Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)

1989-12-16 / 297. szám

2. NEMZETKÖZI ÉLET NÉPÚJSÁG, 1989. december 16., szombat Meghalt Andrej Szaharov Meghalt Andrej Szaharov — terjedt el pénteken a kora reggeli órákban a hír moszkvai sajtókö­rökben. A Népi Küldöttek Kongresszusának pénteki nyitá­sára összegyűlt újságírók — nyu­gati kollégáik értesülései alapján — adták egymásnak a hírt. Andrej Szaharov halálhírét péntek reggel a szovjet tájékoz­tatási eszközök közül elsőként a szovjet rádió angol nyelvű nem­zetközi hírszolgálata tette közzé. A híradás a Reuter hírszolgálati iroda jelentésére hivatkozva kö­zölte a hírt. Az angol nyelvű híradás indu­ló hírként szólt Szaharov halálá­ról, rövid nekrológban ismertet­ve a tudós közéléti személyiség életútját, annak is elsősorban az utolsó évtizedet jellemző szaka­szait. Néhány perccel az NKK pén­teki plenáris ülésének kezdete előtt a TASZSZ-hírügynökség is bejelentette a hírt. A TASZSZ parlamenti tudósítója az NKK titkárságától szerzett értesülések alapján jelentette, hogy Szaha­rov csütörtök este hunyt el várat­lanul. Santiagóban örömünnepet ültek Aylwin győzött A tizenhat éves Pinochet-dik- tatúra alkonyán Chilében csü­törtökön Patricio Aylwint vá­lasztották a köztársaság elnöké­vé. A Pinochet-kormány belügy­minisztere hivatalosan bejelen­tette Aylwin győzelmét, és Pino­chet tábornok is tudomásul vette a történteket. A polgári és a baloldali ellen­zék által megválasztott Aylwint március 11-én iktatják be állam­fői funkciójába. A voksok 93 százalékának ösz- szeszámlálása után Patricio Ayl­win 53,9 százalékot kapott, ve- télytársai, a jobboldali Hernan Buchi 28,6-ot, Francisco Javier Errazuriz bankár pedig 15-öt. Noha a parlamenti választások eredményét még nem tették köz­zé, az elnökválasztási eredmény­ből arra lehet következtetni, hogy Aylwin leendő kormányá­nak kényelmes többsége lesz a képviselőházban is. Az elnökvá­lasztási eredmény kísértetiesen hasonlít a tavaly októberi nép­szavazás eredményére, melyen Pinochet tábornokot leszavaz­ták. Aylwin sikeréhez személye­sen gratulált Buchi és Errazuriz, Pinochet pedig rezignáltan csak annyit mondott, hogy az ellenzék jobban szervezte sorait. A kor­mány nevében Carlos Caceres Contreras belügyminiszter úgy nyilatkozott, hogy a chilei fegy­veres erők befejezettnek tekintik 16 éves küldetésüket, hiszen visszaadták a népnek a szabad­ságot... A durva történelemha­misításra tiszteletre méltó hig­gadtsággal válaszolt Aylwin. Az ünneplésére utcára vonult szá­zezrek előtt mondott beszédében közölte, hogy a demokratikus át­menetben számít mindenkire, beleértve a katonákat is. — A de­mokráciát nemzeti egységben kell építeni. Örülök a győzelem­nek, de tisztában vagyok a rám háruló felelősséggel is — mondta a 71 éves kereszténydemokrata vezető. Aylwin köszönetét mondott választóinak. Santiagóban pén­teken örömünnepet ültek. Szüne­telt a munka, a nép a diktatúra hosszú évei után a demokráciát és a visszaszerzett szabadságot ünnepelte. Szolidaritási felvonu­lást tartottak a santiagói foghá­zaknál is, ahol politikai rabokat őriznek. A jobboldal máris azzal gya­núsítja Aylwinékat, hogy a kom­munistáknak akarnak szállást csinálni. Az ellenzék vezető pártja, a kereszténydemorácia viszont úgy nyilatkozott, hogy a kommunisták jogait is helyre kell állítani, és a demokratikus, békés jövő érdekében helyet kell bizto­sítani nekik a táradalom életé­ben, a kormánynak kompromisz- szumot kell kötnie velük. (MTI) A HÉTEN TÖRTÉNT Szombat: EK-csúcstalálkozó Strasbourgban, megál­lapodás Kelet-Európa támogatósáról — az SZKP KB ülése, a konzervatívok támadása — a NSZEP rendkívüli kongresszusa , Gregor Gysi az új pártelnök — kormá­nyátalakítási tárgyalások Prágában az ellenzék nyomá­sára — a Fülöp-szigeteken vége a puccsnak. Vasárnap: nem kommunista többségű kormány Csehszlovákiában, Marian Calfa az új miniszterelnök — Gorbacsov ellenzi a párt vezető szerepének „elsietett,, módosítását — százezres tüntetés Szófiában — közép­amerikai csúcs San Jóséban Hétfő: — négyhatalmi konzultáció Berlinben Németor­szágról — Baker amerikai külügyminiszter Londonban tárgyal Kelet-Európáról, a német egységről — a Pravda főszerkesztője cáfolja, hogy Gorbacsov felajánlotta le­mondását; a cáfolat nem állja meg a helyét — Mladenov blogár pártvezető szerint törlik a BKP vezető szerepére vonatkozó alkotmányos cikkelyt. Kedd: — amerikai külügyminiszter először tárgyal az NDK-ban — Dumas francia külügyminiszter szerint az NSZK-nak el kell ismernie a német-lengyel határt — a szovjet parlament elhalasztja a vitát a párt vezető szere­péről — Andreotti szerint a Baltikum államainak képvi­seltetniük kell magukat az ENSZ-ben — Rómában tár­gyal Rakowski lengyel kommunista pártvezető — az EF- TA szerint nincs szó a kelet-európai államok tagságáról — újabb tüntetés Szófiában — nagyratörő béketervet ír­tak alá a közép-amerikai államfők. Szerda: — kizárják a pártból Todor Zsivkovot — Rizs- kov szovjet kormányfő új gazdasági programot terjeszt elő és javasolja a KGST gyökeres reformját — Prágában elismerik: lehet, hogy az átalakítás munkanélküliséggel jár — Arafat Varsót javasolja a PFSZ és Izrael béketár­gyalásának színhelyéül — Frederik de Klerk dél-afrikai elnök találkozott Nelson Mandelával. Csütörtök: — Az Európai Parlament felszólítja Bonnt: ismerje el a lengyel-német határt — a keletnémet ellen­zék közzéteszi a német újraegyesítés programját — az NDK és az NSZK megállapodik a gazdasági együttmű­ködésről — a VSZ és a NATO reményteli tervet terjeszt elő az európai hagyományos haderők csökkentéséről — Csehszlovákiában a parlament fogja megválasztani az államfőt — az Európai Parlament ismét elítéli Romániát az emberi jogok megsértése miatt. Péntek: — Patricio Aylwin Chile új elnöke; vége a kato­nai diktatúrának — tüntetések Prágában Václav Havel elnökjelölése mellett — bejelentik, hogy meghalt Andrej Szaharov. Stanislav Kúrál pártonkívüli képviselő, akit december 12-én a Csehszlovák Szövetségi Parla­ment elnökévé választottak Horn Gyula, aki a 24-ek külügyminiszteri értekezletére utazott Brüsszelbe december 13-án megbeszélést folytatott az Egmont-pa- lotában James Baker amerikai külügyminiszterrel Szabadságot a politikai foglyoknak! Olvasható az egyik rtanszpa- rensen december 10-én, az Emberi Jogok napján rendezett moszk­vai tüntetésen, ahol több ezren támogatták a peresztrojkát (Népújság-telefotó — MTI) Fiatalok gyúj­tottak gyer­tyát a kom­munizmus ál­dozatainak emlékére a prágai Vencel téren decem­ber 13-án Több száz prágai követeli december 12-én, hogy Vaclav Havel el­lenzéki drámaíró legyen a köztársasági elnök „ Csak KB-tagságot vállalok...” Beszélgetés Grósz Károllyal A hét végén tartja kongresszu­sát a Magyar Szocialista Mun­káspárt, amelynek egyik szerve­zője Grósz Károly, ez alkalom­ból interjút adott az MTl-Press- nek. — Ön mostanában sokat járja a vidéket, találkozik emberekkel. Hogyan érzi magát a kongresz- szus előtt? — Nagyon vegyesen. Tiszte­letre méltó, ahogyan a párttagság egy jelentős része érzelmileg ra­gaszkodik a Magyar Szocialista Munkáspárthoz. Ebben a kötő­désben nagyon sok a nosztalgi­kus elem; a múlthoz, a múlt ered­ményeihez való feltétlen ragasz­kodás. Van ebben a vonzódás­ban egy igen racionális momen­tum is, nevezetesen az, hogy a magyar politikai palettának le­gyen még egy baloldali pártja. Régóta vallom, hogy a baloldal nem állhat egy pártból. Ezt mind többen kezdik felismerni. Átme­neti szituációban vagyunk: van tagság, de nincs vezetés az MSZMP-ben. Mozgalmunk je­lenleg szervezetlen, a párt szer­vezéséhez ugyanis három-négy országos központ sem elég. Á kongresszusnak most azzal a fel­adattal kell megbirkóznia, hogy az MSZMP-nek legyen vezetése. — Mennyit dolgozik naponta? — Átlagban tizennyolc órát. — Szervező útja során szám­talan jelét tapasztalhatja annak, hogy az ország válságban van. Önt miként éri az a diagnózis, hogy az országot az MSZMP jut­tatta válságba? Az MSZMP nem ludas — Ez az állítás egyszerűen nem igaz. Az effajta megállapítás mostanában divatos. Az orszá­got elsősorban a nemzetközi gaz­dasági körülmények juttatták válságba. Éveken át mondtam, s most is vallom, hogy az úgyneve­zett puha piacon kényelmesen ellubickoltunk, és eközben azt hittük, hogy eredményeket érünk el. A világ pedig rohant előre. A válság másik oka az, hogy az ország néhány vezetője a vágyakat összetévesztette a lehe­tőségekkel. Nem vállalták fel a gazdasági átrendeződés társa­dalmi-politikai következménye­it. Ebben azonban nem az MSZMP a ludas. Az ország nem négy-öt emberből állt, hanem több tízezer, százezer, millió em­berből. Hasonlóképpen a kor­mányzó párt sem csak egy-két ember pártja volt. Amit most fel­használnak az MSZMP ellen, igenis demagógia. — Ezen cseppet sem csodál­kozom, meg kell szokni a több- pártrendszeres keretek között. A pártok kihasználják egymás gyengéit, sőt, el is torzítják azo­kat. Egy magasabb politikai kul­túrában ezt azonban a pártok nem engedhetik meg maguknak, mert tudják, hogy a vádaskodás visszaüt. — Hány tagja van az MSZMP-nek? A legkülönbö­zőbb adatok láttak eddig napvi­lágot. — Hatvannégyezer és néhány száz tagunk van, ők aláírással erősítették meg tagságukat. Leg­alább hatvanezer tagot tesz ki a számos kollektív levél. E leve­leknek azonban utána kell még járnunk, ezért kerülhettek forga­lomba a 120 ezres tagságról szóló hírek. Nálunk mindenki társa­dalmi munkában dolgozik, egyetlen függetlenített munka­társunk sincs. Ez megnehezíti a nyilvántartást. — Mikor jegyzik be a pártot? — A hivatalos kérés még fo­lyamatban van, pontosabban már csak a választ váijuk az ille­tékes hatóságoktól. A fő célunk különben is az, hogy működőké­pes párt jöjjön létre. — Sokak szerint Ön tavaly májusban még a magyarprogresz- szió egyik éllovasa volt, ma már viszont a konzervatívok táborá­ba sorolják. A magam lelkiismeretével elszámoltam — Az, hogy ki a haladó és ki a konzervatív, — nagyon szubjek­tív dolog. Manapság könnyen dobálják a jelzőket az emberek. A címkéket úgy osztogatják, mint a borravalót. Egyáltalán nem hat meg, ha azt mondják rám, hogy konzervatív vagyok. Persze nem mindegy, hogy ki mondja rólam, hogy mi vagyok. Én a magam lelkiismeretével el­számoltam. Ugyanazt akarom mai is, mint amit 88 májusában a pártértekezleten. Hosszas vívó­dások után jutottam el ugyanis arra a felismerésre, hogy a „konstrukcióban” van a hiba. — A társadalmi rendszerre gondol? — Távolról sem, hanem a po­litikai intézményrendszerre. Ma­ga a társadalmi mechanizmus nem működik jól. A politika mű­ködése korszerűtlen és nem tel­jesítményorientált. A rossz tár­sadalmi-politikai konstrukció tág teret adott a kontraszelekció­nak. A döntési rendszerben túl sok volt a szubjektivitás. Ez nem az emberi tévedésekre vagy rosszindulatra vezethető vissza, hanem egyszerűen arra, hogy hi­ányzott a bírálat, a kontroll. Aki­nek nagyobb volt a személyes presztízse, annak volt igaza, akár tévedett, akár nem. így jöhetett létre az a helyzet, hogy minden jószándék ellenére a XIII. kong­resszus rossz kongresszusnak bi­zonyult. Az emberek jóindulata ellenére ez a kongresszus nagyot lökött az ország szekerén ahhoz, hogy gazdasági kátyúba jusson. Nekem ezzel el kellett számol­nom, ami sok álmatlan éjszakát okozott. Akkor jutottam el ah­hoz a felismeréshez, hogy alap­vető változásokra van szükség. Ahol lehetett, ezeket a nézetei­met hangoztattam is. Amit én 1988 májusában vallottam, az akkor már három éve érlelődött bennem. Más kérdés, hogy akik­kel hasonló nézeteket vallottam, azoktól mostanában elváltak az útjaink. Én a kiegyensúlyozot­tabb, mértékletesebb változások híve vagyok. Azt hiszem, hogy én jobban figyelembe veszem a nemzetközi adottságokat is. Ba­rátaim, munkatársaim, — „ak­kor még” elvtársaim — ezzel szemben azt vallották, hogy ro­hanva, vágtázva kell haladni. Mert ha nem — mondták ők — akkor itt a visszarendeződés ve­szélye. Ezt kalandorságnak tar­tottam, és tartom ma is. Ezért már ma is túl nagy árat fizet az or­szág. Annak idején szövetsége­seket kerestem Moszkvától Was­hingtonig a higgadt, megfontolt előrehaladáshoz, de ezt úgy lát­szik többen kevesellték. — Miként éli Ön meg a több­pártrendszer gyakorlatát Ma­gyarországon? Volt idő, amikor ellenezte azt. — 1988 májusától 1989 feb­ruárjáig nem helyeseltem a több­pártrendszert. A társadalom szé­lesebb közegeiben mozogva azonban újabb és újabb feszült­ségekkel találtam magam szem­be. Ekkor jutottam el arra a felis­merésre, hogy a gondokat a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt egyedül már nem tudja megolda­ni. Idén februárban őszintén mondtam, hogy szükség van a többpártrendszerre. A kibonta­kozást és a nemzeti összefogást széles társadalmi bázisra kell he­lyezni. — Erre azt mondják, hogy Ön gyakran változtatja a vélemé­nyét. Az együttműködés híve vagyok — Akkor változtatom a véle­ményemet, ha a körülöttem levő valóság is megváltozik. Az ellen­kezője lenne a furcsa, és akkor azt mondanák rám, hogy csökö­nyös vagyok. Büszkén vállalom, ha indokoltan változtatok az ál­láspontomon. — Ön legitimnek tartja az ok­tóberi kongresszust, amelyen megalakult a Magyar Szocialista Párt. Határozatait azonban nem szavazta meg. — Én nem azt mondom, hogy ez a kongresszus szétzüllesztette a pártot, hanem azt, hogy lefejez­te, mert tagság nélkül maradt. A párttagság megkérdezése nélkül változtatták meg például a párt nevét. A határozati javaslatot pe­dig puccsista módon készítették és terjesztették elő. Én például hi­vatalosan még a párt főtitkára voltam, de senki sem mutatta meg a javaslat szövegét. Ezt egy kulturált pártban, enyhén szólva, nem tekinthetjük sportszerű ma­gatartásnak. A küldöttek a régi reflexek működésének megfelelően vé­gül is megszavazták a határozati javaslatot. — Milyen viszonyra töreksze­nek a Szocialista Párttal ? — Az együttműködés híve va­gyok, még akkor is, ha az MSZP egyes vezetői elutasítják ezt. Nem hiszem, hogy őket fogja iga­zolni az élet. — Fontos lenne az MSZMP számára, hogy hatalomra kerül­jön? — Azt tekintjük fontosnak, hogy helyünk legyen a Parla­mentben, a kormányban azon­ban nem feltétlenül. Mi a közvé­leményre akarunk elsősorban hatni. — Az MSZMP a demokrati­kus centralizmus híve. Gondol­ja, hogy ezzel sok embert meg tudnak nyerni? — A párttagság csak a „bü­rokratikus” centralizmust isme­ri. Demokratikus centralizmus nélkül nem tudok elképzelni egyetlen pártot sem. Szerintem az MSZP-ben és az ellenzéki pártokban is meglehetősen nagy a centralizmus. Centralizmus nélkül csak mozgalmak működ­nek, nem pedig politikai pártok. Én a demokratizmusra teszem a hangsúlyt, de centrális elemek nélkül elképzelhetetlennek tar­tom az MSZMP-t. — Vállal tisztséget? — Amennyiben a kongresz- szuson Központi Bizottságot vá­lasztanak, csakis abban vállalok szerepet. Ezt boldogan és jó szív­vel teszem. — Milyen pártokat hívnak meg a kongresszusukra? — Egyet sem, mert ez az MSZMP újjáalakulásának lesz a kongresszusa. Mint ilyen, mun­katanácskozás lesz. — A tizennegyedik.

Next

/
Thumbnails
Contents