Heves Megyei Népújság, 1990. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1990-01-02 / 1. szám
NÉPÚJSÁG, 1990. január 2„ kedd GAZDASÁG—TÁRSADALOM 3. Baromfifarm Afrikában Az Agrober egri irodájától Addis Abebáig A hír röviden így szól: baromfitelepet építenek Etiópiában. Hogy ez miért érdekes számunkra? Nos, a technológiai szerelést Tóth Elemér, az Agrober egri irodájának főmérnöke vezeti. — Tulajdonképpen már az építési munkák megkezdésekor közreműködöm, mint project menedzser, — tudjuk meg tőled beszélgetésünk során. — Az ötvenhat óriás épületből álló farm magyar gesztora az Agrober Ag- roinvest, s nemzetközi kooperációban valósul meg a létesítmény. Az állattartó épület acél- szerkezetét az olasz Facco cég tervezte, az építési munkákat az etiópok végzik. A technológiai berendezések felszerelésében több magyar cég működik közre. — A tervek szerint mikor indul útnak? — Úgy tűnik, jövő év szeptemberében. Addis Abebától tizenöt kilométerre Debre-Zeit kisvárosában épül a kifejezetten broyler-csirkéket keltető, feldolgozó üzem. A kombináthoz ta- tarmánykeverő is tartozik, vagyis a baromfiakat tápszerrel etetik majd, elsősorban húsfogyasztásra, pontosabban grillezésre. Az elképzelések szerint a farm exportra is termel majd Szaud- Arábiának és Észak-Jemennek. — Az ön munkája nyilván nem rövidtávú... — Körülbelül két évig tartózkodom majd odakinn. — Nem tart az ottani körülményektől? — Nem, mert Etiópiát már jól ismerem. A családommal együtt négy és fél évig éltem Addis Abe- bában. A város 2500 méter magasan fekszik, plusz 28 foknál nincs melegebb, s állandóan fúj a szél. Az esős évszak június közepétől szeptember végéig tart. Természetesen különféle nehézségekkel számolni kell, nem vagyunk bebiztosítva a különböző betegségek ellen sem. Ám mondhatom, az ottani tartózkodás nem viselte meg a családomat. A nagyobbik gyerekem két évig már angol nyelvű iskolába járt, s most mind a kettő a pénzügyileg is elérhető Strandford Coolban, a brit kormány által menedzselt iskolában fog tanulni. Az ottani építési minisztérium biztosít majd számunkra lakást. — Milyen nyelven érintkezik az Etiópiában élő szakemberekkel? — Bár némileg tudok amraha nyelven is, az angol egyáltalán nem gond az ottaniaknak, a gyerekek is jóformán anyanyelvi szinten beszélik. — Gondolom, az etiópok ugyancsak rászorulnak az épülő csirkefarmra, már csak az élelmiszer-ellátás miatt is... — Természetesen. S érdekes módon konyhájuk némileg hasonlít a magyarra, például a pörköltet, a paprikáscsirkét nagyon erősen szeretik, chilivel ízesítik. A telep évente egymillió 200 (Fotó: Gál Gábor) ezer baromfit ad majd az országnak. Tóth Elemér elmondja azt is, hogy nemcsak Etiópiával áll kapcsolatban az egri iroda. Évente 15-20 ajánlati tervet készítenek a világ szinte minden részére. Az egri iroda mérnökeinek munkáját dicsérik például az állattenyésztő telepek, keltető üzemek ajánlati tervei, melyeket Kína, Algéria, Tunézia, Egyiptom, Jordánia vásárolt meg többek között. — A magyar mezőgazdasági eredményeknek, a termelési rendszereknek jó a híre a világban — mondja a főmérnök. — Nemcsak a tervek mondhatóak exportképeseknek. Igen széles skálán tudunk mozogni, mi az egri iroda szakemberei is. Hogy mást ne mondjak, mezőgazdasági épületekre, állattenyésztő telepekre számos kiviteli tervet készítettünk Iránnak, Iraknak, Vietnamnak és Laosznak is. (mikes) Könyvismertető „Málta talán nem leszJaltaV> Winston Churchill memoár kötetéről A címet nem csupán napi politikai aktualitás sugallta, nanem az a történelmi körülmény, hogy Európa jórészt ma is abban a politikai hatalmi struktúrában él, melyet a nagyhatalmak, mellőzve a történelmi tardíciókat, s