Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-18 / 298. szám
q NÉPÚJSÁG, 1989. december 18., hétfő POSTAFIÓK 23. 5. i 4 f 4 3 < 4 5 > * a 4 a * ä \ 3 a 5 4 a i M F l w 3 9 w 9 5 Üzen a szerkesztő Egy kiállítás margójára mindazoknak, akik általában nem tesznek érte semmit, s azoknak, akik a jövőben még tehetnek valamit... Sz. E. Ön, mint társadalmi tanácselnök, hosszú levélben fűz reflexiókat azokhoz a megállapításokhoz, amiket a tarnaszentmiklósi fiatalok géppel írott, de név szerint alá nem írt „panaszleltárukban” fogalmaztak meg. Az ön levele terjedelme és nem tartalma miatt nem kaphatott helyet eddig a Pf. 23. című oldalon. A fiatalok szerint másként látott dolgokat, tényeket sorakoztat fel, szemléletüket, tájékozatlanságukat teszi helyre, a látszat mögött meglévő valóságot ismerteti. És ezt a választ így is fogadjuk. A névvel alá nem jegyzett levelet mi azért közöltük, mert egy falu ifjúságát, annak hangulati, érzelmi állapotát véltük a sorokból kiolvasni. S ha a nyilvánosság elé visszük sóhajaikat, hogy „bezzeg abban a másik faluban mennyivel másabb, mint itt!...” — akkor maguk a fiatalok is visz- szaolvashatják a nyomtatott sorokból, mekkora felelősség nyilatkozni, mennyire lehet vitatkozni egyik vagy másik megállapításon, netán sértik ennek vagy annak a személynek, testületnek a munkáját. Idézzük hát ide az ön javaslatát:”...az érintetteket, a tarnaszentmiklósi fiatalokat, a t. Főszerkesztő urat és mindenkit, akit községünk dolgai érdekelnek, meghívom a fenti tárgyban történő eszmecserére az önök által kért időben és helyen.” A javaslat kitűnő, a meghívással és az alkalommal élni fogunk. A levél másolatát postázzuk. S. L.-né, Debrecen Hosszúra nyúlt panaszát a részletes elemzéssel együtt nem szoríthattuk be levelezési oldalunkra. Tizennyolc gyerekkel jött kirándulni Debrecenből a Bükkbe, 1989. október 21-én. A visszaütnél Szarvaskőről 27 perc Lapunk december 4-i számának Üzen a szerkesztő című rovatában közöltük egyik olvasónk javaslatát a domb- és hegyvidéki utak téli üzemeltetésével kapcsolatban. Az észrevételre Kálmán István, a Miskolci Közúti Igazgatóság főmérnöke válaszolt: „A Közúti Igazgatóság Heves megye területén 1136 kilométer hosszú országos útszakasz kezelését végzi. Eredményérdekeltségű, önálló jogi személyiségű költségvetési szervként működünk, így az évek óta állandóan csökkenő támogatásból kell a kezelői feladatokat ellátni. A közúthálózat egységes védekezési rendszerét az egész országra érvényes rendelkezések írják elő. A téli szolgáltatást két rendszerben végezzük. Őrjáratot tartunk az autópályákon, autóu- takon, az első- és másodrendű főutakon, valamint azokon a szakaszokon, ahol az átlagos napi forgalom eléri vagy meghaladja a 4 ezer jármű/nap nagyságot. Heves megyében ez 410 kilométer hosszúságot jelent. Rayonos (részleges) védekezés történik az összes többi úton, vagyis ezeknél a szolgáltatás nem terjed ki a teljes útszakaszra, és nem is rendszeres. Feladata a forgalmi szemkéséssel indultak, és így az Egerből induló személyvonat hét perccel később érkezett Füzesabonyba a menetrendhez képest. Egerből telefonáltak a füzesabonyi irányításnak, hogy néhány percet késnek, várják meg a debreceni indításával a csoportot. A forgalmista másként döntött, ő nem akart személyében hátrányt szenvedni a fegyelmetlenségért. Ön hosszan ecseteli a további következményeket, a szülők jogos nyugtalanságáig. Megértésünk és egyetértésünk jeléül tesz- szük az esetet a nyilvánosság asztalára. A. S.