Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-07 / 290. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 7„, csütörtök GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3. „Hite dolgában mindenki maga dönt...,, Beszélgetés dr. Schweitzer József főrabbival Rendkívüli intézkedések a maffia ellen Riport a Szovjetunió Legfelső Tanácsa mellett működő Törvényalkotói, törvényességi és Jogrendi Bizottság üléséről Közel kétszázan voltak kíváncsiak dr. Schweitzer József előadására, melyet ’’Mózes öt könyve ’’címmel tartott az egri Ifjúsági Házban. A gondolatébresztőnek szánt, s a vallás iránt érdeklődőhöz szóló összegzés után kerestük meg az Országos Rabbiképző Intézet 67 éves igazgatóját. — Kötődik-e a professzor úr valamiképpen térségünkhöz? Fűzi-e személyes kapcsolat Egerhez? — Anyai ágon a nagy atyám, s családunk egy része Heves megyei, gyöngyösi. Egerben még nem jártam, de természetesen ilyen fontos kultúrhelyről sok ismeretem van. S örülök, hogy eljöhettem. A főiskola nyugalmazott professzorával, Bihari Jó- zseffelb&rkú viszonyban állok. Ó egyébként európai szakértője a jiddis nyelvnek. Kulcsár Zsolt egri református lelkész úr éppen meghívott magukhoz. A katolikus egyház vezetőjével liturgikus alkalmakkor találkozom. — Mivel most Egerben tartózkodik, s ön a zsidó egyház egyik főrabbija, kikerülhetetlennek tartom a következő kérdést. Mi a véleménye arról, hogy Egerben, a zsinagóga épületében török bazárműködik, Gyöngyösön pedig lakberendezési áruház? — Ezt a tényt öntől hallom először. Ha ebben szavam lett volna, művelődési intézményt vagy könyvtárat éreznék a hely szelleméhez illőnek. — Biztosan gondolhatja, hogy gazdasági okok játszottak közre abban, hogy azok a kereskedelemé lettek... — Igen, de ezen a helyen imádkoztak. Viszont az is igaz, hogy így legalább megmenekült az enyészettől a két épület. — Kérem, szóljon most hivatásáról a rabbiképzésről! Úgy tudom, kevés rabbi van Magyarországon. — Sajnos, nincsenek meg a zsidó vallás képviselői, Heves megyében alig él zsidó, nincsen rabbi. Mi magunk is egyre fogyunk. Hatvan-hetvenezerre tehető a gyülekezet létszáma. Hiányoznak az olyan családok, amelyek már gyermekkortól indítást adnának erre a hivatásra. — A zsidó vallás azonban reneszánszát éli, könyvek jelennek meg világszerte, ismertetések, gondoljunk például az ALEF- sorozatokra, melyek magyarázzák a zsidó hit mibenlétét. Kanyarodjunk vissza az ön intézményéhez, amely tavaly volt 110 éves. Mi a rabbiképző mai célkitűzése? — A magyar, az európai és a zsidó műveltségben járatos rabbikat nevel. Az itteni professzorok a magyar zsidótörténet, a zsidóirodalom és hasonló tárgykörökben szolgálják a nemzeti művelődést. Úgy érezzük, hogy az egyház és a társadalom közötti nyitás nálunk is jelentkezni fog. Több szocialista ország, így a Szovjetunió számára is képeztünk papokat. Ott most akadémia nyílik, így helyben oldják meg a rabbiképzést. Budapesten a kántori és a papi tagozaton ti- zenketten tanulnak. Majdnem annyi tanár van, mint amennyi diák, de ők az oktatás mellett elsődlegesen lelkészek. Jómagam a főhivatású szolgálatom mellett végzek gyakorló lelkészi tevékenységet. Két vendégprofesz- szort Izraelből hívtunk meg, így segítjük elő a szélesebb látókörű oktatást. Eddig, mint tudjuk, erre nem lett volna módunk. Az újabb tudományos irányok, szemléletek megismerése miatt jónak tartom autentikus előadók meghívását. — Úgy tudom, mindemellett jelentős kulturális élet is zajlik ott. Mondana valamit a rabbiképző égisze alatt működő híres kórusról? — Szívügyem a kórus! Felekezeti különbségtétel nélkül mindenütt szívesen ad hangversenyt. Tavaly Veszprémben lépett fel, s több koncertet adott Budapesten is. A zenei műveltséget kívánjuk gazdagítani sajátos zenei hagyományaink, kultúránk közvetítésével. — Mit adhat a zsidó vallás a mindennapok emberének, azoknak, akik nem vallásos céllal, hanem érdeklődésből fordulnak az önök hite felé? — Talán, a „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!” parancsolatot hasznosíthatja bárki. Ezt kívánni azonban szinte emberfeletti dolog. Ám, ha úgy értelmezzük, hogy ő is olyan, mint én; hibái vannak, szenved és örül, akkor könnyebb elfogadni a másik embert. Szeretni nem kötelező, de tolerálni tudni kell...! A zsidóság sohasem mondott le évszázados vágyáról, a zsidóság és az ember megújulásáról. Jó és rossz tulajdonságainkkal együtt szolgálhatjuk társadalmunkat. Kívánom, hogy a mostani változó világunkban minnél több legyen az emberség, az egymás megbecsülése és a készség egymás segítésére. Egernek, ennek a szép városnak, akkor nem lesznek fehér foltjai... Albert Anikó Elkerülhetetlen és húsbavágó A Minisztertanács döntése alapján a Magyar Nemzeti Bank 10 százalékkal leértékelte a forintot a konvertibilis valutákhoz képest. Tavaly július óta ez a negyedik leértékelés, így összesen 27 százalékkal, azaz csaknem egyharmadával csökkent a forint értéke. A hivatalos indoklás szerint Magyarország konvertibilis fizetési mérlege tovább romlott, az ország eladósodósa a remélt stabilizálódás helyett tovább folytatódott. A mostani leértékelés, tekintettel a gyorsuló inflációra, tulajdonképpen nem is meglepő. Vállalataink jelentős része ugyanis az egyre növekvő költségeket nem tudja gazdaságosabb termeléssel ellensúlyozni, ezért termékeik mindinkább kiszorulnak a nyugati piacról, amely nem ismeri el a magas magyar költségeket. Mit remél a kormány az intézkedéstől? Azt, hogy némileg olcsóbbá és így vonzóbbá válhat a külföldi vállalkozó tőke számára a magyarországi befektetés. Pénzügyi szempontból, legalábbis elvben az is helytálló, hogy az egységes valutapiac kialakulásához járulnak hozzá a leértékelések, ugyanis ily módon lehetne közelíteni az állami banki és a magánárfolyamokat. Keveset beszélnek róla, de tény — és talán ez volt a legsúlyosabb érv a leértékelés mellett — hogy a nemzetközi pénzügyi szervezetek, elsősorban a Valutaalap ennél jelentősebb leértékelést sürget az ország ingatag pénzügyi egyensúlyának megteremtéséhez. Márpedig a Valutaalap „ajánlásain” egy oly mértékben eladósodott országnak mint Magyarország, nem célszerű sokat meditálni. Szemérmesebb a közlemény a leértékelésnek a lakosságra gyakorolt hatását tekintve. Közgazdászok vitatják, hogy a leértékelések általában milyen arányban válnak inflációs tényezővé. Egyesek szerint minden leértékelés egyharmada szinte azonnal megjelenik az árakban. Várható, hogy az értékét vesztő forinttól mind többen feketevaluta vásárlásával igyekeznek szabadulni. Ezek a valutavásárlások többnyire függetlenek áruvásárlástól, túszén a családi megtakarítások értékének mentését szolgálják. Egyes szakértők szerint ma már olyan kiterjedt az országban a konvertibilis valutában való kereskedelem, hogy nem túlzás kettős pénzrendszerről beszélni. A feketepiaci árfolyamok várható 10 százalékos emelkedése végeredményben szélesebb körben hat, mint azt általában feltételezik. — A jogrend hálójában általában csak a kis halak, a bűncselekmények szervezőinek végrehajtói akadnak fenn — jelentette ki a bizottságban a Szovjetunió főügyészének helyettese. A bűnöző csoportok vezetői elkerülik a büntetést, sokszor tehetetlenek vagyunk velük szemben. Annak érdekében, hogy elejét vegyük a szervezett bűnözés további növekedésének, meg kell változtatnunk a büntetőtörvénykönyvet és a büntető eljárást. A változások lényegét azok a javaslatok tartalmazzák, amelyeket a Belügyminisztérium terjesztett a Törvényalkotói, törvényesség és Jogrendi Bizottság elé. Többek között törvénybe kívánják iktatni a telefonbeszélgetések lehallgatásának engedélyezését (ezt a jelenlegi szovjet törvények kategorikusan tiltják), a video- és hangfelvételek bírósági bizonyítékként történő elfogadását. Ezenkívül növelni kívánják a büntetőjogi felelősséget, a tanúk, illetve sértettek terrorizálásának kísérletéért, továbbá szigorúan akár halálbüntetéssel is megkívánják torolni a szervezett bűnözőcsoportokban való részvételt. A minisztérium kezdeményezését támogatta a KGB és a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága. A fent említett szervezetek vezetőinek hozzászólásait hallgatva kiderült: nemcsak hogy egyetértenek a javaslat minden sorával, hanem készek az azokért vállalt felelősség megosztására. Ellenezni a rendkívüli intézkedéseket? A küldöttek számára egy ilyen hozzászólás egyenlő lehet a politikai öngyilkossággal, ők ugyanis jól tudják milyen választóik hangulata. Az emberek azt követelik, hogy a legszigorúbb módszerekkel számoljanak le a bűnözéssel. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa mellett működő Törvény- alkotói, törvényességi és Jogrendi Bizottság tagjai azonban ellenzik a javaslatokat. Nem arról van szó, hogy nem értenek egyet a maffia ellen indított háborúval. A küldöttek a javaslatok homályos megfogalmazását kifogásolják, amelyek lehetővé teszik a törvény által szabott határok átlépését. Nyugtalanítja őket a megbízható garanciák hiánya: nincsenek meggyyőződve arról, hogy a nyomozó szervek jogaikat nem kizárólag a szervezett bűnözés elleni harcban fogják felhasználni. A küldöttek álláspontját nem lehetett megváltoztatni abban a kérdésben sem, hogy ismeijék el bírósági bizonyítékként a videofelvételeket, avagy iktassák törvénybe a telefonbeszélgetések lehallgatásának engedélyezését, holott ezt minden civilizált ór- szágban alkalmazzák. Ez valóban igaz — válaszolták — azonban ezekben az országokban a bíróság mellett ott vannak az esküdtek, továbbá a letartóztatottakat azonnal védi ügyvédjük, a technikai eszközök fel- használását pedig a bíróság engedélyezi. Országunkban a jogi civilizáció e szintjét még nem értük el. A vita eredményeit összegezve Szergej Alekszejev ezt mondta: — Nyilvánvaló, hogy új intézkedések nélkül nem leszünk képesek a vádlottak padjára ültetni a maffia szervezőit. Garanciákra van azonban szükség arra, hogy ezeket az intézkedéseket helyesen használjuk fel és szigorú büntető intézkedéseket kell kilátásba helyezni a velük való visszaélés esetére. Egy jogállamban, amelyre törekszünk, ez a természetes. A bizottság úgy döntött, hogy a törvénytervezetet a lehető legrövidebb időn belül elő kell készíteni, méghozzá nem a jogvédő szerveknél, hanem-a parlamenti albizottságokban. A jogvédő szerveket csupán be kell vonni a munkába. Feliksz Alekszejev, az APN szemleírója Honi faültetők A hatvani Szabadság úti 5-ös Számú Általános Iskola honismereti osztályának elsős kisdiákjai dr. Molnár Lajos- né osztályfőnök irányításával új környezetvédelmi lenem éppen tiszta levegőjű — várost. A kisdiákok „Ahány gyermek, annyi fa!" jelszóval az intézmény udvarán szüleikkel 30 juharfát ültettek el. (Szabó Sándor felvétele - MTI) Kósáné dr. Kovács Magda, a SZOT titkára: „A szakszervezet nem lehet politikai senki földje” A SZOT s a benne tömörült szakszervezetek — mint a vezetők meghirdetett elképzeléseiből kiolvasható — jelentős átalakuláson mennek keresztül. Lemondott a SZOT elnöksége, létrehozták az Országos Koordinációs Tanácsot és az Intéző Bizottságot. Mi tette mindezt szükségessé — s mint ezt többen állítják — nem a homlokzat átfestéséről van-e szó? — kérdeztük Kósáné dr. Kovács Magdát, a SZOT egyik titkárát. — A mozgalom átalakítását az tette szükségessé, hogy egy sereg új szervezet jött létre, amely szakmai típusú, úgynevezett al- ágazati szerveződés. Ilyen például a Televíziós Dolgozók Szak- szervezete, amely a TV-ben dolgozó valamennyi munkavállaló, s nemcsak mondjuk a rendezők, vagy az újságírók szakszervezete. Az új szerveződések követelik maguknak a helyet a nap alatt. A régi SZOT csak a tizenkilenc ágazati szakszervezetet foglalja magába. Az ő képviselőik alkották a SZOT elnökségét, illetve számarányosan a SZOT plénumát. Az újonnan létrejövő szakszervezeteknek így nem volt képviseletük, s ezt a gyakorlatot már nem lehetett tovább folytatni. A mostani átalakulás célja tehát az, hogy elősegítse egy erős, országos szakszervezeti szövetség kialakítását. Egy ilyen szövetségnek pedig csak akkor van esélye, ha az új szakszervezetek is teljes jogú alapítói lesznek. Kiszorítósdival nem lehet szövetséget alapítani. Nem lenne erkölcsi alapunk azt mondani, hogy megújulunk, ha kizárnánk az új szakszervezeteket a SZOT- ból. A megvalósuló szándékot nem mi fogalmaztuk meg, hanem a létrejövő szakszervezetek. Az átalakulás ugyanakkor nem jelenti a SZOT szétesését. Mi csak a tagság igényére válaszolunk. — A SZOT korábban az MSZMP-hez kötődött. Most miként kívánják átalakítani a pártokhoz való viszonyukat? — Alapelvünk, hogy a szak- szervezetek a pártoktól függetlenül működnek. A függetlenség deklarálása a sajátos közép-európai politikai helyzet következménye. E jelzőnek ugyanis a nyugati demokráciákban nem lenne semmiféle információs értéke. A pártállamban a szakszervezeteknek be kellett illeszkedniük a monolit hatalmi struktúrába. Másképpen a szakszervezeteknek nem lettek volna meg a politikai feltételei a legminimálisabb érdekérvényesítéshez sem. A pártoktól való függgetlen- ségünk azt jelenti, hogy mára „csupán” egyetlen feladatunk maradt: a munkavállalók érdek- képviselete. A többpártrendszerű demokráciában ugyanakkor a világ legtermészetesebb dolga, hogy a szakszervezetek a baloldali orientációjú, vagy baloldali pártokkal akciószövetségre lépnek. A szakszervezet függetlensége szervezeti függetlenséget jelent. A szakszervezetek nem lehetnek a politikai senki földje. A szakszervezetek baloldali politikai értékeket is integrálnak magukban. A jövő tehát a szak- szervezeteknek a pártokkal való egyenjogú, partneri együttműködése. Ez azonban csak a baloldali értékeket valló pártokkal lehetséges. Az együttműködés alapvető kritériuma, hogy milyen ezeknek a baloldali pártoknak a gazdasági és szociális programja. Fel kell tudnunk mérni, hogy milyen valós politikai szándékok húzódnak meg az egyes pártok programja mögött a választási küzdelemben. A választásokra való készülődés ugyanis az ígérgetések időszaka is. A másik meghatározó tényező az, hogy egy-egy pártnak milyen a viszonya a szakszervezetekhez. Nagyon lényegesnek tartjuk azt is, hogy az adott pártnak mi a véleménye a szakszervezeti mozgalom egységéről. Az utóbbiról ugyanis úgy gondoljuk, hogy ha a szakszervezetek túlzottan belesodródnak a politikai csatározásokba, ezzel elaprózzák erejüket és nem marad energiájuk a kormánnyal való tárgyalásokra. A szakszervezet — véleményem szerint — egy nagy elefánt, amelyet, ha valaki meg akar kerülni, akkor vagy balra vagy jobbra kell mennie, de nem lehet átlépni bennünket. A kis vadakat ugyanakkor szét lehet kergetni... Ugyanakkor nem szabad hivatkoznunk a 4,2 milliós tagságra, mert a lényeg az, hogy a munkavállalók mekkora aránya vallja magáénak a szakszervezeteket, mennyire támogatják azokat. Tudjuk, hogy ők sokkal kevesebben vannak négymilliónál. — Mi az álláspontjuk a független szakszervezetekről? — Az a véleményünk, hogy a szakszervezetek funkciója független a szakszervezetek nagyságától, politikai hovatartozásától. Igaz viszont az is, hogy a SZOT nem kívánja monopolizálni szerepét. A törvények szerint minden szakszervezet egyenlő. Öröm számomra, hogy a Független Szak- szervezetek Demokratikus Ligája az utóbbi hetekben úgy nyilatkozott, hogy minden szakszervezetnek a barikád azonos oldalán kell állnia. Úgy látom, hogy a Liga és a SZOT-ba tömörült szakszervezetek közötti viszony konfrontá- ciós szakasza lezárult. — A SZOT főtitkára a Parlamentben nemrég azt mondta, hogy az ország időzített szociális és gazdasági bombán ül. A SZOT méltányolja-e a kormány őszinteségét, amikor is nyíltan feltárta az ország állapotát a törvényhozásban? — A SZOT és a kormány viszonyáról szólva kiemelném, hogy a novemberi parlamenti ülésszak előtt fontos gesztust tettünk. A sportcsarnoki nagygyűlésünkön a SZOT vezetése megadta az alaphangot: az éleződő gazdasági helyzetben nem a konfrontációt, hanem az együttműködést keressük. Támogatjuk a Magyar Néppárt kezdeményezését, hogy jöjjön létre a Nemzeti Megmentés Tanácsa Ezt a formulát gazdasági és szociális válságkezelő mechanizmusnak tekintjük. Azt a csődtömeget, amely ma az ország előtt áll, részben a politikai vezetés, részben a kormány „hozta ösz- sze”. A bűnbak keresést ugyanakkor nem tartom politikai értéknek. Nem segíti elő a kibontakozást, a békés átmenetet. Nem tudok viszont eltekinteni a szakértők felelősségétől. — A megyei szakszervezetek szintén átalakulnak. Az apparátus karcsúsodik, amely több száz embert érint. — A megyékben átmeneti szakaszról beszélhetek. Távlati elképzelésük az, hogy a megyei szervezetek is szövetségi alapon épüljenek fel. Úgy gondoljuk, hogy a megyei szövetségeket az ott lévő alapszervezetek, illetve ágazati-szakmai középszervek alkotják majd. A szövetségalakításnak azonban jelenleg nincsenek meg a politikai, sem a jogi, az ágazati feltételei. Az ágazati kongresszusokat január végéig tárták, s így még létre sem jöhetnek azok a szervezetek, amelyek legitimálhatnák a megyei szövetségeket. Azt ajánlottuk, hogy ebben az átmeneti időszakban, vagyis az országos kongresszusig hozzák létre a szakszervezetek megyei képviseletét. Ez felülről szervezett apparátus lenne. Könnyelmű lépés lett volna és a tagság érdekeit sértené, ha egyik napról a másikra megszüntettük volna a megyei szakszervezetek jelenlétének lehetőségét. A megyei apparátusok rendkívül kis létszámúak. Megyénként négy-öt főről van szó. A megyei apparátus 75 százalékát építettük le. Ezekben a napokban köszönjük meg a szakszervezetek megyei tanácsainak a munkáját. A megyei szakszervezeti tanácsok visszaadják mandátumukat a tagságnak. Pogonyi Lajos