a nemzetek jogos érdekeit. Jaltában körvonalazott elvek alapján, Potsdamban reá erőltettek. S ha a nagyívű memoár és önéletrajz mottójául választott gondolatokat szemelgeti a magyar olvasó, nem kevés keserűseggel nyugtázhatja a sorokat: háborúban: elszántság, vereségben: dac, győzelemben: nagylelkűség, békében: jóindulat fogalmazódnak meg a mű erkölcsi tanulságai. Churchill minden bizonnyal ismerte azf a clemenceaui mondást, miszerint a háború sokkal komolyabb dolog, semhogy katonákra bízzuk! A megállapításban több politikai bölcsesség rejtőzik, mint ahogyan első hallásra feltételeznénk. Érzi ezt a nagy angol politikus is, aki memoárjában nemcsak a háború belső titkos diplomáciáját és politikai törekvéseit, csatározásait kívánja papírra vetni, de akként vélekedik, nincs még egy háborúja az emberiségnek (ti. a 2. vh.j, amely oly könnyen megakadályozható lett volna, mint ez. Churchill a politikus szemével láttatja az eseményeket. Kiindulópontja az a megállapítás, hogy a II. világháború gyökerei az első háború igazságtalan rendezéséig, a méltatlan és mindenki által elfogadhatatlan békekötésig nyúlnak vissza. Versallesban nem igazságos béke, hanem két évtizedre elnyúló fegyverszünet született, mondta Foch marsall, a francia seregek fővezére. Churchill második világháborús memoárja egy hatkötetes, visszaemlékezésből szerkesztett kétkötetes válogatás, amely a szerinte „haszontalan háború” politikai és diplomáciai előzményeit, valamint a háború időszakának politikai tárgyalásait taglalja, szinte irodalmi stílusban. Az 1948 és 1953 között publikált kötetek a szerzőnek Nobel-dijat hoznak, s a bizottság lakónikus értékeléssel indokolja a döntést: „Caesar-Cicero stílusával felvértezve.” A kétkötetes munka végigol- vasása a magyar szemlélőnek is izgalmas meglepetések sorozatát okozhatja. Hazai szakmai körökben már korábban is forgatott munka a második világháború előzményeiről, s magáról a háborúról is izgalmas ismereteket, olykor meglepetéseket árul el. Azzá teszi ezt az a körülmény, hogy számtalan titkot lebbent fel a szerző, aki maga is az események tevőleges alakítója volt, s reszese azoknak a döntéshozataloknak, melyeket a szövetséges hatalmak vezetői a náci Németország elleni katonai győzelemhez kidolgoztak. 1948-tól megfogalmazott gondolatok azonban sajátos optikán keresztül érvényesülnek. Visszatekintve a megelőző évtizedek angol törekvéseire, csak egyvalami maradt változatlanul Churchill gondolkodásában: az angol birodalom érdeke, politikai integritásának minél további fenntartása. Amikor 1940 májusában a királytól megkapja a miniszterelnöki kinevezést, már világosan érzékeli, a korábbi chamberlaini megbékélési politika sem tudott olyan politikai szituációt teremteni Éu- rópában, mellyel elkerülhetővé vált volna a háború. Az angol politika mindig kínosan ügyelt arra, hogy az európai hatalmi konstelláció a brit érdekeknek megfelelően alakuljon, pontosabban a kontinentális európai vetélkedésből egyik állam se kerüljön ki fölényes győzelemmel. 1938 őszére a müncheni egyezményben utoljára történt kísérlet arra, hogy a náci Németország területi követeléseit „békés” úton rendezzék annak reményében, hogy a német katonai törekvéseket Kelet felé fordítsák. Churchill világosan látta a chamberlaini engedmény súlyosan sérti a birodalom érdekeit. Természetes, hogy a memoár azon részei legizgalmasabbak, legalábbis számunkra, melyek a kelet-európai, s köztük a magyarországi helyzettel kapcsolatosak. Tréfásan szokták mondani: a második világháborút a szövetségesek azért nyerhették meg, mert az amerikai gazdaság kimeríthetetlen tartalékokkal rendelkezett, s ezt a szövetségesek felhasználására bocsátotta, a churchilli diplomácia rutinja elsimította a szövetségesek közötti ellentéteket, és kedvező tárgyalási alapot teremtett az érdekek egyeztetésére, s legfőképpen a Vörös Hadsereg emberáldozatokat sem kímélő harcainak következtében. 