Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-30 / 307. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 307. szám 1989. december 30., szombat ÁRA: 5,30 FORINT POLITIKAI NAPILAP A huszonnegyedik órában Akár tudatosítjuk magunkban, akár nem, a je­len minden pillanata tünékeny és törékeny. Az, hogy most, az nem jelent mást, csak rohanást a múltból a jövő felé. Az ünnepek abban segítenek, hogy tagolhassuk a végtelen, s néha fenyegetőnek tűnő időt. Azt az esélyt jelentik, hogy esztendőről esztendőre visszatérve, kilátótoronyként előre és hátra tekinthessünk róluk. Az óra mutatóját soha nem figyeljük annyira, mint december 31-én, szilveszterkor: várjuk, hogy bekövetkezzen az éjfél. Pedig voltaképpen máskor is épp ilyen sebesen száguld a másodperc- mutató, szaporáz a nagymutató, s kérlelhetetlen lassúsággal forog körbe a kismutató. Ilyenkor azonban tizenkettő előtt néhány perccel hazánk­ban, de az egész világon is milliók, sőt milliárdok állnak meg, hogy szinte lélegzetvisszafojtva fi­gyeljék néhány másodpercig vagy percig az órák számlapját. Egy pillanatig csendben maradnak a legvidámabb, a legzajosabb társaságban is, mert az ünnep lényegéhez érkezünk el. S ebben a né­maságban végig lehet gondolni mindazt, ami a múlthoz tartozik, de azt is számba lehet venni, hogy mit hozhat a jövő. Annyi bizonyos, hogy többen néznek ezen a szilveszteren hátra, mint előre. Az óév és az újév határmezsgyéjén főleg azért fordulunk az előző felé, mert annyi mindennel kell szembesülnünk, hogy néhány perc alatt talán nem is sikerülhet. Meg aztán ami már megtörtént — bármilyen hihe­tetlennek is látszott —, az már többé-kevésbé bi­zonyos, ellentétben azzal, ami előttünk áll, s még jórészt kiszámíthatatlan. Az ember határhelyzetekben képszerűen lát­hatja maga előtt egész életét, átélheti azt, ami vele történt. Ezt azok mesélik el, akik valamilyen sú­lyos baleseten mentek keresztül, vagy halálos ve­szedelemben forogtak. Ha másra nem is jó ez a néhány pillanat, ami a szilveszteri pezsgődurraná­sok előtt a némaságé, talán arra igen, hogy hason­lóképpen egy látomásba, egy képbe fogjuk össze mindazt, ami 1989-et jelentette. Ez azonban egyáltalán nem egyszerű dolog, mert rengeteg mindent hozott ez az esztendő. Akadnak, akik úgy fogalmaznak, hogy ez az évszázad éve volt, mert itt, Európának ebben a sarkában megdönthetetlennek hitt bálványok zu­hantak földrengésszerű robajjal a földre, népek, társadalmi rétegek és egyes emberek sorsa ért el olyan váltókig, amelyek letérítették az eddigi sí­nekről őket. Felkavarodott a világ. Sokan úgy ér­zik, hogy nem váltóátállítás ez — hogy az előző képnél maradjunk —, hanem kisiklott a vonat, s tömegszerencsétlenség történt. Szerencsére azonban ez csak egy országban következett be ilyen formában, Románián lavűl máshol véráldo­zat nélkül sikerült végbevinni a történelem által kikényszerített fordulatot. De reméljük, előbb- utóbb ott is megnyugvás következik és béke, az ál­dozatokat, a hősöket, s a kivégzett hóhérokat elte­metik, a romokat eltakarítják, az ablakokat újra üvegezik. Az élet megy tovább, a sebek, ha még­oly mélyek is, végül beheggednek. Hogy mégis mi jut eszembe 1989 december 31- én, éjfél előtt néhány pillanattal? Úgy vélem, hogy a lelkiismeret napja, június 16-a. Felidézem ma­gamban, ahogy ott álltam a Hősök terén, szem­közt az elkapart, elfelejtésre ítélt, majd kiásott, s a nemzet ravatalára