Heves Megyei Népújság, 1989. november (40. évfolyam, 259-284. szám)

1989-11-29 / 283. szám

HEVES MEGYEI XL. évfolyam, 283. szám ÁRA: 1989. november 29., szerda 4,30 FORINT REPÜLŐGÉPET ROBBANTOTT A KOKAINMAFFIA HALÁLBRIGÁDJA „A Boeing darabokra tört, és a darabjai egy erdős területre zuhantak” (2. oldal) MIÉRT SZORÍT MA AZ ISKOLAIGAZGATÓI SZÉK? „Ahogy az egri Dobd gimnázium két nyugdíjba vonuló ve­zetője látja...” (4. oldal) HOVÁ VEZET A RÓMAI ÚT? „Nagy morális jelentőséget tulajdonítanak a szovjet embe­rek Mihail Gorbacsov és II. János Pál pápa találkozójának” (5. oldal) ELTŰNT KISLÁNYT KERES A RENDŐRSÉG „...aki bármilyen érdemleges információval rendelkezik, je­lentkezzen a Hatvani Rendőrkapitányságon” (8. oldal) Ki volt a kiszivárogtató? Csütörtök előtt nem hozzák nyilvánosságra a népszavazás végeredményét Csütörtök előtt nem tudják nyilvánosságra hozni a népsza­vazás végeredményét—jelentet­ték be az Országos Választási Bi­zottság képviselői kedden a Par­lamentben, ahol elsősorban a nemzetközi sajtó munkatársai­val találkoztak. A hivatalos végeredmény közlése azért szenved késedel­met, mert hétfő estig a 20 terület 11007 jegyzőkönyvének csupán egynegyedét sikerült feldolgoz­ni, s a beérkezett jegyzőkönyvek között a vártnál több akadt, amely jogi felülvizsgálatot is igé­nyel. A jegyzőkönyvek feldolgo­zása folyamatos, a munka éjjel­nappal folyik. Csoknyay Edit, az MTI mun­katársa írja: Ezen a tájékoztatón is — mint vasárnap óta minden alkalom­mal, amelyen a választási bizott­ság, a választási iroda és a sajtó képviselői találkoztak — a legé­lesebben a nyilvánosság kérdése vetődött fel. Nagy vihart kavart a kérdés: kinek van joga a szavazás adatait nyilvánosságra hozni? A választójogi törvény ugyan­is — amely a népszavazás lebo­nyolítására is irányadó — rendel­kezik arról: a választási szervek rendelkezésére álló adatok, té­nyek nem titkosíthatók; a szava­zás napján 20 óra előtt részered­ményt nyilvánosságra hozni ti­los, valamint az előzetes és végle­ges eredményt az Országos Vá­lasztási Bizottság közzéteszi. A kérdésre azonban nem ad — leg­alábbis a joghoz nem értők szá­mára — választ. Sokak számára érthetetlen volt az a hétfő délelőtti — s az az­nap nyilvánosságra hozott tájé­koztatásnak ellentmondó — közlés, hogy Kéry András, az Ál­lami Népességnyilvántartó Hi­vatal igazgatója úgy döntött: a népszavazás előzetes és ideigle­nes eredményét nem hozza nyil­vánosságra. Teljes bizonytalan­ságban lévén, az Országos Vá­lasztási Bizottság — hiszen senki sem tudta, Kéry Andrásnak van- e ehhez joga egyáltalán — eleinte elfogadta ezt. A kétely azonban nem hagyta nyugodni az OVB tagjait, s rövid idő múltán ellen­kező értelmű döntést hoztak. Nevezetesen: a bizottság hétfő es­ti ülését követően nyilvánosság elé tárja az előzetes és ideiglenes eredményt. A bizottságnak ez az ülése azonban robbanásig feszült lég­körben zajlott le. Időközben ugyanis ez az eredmény kiszivár­gott, bejelentették a négypárti sajtótájékoztatón, elhangzott Pozsgay Imre államminiszter szájából egy nemzetközi sajtótá­jékoztatón. A keddi sajtóbeszélgetésen az Országos Választási Bizottság képviselője kijelentette: az infor­mációkat az Országos Választási Bizottság egyetlen