Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-30 / 307. szám
NÉPÚJSÁG, 1989. december 30., szombat NÉPÚJSÁG-HÉTVÉGE 9. Szilveszteri vendégoldal Mindenki ült már névnapot, s nékem az utolsó jutott... Névadás Egy ismerősömnek arra a kérdésére, hogy lehet valakinek ilyen fura hosszú neve, azt válaszoltam: — Ha nem tetszik a Szilveszter, szólítson röviden December harmincegynek. Aszfaltbetyár Vacsora előtti hosszabb sétára indultam. A Baross utca sarkánál észrevettem, hogy egy harminc év körüli hölgyet követ egy hasonló korú férfi. A nő megállt kirakatot nézni, a férfi is megállt. A nő bement egy trafikba cigarettát vásárolni, a férfi megvárta, aztán követte a hölgyet — a körúton végig. Átmentek a Margit-hídon. A budai hídfőnél aztán a nő mérgesen, szikrázó szemekkel felkiáltott: — Hallja, maga gazember! Egy órája figyelem! Hát most már elég volt! Ha nem mutatkozik be, és nem visz el egy moziba, azonnal segítségért kiáltok! Feleljen, ha tud IV. Béla király alatt vajon miért szidták kevesebben a televíziót? (Még szünetelt a szériagyártás.) Ki mondta először azt: — A ménkű csapjon a képébe! Miért tolakszik? (Kovács László. Aki nem hiszi, járjon utána.) Hol található Budapesten egy jól működő telefonkészülék? (A postamúzeumban.) Mi az: egyszer fent, aztán megint fent, és a magasságos egeknek sem jön le? (Az elromlott lift.) Ha van két almám, és a szomszéd maszek kelmefestő elkér egyet, hány almám marad? (Kettő mert nem adok. Elég jól keres. Vegyen magának.) A Tóth-házaspár ötven évi házasság után, a mai napig is a legnagyobb harmóniában él. Soha egy szó veszekedés nem volt köztük. Hogyan lehetséges ez? (A férj tengerészkapitány. Minden évben csak két hétig van odahaza.) Egy másodperces detektívregény Ködös, borongós decemberi este volt. A nagyvállalat ebédlőjében marhapörköltnek álcázott kelkáposztát kanalazott a mes- terdetektív. (Aki egyébként másodállásban a vállalat ellenőrzési osztályának vezetését is elvállalta.) Áz utolsó előtti falatnál a homlokára ütött, és izgalomtól fűtött hangon felkiáltott: — Súlyos bűneset történt! A vállalatnál egymillió forintot sikkasztott az egyik alkalmazott. A tettest Glancz Eduárdnak hívják, platina műfogsort visel, közepes lúdtalpa van, gyermekkorában kétszer volt szamárköhögése, és cukorral eszi a káposztástésztát. Azonnal le kellene tartóztatni, hogy elnyerje méltó büntetését. De ez lehetetlen. Miért nem tudta a mesterde- tektív letartóztatni Glancz Edu- árdot? (Mire a vállalat ellenőrzési osztályának vezetője, a mester- detektív felfedezte a sikkasztást, Glancz Eduárt már negyven éven át élt a sikkasztott összegből, és 92 éves korában egy félté- kenységi dráma áldozata lett.) Búfelejtők Az alábbi borféleségek szilveszter éjszakáján bizonyára szép mennyiségben kerülnek fogyasztásra: színes pajtás (Szürke barát.) Nagy mesélőnk keresztneve + 1 + 10x100 + jó. (Móri ezerjó) Rossz kedvűnek lenni (Szamorodni.) Vtdéki városunkban élő bakfis (Egri leányka.) Ha túlzásba visszük az ivást, ide kerülünk: Hiányos szállítóeszköz + kúra (Elvonó kúra) Galambos Szilveszter Maradonára mindig szükség lesz Közeledik a labdarúgó VB, s ez alkalmat nyújt nemcsak az esélyek latolgatására (már akinek vannak ilyen gondjaik), hanem a távolabbi jövő problémáinak felvetésére is. Rómában például konferencián vitatták meg, hogy milyen legyen a sportvezetés taktikája 1992 után, amikor is a Közös Piac országai feloldják az egymás közti határokat? Mint a La Repubblica megírta, a legnagyobb érdeklődés a miniszter- elnök javaslatát fogadta. „Meglehet, felül kell vizsgálnunk a külföldi játékos fogalmát, hiszen a közösség országainak futballistáit akkor már voltaképpen nem lehet külföldinek tekinteni. Ezek után az sem lenne hibás döntés, ha kimondanánk: az a nem olasz játékos, aki itáliai csapatok színeiben lép pályára, ne játsszon a saját országa válogatottjában, vagy ne szerepeljen az olasz válogatott ellen.” A probléma ilyen felvetése korántsem érzelmi indíttatású. Giulo Andreotti efelől sem hagyott kétséget. Aki külföldön dolgozik, tehát a befogadó ország pénzéből él, annak