Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)
1989-11-08 / 265. szám
HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 265. szám ÁRA: 1989. november 8., szerda 4,30 FORINT AZ ÍGÉRETEK ÉVADJA UTÁN Spanyol szocialisták: eggyel több mandátumot szerzett a képviselőházban, mint a többi politikai párt összesen.” (2. oldal) EGY STÁJER, AKINEK A SZÍVE MAGYARORSZÁGÉRT IS DOBOG „...lényegesen többről van sző, mint egyszerű vendégeskedésről.” (3. oldal) SZORÍTÓBA LÉPNEK A TANÁCSIAK „Létbizonytalanságról panaszkodnak, mivel állandóan fejük felett lebeg a leépítés réme...” (4. oldal) (BENZIN)CSŐBEHÚZÁS „Már-már azt hinné az ember, ami a hazai áremelkedéseket illeti: nincsen új a Nap alatt...” (8. oldal) Vendégünk a spanyol miniszterelnök Felipe González Magyarországon Kedden a késő esti órákban Budapestre érkezett Felipe González, Spanyolország miniszterelnöke. Ünnepélyes fogadásán vendéglátója, Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke üdvözölte. Jelen volt a kormány, valamint a diplomáciai testületek számos képviselője. Felipe González kétnapos ban. Felipe González spanyol kormányfő Budapesten a magyar demokratikus átmenet sikeréhez kíván hozzájárulni, egyúttal gyakorlati lépésekkel szeretné elősegíteni a spanyol — magyar gazdasági kapcsolatok bővítését — hangsúlyozta kedd reggel Madridban a Radio Nációnál munkatársának adott nyilatkozatában Francisco Fernandez Ordonez spanyol külügyminiszter. Az inteijú néhány órával azelőtt készült, hogy Felipe González útnak indult volna Budapestre, ahol kétnapos hivatalos iátogatást tesz. A külügyminiszter emlékeztetett arra, hogy tavaly novemberhivatalos látogatást tesz hazánkben Grósz Károly akkori magyar kormányfő Madridban járt, és hogy a mostani látogatás annak az útnak a viszonzása. A spanyol külügyminiszter felidézte Felipe González és George Bush washingtoni megbeszéléseit, amelyeken az amerikai elnök „a demokráciához vezető út követendő példájának nevezte Hispániát a magyarok számára”. Rádiónyilatkozatában megemlítette, hogy a spanyol miniszterelnök Budapesten találkozni fog az újkeletű magyar demokratikus pártok képviselőivel csakúgy, mint az MSZP vezetőivel. (MTI) Budapesten és megyénkben Koszorúzás a Szovjet Hősi Emlékműnél Koszorúzás A nagy októberi szocialista forradalom 72. évfordulója alkalmából koszorúzási ünnepséget rendeztek kedden Budapesten, a Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékműnél. A magyar és a szovjet zászlókkal, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóival díszített téren felsorakozott a Budapesti Helyőrség díszszakasza és zenekara, az emlékműnél katonai díszőrök álltak őrséget. Pontban 10 órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd felhangzott a magyar és a szovjet himnusz. A Magyar Köztársaság Minisztertanácsa nevében Horn Gyula külügyminiszter, Horváth István belügyminiszter és Mó- rocz Lajos vezérezredes, honvédelmi minisztériumi államtitkár helyezett el koszorút az emlékmű talapzatán. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját Borisz Sztukalin nagykövet, Vladlen Puntusz követtanácsos, Igor Mihejev tanácsos és Arka- gyij Danyilko ezredes, katonai és légügyi attasé helyezte el. Ezután Budapest Főváros Tanácsa részéről Gérnyi Kálmán és Pénzes Zoltán elnökhelyettesek rótták le kegyeletüket, majd a Szocialista Párt Országos Elnökségének két tagja, Kovács Jenőés Vastagh Pál helyezte el a megemlékezés koszorúit. Az ünnepi esemény — amelyen jelen volt a budapesti diplomáciai képviseletek több tagja is — a politikai, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselőinek koszorúzásával ért véget. a fővárosban ' Megyénkben is számos helyen koszorúkkal, virágcsokrokkal keresték fel a szovjet emlékművet. Egerben november 7-én délután a felszabadulási emlékműnél került sor koszorúzásra. A Magyar Szocialista Párt Heves Megyei Koordinációs Bizottságának képviseletében dr. Vasas Joachim, valamint Kürtösi Károly tisztelgett a talapzatnál. Az MSZP Eger Városi Intéző Bizottsága nevében Németh László és Pálfy István koszorúzott. Heves megye, valamint Eger Város Tanácsa koszorúját Békési József városi mb. elnök és dr. Gyula Zoltán vb-titkár helyezte el. A Demisz Eger Városi Szövetségének fiatal párttagjai közül Bóta Mária kísérte a koszorút a talapzathoz. Koszorút helyeztek el a volt MSZMP-hez hű szerveződés tagjai is. Gyöngyösön tegnap délelőtt koszorúzták meg a Lenin téri szovjet emlékművet az MSZP városi szervezőbizottságának tagjai, de elhelyezték a virágcsokrokat a pártszervezetek képviselői is. Hatvanban, a Kossuth téri emlékműnél rendeztek koszorúzást, amelyen az MSZP városi szervezőbizottsága, a városi tanács képviselője, valamint egy szovjet katonai delegáció hajtott fejet az ünnepség perceiben. Füzesabonyban is a délutáni órákban kísérték az emlékmű talapzatához a koszorúkat az MSZP, a városi tanács, valamint a baloldali érzelmű szerveződések képviselői. • Tiszanánán november 7. alkalmából alakították meg számos helybeli^ részvételével az MSZP községi alapszervezetét. A működés előfeltétele: vagyonmérleg benyújtása A pártok bejegyzéséről Három hónapon A Magyar Közlöny 77. számában megjelent a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény. Ez a már működő pártoknak is kötelezővé teszi a pártként való bejegyeztetést, ami azonban nem érinti jogfolytonosságukat. A bejegyeztetésre azért van szükség, hogy a választások idején egyértelműen megállapítható legyen: mely társadalmi szervezetek működnek pártként. A pártoknak e törvény hatálybalépésétől számított hábelül kell kérni a nyilvántartásba vételt rom hónapon belül kell kérniük nyilvántartásba vételüket. A törvény lehetővé teszi: a már bejegyzett társadalmi szervezetek kinyilvánítsák, hogy pártként kívánnak működni. Ehhez az szükséges, hogy más pártokhoz hasonlóan bejelentsék: a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvényt magukra nézve kötelezőnek ismerik el, és ezt alapszabályukkal igazolják. Kizárólag a tagok akaratától függ, hogy egy, az egyesülési jog alapján létrejövő vagy már létrejött szervezet pártként kíván-e működni. Ha ugyanis ezt kinyilvánítják, akkor e törvény rendelkezéseinek és az egyesülési jogban foglaltaknak megtartásán kívül más ismérvnek nem kell megfelelniük. A törvény a pártként való működés előfeltételeként előírja a vagyonmérleg benyújtását. Erre azért van szükség, hogy a gazdálkodási szabályok megtartásának ellenőrzésénél ismert legyen a pártok induló vagyona. Nem érdemes elvándorolni? Fejlődő nagyközségeink Kiegyenlítettebb településfejlesztési politikát hirdetett meg Heves megye hosszú távú terület- és településfejlesztési koncepciója, valamint ezzel összhangban a VII. ötéves terve. Ennek egyik fontos eleme volt, hogy a kisebb körzetek központjai — a nagyközségek — fejlesztése nagyobb