tagja sem szi­várogtatta ki. Kiderült az is, hogy a részeredményeket előbb kapta meg a belügyminisztériumi ál­lamtitkár, Gál Zoltán — akinek külön szoba állt rendelkezésére a Parlamentben a népszavazás idején —, mint az OVB. Ezt az ál­lítást a Belügyminisztérium kép­viselője cáfolta, tisztázatlan ma­radt viszont, hogy a BM Válasz­tási Irodája és az Országos Vá­lasztási Bizottság alá-, fölé- eset­leg mellérendeltségi viszonyban állt-e egymással? Megválaszolatlan kérdés ma­radt az is: kideríthető-e bizonyít­hatóan az előzetes eredmény ki- szivárogtafójának kiléte, milyen formában vonható felelősségre, és kinek van ehhez joga? Budapestre várják Mieczyslaw Rakowskit •/ Nyers Rezsőnek, a Magyar Szocialista Párt elnökének meghívására ma munkalátogatásra Budapestre érkezik Mieczyslaw F. Rakowski, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. KÖZLEMÉNY az MSZMP Heves Megyei Ideiglenes Koordinációs Bizottságának üléséről Hétfőn délután Kiss Sándor vezetésével tanácskozott a Magyar Szocialista Párt Heves Megyei Ideiglenes Koordinációs Bizottsága. Az ülésen a területi pártszervek vezetőinek részvételével megvitatták a pártszervezés megyei, területi tapasztalatait. A testület kezdeményezte a megyében létrejött és létrejövő helyi (városi, nagyközségi, községi) MSZP pártszervezetek megyei szövet­ségének megalakítását. Ennek érdekében a koordinációs bizottság úgy döntött, hogy 1989. december 18-án délután 3 órára összehívja a Magyar Szocialista Párt helyi pártszervezetei képviselőit. A koordi­nációs bizottság azt ajánlja a megyei tanácskozásnak, hogy ideiglenes jelleggel a helyi pártszervezetek képviselőiből Megyei Koordinációs Tanács alakuljon, amely elnökét és tisztségviselőit (akik társadalmi munkában lássák el feladataikat) maguk közül válasszák meg. A tes­tület ezúton hívja fel az MSZP helyi pártszervezeteit, hogy válassza­nak és delegáljanak képviselőket a megyei tanácskozásra. A koordinációs bizottság ülésén Kiss Sándor ismertette azt a leve­let, amelyben dr. Vasas Joachim, a bizottság tagja — korábban társa­dalompolitikai titkár — bejelentette, hogy kilép a Magyar Szocialista Pártból, lemond koordinációs bizottsági tagságáról. Elhatározását politikai okokkal és a személyét az MSZP-n belülről ért támadások­kal indokolta. A testület tudomásul vette dr. Vasas Joachim elhatáro­zását, felmentette bizottsági tagságából, az oktatási igazgatóság veze­tése alól, és munkaviszonyát 1989. november 27-ével felmondta. A felmondásnál a Munkatörvénykönyv által meghatározottakat alkal­mazta. Az ülés további részében a pártvagyon átadásával és rendezésével, a pártapparátus leépítésével és a választásokkal kapcsolatos időszerű kérdéseket vitatták meg. Kálnoky László-emléktáblát avattak Egerben 99A költő megáll az időben" Nem mondhatni, hogy Kál­noky Lászlót akár életében, akár halála után nagy közismertség övezte volna Egerben. Mivel az iskolákban szinte szó sem esett róla, így csak az igen lelkes iroda­lombarátok ismerték a nevét, s tudták, hogy megyeszékhe­lyünkről származott. Mi sem bi­zonyítja jobban ezt, hogy 1985- ben a temetésén Eger városa hi­vatalosan nem képviseltette ma­gát, s csak síremlékének avatása­kor helyezett koszorút a sírjára. Pedig a