Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. december 16., szombat GAZDASÁG — TÁRSADALOM 3.

Gyógyításra szoruló gyógyüdülő (II.)

A védelem felelőssége

Adás előtt: Pál László és a szerzők

Kovács Attila — Koncz János:

Vidéken

Egy leis New York

VI. A farkas és a bárány

Feketenegyed Connecticutban — itt barátságosak

— A műszaki vezető a feladatának megfelel, nincs kifogás ellene — jelentette ki Pető Béla, a SZOT-gyógyüdülő igazgatója. — Egy kazánfűtővizsgával rendelkező dolgozó nem tudja megítélni egy gépésztechnikus munkáját. A kazánfűtők nagy részével az volt a probléma, hogy „sima” kazánhoz voltak szokva, s itt zavarba jöttek, hisz ez az egyik legmodernebb rendszer. Itt a fűtőnek nem fizikai munkát kell végeznie, több műszaki érdeklődésre van szükség, oda kell figyelni mindenre. Például áramszünet esetén tudnia kell, mi a teendő. Összegezve: a próbaidőben felmérjük a képességet, s ha rendben, akkor maradhat a dolgozó, de aki nem alkalmas, akinek túl modern a technika, annak távoznia kell. Ezenkívül, már ne haragudjon, de volt olyan fűtő, aki azt kérdezte, hol az ágy, a színes televízió, ahol pihenhet az éjszakai műszak előtt. Ez nem a dolgozóknak üdülő, hanem a vendégeknek! A ház nem engedheti meg magának, hogy alkalmatlan munkatársakkal működjön! Egyébként pedig minden terület vezetőjének a felelőssége, hogy kiválassza a saját beosztottjait. Való igaz, sok fűtő ment, de ezek nem voltak alkalmasak.

— Igen, de nemcsak erről van szó, mást is panaszoltak az üdülő volt dolgozói. Beszélgetésünk elején ismertettem Önnel, mi ellen emeltek még kifogást.

— Besúgás. Ez nem az. Az éjszakai fűtők figyelnek, vagyonvédelmi feladatokat is ellátnak. Nem bizonyítható a kollégákról való „jelentés”. A fűtők nagyon jól megéltek volna, ha teljesítik a követelményeket.

— Ez a követelmény csak a munkára való alkalmasság?

— Akiknek sérelmei voltak, miért nem keresték meg az igazgatót? Hozzám nem jött egy fűtő sem olyan panasszal, hogy azért küldik el, mert nem akar spicli lenni, iAz nem indok, hogy ide nem lehet bejutni. Annyi időm lett volna, hogy utánanézzek, s akkor kiderül, mi az igazság. Három fűtő kezdet óta itt van. Tőlük nem kérték, hogy spiclik legyenek? A társadalmi tulajdon hűtlen kezelése: az építők még most is csinálják a házat. Inkorrekt dolog azt állítani, hogy a műszaki vezető a felesleget elvitette. Erről az igazgatónak lenne információja. Még egy dolog. Farkas Imre régebben rendész volt. Ha emiatt van is valamilyen „felsőbb” kapcsolata, az az igazgatónál nem mérvadó sem előre, sem hátra. Ennek nincs meghatározó szerepe.

Pető Béla, állításait alátámasztandó, behívatta az irodájába az egyik fűtőt. Mondván, beszéljek olyan emberrel is, akit nem rúgtak ki, s a nyitás óta a gyógyüdülőben dolgozik. Molnár Sándornak szintén elsoroltam hajdani kollégáinak Farkas Imrével szembeni vádjait, és megkértem, mondja el véleményét az üggyel kapcsolatban:

— Ez a besúgás-dolog nem igaz. Imre engem nem próbált megkörnyékezni, semmi ilyesA besúgás-dolog...?

miről nem tudok. Egyébként Imre tudja azt, amit egy műszaki embertől el lehet várni, bár az kétségtelen, hogy aki bekerül egy új helyre, annak meg kell tanulnia a szükségeseket. Ha egy dolgozónak komoly panasza lett volna, akkor segített volna rajta, de ha csip-csup dolgokkal ment az illető, akkor elküldhette. A főnök mindig csak azokat utasította helyre, akik zsebre tett kézzel szédelegtek a folyosón, és ímmel- ámmal végezték a munkájukat.

— A virágföld, a felesleges építőanyagok eltulajdonításáról tud-e Ön valamit?

— Nem.

— A jelenléti ív módosítása? Erről sem hallott?

— Azt hallottam, hogy valaki szóvá tette, hogy több éjszakai pótlékot érdemelne. Nem tudom, a főnök belejavított-e a jelenléti ívbe. De az biztos, hogy aki innen elment, majdnem mind a nagy szája miatt távozott. Itt a fűtőnek nemcsak a kazán a dolga. Hiba viszont mindenkiben van.

Itt nem kell magyarázkodni?

Előbb a vád, aztán a védelem. Ilyen megközelítés után pedig következzen maga Farkas Imre, akit — állítása szerint — kicsit meglepett ez a dolog, mivel az ügy akkor lett volna korrekt, ha a panaszosok személyesen őt keresik fel, s vele beszélik meg a problémákat. Ha valaki valamit elvállal, és azt lelkiismeretesen csinálja — mondta a műszaki vezető —, más pedig ezt úgy állítja be, hogy saját sértődöttségét mondhassa el: ez bizony rágalmazásnak is tűnhet. Ha tisztázni szeretné magát, akkor nemcsak cáfolni kell, nemcsak arról nyilatkozni, amit más nyilatkozott az emberről.

— Gépipari technikumot végeztem, lakatos a szakmám. Hosszú ideig dolgoztam műszaki területen a Bervában. Aztán több mint hét évig rendészeti osztályvezetőként tevékenykedtem, s ez sajnos érezhető most, ez a szakmai kihagyás. Ennek ellenére úgy tudom, ez az iskolai végzettség elegendő ehhez a munkakörhöz, az pedig rossz szándékú beállítás, hogy én mindig a rendészeti hátteremet, kapcsolatokat emlegettem volna. Ma senki sem fitogtatna ilyet.

— Milyen a viszonya a beosztottjaival?

— Elöljáróban leszögezném: mi nem csábítottunk ide munkásokat. Műszaki területre legalább 150 ember jelentkezett. A ház beindult, nem volt idő „lelkizni”, itt dolgozni kellett, de úgy érzem, mindig megadtam az embereknek a kellő tiszteletet, jó a kapcsolatom a kollégáimmal. Ha időnként hangosabban beszélt is az ember, nem volt ez durva, emberi méltóságában nem sértett meg senkit. Amikor csak tehetem, mindenkihez van egy kedves szavam, sok idő viszont nincs a „bratyizásra”. Ez végül is munkahely, s aki itt dolgozik, az nem üdülni jött — bár sokan ezt hitték.

— Ha ilyen jó a kapcsolat, akkor miért nem közölte az elbocsátottakkal, mi az oka annak, hogy nem feleltek meg?

— Egyrészt itt nem lehet szabálysértésről beszélni, hiszen próbaidő esetén a felmondást munkajogilag nem kell indokolni. Másrészt, ha meg mertem mondani valakinek, hogy „nem jól végzed a munkádat”, akkor azt is, hogy „nem tartok rád igényt”.

— Nem lehet, hogy néhány ember távozása bizonyos „jelentési kötelezettséggel” van összefüggésben?

— Én ilyenről nem tudok, én ilyenre nem kényszerítettem senkit, ez nem az én területem. Ezt esetleg a már említett korábbi munkámmal, a rendészettel kapcsolatosan találhatták ki egyesek. Különben akinek olyan érzése van, hogy figyelik, akkor az bűnösnek érezheti magát...

— Sorolom tovább: virágföld, építőanyagok elszállíttatása, saját autó mosatása a fűtővel, bér- elszámolási manipulációk.

— Nézze, a felsőtárkányi családi házamnál a kertben elég sok föld van, nincs szükségem többre. Hogy az építők mit hagytak itt, mit nem... Ilyesmi sem kellett nekem. Nem történt semmiféle eltulajdonítás. A kocsimosatás pedig nevetséges kérdés. Ilyen utasítást én nem adtam. A bérelszámolás: manipulálni nem lehet, hisz az nem megengedett. Egy beosztottam sem volt rákényszerítve, hogy többet dolgozzon. Ha a törvényes 176 óránál valaki többet töltött, azt szabadnapban megkapta, de ezt a szabadnapot nem kellett ráírni a jelenléti ívre. Azt is elárulhatom, nem kevés pénzt fizettünk ki jutalomként, a jutalmakat nem egyedül én osztottam szét, hanem a (nem kinevezett) csoport- és brigádvezetőkkel, illetve a szak- szervezeti bizalmival együtt döntöttünk.

— Azzal is vádolják Önt, hogy nem igazán híve a demokráciának...

— Kérdezze meg a munkatársakat, demokratikusan van-e nemcsak a munka, hanem a pénz is szétosztva. Itt nem kell magyarázkodni. A mai zavaros világ, a pillanatnyi helyzet jó lehetőséget kínál arra, hogy valakivel ilyen szinten is ki lehessen kezdeni. Erre a beosztásra többen is pályáztak, az üdülőből többen is elmentek, csakúgy, mint az engem befeketítők, akik rossz színben kívánnak feltüntetni, és csak a maguk igazát keresik.

így van — ez az újságíró véleménye is —, csakhogy ez korántsem egyedülálló jelenség, hisz az ember általában a saját igazát keresi, a saját véleménye helyességéről van meggyőződve. Ha viszont homlokegyenest ellenkező, egymást cáfoló tényeket sorakoztatnak elé — mint ebben az esetben —, könnyen zavarba jön, mert ilyenkor dönteni kell, két állítás közül kiválasztani a megfelelőt, azt, amelyik valósnak bizonyulhat. Dönteni pedig nehéz és mindig felelősség, ahogy vádolni és a vádakra válaszolni is az.

Rénes Marcell

A világ egyik legüdítőbb dolga néha kimozdulni New Yorkból, s szagolni egy kis igazi amerikai vidéki levegőt. Ahogy autóval vagy busszal elhagyjuk Manhattant, az utat végig takaros faházak kísérik, amelyek azonban természetesen nem dácsák, hanem lakóházak. Egy ilyenben lakik a 35 év körüli Pál László is családjával. Nyolc éve jött el Magyarországról, egy ideig az NSZK-ban élt, most egy Connecticut állambeli református templom gondnoka, s hobbiból vasárnaponként egyórás rádióműsort vezet a sok nemzetiségi adó egyikeként. Budapesten nem ilyesmivel foglalkozott, antikváriusként próbált megélni, aztán — ahogy mondani szokás — lassan elege lett. Abból például, hogy vannak, akik védettséget élvezve ősnyomtatványokból tépkednek ki fametszeteket, s azokat két-három év múlva busás áron értékesítik, a köteteket pedig eladják filmgyári háttérnek. Vagy, hogy ő ugyan sok mindenhez nem jutott hozzá, de azt nyomdász barátaitól tudta, hogy külföldi írásokat éppen any- nyi példányban sokszorosítanak, amennyien a Központi Bizottság tagjai vannak, bizonyosakat még kevesebben, így lehetett például Aczél György is annyira naprakész.

Szóba kerül a honvágy kérdése is. Laci erre csak annyit mond, hogy egy, a német emigrációban élő ismerőse így nyilatkozott erről: „nem vagyok én giliszta, nem vonz engem a föld.” „A hülye állat!” — teszi még hozzá, és ebből ki is derül a véleménye.

Három előtt pár perccel esünk be a stúdióba, rögvest kezdődik az adás. Laci szolgál egy meglepetéssel: azonkívül, hogy Sziki verseket fog mondani az 1956-os emlékműsorban, mi leszünk a műsor vendégei, a hallgatók néhány mérföldes körzetben tőlünk értesülnek a legfrissebb magyar belpolitikai eseményekről. Megható munka, és mi mesélünk a köztársaság kikiáltásáról, An- toniewicz Rolandról, s arról, hogy szerintünk Pozsgay nem

lesz elnök. A honoráriumunk minden képzeletet felülmúl, Pál László lakásáról hazatelefonálhatunk. Nálunk fél 7, Magyarországon éjjel fél 1, álomittas hangok üdvözölnek az óceánon túlról.

Néhány nappal később Pákh Sándor bácsi Valley Cottage-i házában ebédelünk. Sanyi bácsi túl volt már a nyugdíjkorhatáron, amikor otthagyta Kárpátalját, és idetelepült.

— Úgy történt minden, mint Aesopus meséjében — emlékezik. — A folyóparton megszólítja a farkas a bárányt: hát te miért zavarod itt nekem össze a vizet? Dehogy zavarom, mondja a bárány, nem is ittam. De az anyád egyszer zavarta, válaszolja a farkas, és felfalja a bárányt.

Sándor bácsiék családjának nagy bűne volt. A fia Leningrád- ban tanult egyetemen, elvett egy amerikai lányt feleségül, s nem szóltak a KGB-nek. Az ügy azonban kitudódott, és a srácot 48 órán belül visszatoloncolták Munkácsra. A lány apja ezután szót emelt az amerikai szenátusban, így a fiú áttelepülhetett az Egyesült Államokba, szüleinél

viszont kikapcsolták a vizet, a villanyt, a gázt és a telefont. így ők is kivándorlóvízumért folyamodtak, amit engedélyeztek is, de a KGB úgy döntött, hogy csak akkor mehetnek, ha a házukat eladják egy hegesztőnek. Hát ez nem sikerült, mert végül fondorlatosán egy szabó kapta meg, aki hamis orvosi bizonyítvánnyal tudta igazolni, hogy a felesége terhes a negyedik gyerekkel.

Sanyi bácsinak egyébként unokatestvére az a Pákh Tibor, akiről nemrégiben még a rendőrségi hírek között olvashattunk, hogy részt vett ilyen vagy olyan tüntetéseken. Most a hadifogságáról szóló könyvének néhány példányát kapjuk meg, hogy olvassuk el, s ajándékozzunk belőle barátainknak is. Még nem tudjuk, hogy ez lesz majd az a kötet, amelyikre a vámos Ferihegyen rámutat, és megkérdezi, hogy milyen céllal hoztuk, mi a tartalma, és akkor majd nem nagyon tudunk válaszolni, csak azt, hogy ajándékba kaptuk, és még nem olvastuk, és közben nem értjük majd az egészet, hogy mégis mi történik ott körülöttünk.

(Folytatjuk)

Csigával érdemes?

A Fauna Hélix Kft. február 28-ig várja szerződő feleit

Hírt adtunk már arról, hogy Kisbéren, a Bakonyalján három vállalkozó fiatalember és a takarékszövetkezet Fauna Hélix márkanévvel létrehozott egy olyan kft.-t, amely éticsiga-fel- vásárlással, -tenyésztéssel és -forgalmazással foglalkozik.

Adódóan a csiga természetrajzából — szükség van arra, hogy aki ebben a munkában részt kíván venni, február 28-ig bezárólag jelentkezzen szerződéskötésre, ugyanis megindul a csigák tavaszi élettani folyamata, s akkor már nem lehet belevágni a munkába. Belföldön eddig 30 hektár a terület, de 50 hektár az az optimális földterület, amelyet szakszerűen és jövedelmezően

tud összefogni és ellenőrizni a kft.