emelt múlttal. Annál is inkább ez idéződik fel bennem, mert kísértetiesen hason­lóan lengtek Romániában a középen kivágott lo­bogók, mint 1956-ban hazánkban. Június 16-án ezek a zászlók is feltámadtak, hogy aztán a kör­nyező országok demokratizálódó, újat akaró né­peinek is megmutassák, hogy van lehetőség, van remény. A történelmi zsákutcából ki lehet tömi, a sok évtizedes hazugságokkal le lehet számolni, s más, tisztább világot lehet építeni. Azt sem tudom elfelejteni, míg a mutató a ti­zenketteshez közeh't, hogy hányszor hangzott el 1989-ben, hogy a huszonnegyedik órában va­gyunk. S ahogy figyelem a számlapot, újra rájövök arra, hogy milyen semmitmondó is ez a figyelmez­tetés. Mert az óra tovább jár, aztán jön az egyes, a kettes, s felvirrad a hajnal. Az elmúlt esztendő történéseiben is átléptünk olyan fordulópontokat, amelyekkel kapcsolatban katasztrófát emlegettek. Még az év elején elfoga­dottá vált a többpártrendszer, amely azelőtt hihe­tetlennek tűnt. Aztán törölték az állampárt, az MSZMP vezető szerepét az alkotmányból. Ta­vasszal összeült a Nemzeti Kerekasztal, hogy az­tán három hónapon keresztül tárgyaljon. Fölrém- lett az elszigetelődés veszélye, májusban NDK, Csehszlovákia és Románia akkori vezetése össze­fogást tervezett ellenünk. Pekingben véresen le­számoltak a reformot követelőkkel. Megindult a kelet-európai menekültáradat, Bulgáriából Tö­rökországba, az NDK-ból és Romániából Ma­gyarországra, az emberek lábukkal szavaztak a konzervatív rendszerek ellen. Közben a Szovjet­unióban is sok helyen forrongás tört ki, a Baltiku­mon a kiválás gondolatát is melengetik. Hazánk­ban igazából akkor bomlott föl a pártállam, ami­kor októberi kongresszusán kimondták az állam­párt reformerői, hogy az MSZMP ideje lejárt. Ok­tóber 23-án pedig már a Magyar Köztársaság ál­lampolgárai lettünk. S méltósággal, európai mó­don köszöntöttük azokat az ünnepeket, amelye­ket sokan vártak, s melyektől sokan tartottak: március 15-ét, június 16-át, október 23-át. Más­hol is megindult a föld: Csehszlovákiában, NDK- ban, Bulgáriában, majd végül Romániában kihar­colták a szabadságot, s nagy lépéseket tettek a de­mokratikus társadalom felépítése felé. Sok minden történt még ezeken kívül, de ha most újra a gyász és az öröm egymást váltogató pillanatait, a múlt és a jövő találkozását élem át a június 16-ai Hősök terén, akkor nem is törekszem arra, hogy folytassam ezt a felsorolást. Akadnak, akik úgy vélik, hogy a környező országok viharos gyorsasággal értek utói, sőt haladtak meg ben­nünket. Ebben igazából nem hiszek, mert a forra­dalmi lelkesedés, a robbanás múltán ugyanazok­kal a gondokkal, ha nem súlyosabbakkal kell szembenézniük. Mert, mint természetes, a hu­szonnegyedik órán mindig túljut a mutató... S, hogy mit hoz a jövő? A naptár fordultával nem tehetjük le a gondok batyuját. Az óriási adós­ság, a sok társadalmi feszültség, az ellentmondá­sos politikai helyzet alaposan megterheli már elő­re a következő év számláját. Mert bárhogy is ala­kulnak a választások, a következő Országgyűlés­nek és a kormánynak szembe kell ezekkel nézni. A most alakuló, formálódó politikai pártokra gondolva eszembe jut egyik kedvenc íróm, Kurt Vonnegut egyik ironikus fogalmazása: „Semmi ok nincs rá, hogy a jó miért ne diadalmaskodhatna éppoly gyakran, mint a rossz. A győzelem mindig szervezés kérdése. Ha vannak angyalok, remélem úgy szervezkednek, mint