is. Az „elképzelhetetlen luxust” töméntelen nyugati — zömmel kiürített — italos üveg, néhány karton cigaretta, kávé, néhány külföldi kozmetikai készítmény, gyári faltól-falig - szőnyegek, román gyári bútor, s nyugati kutyaeledel jelenti. Azt beszélik, Nicu azóta elszállított három kutyája nem akarta megenni a katonák által a házi készletből adott téliszalámit. A szalámirudak érintetlenül hevernek az ápolt ketrecekben. S még valami: a kertben két hatalmas parabolaantenna, amelyen valószínűleg a műholdas adások vehetők. Az irigyelt „úszómedence” azonban legfeljebb ha háromszor három méteres. A két épület közül az egyik, a régebbi — talán az ötvenes években épült — vendégház volt: több franciaágyas hálószoba, mindegyikhez szerény fürdőszoba, valamint egy nagyobbfajta ebédlő van benne. Nem tudni pontosan, hogy itt a Nicu Ceausescu testi épségére vigyázó biztonsági emberek laktak-e, vagy a herceg vendégei. Annyi bizonyos, hogy az egészet a rossz minőségű étolaj bűze hatja át. Mindenütt hűtőszekrények, teli élelemmel. Most az ebédlőben kiskato- nák ülnek és lelkesen nézik a szabad román TV műsorát: ottjár- tamkor éppen egy ősrégi Beat- les-felvételt sugároztak. Civilruhás emberek leltároznak: számba veszik a román gyártmányú kristálypoharakat, meg a szintén hazai porcelánt, s talán Nicolae Ceausescu összes műveinek legkülönfélébb kiadásait is. A velencei kristálycsillárokban hu- szonötös égők vannak, ez talán azt sejteti, hogy ez a Securitate ügyeleteseinek szállása volt. Nicu magánszállása már egy kicsit más. Mi a személyzeti bejárón átjutottunk be: a földszinten varroda, mosoda, külön helyiség, ahol a cipőket tartották karban. Innen sötét lépcső vezet fel a tulajdonképpeni lakásba, amely összesen öt szobából — két hálóból, egy kicsiny dolgozószobából, egy szalonból és egy gardróbszobából — szép, de magyar fogalmak szerint egyszerű és láthatólag alig használt konyhából, s egy a többinél szebb kivitelű fürdőszobából áll. Az egyik hálószobát intarziás, részben faragott, nyilván egyedi készítésű bútorral rendezték be, a többi helyiségben a vendégházból már ismert rusztikus, illetve fehér, klasszicista díszítésű gyári bútor látható. Itt is virágos, gyenge minőségű faltól-falig szőnyeg. Rengeteg nyugati italos üveg és azok doboza, és rengeteg nyugatnémet gyógyszer. Az egyik hálószoba szekrényeiben rengeteg ing. Az újakat olcsó nyugati tucatáninak nézném, de készülhetett Romániában is exportra. Egy fiókban vadonatúj, márka nélküli finom pamutzoknik. A látványosságot — amely talán némileg érzékelteti a „herceg” életmódját — a használatban lévő ingek nyújtják: patyolat-fehérre mosottan, tökéletesen vasaltan és hajtogatottan, mindegyikük külön erre a célra készített celofánfedelű kartondobozban pihen. A katonák magyarázattal szolgálnak a használatlan konyhára is. Mutatják: Nicu ételét pergamennel és spárgával lekötött, leplombált üvegekben kü- lönrepülőkön hozták naponta Bukarestből. A gardróbszobában vagy negyven finom szövetekből méretre szabott öltöny, kalapok, micisapkák, szalmakalapok, nyakkendők, néhány pár nyugati cipő, s ismét a gyönyörűen tartott ingek tucatjai. A fürdőszobában Aramis márkájú kölni, Fa márkájú fürdőhab, különben az egész lakásban sehol semmi márkás holmi. Nicu láthatólag sok ajándékot kapott a környék vállalataitól. S mindenütt Nicolae Ceausescu művei, s róla írott könyvek, sok album Nicu és a diktátor pár szerepléseit mutató fotókkal. Köztük olyanok, amelyeken Nicolae állami kitüntetést ad át Nicunak. Egy nagy keretes fotóból alighanem a katonák vágták ki a jacht korlátjánál álló Nicu, Nicolae, és Elena Ceausescu arcát. A „trónörökösről” szörnyű dolgokat mesélnek. Nagy ivónak és nagy nőcsábásznak ismerték, s azt beszélik, ha egy nő megtetszett neki, a Securitate embereivel „tálaltatta fel” magának. Nicu Ceausescu házaiból valószínűleg óvoda lesz. Az őrködő katonák ezredes parancsnoka leveleket mutat, amelyeket az emberek a hadseregnek címeztek és neki adtak át. A kézzel írott köszönő levelek között ott van az is, amelyet felesége juttatott el napok óta nem látott férjének. Rajta az unoka rajza, s az írás: „Vico, ne gyere haza, amíg el nem végezted a dolgodat!”. HorváthJúlia „Európai nép akarunk lenni minden tekintetben” (Folytatás az 1. oldalról) Tisztelt Hallgatóim! Sorsfordító volt az elmúlt esztendő. Megjelentek és működnek már az új politikai erők és pártok, létrejöttek az állampolgári szabadság, a jogállamiság biztosítékait jelentő első sarkalatos törvények, gyökeresen megújítottuk alkotmányunkat, kikiáltottuk a köztársaságot. Bízhatunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget immár bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az Önök, a nép akarata szerint, amit majd szabad, demokratikus választásokon nyilváníthat ki, végigmegyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság demokratikusjogállam lesz, amelyben a polgári demokrácia és a demokratikus szocializmus értékei egyaránt érvényesülnek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampolgárok megtalálják számításukat. Legyen beleszólásuk az állampolgároknak a közügyekbe, az országos és helyi döntésekbe. Az eltartott tisztviselők, a minisztereket is beleértve, legyenek az adófizető polgárért és ne fordítva. A parlamenti és lakossági demokrácia, az önkormányzat útját járjuk és ezt az utat alkotmányosan, törvényesen kell megtennünk. Kedves Honfitársaim! Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelkiereje, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű áldozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája. Manapság legnagyobb gondunk az, hogy a gazdaság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elengedhetetlen, hogy a gazdaságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő: kapjon illő elismerést minden, valóban értéket teremtő munka. De nem lehet sikere semmiféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politikának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költségvetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állampolgárok szegény sorsra jutnak, vagy elvesztik hitüket. Az állam és a költségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgárai szociális biztonságot, garantált jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdonú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas műveltség, a kultúra elterjesztése, a vállalkozó kedv ösztönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes differenciálódása mellett is szembeszállhassunk a fenyegető nyomorral, és a jövőben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátástalan anyagi, szociális helyzetbe. Radikális fordulatra, gyökeres, demokratikus társadalmi változásokra van szüksége Magyarországnak, abban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthatnia a hatalmat. A társadalom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a szabadság és az igazságosság minősége. Tisztelt Honfitársaim! A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a legnagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtöne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrni képes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes eszközökkel féken tartani az elvaduló indulatokat, az agresszív magatartást, az embertelenséget, és akkor a belső viták, a nemes vetélkedés, az egymást serkentő kezdeményezések biztosítják az ország tisztességes fejlődését. Európai nép akarunk lenni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási lehetőség áll: képes-e visszailleszkedni a fő európai folyamatokba, és fokozatosan felzárkózni a fejlődés élvonalához, vagy véglegesen leszakad, és hosszú időre a perifériára szorul. Nem mindegy — képletesen szólva —, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erőinek részeként kívánunk fellépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpolitikáját. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fejleszteni kapcsolatainkat és együttműködni kelet-nyugati és észak-déli viszonylatban egyaránt, felszámolva külkapcsolatainkban a korábbi egyoldalú orientációt. Síkra szállunk a leszerelésért, a katonai tömbök felszámolásáért, a külföldön állomásozó katonai egységek visz- szavonásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyarországról történő mielőbbi kivonását is. Nemzeti fejlődésünk és biztonságunk érdekében alapvető törekvésünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erősítése a környező népekkel. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárulhat le Záhonynál, Hegyeshalomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvényesítésében látjuk a nemzetiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellendülésének egyik fő biztosítékát. Hosszú időn keresztül túlontúl sok megpróbáltatást okozott számukra a magárahagyottság állapota, az árvaság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársaság a 15-16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások előretörése az egyetlen lehetséges út a nemzeti, nemzetiségi ügyek tisztességes rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tüntetők háborítatlansága, de az Erdélyből kiindult tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utolsó sorban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vasfüggönyt. Nagy nemzetközi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elöl jár a demokrácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában — főleg az erdélyi városokban és Bukarestben — egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom haláltusája okozott szevedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismételten a szolidaritás őszinte érzéseivel üdvözöljük, hogy Románia népei kivívták a szabadságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét olyan demokratikus viszonyok létrehpzásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gondolják a nemzetek önrendelkezését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar-román viszony új, jószomszédi alapokra helyezésének, s az Erdélyben élő magyarság feltámadásának esztendeje. Megérdemlik a határainkon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szabadon érvényesíthessék emberi és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek önnön sorsuk felett. Ä Magyar Köztársaság mellettük áll! Üj évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, demokratikus Magyarország megteremtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő embert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön!