A kft. már országos lapokban (köztük a Szabad Földben) is hírt adott megalakulásáról, s jönnek is szépen az érdeklődők, de a levelekből, telefonokból kiderül, hogy keveset tudnak arról, mit kell tenni, mibe kerül, s hogyan is fogjanak hozzá. Az alábbiakban erre szeretnénk felvilágosítást adni.

A csiga kétéves tenyésztésű. Minimum 1000 négyzetméter az a terület, amelyen megéri a bajlódás. A tenyésztés előtt olyan növényi kultúrával kell a területet bevetni — évelős kerti és gyomnövények —, amelyek egyrészt a sűrűn telepített csigák

táplálékát, másrészt árnyékukat biztosítják.

A tenyésztés megkezdésekor a terület első felét kell betelepíteni, aztán, amikor a speciális növénytakaró elérte a megfelelő nagyságot. Tavasz végén kezdődik a petézés. A csiga hímnős állat, minden egyed szaporodik. Egy-egy egyed után kb. 20 csiga leadásával lehet számolni. A szaporulat a 18. hónap után éri el a leadási méretet.

A következő év tavaszán lehet kialakítani a másik kertrészt, és a tenyészállományt abba kell áthelyezni. A kert első fele lesz a hizlalda, a másik a petéző zóna. Ez a folyamat csak az első évben „nem hoz termést”, mert utána

minden évben leadásra kerül a rotáció révén a fogyasztható éticsiga.

A csigatenyésztéshez a kötött, jó vízgazdálkodású, nem árvíz- veszélyes talaj az ideális. Öntözési lehetőséget feltétlenül biztosítani kell.

Nagyon fontos szempontja a kft.-nek, hogy ellenőrizhetően jól jövedelmez ez az ágazat. Ennek több oka van. Először is a kft. garantáltan felvásárolja a tenyésztett csigát, mert egész Európában biztos piaca van. Mivel saját maga értékesíti, ezért tagjainak is képes magasabb árat fizetni. Harmadsorban nagyon lényeges, hogy nem sok a ráfordítás. Ha a szerződő fél például

maga megszedi a szükséges meny- nyiségű csigát — a kft. útmutatása alapján —, máris nagy összeget faraghat le a befektetésből. Vagy ha a karókat maga állítja elő, az is tetemes összeg. Aki mindent — technológiát és tenyészállatot — a kft.-től vásárol, az is alig 80 ezer forintot kell, hogy ráköltsön az igen előnyös és kevés fáradságot igénylő tenyésztési munkára.

A Fauna Hélix Kft. minden felvilágosítást, teljes technológiát megad, helyszínen tanáccsal látja el a tenyésztőket, akiknek — nem győzzük hangsúlyozni — csak az első évben nincs termésük, minden további évben igen!

Hétfői és szerdai napokon du. 15 — 17 óráig van szerződéskötési lehetőség és részletes tájékoztatás a kisbéri takarékszövetkezetnél.

A magas felvásárlási ár arra sarkallta az embereket, hogy. a szezonban csigát gyűjtsenek. Azóta kiderült, hogy ez bizony rablógazdálkodás, ezért ennek hamarosan vége lesz. A tenyésztés magasabb jövedelmet biztosít, biztos piaccal rendelkezik, s akik hirdetik magukat, azok megfelelően kipróbálták az elmúlt években. Jelen szerződött feleik között termelőszövetkezet és egyéni parasztgazda, hivatalnok és orvos, pedagógus és mesterember egyformán előfordul, s mert biztos jövedelem, nem nagy befektetést igényel (amelyhez a szerződőknek a takarékszövetkezet kölcsönt is ad), és nem nagy munka mellett jó pénzt ad.

Jelentkezni a'90-es évre tehát már csak február végéig lehet, mert utána indul a tenyésztés.

— ádám —