Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-09 / 291. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 9., szombat A tudós és a frigyre kelt „hadak” Az ivádi TÖlgykattan Ivády nemzetsége 1939-ben megérkezett Ivádra egy huszonöt éves fiatalember. Azért jött, hogy antropológiai kutatásokat kezdjen a faluban. A vármegyei monog­ráfiák leírása keltette fel a figyelmét, melyben ez állt: Ivád kisközség, la­kóinak túlnyomó része az Ivády családhoz tartozik. Ivády Dávid József, a köpcös helybeli bíró szakállas, komoly tudóst várt, így meglepődve fo­gadta: Hátfiam, te egy suttyó legény vagy, hogyfogsz te megbirkózni a fel­adattal? Ezzel az anekdotába illő mon­dattal kezdődött az a kapcsolat, amely dr. Nemeskéri János ant­ropológus professzort öt évtize­den át a Heves megyei községhez fűzte. A tudós munkásságának, mely méltán szerzett nemzetközi hírnevet számára, egyik ága mindvégig az ivádi kutatás volt. Még akkor is folytatta, mikor az ötvenes években közbeszólt a politika... A szovjet „tudósok” szerint ugyanis az élőlények — és így az ember — tulajdonságait ki­zárólag a környezet alakítja ki, azok nem öröklődnek nemze­dékről nemzedékre. Ennek ha­tására „természetesen” Magyar- országon is tiltott dolog lett a ge­netika. Ezen a témán, a fél évszázad eredményeit összegző monográ­fián dolgozott a professzor úr utolsó napjaiban, még a kórház­ban is, amint ereje volt hozzá. Dr. Nemeskéri János az idén szep­temberben hunyt el. Mi tette számára érdekessé az alig ötszáz lelket számláló tele­pülést, annak lakóit? Már az 1939-es első vizsgálódása meg­lepő eredményt hozott: itt vér ro­koni kapcsolatban állók keltek egybe. Kövessük nyomon e je­lenség történetét, ahogy a tudós egyik tanulmányában összefog­lalta. Az írás a Demográfia fo­lyóirat 1965-ös számában jelent meg. Eszerint az Ivády nemzetség tagjai közös őstől származnak, aki a XVII. században élt. 1738- ban költöztek át az e nevet viselő családok Pétervásáráról a mai Ivád területére, s ez fordulópon­tot jelentett életükben. Míg eddig idegenből választottak párt, ezentúl egyre gyakrabban keltek egybe a nemzetség tagjai. Az első ilyen frigy 1759-ben kötődött: Ivády György feleségül vette Ivády Rozáliát. A nemzetség lé- lekszámban megnövekedett csa­ládjai férfi ágon hadakra külö­nültek a 18-19. század fordulójá­ra. E hadak azonos ragadvány­neve jelezte az összetartozó csa­ládokat. A legtöbb rokonházas­ság 1866 és 1916 között jött létre, ebben az időszakban már a pá­rok nagyrészének mind a négy nagyszülője e nevet viseli. Száza­dunk húszas éveitől a település izoláltsága fokozatosan megszű­nik, a hatvanas évektől pedig az elköltözések, az „idegenekkel” kötött házasságok miatt felgyor­sult ez a folyamat, mely napja­inkra megszüntette a falu elszi­geteltségét. A rokon házasságok hatásáról A KSH Népességtudományi Intézetében — ahol dr. Nemes­kéri János tudományos tanácsa­dó volt —, kerestem föl egyik volt munkatársát és hajdani tam'tvá- nyát, dr.Joubert Kálmánt. — Ön nemrégiben előadást tar­tott az ivádi falunapokon a pro­fesszor úr munkásságáról. Erre nemcsak a mai falubeliek, ha­nem az elszármazottak is össze­gyűltek. Megemlékezésnek, az iránta érzett tisztelet kifejezésé­nek szánták ezt. Mi adja Nemes­kéri professzor tudományos élet­művének különös értékét? — Új szemléletmódot alakí­tott ki. Nem egyetlen tudomány- területre szorítkozva, hanem több tudomány eszközeivel, komplex módon próbálta megis­merni az embert, nemcsak mint biológiai, hanem mint társadal­mi lényt. Mióta van homo sapi­ens, azóta társadalomban él, e közösség tagjaként képzelhető csak el. Léte a demográfiai jelen­ségek révén, mérhető informáci­ókban ragadható meg: születik, házasodik, gyereket nemz, meg­hal. Az embert nem lehet önma­gában, környezetéből kiemelve vizsgálni, hanem azzal állandó kölcsönhatásban fogható csak meg. Ennek megfelelően a pro­fesszor nem csupán a demográ­fia és az embertan módszereit, lá­tásmódját kapcsolta össze, ha­nem az adott kutatási program­nak megfelelően több más szak­területet is bevont a munkába, így a társadalmi, szociális vonat­kozások feltárása mellett, az or­vosi vizsgálatokon át a speciális szerológiai elemzésekig szélese­dett a kutatás.-Mit jelentett számára Ivád, milyen szerepet játszik életművé­ben? — Az egyik legjelentősebb ku­tatása volt ez, melynek súlyát az is jelzi, hogy öt évtizedig dolgo­zott rajta. Egy olyan folyamat rajzolódik ki így, melyen végig­követhető a téma tudománytör­téneti szemléletének változása. Ahogy haladt a munka, mindig új momentumok bukkantak elő, melyek újragondolásra serken­tették - az egyre magasabb szin­teken. Ez volt az oka, hogy csak az utóbbi években jutott el a ku­Ivádi Bálin- téknál gyakran szállt meg a professzor úr (Fotó: Gál Gábor) tatás átfogó összegzésének meg­fogalmazásáig. Sajnos a gondo­lati összegzés papírra vetését már nem állt módjában befejezni.- Amikor ötven éve munkához látott, már többre készült, mint akkoriban szokás volt. Abban az időben megelégedtek az ember­tani típusok megállapításával és leírásával, őpedig arra is kíván­csi volt, hogy egy település népes­sége miért különbözik másoké­tól... — Kevés olyan kutatás van külföldön is, amely a különböző tudományterületek módszereit ilyen komplex módon alkalmaz­za. Első lépésként 1939 őszén megvizsgálta a falu döntő több­ségét, mintegy négyszáz ivádit, megállapítva embertani jellegze­tességeiket. Ezt követően ki­gyűjtötte a levéltári és anyaköny­vi adatokat, melyekből összeállí­tották az Ivády nemzetség leszár­mazási rendjét hadak szerint. így rajzolódott ki az őstől szétágazó hálózat, melynek egyes ágait újra összekapcsolták a rokonházas­ságok. 1947-től dr. Nemeskéri János vezetésével munkaközös­ség dolgozott e témán, melyben az antropológus, a demográfus, a szociológus mellett helyet kapott jogtudós és több szakorvos is. Je­lentős szerep jutott a vércso­port-, vérfaktor-, és a vérszérum összetételét elemző (úgyneve­zett szerológiai) vizsgálatoknak. Olyan jelzőrendszert adtak ezek, mely mutatta egy-egy szorosabb rokonsági kapcsolatban levő kör genetikai hasonlóságát — viszo­nyítva a népesség más csoportja­ihoz. 1963-ban kapcsolódott be e munkába a brémai Hubert Walter professzor, vele folyta­tódtak a korábban megszakadt szerogenetikai kutatások, me­lyeket ezután továbbfejlesztet­A kolera pusztításáról-Az adatok feldolgozásában fordulópontot jelentett, hogy azokat a KSH SZÁMALK mun­katársai számítógépre vitték. Mi­lyen eredményt hozott ez? — A korábbi kézi kiértékelés csak a hadakon belüli, elsősor­ban az Ivády nevűek rokonsági kapcsolataira derített fényt. A számítógépes feldolgozás azáltal jelentette a munka új fázisát, mi­vel azokat is bekapcsolta a ro­konsági szövevény rendszerébe, akiket nem Ivádynak hívtak, de anyai ágon a családhoz tartoz­tak. — Miért jöttek létre ezek a szo­katlan, vérrokoni házasságok? Milyen okokat talált Nemeskéri professzor? — A „föld a földhöz” elv alap­ján, a telkek elaprózódását pró­bálták így megakadályozni, ele­jét venni az elszegényedésnek. A falu zárt földrajzi környezete is közrejátszott e kapcsolatok lét­rejöttében, a birtok kiterjesztésé­nek ugyanis határt szabott. A járványok — így az az 1831-es és az 1872-1873-as kolerajárvány — pusztításai megbontották a párválasztó korosztály nemek szerinti arányát, így történhetett, hogy unokaöccsök nagynénjü- ket, nagybácsik unokahúgukat vették feleségül, néha elsőfokú unokatestvérek is egybekeltek.