Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-30 / 284. szám

NÉPÚJSÁG, 1989. november 30., csütörtök GAZDASÁG-TÁRSADALOM 3. A Mai Nap jubileuma — „Pártbeszed” a pártokkal A Mai nap 1989. november 27-i számában érdekes cikket közöl Robinson háztulajdonos lett címmel llliszL. László tollá­ból. „Kivételesen hárman ke­lünk útra, ugyanis Kolbe Attilát a fővárosba szólították ügyes-ba­jos dolgai. — Na, hogy tetszett a város? — Először nagyon élveztem, de hamar elmúlt a varázs. Bosz- szantott a forgalom, a tömeg, hi­ányzott a levegő. A természet hamar el tudja venni az ember kedvét a kőrengetegtől. Egyet­len értelme volt utazásomnak: sikerült támogatókat találnom. Az Ofotért látcsövet és fényké­pezőgépet adott, a Kispesti Centrum és a Kőbányai Sörgyár is segített. S ami talán még ennél is fontosabb, naplómat megvette a Mezőgazdasági Könyvkiadó. Feltűnnek a Mátra szeh'd lan­kái, egyre hűvösebb szél csap be a résnyire nyitott ablakon. Kopa­szak a fák, csak az örökzöldek szakítják meg itt-ott a kopár szürkeséget. Befordulunk az öreg, roskatag major mellett. Amint felfelé ha­ladunk, egyre mélyülnek az őszi vízmosások. Csúszkál az autó, megpörög a kerék, és kész. Se előre, se hátra. Jókora bakhát te­tején pihen az autó, kereke a le­vegőt kapaija. Kikecmergünk a melegből, próbálunk gallyakat tömni alá, de hiába. Attila előre­megy a táborba, ásóért. A félóra keserves kínlódás után elém tá­ruló kép: a nyári sátraknak nyo­ma sincs. Aprócska, takaros kunyhó áll a helyükön. (Erdőkö­vesd mellett, az erdőben. A szerk.) — Ez hát a téli szállás! — Ez bizony! — mutatja büsz­kén. — Vesszőfonatból van az ol­dala, agyaggal tapasztottam be, majd jól körülraktam gyeptég­lákkal. A tető szorosan felrakott kukoricaszárból van, be lehetne még borítani fakéreggel, de sze­rintem így is jó lesz. Nem táncte­rem, de nekem megteszi. — Hogyan fűtöd? Tartja ez az alkotmány a meleget? — Rögtön meglátod. Behúzódunk, bedurrantunk. Néhány perc múlva kellemes meleget áraszt a vaskályha. — Honnan a kályha? Ha jól emlékszem, kemencét akartál csinálni. Csak nem vallott kudar­cot a tudományod? — Meg tudtam volna csinálni, de minek törjem magam, ha jobb megoldás is akad. Arra talán még emlékszel, hogy kiraboltak. No, egyszer lementem a faluba, és látom, hogy az egyik kölykön ott virít a sapkám. Kérdem, kitől kapta? Büszkén mondja, hogy a nagyapjától. Már indultam is az öreghez. Kérdőre vontam, s ahogy ott beszélgetünk az udva­rán, megakad a szemem egy ki­tett vaskályhán. Nem kellett so­kat győzködni. Azóta húsz — huszonkét fok van a kunyhóban. Épp időre lett meleg, mert egy darabig feküdnöm kellett. — Betegség? — Olyasmi. Lestem a baglyo­kat, és lepottyantam a fáról. Csú­nya agyrázkódásom lett, csör­gött a vér a fülemből, alig tudtam hazabotorkálni. Na meg a gom­bamérgezés. — Szakértő létedre rosszat szedtél? — Frászt, elfogadtam egy va­csorameghívást. A világító töl­csérgombát nagyon könnyű ösz- szekeverni a rókagombával. Én az előbbiből kaptam. — Milyen lesz a tél? — Szigorú. Szokatlanul hirte­len vetkőzött le a természet. Na­gyon hosszú a szarvasok szőre, s a kakasomon is vastag a toll. Egy-két hét, és itt a tél. A völgy­ben már most is mínusz tíz van éjszaka. Robinson lakótársa, Fillér, az aprócska kutya, reszketve kuco- rodik a tábortűz meleget sugárzó hamujába. Attila nevetve inti: — Vigyázz, a múltkor is én ol­tottalak el! Búcsúzóul még megszemlél­jük, reményei szerint egérmentes téli éléstárát, vászonzacskókba gyűjtött gombakészletét. Én ke­veslem, szerinte elég lesz. Majd meglátjuk egy hónap múlva. Szerény jubileumához érkezik december 1-jén a Mai Nap című újság, akkor jelenik meg 250. al­kalommal. A lap népszerűségére jellemző, hogy ma már egyre többen keresik az újságárusok­nál. Az újság érdekes vállalko­zásba kezdett a közelmúltban. A választási előkészületek jegyé­ben Pártbeszéd címmel választá­si hetilapot indított. Ebben a le­gaktuálisabb kérdésekről számol be. A legutóbbi szám megírja, hogy miért mondott le Nagy Im­re, a Demisz vezetője, számot ad Für Lajos, az MDF köztársasági- elnök-jelöltje „nagy menetelésé­ről”, és kifejtik a különböző pártok képviselői, hogy érde­mes-e nekünk világkiállítást ren­dezni. Aki tehát tájékozott akar lenni a pártok életéről, törekvé­seiről, az mindig hű képet kaphat a választási hetilapból. (k. I.) Az alapvető élelmiszereknél nem várható gond — Ami problémás: margarin, étolaj — A megyei húsipar teljesíti a szerződéseket — Jövőre szabadár? Milyen lesz az ellátás az ünnepek alatt? Ami most sem olcsó, s amit a szabadár csak drágíthat: a hús (Fotó: Gál Gábor) Karácsony, szilveszter, újév — még néhány hét, és ünnepelhe­tünk. Feltéve, hogy lesz mivel. Mert például a szenteste nem­csak az ajándékoké, a karácsonyi vacsoráé is, s az óév utolsó nap­ján sem éppen az önmegtartóz­tatás jellemző. Fontos tehát, hogy jó legyen az ellátás, elegen­dő mennyiségű és megfelelő mi­nőségű — az árról jobb nem is be­szélni — élelmiszer sorakozzon a boltok pultjain. Hogy ebből az­tán mi valósul meg, magyarán: mi várható? Erről kérdeztük Oláh Zoltánt, a Heves Megyei Éleim iszer-kiskereskedelm i Vállalat áruforgalmi osztályve­zetőjét: — Az alapvető élelmiszereknél — tej, kenyér — nem lesz baj, igyekszünk minden igényt kielé­gíteni. Ami ilyenkor aktuális, szaloncukor, csokimikulás, a ta­valyinál több van, nagy részük egy-két fajta kivételével már a boltokban várja a vásárlókat. Azt nehéz megjósolni, hogy tőkehús lesz-e elég, eddig még nem volt probléma, ha ez folytatódik, ak­kor — úgy néz ki — semmi gond. Margarinból és étolajból viszont most sem teljesen folyamatos az ellátás. Bár ezt az idei naprafor­gótermés határozza meg, azért bízom benne, hogy nem lépnek fel különösebb problémák. — A téli ünnepek alatt, lega­lábbis az elmúlt években, majd Precision — 2000 televíziók Székesfehérvárról A székesfehérvári Videoton Ipari Rt. az év végéig 300 ezer televíziót gyárt, termékeik 70 százaléka exportmegrendelésre készül. November közepétől karácsonyig a hazai ellátásra mintegy 40 ezer televíziót szállí­tanak, túlnyomórészt a legkor­szerűbb típusokból. Jelenleg a szerelőszalagon a legkorsze­rűbb, Precision — 2000 típus­családból az 51, 56 és a 71 cen­timéter képátlójú készülékeket szerelik. Ezek a tévék belső mikropro­cesszoros automatika-utánállí- tóval és teletexszel is el vannak látva. (MTI-fotó: Kabáczy Szilárd) minden üzletben lehetett kapni déligyümölcsöt... — Várhatóan az idén is lesz narancs és banán, de meg kell mondanom, mérsékelt az érdek­lődés a vásárlók részéről. — Nem gondolja, hogy azért, mert túl drága? — Mi olyan áron adjuk, mint tavaly, viszonylag olcsón. Azt hi­szem, nem is az árral van baj, ha­nem a vevők pénztárcája lapo­sabb. — Ha minden igaz, jó néhány termék szabadáras lesz jövőre. Hogyan befolyásolhatja ez a ke­resletet? — Nem tartom valószínűnek, hogy nagyon növekednének az árak. Ismét a vásárlók pénztárcá­ját kell emlegetnem, amely nem biztos, hogy el tud viselni még magasabb árakat. Hiszen példá­ul a marhahúst már most is na­gyon kevesen engedhetik meg maguknak. A Heves Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Molnár Gáborsztnni. a korábbi, megszokott gyakorlattól eltérő­en az ellátásban most a kereske­delmen van a hangsúly: — A termelő, a húsipari válla­lat azt, amire szerződést kötött, amire vállalkozott, azt teljesíti. Teljes mértékben a megyének dolgozunk, de ez nem zátja ki azt, hogy a kereskedelmi ellátás érdekében azzal a céggel kös­sünk megállapodást, amelyikkel a