Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-13 / 294. szám
4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. december 13., szerda Bolgár változások Puccs távolította el Zsivkovot? A Bolgár Kommunista Párt új vezetője, Petar Mladenov gyorsan irányt vett a gazdasági reformok felé, ám még mindig kérdéses, hogy hajlandó-e követni a kelet-európai országok többségében zajló politikai változásokat — értékeli az eddig lezajlott bulgáriai eseményeket a Reuter. A Financial Times helyszíni tudósítója pedig értesüléseire alapozva egy Zsivkov bukását kiváltó PB-beli puccsot rajzol föl. Egyesek úgy vélik, hogy a viszonylag fiatal — 53 éves — Mladenov képes lesz élére állni a radikális változásoknak, míg mások arra figyelmeztetnek, hogy az 1971 óta külügyminiszter Mladenov a régi gárda tagjai közül került a vezető posztra. A Reuter pedig bolgár értelmiségieket idéz, akik úgy vélik, csak idő kérdése, hogy az Ökoglasznoszty- féle ellenzéki szervezetek, illetve a Podkrepához hasonló független szakszervezetek számának gyarapodásával fölmerül az egy- párti uralom megkérdőjelezése is. Diplomaták szerint Mladenov abban bízik: a népszerűség elnyeréséhez elegendő, hogy ő távolította el 35 évi uralom után Zsivkovot. Hozzáteszik: elképzelhető, hogy Mladenov csak egyszerű pártbeli puccsot hajtott végre, és úgy vélik, minimális változtatásokkal átmentheti a rendszert. A Financial Times elemzése szerint Mladenovot sokan még mindig átmeneti pártvezetőnek tartják, akinek sorsát az fogja meghatározni, hogy december 11-én hogyan tudja átalakítani a Politikai Bizottságot. A jelenlegi PB-ben ugyanis — írja a Financial Times helyszíni tudósítója — csak egy hajszálon múlott, hogy nem Zsivkov távolította el Mladenovot, hanem fordítva. A török nemzetiségűekkel való bánásmód miatt külföldön, a gazdasági helyzet romlása miatt pedig belföldön népszerűtlenné vált 78 éves Zsivkov elleni személyi front akkor kezdett szerveződni, amikor júliusban a KB újonnan létrehozott kulturális bizottságának az élére került a bolgár pártvezető kicsapongásairól hírhedt 37 éves fia, Vlagyimir. Ráadásul ezt a döntést Mil- ko Balev, a PB népszerűtlen taj- ga, a suttogások szerint Zsivkov kiszemelt utódja támogatta. A korábban Zsivkov emberének számító, Moszkvával szoros kapcsolatokat ápoló és reformokat sürgető nemzetvédelmi miniszter, Dobri Dzsurov hadsereg- tábornok ekkor lépéseket tett a Zsivkov-klánt őrző 2000 fős testőrgárda semlegesítésére, amelyet azt követően állítottak föl, hogy a hatvanas években a hadsereg puccsot kísérelt meg Zsivkov ellen. Mladenovhoz és Dzsurovhoz nem sokkal később csatlakozott Lukanov, a külgazdasági kapcsolatok reformer szellemű minisztere, valamint Atanaszov miniszterelnök is — úja a Financial Times. A négyes fogatnak azonban számolnia kellett a még mindig exminiszter, Dimitar Sztojanov ellenőrzése alatt álló belügyminisztériummal, amely például a szófiai európai környezetvédelmi konferencia idején elrendelte a független környezetvédők bántalmazását. Október végén, a napilap értesülései szerint, Mladenov levelet intézett a PB-hez, a KB-hez és a nemzetgyűléshez, amelyben azzal vádolta Zsivkovot, hogy tönkretette Bulgáriát, valamint hogy korrupt, és visszaélt hatalmával. Október 24-én Mladenov lemondott, de ezt Zsivkov nem fogadta el. Nem sokkal később viszont Mladenov, Kínába igyekezve, váratlanul megállt Moszkvában, ahol a Financial Times szerint zöld utat kapott Zsivkov eltávolításához. Ezután a BKP Politikai Bizottságának november 9-i ülésén javasolták Zsivkov fölmentését. A PB tíz nagy tagja közül az előzetes találgatások szerint Zsivkov a sajátján kívül Sztojanov, Grisa Filipov, Balev, Pen- cso Kubadinszki és Jordan Jotov szavazatára számíthatott. Kubadinszki azonban — úja a Financial Times tudósítója — az utolsó pillanatban tábort váltott, és eldőlt a szavazás. Magyar fesztiválsiker az NSZK-bau Kettős magyar siker született azon az NSZK-ban tartott nemzetközi diaporáma-fesztiválon, amelyet Belgium, Franciaország és a Német Szövetségi Köztársaság fotóművész-szövetségei rendeztek meg. A Stuttgart melletti Schwäbische Hallban tartott szemlén egy- egy kiemelt dijat nyert Eifert Já- nos budapesti és Tám László pécsi fotóművész. A diaporáma olyan ábrázoló műfaj, amely a film és a fotó között helyezkedik el: az egymásra vetített, egymásba áttűnő diaképek, s a vele szerves egységet alkotó szöveg- és zenekíséret együtt alkot művet. A jubileumi — tizedik alkalommal megrendezett — Euro- fesztiválon negyvenhét munka szerepelt. Eifert János egy lélektani jellegű alkotása kapta a nagydijat, Tám László pedig egy környezetvédelmi sorozattal a dokumentum kategória első díját szerezte meg. Mindkettőjüknél az alkotások sajátosan magyar hangvételét, modern kifejezési formáját értékelte nagyra a zsűri. A két fotóművész számára igen eredményesnek bizonyult az idei év. A nyár folyamán a Franciaországban tartott nemzetközi fesztiválon ugyancsak kiemelkedő sikerrel szerepeltek: Eifert János is és Tám László is két-két díjat nyert alkotásaival. Békési könyvajándék Kárpátaljára Négyezer kötetet gyűjtött ösz- sze a kárpátaljai magyarok javára a békéscsabai „Erdélyi Kör” , az adományt a napokban juttatják el Ungvárra. A kör a megye- székhelyi MDF-szervezettel közösen a közelmúltban felhívással fordult a város lakosságához a kárpátaljai magyar könyvtárak megsegítésére; ennek eredménye a négyezer kötet. A csabai polgárokon, az iskolák tanulóin és tanárain kívül a gyulai MDF- szervezet is adományozott könyveket a kárpátaljaiaknak, a megyei szakszervezeti könyvtár pedig egymaga kétezer kötetet adott a nemes célra. A békéscsabaiak az ungvári művelődési központban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőinek adják át szabad felhasználásra a könyvtárnyi adományt. Az újvidéki Magyar Szó a jugoszláviai magyarságról „Asszimiláció?” címmel közölt cikket a jugoszláviai magyarság lélekszámának csökkenéséről az újvidéki Magyar Szó. Bevezetőben megállapította, hogy az asszimiláció a gyakorlatban Európában és szerte a világban mindig a nemzetiségi, kisebbségi sors velejárója volt, majd kifejtette: A jugoszláviai magyarság létszáma a két legutóbbi népszámlálás közötti időszakban, tehát 1971 és 1981 között mintegy 50 ezerrel lett kisebb. A különféle hivatalos statisztikák szerint évről évre fogyatkoznak az anyanyelvükön tanuló nemzetiségi diákok is: a magyarság esetében ez a létszámcsökkenés az általános iskolákban az 1976/ 1977-es és az 1988/ 1989-es tanévet ösz- szehasonlítva több mint négyezer fős fogyatkozást jelent. Figyelemre méltó az az adat is, amelyből kiderül, hogy az 1988/ 1989- es tanévben a 32 509 magyar nemzetiségű gyerek közül csupán 26 008 tanult anyanyelvén. 6301 kisdiák ilyen-olyan okból nem élt ezzel a lehetőséggel. Ugyanakkor a 10 831 magyar nemzetiségű középiskolás közül csupán 6824 tanult anyanyelvén. Esetükben 4 007 azoknak a száma, akik nem anyanyelvű tagozatokra jártak. Noha ezek is szemléletes mutatói népünk fogyatkozásának — folytatta a lap — szerintünk az iskoláztatásban megmutatkozó súlyos problémák mellett van egy ennél talán még súlyosabb is. Ez pedig a népszaporulat kérdése. Amikor a népszaporulat például Szerbiában 1,8 a Vajdaságban pedig 1,6 ezrelék, addig a magyarság esetében ez a szám 1981-ben 1,27 napjainkban pedig bizonyos becslések szerint 0,95 és 0,85 körül alakul. 1987-ben például 4170 magyar nemzetiségű kisgyermek született és 6299 férfi meg nő hunyt el, ami azt jelenti, hogy az elhalálozottak száma 2129- el nagyobb az elhalálozottaké- nál. A rendkívül alacsony népszaporulat, illetve a születési és elhalálozási arányszámok egyensúlyának a katasztrofális megbomlása miatt 1981-tól napjainkig több mint 13 ezerrel csökkentő vajdasági magyarság létszáma. Ha ez a tendencia folytatódik, márpedig folytatódni fog, mert például a népjóléti kérdésekben sem várhatók pozitív változások, akkor várható, hogy a legközelebbi népszámlálás adatai nem hogy nem fogják megközelíteni a legutóbbi 385 356- os létszámot, de a 350 ezres szintet sem fogják elérni. Lehet, hogy így népszerű lesz az orosz? Léna és a komputer (Fotó: Gál Gábor) Miközben itthon a sajtóban is és a hétköznapi életben is dühödt kifakadással illetik az orosz- nyelv-oktatást (tegyük hozzá: jogosan), addig számos nyugati országban a fiatalok egy része nagy lelkesedéssel tanulja ezt az „egzotikus nyelvet”. Ez hát az érem másik oldala. Az egyik, hogy tudniillik valóban jogos a felháborodás mindaddig, amíg ilyen dohos szemléletű és papírízű a tananyag, s amíg a választható nyelvek közül ez az egyetlen alternatíva. Úgy vélem, pár év múlva, amikor már a pedagógusok és az oktatási intézmények egyaránt felkészülnek háromnégy idegen nyelv korszerű tanítására, lesznek diákok, akik fakultatív tárgyként az oroszt választják. Különösen pedig akkor, ha olyan elmés módszerek állnak rendelkezésükre, mint amilyet Koczka Ferenc egri tanársegéd Redele Ilonával közösen kidolgozott, s amiért nemrégiben megkapta az MTA Pro Scientia- (a tudományért) díját. Az egri tanárképző főiskola oktatástechnológiai tanszékcsoportjának tanársegédje egy éve még maga is matematika — fizika szakos hallgató volt. A számítógépes program, amelyet egy általános iskolai orosz tantervi anyaghoz készített, egyelőre szakköri feldolgozásra szolgál. A Léna és Tánya című olvasmány játékos felbontásával sikerült elérni, hogy a hatodik és hetedik osztályos gyerekek szinte észrevétlenül elsajátították a szavakat. — Bár előzetesen nem fűztem hozzá nagy reményeket — mondja a programszerkesztő —, amikora gyakorlatban a gyerekekkel kipróbáltuk, kedvezően fogadták. Már eleve megmozgatta a fantáziájukat, hogy biflázás helyett odaülhettek a komputer elé. Játéknak, s nem pedig gyötrelemnek fogták fel. A számítógép különben elég következetesen „oktat”. A folyton visszatérő ellenőrző kérdésekkel el lehet érni, hogy a „játékosok” ne bújhassanak ki a számonkérés alól. — 5 azt hogyan oldotta meg, hogy a gépbe egy másik írásrendszert — a drillt — kellett betáplálni? — Akik már foglalkoztak ilyesmivel, sejthetik, hogy voltaképpen legalább tíz külön programmal kellett dolgozni. Ezek között felhasználtam készeket, de voltak olyanok is, amit nekem kellett kidolgozni, alkalmaztam ábrákat is. Az orosz betűkészletet én rajzoltam meg egy programmal — Az oktatási módszerről készült dolgozatot a szakemberek is elfogadták, ezt bizonyítja a rangos elismerés. Lehet, hogy az ön által vázolt elképzelés jelenti a nyelvtanulás jövőjét? — Nem valószínű, hogy a nyelvoktatásban valaha is helyettesíteni lehet a tanárral való személyes kapcsolatot, az élő szót. De jó lenne, ha a humán szakosok között is egyre kevesebben idegenkednének a számítógéptől, s felhasználnák a tanításban. Egyébként a munkahelyemen is ezért dolgozom. A számítástechnika alapjait tanítom a nem matematika szakosoknak. — S a mostani díjnyertes pályázatnak lesz talán folytatása? — A menyasszonyommal s egyben alkotótársammal, Redele Ilonával, aki egyébként orosz szakös tanár, már törjük a fejünket egy újabb kísérleten. Például egy hasonló angol nyelvű programon. (jámbor) Manapság igen sokan és okkal füstölögnek, keseregnek, hábo- rognak amiatt, hogy veszedelmesen gyarapszik a rutinos köpönyegforgatók, a nehezen elviselhető kaméleonok száma. Ők tegnap még a hajdani MSZMP humánusnak aligha nevezhető irányvonaláért lelkesedtek, ellenforradalomnak minősítették az 1956-os eseményeket, s ádázul acsarkodtak mindazokra, akik csakazértis a másság tanait hirdették; aztán — érezvérra szelek fordulását — rögvest ócsárolták a marxizmus — leninizmus kétségkívül elavult dogmáit, lelkendeztek a 33 évvel ezelőtti szabadságharc és népfelkelés hőseiért, és ízléstelenül elítélik azokat a csukaszürkéket, akikkel nem is olyan régen még együtt meneteltek. Tudom, hogy a mindnyájunk számára hosszabb távon ígéretes, csendes, hál istennek komolyabb összeütközéseket nélkülöző társadalmi változások pillanatnyilag kedveznek az effajta szájtépőknek. Azt sem vitatom, hogy ebben a csömört keltő kórusban szorong a tisztesség, a hamisítatlan emberség, s lassan már meg se szólal az, aki korábban lehetőségeihez képest mindent megtett, hogy azért a jövőért munkálkodjon, amelyet életében már nem is remélt. Bezzeg harsányak az újdondász hívők. Érvelnek, magyaráznak, olyannyira, hogy a rossz megfigyelő majdnem bedől nekik. Nem irigylem, sajnálom valamennyit, mert kínnal fabrikált álarcuk hamarosan lehull, s ko- médiázásukért drága árat kell majd fizetniük. Ézért javallom nekik, hogy figyeljék sűrűbben kifejezetten nekik szóló, az okulásukat segítő programokat! Szerencsére válogathatnak közülük. Ha december 7-én bekapcsolják készüléküket, akkor este — a Kossuth adón — azt az Eörsi 1st vánt hallhatták volna, aki pályájának kál- váriás fordulóiról beszélt, aki talán még létező érzelmeikre, szerény erkölcsi tartalékukra is hathat, ha figyelnek rá. No nem fontoskodva, fennhéjázva, hanem az elnémított, de mégis létező, s egyszer csak kísértő, a végképp soha el nem űzhető lelkiismeret finom jelzéseire hangolva. Ebből a műsorból kiderülhetett számukra, hogy csak az lelheti meg háborítatlan belső békéjét, aki nem enged a karriervágy csábításának, hanem azon az úton halad, ahol a mérföldkövek a tízparancsolat megcáfolhatatlan kötelmei, azok az erkölcsi intelmek, amelyek örökzöld voltát nem kérdőjelezheti meg senki. Sem az idő, sem az egymást váltó nemzedékek. Ha lemaradtak erről a kínálatról, koncentráljanak majd a következőkre. Javukra válna... Egy zseni vallomása Nem árt persze a szélesebb kitekintés sem. Ha a 20. század végének magyar napraforgói a lírához vonzódnának, akkor — többek között — Shakespeare szonettjeit ajánlanám nekik. Ugyanezen a napon — a Bartókon — ez az utánozhatatlanul eredeti angol zseni mutatkozott be. Sejtelmesen szép, eredeti fordulatokban gazdag, remek hasonlatokban nem szűkölködő, őszinte emócióból fakadó verseit Lukács Sándor, Szersén Gyula és Papp Zoltán tolmácsolta. Az empátiára hajlamosak azonosultak azzal a poétával, aki úgy törekedett az önmegvalósításra, hogy közben a világirodalomnak címezte hibátlan szellemi leleményeit. Ezzel magyarázható, hogy sorai hozzá visznek közel, s olyan katarzist szülnek, amely nemesebbé, megértőbbé varázsol minket — s nem tüleke- dővé, intrikussá... Sorsok Afféle jobbító pirula lehetett a jellemgyengéknek a Zsebrádiószínház 8-i bemutatója is. Vadhy Zsuzsa ismét bebizonyította, hogy otthonosan mozog e műfajban, tisztában van valamennyi fortélyával. Ügyesen szerkeszt, nagyszerűen tömörít, bravúrosan kezeli a párhuzamosan futtatott jeleneteket. S mindezt 21 percben. Gyere, jó pajtása ráadásul nemcsak esztétikai gyöngyszem, hanem magvas mondandójával is megbabonázza az érzékenyebbeket, a toleranciára hajlókat. Ars poeticájának summája a következő: úgy ítéljünk, hogy ítéltetünk is. Akkor cselekszünk helyesen, ha a személyiség mérlegelésekor azzal is számolunk, hogy ki honnan indult, hová jutott, hol torpant meg, miért lendült előbbre, mi fékezte, mivé nőhetett, fejlődhetett volna. Ha leszállunk a piedesztálról, akkor észrevesszük saját esendő- ségünket is. Ráadásul türelmesebbek leszünk, s azt az eddig már jó néhányszor emlegetett feltűnési zsivajgást is elnézzük az eltévelyedetteknek. Annál is inkább, mert azokat a jelképes váltókat mindig mindenkinek benyújtják. Pécsi István A vöröskeresztnek is vállalkoznia kell A jelenlegi társadalompolitikai helyzetben döntő, hogy a vöröskereszt gyűjtőhelye legyen — a segélyszervezet alapelveinek megfelelően — a jó szándékú, segítőkész embereknek. A hazánkban 108 éve működő szervezet közvetítő szerepe a segíteni akarók és a támogatást igénylők között kulcskérdéssé vált — tájékoztatta az MTI munkatársát dr. Alföldy Árpád, a Magyar Vörös- kereszt főtitkárhelyettese. Elmondotta: a rendszeresen vagy alkalmanként munkát végző több mint 300 ezer hazai önkéntesre s a 600 ezer véradóra számíthatnak elsősorban. Az önkéntesek tevékenységét a városokban 1-3, a megyei vöröskereszt vezetőségeknél 5-7 fizetett alkalmazottuk — országosan összesen 500 főfoglalkozású dolgozó — szervezi. A főtitkárhelyettes reményét fejezte ki, hogy az Országgyűlés a költségvetési vita során méltányolja a szervezet tevékenységét, hasznosságát. Azonban a segélyszervezet sem tétlenkedik, igyekszik bevételeit növelni. Rámutatott: a vöröskeresztben is szükség van a vállalkozói szellem meghonosítására. így a gyűjtési akciók mellett a jövőben helyi és központi alapokat, alapítványokat hoznak létre egy-egy feladat támogatására, például beteg gyerekek, szegények patronálá- sára, véradások szervezésére.