a maffia”. Remélem, az új politikai erők „angyalok módjára”, tisztán in­dulnak el a választási küzdelemben. Akkor nem kell tartani egyikőjüktől sem, ha nem a kizáróla­gosságra törekednek, s nem hiszik önmagukat az igazság kizárólagos letéteményesének. Aztán úgy is eltűnik a látomás, a képbe sűrített esztendő, s durran a pezsgő. Felhangzik a Him­nusz, s egy kissé megnedvesedik az ember szeme. Talán egyetlen más nemzet sem könyörög Isten­hez így a megszenvedett múlt tudatában „víg esz­tendőért”, mint a miénk. Átlépjük a huszonne­gyedik órát, az évtized határát, s talán a magyar­ság egy új korszakába érünk. Gábor László 1990 Gazdasági prognózis A Magyar Nemzeti Bank elnökének nyilatkozata in agyra neu trie Keim az or­szággyűlés decemberi döntését, amelynek értelmében elfogadta az ország jövő évi költségvetését; a képviselők ezzel megteremtet­ték a lehetőséget arra, hogy ki­alakítsuk a Nemzetközi Valutaa­lappal létrehozott előzetes meg­állapodás végleges formáját — mondotta Bartha Ferenc az MTI munkatársának, tájékoztatást adva hazánk és az IMF tárgyalá­sainak jelenlegi állásáról. Bartha Ferenc elmondotta, hogy a jövő évi költségvetés elfo­gadása, azon belül a költségve­tésben lényeges pozíciójavulás Kiiuzese sarkalatos poinja von az IMF-tárgyalásoknak. (A Parla­ment — mint ismeretes — jóvá­hagyta az erre vonatkozó elkép­zeléseket, így a jövő évben a költségvetés kiadásai legalább 40 milliárd forinttal csökken­nek.) A Parlament döntése mó­dot ad arra is, hogy a folyó fizeté­si mérlegen belül a konvertibilis elszámolású áruforgalomban 800-900 millió dollárral javuljon az egyenleg, a rubelelszámolású egyenleget pedig egyensúlyba le­het hozni. Az IMF-tárgyalások során előzetesen megállapodtak abban, hogy a folyó fizetési mér­leg egészét tekintve a hiány éves szinten maximum 550 millió dollár lehet. Az IMF-tárgyalások további menetéről a Nemzeti Bank elnö­ke kifejtette: január elején a Nemzetközi Valutaalap hazánk­ba érkező delegációjával végle­gesítik a népgazdasági mérlege­ket, például a költségvetés, a fize­tési mérleg, az államadósság, a külső adósság egyes adatait. Megegyezésre lehet számítani a jövő évi monetáris politika még nyitott kérdéseiről. Január köze­pére várható a végső megállapo­dás. (Folytatás a 2. oldalon) JO REGGELT KILENCVENES ÉVTIZED! „Aggódom a jövőért, de hi­szem, félelmünk elmúlik nemsokára (3. oldal) TORDAI TERI: RENDHAGYÓ MÓDON ALAKULT AZ ÉLETEM „Ha tíz évvel fiatalabb len­nék, félnék, szoronganék” (6. oldal) NAGY EMBEREK SZERELMEI „A lángelméknél az érzel­mi élet csupán lépcsőt je­lent a nagy, földöntúli sze­relmekhez." (7. oldal) AZ ORSZÁGOS TERVHIVATAL TÁJÉKOZTATÓJA „1990-ben az oktatás és az egészségügy kiemelt terüle­tein van lehetőség érzékel­hető javításra” (13. oldal) . — n s n Ifi9ti hír Eredményekh gazdag, baldo, új esztendőt kívánunk minden kedves Olvasónknak! A konszolidálódás jegyében Romániában a minisztériumok egész sora alakult. — Szabadon lehet benzint, áramot fogyasztani — Szilveszter: három napos ünnep Döntő fordulatához érkezett péntekre virradóan a romániai belpolitikai helyzet újabb kon- szolidálási folyamata. Az éjszaka a rádió és a televízió számos új, az államhatalom új felépítésére vonatkozó rendeleteket ismerte­tett, amelyeket a Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsa bocsátott ki. Ezek szerint a Nemzeti Meg- mentési Front Tanácsa a hata­lom legfelsőbb szerve. A testület 145 tagból áll. Tagjai sorából megválasztja all tagú végrehaj­tó irodát, amely a tanács ülései között ellátja a végrehajtó hatal­mat. A tanács 10 szakbizottságot hozott létre működőképességé­nek kiterjesztésére. Újjáépítési, gazdaságfejlesztési, szervezési, alkotmányjogi-igazságügyi-em- berjogi, ifjúságügyi, külpolitikai, tudomány- és oktatásügyi, mű­velődési, környezetvédelmi, nemzeti kisebbségügyi továbbá területi adminisztratív bizottsá­gait most alakítják ki. Közreadta a tanács: az ország neve, Románia, kormányzási formája köztársaság. A tanács nevezi ki a miniszterelnököt. A miniszterelnök hatásköre a mi­niszterek kiválasztása és kineve­zése, az áprilisban tartandó vá­lasztásokig megalakítandó kor­mány megalakítása. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsának hatásköre kiterjed számos terü­letre. Alárendeltségébe tartozik a legfelsőbb katonai tanács, irá­nyítja és összehangolja a hadse­reg és a belügyminisztériumtól átvett egységek egész tevékeny­ségét. A tanács alárendeltségébe tartozik a rendőrség és a tűzoltó­ság is. A milícia elnevezését rend­őrségre változtatta. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa elnökének hatáskörét is meghatározták. Ő képviseli az országot a nemzetközi kapcsola­tokban, megköti a nemzetközi szerződéseket, kinevezi és visz- szahívja Románia nagyköveteit s tulajdonképpen államelnöki fel­adatot gyakorol. Rendeletileg létrehozták az új minisztériumok egész sorát. Pét­re román miniszterelnöknek két helyettese van: Mihail Draga- nescu és Gelu Voican Voicules- cu. . A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa egy másik rendelettel több mint 40 katonai vezetőt elő­léptetett— azokat, akik a népfel­kelés időszakában hősiesen ve­zették a hadsereg egységeit a Se- curitate gyilkos bandái ellen. A Nemzeti Megmentési Front Tanácsa számos korábbi rendel­kezést hatálytalanított. Határo­zataival visszaállítja az élet nor­mális rendjét és menetét. A jövő­ben nincs olyan korlátozás, amely megkeserítette az embe­rek nyugalmát. Korlátlanul használhatják a villamosenergi­át s annak 1 kilo wattos árát egy­ségesen 65 bániban állapították meg. A benzint, a gépkocsik üzemanyagát is felszabadították: bárki szabadon tankolhat, nincs korlátozás. Közölték: az iskolai szünetet január 17-ig meghosz- szabbították, az egyetemeknél pedig január 14-ig. Három napos munkaszünet lesz Romániában december 31-január 2. között. A szilveszterre való készülődés ér­dekében pénteken és szombaton az üzletek 1-2 órával tovább tar­tanak nyitva. Reggeli hangulatkép alapján összegezhető: az ország egész la­kossága nagy megnyugvással fo­gadta a bejelentéseket, amelye­ket a rádión keresztül a hajnali órákban többször megismétel­tek. A.bukaresti képhez tartozik: csütörtök éjszaka még szórvá­nyosan voltak lövöldözések, de a hadsereg mind szorosabb gyűrű­be zárja a még ellenálló egysége­ket, amelyek már nem tudnak erőteljes ellenállást kifejteni. * Több mint kétórás megbe­szélést folytatott Bukarestben a külügyminisztérium épületében szombaton délelőtt Horn Gyula magyar és Sergiu Celac román külügyminiszter. Horn Gyulát délután fogadta Ion Iliescu, a Nemzeti Meg­mentési Front Tanácsának el­nöke és Petre Roman minisz­terelnök. Újabb és újabb segély- szállítmá­nyokkal — ezúttal már MALÉV gé­peken segítik a romániai forradalmat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents