Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-16 / 297. szám
2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. december 16., szombat Meghalt Andrej Szaharov Meghalt Andrej Szaharov — terjedt el pénteken a kora reggeli órákban a hír moszkvai sajtókörökben. A Népi Küldöttek Kongresszusának pénteki nyitására összegyűlt újságírók — nyugati kollégáik értesülései alapján — adták egymásnak a hírt. Andrej Szaharov halálhírét péntek reggel a szovjet tájékoztatási eszközök közül elsőként a szovjet rádió angol nyelvű nemzetközi hírszolgálata tette közzé. A híradás a Reuter hírszolgálati iroda jelentésére hivatkozva közölte a hírt. Az angol nyelvű híradás induló hírként szólt Szaharov haláláról, rövid nekrológban ismertetve a tudós közéléti személyiség életútját, annak is elsősorban az utolsó évtizedet jellemző szakaszait. Néhány perccel az NKK pénteki plenáris ülésének kezdete előtt a TASZSZ-hírügynökség is bejelentette a hírt. A TASZSZ parlamenti tudósítója az NKK titkárságától szerzett értesülések alapján jelentette, hogy Szaharov csütörtök este hunyt el váratlanul. Santiagóban örömünnepet ültek Aylwin győzött A tizenhat éves Pinochet-dik- tatúra alkonyán Chilében csütörtökön Patricio Aylwint választották a köztársaság elnökévé. A Pinochet-kormány belügyminisztere hivatalosan bejelentette Aylwin győzelmét, és Pinochet tábornok is tudomásul vette a történteket. A polgári és a baloldali ellenzék által megválasztott Aylwint március 11-én iktatják be államfői funkciójába. A voksok 93 százalékának ösz- szeszámlálása után Patricio Aylwin 53,9 százalékot kapott, ve- télytársai, a jobboldali Hernan Buchi 28,6-ot, Francisco Javier Errazuriz bankár pedig 15-öt. Noha a parlamenti választások eredményét még nem tették közzé, az elnökválasztási eredményből arra lehet következtetni, hogy Aylwin leendő kormányának kényelmes többsége lesz a képviselőházban is. Az elnökválasztási eredmény kísértetiesen hasonlít a tavaly októberi népszavazás eredményére, melyen Pinochet tábornokot leszavazták. Aylwin sikeréhez személyesen gratulált Buchi és Errazuriz, Pinochet pedig rezignáltan csak annyit mondott, hogy az ellenzék jobban szervezte sorait. A kormány nevében Carlos Caceres Contreras belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a chilei fegyveres erők befejezettnek tekintik 16 éves küldetésüket, hiszen visszaadták a népnek a szabadságot... A durva történelemhamisításra tiszteletre méltó higgadtsággal válaszolt Aylwin. Az ünneplésére utcára vonult százezrek előtt mondott beszédében közölte, hogy a demokratikus átmenetben számít mindenkire, beleértve a katonákat is. — A demokráciát nemzeti egységben kell építeni. Örülök a győzelemnek, de tisztában vagyok a rám háruló felelősséggel is — mondta a 71 éves kereszténydemokrata vezető. Aylwin köszönetét mondott választóinak. Santiagóban pénteken örömünnepet ültek. Szünetelt a munka, a nép a diktatúra hosszú évei után a demokráciát és a visszaszerzett szabadságot ünnepelte. Szolidaritási felvonulást tartottak a santiagói fogházaknál is, ahol politikai rabokat őriznek. A jobboldal máris azzal gyanúsítja Aylwinékat, hogy a kommunistáknak akarnak szállást csinálni. Az ellenzék vezető pártja, a kereszténydemorácia viszont úgy nyilatkozott, hogy a kommunisták jogait is helyre kell állítani, és a demokratikus, békés jövő érdekében helyet kell biztosítani nekik a táradalom életében, a kormánynak kompromisz- szumot kell kötnie velük. (MTI) A HÉTEN TÖRTÉNT Szombat: EK-csúcstalálkozó Strasbourgban, megállapodás Kelet-Európa támogatósáról — az SZKP KB ülése, a konzervatívok támadása — a NSZEP rendkívüli kongresszusa , Gregor Gysi az új pártelnök — kormányátalakítási tárgyalások Prágában az ellenzék nyomására — a Fülöp-szigeteken vége a puccsnak. Vasárnap: nem kommunista többségű kormány Csehszlovákiában, Marian Calfa az új miniszterelnök — Gorbacsov ellenzi a párt vezető szerepének „elsietett,, módosítását — százezres tüntetés Szófiában — középamerikai csúcs San Jóséban Hétfő: — négyhatalmi konzultáció Berlinben Németországról — Baker amerikai külügyminiszter Londonban tárgyal Kelet-Európáról, a német egységről — a Pravda főszerkesztője cáfolja, hogy Gorbacsov felajánlotta lemondását; a cáfolat nem állja meg a helyét — Mladenov blogár pártvezető szerint törlik a BKP vezető szerepére vonatkozó alkotmányos cikkelyt. Kedd: — amerikai külügyminiszter először tárgyal az NDK-ban — Dumas francia külügyminiszter szerint az NSZK-nak el kell ismernie a német-lengyel határt — a szovjet parlament elhalasztja a vitát a párt vezető szerepéről — Andreotti szerint a Baltikum államainak képviseltetniük kell magukat az ENSZ-ben — Rómában tárgyal Rakowski lengyel kommunista pártvezető — az EF- TA szerint nincs szó a kelet-európai államok tagságáról — újabb tüntetés Szófiában — nagyratörő béketervet írtak alá a közép-amerikai államfők. Szerda: — kizárják a pártból Todor Zsivkovot — Rizs- kov szovjet kormányfő új gazdasági programot terjeszt elő és javasolja a KGST gyökeres reformját — Prágában elismerik: lehet, hogy az átalakítás munkanélküliséggel jár — Arafat Varsót javasolja a PFSZ és Izrael béketárgyalásának színhelyéül — Frederik de Klerk dél-afrikai elnök találkozott Nelson Mandelával. Csütörtök: — Az Európai Parlament felszólítja Bonnt: ismerje el a lengyel-német határt — a keletnémet ellenzék közzéteszi a német újraegyesítés programját — az NDK és az NSZK megállapodik a gazdasági együttműködésről — a VSZ és a NATO reményteli tervet terjeszt elő az európai hagyományos haderők csökkentéséről — Csehszlovákiában a parlament fogja megválasztani az államfőt — az Európai Parlament ismét elítéli Romániát az emberi jogok megsértése miatt. Péntek: — Patricio Aylwin Chile új elnöke; vége a katonai diktatúrának — tüntetések Prágában Václav Havel elnökjelölése mellett — bejelentik, hogy meghalt Andrej Szaharov. Stanislav Kúrál pártonkívüli képviselő, akit december 12-én a Csehszlovák Szövetségi Parlament elnökévé választottak Horn Gyula, aki a 24-ek külügyminiszteri értekezletére utazott Brüsszelbe december 13-án megbeszélést folytatott az Egmont-pa- lotában James Baker amerikai külügyminiszterrel Szabadságot a politikai foglyoknak! Olvasható az egyik rtanszpa- rensen december 10-én, az Emberi Jogok napján rendezett moszkvai tüntetésen, ahol több ezren támogatták a peresztrojkát (Népújság-telefotó — MTI) Fiatalok gyújtottak gyertyát a kommunizmus áldozatainak emlékére a prágai Vencel téren december 13-án Több száz prágai követeli december 12-én, hogy Vaclav Havel ellenzéki drámaíró legyen a köztársasági elnök „ Csak KB-tagságot vállalok...” Beszélgetés Grósz Károllyal A hét végén tartja kongresszusát a Magyar Szocialista Munkáspárt, amelynek egyik szervezője Grósz Károly, ez alkalomból interjút adott az MTl-Press- nek. — Ön mostanában sokat járja a vidéket, találkozik emberekkel. Hogyan érzi magát a kongresz- szus előtt? — Nagyon vegyesen. Tiszteletre méltó, ahogyan a párttagság egy jelentős része érzelmileg ragaszkodik a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Ebben a kötődésben nagyon sok a nosztalgikus elem; a múlthoz, a múlt eredményeihez való feltétlen ragaszkodás. Van ebben a vonzódásban egy igen racionális momentum is, nevezetesen az, hogy a magyar politikai palettának legyen még egy baloldali pártja. Régóta vallom, hogy a baloldal nem állhat egy pártból. Ezt mind többen kezdik felismerni. Átmeneti szituációban vagyunk: van tagság, de nincs vezetés az MSZMP-ben. Mozgalmunk jelenleg szervezetlen, a párt szervezéséhez ugyanis három-négy országos központ sem elég. Á kongresszusnak most azzal a feladattal kell megbirkóznia, hogy az MSZMP-nek legyen vezetése. — Mennyit dolgozik naponta? — Átlagban tizennyolc órát. — Szervező útja során számtalan jelét tapasztalhatja annak, hogy az ország válságban van. Önt miként éri az a diagnózis, hogy az országot az MSZMP juttatta válságba? Az MSZMP nem ludas — Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Az effajta megállapítás mostanában divatos. Az országot elsősorban a nemzetközi gazdasági körülmények juttatták válságba. Éveken át mondtam, s most is vallom, hogy az úgynevezett puha piacon kényelmesen ellubickoltunk, és eközben azt hittük, hogy eredményeket érünk el. A világ pedig rohant előre. A válság másik oka az, hogy az ország néhány vezetője a vágyakat összetévesztette a lehetőségekkel. Nem vállalták fel a gazdasági átrendeződés társadalmi-politikai következményeit. Ebben azonban nem az MSZMP a ludas. Az ország nem négy-öt emberből állt, hanem több tízezer, százezer, millió emberből. Hasonlóképpen a kormányzó párt sem csak egy-két ember pártja volt. Amit most felhasználnak az MSZMP ellen, igenis demagógia. — Ezen cseppet sem csodálkozom, meg kell szokni a több- pártrendszeres keretek között. A pártok kihasználják egymás gyengéit, sőt, el is torzítják azokat. Egy magasabb politikai kultúrában ezt azonban a pártok nem engedhetik meg maguknak, mert tudják, hogy a vádaskodás visszaüt. — Hány tagja van az MSZMP-nek? A legkülönbözőbb adatok láttak eddig napvilágot. — Hatvannégyezer és néhány száz tagunk van, ők aláírással erősítették meg tagságukat. Legalább hatvanezer tagot tesz ki a számos kollektív levél. E leveleknek azonban utána kell még járnunk, ezért kerülhettek forgalomba a 120 ezres tagságról szóló hírek. Nálunk mindenki társadalmi munkában dolgozik, egyetlen függetlenített munkatársunk sincs. Ez megnehezíti a nyilvántartást. — Mikor jegyzik be a pártot? — A hivatalos kérés még folyamatban van, pontosabban már csak a választ váijuk az illetékes hatóságoktól. A fő célunk különben is az, hogy működőképes párt jöjjön létre. — Sokak szerint Ön tavaly májusban még a magyarprogresz- szió egyik éllovasa volt, ma már viszont a konzervatívok táborába sorolják. A magam lelkiismeretével elszámoltam — Az, hogy ki a haladó és ki a konzervatív, — nagyon szubjektív dolog. Manapság könnyen dobálják a jelzőket az emberek. A címkéket úgy osztogatják, mint a borravalót. Egyáltalán nem hat meg, ha azt mondják rám, hogy konzervatív vagyok. Persze nem mindegy, hogy ki mondja rólam, hogy mi vagyok. Én a magam lelkiismeretével elszámoltam. Ugyanazt akarom mai is, mint amit 88 májusában a pártértekezleten. Hosszas vívódások után jutottam el ugyanis arra a felismerésre, hogy a „konstrukcióban” van a hiba. — A társadalmi rendszerre gondol? — Távolról sem, hanem a politikai intézményrendszerre. Maga a társadalmi mechanizmus nem működik jól. A politika működése korszerűtlen és nem teljesítményorientált. A rossz társadalmi-politikai konstrukció tág teret adott a kontraszelekciónak. A döntési rendszerben túl sok volt a szubjektivitás. Ez nem az emberi tévedésekre vagy rosszindulatra vezethető vissza, hanem egyszerűen arra, hogy hiányzott a bírálat, a kontroll. Akinek nagyobb volt a személyes presztízse, annak volt igaza, akár tévedett, akár nem. így jöhetett létre az a helyzet, hogy minden jószándék ellenére a XIII. kongresszus rossz kongresszusnak bizonyult. Az emberek jóindulata ellenére ez a kongresszus nagyot lökött az ország szekerén ahhoz, hogy gazdasági kátyúba jusson. Nekem ezzel el kellett számolnom, ami sok álmatlan éjszakát okozott. Akkor jutottam el ahhoz a felismeréshez, hogy alapvető változásokra van szükség. Ahol lehetett, ezeket a nézeteimet hangoztattam is. Amit én 1988 májusában vallottam, az akkor már három éve érlelődött bennem. Más kérdés, hogy akikkel hasonló nézeteket vallottam, azoktól mostanában elváltak az útjaink. Én a kiegyensúlyozottabb, mértékletesebb változások híve vagyok. Azt hiszem, hogy én jobban figyelembe veszem a nemzetközi adottságokat is. Barátaim, munkatársaim, — „akkor még” elvtársaim — ezzel szemben azt vallották, hogy rohanva, vágtázva kell haladni. Mert ha nem — mondták ők — akkor itt a visszarendeződés veszélye. Ezt kalandorságnak tartottam, és tartom ma is. Ezért már ma is túl nagy árat fizet az ország. Annak idején szövetségeseket kerestem Moszkvától Washingtonig a higgadt, megfontolt előrehaladáshoz, de ezt úgy látszik többen kevesellték. — Miként éli Ön meg a többpártrendszer gyakorlatát Magyarországon? Volt idő, amikor ellenezte azt. — 1988 májusától 1989 februárjáig nem helyeseltem a többpártrendszert. A társadalom szélesebb közegeiben mozogva azonban újabb és újabb feszültségekkel találtam magam szembe. Ekkor jutottam el arra a felismerésre, hogy a gondokat a Magyar Szocialista Munkáspárt egyedül már nem tudja megoldani. Idén februárban őszintén mondtam, hogy szükség van a többpártrendszerre. A kibontakozást és a nemzeti összefogást széles társadalmi bázisra kell helyezni. — Erre azt mondják, hogy Ön gyakran változtatja a véleményét. Az együttműködés híve vagyok — Akkor változtatom a véleményemet, ha a körülöttem levő valóság is megváltozik. Az ellenkezője lenne a furcsa, és akkor azt mondanák rám, hogy csökönyös vagyok. Büszkén vállalom, ha indokoltan változtatok az álláspontomon. — Ön legitimnek tartja az októberi kongresszust, amelyen megalakult a Magyar Szocialista Párt. Határozatait azonban nem szavazta meg. — Én nem azt mondom, hogy ez a kongresszus szétzüllesztette a pártot, hanem azt, hogy lefejezte, mert tagság nélkül maradt. A párttagság megkérdezése nélkül változtatták meg például a párt nevét. A határozati javaslatot pedig puccsista módon készítették és terjesztették elő. Én például hivatalosan még a párt főtitkára voltam, de senki sem mutatta meg a javaslat szövegét. Ezt egy kulturált pártban, enyhén szólva, nem tekinthetjük sportszerű magatartásnak. A küldöttek a régi reflexek működésének megfelelően végül is megszavazták a határozati javaslatot. — Milyen viszonyra törekszenek a Szocialista Párttal ? — Az együttműködés híve vagyok, még akkor is, ha az MSZP egyes vezetői elutasítják ezt. Nem hiszem, hogy őket fogja igazolni az élet. — Fontos lenne az MSZMP számára, hogy hatalomra kerüljön? — Azt tekintjük fontosnak, hogy helyünk legyen a Parlamentben, a kormányban azonban nem feltétlenül. Mi a közvéleményre akarunk elsősorban hatni. — Az MSZMP a demokratikus centralizmus híve. Gondolja, hogy ezzel sok embert meg tudnak nyerni? — A párttagság csak a „bürokratikus” centralizmust ismeri. Demokratikus centralizmus nélkül nem tudok elképzelni egyetlen pártot sem. Szerintem az MSZP-ben és az ellenzéki pártokban is meglehetősen nagy a centralizmus. Centralizmus nélkül csak mozgalmak működnek, nem pedig politikai pártok. Én a demokratizmusra teszem a hangsúlyt, de centrális elemek nélkül elképzelhetetlennek tartom az MSZMP-t. — Vállal tisztséget? — Amennyiben a kongresz- szuson Központi Bizottságot választanak, csakis abban vállalok szerepet. Ezt boldogan és jó szívvel teszem. — Milyen pártokat hívnak meg a kongresszusukra? — Egyet sem, mert ez az MSZMP újjáalakulásának lesz a kongresszusa. Mint ilyen, munkatanácskozás lesz. — A tizennegyedik.