legcélszerűbb. A szerződésben foglaltak betartása a fontos, az elsődleges feladat, termelői ol­dalról teljesen szerződéses ala­pokra kell helyezni a dolgot. Próbaképpen nézzünk egy élelmiszer-áruházát. A hatvani Rákóczi útiABCvezetője, Kása Balázs szavai nagyjából-egészé- ben megerősítik a korábban leír­takat: — Alapvető cikkekből jó lesz az ellátás, szaloncukor is van bő­ven. A hússal és a margarinnal, az étolajjal lehet gond. Alapjá­ban véve kedvezőek a kilátások. — Ön mit vár az esetlegesen bevezetendő szabadáraktól? — A szabadárat sem lehet túl­zásba vinni. A nagyfokú áremel­kedés főleg a hús, a húskészítmé­nyek esetében veszélyes, mert ezek most is igen drágák. Mit lehet erre mondani? Egyetértünk... Történelmi újdonság Előkerült az egri törökök első' megadási egyezménye 1687. december 2-áról Bár Eger várának és városá­nak a 91 éves oszmán uralom alól való felszabadulás 300. évfordu­lójára zömében sikerült tisztázni és feltárni a jelentős eseményt részleteiben. Kiderült, hogy a hosszú hónapokon át blokád alatt tartott Eger védőiben meg­ingott a fanatikus kitartás vak fa­natizmusa. 1687 novemberére a vár és a város falai között nem csupán az élelemhiány gyötörte a törökö­ket, de a beköszöntött tél hidegé­vel is meg kellett küzdeniök. Mindennapivá vált az éhenhalás, sőt a katonák soraiból a dezertá­lás az ostromgyűrű keresztény csapatainak a sorába. S mi több, felütötte fejét a fegyvereserőben a lázadás is. A kétségbeejtő nél­külözés, valamint a felmentés legcsekélyebb lehetősége remé­nyének a szertefoszlása nyomán általánossá vált elégedetlenség és kilátástalanság végül is oly mér­téket öltött, hogy már maga a jó katona, a helytállásnak szinte példaképe, Rusztem basa, az egri beglerbég is belátta, csupán egyetlen járható kiút marad ré­szére: a kapituláció, azaz Eger várának és városának a feladása blokád keresztény csapatainak. Az Egert ostromgyűrűben tar­tó magyar és német keresztény katonaság parancsnoka Johan­nes Battista Doria őrgróf, Anto­nio Carafa ezredének alezredese, egyben császári és királyi kama­rás volt. 1687. november 28-án négy­tagú delegációt küldött Rusztem Doria főhadiszállására Eger fel­adásának részleteit tisztázandó és rögzítő egyezmény megtárgya­lására. Itt megszakítva az események ismertetését, el kell mondanunk, hogy 1987-re fény derült arra, hogy Rusztem basa végül is két kapitulációs egyezményt kötött: egyet Doria alezredessel, egyet pedig magával Carafa tábornok­kal. Doria alezredes ugyan szi­gorú parancsot kapott Carafától, hogy ne bocsátkozzék tárgyalá­sokba a törökökkel, hanem Rusztem abbéli szándékát je­lentse neki, mivel ő kívánja be- hódoltatni a kulcsfontosságú tö­rök katonai bázist: Egert. Köz­ben azonban Doriához királyi utasítás érkezett, hogy a törö­kökkel létrejött megadási egyez­ményt jóváhagyás végett fel kell küldenie magához Lipóthoz, az uralkodóhoz. 1987-re sikerült tisztáznom a két kapitulációs egyezmény szö­vegét: a Doria-félét a bécsi Kri­egsarchiv (Hadilevéltár), a Cara- fa-félét pedig az egri jezsuiták háztörténete őrizte meg szá­munkra. De a Doria-féle meg­adási egyezménynek az a példá­nya maradt fenn Bécsben, me­lyet Habsburg Lipót szentesített. Dóridnak Rusztem beglerbég küldötteivel létrejött megállapo­dását az uralkodó 1687. decem­ber 7-én írta alá Pozsonyban. De ismeretlen volt magának a meg­egyezés létrejöttének az időpont­ja, azaz a november 28-án kezde­tét vett kapitulációs alkudozás mennyi időt vett igénybe. Nem voltismeretes ennek az Eger falai alatt megszületett megállapodás szövege sem. Most azonban el­oszlott a homály, s a jó kollégiális kapcsolat eredményeként Mün­chenben a Bayerische Staatsar- chivból (a Bajor Állami Levél­tárból) előkerült Johannes Bat­tista Doria alezredesnek a török beglerbéggel és küldötteivel kö­tött kapitulációs egyezmény is, amelynek xeroxmásolatát meg- küldötte a levéltár főtanácsosa. íme, a latin szöveg hű magyar fordítása: "Mi Doria őrgróf császári és királyi kamarás, alezredes, nem különben az Egert megszálló (azaz blokád alatt tartó, S. I.) hadsereg parancsnoka egy rész­ről, és Rusztem basa, a hatvani bég, a janicsárok agája, a tesser tiha és a gyömli tiha más részről, megegyezünk Eger átadásáról és a török őrségnek biztonságáról a következő feltételekben: (Meg­említem, hogy a szövegben a „tesser tiha” a defter tihaját, a „gyömli tiha” pedig a gönöllü ti­haját jelenti.) Először. Azon nyomban, amint a legszentségesebb császá­ri és királyi felség, a legyőzhetet­len római császár, Lipót megerő­síti a következő feltételeket, ő biztosító útleveleket bocsát ki; — melyek kieszközlésére két követ, egy német és egy török tiszt kül­detik Bécsbe. A basa átadja Eger várát és városát minden gonosz csel nélkül az ott lévő ágyúkkal és lőszerrel együtt, s ha valaminő akna volna ott, azokat felfedi. Másodszor. A török várőrség felső és alsó fegyvereivel, kibon­tott zászlókkal és dobokat verve vonul el. Harmadszor. Az egyháziak a polgárok és a gyermekek, bármi­lyen neműek és állapotúak is le­gyenek, a katonák után szaba­don távoznak el, minden ingó ja­vukat magukkal viszik, melyek elszállítására körülbelül 300 ko­csiról gondoskodnak. Negyedszer. Biztonságos vé­delemmel fogják Temesvárig el­kísérni (tudniillik a törököket, S. I.), s gonosz csalárdság nélkül 100 német lovas katona kíséreté­vel fogják őket óvni. Ezeknek és a szekereknek a biztosítására a török főtisztek közül 4 túszul Szegeden fog maradni, akik azonban a kíséret és a kiállított szekerek visszatértekor szaba­dulni fognak. Ötödször. Ha valamely beteg és gyengélkedő a városban visz- szamaradna, ezek egészségük helyreálltával útlevéllel ellátva török földre vissza fog térni. Hatodszor. Minden keresz­tény fogoly, bárminő nemű, ko­rú, szabadon bocsátandó. Hetedszer és végül. Azalatt, amíg a követek a királyi udvarból visszatértére várakoznak, legyen fegyverszünet. Ez azonban olyan feltétellel, hogy se német ne lép­jen be a városba, se török ne menjen a táborba (tudnüllik a blokád keresztény csapatai tábo­rába, S. I.), legkevésbé azért, hogy magának kenyeret szerez­hessen. Mindezen pontokat csalárd­ság nélkül hitünkre ígérjük meg­tartani, melyeknek hiteléül azt aláírjuk és pecsétünkkel megerő­sítjük. Az Eger alatti mezőn 1687. december 2. napján." Eszerint tehát 5 napig tartott Doria és Rusztem, valamint kö­vetei között a tárgyalás, az alku Eger átadási, kapitulációs egyez­ményéről. Ezt azután gyors futár vitte Pozsonyba, ahol azt decem­ber 7-én már alá is írta az uralko­dó. Egyedülálló eset, hogy az Eger alá érkezett Carafa tábor­nok nem fogadta el a Doria-féle kapitulációs egyezményt, és ma­gának kíván ván Eger behódolta- tásának sikerét, 1687. december 14-én újabb, és lényegesen libe­rálisabb megadási szerződést kö­tött Rusztemmel, biztosítván a törököknek vagyonuk megtartá­sával való visszamaradását. A Rusztem basa és Antonio Carafa altábornagy közötti kapitulációs egyezmény létrejötte után 3 nap múltán, 1687. december 17-én vonult el Eger vára török helyőr­sége, s a polgári lakosság zöme is a városból. Ezen megadási egyezmény je­lentőségét az adja meg, hogy nem csupán eleddig az egyetlen helyszíni hiteles és hivatalos irat az egri blokád hónapokon tartó ideje alatt, de minden kétségen kívül hitelesíti Johannes Battista Doria, az ostromgyűrű parancs­noka és Rusztem egri beglerbég basa között kötött kapitulációs szerződés eredeti szövegét, me­lyen a Pozsonyban tartózkodott uralkodó sem módosított sem­mit. Sugár István

Next

/
Thumbnails
Contents