alkalmazkodni kell a helyi szabályokhoz, ebben az országban kell jól játszania. „Persze, Önök azt mondhatják erre, hogy egy gazdag ország — és én fölteszem, hogy Itália is az — tizenegy Ma- radonát is vásárolhat magának. Ám, hogy erre ne kerüljön sor, korlátokat kell állítani. Tizenegy Maradona nem kell, de X számú igen.” Magyar Maradonák, előttetek a fényes jövő! Németh Miklós: Honfitársaim! Mindenki mondja utánam: Jól érzem magam... Jól érzem magam... Jól érzem magam... Kárpáti Ferenc: Miklós, az Antoniewicz Roland be- „Söprik az utcát...” hívta a románokat! Mindennapi nyelvünk Politikai színezetű szóláshasználatunk Mai poltikai nyelvhasználatunk jellemző sajátsága, hogy a mondanivaló értelmi és érzelmi tartalmának hatásosabb és eredményesebb kiemelése céljából egyre gyakrabban használunk fel állandó szókapcsolatokat, szólásformákat. Ezek a nyelvi formák nem önmagukban vállalják a kulcsszerepeket, hanem a megfelelően értelmező szövegösszefüggésekben, s így érzékelhetőbbé válnak a felhasznált szólások szemléletes, színező erejű sajátos mondanivalójának hatálytényezői is. Az egyre színesedő politikai palettán jelentkező egyedi és közéleti problémák feltárása, értelmezése céljából a szólásváltozatoknak két típusát használjuk fel: gyakran jelentkeznek az alkalmilag és egyedileg felhasznált szólásformák: „A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket” (Magyar Hírlap, 1989. márc. 18.) — „Holdvilágon nem sül cipó, bár a jó pék olyankor dagaszt” (Alföld, 1989. 2. sz.) — „Még okosnak is tartják, ha — mint mondják — a széllel szemben hajt gallért” (Népújság, 1989. nov. 20.) — „Van, aki kiborítja a bilit, amit eddig nem mert senki” (Népújság, 1989. dec. 8.) — „Valamit elhagytunk egy útkanyarban, s most futunk, mint három keréken az autó” (Garai Gábor: 30 óra). Közösségi nyelvhasználatunkban gyakrabban jut szerephez a szólásoknak az a típusa, mely a középhasználatú nyelvi formák minősítéssel szélesebb körben ismert és használt. Ez a sajátosságuk is alkalmassá teszi őket arra, hogy mindennapjaink társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyaival kapcsolatban a kritika és az önkritika célzatosságával szellemesen és hitelesem magukra vállaják-e egyes közéleti és politikai események és jelenségek félre nem érthető értelmezését. Alábbi példáink mindezt beszédesen bizonyítják: „A kulturális igény az ebek harmincadja” (rossz helyzetben van) (Magyar Nemzet, 1989. március 19.). — „A munkaadók, ha minden kötél szakad, engednek a negyvennyolcból” (engednek elveikből) (Magyar Nemzet, 1989. máj. 25.). Azt sem tartjuk véletlennek, hogy a sajtó hasábjain megjelent riportokban a riportalanyok szövegformálásában a szólásszerű nyelvi fordulatok feltűnő gyakorisággal jelentkeznek, s leginkább a nem kívánatos helyzetekkel, történésekkel kapcsolatban, többértelmű célzásokkal megterhelve szókimondóan, gunyo- ros felhangokkal is felerősítve. Ez a szövegrészlet is erről tanúskodik: „A magyar szellemi s művészeti élet elitjeiből kerülhetne ki a 387 képviselő közül legalább 80, így reprezentálnák a legkiválóbb honpolgárokat, s a többi honatya pedig cipelné a zongorát” (Magyar Nemzet, 1989. jún. 23.) Közéleti szóláshasználatunkat jellemző jelenség, hogy a vezércikkben megfogalmazott szövegrészietek is gyakorta átszíneződnek a megfelelő szövegösszefüggésekben kulcsszerepet vállaló szólások révén. Azt sem tartjuk véletlennek, hogy az átlát a szitán szólásforma is ezzel a szerepvállalással került bele ebbe a szövegrészletbe: „A magyar politikai életben fontos, hogy valaki átlásson a szitán” (Népújság, 1989. dec. 15.) Arra is fel kell hívnunk a figyelmet, hogy a szólások jelképi értéke, mondanivalójának időszerűsége azzal is érzékelhetőbbé válik, hogy ugyanabban a beszédhelyzetben és szövegrészletben több szólás együttesen vállalja közlő, kifejező szerepét: „A vezetők azt mondták, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában (1), szednem kellett a sátorfát (2) (Népújság, 1989. dec. 15.) Hogy a „Szegény ember vízzel főz, olyan is a levese” (Népszava, 1989. júl. 20.) szólásforma milyen időszerű célzásokkal terhelten „életszagú” mondanivalót fogalmaz meg, ahhoz nem kell külön kommentár. Dr. Bakos József Regényei félmilliós példányszámban Erotikus poétalány A könyvpiac sikerlistáján a szépirodalmi művek között a negyedik helyen Erdős Renée: A nagy sikoly című kötete állt néhány héttel ezelőtt. Azóta elkapkodták, és még az utcai árusoknál sem lelhető. Ez történt a Lysias című regényével is, két kiadása sem elégítette ki a mai olvasók érdeklődését. Megismétlődött a szerző hajdani sikere, amikor a harmincas-negyvenes években olyan olvasótábora volt, hogy egyetlen író sem tudott hasonló népszerűséget elérni, mammut példányszámban jelentek meg művei, negyven kötete a félmilliós példányszámot is meghaladta. Kritikusok, irodalmárok, de maga a közönség is találgatta, minek tulajdonítható ez a roppant, szűnni nem akaró sikersorozat, az írónő személyének, regényei atmoszférájának, rendkívül széles és végletes olvasói táborának? A századforduló irodalmi életének feltűnő, zajos eseménye volt a hirtelen híressé vált, erotikus költőnek nevezett ifjúpoéta- lány és az őt körülrajongó nagyságok kapcsolata. Három, a maga nemében rendkívüli férfi, a legendás Bródy Sándor, a különös életű Fülep Lajos — akihez később féijhezment —, a nagykunsági bojtárból világhírű szobrász- művésszé vált Finta Sándor mély érzelmi szálakkal kötődött a kor szellemében „megméretett és könnyűnek találtatott” költőnőhöz. A korabeli lapokból, életrajzi adatokból kiderül, hogy ez a kapcsolat küzdőtér volt valamennyiük számára, ahol hitvallásaik, egyéni érzelmeik fölé emelkedtek, ez határozta meg jövőjüket, és útjaik szétváltak. — Anyám üstökösként tűnt fel a századforduló irodalmi életében, hogy aztán hulló csillagként tűnjön el, mert a szerencse igen hamar elhagyta — emlékezik Erdős Renée-re, leánya, Fülep Kornélia. — Első kötetének szokatlan őszintesége megbotránkoztatta a közönséget, Eötvös Károly írta az ajánlását, Ady zseniális poétalánynak nevezte, Babits verset írt hozzá: „Izzószí- vű poétalány, minden dala a szívemet érte.” Merész témái miatt különös piedesztálra helyezték, de a mindössze néhány évig tartó diadal Bródy Sándorral történt szakítása után véget ért, roncsolt idegekkel, kiábrándulva a világból, a költszetéből, külföldre menekült. Az élet királynőjének tartott költőről megfeledkeztek Pesten a könyvkiadók, az újság- szerkesztők. Csaknem egy évtizeddel később, Fülep Lajossal kötött házassága és két leányának születése segítette ki válságából. A próza felé fordult, német, olasz, kiadók jelentették meg műveit, és itthon is egymásután adták ki új írásait. — Rákoshegyi magányunkban robotoló írónővé vált, apám már nem volt velünk, ő pedig naphosszat dolgozott, olvasm azt hitték, átélte mindazokat a szerelmeket, szenvedélyeket, amelyeket papírra vetett, irigyelték érte, felnéztek rá, de csak az írógépének esküdött örök hűséget. Á hajdani karcsú fiatal lány majdnem száz kilóra meghízott, jó étvágyú, fehér hajú nénikévé vált, aki azt vallotta: egyet kerestem egész életemben, a harmóniát saját lelkemmel és a világgal. — Meg kellett érnie, hogy származása miatt betiltották muErdős Renée fiatalon, sikerei teljében veit, álnévéi dolgozott tovább, Réz Bálintként több első dijat nyert pályázatokon, és elkapkodták ezeket a regényeit is. ugyanakkor menekülni kényszerültünk otthonunkból, ahányan voltunk, annyifelé bujkáltunk, idegeneknél húzódtunk meg. 1945-ben fejezte be utolsó munkáit, amelyek még abban az évben megjelentek. Bölöni György biztatására történelmi regénybe kezdett, de húgom halála miatt nem tudott tovább dolgozni. 1956-ban egy könnyűnek vélt megfázás áldozata lett. Ilyen volt titokzatos élete, amelynek örömeit, fájdalmait sohasem takargatta, ifjúkorában a verseskönyveiben írta ki magából elragadtatott érzéseit, majd nyolckötetes életrajzi regényében pályafutását ismerhette meg a közönség. — Tudomásom szerint nemsokára megnyitják családunk egykori villájának kapuit Rákoshegyen, és anyám személyét, életművét idéző sarkot is kialakítanak benne. E. M. Az év eseményei képekben Grósz Károly: Nekem még menynyi időm van?