-né Idézzük panaszát: „Kellemetlen eset bosszantott fel 1989. november 18-án a kerecsendi élelmiszerboltban. A kenyerespultnál a leánytól kértem 1 db 90 de- kás kenyeret, egy jól sültet, erre kaptam egy nyomott, deformáltál. Gondoltam, amíg két darab van, addig lehet választani, de a polcon legalább még tíz darab feküdt. Kértem, cserélje ki. Kicserélte, de úgy dobta kezembe, hogy a pulton, a tálcán lévő tojásokra is ráesett, és azok közül is néhány összetört. Megjegyeztem, hogy nagyon kedves. Az eladónő, ha nem tudja elviselni a vevőt és kérését, még módosíthat pályát, hiszen olyan fiatal.” Ilyen és hasonló esetek ott történhetnek meg, ahol nincs konkurencia, a vevők teljesen kiszolgáltatottak az eladók hangulatának és barátságának. A leveléből idézett utolsó mondat komoly megfigyelésen alapul, és ebben a hiánycikkes világban sokan osztják az ön alaposnak tűnő véleményét, kedves olvasónk. Gondolják, az áfész intézkedik, bár ön — ahogy írta — csak a lapban közléstől vár hatást. pontból kritikus helyeken a téli útállapotok javítása. Ilyenek például emelkedők, kissugarú ívek, fagyzugos területek, csomópontok. A cikkben felsorolt mátrai és bükki települések úthálózatát ez utóbbiba sorolták, mivel napi forgalma még az ezer jármű/ nap értéket sem éri el. Az elmúlt években a levélíró által javasolt módszert is alkalmaztuk: a területen lévő termelőszövetkezetekkel bérleti szerződés alapján végeztettük a síkosság elleni munkálatokat. A téli szolgáltatási tevékenységet erősen befolyásolják a pénzügyi lehetőségek. Az 1989/90-es téli üzemeltetésnél a javasolt megoldásra nincs elég pénzünk. Ezekről minden évben áttekintő tájékoztatást adunk, általában novemberben. A tervekről mindenkor a Népújságot is tájékoztatjuk. Sokat segíthetne a sajtó azzal, ha továbbra is, az előző évek gyakorlata szerint, a téli útüzemeltetés szükségességét, technikai korlátáit is ismerve reálisan szól az esetleges kedvezőtlen hatásokról, tudván, hogy a téli utak óvása, rendben tartása mindenhol kompromisz- szum a biztonság, a költség és a környezetvédelem igénye között.” Évek óta foglalkoztatnak bennünket az alábbi problémák, gondolatok, a megyében élő „amatőr” képzőművészettel foglalkozók helyzete, megyei szintű megítélése, el- vagy el nem fogadása. Nagyon sokan vannak ők, de sajnos nem tudnak róluk, az AKT (Amatőr Képzőművészek Tanácsa) szerintem csak papíron létezik, s csak azért, hogy bizonyos fórumokon év végén fel lehessen valamit mutatni: „Mi tudunk róluk, mi segítjük őket...” 1989-et írunk, egy újabb országos megmérettetés évét — ugyanis biennálé-rendszerben mérettetik meg a megye, s majd az ország nem hivatásos alkotó közössége. Ha az embernek nem rémle- ne, hogy fel kellene hívni az MMK-t, mert mintha mostanában lenne esedékes egy ilyen kiállítás, s közük vele, hogy még van egy hete a beadásig. Lehet, hogy nem akad meg a szem azon az egy szem Népújság-hirdetésen. Persze ha működne az AKT, működne az MMK vagy a megyei tanács művelődési osztálya, többen és időben tudnánk a hasonló rendezvényekről. Erre a pályázatra az előzőhöz képest igen kevés anyag jött be. Szépülő városunk terein és utcáiban egyre több a telefonautomata. S ezek a létesítmények nem csupán szép színfoltok, de lényegében a szegényes helyi infrastruktúrajavuló tendenciáját is reprezentálják. Elszomorító, s egyben mélyen elgondolkoztató azonban, hogy ezek a költséges és általuk sokszor életeket is mentő létesítmények hol itt, hol ott — hosszú évek óta —, úgy tűnik, szisztematikus rendszerességgel használhatatlanná lesznek téve. A középkori barbárságra emlékeztető módon összetörik, pozdoijává zúzzák szinte valamennyit. A telefonkönyvet megcsonkítják, az egészet kitépik, s ördög