1942-43-ig a katonai hadműveletek operatív egyeztetésének a problémái foglalkoztatták az angol politikust. Minden eszközzel arra törekedett, hogy a szövetségesek katonai pozíciói erősödjenek. Változás következett be nála a politikai taktikában az 1943-as szicíliai partraszállással, amikor a Balkánon várt katonai akciók elhalasztása után, a szövetséges erők második frontjának megnyitása, időben és térben kitolódott. Churchill világosan érzékelte, hogy a szövetségesek katonai felülkerekedése felveti a háború utáni politikai rendezés kérdését, s azt, hogy a szövetségesek politikai elképzeléseit nehezebb lesz közös nevezőre hozni, mint a katonaiakat. Kezdetben Churchill is elfogadta azt a roosevelti elképzelést, hogy a háború tényleges katonai befejezése előtt kerülni kelj minden olyan előzetes megállapodást, amely kötelező érvénynyel kihatna a háború utáni politikai rendezésre, s olyan kötelezettségvállalást jelentene a szövetségesek számára, melyekkel a világháború után esetleg nem tudnának azonosulni. A szovjet katonai offenzíva felerősödésével azonban Churchill egyre erősebben szorgalmazta, hogy „politikai megállapodásra jussanak az oroszokkal:’ 1944-től szinte fáradhatatlan utazásokkal kezd diplomáciai tárgyalásokat a Szovjetunióval. Az Egyesült Államok számára a kelet-európai térség sokadrangú tétel maraat, s Churchill világosan látta, az angolszász hatalmaknak a katonai eszközökről való lemondásával a Balkánon és Kelet-Európábán a kezdeményezés átkerül az oroszok kezébe. Ez azt jelentette a térség kis országai szamára, köztük Magyarországra is, hogy 1944-től sorsukat az a körülmény határozta meg: a két diktatórikus vetélkedésből melyik hatalom kerül ki győztesen. Némi leegyszerűsítéssel úgy is fogalmazhatunk: a kelet-európai politikai szupremácia megszerzéséért, az Í939-es Molotov-Rib- bentrop paktumban rögzített „diplomáciai” megállapodás kudarca után, a katonai eszközöké lett a döntő szó, s ebből a nyugati hatalmak statisztálása mellett, a Szovjetunió került ki győztesen! A „százalékos megosztás” terve, amely a kelet-európai nagyhatalmi politikai befolyás arányait rögzítette, méltán sértette a térség országainak politikai önérzetét. Ez az érdekszféra felosztás azt jelentette, hogy a térség kis államainak nagyhatalmi statisztálás mellett kellett lemondaniuk szuverénításukról, s „elfogadni” azt a „politikai rendezést”, amelyet a Szovjetunió, rövid demokratikus intermezzo után, hatalmi diktátummal rájuk, Ránk kényszerített! S hogy a lehet-e Málta újabb Jalta?-kerdésre is feleljünk. Talán nem, de a kelet-európai kis nemzetek félelemérzete felerősödhet, ha a szuverénitásukat oly sokáig semmibe vevő, s a szovjet hatalmi szupremácia szorításából lassan kiszabaduló tekintetüket, egy kicsit Nyugat felé is elfordítják. Ennek a mindkét oldalról meglévő veszélyhelyzetnek a tanulságait keresve, olvashatjuk megszívlelendően a Churchill-memoárt! (Európa Kiad.89.j Szőke Domonkos Negyüzemí disznótor a Mátraaljait Gyöngyösön, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál az ünnepek előtt nagyüzemi disznótort tartottak. A két ünnepre 6000 sertést vágtak le és dolgoztak fel finom falatokká. A munkában ezren vettek részt. Heves megye, Nógrád és a főváros 3000 kereskedelmi egységébe szállítottak a 60 fajta termékből, köztük több ezer disznótoros csomagot. A töltelékáruból annyi készült, hogy Gyöngyöstől Budapestig fonhattak volna belőle kerítést az M3-as mentén
