Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-30 / 307. szám
4. GAZDASÁG — TÁRSADALOM NÉPÚJSÁG, 1989. december 30., szombat Szó sincs bojkottról Fölösleges perpatvar egy iroda miatt (1/2.) Az egri színház és a politikai pártok Nem tagadható, volt abban célzatosság, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház társulata december 21-ére a városban működő politikai pártok képviselőit éppen Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? című darabjának előadására invitálta. A mű ugyan két évtizede látott először napvilágot, de nagyon is aktuálisan szól a hatalom kérdéseiről. Görbe tükröt állít azok elé, akik kizárólagosságra törekednek, tartozzanak bármilyen társadalmi réteghez is. Mondandója egyértelműen kiviláglik: a „stukkerért", a többiek sakkban tartásáért való tülekedés zsákutcába vezet, a kölcsönös félelem kialakulása nem kínál kiutat. A kamaraelőadást követően a társulat tagjai, illetve a különböző politikai pártok küldöttei a színház egy klubtermében beszélgettek. Jelen voltak a Magyar Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Ke- rezténydemokrata Néppárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, a Kisgazdapárt, és a Magyar Szocialista Párt képviselői. Elsőként Gáli László igazgató- főrendező beszélt az együttes elképzeléseiről, munkájáról. Vázolta a társulatépítés folyamatát, beszámolt az eddigi lépésekről az önálló egri színház újraindításáról. Hangsúlyozta, hogy mint minden vidéki együttesnek, arra kell törekedniük, hogy ne csak egyféle igény kielégítésére vállalkozzanak. A népszínházi elképzelésekből indultak ki, s a rangos irodalmi művek tolmácsolásával áttételesen, a művészet nyelvén szólnak fontos társadalmi kérdésekről. Emlékeztetett arra, hogy éppen Sütő András alkotásával, az Egy lócsiszár virágvasámap- jáva/indultak, amely a „porszem igazságáról”, az elnyomatás elleni küzdelemről mutatott fel példázatot. Annak idején maga az erdélyi magyar író is megtisztelte az egyik előadást, amely valóságos eseménnyé, politikai demonstrációvá változott. Hangsúlyozta azt is, hogy a közönség minden rétegével fontosnak tartják a jó kapcsolatot, számítanak a politikai pártok tagjaira is, szeretnének mindennapos, élő párbeszédet kialakítani. Enélkül a színház nem létezhet, mert az adja meg működésének feltételeit, ha a gazdasági támogatáson túl értő figyelem kíséri, állandó kontaktusban van azzal a társadalommal, amelynek tükröt tart. (Egyébként erre a törekvésre utalt az a tüntetés is, amelyet a társulat szervezett erre az estére. Másfél-kétezer egri égő gyertyával a kezében emlékezett a temesvári áldozatokra, s éltette a román forradalmat. A színház Amikor a színház közvetlenül politizál: a december 21-i tüntetés a romániai forradalom mellett (a mikrofonnál Gáli László) (Fotó: Szántó György) lépcsőin a művészek tettek hitet a szabadság eszméje mellett.) Ezután hosszú párbeszéd alakult ki. A jelenlévők még a darab hatása alatt voltak, így először am tértek ki. Méltatták a színészeket, a darabválasztást, értelmezték a mondanivalót. Lukács Tamás (Kereszténydemokrata Néppárt) másfelé fordította a beszélgetést. Mint elmondta, ő volt az egyik szerzője annak az írásnak, amely az Egri Újságban jelent meg, s abban kifogásolta, hogy a színház ügyvezető igazgatójául Kiss Sándort nevezik ki, aki az MSZMP megyei első titkára, majd az MSZP megyei koordinációs bizottságának vezetője volt. „Ejtőernyőzésnek” minősítette ezt a lépést. Visszatekintett az előzményekre is, s felrótta, hogy az előző művészeti vezető Szikora János nem tudta megvetni a lábát a városban. Azt is kifejtette, hogy a jelenlegi társulat bemutatói közül egyet nézett meg (Charley nénje), de ez annyira nem tetszett neki, hogy azóta sem tette a lábát a színházba. De ennek alapján „amatőrnek” minősítette az együttest. Elemzésében kitért olyan színházzal kapcsolatos jelenségekre is, amelyek mögött személyi ösz- szefonódásokat vélt felfedezni. Szavai nyomán parázs vita tört ki. Szinte nem is lehet visszaadni minden véleményt, csupán néhány jellemző álláspontot. Dr. Vass Géza (Magyar Szocialista Párt) azt emelte ki, hogy nem azokat az elhelyezkedéseket lehet „ejtőernyőzésnek” minősíteni, amelyek során a volt MSZMP apparátus keres végzettségének megfelelő helyet. Sokkal inkább az öt-tiz-tizenöt éve lezajlott folyamatot, melynek során kiérdemesült pártemberek kerültek ta- nultság, alkalmasság nélkül vezető pozícióba, s még most is kapaszkodnak székükbe. Tarjányi Gyula (Magyarországi Szociáldemokrata Párt) azt hangsúlyozta, hogy a színház nagyobb problémáival kellene foglalkozni, nem azzal, hogy a meghirdetett állásokra kit és milyen formában vesznek fel. Hasonló álláspontot foglalt el W. Zoltán Iván (SZDSZ), aki arról is szólt, hogy Kiss Sándor „kilobbizott” Egernek egy színházat. Abban összegezte véleményét, hogy döntsön a társulat arról, kit fogad be. A színészek közül is többen szót kértek, s úgy fogalmaztak: nem lenne szerencsés, ha valakit azért érne hátrányos megkülönböztetés, mert ehhez vagy ahhoz a politikai mozgalomhoz tartozik. Ne alakuljon ki kontraszelekció helyett egy új, nem kevésbé veszélyes. Többen hangot adtak annak, hogy szurkolnak a társulatnak, szeretik a színházat, örülnek az újabb és újabb bemutatóknak. így beszélt Bartókné Nagypál Emese (Magyar Demokrata Fórum) is, aki kifejtette, hogy nagy szeretettel követi nyomon az előadásokat, kedveli az itteni színészeket. Arról az aggodalmáról is szólt, hogy hiányzik stúdiószínház az együttesnek. Kalmár Péter (MSZP) szerint csak egy dolog miatt lehet amatőrnek nevezni a „csapatot”, a lelkesedése miatt. Jóval többet vállalnak ugyanis annál, ami általában a hivatásosokra jellemző. Egyébként igen lényegesnek nevezte azt, hogy itt éljenek a művészek, mert akkor van kisugárzása egy művészeti műhelynek. Más lényeges kérdésekről is elmondták nézeteiket a jelenlévők. Felvetődött, hogy az új körülmények között egy jól működő gazdálkodó egysége kell, hogy legyen a városnak a teátrum. Többen azt is kifejtették: óriási a szerepe a település közéletében. A közönség, a közvélemény támogatására van szükség, hogy a továbbiakban is magas szinten működhessen. Az az egységes álláspont alakult ki, hogy az a híresztelés nem felel meg a valóságnak, hogy a politikai pártok bojkottot helyeznek kilátásba arra az esetre, ha Kiss Sándor kerül az ügyvezető igazgatói posztra. Sőt, a bojkott gondolatát is elvetették, kultúraellenesnek ítélték. Ebben a kérdésben valamennyi jelenlévő egyetértett. Már jócskán éjfél felé járt az idő, mikor újabb és újabb fontos témák merültek föl, de egyelőre fel kell függeszteni a disputát. Megfogalmazódott az is, hogy a későbbiek során szükségesek az ilyen találkozások: egyre több tisztázó eszmecserét, alkotó párbeszédet szeretnének szervezni. Az egri Gárdonyi Géza Színházba évente 120 ezer néző látogat. Nagy az érdeklődés, különösen a város lélekszámával összevetve. Ahhoz, hogy a nehezedő feltételek mellett is megélhessen,magas szinten dolgozhasson a társulat, a település politizáló közvéleményének támogatására is szüksége van. A különböző pártok képviselői a közösen megtekintett darab intelmét megérezték, megértették: csak demokratikus úton van esélyünk a továbblépésre, a szabadabb, jobb világ felépítésére. S hitet is tettek a demokratikus megoldások mellett. Gábor László A jövő évben: 6,3 millió fejlesztésekre A Tigázról a tények és tervek tükrében Amint az sokak előtt ismeretes, a Tigaz gázszolgáltatói tevékenysége hét megyére teljed ki, s a feladatokat négy üzemigazgatóság látja el. Ezek közül a miskolcin belül a szűkebb hazánkbeli kirendeltség végzi Hevesben a teendőket. A cég munkája kiteljed — egyebek mellett — gázvezetékek létesítésére, üzemeltetésére, tervezésére, kivitelezésére, gázfogyasztók és -készülékek bekapcsolására, a berendezések karbantartására, valamint — az előírásoknak megfelelően — az ellenőrzésre. Megyénkben — 1965-ben — Eger földgázellátásával kezdődött az effajta szolgáltatás. Később Hatvant kapcsolták be, majd Gyöngyöst. E településeken a közterületi gázipari létesítmények alapberuházásai a Tigáz célcsoportos finanszírozásával valósultak meg. A fejlesztési lehetőségek a nyolcvanas évek elejére azonban teljesen beszűkültek, ugyanis az állami pénzeszközök számottevően csökkentek. Ezzel szemben viszont a lakosság részéről olyan finanszírozási készség jelentkezett, amely lehetővé tette a gázvezetékek helyi erőből való megépítését. Ebben az időszakban kapcsolódott be a gázszolgáltatásba Bélapátfalva, Lőrinci, Mátraderecske, Nagyréde, illetve Parádsasvár és Pétervására. Jelenleg folyik Bükkszék, Terpes és Szajla „bevonása”, s a tervek szerint mindez létrejön — mégpedig 1990- ben — Füzesabonyban és Hevesen is. A megyei tanács kérésére a Tigáz az egész Hevesre kiteijedő térségi szemléletű tanulmány- terv készítését vállalta el. Ebben meghatározzák a települések gázellátási lehetőségeit. Megállapítható az is, hogy az egyes helységekben a gázátadó állomások kapacitása lassan teh'tődik. Az egri a város igényét távlatilag is képes kielégíteni, ám a környező községekkel kapcsolatban mindez nem mondható el. A Gyöngyösön, a Pétervásárán, valamint a Lőrinciben lévő ugyancsak meglehetősen leterhelt. Jelenleg épül a káli gázátadó, amely az első lépcsőben Füzesabonyt és Hevest szolgálja majd, később azonban további települések bekapcsolására is lehetőség nyílik. Ügy tűnik, a pillanatnyi termelői és fogyasztói gázár mellett a szolgáltató csupán veszteséget könyvelhet el, amit viszont a költségvetés nem kompenzál. Minthogy a lakosság egyre nagyobb hányadához jut el a gáz, így a ráfizetés is emelkedik. Akárcsak másutt az országban, úgy szűkebb hazánkban is várakozáson felüli méreteket öltött a gázellátás helyi erőből való megvalósítása. Mindezt — sajnos — a szükséges ipari háttér képtelen volt követni. Ahhoz, hogy a fogyasztói megállapodásokban vállalt — a lakossággal és a tanácsokkal szembeni — kötelezettségeit a Tigáz teljesíteni tudja, egyes esetekben kénytelen volt nemet mondani az igénylőknek. A fentebbiek során már említett veszteségességet úgy próbálják meg csökkenteni, hogy előtérbe helyezik a hatékonyságot. Ez közelebbről azt jelenti, hogy az épülő vezetékeket minél jobban igyekeznek kihasználni, azokra minél több lakást kívánnak „rákötni”. Ez nem csupán az egyének, hanem a népgazdaság érdekeivel is megegyezik, hiszen így kevesebb az egy otthonra jutó beruházási költség. A jelentkező igények jövőbeni elbírálása persze változhat, az azonban kétségtelen, hogy ennek összhangban kell maradnia az iparág és a vállalat kapacitásával, illetve a terv- szerűségi követelményekkel. Ami a megyénkbeli beruházási célkitűzéseket illeti... A Tigáz ez irányú lehetőségei, pénzeszközei csökkenő tendenciát mutatnak, s ebből jelenleg csakis a gázszolgáltatás biztonságát elősegítő rekonstrukciók oldhatók meg, noha még ezek sem mindig. Éppen ez az oka annak, hogy esztendőről esztendőre húzódik az Egerbe tervezett új gázfogadó állomás létrehozása — ez mellesleg a Szépasszony-völgyben lenne —, sőt az 1990-re megfogalmazott előtervbe sem fért bele. S bár az anyagi kondíciók valóban nem a legjobbak, ennek ellenére jelentős összegeket fordítottak a hevesbeli gázipari létesítmények építésére, illetve korszerűsítésére: amíg 1988-ban ez csupán 1,3 millió forint volt, addig az 1989- es terv 4,3, az 1990-es pedig 6,3 millióval számol. Az utóbbiból akarják megvalósítani mintegy 1100 méter gázvezeték, valamint az egri Meder utcai nyomásszabályozó rekonstrukcióját. A távlati elképzelések között szerepel — egyebek mellett — gázszolgáltató üzemek kialakítása Pétervásárán és Kálban, továbbá hiba- bejelentő helyek létesítése Bélapátfalván, Lőrinciben, Hevesen és Füzesabonyban. Annyi azonban már most kijelenthető, hogy mindezekből csak a ’90-es évek második felében lehet valóság. Való igaz, hogy időnként a háztartási fogyasztók panaszokat tesznek a gázminőség ingadozásával kapcsolatosan. Ezzel összefüggésben kell megjegyezni, hogy a gázdíj meghatározásának alapja a szolgáltatott földgáz havi átlag fűtőértéke. Ezt — minták alapján — a Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat állapítja meg. Tudjuk jól, a Tigáz igazi megmérettetésére általában a teleken kerül sor, hiszen ilyenkor lehet tapasztalni a fogyasztási csúcsokat. Nos, a cég azt ígéri, hogy az idei hideg hónapokra felkészült, így a továbbiak folyamán sem kell különösebb zavarokra számítanunk. (sárhegyi) Fogadd be a tőtot... Az Ipari Szövetkezetek Heves Megyei Szövetsége titkárának szobájában igazán felkészülten várták az újságírót. Pillanatokon belül fénymásolatok készültek az „ügy” papírjairól, s még magnetofon is rögzítette a jelenlévők minden szavát. A két évvel ezelőtti szerződés- kötésre a régi munkatárs, Frey- tag László emlékezett vissza: — Dr. Holló Bélát kereste meg dr. Nagy Árpád az iroda bérlése dolgában. Nem volt ennek akadálya, de egy esetleges patthelyzet kizárására eleve biztosíték lett a kikötés: a megállapodás három hónapi határidővel bármikor felmondható, cserehelyiség nélkül... Ennek megfelelően jártunk el most, és mélységesen felháborítana, ha csak bírósági úton érvényesíthetnénk az igazunkat! — Már a beszélgetés elején le kell szögeznem — vette át a szót dr. Kaszás Mária, a Kiszöv titkára —, hogy a 24-es Jogtanácsosi Munkaközösség vezetője, dr. Ecsegi János végig korrektül járt el. Nem is vele volt a baj... A türelmi idő is lejárt — Öntől is szeretném hallani, mi tette szükségessé, hogy felmondják a bérleti szerződést? — Elöljáróban hangsúlyozom —adta meg a feleletet a titkárasz- szony —, dr. Nagy Árpáddal mi korrekt, mondhatni, jó viszonyban voltunk. A lépésre a gazdasági kényszer miatt került sor. Ezért hirdettünk pályázatot, és végül a cégbíróság bérelte ki az egész harmadik emeletünket. Nekünk is kevesebb hely maradt, így nem tehettünk mást, mint hogy június 9-én felmondtunk Árpádéknak. Ők azonban három hónap eltelte után se voltak hajlandók kimenni. — Úgy tudom, Ön szóban megígérte nekik, hogy addig maradhatnak, amíg új helyet nem találnak maguknak. — Én még tavasszal jeleztem, várható, hogy szükség lesz a második emeleti helyiségekre. A konkrét szerződéskötésig — ez májusban történt meg a megyei bírósággal — nem akartunk felmondani. Június 9-e után is türelmesek voltunk, holott a belső festést, az átalakítást nyáron érdemesebb csinálni. Jellemző példa egyébként: az ugyancsak bérlő dr. Offenbacher Géza többször is költözött a kérésünkre. — Árulja el, kérem, valóban a társadalmi elnöknek kellett Nagy Árpádék irodája? — Hogy mondhat bárki is ilyet!! — Dr. Kaszás Mária alig tudta türtőztetni magát haragjában. — Az elnöknek nincs szüksége semmilyen helyiségre! Egyébként éppen ő volt az, aki a szövetkezetében kínált fel Nagy Árpádéknak szobát! Magam is ajánlottam egy másikat máshol neki, de nem fogadta el. — Vajon miért nem? — Bizonyára anyagi okokból. Ilyen kis összegért, mint amit nálunk fizettek, sehol sem talál ma már helyiséget. Ázsiai módszerek? — Dr. Nagy Árpád leginkább a módszereket kifogásolta, mondván, hogy azok inkább ázsiaiak, mintsem európaiak. A telefon kikapcsolása, a mellék- helyiség elzárása... — Azon lehetne vitatkozni, ki, hogyan viselkedett. Október 5-én mondtam nekik, nem látom, hogy pakolnátok... Erre elég durva hangnemben válaszoltak. Utána valóban nem használhatták a telefont, a telexet és a fénymásolót. A mellék- helyiséget nem zártuk el, hiszen mi is oda járunk, s az ügyfeleink is, ha szükséges. — Az pedig engedtessék már meg — vetette közbe dr. Offen- bacher Géza, aki nemcsak bérlő az épületben, hanem a Kiszöv jogi képviselője is, 26 tagszövetkezet érdekében jár el —, hogy a saját házában a szövetség maga dönthesse el, mit, miképpen szeretne! Teljesen nyilvánvaló, a Kiszöv túl akarja élni ezt a mai helyzetet. — Birtokháborítás megszüntetéséért államigazgatási eljárást is indított a Kiszöv által befogadott irodavezető. S elmondása szerint a tanácson Önöket kötelezték három napon belül az eredeti állapot visszaállítására... — Én magam is ott voltam, Nagy Árpáddal együtt — mondta dr. Barczi Antal, a szövetség alkalmazottja. — A tárgyalást vezető hölgy közölte velünk a jogszabályokat, én pedig megmondtam Árpádnak, hogy inkorrekt dolog, amit művel. Bejelentettem, hogy helyiség kiürítése rímén keresettel fordulunk a bírósághoz. Ezután következett a szóbeli határozat a tanácson: a birtokháborítási eljárást felfüggesztik a jogerős ítélet megszületéséig. Jogcím nélkül, rosszhiszeműen November napjai a dúlás-fú- tós jegyében teltek. Indulatokkal terhesen, sértő megjegyzések kíséretében. Mígnem november 20-án a szövetség újabb lépésre szánta el magát. — Levelet küldtünk Miskolcra — elevenítette fel a történteket dr. Offenbacher Géza —, hogy tudassuk a munkaközösség irányítójával, dr. Ecsegi Jánossal, egy hét múlva megkezdjük az átalakítási munkákat. Ennek során nem tekinthetünk el az egykor általuk bérelt, s most jogcím nélkül, rosszhiszeműen birtokban tartott szobától sem. Ezután derült ki mellesleg, hogy az egri irodavezetőjük önhatalmúlag járt el, Miskolcon nem is tudtak az addigi fejleményekről! Az első rész végén idézett események adták a már kínos bonyodalom lezárásához a döntő lökést. — December 7-én Freytag Lászlóval mentünk az általuk bitorolt helyiségbe — beszélte el a jogi képviselő. — A kulcsot kértük, amit magánál tartott Nagy Árpád. Közben Laci kiment valamiért. Egyszer csak ütést éreztem a fejemen. Árpád a fémből készült ruhafogassal sújtott rám. Utána is ütött. Szerencsére én megőriztem a hidegvéremet. Látleletet vetettem... A jogászokhoz egyáltalán nem méltó elintézési módot követően jött létre a már többször emlegetett utolsó megállapodás, ami után december 11-én délután dr. Nagy Árpádék kiköltöztek a 17 négyzetméteres ideiglenes irodájukból. * A történtek hallatán akár mosolyoghatnánk is, ha lenne hozzá kedvünk. Inkább elszomorító azonban az a több hónapos teljesen fölösleges csatározás, ami Egerben, a Katona téren végbement. Az mindjárt kitűnik, egyfajta fogadd be a tótot...-jelenség sajátos modem változata zajlott le. Kicsinyesnek tetsző érdek szülte az érthetetlen lépések, cselekedetek sorozatát az egyik oldalon, s ezek váltották ki a szokottnál határozottabb módszereket a másikon. Azon, amelynek alanya, a Kiszöv — kétség sem férhet hozzá — végig jogszerűen járt el, mi több, a józan ésszel fel- foghatónál is türelmesebbnek bizonyult. Ámiért ez az „irodaháború” különösképp tanulságos, az a következő: a mai világban — amikor az üzleti életben mindennél fontosabb a makulátlanság — nyilvánvalóan sem a szövetségnek, sem dr. Nagy Árpád jogtanácsosnak nem hiányzott ez a jóhírnéven foltot ejtő, butuska perlekedés... Szalay Zoltán