tudja, mit csinálnak vele. Talán nem árulok el titkot, ha megmondom: az ilyen értékeink Annak is jó része a főiskola rajzosaitól. Egy picit úgy tűnt, mintha a főiskola kiállítására meghívtak volna néhány amatőrt. Mintha a zsűri hozzájuk mérte volna az egyszerű hétvégi alkotót. Láttam rengeteg kizsűrizett alkotást. Sokért kár volt, már csak abból a megfontolásból, hogy itt nem mindenki egy Michelangelo, hanem amatőr. Kár volt, mert lehet, hogy végleg kedvét szegték, kiölték belőle szerelmét, kezeit gúzsba kötötték. Neki, az egyszerű, de hiteles alkotónak szüksége van a biztatásra, a sikerre. Meg kellett volna őket is érteni, nem pedig helyhiányra hivatkozva kizsűrizni alkotásaikat, másoktól pedig 3-4 alkotást több négyzetméteren kiállítani. Aki kimagaslik, annak több képét küldjék el az országosra, de csak egy alkotását mutassák be, helyt adva az egyszerűbbnek is. Nézve az alkotók neveit, rengetegen hiányoznak a régiek közül. Hiányoznak a tanárok, az egyéni, rendszeresen kiállítók... pedig nem kisebb a cél, mint a Művészeti Alap tagságának a lehetősége. Két éve az országos kiállításon ketten kapták meg ezt a dijat! Ez sem motiválja őket, rongálása költséges szórakozás népünk számára, de a tett elkövetői részére is. A felújítás költségei minden polgárt közvetlenül érintenek. A minap a műszeripari középiskola előtti téren lévő telefonautomata vált az értelmetlen banditizmus áldozatává. A szinte törhetetlennek látszó vastag üvegfalakat elölről s oldalról is beverték ismeretlen hőseink. S hogy kinek tesznek ezzel szívességet avagy szolgálatot a tettesek — nem tudni? A szemét és hulladék számára rendszeresített edényeket és kukákat szintén évek hosszú sora óta rendszeresen reggelre kiborogatják, s a szemét látványában napokig gyönyörködhet a lakosság, ami egyébként egészségügyi szempontból sem elhanyagolhavagy még így is szégyen beállni sorainkba? Néhány éve több főiskolai rajztanár is mellettünk lógott alkotásaival a falakon... Hová tűntek azok a csodálatos naiv alkotók, kiknek műveiért múzeumok adtak ki pénzeket? Keserűséget érzünk magunkban... Ez a kiállítás nem keresztmetszete a megyei amatőr mozgalomnak, szerintünk nem fogja méltóképpen képviselni szűkebb hazánkat 1990 májusában Kecskeméten, az országos kiállításon. Ez hosszú évek érdektelenségének, hozzá nem értő emberek — mindig tisztelet a kivételnek — ténykedésének eredménye! írhattunk volna sokkal többet is, de nem szeretjük a fölösleges szócséplést, s nem szeretnénk személyeskedni. írtuk pedig mindezt név nélkül, de mégsem névtelenül, s talán azon a jogon, hogy már értünk el valamit! Letettük az asztalra a „nevünket” országos szinten, de még egy köszönömre sem tellett a megyei illetékesektől — de talán jobb is... A XIII. országos amatőr képző- és iparművészeti kiállítás grafikai díjazottjai tó kérdés, sajnos azonban a tanácsiak kevesen vannak ahhoz, hogy olykor körülnézzenek a városban, s esetleg intézkedjenek, ami talán még etikus is lenne. Néhány héttel ezelőtt történt, hogy a Ráckapu tér 1. szám alatti helyiségbe összeboronáltak bennünket. Az volt a feladat, hogy az MSZP irányelveit ismertessék. Villany azonban nem volt. Kiderült, hogy kiszaggatták a drótokat. Úgy gondoltuk, mi naiv haladók, hogy miután meghalt a diktatórikus pártállam, most már jogállam vagyunk, éltető demokrácia van, ahol a tolerancia nem csupán frázis, hanem eleven valóság, ahol egymás útját nem keresztezik az emberek. Mi valahogy így képzelnénk el a demokráciát. Szepesi József Eger Ritka születésnapi ünnepség A hatvani időskorúak szociális otthonában 103. születésnapját ünnepelte özv. Andó