-”A fene egye meg ezeket a nadrágos Ivádyakat, hogy ezek mindent elfoglalnak!” — ez a mondás járta a környéken, ugyanis a nemzetség tagjai eszes­ségükkel, életrevalóságukkal jó pozíciókat szereztek maguknak. A laikus azt gondolná, hogy a hasonló frigyekből károsodott, beteg utódok születnek... — Itt éppen ellenkező ered­ménynek vagyunk tanúi. A pro­fesszor úr megállapítása szerint az ivádiak között a tehetség hal­mozódott, jóval többen válasz­tottak értelmiségi foglalkozást, mint a hazai népesség átlagában. E nemzetségben is voltak káros gének, de ezek a feltevések sze­Az egykor leggazdagabb had, a Hegyiek családi kriptája rint már a múlt század során ki­rostálódtak, s később főként a jó tulajdonságok öröklődése a jel­lemző.-A Nemeskéri nevet elsősor­ban a régészeti antropológiában elért eredm ények tették világszer­te ismertté. Hogyan érvényesül szemlélete az őskori leletek vilá­gában? — Az emberi csontleletek ne­mének és életkorának ponto­sabb meghatározását segíti elő módszere, melyet a dr. Acsádi Györggyel közösen írt könyvé­ben fogalmaz meg. Lényege, hogy az eddig egymástól elkülö­nített vizsgálati módokat tökéle­tesítették és együttesen használ­ják. így többoldalú, pontosabb meghatározás született. Fontos­nak tartotta azt, hogy ne csak né­hány sírt, egyes temetőrészeket tárjanak fel és álh'tsanak a kuta­tás középpontjába, hanem az egész temetőről alkossanak ké­pet. így rajzolódhat ki a hajdan ott élt népesség szerkezete: a kormegoszlás, a nemek szerinti arány. A történeti antropológiát így hatotta át a demográfiai szemlélet. Elképzelései — me­lyeket legújabb munkáiban kör­vonalazott — az ősemberkutatás új irányát jelölték meg: az egyes telephelyek leleteiből a hajdani népesség demográfiai viszonyai­ról kívánt képet kapni. Ez a komplex, sokoldalú, több tudo­mányterületgondolati rendszere­it és módszereit egyesítő szemlé­let tette igazán jelentőssé, iskola­teremtővé munkásságát. A hadak emlékeiről — Emberközelségű ember volt, egy antropológusnak annak is kell lennie, úgy gondolom — emlékezik a professzorra Ivády Bálint, ahogy beinvitál pataksori házukba. — Mindenkit ismert, tekintélye volt a faluban. Maka­csok az idevalósiak, mint általá­ban az ősmagyarok, — erre sötét­barna szeme villan is egyet — de aki megnyer minket, azt támo­gatjuk. János bácsi sokszor szállt meg nálunk, engem is gyakran hívott konferenciákra, az Aka­démiára. Mindig úgy mutatott be: A barátom... Nézem a falon a régi családi képet. Fél évszázada készülhe­tett, a ma nyugdíjas férfi azon még kamaszfiú. Az első sorban magyaros bajszú nagyapja ül, mellette a kendős, kötényes nagymama, mögöttük karéjban a többiek: mindenki Ivády. — Az én életemben ez az összezártság már nem jelentkezett — meséli — egy fiatal nem azt nézi, hogy hív­ják azt a lányt, akit el akar venni. Azért a feleségem is Ivády, ma­gam a Bialos hadból származom, ő a Páldeákból. Édesanyám an­nak idején ellenezte a házassá­gunkat, sosem kérdeztem meg, hogy miért. Talán rossz emlékei voltak abból a hadból... Ahogy kikísér, mutatja a köz­séget övező hegyeket, melyek völgybe záiják a települést. Az ott Lyukaskő, amott Fecskefar... Útmutatása szerint megkeressük a kastélyt, málladozik a fala, lát­szik, megélt már jobb időket is. Néhány méterre tőle az egykor leggazdagabbak, a Hegyiek csa­ládi kriptája. A hadbéliek jórészt elszármaztak innen, néhányan Amerikában élnek. Valamikor igen nagy érték volt Ivádon a bir­tok, a hadak egymással verseng­ve mindent megtettek, hogy ma­guknak szerezzék meg a legjob­ban termő parcellákat. Ivády (Bialos) Bálint édesanyja, aki jól emlékszik még a régi időkre, amint a jelenre fordul a szó, le- gyintve mondja: kinek kell ma már a föld... Palágyi Edit A kastély — amit nincs miből rendbehozni... A fél évszázada készült családi kép: mindenki Ivády

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents