Heves Megyei Népújság, 1989. december (40. évfolyam, 285-307. szám)
1989-12-14 / 295. szám
POLITIKAI NAPILAP .. :. . . ... . . . . , CSENDES FORRADALOM PRÁGÁBAN „Türelem, békés tüntetés, sztrájk...” (2. oldal) A SZEMREHÁNYÁSOKTÓL A KONZULTÁCIÓKIG „Szovjet — amerikai emberi jogi együttműködés” (3. oldal) LEHULL A FEJKENDŐ? „Pakisztánban is változnak az idők...” (4. oldal) JÁTÉK KÍGYÓ „Amilyent már nem lehet üzletben vásárolni...” (5. oldal) Horn Gyula felszólalása A 24-ek külügyminiszteri értekezlete Brüsszelben Brit — magyar kormányfői megbeszélések — Találkozások politikusokkal, pénzügyi szakemberekkel Németh Miklós londoni tárgyalásai Margaret Thatcher brit kormányfő, a Downing Street 10-ben fo gadta Németh Miklóst Szerdán délelőtt 10 órakor kezdődött a brüsszeli Egmont- palotában a Lengyelország és Magyarország reformjainak támogatásában a nyár óta részt vevő 24 nyugati tőkés ország — az OECD tagjai — külügyminiszteri értekezlete. A tanácskozás feladata az eddig elvégzett munka áttekintése, a további összehangolás és a jövőbeli akciók meghatározása — azoknak a tájékoztatásoknak a fényében, amelyeket egyrészt Horn Gyula magyar és Krzysztof Skubiszewski lengyel külügyminiszter, másrészt Michel Camdessus, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgatója nyújtott a résztvevőknek. Horn Gyula, aki reggel James Baker amerikai külügyminiszterrel folytatott megbeszélést, lengyel kollégája után szólalt fel. A Magyar Köztársaság olyan partner, amely politikai rendszere lehetővé teszi a különböző érdekek civilizált és humánus formában történő egyeztetését, hacsak nem teszik ki olyan elviselhetetlen szakítópróbának, amely a történelemben már több demokráciát is megtört. Magyarországon egyre inkább a gazdasági ésszerűség és a piac, nem pedig a politikai voluntarizmus fog dönteni, hacsak nem kényszerítik arra, hogy a rövid távú stabilitásért oktalan áldozatokat hozzon — hangsúlyozta a 24-ek brüsszeli értekezletén szerdán elhangzott beszédében Horn Gyula külügyminiszter. Elmondta, hogy Magyarországon az emberek üdvözlik a gyökeres politikai változásokat, örömmel tekintenek a kibontakozó demokráciában való részvételükre, ám közben jobb esetben stagnál, vagy éppen csökken az életszínvonaluk. Megjelennek a fejlett országokban is tapasztalt, de Magyarországon szokatlan képek a munkanélküliségről és az inflációról: azok elkerülhetetlen velejárói a szerkezetátalakulásnak. Kormányunknak az ellenzéki pártokkal, más politikai és társadalmi tényezőkkel az elmúlt hét végén folytatott megbeszéléssorozata utal arra, hogy a magyar reformfolyamatban egyre erőteljesebben jelennek meg a realizmus és a felelősség elemei — hangsúlyozta. — Megfogalmazódott az a nézet, hogy az elkövetkező időszakban a gazdasági átalakítást nem lehet kicsinyes pártérdeknek alávetni, nem szabad szociális demagógiával fékezni. Mindez lehetőséget teremthet arra, hogy a kormány már a jövő év tavaszán esedékes szabad parlamenti választások megtartása előtt olyan radikális gazdaságpolitikai irányvonalat folytasson, amely hosszabb távon is számot tarthat az ország politikai tényezőinek támogatására, és amely alapja, kiindulópontja lehet a jövőbeni koalíciós kormányok tevékenységének. Erőt és ösztönzést ad számunkra, hogy kedvező külső körülmények közepette nézünk szembe a nem csökkenő számú nehézséggel — mondta a magyar külügyminiszter. — Magyarország aktívan kíván támaszkodni a nemzetközi munkamegosztás, az együttműködés és a modernizáció által létrehozott nemzetközi és nemzeti intézményekre. Ugyanakkor ez a közel tizenegymilliós nép, de a sikereit és kudarcait szorosan figyelő többi közép-kelet-európai nép és nemzet előtt is egy eddig soha nem látott kihívás áll: átmenet a központilag tervezett társadalmigazdasági rendszerből a demokratikus piacgazdaságba — hangoztatta Horn Gyula, hozzátéve: ennek a feladatnak a megoldására nincs használható analógia! — Tudatában vagyunk annak, hogy a célt mindenekelőtt saját erőfeszítéseinkkel, a társadalmi és gazdasági rendszer teljes átalakításával érhetjük el. Ennek megfelelően számítunk a velünk azonos értékeket vallók támogatására, különösen az Európai Közösségek országaira. Eltökéltek vagyunk abban, hogy a programot végrehajtjuk akkor is, ha ez kezdetben társadalmi konflik- (Folytatás a 2. oldalon) Németh Miklós miniszterelnök szerdán reggel Kovács László külügyminisztériumi államtitkár kíséretében egynapos hivatalos látogatásra a brit fővárosba érkezett. A kormányfőt Lord Brabazon külügy- és nemzetközösségi államminiszter és dr. Györke József londoni magyar nagykövet fogadta a Heathrow repülőtéren. Németh Miklóst megérkezése után a nagyköveti rezidencián kereste fel a magyarországi érdekeltségekkel is rendelkező Robert Maxwell, a Mirror-csoport lapkiadó cég tulajdonos-elnöke. Margaret Thatcher brit kormányfő köszöntötte szerdán délben a brit külügyminisztérium udvarán rendezett állami fogadtatáson Németh Miklós miniszterelnököt. A magyar himnusz elhangzása után a gránátos testőrgárda felsorakozott egységének parancsnoka magyarul tett jelentést Németh Miklósnak. A díszszázad megszemlélése után a magyar kormányfőt Thatcher asszony átkísérte a szomszédos miniszter- elnöki rezidenciára, a Downing Street 10-be. A hivatalos brit — magyar kormányfői tárgyalásokon jelen volt Kovács LászlóküX- ügyminisztériumi államtitkár is. A tárgyalások előtt Németh Miklós Sir Geoffrey Howe miniszterelnök-helyettessel, az alsóház vezérével találkozott hivatalában. A hivatalos tárgyalásokon Thatcher asszony bevezetőben kifejezte örömét, hogy a magyar kormányfő, ha rövid időre is, el tudott jönni Londonba. Hangsúlyozta, hogy nagyon nagyra értékeli mindazt, ami Magyarországon történik, nemkülönben a magyar kormánynak azt az elszántságát, hogy végigmegy választott útján. A brit miniszterelnök asszony érdeklődésére Németh Miklós alapos áttekintést adott a magyarországi átalakulás nemzetközi feltételei szempontjából különösen jelentős szovjetunióbeli és kelet-európai fejleményekről. A magyar helyzetről adott tájékoztatójában Németh Miklós hangsúlyozta, hogy megkezdődött a békés átmenet második szakasza. A lezáruló első szakasz ismérvei között kiemelte, hogy az uralkodó párt lemondott vezető szerepének alkotmányos deklarálásáról, „lebontottuk az állampártot és a pártállamot, működik a többpártrendszer, szembenéztünk a múltunkkal”. „Mindezt nagyon gyorsan kellett véghezvinni — mondotta, — mivel az 1968 utáni időszakban kiderült, hogy gazdasági reformokat nem lehet változatlan politikai rendszerben kibontakoztatni. Eltérően más szocialista országoktól, Magyarországon a változásokat nem az utca kényszerítette ki, hanem a párt reformszárnya tudatosan kezdeményezte” — hangoztatta Németh Miklós. Ezután arról szólt, hogy a békés átmenet második szakaszában ki kell munkálni a piacgazdasághoz szükséges törvényeket, élénkíteni kell a vállalkozásokat és meg kell teremteni az ehhez elengedhetetlen garancia- és feltételrendszert. Hangsúlyozta, hogy az egész reformfolyamat kulcskérdése a gazdaság. Ha a gazdaság összeomlik, az egész folyamat megáll. Elsősorban a fejlett nyugati országok tudnak segítséget nyújtani. Kifejezte azt a véleményét, hogy a magyarországi reformok továbbhaladásának előmozdítását szolgáló segítség nem csupán Magyarország érdeke, hanem a fejlett országoké is. ”Nem alamizsnát kérünk, hanem olyan együttműködést, ami hozzásegít céljaink eléréséhez. Mi most bizonyos értelemben azt a csatát vívjuk a szerkezetváltás tekintetében, amit a brit gazdaságban küzdöttek meg öt-tíz évvel ezelőtt” — emelte ki Németh Miklós. Végül szólt a támogatások leépítéséről, ötven nagyvállalat megszüntetésére vonatkozó döntésről, és nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a szerkezet- váltáshoz feltétlenül tőkére van szükség. Margaret Thatcher hangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Valutaalappal történő megállapodás után Magyarország komoly segítségre számíthat a Nyugattól, ezen belül az Európai Közösségektől, a huszonnégyektől, azaz az OECD-től és Nagy-Britanniától is. „Nagyon fontos, hogy a magyarországi ellenzéki pártok felelős magatartást tanúsítsanak, mert a demokrácia nem lehet az ígéretek árverése.” Thatcher asszony díszebédjén a két kormányfő kötetlen hangvételű pohárköszöntőt mondott. A miniszterelnök asszony rendkívül melegen méltatta Magyar- ország úttörő szerepét. "A magyar kormányfő erről a látogatásáról a brit politikai és gazdasági vezetés barátságának és jóindulatának üzenetét viheti haza”— fejezte be pohárköszöntőjét Thatcher asszony. A magyar kormányfő a délután folyamán John Mayor pénzügyminiszterrel folytatott tárgyalásokat. Találkozott Neil Kinnock-kal, az ellenzéki Munkáspárt vezérével. A miniszterelnök nemzetközi sajtóértekezlettel zárta hivatalos programját Londonban. A miniszternek sincs megbocsátás! Nyílt harc a közlekedési kalandorság ellen Nem túlzás, ha a közúti közlekedés állapotáról szólva a katasztrofális jelzőt használjuk az ország útjain, az idén ugyanis any- nyian vesztették életüket közlekedési baleset következtében, hogy egy Pétervására nagyságú város lakosságát temettük el. Huszár Mihály r. alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság közlekedési alosztályvezetője szűkebb hazánk szomorú statisztikai adatainak birtokában arra hívja fel a figyelmet, hogy az év első három negyedéve alatt hatszázöt közúti baleset történt, negyvenhét ember meghalt, ket- tőszázkilencvenen szenvedtek többnyire súlyos, maradandó sérülést. A statisztikai elemzések azt is bizonyítják, hogy nem a technikát, a rohamosan gyarapodó járműveket kell szidni, a balesetek legnagyobb része emberi hiányosságokra vezethető vissza. A durvaság és agresszivitás lett úrrá útjainkon, jobbára a sebesség helytelen megválasztása, az elsőbbség meg nem adása, a szabálytalan irányváltás, kanyarodás okoz a korábbiaknál súlyosabb kimenetelű baleseteket. A rendőrtiszt szerint az országba beérkezett mintegy 50 ezer nyugati márkájú személy- gépkocsi sokakat „megrészegít”. Az utakon szeretnék bizonyítani, hogy járművükkel különbek másoknál. Jó magyar szokás szerint aztán a trabantosoknak is vér tolul az agyukba, és máris kész a baj, ami életet követel, családok tragédiáját okozza. Az előzési és elsőbbségi szabályok megszegése különösen a 3-as úton, az autópályán jellemző. Megjelentek a vámeljárások elhúzódása miatt a jelzés nélküli autók. Az új tulajdonosok türelmetlenségükben visszaélnek ezzel, gátlástalanul közlekednek abban a biztos tudatban, hogy rendszám nélkül nem lehet nyomukra bukkani. Sok cserbenhagyásos baleset írható számlájukra. A tilosban parkolók és az ittas vezetők ugyancsak sok gondot okoznak az utakon. A rendőrök az utóbbi időben néhány sajnálatos, törvénysértő rendőri intézkedést követő bírálat után elbizonytalanodtak, kicsit szabadjára engedték a közlekedőket. Most viszont éppen a katasztrofális helyzet miatt elvárják tőlük, hogy szigorúak legyenek azokkal szemben, akik közúti kalandorokként veszélyeztetik mások életét, testi épségét. Úgy ígérik, hogy beosztásra, pártállásra való tekintet nélkül a szabálysértéseknél kiszabható felső határt megközelítve minden szabályszegővel szemben egyaránt eljárnak, ha kell a miniszterrel szemben is. A 8-10 ezer forintos bírság a jogosítvány több hónapos bevonása remélhetőleg meghozza majd az eredményét. Heves megyében már ma fokozott ellenőrzés kezdődik, amelynek során a gyorshajtókat igyekeznek „kiszűrni” a szabályosan közlekedők közül. Pénteken helikopter is segíti az ellenőrzést. Nem titkolják, hogy december 28-án alkoholellenőrzést tartanak, megyénk forgalmas útjain. Ezt is nyíltan, az ellenőrző helyeket „alkoholkontroll” feliratú táblával is jelezve. A visszatartás a cél, nem a mindenáron való büntetés. A tilosban parkolókat olyan meglepetés éri majd, hogy a forgalmat veszélyeztető helyről speciális járművekkel elszállítják járművüket, és bizony több napba, és büntetésbe kerül míg újra birtokukba vehetik azokat. ; NEB-dosszié Ismét lezárul több, mint I I három évtized egy közismert I fejezete: a NEB-dosszié. A j „végelszámolásról” szóló je- I lentést ma helyezi a több száz j j vizsgálati anyag mellé me- ] 1 gyénk másfélezer népi ellenő- i j rének képviselője, hogy a tes- : tület megszűnésével átadja a ' helyét az Országgyűlés által I életre hívott Állami Számve- j ■ vőszéknek. Azt a bizonyos — sokak ál- } tál elismert és félt — dossziét 1 \ harmincegy esztendeje nyi- j tották meg azzal a céllal, hogy : í „tartalmazza” az élet minden i . rezdülését. S ebben természe- ; tesen helye volt minden olyan I észrevételnek, amely min- j dennapjaink jó vagy nem ép- ; ; pen fényes oldalát villantotta [ \ fel. Hiszen a jó szándék mel- 1 lett — akarva-akaratlanul — \ ! ott voltak a „vadhajtások” is, ■ amelyekre mind az élet különböző területein dolgozó ' ■ szakemberek, mind pedig a ■ ; becsületes közösséghez tartó- { j zó állampolgárok hívták fel a j figyelmet. Egy korszak lezá- í rásakor óhatatlanul leltárt kési szít az ember, nem érheti vád ! ezért a népi ellenőröket sem, ! i amikor három évtized távla- \ ■ tából adatokat idéznek mun- \ { kájukról: évente mintegy há- ; j romszáz közérdekű bejelen- f tésnek, panasznak néztek s í utána, a kezdettől máig 628 j } megyei téma- és célvizsgála- j tot tartottak, s csaknem kilenc ! és félezer állampolgári jelzést \ hasznosítottak mindannyiun- ! kát érintő ügyekben. S hogy a népi ellenőröket J szerették-e vagy sem? Megítélés kérdése, mert ott, ahol „rendben volt a széna” baráti kéznyújtással váltak el tőlük. Ahol viszont „olvadni kezdett a vaj” a vizsgálatok melegében, ott egyértelműen más helyre kívánták őket. Mi több * — egyes megyei és egyéb vezetői szinten, szervezeteknél, az összefonódás labirintusaiban — igyekeztek kétségbe vonni munkájuk értelmét és értékét, akadékoskodó „pisz- kálódásnak” feltüntetni felelősségteljes tevékenységüket. Egyet azonban senki sem vitathatott el tőlük: a komoly szakértelmet, hiszen egy-egy vizsgálatban az érintett szakterületek legjobb ismerői látták el kézjegyükkel a dicsérő, avagy felelősségrevonást kezdeményező jegyzőkönyveket. S az igazmondás jegyében... A statisztikai végelszámolás mellett nem véletlenül játszik nagy szerepet egy-egy korszak lezárásakor a lelkiismereti önellenőrzés is. Saját maguknak szabják hát feladatul ezen a napon a népi ellenőrzés vezetői és aktívái, hogy csorbulatlan tükröt tartsanak önmaguk elé a testület utolsó, ünnepi ülésén. Elengedhetetlen ez akkor, amikor az évtizedes tevékenység értékelése után ki-ki átveheti az elismerő kitüntetéseket. Hiszen nem lehetnek méltatlanok önként vállalt kötelezettségeikhez, az eltelt tízesztendőkhöz. Minthogy nem is azok, hiszen — közülük nem egy emlegeti már — a testület megszűnése a korszerűbb élet * követelménye volt, s lezárt j dolog. Nem így azonban a ho- > : gyan tovább kérdése, mert a , ( köz szolgálatában ők ezután j í is — vállalkozók maradnak... 1 Szilvás István