hivatalos kritika több­ször is irodalmi díjjal tüntette ki, egyszer Baumgarten- és Robert Graves-díjat, kettőször pedig Jó­zsef Attila-díjat kapott, s halála­kor a Kossuth-díj legesélyesebb várományosa volt. A szülőföld kései, de minden­képpen fontos elismerésére ke­rült sor tegnap délután az egri Telekessy utca 4. számú háznál, ahol a költő 1912-ben született. Az egri városi tanács jóvoltából ugyanis ekkor avatták azt az em­léktáblát, amely ezentúl felhívja a figyelmet arra, hogy ott látta meg a napvilágot Kálnoky Lász­ló. A megemlékezés az egykori barát, az egri költő Kapor Ele­mér szavaival kezdődött. „A köl­tő megáll az időben...” — kezdte beszédét az idézettel a szónok. Emlékeztette az egybegyűlteket arra, hogy Kálnoky László hiába emelkedett európai szintű poé­tává, a nagyvilág nem ismerhette meg mind ez idáig a műveit, hi­szen nem akadtak még olyan műfordítások, amelyek elter­jesztették volna költészetét. Ez A megemléke­zés virágai a frissen felava­tott emléktáb­lán annak ellenére is így volt, a világ legkülönbözőbb nyelveiből ülte­tett át magyarra, s legutóbb halá­la után is jelent meg két ilyen kö­tete. A költészet hőse volt — mondta Kapor Elemér —, hiszen még 1944-ben ki kellett venni a fél tüdejét, s onnantól kezdve 1985-ben bekövetkezett haláláig így, betegen dolgozott. Ekkortól talán még pontosabb ritmikával írta verseit, s egy költeményében így kiáltott fel: „Én mondom, nem veszhet el, aki újraszüli ön­magát”. Kálnoky Lászlóra minden­képpen jellemző volt ez az „újra- születés”, hiszen élete és mun­kássága állandó keserű lázadás volt, s szelleme sokáig győzni tu­dott a testi kór ellen. Ezekben a pillanatokban hul­lott le a lepel az emléktábláról, amelynek szövege: „Ebben a házban született 1912. szeptem­ber 2-án Kálnoky László költő, több hazai és külföldi irodalmi díj kitüntetettje. Eger Város Ta­nácsa” Az egybegyűltek kalaple- véve álltak, amikor Kapor Ele­mér arról emlékezett, hogy jövő karácsonykor lesz 60 éve, hogy a költő első verse az Eger című új­ságban megjelent szinte egy idő­ben azzal, hogy főleg francia kol­légákat is fordítani kezdett. Eb­ben a városban tette meg első lé­péseit mind a szó valóságos, mind átvitt értelmében, itt járta iskoláit az elemitől a jogi akadé­miáig. Ezután Lukács Sándor szín­művész — aki maga is írt verses­köteteket — lépett az emléktáb­lához, és mondta el Kálnoky László Az a kis ember című köl­teményét. A rövid ünnepség befejezése­képpen a résztvevők közül töb­ben nyújtottak át virágcsokrot Kálnoky László özvegyének, s ezek közül néhányat az emlék­táblán is elhelyeztek. Ezzel a megemlékezés nem ért véget, hiszen a Dobó István Gimnáziumban a Tudományos Ismerettetjesztő Társulat egri szervezetének bábáskodásával az érdeklődők részletesebben is megismerkedhettek Kálnokyval. Az esemény vendége volt Al- földy Jenő, az Élet és Irodalom című hetilap főszerkesztő-he­lyettese, valamint Lukács Sán­dor színművész. Lukács Sándort hallgatják az egybegvűltek (Fotó: Gál Gábor) A Megamorv—Petőfi-bizottság részvételével Magyar—szovjet vizsgálatok December 5. és 10. között Bu­dapesten készítik elő a Petőfi- vizsgálatot, amelyet magyar és szovjet szakértők együttesen folytatnak január 5. és 10. között a szoyjetunióbeli Ulan Udeban. E munka menetrendjéről tartott megbeszélést Tigyi József, az MTA alelnöke, a Petőfi-vizsgá- lattal megbízott akadémiai szak­értő bizottság vezetője és Morvái Ferenc, a Megamorv — Petőfi- bizottság vezetője kedden, az MTA székházában. Szó volt arról, hogy az MTA kapcsolatba lépett a Szovjet Tu­dományos Akadémiával, amely 17 tagú tudományos szakértői bizottságot jelölt ki. A Mega­morv — Petőfi-bizottság 5 szak­értő tagja is részt vesz majd a szovjetunióbeli vizsgálatokban. (MTI) Kölcsön- kenyér? Még kísért a múlt. Pedig hányszor, de hányszor meg­fogalmazódott — leíródott, elhangzott —, hogy felha­gyunk azzal, ami volt. Csupán hivatalosan többször is lezár­tuk már a megúnt korszakot, s — éppen mostanában — mint emlegetjük, szakítani aka­runk vele megint. A búcsúnak csak egyféle kinyilvánítása lenne, ha min­denütt visszatérne közénk — a bizalom. Ám — ha több má­son éreztetni próbáljuk is el­határozásunk, nemes szándé­kunk komolyságát — ebben az egyben ma is alig mutatunk valami biztatót. Noha ez a legkevésbé sem lényegtelen kérdés. Nagyon is fontos do­log, hogyha éppen nem a leg­fontosabb. Az alapja minden­nek. Bizalom nélkül — tapasz­talhatjuk — a legritkábban si­kerülhet bármi is. Úgyszólván lehetetlen az élet szűkebb és tágabb körben egyaránt. Biz­tosabb, könnyebb a gyógyu­lás — ha akadnak is ellenpél­dák — amikor rábízzuk ma­gunkat orvosunkra. Eredmé­nyes lehet sokszor a ’’feloldo- zás” nemcsak a notórius tol­vaj, betörő, de még a gyilkos megjavulásában is, ha hisznek benne, segítik a bűnöst. Visz- szatérhet a legmesszebbre el­keveredett is oda, ahonnan eltévelyedett. Gyarló az ember, de nem szükséges ezt folyton emle­getni, nincs értelme, hogy bárkit is a rásütött bélyeg vi­selésére kötelezzünk haláláig. Lehet azt a pecsétet észre sem venni, vagy addig koptatni együtt is — ahogyan gyorsabb —, míg el nem tűnik. Mégsem nagyon akarjuk ezt felismerni. Kiváltképpen a politika csataterein — a rá­dióból, a televízióból, az újsá­gokból — jobbára a bizalmat­lanság érződik egymás iránt. Gyakran még a küzdőtársak is túlzottan óvatoskodók, az ellenfelek pedig egyenesen a megvetéstől, gyűlölettől izza­nak. Nemigen akarják a mási­kat megérteni, sokszor hal­vány készségét sem mutatják az együttműködésnek. Nyilvánvalóan nehezen felejthető a temérdek ’’Szigo­rúan bizalmas” megjelölésű leírt vagy elhangzott állásfog­lalás, határozat, akta, ami az eltelt negyven esztendőben összegyűlt. Még eszünkben van, amikor két beszélgető- társunk menten elhallgatott, amikor a harmadik belépett szobájukba, vagy éppen csak elhaladt mellettük. S bizo­nyára jól megjegyeztük, hogy a kölcsönkenyér visszajár. Ám mégis, mire megyünk, ha í csak ez utóbbin jár az eszünk? Legyünk végre okosabbak, felnőttebbek! Ha nem is min­dig könnyű, próbáljunk meg bízni, hinni mindabban, akit komoly s meggyőző szándék tart a tiszta, becsületes, a kö­zösen cselekvő élet mellett, netalán még csak vezet erre­felé. Tartsuk kezét a kezünk­ben, vagy nyúljunk érte a job­bunkkal, ha közeledik. Mu­tassuk jobbik énünket a békü- léshez a harag, gyűlölet és bosszú helyett. Mert csakis ezzel jutunk többre, előbbre. Gyóni Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents