Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-18 / 298. szám

4. KULTÚRA — KÖZMŰVELŐDÉS NÉPÚJSÁG, 1989. december 18., hétfő Filmlevél Szenteste a terroristák fogságában Ritka kellemes karácsonyi meglepetéssel ajándékozott meg bennünket a MOKÉP: mostanra időzítette az év egyik legérdeke­sebb filmpremieijét. Miért von­zó a Drágán add az életed?Talán a műfajok sokszínűsége miatt: akció, kaland, szerelmi, roman­tikus és humoros szálak kapcso­lódnak össze szerves egésszé. Aki mozgatja az eseményeket, akit megszeretünk, akinek szur­kolunk — Bruce Willis. Ó a szu­perhős, de a szó igazi, vonzó'ér­telmében. Egy New York-i rend­őrt alakít, aki Kaliforniába uta­zik karácsony előtt. Az US A-ban teljesen más világ a kontinensnyi ország két sarka. John Mc Clane számára Los Angeles idegenebb mint egy kínai számára az ameri­kai város. Itt akar kibékülni a fe­leségével; nagyon reméli a kará­csony újra közelebb hozza őket egymáshoz... Hősünk az akció­filmek izomkolosszusainak min­den külső tulajdonságával ren­delkezik: kidolgozott izomzatú, de súlyfeleslege is van, és olyan emberi gyengéi, amelyek a mie­ink is lehetnének. így rögtön a film elején elnyeri rokonszen- vünket. Felesége számára John egy önfejű lecsúszott senki, aki gátolná őt sikereiben. Amikor a repülőtérről megérkezik a hatal­mas felhőkarcolóhoz, ahol már megkezdődött a cég karácsonyi bulija, nem valami lelkesen fo­gadják. .Történik azonban vala­Részlet mi, s John megmutatja ki is ő va­lójában. Nemzetközi terroristák szállják meg az épületet, túszul ejtik az ünneplőket, a „vendég” azonban észrevétlen marad... Ez a véletlen az egész történet elin­dítója. Egyedül veszi fel a harcot, s ez a küzdelem nagyon emberi­vé emeli. Johnt a félelme érleli és erősíti. A cselekmény felgyorsul: a veszélyes helyzetek, a váratlan szituációk sokaságát éljük át ve­le. A mesteri dramaturgia követ­keztében a rendező eléri, hogy a film utolsó félórája még az ame^ rikai filmben is a csúcsot jelenti. Jonh jó adag öngrimasszal és öniróniával rendelkezik, szövege élő, lezser — de nem közönséges. A legnagyobb próbája nem a ter­roristák legyőzése, hanem a saját filmből magával vívott küzdelem. Az ér­zelmek egész hullámvasúján megy végig a cselekmény során, mi nézők pedig hű társai va­gyunk. A film intenzív hatását fokozza a ritkán látható szuper- technika, a kaszkadőr nélküli lé­legzetelállító mutatványok soro­zata, a szereplővel együtt élő operatőri munka: mi is ott va­gyunk Johnnal, mi is segítjük győzelmében. Igazi karácsonyi mese ez a film. Bár előre érezzük és tudjuk, hogy hősünknek győz­nie kell, ezért nincs igazi tét — mégis ritkajó 120 perc ez a mozi. Legalább itt a vásznon nem ve­szítünk —’és ez olyan bizsergető- en kellemes. Hernádi Ferenc Karácsony a televízióban A gyerekeknek kedvez Mit készít nézői számára a te­levízió a karácsonyi ünnepekre? Sok mindent. Felsorolni szinte lehetetlen, ezért inkább mazso­lázzunk a legérdekesebbnek ígérkező programokból! Annak előrebocsátásával, hogy kisebb változások a tervezett műsorok­ban még előfordulhatnak. December 24-én délelőtt az 1-es programban a szokásoknak megfelelően a gyerekeknek nyújtanak bő választékot. Kora délután jelentkezik a Három kí­vánság— ezúttal sok karácsonyi meglepetéssel. Ezt Rózsa György műsora, a Legyen sze­rencsénk követi, vendég ez alka­lommal Gálvölgyi János. 16 óra 30 perckor jön a Kará­csonyi családi vasárnap, sok olyan vendég közreműködésé­vel, aki szívesen mesél, örömmel mutatja be művészetét, mester­ségét. 17 óra 55 perckor az Egy város — egy muzsikus sorozatban Haydn — Eszterháza címmel lát­ható összeállítás, Szinetár Mik­lós rendezésében. A hozzáférhe­tő építészeti, képzőművészeti és helytörténeti emlékek segítségé­vel teremtik meg a Haydn-kora- beli vizuális atmoszférát. Evilágból a címe annak a 19 órakor kezdődő magyar doku­mentumfilmnek, amely a női szerzetesrendek magyarországi történetét beszéli el, egészen a megszüntetésükig. 20 óra 20 perckor kezdődik Kolozsi Béla szerkesztésében a Szeretet show. Ezt a Revühajó cí­mű, 1951-ben készült amerikai filmmusical követi, főszereplői között van Kathryn Grayson, Ava Gardner, Robert Stirling. A 23 óra 15 perckor kezdődő irodalmi összeállítás címe Kará­csony angyalai. Nulla órakor éj­féli misét sugároz a televízió. A 2-es program délelőtt két filmet mutat be a gyerekeknek. Az ezüst-tó kincse NSZK-jugo- szláv közös produkcióban ké­szült, a Holle anyó című cseh­szlovák mesefpldolgozás érde­kessége, hogy főszerepét Giuli- etta Masina játssza. A délután 19 óra 30 perckor közvetített oszt­rák Karácsonyi koncertben ne­ves művészek működnek közre az S.O.S. gyermekfaluk javára. Az esti film a Fred Zinne- mann-sorozat keretében Az apá­ca története című amerikai alko- tás.Főszereplői: Audrey Hep- bum, Peter Finch és a nemrég befejezett A korona ékköve Bar- bieját játszó Peggy Ashcroft. Ezt követi a Hárman a szeretet nevé­ben című amerikai zenés film. Karácsony első napjának reg­gelén az 1-es programban közve­títést láthatunk Betlehemből. Délelőtt élvezhetik a gyerekek a Szép karácsony szép zöld fája cí­mű, Móra Ferenc írásaiból ké­szült tévéjátékot, délután pedig A bátor lovacska című argentin rajzfilmet. Buzáné Fábri Éva szerkeszti a Boldog karácsonyt című műsort, ezt az Erdély aranykora című kétrészes tévéfilm első része kö­veti. Jókai Mór regényéből Hor­váth Z. Gergely írta és rendezte, szereplői a többi között Roman Wilhelmi, Tordy Géza, Bánsági Ildikó, Bárdy György, Sztankay István, Menszátor Magdolna. 21 óra 30 perckor Luciano Pa­varottival találkozhatunk, a mű­sor vendége Kincses Veronika. A 2-es program sem marad a gyerekek adósa. Ebéd után A kis Muck történetét láthatják a kis nézők. A filmet Hauff meséjéből Wolfgang Staudte rendezte. Lát­ványosnak ígérkezik 15 óra 30 perckor a Csipkerózsika című amerikai jégbalett, Csajkovszkij zenéjével. Este 22 órakor A lá­nyok című francia film első részét láthatjuk. December 26-án, karácsony másnapján reggel rajzfilmeket nézhetnek a gyerekek, majd A kutya, aki megállította a háborút című kanadai filmet. Ezt a Hár­mas csatorna követi. A délelőtti kínálatból emeljük ki a Szó-zene-kép című közked­velt műsort, amit a Karácsonyi ajándék című amerikai tévéfilm követ. Délutáni műsor még a Torzó — portrévázlat Szőts Ist­vánról, valamint a Liszt: Kará­csonyi szvit című angol film. Este 20 óra 30 perckor sugá­rozzák az Erdély aranykora má­sodik részét. A 2-es program egyik érde­kessége a délután 14 óra 15 perc­kor kezdődő Kátó, a sötétség fe­jedelme című film, amelynek fő­szerepeit Timothy Bottoms, Su- zanna York és Kristopher Lee játssza. Ugyancsak délutáni mű­sor a Babilon öröksége című osztrák ismeretterejsztő film. A közkedvelt Hanna-Barbera alkotások közül az Atomhangya című amerikai rajzfilmet láthat­ják a gyerekek. 19 órakor vetítik A sápadt démon című magyar bűnügyi tévéfilmet, amely Geor­ges Simenon írásai alapján ké­szült. Rendezője Gárdos Péter, szereplői Bán János, Anna-Ma­ria Pisani, Hernádi Judit, Törő- csik Mari és sokan mások. 22 óra 20 perckor A lányok cí­mű francia film második részét nézhetjük meg. 23 óra 20 perc­kor kezdődik a Gondolkodó. Ki-ki kedve szerint választhat a gazdag karácsonyi kínálatból. A program — ismét leírjuk — a sugárzások idejéig még változ­hat. E.M. Petar Mojak: Konjovic Milan arcmása Nagy Ernő: Dizsi Simon Ferenc: Mihály bácsi Bihari Barnabás: Nagymama kult akképpen, hogy tágulhat horizontunk, s különösen husza­dik századi magyar történel­münk ad okot az ez irányú újra gondolásra! Sokat várok tehát személy sze­rint is az arcok és sorsok művészi megjelenítésétől, s sokat kaptam a Hatvani Galéria immár hete­dik portrébiennáléján, még ha sok szempontból csak a tovább­nyíló lehetőségeket is érzem. Mert az a száznál több művész, akinek munkáját körbe sorjáz­hattuk, nem csak egyszerű ábrá­zolásra szánta el magát, hanem egyfajta szellemiség kifejeződé­sét is akarja, s ez még teljesebbé teszi élményeinket. Csak a példa kedvéért említem jó érzéssel, hogy Szent Istvántól Balassi Bá­linton és Apáczai Csere Jánoson, Széchenyi Istvánon és Eötvös Jó­zsefen át így juthatunk el Kányá- di Sándorig és Szőcs Gézáig, de ugyanígy okoz örömöt Liszt Fe­renc, Bartók Béla vagy Igor Sztravinszkij megjelenítése, nem is beszélve a nagyon is önvizsgáló és őszinte önarcképekig, s az iró­niához is eljutó már-már fiktív portrékig, ahol az intellektuális feladat festői izgalmakkal is pá­rosul. Járhatunk tehát a történe­lemben, az időben, s hogy ez mi­ért is gazdagít oly nagyon, azt Dienes Valériával magyaráz­nám, aki egyhelyütt így ír: „Nagy művészet az időbenjárás, de ha otthon vagyok benne, akkor egész lényemmel a szellemiség ablakánál állok.” Nos, én, mint a kiállítás egy látogatója, ezt is ér­zem: Járok az időben, a sorsok tartós és nem múlandó katakliz­mái között, s érzem, hogy ennek szellemisége van. Ahol is fontos az egyetemesség, a rendkívül erős és sok összekapcsoló elem, s ahol, itt és ma legalább olyan fontos a magyarság, történel­münk, tudatunk oly nélkülözhe­tetlen szellemeinek jelenléte. S ehelyütt jegyezhetjük meg nagy örömmel, hogy nemcsak az ábrázoltakra vonatkozik mind­ez, hanem — e biennálék történe­tében úgy tudom először — az áb­rázolókra is. Hiszen még a kép­zőművészeti tárlatokra sűrűn já-' ró hozzáértő látogató is új nevek­kel ismerkedhet meg e bemuta­tón, amely nem műveletlensége bizonyítéka, hanem azon ese­mény kitapinthatósága, hogy ha­tárainkon kívül élő művészek is elküldték munkáikat, magyarok és nem magyarok egyaránt, s olyanok, akiket nemrég fogadott be országunk, képzőművészeti életünk. É biennálé fontos misz- sziója a „helyet adás”, amely te­hát túl a nemzeti gondolat újsze­rű értelmezésén lehetővé tette erdélyi, délvidéki és ausztriai Fridél Lajos: Menekülők művészek bemutaktozását, je­lenlétét is. E kiállítás folytatja korábbi ívét abban is, hogy vál­lalja és tovább építi realizmushoz való kötődését. Öröm azonban, hogy ezt nem szűkmarkúan, s nem szűklátókörűén teszi, hogy hajlamos arra — mellyel magam személy szerint egyetértek —, hogy e fogalommal nem csak stí­lust jelölhetek, hanem, épp azok sokféleségét, s inkább ez a foga­lom a világhoz való viszony egy magatartás formáját jelöli, s eb­ben találhatunk talán inkább ösz- szekapcsoló elemeket. A kiállí­tás jó értelemben populáris, szé­lesen élvezhető, így számíthat minden rendű és rangú látogató érdeklődésére. Vállalja így azt a nagy missziót, amelyet a portré­ban itt örömteli módon jelenlévő Kányádi Sándor „Játszva ma­gyarul” című négysorosában oly plasztikus tömörséggel és okos­sággal így magyaráz: „aki megért s megértet egy népet megéltet”. Mert itt — döntő többségben — erről van szó! Az alkotók a megértésen át elviszik a látogatót a megértetéshez, s ha ez így van, az valóban egy nép megéltetésé- hez — s hadd tegyem már én hoz­zá — tovább éltetéséhez vezethet minket. Erre pedig talán — épp az elöljáróban mondottak miatt is — egyre nagyobb szükség van. Az országot elsodorta a politika, de magam is messze egyetértek azzal a vallomással, melyet a Ma­gyar Nemzet november 24-i szá­mában egy nyűt levelében Csoó- ri Sándor tett: ”...de jöhet idő, hogy megbomlott viszonyaink között ismét az irodalom lesz az az épen maradó központ, ahon­nét a hit, az emberi remény, a be­látás újrateremtheti magát. ” Ha Csoóri gondolatában az irodalom kifejezést művészettel, netán képzőművészettel helyet­tesítjük be — vagy épp tágítjuk ki! —, akkor nagyon érvényes, ezen a kiállításon is megfogható szentencia birtokosai vagyunk. Hiszen szinte minden műben a hit, az emberi remény az egyik központi érzelmi, művészi viszo­nyulás, attitűd. Feledy Balázs Az ismert műtörténész, a Mű­vészeti Alap szakosztály-igazga­tója fentebb közölt tárlatnyitó beszéde kapcsán jegyezzük meg, hogy a Hatvani Galéria VII. Ar­cok és sorsok című országos bi- ennáléja január 15-ig tart nyitva naponta 10-13 és 14-18 óra kö­zött tekinthető meg gazdag él­ményt ígérve mindazoknak, akik a közelgő ünnepek időszakában meglátogatják az intézményt. Reflexiók a hatvani országos portrébien Politikától átitatott viszonya­ink között, ahol immár mintha mindennél fontosabbá válna a „ki kit győz le” kérdése, ahol iga­zán mélyen kezdjük érezni a „bellum omnium contra om- nes”, a mindenki háborúja min­denki ellen állapotát, igazán fel­értékelődik a művészet világa. A művészeté, amely mindig is hor­dozta a társadalmiság követel­ményeit, s ezáltal összefüggésbe került a politikával, s a művésze­té, amely lehetőséget- adott lé­nyegi érzékiségével, szépséghez való attributiv kapcsolódásával az intimitás megjelenítésére, az ember befelé fordulására is. Hogy ma mi a művészet szerepe, azon azt hiszem hosszan vitat­kozhatnánk. Persze nem törté­nelmi feladata és hivatása jelent­het vitaalapot, hanem sorsunk jelen alakulásában betöltött fel­adata lehet disputa tárgya. Számomra úgy tűnik: ma sem­milyen társadalmi tudatformát nem tudunk elválasztani a politi­kától, s ez a körülmény sajátosan befolyásolja például a művésze­tet akként, hogy a befelé vagy ki­felé fordulás kerül-e előtérbe, mi foglalkoztatja a ma magyar mű­vészét, mi jelent számára él­ményt, feldolgozandó tematikát, miben látja az esztétikum meg­valósulásának lehetőségét?! Nos az arcok és a sorsok e társadalmi körülmények által is felfokozot- tan izgalmas témává változnak. S az arcok és sorsok bonyolult vi­szonylatrendszerére erősen hat­nak az oly ellentmondásos társa­dalmi determinációk. — Mindennek — úgy érzem — több érdekes jelensége van. Mert hisz például, s ez talán pa­radoxon, amíg a képzőművé­szetben mintha leértékelődne az emberi arc ábrázolása, s az ábrá­zolás jelentősége, addig a közé­letben ma épp felértékelődik az arc fontossága. A sematikus, a szürke, jelen­téktelen arcok hosszú évekig lá­tott tömkelegé után új arcok buk­kanok fel a társadalomban — va­lóságosan és jelképesen is—,sez a folyamat önmagában is frissítő erőt hordoz közéletünkben. Ez a körülmény idővel biztosan „le­csapódik” a képzőművészetben is, mint ahogy erősen hathat az arc és sors ábrázolásra, s annak jövőjére az is, hogy szélesedik, újra szélesedik és tágul az ábrá- zolandók köre. Mégpedig két ér­telemben, két sávban is. Leszámolhatunk az úgyneve­zett munkás-paraszt ábrázolá­sok közhelyeivel, s valószínűleg új „témák” jelenhetnek meg: ta­lán az értelmiségi, a polgár, a ci- toyen, amely sugározni fogja az újra felfedezett szabadelvűséget, amely helyet ad újra a szabad szellemnek és szabad gondolat­nak, a felvilágosultságnak, az in­tellektusnak. Nem anakroniz­musok felélesztését várom tehát, hanem épp egy eltüntetett felfo­gás és világkép megújulását, an­nak tartalmi és stílusbeli rene­szánszával együtt. De várom a másik értelemben is a kitágulást, mégpedig az ábrázolandók köré­vel is. Bízom abban, hogy az arc­ábrázolásban olyan személyisé­gek jelennek meg újra, vagy ke­rülnek be „arcképcsarnokaink­ba, nemzeti pantheonjainkba”, akik eddig — politikai és nem művészi megfontolásokból — ta­bunak számítottak, akiknek megjelenítését eddig eltorlaszolta a szűklátókörű állam. A sors ala-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents