Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-04 / 287. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 4., hétfő GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3, Kölcsönök és reformok A lengyel gazdaság új „menetrendjénekvázlata A lengyel pénzügyi tárca véle­kedése szerint az ország gazdasá­gát ismét a kiegyensúlyozott fej­lődés útjára vezeti majd az a prog­ram, amelyet új „gazdasági me­netrendnek” neveznek. A határ­időről a vélemények különböz­nek, de a leggyakrabban másfél évtől két évig terjedő időszakaszt tüntetnek fel. Ez idő alatt az évi inflációs rátát a jelenlegi 200- 300 — s mindinkább növekvő — százalékról évi néhány százalék­ra szorítják le, s ezt a piacgazda­ság alapjainak lerakása kiséri majd. A program megvalósulá­sához Lengyelország sokféle pénzügyi segítséget vár. Ennek keretén belül: hiteleket a Világ­banktól a gazdasági szerkezet- váltás gyorsítása érdekében, a fejlett nyugati országoktól köl­csönöket a zloty konvertibilitását célzó valutareform végrehajtásá­ra és a külföldi adósságteher jobb szolgálati feltételeinek biztosítá­sára. Ezek után tekintsük át, me­lyek az alkalmazkodási program fő irányelvei, amelyek részletei jelen pillanatban a kidolgozás végső fázisába értek? Először is messzemenő tulajdonforma-vál­tozásokat hajtanak végre a gaz­daságban. Az állami vállalatok részvénytársaságokká alakulnak (szabad részvényeladás útján, ámde a dolgozó kollektívák ér­dekeinek figyelembe vételével). Visszaállítják a kommunális tu­lajdont, s jelentős mértékben reprivatizálják a társadalmasított gazdasági szektor jelentős há­nyadát. Lényegében az egész kisipart, a kereskedelmet, a ven­déglátóipart, és a szolgáltatáso­kat. E feladat megvalósítása je­lentős előrelépést jelent majd a korábbi Rakowski-kormány re­formlépéseihez képest. A program másik pontja (amelyet a kidolgozó pénzügy- miniszterről többen „Balcero- wicz-programként” emleget­nek), lényegében abban áll, hogy a központi bank nem fogja ön­működően biztosítani a hitelellá­tást az államháztartási hiány pót­lására. Ezzel párhuzamosan az ál­lamkincstár 60 százalékos köt­vényeket bocsátott ki, amelyek célja a költségvetési hiány pótlá­sa, s ezt további kötvények köve­tik. Ilyen módon az államháztar­tási deficit problémáját — jólle­het nem azonnal — áthelyezték a normális hitelpiacra. Sok minden mutat arra, hogy a kötvényeket teljes egészében vagy zömében felvásárolja a la­kosság és számos vállalat; a hely­zet ugyanis úgy áll, hogy egyik és másik esetben is jelntős pénz­készletek állnak rendelkezésre. A kötvények bevételein kívül várhatók más bevételek is: meg­csavarták az „adósrófot” a válla­latokkal szemben, s fegyelmező eszközöket léptettek életbe ma­gával az adófizetési folyamattal szemben. A tervezett változások lénye­gében egybevágnak az előző kormány törvényalkotó és gya­korlati tevékenységével, csak­hogy annak a kormánynak nem jutott elég ideje és következetes­sége arra, hogy valamennyi re­Varsói metróépítők formvállalkozást fokozatosan bevezesse a hétköznapi gazdasá­gi gyakorlatba. Küszöbön áll tehát a gazdaság demonopolizálása, a többi kö­zött a közvetett szervezeti struk­túrák felszámolása útján. A mi­nimálisra szorítják le a költség- vetési dotációkat. Korlátozzák a központi beruházásokat és meg­szüntetik a ráfizetéses vállalato­kat, sőt — ez már jelentékeny előrelépés a még nemrégiben ál­talános gyakorlathoz viszonyítva — egész termelési ágakat is. Ér­vénybe léptetik — 1991-től kezdve — a hozzáadott értéken alapuló általános adót. Kemény szabályokat vezetnek be az állam napi pénzügyi politikájában (ke­vesebb adókedvezmény, a csőd­eljárás procedúrájának megszi­gorítása). Beindítják a tőkepia­cot (a részvényekre vonatkozó törvény, tőzsdék), s egységesítik a zloty árfolyamát a külföldi va­lutákhoz viszonyítva. Általánosságban a program egésze messzemenő liberalizá­lást tűz