Jánosáé, Fejős Julianna. Az idős asz- szonyt, aki 1886. december 10- én született, 102 éves koráig lánya gondozta nagy szeretettel, aki sajnos, az elmúlt évben elhunyt. Andó néni egyedül maradt, így került a szociális otthonba 1988. szeptember 9-én. Születésnapján köszöntötték őt az otthon dolgozói, lakói, jó ismerősei, félje volt munkatársai és a MÁV dolgozói. A szellemileg még mindig friss és érdeklődő Juliska néni boldogan fogadta a gratulációkat. Valószínű, hogy nemcsak városunk, megyénk, hanem hazánk egyik legidősebb emberét is köszönthettük ezen a ritka napon. További jó egészséget kívánunk neki. Juhász Gáborné szociálpolitikai főelőadó Hatvan m r • • •• • •• M Köszönjük A Magyar Vöröskereszt Eger Városi Vezetősége kezdeményezésére a Heves Megyei Kórház és Rendelőintézet, a Heves Megyei Köjál egészségnevelési osztálya szervezésében november hónapban nagyszabású egészségnevelési hónap lebonyolítására került sor. A rendező szervek elismerésüket és köszönetüket fejezik ki mindazon kollektíváknak és egyéneknek, akik tevőlegesen hozzájárultak rendezvényünk sikeréhez. Külön köszönetünket fejezzük ki: a Centrum Aruház, a Mátra Volán autóbusz-pályaudvar, a gyógyszertári központ, a Belvárosi, Kallómalom úti, a Ráckapu ABC-k vezetőinek és dolgozóinak, az egészségügyi dolgozóknak és vöröskeresztes aktivistáknak. Rendező szervek nevében: Magyar Vöröskereszt Eger Városi Vezetősége, Heves Megyei Kórház- és Rendelőintézet, Heves Megyei Köjál egészségnevelési osztálya. Hálás szívvel köszönjük mega kedves és hasznos ajándékokat, amivel minket, idős embereket részesített Eger Város Tanácsának egészségügyi osztálya és a Szociális Szolgáltató Központ. Mi is kívánunk jó egészséget, és az ünnepek kellemes, békés eltöltését. Az egri 2-es számú klub tagjai és a Zalka Máté u. 66. számú ház gondozottjai Téli utak ápolása — kompromisszumokkal Tudom, hogy ez a probléma bagatellnek tűnik, hiszen sok fontosabb tennivaló is akad. De számomra, és akik az utcában erre közlekednek, bosszantó és fontos. Arról van szó, hogy évek óta gondot okoz az egri Galagonyás utca világítása, pontosabban az, hogy a Szénáskert — Galagonyás utca találkozásánál egyáltalán nem égnek a lámpák. Az ÉMÁSZT már nagyon sok esetben értesítettük erről az áldatlan esetről, de eddig eredménytelenül. Abban bízom, hogy e sorok megjelenésével talán az illetékesek odafigyelnek erre az „apró dologra”. Rendek Miklós Eger Értékeink rongálása Az egerszóláti „Ho Si Minh” Mg. Tsz. felvételre keres . villanyszerelő, vízvezeték- szerelő szakmunkásokat. Bérezés: megegyezés szerint. Jelentkezni: a tsz. műszaki vezetőiénél. j Elektromos Karbantartó Vállalat vállalja — vagyonvédelmi és riasztó berendezések tervezését kivitelezését karbantartását — gázkészülék- és vezetékszerelési munkák tervezését engedélyezését kivitelezését — központi antennaszerelés tervezését kivitelezését — érintésvédelmi és szabványossági felülvizsgálatok végzését. Keresse az ELKÓ-t! Címünk: Eger, Katona István tér 9. Telefon: 13-333 r-----------------------------------------------------------------------------^ F elhívjuk a lakosság szíves figyelmét, hogy a Tisztelt Fogyasztóink villamosenergia ellátásának biztonságosabbá tétele céljából az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat Füzesabony MÁV transzformátor állomás és Kisköre Vízerőmű között megépített egy 120 kV-os távvezetéket. A LÉTESÍTMÉNYT 1989. DECEMBER 20-ÁN FESZÜLTSÉG ALÁ HELYEZZÜK! A VEZETÉK ÉRINTÉSE ÉLETVESZÉLYES! Az érintésből és rongálásból adódó következményekért felelősséget nem vállalunk. ÉMÁSZ VÁllalat Egri Üzemigazgatósága