hangsúlyt kapott. E cél és törekvés ezeket a helységeket eltérő jellegük, adottságaik miatt nem azonos mértékben érintette, de döntő többségükben megfogalmazódtak a körzetre kiható ellátási feladatok. Heves Megye Tanácsának tervosztálya nemrégiben áttekintette, hogy a fentebb kitűzött feladatok mennyiben valósultak meg a gyakorlatban. A vizsgálat a tervidőszak elején meglévő nyolc nagyközségre, illetve Füzesabony városi jogú nagykő-' zségre teijedt ki. Azóta Füzesabonyt és Pétervásárát várossá nyilvánították, s bekövetkezett egy további változás: Petőfibá- nya önálló településként különvált Lőrincitől. Mindenképpen optimizmusra ad okot az a tény, hogy a demográfiai folyamatokban nem látványos, de határozottan pozitív irányú változás következett be: a népességfogyás üteme mérséklődött, az elvándorlás csökkent. Stabilizálódott a népességszám Bélapátfalván, Füzesabonyban és a korábban gyorsan fogyó Lőrinciben. Párád és Pétervására mérsékelt ütemű népességcsökkenése a nagyközségi átlagnál el- öregedettebb struktúrájából adódó természetes fogyás következménye. Verpelét községi átlagnak megfelelő ütemű, Kál és Kisköre gyorsabb ütemű népességfogyását még mindig vándorlási veszteség okozza. A foglalkoztatás ágazati szerkezetének változása az országos tendenciákhoz hasonló: az ipar, mezőgazdaság részaránya csökken — ez utóbbi inkább az északi településeken a szolgáltatási szféra aránya növekszik. Pozitív, hogy több helységben életképesnek látszó középüzemek jöttek létre, illetve erősödtek meg, például Pétervásárán, Recsken és Füzesabonyban. Előrelépés, hogy Recsken önállóvá vált az ércbánya, és lehetőséget kapott arra, hogy vállalkozási alapon kísérelje meg készletének hasznosítását. Elhelyezkedési gondokat a női foglalkoztatás, valamint a szakképzetlenek, deviánsok, megváltozott munkaképességűek esetében jeleztek a települések. Munkanélküli-segélyben öt nagyközségben, összesen 19 fő részesült. Mindezek azt mutatják, hogy összességében bővült és színesedett a munkahelyi kínálat. A magánkisipar fellendülése is egyértelműen tapasztalható. Ugyanakkor megfigyelték azt is, hogy új vállalkozások főként a jó infrastruktúrával, szellemi kapacitással rendelkező településeken létesülnek — így egyebek között Füzesabonyban, Pétervásárán, Lőrinciben és Kálban. Hat helyen működik mezőgazdasági nagyüzem, míg Lőrinci, Párád és Recsk földterületén valamelyik szomszédos község nagyüzeme gazdálkodik. A megye középtávú terve a nagyközségek többségére magasabb fejkvótát állapított meg. Ezzel összefüggésben ezekben a helységekben az öt év alatt várhatóan 10-11 ezer forint értékű fejlesztési kiadás jut egy lakosra, amely több mint 60 százalékkal haladja meg a községi átlagot. A fejlődés üteme ugyanakkor az eltérő adottságok függvényében településenként különböző: Kiskörén és Füzesabonyban magasan kiemelkedő, míg Verpeléten és Recsken a községi átlagot sem éri el. A lakásépítés telekellátására valamennyi nagyközség jelentős figyelmet fordított. A közműves vízellátás biztosított, kisebb ellátási hiányok Füzesabonyban, Pétervásárán és Kálban vannak. A lakásépítési kedv fellendülése figyelhető meg a várossá vált településeken és Kiskörén, ugyanakkor csökkent Lőrinciben és Párádon. Közüzemi szennyvíztisztítás és csatornázás hat helyen van, többnyire azonban részleges kiépítettséggel. A tervidőszakban bővül a tisztítókapacitás Kiskörén és Bélapátfalván, illetve a hálózat Füzesabonyban és Bélapátfalván. Pétervásárán befejezéshez közeledik a gázhálózat-építés, a Kál és Füzesabony ellátását biztosító fogadóállomás építése folyamatban van. A tanácsi út- és járdahálózat kiépí- tettségi színvonala az elmúlt években jelentősen javult, és ösz- szességében jónak mondható. A kommunális szolgáltatások valamennyi nagyközségben biztosítottak, az ellátottság színvonala viszont egyenetlen. Nem megfelelő, helyenként kritikus a szeméttelepek, leeresztőhelyek állapota, helyzete. Az óvodai és általános iskolai ellátás jónak minősíthető. Három településen működik középfokú oktatási intézmény. Az egészségügyi és szociális ellátottság a tervidőszakban jelentősen javult. A bolti kiskereskedelem hálózati feltételei, a vásárlási körülmények többségükben megfelelőnek minősíthetők. A vállalkozás- barát Pétervására (Fotó: Perl Márton) Nővérek Sokan vannak, és mégis kevesen. A szakdolgozói állások jelentős mennyisége krónikusan betöltetlen, így aztán még több munka jut azokra, akik a kórházakban, a rendelőkben éjjel és nappal dolgoznak. A szó valóságos értelmében éjjel és nappal három műszakban, nem pedig úgy, amint a szólásmondás járja, éjt nappallá téve, vagyis kora hajnaltól késő estig húzva az igát. Lányok és asszonyok, akik számára immár természetes, hogy éjszakára otthon hagyják a vetett ágyat, magára a családot, a férjet, a gyerekeket, majd csak nem történik velük semmi baj reggelig. Megszokták? Aki csinálta, tudhatja, hogy miként ketyeg a biológiai óta, és hogy a nappali nyúlalvás gyakran fabatkát sem ér, különösképpen akkor, amikor valami baj van, és a család már alig várja haza a mamát. Kevesen vannak tehát, és sokat vár tőlük a munkahely, a társadalom. Az orvosok pontos, rendes, szakszerű szolgálatot, hivatástudatból érzett felelősséget, ugyanis éppenséggel ez a munka az, ahol egy mulasztás, egy figyelmetlenség a betegekre nézve nemegyszer beláthatatlan következményekkel járhat. A beteg ember, amilyen gyorsan csak lehet, gyógyulni szeretne, betegsége ideje alatt pedig gondos, figyelmes, sőt kedves törődést. A nővérek döntő többsége hivatástudatból, szakma1 szeretetből vette magára a fehér köpenyt, mert ha nem ezért, akkor ugyan miért másért? A pénzért nem, mert az „egészségügyben” manapság nemhogy jól keresni, de hovatovább megélni is bajosan lehet. Sok a beteg, kevés a nővér, és sajnos mind kevesebb, mivel hivatás ide, vagy oda, többen úgy gondolják, hogy ha már önmagukra és a családjukra — nő létükre — rákényszerítették a megbontott életritmust, áldoztak nyugalmat és családi békét, akkor legalább olyan munkahelyen töltsék el az időt, ahol keresni is lehet, és talán nem annyira nyomasz- tóak az anyagi gondok. Az egészségügy fehér köpenyes katonái elégedetlenek túlterheltségük, körülményeik, erkölcsi és anyagi megbecsülésük hiánya miatt. Nincs pénz! Nem újság. Ám, ha csupán egyetlen napra is megállna az élet az egészségügyi intézményekben, azonnal találna megoldást a kormány, a tanács. Ugyanis nem csupán róluk van szó, sokkal inkább valamennyiünkről, a társadalomról, lévén az a sajnálatos helyzet, hogy az emberek nagy-többsége vagy volt beteg, vagy lesz. Ez nem közhelynek számító szólásmondás, még csak nem is tiszteletkor, netán lázításféle, csupán a fenntartók biztatása: nagy bajban a fontos helyre szánt pénzből is el lehet költeni valamennyit a még fontosabbra... I Szalay István