ki a gazdálkodási elvek (Fotó: Interpress — MTI) terén s lényegesen növeli a piac- gazdasági mechanizmusok sze­repét. „Lengyelországban a legna­gyobb probléma nem a gazdasági fejlődés alacsony színvonala — mondotta a Nemzetközi Valuta­alap és a Világbank minapi ülés­szakán Barber Conable, a Világ­bank elnöke. — Lengyelország­nak — hangoztatta Conable — jelentős készletei és lehetőségei vannak, s mint jelentős gazdasági potenciálú ország mindig is a nemzetközi gazdasági rendszer egyik számottevő tényezője volt. Lengyelország számára a legne­hezebb dilemma az, hogy megfe­lelő gazdaságpolitikát dolgozzon ki a központosított, direktív-el- osztásos gazdaságtól és piacgaz­daság felé vezető úton.” A megfigyelők szerint az az alapprogram, amelyet Tadeusz Mazowiecki kormánya jelenleg körvonalaz, ennek a dilemmá­nak az eredményes megoldását helyezi kilátásba. Karol Rzemieniecki Jeleseink nyomában Séta az egri Kisasszony­temetőben A közelmúltban a Népújság hasábjain az egri Hatvani-teme­tőben nyugvó jeleseinket követ­tem nyomon. Jelenlegi írásom­ban az 1720-ban megnyitott Kis­asszony-temetőbe kalauzolom az olvasókat. A ma már betelés állapotában lévő sírkertünkben is több hajdan élt, kiváló szemé­lyiség csontjai porladnak. Közülük talán a legismertebb, a Petőfi Sándor által is megéne­kelt Lenkey János tábornok, aki 1807-ben született Egerben, a ma is meglévő Széchenyi utcai házban. A kiváló katona 1850- ben halt meg elborult elmével az aradi várbörtönben. Földi ma­radványait városa 1936-ban ho­zatta haza, s temettette el ebben a sírkertben. Minden bizonnyal Károly nevű testvérbátyja mellé hántolták el. Lenkey Károly ez­redes neve azonban nincsen fel­vésve János fej fáj ára. Ebben a temetőben helyezték örök nyugalomra két nevezetes tudósunkat Turk Frigyest(1854­1911) és Legányi Ferencet (1884-1964) is. Türk a múlt szá­zad második felének és e század elejének kiváló helytörténésze volt. Ezenkívül kitűnően ismerte Eger határának növényvilágát, amelyről könyvet is írt. Sőt jeles­kedett az antik kultúra ismereté­ben is. Több, ma már elfeledett könyvet írt görög és római törté­nészekről, írókról. Legányi Ferenc, kinek sírjánál az ő szakmáját szimbolizáló ős­kori fa megkovásodott maradvá­nya látható, egyik legkiválóbb, Európa-szerte ismert őslénytan­kutató volt. A földtörténet ko­rábbi korszakaiban élő csigák, kagylók, növények tízezreinek megkövült maradványait tárta fel a szaktudósok nagy hasznára. Ő azonban magát nagy szeré­nyen nem tartotta tudósnak, csak egyszerű kutatónak. Ide temették el Kalovits Ala­jost (1872-1959), a nagy kort megért haladó szellemű tanárt, aki 1919-ben a művelődésügyi osztály vezetője volt a vármegyé­nél. Itt található Lemle Rezső, egykori dobós tanár sírhalma, aki nagyszerű módszertani ta­nulmányaival írta be nevét a pe­dagógia történetébe. Említésre méltó az itt nyugvó Keszlerffy Józsefnek (1773- 1831) Heves vármegye egykori főorvosának neve is. Városunk művészei közül itt kapott sírhe­lyet a neves festőművész, id. Ká- tai Mihály (1906-1983). Végül megemlítem Gyurkó Gézának (1928-1984), a Népújság Rózsa Ferenc-dijas főszerkesztőjének nevét, akinek életét rövidre mér­te ki a sors. A Kisasszony-temetőben nyugvó egri jeleseink sírjai Kesz­lerffy doktor kivételével gondo­zott állapotban vannak. Ő is megérdemelné azonban, hogy sírdombját minél előbb rendbe­hozzák az illetékesek. Szecskó Károly Példaadó hagyományőraés a gyöngyösi Bugát Pál Kórházban Az emlékszo­ba egy részle­te (Fotó: Sóti Pé­ter) Alapítása annak a reformkor­nak köszönhető, amelynek helyi patriótái a kisemberek ápolását, gyógyítását tűzték célul: alapít­ványi összegből és közadakozás­ból létesült 1838-ban. 1848/ 1849-ben a szabadsághősöket, 1914-1918 között az első világ­háború, 1919-ben a honvédő harcok, 1943-1945-ben a máso­dik világháború katona-sebe- sültjeit és az átvonuló front pol­gári sérültjeit gyógyították — 1944/ 1945-ben ellenállókat és a zsidó üldözötteket mentették benne. Noha a személyi kultusz évei­ben elhatározták a vezetői, hogy a kórház névadásával „a küzdel­mes múlt valamely nagy szemé­lyisége emlékét” szándékozzák megőrizni, az esemény éveken át húzódott. A megye vezetői és az egészségügyi kormányzat legszí­vesebben az akkori szokásnak megfelelően vagy hazai, vagy külföldi politikai vezető nevére gondoltak. Végül is az oldódó politikai légkör lehetővé tette, hogy 1956. augusztus 20-án a kórház névadó ünnepséget ren­dezzen. Bugát Pálról, az 1848/ 1849-es szabadságharc főorvo­sáról, Gyöngyös szülöttéről ne­vezték el. Bronz mellszobrát, amely Madarassy Valter művészi alkotása, 1960-as években a haj­dani igazgató főorvosok (dr. Horner Vezekényi István, dr. Koller János és dr. Frindt Ferenc József) közös nyughelyre teme­tésére is a felső-városi temető­ben. Az 1970-es évek közepétől Varga Sándor gazdasági osztály- vezető hozzálátott a kórházi fel­szerelések, gyógyító eszközök, műszerek gyűjtéséhez és rend­szerezéséhez, amely a házi mú­zeum leendő alapgyűjtménye lett. Ugyanő 1987. július 1-jére elkészítette annak a kórházi kiál­lításnak az anyagát, amely egy­ben a város egészségügyi törté­netének tárgyi bemutatását is szolgálta. Ezt a kiállítást ismétel­ték meg újszerűén, mert 1988. szeptember 14-én már a Bugát Pál emlékszobát nyitották meg a kórház épületében. Az emléke­zés szép jellemzője a szintén Var­ga Sándor-féle kezdeményezés: Arcképcsarnokot állítanak össze a kórház igazgatóiról, akiknek a képeit Kökény Gyula, a kórház üzemmérnöke, amatőr festő ké­szíti. Kiemelkedett az 1988-ban rendezett emlékév. A kórház fennállása 150. évfordulójának ünnepségei szeptember 14-15- én voltak. Emlékülés, a kórház­alapító dr. Vezekényi István em­léktáblájának avatása a kórház főbejáratánál, Vezekényi em­lékplakett átadása. Az ünnepi emlékülés beszédét dr. Mátyus László igazgató-főorvos mond­ta, amelyben az utóbbi évtize­dekben első alkalommal ő mél­tatta a hajdani orvosok és ápolók önzetlen egészségügyi tevékeny­ségét is. A Vezekényi-emléktábla el­készítésének és a Vezekényi-em- lékplakett átadásának gondolata dr. Kiss Ferenc intézetvezető fő­gyógyszerésztől származik. Az emlékplakettet évenként egy or­vos kaphatja meg. A kitüntetett személy rövid életrajza és név­aláírása bekerül abba az emlék­könyvbe, amely folytonosságá­val a kórház múltjának, jelené­nek, jövőjének a jelképes össze­kapcsolása. Ezen felül dr. Kiss Ferenc nevéhez fűződik az1 ór- vos-gyógyszerész napok sörös rendezése is, amelyekre eddig kétféle emlékérmet is készítte­tett. Szintén emlékéremmel (ette nevezetessé az 1986-ban itt ren­dezett belgyógyászkongresszüst dr. Győri Imre főorvos. Jelentős az a törekvés, amely a kórház 150 éves múltjának és je­lenének írásos bemutatását szol­gálja. Tíz év óta dr. Pintér László főorvos javaslatára megjelenik a Bugát Pál Egészségügyi Híradó. Varga Sándor megírta a Gyön­gyösi Alapítványi Kórház törté­netét, amely 1988-ban önálló kaidványként is megjelent. 1991-ben a Bugát-Vezekényi emlékévet fogják megrendezni. Dr. Misóczki Lajos Akkumulátor nélküli Zsigulik Ötezer kilométeres sikeres próbautat tett meg Moszkva kör­nyékén az az új Zsiguli, amelynél a gyújtást akkumulátor helyett kondenzátorrendszer biztosítja. A világon ezt az eddig egyedülál­ló kísérletet a Moszkvai Autógé­pészeti Intézet munkatársai haj­tották végre. Hogy is néz ki az újdonság a kísérleti gépkocsiban? A motorházban a hagyomá­nyos 18,3 kilogrammos és 10 li­ter térfogatú akkumulátor he­lyett elhelyezett miniatűr áram­forrás súlya 3 kilogramm, térfo­gata 1,5 liter. Ez tölti fel a kon­denzátort, áramot ad a gyújtás­hoz, működteti a világítást, a jel­zőrendszereket és a mérőműsze­reket. A motor indítását egy 45 ezer mikrofarád kapacitású kon­denzátorblokk végzi.

Next

/
Thumbnails
Contents